489/D/2005. AB határozat
489/D/2005. AB határozat*
2008.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a távközlési építmények engedélyezéséről és ellenőrzéséről szóló 29/1999. (X. 6.) KHVM rendelet 2000. május 1-jétől 2003. március 31-ig hatályban volt 12. § (1) bekezdésének m) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a 0 Hz–300 GHz közötti frekvenciatartományú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékeiről szóló 63/2004. (VII. 26.) ESzCsM rendelet egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 7.K.30.028/2005/7. számú jogerős ítélete és az abban alkalmazott, a távközlési építmények engedélyezéséről és ellenőrzéséről szóló 29/1999. (X. 6.) KHVM rendelet (a továbbiakban: R1.) 12. § (1) bekezdésének m) pontja, valamint a 0 Hz–300 GHz közötti frekvenciatartományú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékeiről szóló 63/2004. (VII. 26.) ESzCsM rendelet (a továbbiakban: R2.) egésze ellen. Kérte továbbá, hogy alkotmányjogi panaszának a támadott jogszabályok konkrét esetben történő alkalmazhatósága visszamenőleges kizárásával adjon helyt az Alkotmánybíróság. Előadta, hogy közvetlenül a lakóhelye mellett hírközlési létesítmény épült, ami miatt a nem ionizáló sugárzás közvetlen hatásviselőjévé vált. Azt sérelmezte, hogy a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (a továbbiakban: OKK-OSSKI) mint szakhatóság a fennmaradási engedélyezési eljárásban első és másodfokon egyaránt részt vett. Álláspontja szerint az OKK-OSSKI-t mint szakértőt a másodfokú eljárásból ki kellett volna zárni. Az R2. egésze vonatkozásában alkotmányjogi panaszában – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre hivatkozva – azt sérelmezte, hogy az nem tesz eleget a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 32. §–36. §-ában foglaltaknak, mivel hiányos abban a tekintetben, hogy csak a határértékek meghatározásáról rendelkezik, a környezeti elemek védelméről azonban nem. Álláspontja szerint a támadott jogszabályok az Alkotmány 18. § és 70/D. §-aiba ütköznek, mivel sértik az egészséges környezethez fűződő alkotmányos alapjogot.
2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R1. 12. § (1) bekezdésének m) pontját a távközlési építmények engedélyezéséről és ellenőrzéséről szóló 29/1999. (X. 6.) KHVM rendelet módosításáról szóló 5/2003. (III. 24.) IHM rendelet 7. § (2) bekezdése 2003. április 1.-től hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálatára alkotmányjogi panasz esetében sor kerülhet, mert itt a jogszabály alkalmazhatósága is kérdéses. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz kapcsán a bíróság által jelen ügyben alkalmazott jogszabályi rendelkezés alkotmányosságát vizsgálta meg.
Az Alkotmánybíróság beszerezte az informatikai és hírközlési miniszter, az egészségügyi miniszter, valamint az OKK-OSSKI véleményét.
II.
1. Az Alkotmánynak indítvánnyal érintett rendelkezései:
„18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”
2. Az R1.-nek az indítvánnyal támadott, 2000. május 1-jétől 2003. március 31-ig hatályos rendelkezése:
„12. § (1) Az építési engedély iránti kérelmet a kérelmező az e rendelet 2. számú mellékletében megjelölt nyomtatványon az alábbi mellékletekkel együtt kérheti:
[a)–l)]
m) a 30 MHz–60 GHz frekvenciatartományon belüli elektromágneses sugárzást kibocsátó vezeték nélküli távközlési építmények esetében a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Sugárbiológia és Sugáregészségügyi Kutató Intézetének (a továbbiakban: OKK-OSSKI) előzetes szakvéleményét az adott építmény telepítése után várható sugárzásról, valamint a használatbavétel sugáregészségügyi feltételeiről.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elsődlegesen abból a szempontból vizsgálta meg, hogy előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 7.K.30.028/2005/7. számú jogerős ítélete 2005. március 10. napján kelt és azt az indítványozó jogi képviselője 2005. március 21. napján vette kézhez. Az indítványozó a jogerős ítélet ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt a kézbesítéstől számított hatvanadik napon adta postára. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy a hatvanadik napon postára adott alkotmányjogi panaszt úgy kell tekintetni, hogy azt az indítványozó az Abtv. 48. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül nyújtotta be (768/D/2002. AB határozat, ABH 2003, 1542, 1544.). Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az alábbiak szerint elbírálta.
2. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz nyomán kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett.
Erre tekintettel a jelen ügy tárgya kizárólag a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság jogerős ítéletében alkalmazott jogszabályi rendelkezés – azaz az R1. 12. § (1) bekezdésének m) pontja – lehet. A támadott rendelkezés szerint az építési engedély kérelmezője az adott építmény telepítése után várható sugárzásról, valamint a használatbavétel sugáregészségügyi feltételeiről az OKK-OSSKI előzetes szakvéleményét köteles beszerezni és a kérelméhez mellékletként csatolni.
Az indítványozó a fennmaradási engedélyt megadó elsőfokú közigazgatási határozatot fellebbezéssel támadta meg, majd az azt helybenhagyó másodfokú határozat ellen nyújtott be keresetet. Az indítványozó azért állította mégis az R. 12. § (1) bekezdés m) pontjának alkotmányellenességét, mert az R1. 21. § (5) bekezdése – utaló szabályként – a fennmaradási engedély megadása iránt indított eljárásban is az R1. 12. §-ában felsorolt mellékletek csatolását írja elő.
Az indítványozó a saját konkrét ügyével összefüggésben azt sérelmezte, hogy a fennmaradási engedélyezési eljárásban első- és másodfokon is az OKK-OSSKI mint szakhatóság adott szakvéleményt. Indítványa szerint tehát azért sérül az egészséges környezethez, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való Alkotmányban biztosított jog, mert a támadott jogszabály alapján a fennmaradási engedélyezési eljárás első- és másodfokán is ugyanaz (az egyedüliként kijelölt) szakértői intézet jár el.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a támadott rendelkezés – mely a fennmaradási engedélyezési eljárásban a jogszabály által egyedüliként kijelölt szakértői intézet első- és másodfokon való eljárási jogosultságát is megalapozza – és az Alkotmányban biztosított egészséges környezethez, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog (Alkotmány 18. § és 70/D. §) között – az indítványozó által megjelölt indokok alapján – tényleges, érdemi és közvetlen alkotmányos összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította.
3. A mulasztás megállapítása iránti kérelemmel összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg: Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az alkotmányjogi panasz elbírálására és a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatásköreinek összefüggéseit. E határozataiban megállapította, hogy az Abtv. 48. §-a szerint, az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. Ennélfogva a szabályozás hiánya miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le. Ezért az Alkotmánybíróság általános gyakorlata szerint kizárta, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vizsgáljon. [1124/E/2004. AB határozat, ABH 2006, 1702, 1719.] Ennek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány azon része, mely az R2. egészének mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességére hivatkozik, nem felel meg az Abtv. 48. §-ában meghatározott feltételeknek. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. §-ának e) pontja alapján a feltételeknek meg nem felelő indítványt az Alkotmánybíróság visszautasította.
4. Mivel az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította, a mulasztás megállapítására irányuló indítványt pedig visszautasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezés konkrét ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935–936.).
Budapest, 2008. március 10.
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás