PÜ BH 2005/54
PÜ BH 2005/54
2005.02.01.
Az emberi hatás átmeneti megszűnése a gépjármű veszélyes üzemi jellegét nem szünteti meg, ha annak a rövid időre történt megállítása a közúton, a továbbhaladás szándékával történt, és ezért elmaradt a teljes üzemen kívüli állapot létrehozása – Az így történt leállással a gépjárműnek nem szűnik meg a közúti forgalomban való részvétele, a fokozott védelmet igénylő veszélyessége [Ptk. 345. § (1) bek.; 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. 1. § (3) bek., melléklet 1. §; 1/1975. (II. 5.) KPM-BM r. 41. § (7) bek.].
Az I. r. alperes 1998. február 21. napján a II. r. alperes tulajdonában álló tehergépkocsival, illetőleg az ahhoz kapcsolt pótkocsival közlekedett. Útközben leparkolt a felperes telephelyével szemben a lejtős úton. Mielőtt kiszállt, a gépjármű motorját leállította, a teherautót sebességben hagyta, azonban a rögzítő kéziféket nem húzta be. A vezető nélküli szerelvény gurulni kezdett, áthaladt a 31-es úton és behajtott a felperes telephelyére. Betörte a kaput, illetőleg a kerítés falát, kidöntött egy villanyoszlopot, majd az épület falának ütközött.
A felperes a káreseménnyel okozati összefüggésben álló kára egyetemleges megtérítését igényelte az alperesektől.
Az I. r. alperes a kereset összegszerűségét vitatta illetőleg arra hivatkozott, hogy a kárt a III. r. alperes biztosító köteles megtéríteni. A II. r. alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. A III. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Jogi álláspontja szerint a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. (R.) 1. §-ának (3) bekezdése, valamint a Melléklet 1. §-a értelmében kártérítés fizetésére nem kötelezhető, mert a gépjármű veszélyes üzemi jellege nem érvényesült, üzemeltetés nem állt fenn. Közös károkozás hiányában a keresetben kért egyetemleges marasztalásnak sincs helye.
Az elsőfokú ítéletben a bíróság kötelezte a III. r. alperest 1 513 144 forint és késedelmi kamata megfizetésére, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a gépjármű üzemeltetéséhez tartozik a fékrendszer megfelelő állapotba hozatala. A szerelvény veszélyes üzemi jellege nem szűnik meg attól, hogy a fékezetlen gépjármű a nehézségi erő hatására megindul és a tömegével kárt okoz, ezért a III. r. alperes a R. szabályai alapján köteles a kárt megtéríteni.
A III. r. alperes a fellebbezésében a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az elguruló szerelvény által okozott kár megtérítésére a R. hatálya nem terjed ki.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a főkövetelés tekintetében helybenhagyta. A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában utalt a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 41. §-ának (7) bekezdésére, amely szerint a járművet őrizetlenül hagyni abban az esetben szabad, ha a vezető gondoskodott arról, hogy a jármű önmagától ne indulhasson el. Miután pedig a gépkocsivezető a tehergépjármű kézifékjét a gépjármű leállításával egyidejűleg nem húzta be, a káresemény a III. r. alperesnél felelősségbiztosítási szerződéssel rendelkező gépjármű vezetőjének jogellenes magatartásával okozati összefüggésben következett be. A tehergépkocsi megfelelő leállítása a gépjármű üzemeltetéséhez, veszélyes üzemi jellegéhez szorosan kapcsolódó és a jogszabály által is előírt tevékenység, ezért az elsőfokú ítélet helytállóan kötelezte a III. r. alperest a kár megtérítésére.
A jogerős ítélet ellen a III. r. alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a vele szemben előterjesztett keresetet elutasító döntés meghozatalát kérte. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet az R. 1. §-ának (3) bekezdésében, valamint a Mellékletének 1. §-ában, továbbá a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat sérti. A III. r. alperes a Legfelsőbb Bíróság több döntésére hivatkozva kiemelte, hogy a gépjármű veszélyes üzemi jellege valóban nem szűnik meg, ha a vezető a közúti forgalomban való részvétel során valamilyen ok miatt, de a továbbhaladás szándékával rövidebb időre megáll, azonban nem tartozik ebbe a körbe a leállított motorú, parkoló gépkocsi. Az adott esetben az I. r. alperes az út szélén leparkolt, és a gépkocsit bizonytalan időre elhagyta. A kár bekövetkezésekor a gépkocsi üzemen kívül volt. A biztosító helytállási kötelezettségének megállapításához azonban szükséges az a feltétel is, hogy a károkozás a gépkocsi üzemeltetése során következzen be. Az üzemeltetésnek pedig alapvető feltétele a gépkocsi emberi irányítás alatt tartása. Az R. 1. §-ának (3) bekezdésében említett üzemeltetés fogalma szűkebb kategória, mint a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerinti veszélyes üzem. A perbeli esetben a bekövetkezett kár nem vonható a R. hatálya alá, mert a gépjármű üzemeltetéséről nincs szó, és nem alkalmazható a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerinti veszélyes üzemi felelősség sem.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezésének hatályban tartására irányult.
Az I. r. alperes a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezésének hatályban tartását kérte és hivatkozott arra, hogy a gépkocsival nem kívánt parkolni, hosszabb időre leállni. A III. r. alperes pedig a felülvizsgálati ellenkérelmében olyan bírósági döntésekre hivatkozott, amelyek hosszabb időre leparkolt gépkocsira vonatkoztak.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül [Pp. 275. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az R. 1. §-ának (3) bekezdésében, illetőleg a Melléklet 1. §-ában foglaltak értelmében a biztosító a gépjármű üzemeltetésével okozott kárért felel. A III. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében azonban tévesen hivatkozott arra, hogy az adott esetben a gépjármű veszélyes üzemi jellege nem érvényesült, és az emberi irányítás alól kikerült gépjármű üzemeltetéséről sem lehetett szó.
A gépjármű üzemeltetése és egyúttal a tevékenység fokozottan veszélyes jellege akkor szűnik meg, amikor a gépjárművet szabályszerűen leállítják, azaz elvégzik mindazt a szükséges tevékenységet, amely a teljes üzemen kívüli állapot létrehozásához elengedhetetlen. Ennek része a kézifék behúzása is, amely az adott esetben elmaradt. A III. r. alperes arra helytállóan utal, hogy az üzemeltetés feltétele a gépkocsinak az emberi irányítás alatt tartása. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az I. r. alperes nem kívánt hosszabb időre leparkolni a gépkocsival, ezért a tényállás részben eltérő a III. r. alperes által hivatkozott jogesetektől.
Az emberi hatás átmeneti megszűnése a gépjármű veszélyes üzemi jellegét nem szünteti meg, ha annak a rövid időre történt megállítása a közúton, a továbbhaladás szándékával történt, és ezért elmaradt a teljes üzemen kívüli állapot létrehozása. Az így történt leállással a gépjárműnek nem szűnik meg a közúti forgalomban való részvétele, a fokozott védelmet igénylő veszélyessége.
A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet a III. r. alperes kártérítő felelősségének megállapítása tekintetében helytálló, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért a támadott rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 21.868/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás