531/D/2005. AB határozat
531/D/2005. AB határozat*
2009.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 40. §-ával kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (2) bekezdése „az ügy érdemében hozott” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.28.378/2004/10. számú jogerős végzésében alkalmazott, a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt és indítványt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 40. §-ával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
5. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § – 2002. január 1-jétől 2005. december 31-ig hatályos – (1) bekezdése „az ügy érdemében hozott” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 270. § (1) bekezdése, valamint a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: IMr.) 13. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint kezdeményezte e rendelkezéseknek a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.28.378/2004/10. számú végzésével elbírált ügyben való alkalmazásának kizárását. Ugyanezen rendelkezések utólagos normakontroll keretében történő alkotmányos vizsgálatát is kérte. A Pp. 270. § (1) bekezdése vonatkozásában az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében „megfogalmazott jogállamiság elvé[nek]”, illetve az 57. § (5) bekezdésében megfogalmazott jogorvoslati jog sérelmét állította. Az alkotmányjogi panasz keretén belül kérte továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását és megszüntetését az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 40. §-ával kapcsolatban, de önálló indítványt is előterjesztett ennek megállapítására. Állítása szerint a mulasztás abban áll, hogy az Itv. pertárgyérték meghatározásánál nem szabályozza azt az esetet, amikor több fél együttesen indít pert. Emiatt „ellentmondásosnak” minősíti a bírói gyakorlatot és példaként éppen az alkotmányjogi panasszal érintett bírósági végzést hozza fel, amelyet azért tart „alkotmányellenesnek”, mert személyenként megtöbbszörözi az illetékfizetést és annak nem odatartozó jogszabályi rendelkezésre hivatkozik”. Ezzel szemben – az indítványozó vélekedése szerint – „ha több felperes együtt indít pert, az egy ügynek számít”. „A kérdéses jogi szabályozás hiányossága így jogbizonytalanságot eredményez, amely sérti az Alkotmány 2. § (1) bek-ben megfogalmazott jogállamiság elvét, mert a jogintézmény a jövőre nézve vonatkozóan nem előrelátható és nem kiszámítható.”
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
2. Az Itv. indítvánnyal támadott rendelkezései:
„40. § (1) Ha a fél egy eljárásban egy jogviszonyból eredő több igényét vagy több jogviszonyból eredő igényeit érvényesíti, az eljárás tárgya értékének megállapításakor – a járulékok figyelmen kívül hagyásával – az előterjesztett igények együttes értékét kell figyelembe venni.
(2) Vagylagos kérelmek esetében az illetéket csak egyszer, annak a kérelemnek megfelelő mértékben kell megfizetni, amely után a legmagasabb illeték jár.
(3) A választottbírósági ítélet vagy egyezség érvénytelenítése iránti eljárásban az illetéket a választottbírósági határozatban megállapított perérték alapján, ennek hiányában a 39. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kell meghatározni.”
3. A Pp. indítvánnyal támadott rendelkezésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
„270. § (1) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint – a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében – az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.”
4. A Pp. indítvánnyal támadott rendelkezésének az indítvány elbírálásakor hatályos szövege:
„270. § (2) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól – jogszabálysértésre hivatkozással – a fél, a beavatkozó, valamint a rendelkezés reá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.”
5. Az IMr. indítvánnyal támadott rendelkezésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
„13. § (2) Költségmentesség hiányában a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség megfizetésére – a következő bekezdésekben foglalt kivételekkel – a feleket kell kötelezni abban az arányban, amelyben a perköltség viselésére is kötelesek lennének (Pp. 78–83. §, 290. § (2) bekezdése stb.).”
6. Az IMr. indítvánnyal támadott rendelkezésének az indítvány elbírálásakor hatályos szövege:
„13. § (2) Költségmentesség hiányában a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség megfizetésére – a következő bekezdésekben foglalt kivételekkel – a feleket kell kötelezni abban az arányban, amelyben a perköltség viselésére is kötelesek lennének (Pp. 78–83. §, 290. § (4) bekezdése stb.).”
III.
1. Az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra nem alkalmas.
Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
1.1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozónak a Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzését 2005. május 12-én kézbesítették, és indítványa 2005. június 7. napján, azaz 60 napon belül érkezett az Alkotmánybíróságra.
1.2. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzésében alkalmazott jogszabályi rendelkezések lehetnek. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó által megjelölt egyik jogszabályi rendelkezést – a Pp. 270. § (1) bekezdését – a jogerős végzés egyáltalán nem is tartalmazza, így ennek alkalmazása – és ennek során a jogsérelem bekövetkezése – fel sem merülhet. A Pp. szóban forgó rendelkezésének az eljárás ezen szakaszában való alkalmazása fogalmilag kizárt, miután a jogerős végzést másodfokú eljárás keretében hozta meg a bíróság, a támadott jogszabály pedig a felülvizsgálati, azaz a rendkívüli jogorvoslatról tartalmaz rendelkezést.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján visszautasította.
1.3. Az Alkotmánybíróság az IMr. 13. § (2) bekezdésével szembeni alkotmányjogi panasz kapcsán megállapította, hogy az indítványozó nem jelölte meg a sérelmezett alkotmányi szakaszt. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az alkotmányjogi panasz – mint azt az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában kifejtette – egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe, ha a jogsérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és az ügyben a jogorvoslatokat kimerítették, vagy jogorvoslatnak nincs helye [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.]. Mivel az indítványozó nem jelölte meg, hogy a támadott rendelkezés konkrétan mely alapvető jogának sérelmét eredményezi, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részben is az Ügyrend 29. § e) pontja alapján – érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította.
1.4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Itv. 40. §-ával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte. Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott, hogy az „Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme” az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán „következzék be. Ennél fogva az Abtv. alapján a szabályozás hiánya miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le” (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 276/D/2002. AB határozat, ABH 2006, 1369, 1375.). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre alapított alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján – érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította.
Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, ezért nem rendelkezett a támadott jogszabályi rendelkezéseknek a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.28.378/2004/10. számú jogerős végzésében történő alkalmazási tilalmának kimondásáról.
2. Az utólagos normakontrollra irányuló indítvány nem megalapozott.
Az indítványozó a támadott jogi rendelkezések vonatkozásában utólagos normakontrollra irányuló eljárást is kezdeményezett.
2.1. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdésekor észlelte, hogy a Pp. és az IMr. indítványozó által megjelölt rendelkezése 2005. december 31-ével, illetve 2007. december 31-ével hatályát vesztette. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében csak hatályban lévő jogszabály vizsgálatát végzi el. Hatályban már nem lévő jogszabályi rendelkezések esetében a vizsgálat lefolytatására csak alkotmányjogi panasz [az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-a], illetve bírósági eljárás keretében történt kezdeményezés (Abtv. 38. §-a) alapján van lehetőség. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasszal kapcsolatban a panasz benyújtásakor hatályos jogi rendelkezéseket vette figyelembe. Ugyanakkor megállapította az Alkotmánybíróság, hogy a Pp. indítványozó által kifogásolt jogszabályrésze – lényegében azonos szövegkörnyezetben – a Pp. 270. §-a 2006. január 1-jétől hatályos (2) bekezdésében is szerepel. Az IMr. 13. §-a (2) bekezdésének 2008. január 1-jei hatállyal módosított szövege tartalmazza az indítványozó által támadott korábbi szöveget. Ezért az Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll keretében mindkét jogszabály tekintetében lefolytatta az alkotmányossági vizsgálatot.
2.2. Az indítványozó érvelése szerint a Pp. 270. § – jelenleg hatályos – (2) bekezdésének „az ügy érdemében hozott” szövegrésze az Alkotmány 2. § (1), illetve 57. § (5) bekezdésébe ütközik. Ezzel kapcsolatban észlelte az Alkotmánybíróság, hogy a támadott jogszabályrész alkotmányellenességét az Alkotmány 2. § (1), illetve 57. § (5) bekezdésével összefüggésben az 1105/D/2004. AB határozatban már vizsgálta. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp.-nek az a feltétele, hogy csak az ügyet érdemben lezáró jogerős végzés esetében van lehetőség a felülvizsgálati kérelem benyújtására, nem sérti a normával szemben támasztott – az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből származó – előreláthatóság és kiszámíthatóság jogbiztonsági követelményét. Az a körülmény pedig, amely szerint nem minden végzés ellen van helye felülvizsgálatnak, összhangban van a jogintézmény rendkívüli jogorvoslati jellegével. Az Alkotmánybíróság ebben a határozatban is megerősítette azon korábbi gyakorlatát, amely szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jog csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 270. § (1) bekezdésének „az ügy érdemében hozott” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasította. (ABH 2005, 1316, 1328–1329.)
Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megállapította, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdése tekintetében res iudicata esete áll fenn, mert a jelen indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) vizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére hivatkozva kérte az alkotmányossági vizsgálat lefolytatását. Ezért az Alkotmánybíróság a Pp. 270. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján indult eljárást megszüntette.
2.3. Az Alkotmánybíróság az IMr. 13. § (2) bekezdésével szembeni indítvány kapcsán már az Indokolás 2.1.3. pontjában megállapította, hogy az indítványozó nem jelölte meg a sérelmezett alkotmányi szakaszt. Az Abtv. 20. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el, a 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ez azt jelenti, hogy az indítványozónak meg kell jelölnie a jogszabályt és annak azt a rendelkezését, amelyet az Alkotmány valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart, továbbá meg kell indokolni, hogy az Alkotmány felhívott rendelkezését a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.; 346/D/1998, ABH 2003, 1054, 1058.; 6/D/2000. AB végzés, ABH 2005, 1583, 1584.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.; 1125/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1775, 1786.) Az indítvány ebben a részében az említett okok miatt hiányos, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt az indítvány érdemben nem bírálható el. Az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatának megfelelően (652/B/1998. AB végzés, ABH 2000, 1062–1064.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 298/B/2001. AB végzés, ABH 2004, 2079, 2080.; 477/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1596.) – az indítvány alkotmányellenesség megállapítására irányuló részét – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
3. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány nem megalapozott.
Az indítványozó kérte mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 40. §-ával kapcsolatban a tekintetben, hogy sérül a jogbiztonság, mert az Itv. ezen szakasza a pertárgyérték meghatározásánál nem szabályozza azt az esetet, amikor több fél együttesen indít pert.
Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza. Az Abtv. ezen rendelkezését, valamint az Alkotmánybíróság gyakorlatát is figyelembe véve a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának két együttes feltétele van: 1) a jogalkotó jogszabályi felhatalmazáson alapuló, vagy feltétlen jogszabályi rendezést igénylő kérdésben jogalkotói kötelezettségének nem tesz eleget, és 2) a jogalkotói kötelezettség elmulasztásának eredményeként alkotmányellenes helyzet keletkezik.
Az Alkotmánybíróság a 35/2004. (X. 6.) AB határozatában az alábbiakban összegezte az Abtv. 49. § (1) bekezdésében szereplő „jogalkotói mulasztás” és „alkotmányellenes helyzet” egymáshoz való viszonyára vonatkozó álláspontját: „Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy a jogalkotói mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. A jogalkotói feladat elmulasztása önmagában nem feltétlenül jelent alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1996, 56, 58–59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 968–969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045, 1046.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, 2001, 123, 131.], a mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzetet minden esetben csak konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani.” (ABH 2004, 504, 508.)
Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az indítványozó által kifogásolt szabályozási hiány fennáll-e. Arra a következtetésre jutott, hogy a Pp. 24. § (1) bekezdésében, 25. § (3) bekezdésében, 51. § b)–c) pontjában, 82. § (2) bekezdésében, valamint az Itv. 39. §-ában és 40. §-ában foglalt rendelkezések együttes értelmezése és alkalmazása kizárja a jogalkotói mulasztás megállapítását. Az Itv. 39. §-a szerint a polgári eljárásokban az illeték alapja főszabályként az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke (jogorvoslati eljárásban a vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke), az Itv. 39. §-ának (3) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy milyen összeg minősül az illeték számításának alapjául akkor, ha az eljárás tárgyának értékét nem lehetne megállapítani, és a törvény sem tartalmazza az ott írtaktól eltérő rendelkezést. A Pp. 25. § (3) bekezdése szerint, ha egy vagy több felperes ugyanabban a keresetlevélben egy vagy több alperes elleni követeléseit érvényesíti, a pertárgy értékének megállapításánál az összes követeléseket össze kell adni, amit az Itv. 40. § (1) bekezdése azzal egészít ki, hogy valamennyi felperes követelését össze kell adni, együttesen kell értékelni a pertárgy-érték meghatározása során. Egyszerű pertársaság esetében, amire az indítványozó utal, és amelyet Pp. 51. § b)–c) pontja határoz meg, a Pp. 82. §-ának (2) bekezdése szerinti osztott perköltségviselés, az illeték lerovása tekintetében – az Itv. 38. § (2) bekezdésének megfelelően – az érdekeltség arányában történő illetékfizetés szabálya érvényesül. (Ezt a gyakorlatot összegezte a Legfelsőbb Bíróság a BH2008.49. sz. határozatában, amelyet felülvizsgálati eljárás keretében hozott meg.)
Fentiekből megállapítható, hogy az indítványozó által állított jogalkotói mulasztás nem áll fenn, az indítványozó által hiányolt jogszabályokat a Pp. és az Itv. együttesen tartalmazza.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az Itv. 40. §-ával összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2009. május 4.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás