KÜ BH 2005/451
KÜ BH 2005/451
2005.12.01.
Az ingatlan kisajátítását a bányaművelési jogosítvánnyal rendelkező vállalkozó magánérdeke nem teszi indokolttá [1976. évi 24. tvr. 1. §, 4. §, 29. §; 33/1976. (IX. 5.) MT r. 3. §].
A gy.-i külterületi ingatlanok tulajdonosa az alperesi beavatkozó, akinek érdekeltségi körébe tartozik a G. Mélyépítő Kft. (a továbbiakban: Kft.). A felperes ezen a területen bányászati jogosultsággal rendelkező bányavállalkozó. A felperes és a Kft. közötti szerződéses kapcsolatból eredő jogvita miatt a felperes az ingatlanokra kisajátítási eljárás lefolytatását kezdeményezte. Az alperes 2004. április 6-án kelt határozatával a kisajátítást elrendelte, mert a bányászat a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. (a továbbiakban: Ktvr.) 4. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint közérdekű célnak minősül, így az ingatlanoknak az állam javára történő kisajátítása indokolt. Ezt követően az alperes a 2004. július 7-én kelt határozatával a kisajátítási kérelmet elutasította a Ktvr. végrehajtása tárgyában kiadott 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-ának (1) és (2) bekezdésére alapítottan. Az eljárásban kirendelt kisajátítási szakértő véleménye, a bányakapitányság háromszori megkeresésére adott válasza, a felperes és a beavatkozó előadásai és egyéb információi mérlegelése alapján megállapította, hogy a perbeli esetben az ingatlanok kisajátításához szükséges közérdekűség nem állapítható meg. A határozat hozatalánál figyelembe vették a megkezdett bányaművelést, azt, hogy a területen történt beavatkozás nagysága és jellege nem alapoz meg olyan közérdekűséget, amely a tulajdonelvonással arányban állam. A közelben működő bányák földrajzi távolsága, az ingatlanok termőképessége a helyi igényeket kielégíti.
A közérdekűség kérdésében az alperes álláspontja szerint mérlegelési jogkörében döntött. Megvizsgálta ugyanakkor az 1/2004. (II. 12.) AB határozat, valamint a 64/1993. (X. 22.) AB határozatban foglaltakat és az ott írt jogelveket is figyelembe vette mérlegelésénél. Megállapította, hogy a kisajátítási kérelmet előterjesztő felperes bányavállalkozó, valamint az ingatlan tulajdonosa a kisajátítási eljárást megelőzően együttműködött, a felek közötti viszony megromlott, elszámolási és egyéb jogviták miatt az együttműködés ellehetetlenült. Ez azonban nem indokolja a kisajátítást, mert a közérdekű cél; a bányaművelés enélkül is megvalósítható.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásának kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az Alkotmány 13. §-ának (1) és (2) bekezdése, a Ptk. 177. §-ának (1) bekezdése, a Ktvr. 1. §-ának (1) bekezdése és 4. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak ismertetése után kifejtette, hogy a Ktvr. 4. § (1) bekezdésében felsorolt közérdekű célok fennállása nem jelenti feltétlenül a kisajátítás indokolását és a tulajdon elvonását, mert arra csak abban az esetben van lehetőség, ha a kisajátítás közérdekűsége is fennáll. Kifejtette, hogy a Ktvr. 18. §-ának (3) bekezdése szerint a közigazgatási hivatal vezetője jogosult dönteni arról, hogy a kisajátítás közérdeket szolgál-e, e közérdekű célt a kisajátítani kért ingatlanon indokolt-e megvalósítani, és fennállnak-e a kisajátítás egyéb feltételei. Ennek folytán a közérdekűség eldöntésére a bányászati szakhatóság nem volt jogosult. Elfogadta azt az alperesi álláspontot, hogy a kisajátítás elrendelésekor, a kisajátítási kérelem benyújtásakor azt kellett megvizsgálnia az alperesnek, hogy a kisajátítási kérelem indokolt volt-e abból a szempontból, hogy fennáll-e a Ktvr. 4. § (1) bekezdése szerinti közérdekű cél, amely a kisajátítási eljárást megalapozza, továbbá a kérelem rendelkezik-e a jogszabály által megkívánt mellékletekkel, dokumentációkkal. Megállapította ennek alapján, hogy a közérdekűség fennállása a felperes kérelme kapcsán nem volt megállapítható, annak benyújtására azért került sor, mert az ingatlan tulajdonosával korábban fennállott konszenzuson alapuló egyezségi megállapodás felbomlott, a továbbiakban nem tudtak együttműködni és az ingatlan adásvételére vonatkozó kísérlet is eredménytelen maradt. Az állam szempontjából közömbös, hogy a bányászati jogot mely gazdasági társaság, vagy vállalkozó gyakorolja.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A kisajátítási eljárás az R. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt kisajátítást kérő kérelmére indul meg, a Ktvr. 18. §-ának (2) bekezdése alapján. Az R. 29. § (1) bekezdésében megjelölt kisajátítást kérő bármely természetes vagy jogi személy lehet, azonban a kisajátítással a Ktvr. 3. §-ának (3) bekezdése alapján csak az állam, vagy a helyi önkormányzat szerezheti meg az ingatlan tulajdonjogát. A kisajátítás magánérdekből nem történhet, arra csak közérdekből kerülhet sor.
A Legfelsőbb Bíróság több határozatában, így a Kf. II. 29.604/1999. (BH 2202/206.) kifejtette, hogy az Alkotmány 13. §-ának (2) bekezdése értelmében tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, a törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. Ezzel összhangban a Ktvr. 1. §-a kiemelte, hogy e tvr. célja, hogy az általa meghatározott közérdekű célra kisajátítás útján kivételesen lehetővé tegye – azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás mellett – a nem állami tulajdonban lévő ingatlanok tulajdonjogának megszerzését az állam vagy a helyi önkormányzat részére. A kisajátítás közérdekűsége az Alkotmány 13. §-ának (2) bekezdése és a Ktvr. 1. §-a szerint valamennyi kisajátítási cél esetében feltétlen követelmény, amelynek hiányában kisajátításnak nincs helye. Ezért a Ktvr. 4. §-ában meghatározott cél fennállása esetén is igazolni kell a közérdekűséget.
Az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése és a Ktvr. 1. §-a alapján az ingatlanokat kivételesen és közérdekből lehet kisajátítani, a közérdekű cél azonban nem alapozza meg a közérdeket. A Ktvr. 18. §-ának (3) bekezdésének kógens szabálya kötelezően írja elő, hogy a közigazgatási hivatal vezetője a kérelem alapján köteles elbírálni, hogy a kisajátítás közérdeket szolgál-e, a közérdekű célt a kisajátítani kért ingatlanon indokolt-e megvalósítani, és fennállanak-e a kisajátítás egyéb feltételei. E feltételek hiányában a kérelmet el kell utasítani. A közigazgatási hivatal vezetője a Ktvr.-ben felsoroltak mellett mérlegelési jogkörében vizsgálja, hogy a kisajátítás az adott esetben valóban közérdeket szolgál-e. Az alperes – a felperes által sem vitatottan (13. jkv.) – mérlegelési jogkörben hozta meg döntését, az alperesnek ez a döntése nem volt jogszabálysértő, minden rendelkezésre álló bizonyítékot, köztük a bányakapitányság megkeresésére adott válaszait, jogszerűen mérlegelve hozta meg határozatát, amely nem volt ellentétes az Alkotmánybíróság 1/2004. (II. 12.) és 21/1990. (X. 4.) AB határozataiban foglalt jogelvekkel sem. Ezzel összefüggésben utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a bányakapitányság bányaművelést engedélyező határozata, az, hogy a bányaművelés szükséges, egymagában a kisajátítás szükségességét nem döntötte el.
A bányaművelést engedélyező határozat a bányavállalkozó számára biztosított bányaművelési lehetőséget, amely nem feltétlenül kisajátítással, hanem elsősorban a bányavállalkozó felperes és a beavatkozó ingatlan tulajdonosának megállapodása alapján kellett, hogy megvalósuljon. Önmagában a kisajátítási kérelemben megjelölt tevékenység egybeesése a Ktvr.-ben meghatározott célokkal, így a 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott céllal nem teszi megalapozottá a kisajátítási kérelmet, ha a tevékenység célja egyébként közérdeket nem valósít meg és más személy tulajdonának elvonásával járna. A felperes és a beavatkozó közötti polgári jogvita eldöntése a szerződéses kapcsolatban álló felek magánérdekét (üzleti érdekét) szolgálja, amelynek megoldása nem lehet kisajátítás útján az ingatlan tulajdonjogának az állam javára történő megszerzése.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem volt jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.064/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás