463/B/2005. AB határozat
463/B/2005. AB határozat*
2008.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 2. § (1) bekezdése, 3. § (2) bekezdése, 11. § (1) bekezdése, 15. § (6) bekezdés első mondata, 17. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, a munkavállalók biztonságáról, egészségéről és a munkakörnyezetről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1981. évi 67. ülésszakán elfogadott 155. számú Egyezmény kihirdetéséről szóló 2000. évi LXXV. törvény tekintetében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó – alkotmányjogi panasznak nevezett, de tartalmában alkotmányellenességet és mulasztásos alkotmánysértést állító beadványában – az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Obtv.) egyes rendelkezéseinek a megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte törvények tekintetében alkotmányos alapjogok érvényesülésének akadályozása miatt.
Az indítványozó több ügyében írt beadványokat az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, aki azokkal az indítványozó szerint érdemben nem foglalkozott. Az indítványozó ezek után fordult az Alkotmánybírósághoz.
1. Az indítványozó az Obtv. 2. § (1) bekezdését, 11. § (1) bekezdését, 15. § (6) bekezdésének első mondatát alkotmányellenesnek tartja. Véleménye szerint, „ha az országgyűlési biztos tényleg az állampolgárok érdekében tevékenykedne, akkor nekik kellene felelősséggel tartoznia.” A mentelmi jogot „feudális csökevénynek” tekinti. [Az országgyűlési biztos mentelmi jogát az indítvány benyújtásakor az Obtv. 11. § első mondata tartalmazta, az Obtv. 2006. évi módosítása óta a 11. § (1) bekezdése állapítja meg.] Sérelmezi, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosát érintő minden döntés az Országgyűlésen „belül marad.” Ezen érvek alapján állítja, hogy az Obtv. megjelölt rendelkezései sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 8. § (1) bekezdését, 57. § (1) bekezdését, 70/K. §-át és 77. § (2) bekezdését.
Kéri az Obtv. 3. § (2) bekezdésének a megsemmisítését, mivel az – úgy gondolja – sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 77. § (2) bekezdését.
Az indítványozó alkotmányellenesnek tekinti az Obtv. 17. § (4) bekezdését, amely szerint, ha az ügyben jogerős határozat született, az országgyűlési biztoshoz ennek közlésétől számított egy éven belül lehet beadvánnyal fordulni. Azzal érvel, hogy ez a rendelkezés akadályozza más jogok érvényesíthetőségét, emiatt ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, 8. § (1) bekezdésével, 32/B. §-ával, 70/K. §-ával és a 77. § (2) bekezdésével.
Alkotmányellenesnek tartja azt, hogy a különböző szervek „az alapszabály paragrafusait jelölik meg abban az esetben is, amikor a hivatkozott paragrafust időközben módosították.” Ez – úgy véli – sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 8. § (1) bekezdését, 57. § (1) bekezdését, 70/K. §-át, 77. § (2) bekezdését.
2. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állít az Obtv. 11. §-a és 15. § (6) bekezdése tekintetében, úgy vélekedik ugyanis, hogy az állam vállaljon garanciát az országgyűlési biztos mindazon cselekvéséért, illetve az intézkedése elmulasztásáért, amellyel azoknak az állampolgároknak okoz kárt és veszteséget, akiknek a védelmére – jelenleg csak elméletileg – létrehozták.
Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állít az indítványozó a Btk.tekintetében is. Érvelése szerint „hiányzik a Btk.-ból azon munkáltatók büntetési tétele, de a bűncselekmény nevesítése is, arra az esetre, amikor beteg vagy betegállományból visszatérő munkavállalót hamis indokkal bocsátanak el, veszélyeztetve az életét, egészségét, egzisztenciáját.” A szigorú büntetőtörvény hiánya – véleménye szerint – ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésével.
Mulasztást vél abban is, hogy a munkavállalók biztonságáról, egészségéről és a munkakörnyezetről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1981. évi 67. ülésszakán elfogadott 155. számú Egyezmény kihirdetéséről szóló „2000. évi LXXV. törvény 1995. január 4-től 2000. június 25-ig azért nem védte a munkavállalók biztonságát, egészségét és munkakörnyezetét, mivel az Országgyűlés csak 2000. nyarán alkotta meg és hirdette ki az erről szóló törvényt. Alkotmánysértőnek tartja a több éves jogalkotói késedelmet, mivel alkotmányos alapjogok sérültek, véleménye szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, 8. § (1) bekezdése, 54. § (1) bekezdése, 57. § (1) bekezdése, 70/D., E., F., K. §-a és a 77. § (2) bekezdése.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.”
„32/B. § (1) Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen.”
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/A. § (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
„70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.”
2. Az Obtv. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) Az Országgyűlés az alapvető jogok védelme érdekében – kizárólag neki felelős megbízottként – választja meg az országgyűlési biztost.”
„3. § (1) Országgyűlési biztosnak minden olyan egyetemi jogi végzettségű, választójoggal rendelkező magyar állampolgár megválasztható, aki a (2) és (3) bekezdésben előírt követelményeknek megfelel.
(2) Az Országgyűlés az országgyűlési biztost azok közül a kiemelkedő tudású elméleti vagy legalább tízévi szakmai gyakorlattal rendelkező jogászok közül választja meg, akik az alapvető jogokat érintő eljárások lefolytatásában, felügyeletében vagy tudományos elméletében jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek.”
„11. § (1) Az országgyűlési biztost az országgyűlési képviselővel azonos mentelmi jog illeti meg.”
„15. § (6) Tisztségtől való megfosztással szűnhet meg a megbízatás, ha az országgyűlési biztos neki felróható okból kilencven napon túlmenően nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak, vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét szándékosan elmulasztja vagy a vagyonnyilatkozatban szándékosan lényeges adatot, tényt valótlanul közöl, továbbá, ha jogerős ítéletben megállapított bűntettet követ el. A tisztségtől való megfosztást az arra alapot adó okok vizsgálatát követően az Országgyűlés összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó bizottsága indítványozhatja.”
„17. § (4) Ha az ügyben jogerős közigazgatási határozat született, az országgyűlési biztoshoz ennek közlésétől számított egy éven belül lehet beadvánnyal fordulni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott jogszabályhelyek és az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezések között – az indítványban megfogalmazottak alapján – alkotmányjogi összefüggés nincs. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 992/B/2005. AB határozat, ABK 2008. május, 810, 811.] Ezért az Alkotmánybíróság a határozat rendelkező részében megjelölt jogszabályok támadott rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
2. Az indítványozó több törvény tekintetben kérte mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.
Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. §-a szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
Az Abtv. rendelkezése, az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának két együttes feltétele van:
– a jogalkotó jogszabályi felhatalmazáson alapuló, vagy feltétlen jogszabályi rendezést igénylő kérdésben jogalkotói kötelezettségének nem tesz eleget,
– és a jogalkotói kötelezettség elmulasztásának eredményeként alkotmányellenes helyzet keletkezik.
Az Alkotmánybíróság a 35/2004. (X. 6.) AB határozatában az alábbiakban összegezte az Abtv. 49. § (1) bekezdésében szereplő „jogalkotói mulasztás” és „alkotmányellenes helyzet” egymáshoz való viszonyára vonatkozó álláspontját: „Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy a jogalkotói mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. A jogalkotói feladat elmulasztása önmagában nem feltétlenül jelent alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1996, 56, 58–59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 968–969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045, 1046.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 131.], a mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzetet minden esetben csak konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani.” (ABH 2004, 504, 508.)
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.]. A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul. [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.]
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítható akkor is, ha az adott kérdés tekintetében van ugyan szabályozás, de az Alkotmány által megkívánt jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.], és akkor is, ha a jogalkotó nem megfelelő tartalommal szabályozott és ezáltal alkotmányellenes helyzet állt elő [15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138–139.].
Az indítvány a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség egyik feltételét sem támasztja alá, a megjelölt ügyek egyikében sem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető érvet, indokot, az Alkotmány számos rendelkezését megjelöli ugyan, de minden alkotmányos összefüggés nélkül. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességek megállapítására irányuló részeiben is elutasította.
Budapest, 2008. december 2.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||||
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás