451/B/2005. AB határozat
451/B/2005. AB határozat*
2006.08.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Isaszeg Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének az állattartásra szolgáló melléképületek elhelyezésénél betartandó védőtávolságokról és az állattartással kapcsolatos egyéb feltételekről szóló 3/2003. (III. 26.) számú rendeletének 1. § (2) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett az Isaszeg Nagyközség Önkormányzati Képviselő-testületének az állattartásra szolgáló melléképületek elhelyezésénél betartandó védőtávolságokról és az állattartással kapcsolatos egyéb feltételekről szóló 3/2003. (III. 26.) számú rendelete (továbbiakban: Ör.) alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére.
Az indítványozó az Ör.-t több szempontból ellentétesnek tartotta az Alkotmányban foglalt egészséges környezethez, testi és lelki egészséghez, jogbiztonsághoz, és emberi méltósághoz való jogokkal, mert a szomszédos ingatlan tulajdonosa e rendelet alapján tarthatott két sportlovat családi háza udvarán.
Az indítványozó 2005. december 23-án kelt indítvány-kiegészítésében az Ör. 1. § (2) bekezdés c) pontjának megsemmisítését kérte – mely kiveszi a rendelet hatálya alól a sportcélra kiképzett állatokat –, mert szerinte ez a rendelkezés okozza az Alkotmány 2. § (1) és (3), 8. § (1) bekezdésének, illetve a 18. §-ának és 70/D. § (1) és (2) bekezdésének sérelmét.
Az indítványozó megjegyezte továbbá, hogy a szomszédja a községi jegyzőtől nem kapott engedélyt – az ingatlan kertvárosiasodó lakóövezeti besorolása miatt – az istálló céljára szolgáló melléképület létesítésére, ám a lovak tartására az önkormányzati rendelet alapján mégis jogosult.
II.
1. Az Alkotmány megjelölt rendelkezései a következők:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„2. § (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelezettsége.”
„18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”
„44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”
2. Az önkormányzati rendelet sérelmezett rendelkezése:
„1. § (2) A rendelet hatálya nem terjed ki:
(...)
c)/ sport-, valamint különleges célból kiképzett állatok, továbbá rendészeti szervek feladatainak ellátása céljából tartott állatokra.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó szerint az Ör. 1. § (2) bekezdés c) pontja sérti az egészséges környezethez és a testi és lelki egészséghez való jogot, nevezetesen az Alkotmány 18. §-át és a 70/D. §-át.
A támadott Ör. az állattartásra szolgáló melléképületek elhelyezésének szabályozásán túl magában foglalja az egyéb, állattartásra vonatkozó szabályokat. Kifogásolt rendelkezése kimondja, hogy az Ör. hatálya nem terjed ki a sport-, valamint különleges célból kiképzett állatok, továbbá rendészeti szervek feladatainak ellátása céljából tartott állatokra.
Az Alkotmánybíróság a 11/2006. (III. 23.) AB határozatában rámutatott arra, hogy valamely „alapjog korlátozásáról akkor lehet szó, ha a törvény olyan kötelezettséget vagy tilalmat állapít meg a jogalany számára, amelynek teljesítése lehetetlenné teszi – vagy megnehezíti – valamely alapjogának gyakorlását” (ABK 2006, 195, 196.). Csak olyan jogszabály képes tehát jogok korlátozására, mely a jogalanyokra nézve magatartási kötelezettséget vagy tilalmat tartalmaz.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint jelen esetben az a rendelkezés, amely a jogszabály hatályát határozza meg, nem rendelkezik közvetlenül a jogalanyok sportlovak tartására vonatkozó magatartásáról.
E jogviszonyt jelenleg az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény és végrehajtási rendeletei, valamint az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény és végrehajtási rendeletei szabályozzák.
Az Ör. azon rendelkezése, mely kiveszi a rendelet hatálya alól a sportcélból kiképzett állatokat, önmagában nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 18. § és 70/D. §-ában foglalt egészséges környezethez, illetve testi és lelki egészséghez fűződő jogokkal. Itt a jogszabály alkotója csupán arról rendelkezik, hogy ezen állatok tartására az Ör. rendelkezései nem alkalmazandóak.
2. Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy az Ör. támadott rendelkezése ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével.
Az Alkotmány 2. (1) bekezdése azt mondja ki, hogy a „Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam”. Önkormányzati rendeletek esetében a jogállamiságból levezetett jogbiztonság követelménye az egyértelműségen túl azt is jelenti – az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének megfelelően –, hogy a helyi képviselő-testület feladatkörében alkotott rendelet nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában megállapította, hogy a helyi közhatalom gyakorlásába beletartozik az is, hogy a helyi önkormányzat a helyi közügyek szabályozása érdekében, külön törvényi felhatalmazás hiányában, országos érvényű jogszabály által szabályozott társadalmi viszonyt a magasabb szintű jogszabállyal nem ellentétesen, azt kiegészítő jelleggel szabályozzon [17/1998. (V. 13.) AB határozat, ABH 1998, 155.]. Az önkormányzati rendeletalkotásra ebben a tekintetben a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. §-a irányadó.
A 37/2004. (X. 15.) AB határozat azt is kimondta, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az önkormányzat dönthet úgy, hogy a lakosság békés együttélése és a későbbi jogviták elkerülése érdekében szabályozza az állattartás helyi kérdéseit (ABH 2004, 908, 913.). Az önkormányzat tehát nem köteles rendeletet alkotni az állattartás szabályairól.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 1. § (2) bekezdés c) pontja egyértelmű, és nem ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény és végrehajtási rendeletei, valamint az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény és végrehajtási rendeletei, illetve más magasabb szintű jogszabály nem kívánják meg, hogy az önkormányzat a sportcélra tartott lovak tartását szabályozza, illetve hogy azt a mezőgazdasági haszonállatokkal azonos jogszabályban és egyformán tegye.
A mezőgazdasági haszonállatokat és a sportcélra tartott állatokat a magasabb szintű jogszabályok is külön kategóriaként kezelik. A mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet 1. § (2) bekezdés b) pontja például szintén kiveszi a rendelet hatálya alól a versenyeken, bemutatókon, kulturális vagy sporteseményeken, vagy ilyen tevékenységek során való felhasználásra szánt állatokat.
Az Alkotmányban foglalt jogbiztonság elvéből más módon sem következik olyan jogalkotói kötelezettség, hogy a sportcélra nevelt lovakra vonatkozó szabályokat a más állatok tartására vonatkozókkal egy jogszabályban állapítsa meg.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
3. Az indítványozó szerint az Ör. megjelölt rendelkezése ellentétes az Alkotmány 2. § (3) és 8. § (1) bekezdésével is.
Az Alkotmány 2. § (3) bekezdése arról rendelkezik, hogy „[s]enkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni”.
Az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének értelmében a „Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelezettsége”.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (3), illetve 8. § (1) bekezdése és az Ör. 1. § (2) bekezdés c) pontja között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2006. július 5.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás