PÜ BH 2005/51
PÜ BH 2005/51
2005.02.01.
Nincsen akadálya annak, hogy a nem tulajdonos – de utóbb azzá vált – használók a használati jogok korlátozását tartalmazó olyan atipikus szerződést kössenek, amely a szolgalomhoz áll közel, haszonkölcsönnek azonban nem minősíthető [Ptk. 112. § (1) bek., 165. § (1) bek., 583. (1) bek.].
Az 1970-es évek elejétől a felperesek a v.-i 8713 hrsz.-ú, az alperesek pedig a v.-i 8717 hrsz.-ú hétvégi ház és udvar megjelölésű ingatlanok használói voltak, 1987-től tulajdonosai. A két ingatlan között a 0135 hrsz.-ú árok húzódik. Az I. rendű alperes 1981. május 31-én írásban is hozzájárult ahhoz, hogy a 8717 hrsz.-ú ingatlanon – a közösen létesített vízóra-aknától a hátsó határvonalig, az oldalhatártól kb. 1 méter távolságra – az I. rendű felperes lefektesse a 8713 hrsz.-ú ingatlan vízellátását biztosító vezetéket. A felek viszonya 1989-ben – más ok miatt – megromlott, ezt követően a vízvétellel kapcsolatban is vitáik támadtak. Az alperesek 1992. január 27-én – 1992. március 31-i hatállyal – felmondták ingatlanuk ,,szívességi használatát''.
A felperesek szolgalmi jog megállapítása iránt terjesztettek elő keresetet, azonban keresetüktől elálltak.
Az alperesek az elálláshoz nem járultak hozzá, viszontkeresetükben a vízvezeték megszüntetésére kérték a felperesek kötelezését, valamint arra, hogy a saját költségükön, más módon oldják meg ingatlanuk vízellátását. Álláspontjuk szerint 1981-ben haszonkölcsönre vonatkozó megállapodást kötöttek, amelynek megszüntetésétől – 1992. március 31-étől – kezdődően havi 2500 forint használati díjat igényeltek. Állították, hogy a vízvezeték elrozsdásodott, emellett veszélyezteti felépítményük állagát, ezért kérték a felperesek eltiltását a veszélyeztető magatartástól valamint kötelezésüket 21 000 forint káruk és költségeik megtérítésére.
A felperesek a használati díj fizetése elől nem zárkóztak el, egyébként ellenkérelmük a viszontkereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a szolgalmi jog alapítása iránti keresetet; a felpereseket 1992. április 1-jétől használati díj fizetésére kötelezte, egyebekben a viszontkeresetet is elutasította. A vízvezeték megszüntetésével kapcsolatos elutasító döntését azzal indokolta, hogy a felek viszonyára nem a haszonkölcsön szabályai irányadók, hanem az általa idézett vízügyi rendelkezések, mivel pedig a vízbekötést az I. rendű alperes engedélyezte és az megfelelt a jogszabályi előírásoknak, nincsen ok annak megszüntetésre. Mivel a felperesek nem kötelezhetők a korábban – végleges hatállyal – kiadott engedélytől eltérő vezeték kiépítésére, nem vizsgálta, hogy a felperesek ingatlanának vízellátása megoldható-e más módon, s ha igen, milyen költséggel. További indokai szerint az I. rendű alperes a Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése valamint 165. §-ának (1) bekezdése értelmében átengedhette ingatlana egy részének használatát, a kapcsolat megromlása miatt pedig megvonhatta illetve visszterhessé tehette az eredetileg ingyenes használatot. A díj mértékét az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg és kiemelte, hogy az alperesek végül nem igényelték ingatlanuk értékcsökkenésének megtérítését, ezért e körben nem állapított meg tényállást és érdemi döntést sem hozott.
A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit: a használati díj összegét az általa beszerzett szakértői vélemény alapján módosította, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. Indokolása szerint a felperesek és az I. rendű alperes között 1981-ben atipikus szerződés jött létre az alperesek ingatlanának meghatározott módon és terjedelemben történő használatára, amelyhez ráutaló magatartással a II. rendű alperes is hozzájárult; az ezáltal keletkezett tartós jogviszonyban pedig nem következett be olyan változás, amely a Ptk. 241. §-a szerint indokolná a szerződés módosítását, a felek megromlott kapcsolata ilyen változásnak nem tekinthető. Az alperesek nem támadták a megállapodás érvényességét, egyébként a szolgalmi jogra vonatkozó keresettel szemben kifogásként sem hivatkozhatnának érvénytelenségre. A használati díj összegét az általa kirendelt K. Z. szakértő véleménye alapján határozta meg; végül pedig kiemelte, hogy mivel az alperesek az elsőfokú eljárásban elálltak az értékcsökkenésre vonatkozó igényüktől, a másodfokú eljárásban erre vonatkozó követelést már nem terjeszthetnek elő, ezért az alperesek fellebbezésének e részével érdemben nem foglalkozott.
A jogerős ítélet ellen az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az elsőfokú bíróság ítélete szerint kérték a használati díj összegének meghatározását; ezen túlmenően elsődlegesen a vízátvezetési jog megszüntetését illetve megszűnésének megállapítását igényelték, másodlagosan a felperesek kötelezését 450 000 forint értékcsökkenés megtérítésére, mindkét esetben költségeik megtérítése mellett. Álláspontjuk szerint a felek között haszonkölcsön-szerződés jött létre, amely a kötelmi jogviszony szabályai szerint megszüntethető és ez meg is történt: 1992. január 27-én nem csupán a használati jog ingyenességét vonták meg, hanem felmondták az említett szerződést. Kiemelték: az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vízellátás más módon is megoldható, a vezeték akadályozza az alperesek ingatlanának használatát és csökkenti annak értékét, a szolgalmi jog pedig nem jegyezhető be; azonban nem vonta le ebből azt az okszerű következtetést, hogy a felek közti jogviszonyt meg kell szüntetni. Másodlagos kérelmükkel kapcsolatban megismételték fellebbezésük okfejtését arról, hogy a jogviszony megszűnése óta a felperesek a jogellenes használat miatt kártérítésre, mégpedig a 450 000 forint értékcsökkenés megtérítésére kötelesek. Arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú eljárásban nem akarták ,,gyengíteni'' elődleges kérelmük határozottságát, elállási nyilatkozatukat jogi képviselőjük távollétében tették és az elsőfokú bíróságtól nem kaptak tájékoztatást arra, hogy igényüket később már nem terjeszthetik elő. Végül rámutattak: a használati díj összegét az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen, a másodfokú bíróság megalapozatlan döntését meg sem indokolta kellőképpen.
A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet támadott rendelkezéseinek hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helytálló a másodfokú bíróság álláspontja abban, hogy a felek 1981-ben ,,atipikus'' szerződést kötöttek és ezzel közöttük kötelmi jogviszony jött létre. Ez a jogviszony – annak tartalma alapján – a szolgalomhoz áll közel, hiszen a felek a megállapodás megkötésekor a véglegesség szándékával, korlátlan időre és ingyenesen előnyt (mégpedig vízvételi lehetőséget) kívántak biztosítani a 8713 hrsz.-ú ingatlan használói javára, amely előny a 8717 hrsz.-ú ingatlan használói vonatkozásában teherként jelentkezett. Mivel a felek 1981-ben nem voltak az ingatlanok tulajdonosai, rendelkezési joguk hiányában nem alapíthattak telki szolgalmat, csupán arra volt jogosultságuk, hogy a saját személyükben szerezzenek jogot és vállaljanak kötelezettséget.
A Ptk. 583. §-ának (1) bekezdése szerint haszonkölcsön-szerződés alapján a kölcsönadó köteles a dolgot a szerződésben meghatározott időre ingyenesen a kölcsönvevő használatába adni, a kölcsönvevő pedig köteles azt a szerződés megszűntekor visszaadni. Mindezekből kitűnően a haszonkölcsön lényege a dolog (ingó vagy ingatlan) átadása, annak időszakos használata céljából, azonban az adott esetben a felek nem ebben állapodtak meg: az alperesek az őket illető használati jogok korlátozását vállalták, mégpedig meghatározott célra, időbeli korlátozás nélkül. A felek szolgalomhoz közel álló atipikus jogviszonya tehát nem értelmezhető haszonkölcsönként, ezért ennek szabályai [ezek között a Ptk. megszűnésre vonatkozó 585. §-ának (1)–(2) bekezdései] sem alkalmazhatók.
A felek 1981-ben – az I. rendű alperes már említett írásbeli nyilatkozatának szóhasználata szerint – ,,végleges'' jogviszonyt kívántak létrehozni, mégpedig a 8713 hrsz.-ú ingatlan rendeltetésszerű használatának érdekében. Ebből következik, hogy a felek akaratából kiindulva akkor nyílik lehetőség a jogviszony megszüntetésére, ha a szerződés megkötésekor figyelembe vett körülményekben bekövetkezett változás miatt a megállapodással alapított jog (más oldalról kötelezettség) már nem szükséges az ingatlan rendeltetésszerű használatához. Az, hogy a 8713 hrsz.-ú ingatlan vízellátása más módon is megoldható lenne, nem utóbb bekövetkezett, kötelmet megszüntető változás.
Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben – másodlagosan – kártérítés címén kérték a felperesek kötelezését ingatlanuk értékcsökkenésének a megtérítésére. Az alperesek – az 1999. február 23-i, 25. sorszámú jegyzőkönyvben rögzítettek szerint – valóban elálltak az értékcsökkenés megtérítése iránti igényüktől, s azt a Pp. 247. §-ának (1) bekezdésébe foglalt tilalom miatt a másodfokú eljárásban sem terjeszthették elő. Mindezek miatt csupán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy igényük mindezeken túlmenően: a felperesek felróható és jogellenes magatartásának hiányában alaptalan, hiszen a felek közti jogviszony megszüntetésének hiányában a felperesek joggyakorlása nem vált jogellenessé.
A másodfokú bíróság a bizonyítékok – ezek körében súlyozottan az általa beszerzett szakértői vélemény – okszerű mérlegelésével állapította meg a használati díj összegét. A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében kifejtette, hogy a Pp. 270. §-a (1) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati eljárás keretében akkor vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés, ha a mérlegelés során eljárási szabályszegés történt. A szakértői vélemény azonban mentes a Pp. 182. §-a (3) bekezdésében említett hibáktól, nem volt szükség sem kiegészítésére, sem pedig újabb szakvélemény beszerzésére, ezért a tényállás alapjául elfogadott bizonyítékok értékelése során nem történt eljárási szabályszegés. Mivel a másodfokú bíróság indokát adta annak is, hogy ítéletét mely bizonyítékokra alapította, indokolási kötelezettségének megsértése sem állapítható meg.
Mindezek szerint a jogerős ítélet fülvizsgálattal támadott rendelkezései nem jogszabálysértők, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. I/A. 20.446/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás