KÜ BH 2005/445
KÜ BH 2005/445
2005.12.01.
Nem jogszabálysértő az ügyvédi kamara mérlegelési jogkörben hozott határozata, amely a felvételi kérelmet vagyon elleni bűncselekmény miatti jogerős elítélés miatt utasította el [1998. évi XI. tv. 13. §].
Az Ügyvédi Kamara Elnöksége határozatával az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 13. § (4) bekezdésének f) pontja alapján elutasította a felperes ügyvédi felvétel iránti kérelmét.
A felperes fellebbezése folytán az M. Ü. Kamara határozatával helybenhagyta az elsőfokú kamarai elnökségi határozatot. Megállapította, hogy a felperes a vagyon elleni bűncselekményt, mint a megyei önkormányzat főjegyzője követte el, e tisztségében széles körben ismert személy, emiatt az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges és elvárt közbizalomra érdemtelenné vált, függetlenül attól, hogy a pénzbüntetést kifizette és ezért büntetlen előéletűnek minősül. E tény az Ütv. 13. § (4) bekezdés f) pontjának alkalmazhatóságát nem zárja ki és értékelésre került a felvétel egyéb törvényi feltételei megállapításánál.
A felperes keresetében kérte az alperesi kamarai határozatok hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt kamarai szerv új határozat meghozatalára kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság álláspontja szerint az Ütv. 13. § (4) bekezdésének f) pontjában megfogalmazott elvárásokkal kapcsolatosan a büntetőeljárás tárgyává tett cselekmény alapján az alperes, illetőleg az elsőfokú határozatot hozó kamara elnöksége körültekintően mérlegelte a felperes által elkövetett cselekményt és a korábban betöltött tisztségéhez kapcsolódó közismertségére, köztisztviselői tevékenységére is figyelemmel helyesen állapította meg, hogy a megyei közigazgatás egyik első embereként elkövetett vagyon elleni bűncselekmény miatt a törvény elvárásainak nem felelhet meg.
A felperes a jogerős ítélet ellen a Pp. 270. §-ára alapítottan felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Ütv. 13. § (4) bekezdésének f) pontjába ütközően jogszabálysértő; ez olyan jellegű etikai magatartást fogalmaz meg, amelynek a tartalma a törvényben nincs konkrétan megfogalmazva, míg a (4) bekezdés a)-e) pontjaiban felsorolt kizárási okok feltételhez kötöttek és konkrét időbeli kitételeket tartalmaznak, amelyek megszüntetésével és az ott megjelölt idő elteltével megnyílik a lehetőség a kérelem újbóli benyújtására.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Ütv. 13. § (4) bekezdésének f) pontja alapján nem vehető fel a kamarába az, aki az életmódja vagy magatartása miatt az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelen.
Az Ütv. idézett rendelkezése a kamarai felvételért folyamodó kérelmének elbírálásához mérlegelési jogosultságot ad az ügyvédi kamara számára, biztosítja, hogy a kamara mérlegeléssel határozzon az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra való érdemtelenségről; az Ütv. azonban a mérlegelés szempontjait nem határozza meg.
Az Ütv. fenti rendelkezésének alkalmazásánál a kamara feladata kettős; egyrészt végre kell hajtania az Ütv. 13. § (4) bekezdés f) pontjának rendelkezését, vagyis a közbizalomra való érdemtelenség fennállása esetén a kamarai felvételt meg kell tagadnia, másrészt azonban tartózkodnia kell a mérlegelési jogosultság visszaélésszerű vagy méltánytalan gyakorolásától.
A bíróságnak – erre irányuló kereseti kérelem esetén – azt kell vizsgálnia, hogy a kamara e kettős feltételt teljesítette-e, tehát helyesen élt-e a mérlegelési jogosítványával.
A felperes ügyében hozott alperesi határozatokból megállapítható, hogy az Ütv. 13. § (4) bekezdés f) pontjának alkalmazásában nem életmódbeli kifogás merült fel, hanem azt a magatartást kellett megítélni, amely miatt a felperest jogerősen elítélték.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a közbizalomra való érdemtelenség vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes a kifogásolt – büntetőbíróság ítéletének alapját is képező – magatartást vezető köztisztviselőként, az egész település által jól ismert személyként követtel el. Beosztásánál fogva egy magasabb szintű erkölcsi elvárásnak kellett volna megfelelnie, amely szoros összefüggésben áll az ügyvédi tevékenység törvényes feltételül megszabott közbizalommal.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal összefüggésben mutat rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Ütv. fentebb már idézett rendelkezésének f) pontjában meghatározott magatartás más megítélés alá esik mint a c) pontban foglalt feltétel; megvalósítható a c) pont alá nem tartozó bűncselekmény elkövetésével, de bűncselekmény elkövetése nélkül is. A felperest a c) pont alá nem tartozó bűncselekmény elkövetéséért ítélték el jogerősen, azonban ez nem zárja ki, hogy ugyanazon magatartás megalapozza az f) pont alkalmazását.
A Pp. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot helyezi hatályon kívül. Ennek megfelelően a bíróság az Ütv. alkalmazási körében hozott kamarai határozatok felülvizsgálatánál is azt ellenőrzi, hogy sértett-e jogszabályt az alperes határozata. Jelen perben – amint azt az elsőfokú bíróság is megállapította ítéletében – az alperesi határozatok nem sértették az Ütv. felperes kérelmének elutasítása alapjául szolgáló, alperes által alkalmazott rendelkezését, a kamarai határozatok törvényesek, megalapozottak voltak, ezért azok hatályon kívül helyezésére a Legfelsőbb Bíróságnak sem volt törvényes lehetősége.
A felperes tévesen hivatkozott felülvizsgálati kérelmében az Ütv. egyéb rendelkezéseire, mert az azokban meghatározott konkrét feltételek nem a felperes esetére vonatkoznak, így kérelmének elbírálásakor nem is lehetett azokat alkalmazni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.161/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás