BÜ BH 2005/47
BÜ BH 2005/47
2005.02.01.
I. Az intellektuális közokirat-hamisítással bűnhalmazatban a magánokirat-hamisítás nem állapítható meg, ha a terhelt hamis magánokirat felhasználásával téveszti meg a hatóságot [Btk. 12. § (1) bek., 274. § (1) bek. b) pont, 276. §; 5/2000. BJE].
II. Közokirat-hamisítás bűntette valósul meg, ha az elkövető a személyazonosságának az igazolására más nevére szóló adóigazolványt, valamint személyazonosító jelről kiállított hatósági bizonyítványt használ fel [Btk. 274. § (1) bek. 6. pont III. ford.; 1/2004. BJE 2. pont].
A K.-i Városi Bíróság a 2002. szeptember 19. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet 4 rb. közokirat-hamisítás bűntette, 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége és 1 rb. szabálysértésre vonatkozó hamis vád vétsége miatt halmazati büntetésül – mint visszaesőt – 1 évi börtönre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A terheltet a bíróság a 2000. július 7-én jogerős ítéletével lopás bűntette és más bűncselekmény miatt 1 évi börtönre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Egyebekben elrendelte a bíróság korábbi ítéletével kiszabott 1 évi börtönbüntetés végrehajtását.
A terhelt 2000. évben – pontosan már meg nem állapítható időben – 70 000 forint vételárért megszerezte az Á. J. nevére kiállított adóigazolványt, személyazonosító jeléről kiállított hatósági igazolványt és személyi igazolványról készült fénymásolatot. Ezen okiratok felhasználásával a következő bűncselekményeket követte el:
1. A terhelt 2000. december 22-én készült adásvételi szerződéssel P.-né K. A.-tól vásárolt személygépkocsit úgy, hogy az adásvételi szerződés elkészítéséhez Á. J. nevét és személyi adatait használta fel.
2. Ezt követően ismerősei útján, akiknek személyét nem sikerült megállapítani, a hamis adásvételi szerződést 2001. január 24-én benyújtotta a közlekedési igazgatási hatósághoz, amelynek alapján Á. J. nevére kiállították az előzőekben említett személygépkocsi forgalmi engedélyét és törzskönyvét.
3. A terhelt 2001. május 27-én N. községben közlekedett személygépkocsijával, amikor a rendőrjárőr igazoltatta, ekkor a terhelt az intézkedő rendőrnek okmányok hiányában Á. J. adatait diktálta be. Az intézkedő rendőrjárőr 5000 forint helyszíni bírságot állapított meg és átadott számára egy Á. J. nevére kiállított befizető szelvényt, amit a terhelt át is vett. A bírságot viszont nem fizette be, így S. város jegyzője előtt helyszíni bírság meg nem fizetése miatt Á. J. ellen eljárás indult.
4. A terhelt 2001. augusztus 10-én adásvételi szerződéssel a már említett személygépkocsit V. J.-nének értékesítette úgy, hogy az adásvételi szerződésben Á. J. nevét tüntette fel eladóként. V. J.-né, akinek nem volt tudomása a hamis név használatáról, a hatóságnál és okmányirodánál a nevére íratta a személygépkocsit.
5. A terheltet 2002. február 19-én rendőrjárőr igazoltatta, amely alkalommal az intézkedő rendőröknek a terhelt Á. J. adóigazolványát, valamint a személyazonosító jeléről kiállított hatósági bizonyítványát adta át.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt jelentett be felülvizsgálati indítványt. A felülvizsgálati indítvány szerint az eljárt bíróság büntető anyagi jogszabályainak megsértésével állapította meg bűnösségét 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségében, illetve 2 rb. közokirat-hamisítás bűntettében. A tényállás 1. pontja szerinti magánokirat-hamisítás vétségeként értékelt cselekmény ugyanis a tényállás 2. pontja szerinti közokirat-hamisítás eszközcselekménye. A tényállás 5. pontjában leírt cselekmény pedig azért nem értékelhető 2 rb. közokirat-hamisítás bűntetteként, mivel az igazoltatás során a rendőrnek felmutatott és más nevére kiállított adóigazolvány, illetve személyazonosító jel nem alkalmasak személyazonosság igazolására. Ezért a felmutatásuk nem tekinthető a közokirat felhasználásának.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítvánnyal egyetértett azzal a kiegészítéssel, hogy a terheltnek a tényállás 4. pontja szerinti a hamis adásvételi szerződés felhasználásával kapcsolatos magatartása sem tekinthető magánokirat-hamisítás vétségének. Ezért a bíróság törvénysértően állapította meg a terhelt bűnösségét 2 rb. magánokirat-hamisítás vétségében a 2 rb. intellektuális közokirat-hamisítás mellett. Az ügyész a nyilvános ülésen az 1/2004. büntető jogegységi döntésre figyelemmel írásbeli indítványát annyiban módosította, hogy a terhelt bűnösségének megállapítása a tényállás 5. pontjában írt magatartás miatt a 2 rb., a Btk. 274. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott közokirat-hamísítás bűntettében törvényes.
A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos:
Helyesen utaltak az indítványok a Legfelsőbb Bíróság 5/2000. büntető jogegységi határozatában foglaltakra. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint, ha az elkövető hamis magánokirat felhasználásával téveszti meg a hatóságot, csupán az intellektuális közokirat-hamisítás megállapításának van helye az ezzel szükségszerűen megvalósuló magánokirat-hamisítás bűnhalmazatban történő megállapítására nem kerülhet sor.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt gépkocsi vásárlásakor és eladásakor készített adásvételi szerződésben a tulajdonosra vonatkozó adatot hamisan tüntette fel és a hamis adásvételi szerződést a gépkocsi megvételekor ismerősei útján a közlekedési igazgatósági hatósághoz benyújtotta. A gépkocsi eladásakor az új tulajdonos – akinek nem volt tudomása a hamis név használatáról – nyújtotta be a hamis adásvételi szerződést a hatóságnál. A terhelt tehát mindkét esetben közreműködött abban, hogy a járműnyilvántartásban a korábbi tulajdonos személye és neve a valóságtól eltérően szerepeljen.
Mindezekből következik, hogy a terheltnek a tényállás 1. és 4. pontjában írt hamis adásvételi szerződések felhasználásával kapcsolatos magatartása a terhére a tényállás 2., 4. pontjában megállapított 2 rb., a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti intellektuális közokirat-hamísítás bűntettével halmazatban nem értékelhető, mivel a tényállás 1. és 4. pontjában írt magánokirat-hamisítás, a tényállás 2. és 4. pontjában foglalt intellektuális közokirat-hamisítás eszközcselekménye.
A nyilvántartás adatai alapján kiállított hamis törzskönyv és forgalmi engedély (tényállás 2. pont) hamissága pedig szükségszerű következménye a nyilvántartás hamis voltának.
A tényállás 5. pontja szerint a terhelt igazoltatás során Á. J. adóigazolványát, valamint személyazonosító jeléről kiállított hatósági bizonyítványt adta át az igazoltató rendőrnek, tehát más nevére szóló valódi közokiratot használt fel személyazonossága igazolására.
Az 1/2004. büntető jogegységi határozat 2. pontja értelmében az ilyen magatartás megalapozza a Btk. 274. § (1) bekezdés b) pontjának III. fordulatában meghatározott közokirat-hamisítás bűntettének megállapítását. Ebben az esetben a büntethetőség alapja egy alakilag és tartalmilag valódi közokirat megtévesztő felhasználása az elfogadó tévedésbe ejtésével. A büntetőjogi felelősség szempontjából nem az adott közokirat bizonyító vagy rendelkező minőségének, illetve a közokirat rendeltetésének, hanem az elkövető szándékának van jelentősége. Az elkövető szándéka ugyanis átfogja, hogy a felhasznált közokirat más nevére szól, a tévedésbe ejtési, megtévesztési szándék pedig magában az okirat felhasználásában nyilvánul meg. Nincs jelentősége annak, hogy az okirat felhasználásával megtéveszteni célzott személy bizonyos tény – pl. személyazonosság – valóságának bizonyítására csak bizonyító közokiratot vehetne tekintetbe, ám ezt figyelmen kívül hagyva más okiratot is elfogad, jóllehet a rá vonatkozó jogszabályok, előírások megtartásával a megtévesztése elkerülhető lenne. Ugyanígy nincs jelentősége annak sem, hogy a szándékosan megtéveszteni célzott személy a más nevére szóló okirat felhasználását nyomban felismeri, ezért a felhasználás semmilyen joghatás időleges kiváltására sem alkalmas.
Nem sértett tehát anyagi jogszabályt az eljárt bíróság, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét a Btk. 274. § (1) bekezdés b) pontjának III. fordulat szerinti közokirat-hamisítás bűntettében megállapította, a 2 rb. V. S. magánokirat-hamisítás vétségében azonban bűnösségének megállapítására anyagi jogszabálysértéssel került sor.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a Be. 425. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Be. 426. § (1) bekezdés a) pontja értelmében maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. Ennek keretében a terheltet 2 rb., a Btk. 276. §-ba ütköző magánokirat-hamisítás vétségének vádja alól, a Be. 331. § (1) bekezdése alapján bűncselekmény hiányában felmentette és a terhére fennmaradó 4 rb. közokirat-hamisítás bűntette és 1 rb. szabálysértésre vonatkozó hamis vád vétsége miatt – halmazati büntetésül – 10 hónapi börtönbüntetésre és 1 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a Btk. 47. § (4) bekezdés a) pontja értelmében feltételes szabadságra nem bocsátható.
(Legf. Bír. Bfv. II. 2167/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás