BÜ BH 2005/44
BÜ BH 2005/44
2005.02.01.
Hivatali vesztegetés bűntettét valósítja meg az a terhelt, aki a vele szemben közlekedési szabálysértés miatt intézkedő rendőröknek ,,kávéra'' pénzt ajánl fel azért, hogy tekintsenek el a helyszíni bírság kiszabásától – A terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása körében nincs jelentősége annak, hogy a pénz átvételéről az intézkedő rendőr elismervényt ad át a terheltnek [Btk. 253. § (2) bek.].
A megyei bíróság H. G. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb. hivatali vesztegetés bűntettében. Ezért halmazati büntetésül 1 év börtönre, mellékbüntetésül 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, mint többszörös visszaesőt. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott használtcikk-kereskedő, jövedelemmel nem rendelkezik, nős, egy kiskorú gyermek tartására köteles. Több alkalommal volt büntetve a Btk. 137. § 16. pontja szerint többszörös visszaeső.
H. G. vádlott 2004. március 15-én az esti órákban a tulajdonát képező Mercedes típusú személygépkocsit vezette Ó. község belterületén négy utast szállítva. K. S. és F. B. rendőrök 22.15 óra körül a vádlott által vezetett gépkocsit közúti ellenőrzés alá vonták, melynek során megállapították, hogy a személygépkocsiban ülők biztonsági öve nem volt bekapcsolva. A szabálysértés elkövetése miatt az intézkedő rendőrök 10 000 forint helyszíni bírságot szabtak ki és közölték a vádlottal, hogy azt csekken kell befizetnie.
A vádlott sokallta a helyszíni bírság összegét, ezért az intézkedő rendőröknek 5000 forintot felajánlott ,,kávéra'' azzal, hogy tekintsenek el a bírságtól és engedjék elmenni.
A rendőrök a pénzt nem fogadták el, ennek ellenére H. G. vádlott a gépkocsi utasaitól 2800 forint készpénzt összegyűjtött, azt ismételten felajánlotta a rendőröknek, akik azt átvételi elismervény ellenében átvették, majd a vádlottat előállították és ellene feljelentést tettek.
A megállapított tényállás szerint a vádlott a vele szemben intézkedő rendőröket arra akarta rávenni, hogy a jogtalan előnyt elfogadva hivatali kötelességüket megszegjék.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője fellebbeztek felmentés végett.
A védő álláspontja szerint a vádlott magatartásával nem követte el a terhére rótt bűncselekményt tekintettel arra, hogy abban a tudatban volt, hogy a helyszíni bírság összegét fizeti ki az intézkedő rendőröknek.
A védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdés szerint teljes körben felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett járt el, a tényállást felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett.
A másodfokú bíróság a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján az iratok tartalmára figyelemmel a tényállást azzal egészítette ki, hogy az átvételi elismervényben az szerepel, hogy a vádlott azért adott át a rendőröknek 2800 forintot, hogy az általa elkövetett szabálysértés miatt ne jelentsék fel, ne bírságolják meg.
A másodfokú eljárásban becsatolt orvosi igazolás szerint a vádlottat a 2004 novemberében bekövetkezett szívinfarktusa miatt a büntetésvégrehajtás központi kórházában kezelik.
A fentiekben rögzített kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, ezért az a Be. 352. § (2) bekezdés alapján a másodfokú eljárás során is irányadó volt.
A másodfokú bíróság határozatának indokolásában az alábbiakra mutatott rá.
A vádlott a nyomozás során büntetőjogi felelősségét elismerte. Az általa aláírt átvételi elismervény és vallomása is azt tartalmazza, hogy a pénzt kifejezetten azért adta át a rendőröknek, hogy őt ne bírságolják meg. A vádlott ezen vallomását alátámasztotta a két intézkedő rendőr vallomása is. A vádlott saját vallomása is cáfolta azon későbbi védekezését, hogy a pénzt abban a tudatban adta át a rendőröknek, hogy a bírság összegét fizeti ki. A vádlott ugyanis – és vallomását e körben a rendőrtanúk vallomása is alátámasztotta – azt adta elő, hogy a rendőröknek a pénzt kávéra adta, ami cáfolja későbbi védekezését, mely szerint abban a tudatban adta át a pénzt, hogy a bírság összegét fizeti ki.
A rendőrtanúk vallomásából pedig az volt megállapítható, hogy a vádlott annak ellenére adta át a pénzt, hogy őt figyelmeztették arra, hogy bűncselekményt követ el. Ebből következik az, hogy a vádlott cselekményének céljával, illetőleg annak jogellenes voltával teljes mértékig tisztában volt.
Ezeket a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte és helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a vádlott az intézkedésre köteles rendőröket arra akarta rávenni, hogy hivatali kötelességüket megszegjék, így magatartása maradéktalanul kimerítette a Btk. 253. § (2) bekezdésében írt törvényi tényállás elemeit.
A megállapított tényállásból a megyei bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és cselekményét is megfelelően minősítette, ezért a vádlottnak és védőjének a felmentés érdekében bejelentett fellebbezése nem foghatott helyt.
Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen ismerte fel és azokat súlyúknak megfelelően értékelte.
A másodfokú bíróság a bűnösségi körülményeket csupán azzal egészítette ki, hogy a vádlott terhére kellett értékelni, hogy vele szemben két okból is – a halmazati szabályokra és a vádlott többszörös visszaesői mivoltára figyelemmel a Btk. 85. § (3) bekezdés és a Btk. 97. § (1) bekezdés alapján – a felemelt büntetési tételt kell alkalmazni.
Enyhítőként értékelte a fellebbviteli bíróság, hogy a vádlott szabadságvesztés büntetésének végrehajtása során súlyosan megbetegedett.
A felemelt büntetési tételre is figyelemmel a vádlottal szemben a kiszabható szabadságvesztés tartama 1 évtől 7 év 6 hónapig terjedhet.
Az elsőfokú bíróság által kiszabott 1 év szabadságvesztés büntetés erre tekintettel nem tekinthető eltúlzottan súlyosnak. A törvényi minimumban meghatározott büntetés enyhítésére a másodfokú bíróság nem látott indokot.
A vádlott a jogerős szabadságvesztés büntetésének töltése alatt súlyosan megbetegedett, egészségi állapotában bekövetkezett lényeges változás azt indokolja, hogy a vele szemben kiszabott szabadságvesztést ne a törvényben meghatározottak szerint börtönben, hanem enyhébb végrehajtási fokozatban, fogházban töltse le. Ezért a másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 45. § (2) bekezdésére figyelemmel, eggyel enyhébb fokozatban, fogházban állapította meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése szerint részben – a szabadságvesztés végrehajtási fokozata tekintetében – megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. § (1) bekezdés alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Bf. I. 282/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás