549/D/2005. AB határozat
549/D/2005. AB határozat*
2008.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása, valamint alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Alkotmánybíróság a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint ezzel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek – az indítvány benyújtásakor hatályos – 273. § (5) bekezdésével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.20.251/2005/2. számú, Pfv.E.20.669/2005/2. számú, Pfv.E.20.754/2005/2. számú, Pfv.E.21.367/2005/2. számú és Pfv.E.21.500/2005/2. számú végzései, továbbá Pfv.VI.22/194/2006/4. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, amelyek a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ktvr.) 3. § (1) bekezdésének, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 273. § (5) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kérték. Az indítványok tárgybéli azonosságára tekintettel az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján az ügyeket egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
1.1. Az indítványozók utólagos normakontroll hatáskörben a Ktvr. 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Álláspontjuk szerint „azzal, hogy a kisajátítási eljárás keretében kötött közérdekű adásvételi szerződés kötelező tartalmát a kártalanítás tekintetében nem a kisajátítási törvényben határozattal történő tulajdonelvonással egyezően határozza meg”, a támadott rendelkezés sérti a köz- és magántulajdon egyenjogúságának az Alkotmány 9. §-ába foglalt elvét, a tulajdon elvonásának a 13. § (2) bekezdésében írt szabályát, az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőséget, valamint a diszkriminációnak az Alkotmány 70/A. §-ába foglalt tilalmát.
Eljárása során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ktvr. szabályait a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 42. § (1) bekezdése 2008. január 1. napjával hatályon kívül helyezte. A Ktv. 3. § (1) bekezdése a Ktvr. támadott rendelkezésével megegyező tartalmú szabályozást tartalmaz. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.; 4/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.] A hatályon kívül helyezett Ktvr. helyébe lépő Ktv. szabályainak azonossága folytán az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a hatályos rendelkezések tekintetében folytatta le.
1.2. A fenti alkotmányossági indokok alapján kérték az indítványozók a Ktvr. 3. § (1) bekezdésével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is. Nézetük szerint az alkotmányellenes helyzetet eredményező jogalkotói mulasztás abban áll, hogy a jogalkotó a közérdekű adásvétel esetében a „kártalanítást” nem a hatósági határozat útján történő kisajátítási kártalanítással megegyező módon szabályozta.
1.3. Egyes indítványok a Pp. 273. § (5) bekezdésével összefüggésben is mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérik az Alkotmánybíróságtól. Érvelésük szerint „a felülvizsgálati kérelmet elutasító egyesbírói döntés érdemi és nem eljárásjogi határozat” ezért ellene jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani. A jogorvoslati lehetőség hiánya sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiságot, valamint az Alkotmány 47. § (2) bekezdését. (Ez utóbbi rendelkezés szerint „a Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek”.)
1.4. Az indítványozók a Legfelsőbb Bíróságnak a rendelkező részben felsorolt, felülvizsgálati eljárásban hozott határozatai ellen előterjeszett alkotmányjogi panasz keretében kérik az Alkotmánybíróságtól az absztrakt normakontroll keretében támadott jogszabályok alkalmazási tilalmának kimondását.
II.
Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
A Ktvr.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos, támadott rendelkezései:
„3. § (1) Az ingatlan tulajdonjogát kisajátítással akkor lehet megszerezni, ha az adásvétel útján nem lehetséges.
(2) Az adásvételi szerződés megkötését különösen abban az esetben kell meghiúsultnak tekinteni, ha
a) a kisajátítást kérő ajánlatát a tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult a kézhezvételtől számított 30 napon belül nem fogadja el, illetőleg arra nem nyilatkozik; vagy
b) a tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult személye bizonytalan, illetőleg az ingatlan tulajdonjogával összefüggésben per van folyamatban; vagy
c) a tulajdonos lakóhelye, tartózkodási helye, illetőleg székhelye ismeretlen vagy az adásvételi ajánlat közlése a tulajdonos egyéb körülményei folytán rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.
(3) A kisajátítással az ingatlan az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonába kerül.
(4) A kisajátítási tervben megjelölt ingatlanra megkötött adásvételi szerződés alapján kifizetett vételár a kisajátítási eljárás során megállapított kártalanítással megegyezően adó- és illetékmentes.”
A Ktv. hatályos rendelkezése:
„3. § (1) Kisajátításnak akkor van helye, ha
a) a közérdekű cél megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdon korlátozásával nem lehetséges, vagy – külön törvény alapján – a közérdekű használati jog, vezetékjog, szolgalmi jog alapításában a tulajdonossal nem jött létre megállapodás, illetve e jogokat az illetékes hatóság nem engedélyezte;
b) az ingatlan tulajdonjogának megszerzése adásvétel – törvényben meghatározott esetben csere – útján nem lehetséges;
c) a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor, illetve ha a közérdekű cél megvalósítására több ingatlan alkalmas, annak más ingatlanon való megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével járna; és
d) a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozott kárt jelentősen meghaladják. Ennek mérlegelése során a közigazgatási hivatal a közérdekű tevékenység jelentőségét, így különösen a terület fejlődésére gyakorolt hatását, a tevékenységgel, szolgáltatással ellátásra kerülők számát, a foglalkoztatásra gyakorolt hatását és az ingatlan jellemzőit kell egybevetnie, kulturális örökségvédelmi érték, természetvédelmi érték esetén annak jelentőségét és a tulajdonelvonás arányosságát kell vizsgálnia.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az indítványozók a támadott rendelkezések alkotmányellenességét arra hivatkozva állítják, hogy azok „a kisajátítási eljárás keretében kötött közérdekű adásvételi szerződés kötelező tartalmát a kártalanítás tekintetében nem a kisajátítási törvényben határozattal történő tulajdonelvonással egyezően” határozzák meg. A Ktv. 3. § (1) bekezdésének b) pontja szerint kisajátításnak akkor van helye, ha az ingatlan tulajdonjogának megszerzése adásvétel ... útján nem lehetséges. Az említett adásvétel nem része a kisajátítási eljárásnak, annak ellenére, hogy ezt (pontosabban ennek meghiúsulását) a Ktv. a kisajátítási eljárás lefolytatása feltételeként határozza meg, a szerződésre a Polgári Törvénykönyv adásvételre vonatkozó szabályai az irányadók. Ebből következően értelmezhetetlen az indítványozók által említett „kisajátítási eljárás keretében kötött közérdekű adásvételi szerződés” fogalma éppen úgy, mint „a szerződés kötelező tartalma a kártalanítás tekintetében”. A Ktv. 3. § (1) bekezdés b) pontjában szereplő adásvétel – a tulajdonos rendelkezési jogát tiszteletben tartva – kívül esik a csak „végső eszközként alkalmazható kisajátítás, mint közhatalmi aktus körén, ebből következőleg nem hozható összefüggésbe az indítványozók által hivatkozott alkotmányi rendelkezésekkel sem.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.] Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a vonatkozásban elutasította.
2. Eljárása során megállapította az Alkotmánybíróság azt is, hogy az indítványok benyújtását követően az Országgyűlés megalkotta a Polgári perrendtartás módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvényt, amelynek 1. §-a és 14. §.-a a Pp. XIV., „Felülvizsgálat” címet viselő fejezete helyébe új szabályokat alkotott. [A Pp. újonnan megállapított 270. § (1) bekezdése szerint „Ha törvény másképp nem rendelkezik, a a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az általános szabályok alkalmazásával jár el”.] Ennek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány okafogyottá vált, ezért a Pp. 273. § (5) bekezdésére vonatkozó indítványok tekintetében az eljárást az Ügyrend 31. § e) pontja alapján megszüntette.
3. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, is egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 48. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság több határozatában kimondta, hogy az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során együttesen kell értelmezni és figyelembe venni. [23/1991. (V. 18.) AB határozat, ABH 1991, 361–362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.; 663/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1223, 1228.] A 663/D/2000. AB határozatában az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy ha a felülvizsgálati bíróság határozata nem érdemi, akkor az alkotmányjogi panasz benyújtásának nem állnak fenn az Abtv. 48. §-ában foglalt feltételei. (ABH 2003, 1223, 1229.) Az Abtv. 48. § (2) bekezdésében hivatkozott jogerős határozat alatt az ügydöntő érdemi határozatot kell érteni, az ilyen határozattal szemben van mód – annak kézhezvételét követő 60 napon belül – alkotmányjogi panaszt előterjeszteni. (870/D/2002. AB határozat, ABH 2005, 1634, 1637.)
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a beadványok nem felelnek meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott követelményeknek, mert a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelmet elutasító végzése, vagy a jogerős ítéletet hatályában fenntartó határozata nem tekinthető az indítványozó jogvitás ügyében meghozott érdemi döntésnek. Az ügy szempontjából jogerős határozatot a másodfokú bíróságok hozták, melyek ellen az indítványozók nem éltek alkotmányjogi panasszal.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezések alkalmazási tilalmának kimondását kérő alkotmányjogi panaszokat az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2008. február 12.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás