546/B/2005. AB határozat
546/B/2005. AB határozat*
2008.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés a)–d) pontja, 5. § (2) bekezdés a), c), d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés e) pontja, (3)–(5) bekezdése, valamint VII. Fejezete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság visszautasítja azt az indítványt, amely arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a Kormányt új rendelet alkotására.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-a, 5. § (2) bekezdés a), c), d) pontja, valamint VII. Fejezete alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, továbbá kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság a Kormányt új rendelet alkotására kötelezze.
Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívását követően kiegészített beadványában foglaltak szerint a lakástámogatásra vonatkozó egyes rendelkezések az Alkotmány 15. §-ába, 16. §-ába, 17. §-ába és 70/A. § (1)–(2) bekezdésébe ütköznek, mert „az állampolgárok nem esnek egyforma elbírálás alá” azáltal, hogy az R. meghatározott életkorig, házaspárok számára és új lakásra teszi lehetővé a támogatást, így „a vagyonos állampolgárokat támogatja,” „csak a lakásépítők egy kis százalékára vonatkozik”, holott „alanyi jogon minden magyar állampolgárnak járna.” Az indítványozó ténylegesen azt sérelmezte, hogy nem vehetett igénybe – az R. 5. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel – támogatást tetőtér beépítésére, bár meglátása szerint az is az „új lakás” fogalmi körébe esik, ezért ebben a vonatkozásban az R. hátrányos megkülönböztetést tartalmaz.
Azt is alkotmányellenesnek tartotta, hogy „a támogatások 40%-a csak a lakhatási engedély után folyósítható”, az ÁFA visszatérítés pedig korlátozott.
2. Az indítvány benyújtását követően a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet módosításáról szóló 155/2005. (VIII. 11.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte az R. 2. § (2) bekezdésének utolsó mondatát, míg a fiatalok lakáskölcsönéhez kapcsolódó állami kezesség vállalásának és érvényesítésének részletes szabályairól szóló 4/2005. (I. 12.) Korm. rendelet és a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet módosításáról szóló 22/2006. (II. 3.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdése az 5. § (2) bekezdés cb) és d) pontja helyébe új rendelkezést léptetett, valamint 9. §-ával módosította a VII. Fejezet egyes rendelkezéseit. A lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet módosításáról szóló 391/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 2. §-a az R. 2. § (1)–(3) bekezdése, valamint 5. § (1) bekezdése az R. 5. § (2) bekezdés c) pontja helyébe léptetett új rendelkezéseket.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat ABH 1992, 579, 581.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.] Tekintettel arra, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma a vitatott szabályozás hatályos szövegével kapcsolatosan változatlanul fennáll, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot a hatályos szabályozás tekintetében végezte el.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványok elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
„15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.”
„16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.”
„17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.”
2. Az R.-nek az ügy elbírálása idején hatályos, támadott rendelkezései:
„2. § (1) Az 1. § (2) bekezdés a)–c) pontjai szerinti támogatásokat (a továbbiakban: közvetlen támogatások) a (2)–(5) bekezdésben meghatározott feltételekkel
a) az 5. § (3) bekezdése szerinti támogatás kivételével új lakás felépítéséhez,
b) az 5. § (3) bekezdése szerinti támogatás kivételével új lakás vásárlásához,
c) az 5. § (3) bekezdése szerinti támogatás kivételével lakásszövetkezet tulajdonában lévő, újonnan épített lakrész állandó használati jogának (a továbbiakban: állandó használati jog) megszerzéséhez,
d) az 5. § (3) bekezdése és a 9. § szerinti támogatások kivételével lakás bővítéséhez,
e) az 5. § (2) bekezdése d) pontja, valamint az 5. § (3) bekezdése szerinti körben használt lakás vásárlásához nagykorú támogatott személy, valamint a 16. életévét betöltött, tartós nevelésbe vett kiskorú támogatott személy veheti igénybe.
(2) Lakás építéséhez, vásárlásához, állandó használati jog megszerzéséhez közvetlen támogatások akkor igényelhetők, ha az igénylőnek, házastársának, élettársának és gyermekének, valamint a vele együttköltöző családtagjainak lakástulajdona, állandó lakáshasználati joga nincs, illetve e jogok ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére irányuló kérelme nincs folyamatban, továbbá önkormányzati tulajdonban lévő, illetőleg szolgálati jogviszonyhoz vagy munkakörhöz kötött lakásra bérleti jogviszonya nincs, vagy arról érvényesen írásban lemondott és a bérbeadó azt írásban elfogadta. Lakásvásárlás esetén a közvetlen támogatás akkor igényelhető, ha az eladó az igénylőnek nem – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. § b) pontja szerinti – közeli hozzátartozója és nem élettársa.
(3) E rendelet alkalmazásában a lakástulajdonnal egy tekintet alá esik a gazdasági társaság tagja által a társaság részére vagyoni hozzájárulásként szolgáltatott, valamint az építési és használatbavételi (fennmaradási) engedélyben meghatározott céltól, illetőleg a rendeltetésétől tartósan eltérő célra használható lakás. Erről a tényről, valamint a (2) bekezdésben foglalt feltételek teljesüléséről a közvetlen támogatást igénylő, annak házastársa, élettársa és az együttköltöző családtag(ok) büntetőjogi felelősség mellett írásban kötelesek nyilatkozni.
(4) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően közvetlen támogatás akkor is igényelhető, ha az igénylőnek, házastársának, élettársának, kiskorú gyermekének, valamint a vele együttköltöző családtagjának
a) együttesen legfeljebb 50%-os tulajdoni hányada van egy olyan lakásban, amely tulajdonközösség megszüntetése vagy öröklés útján került a tulajdonukba, vagy
b) a tulajdonában lévő lakása lebontását a települési önkormányzat jegyzője elrendelte vagy engedélyezte, vagy
c) a lakás több mint két éve öröklés vagy ajándékozás jogcímén haszonélvezettel terhelten került a tulajdonába és a haszonélvező bent lakik.
d)
(5) A közvetlen támogatás igénybevételéhez a nem magyar állampolgár igénylő köteles:
a) származási országának hatósága által kiállított hivatalos iratot és annak hiteles magyar nyelvű fordítását bemutatni a hitelintézetnek, mellyel igazolja, hogy saját magának, házastársának, élettársának, gyermekének és az együttköltöző családtag(ok)nak származási országában a (2)–(3) bekezdés szerinti lakástulajdona nincs, valamint
b) büntetőjogi felelőssége mellett írásban nyilatkozni arról, hogy a közvetlen támogatással építeni, vásárolni, bővíteni kívánt lakás a termőföldről szóló törvény szerinti elsődleges lakóhelyéül szolgál.”
„5. § (2) A kedvezmény a következő célokra nyújtható:
a) új lakás felépítése, a családi vagy ikerház emeletráépítésnek nem minősülő tetőtér-beépítésének a kivételével,
(...)
c) olyan építési munkákra, amelyek eredményeképpen 50%-ot elérő arányban az igénylő tulajdonában lévő lakása, a lakás hasznos alapterületének növelésével legalább egy lakószobával bővül,
d) a három vagy több gyermeket eltartók vagy együtt költöző eltartott gyermekeik több mint két éve már tulajdonában lévő lakás értékesítése, és helyette nagyobb hasznos alapterületű és legalább egy lakószobával több szobaszámú, továbbá legalább komfortos lakás vásárlása esetén, ez utóbbi lakóingatlan megvásárlásához, ha az értékesített lakás az eltartóknak és együtt költöző eltartott gyermekeiknek együttesen legalább 50%-os arányú tulajdonában állt, továbbá, ha az értékesített lakás eladási árának az azt terhelő, visszafizetett önkormányzati, illetőleg munkáltatói támogatással, valamint lakáscélú hitelintézeti kölcsönnel csökkentett összegét a vásárlásra fordítják. A kedvezmény igénybevételével megvásárolt lakóingatlanban az eltartók és együtt költöző eltartott gyermekeik tulajdoni hányada nem lehet kevesebb, mint az értékesített lakásban volt.”
„VII. Pénzügyi lebonyolítás”
III.
Az Alkotmánybíróság az indítványt az R. 2. § (1) bekezdés a)–d) pontja, valamint 5. § (2) bekezdés a), c), d) pontja tekintetében érdemben bírálta el, és azt nem találta megalapozottnak.
1. Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a lakáscélú támogatásokról szóló, e határozat tárgyát képező, illetőleg az azt megelőzően hatályos, hasonló tartalmú jogszabály alkotmányosságával.
A 731/B/1995. AB határozatban rögzítette, hogy az állampolgárok lakáshoz jutásának állami támogatása az állam általános szociálpolitikájának a része, amely általános szociálpolitika alkotmányos alapját az Alkotmány 70/E. §-a határozza meg. „Az Alkotmány e rendelkezéséből nem következik, hogy a lakáshozjutás állami támogatására az állampolgároknak alanyi joga lenne, de az sem, hogy az állam a lakáscélú támogatásoknak meghatározott formáját és rendszerét köteles volna biztosítani.” (ABH 1995, 801, 803.)
Az Alkotmány 15., 16., 17. §-a az állami kötelezettségeket fogalmazza meg, a házasság, a család, az ifjúság védelmére, az állampolgárok szociális biztonságáról való gondoskodásra, azonban az ezzel összefüggő alapjogokat az anyák és gyermekek támogatását és védelmét előíró 66. § (2)–(3) bekezdése, a gyermekek, szülők jogaira vonatkozó 67. §-a, illetőleg a szociális jogokra vonatkozó 70/E. §-a foglalja össze. Az Alkotmány 15. §-ával összefüggésben a 7/2006. (II. 22.) AB határozat kimondta, hogy erre a rendelkezésre alanyi jog nem alapítható, mert azt az államcélt fogalmazza meg, hogy a törvényhozó jogszabályok megalkotása útján részesítse védelemben a házasság és a család intézményét. (ABH 2006, 181, 207.) Hasonló megállapítást tett az Alkotmány 17. §-áról: „Az Alkotmánybíróság ezt az alkotmányi rendelkezést értelmezve rámutatott arra, hogy a törvényalkotó a szociális gondoskodási feladatának különböző jogintézmények és intézkedések útján tehet eleget, de az Alkotmánynak ez a szabálya senki számára nem teremt alkotmányos jogot meghatározott támogatási formákra, jogintézmények létrehozására vagy fenntartására. Államcélról van szó, amelyet az Alkotmány más szabályai, így különösen a 70/E. §-a konkretizál (652/G/1994. AB határozat, ABH 1998, 574, 578.).” (674/B/2003. AB határozat, ABK 2007. január, 66, 67–68.)
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezések az Alkotmány 15–17. §-ai és a R. támadott szabályai között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653–654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 215, 220.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.] Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban elutasította.
2. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésébe is ütközőnek találta, hogy a R. nem mindenki számára és nem minden feltétel nélkül biztosítja a lakáscélú támogatást.
Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában megállapította: „A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra – pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra – de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után.
A kifejtettekből következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi – pl. gazdaságpolitikai – szempontú felülbírálatára.” (ABH 1992, 280, 281.)
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként – egyenlő méltóságú személyként – kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. Alkotmányellenesnek akkor minősül a megkülönböztetés, ha a jogalkotó a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó, egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140.; 39/1999 (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342–344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat, ABH 2002, 230, 241–242.]
A lakáscélú támogatás kapcsán az Alkotmánybíróság a 731/B/1995. AB határozatában már vizsgálta egyes kedvezmény-szabályok alkotmányosságát, és ennek kapcsán rámutatott, hogy az a lakásépítők, vásárlók, illetőleg építtetők eltérő csoportjaira vonatkozik, így a jogszabályi megoldás nem eredményez alkotmányellenes diszkriminációt. Ugyancsak a lakásingatlan megszerzésének különböző módozataihoz kötött támogatási rendszer kapcsán állapította meg, hogy a kedvezményekkel érintett lakásszerzési formák sofélesége elvileg mindenki számára lehetővé teszi a kedvezmény igénybevételét, ha annak egyéb feltételei fennállnak. (650/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 660, 661.) Az 535/B/2003. AB határozat a házaspároknak utóbb született gyermeke után járó kedvezménnyel összefüggésben tartalmazza, hogy a kedvezményezettek lényeges szempontból eltérő, egymással össze nem hasonlítható csoportot képeztek, e csoporton belül azonban a feltételeknek megfelelő valamennyi jogalanyt megillette a kedvezmény. ( ABH 2005, 1452, 1456.)
Az R. 2. § (1) bekezdése és 5. § (2) bekezdése azt mondja ki, milyen tárgyú lakáscélú beruházáshoz, és mely építtetők esetében lehet a támogatást igénybe venni. Mivel a beruházás tárgya és alanya szerint különböztet a lakásvásárlók, építtetők között, e csoportok nem tekinthetők azonosnak, így a támadott rendelkezések nem ütköznek a diszkriminációt tiltó alkotmányi rendelkezésbe. Ezért az Alkotmánybíróság ezen indítványi részt is elutasította.
IV.
1. Az indítványozó az R. 2. § (1) bekezdés e) pontjában és (2)–(5) bekezdésében foglalt – a támogatás egyes részletszabályait tartalmazó – rendelkezések, továbbá a pénzügyi lebonyolítás szabályaira vonatkozó VII. Fejezete tekintetében az Alkotmánybíróság felhívását követően sem jelölte meg, hogy milyen okból kéri e rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását, másrészt e rendelkezések nem is hordoznak a kölcsön feltételeivel összefüggő, olyan tartalmat, amelyet annak az indítványozó tulajdonított. Az indítvány így e tekintetben nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése által támasztott tartalmi követelményeknek, amely szerint annak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.) Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e tartalmi követelmény hiányában az indítvány ebben a vonatkozásban sem bírálható el érdemben, ezért azt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § d) pontja alapján visszautasította.
2. Az indítvány arra is irányult, hogy az Alkotmánybíróság a Kormányt rendelet alkotására kötelezze. Az Abtv. 49. §-ában megállapított eljáráson kívül az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy jogalkotásra irányuló kötelezést állapítson meg. Ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványi kérelmet az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2008. február 26.
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás