568/B/2005. AB határozat
568/B/2005. AB határozat*
2010.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 38/C. § (1) bekezdés második mondata, 38/C. § (2) bekezdés második és harmadik mondata, 38/C. § (4) bekezdés utolsó mondata, valamint 43. § (6) bekezdés a) és d) pontjai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet 23/B. § (1) bekezdése, valamint 23/I. §-a alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 38/E. § (2) bekezdésében az „ingyenes” szövegrész, valamint a 2005. november 1-jéig hatályos 44. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
I.
Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.), valamint a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
Az indítványozó a Bt. 38/C. § (1) bekezdését (tartalma szerint csupán második mondatát), 38/E. § (2) bekezdését (azon belül az „ingyenes” fordulatot), illetve a Vhr. 23/I. §-át támadta, mivel álláspontja szerint e rendelkezések korlátozzák az önkormányzatok tulajdonhoz való jogát, amiért a közterületen létesített elosztóvezetékre nem kell vezetékjogot, illetve használati jogot alapítani, illetve a kisajátított ingatlant ingyenesen az elosztóvezeték tulajdonosának használatába kell adni. Az indítványozó úgy vélte, e rendelkezések miatt az önkormányzatok bevételektől esnek el, s a jogalkotó indokolatlanul kizárja a szerződési szabadság elvét. Ezáltal sérül a jogállamiság elve, és nincs biztosítva a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúsága. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés elmaradása egyben sérti az ingatlan-nyilvántartás nyilvánosságának és közhitelességének elvét. Mindez pedig ellentétes a közérdekű adatok megismerhetőségével és a jogállamisággal.
A Bt. 38/C. § (2) bekezdése az indítványozó szerint sérti a jogállamiság elvét és az Alkotmány 56. §-át, mert a tulajdonosi hozzájárulás nem vonható vissza. Sérelmezte továbbá, hogy a vezetékjogra vonatkozó szabályoktól nem lehet a feleknek eltérniük.
A Bt. 38/C. § (4) bekezdését azért kifogásolta, mert a vezetékjognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését megelőző gyakorlása sérti az ingatlan-nyilvántartási alapelveket, így sértheti a jóhiszemű szerző jogait, más gazdasági szereplő tulajdonhoz való jogát.
A Bt. 44. § (4) bekezdés a)–c) pontjai az indítványozó meglátása szerint a piacgazdaság elvét sértik, mert a bányavállalkozás érdekei elsőbbséget kapnak, a gazdaság más szereplőinek szintén méltányolható érdekeivel szemben. Ezen kívül pedig figyelmen kívül marad az Alkotmány 12. § (2) bekezdése, viszont ebben az összefüggésben indokolást nem adott elő.
A Vhr. 23/B. § (1) bekezdése és 23/I. §-a az indítványozó szerint ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 4. § a) pontjával és 15. § (2) bekezdésével, mivel a tulajdonviszonyokat törvényben kell szabályozni. Az egyéb érdekeltek (haszonélvezeti jog jogosultja, jelzálogjog jogosultja, stb.) jogait is sértik a megjelölt rendelkezések, a kártalanításból való kizárásuk „nem jogállami megoldás”. A 23/B. § (1) bekezdése továbbá, indokolatlanul korlátozza a tulajdonos jogait, amiért a kártalanítás összegének letétbe helyezését követően lehetővé teszi a munkálatok megkezdését, még a jogvita jogerős lezárását megelőzően.
Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a Bt. 44. § (4) bekezdésének a)–c) pontjait a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény 339. § 6. pontja hatályon kívül helyezte. Mivel az indítványozó által kifogásolt rendelkezések egy része az elbíráláskor a Bt. 43/B. § (6) bekezdés a) és d) pontjában bár módosított tartalommal, de megtalálható, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot ez utóbbi rendelkezések tekintetében folytatta le. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a Vhr. 23/B. § (1) bekezdését a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével, valamint a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 182/2009. (IX. 10.) Korm. rendelet 146. § (11) bekezdése 2009. október 1-jei hatállyal módosította. A változás az indítványozó által felvetett kifogásokat nem érintette, ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az elbíráláskor hatályban lévő szöveg vonatkozásában végezte el.
Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi és rendészeti miniszter, valamint a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„12. § (2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
(…)
b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat,
c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül, (…)”
„56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.”
„61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Bt.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos, az indítványozó által kifogásolt rendelkezései:
„38/C. § (1) Az elosztóvezeték idegen ingatlanon történő elhelyezésére és üzemeltetésére, a biztonsági övezet mértékében, kártalanítás ellenében, az engedélyes, illetőleg az elosztóvezeték tulajdonosa javára vezetékjog engedélyezhető, ha az ingatlan használatát az lényegesen nem akadályozza. Nem kell vezetékjogot megállapítani a közterületen létesített elosztóvezetékre és annak idegen ingatlant érintő biztonsági övezetére. Ebben az övezetben építmény létesítése esetén, ha az építmény használati jellege indokolja, az építési hatóság kötelezheti az elosztói engedélyest a biztonsági övezet csökkentésére.
(2) Az elosztóvezeték az ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával is elhelyezhető és üzemeltethető. A tulajdonosi hozzájárulás a vezetékjoggal azonos, e törvényben megállapított jogosultságokat és kötelezettségeket keletkeztet. A tulajdonosi hozzájárulás nem vonható vissza.
(…)
(4) A vezetékjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését az engedélyes, valamint az elosztóvezeték tulajdonosa köteles kérni. A vezetékjog a gázelosztó-vezeték mindenkori engedélyesét, illetőleg tulajdonosát illeti meg, és az ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli. A vezetékjog a jogerős határozat, illetve a tulajdonos hozzájárulása alapján a bejegyzés előtt is gyakorolható.”
„44. § (4) Azonnali végrehajtást rendelhet el a hatóság, ha a határozata
a) a műszaki üzemi terv jóváhagyására,
b) a bányatelek megállapítására,
c) szolgalom, vezetékjog, használati jog alapítására, biztonsági övezetben történő kisajátításra,
(…) irányul.”
A Bt. indítvánnyal támadott, elbíráláskor hatályos rendelkezése:
„43/B. § (6) A bányafelügyelet
a) a műszaki üzemi terv jóváhagyására irányuló határozatát munkavédelmi, környezet- vagy természetvédelmi okból, továbbá közérdekű közlekedési infrastruktúra kialakítása, illetve az energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében,
(…)
d) vezetékjog, használati jog alapítására irányuló határozatát közérdekű közlekedési infrastruktúra kialakítása, továbbá az energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében
fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilváníthatja.”
3. A Vhr.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos, kifogásolt rendelkezései:
„23/B. § (1) A Bt. 38/A–38/F. §-aiban meghatározott jogok gyakorlása során az ingatlan értékcsökkenése, az abban keletkező kár vagy a kisajátított ingatlanért fizetendő kártalanítás összegében a Bt. 38/A. §-ának (1) bekezdése szerinti engedélyes (a továbbiakban: engedélyes) és az idegen ingatlan tulajdonosa, használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) állapodik meg. Megállapodás hiányában az engedélyes az engedélyben foglalt munkálatokat csak akkor kezdheti meg, ha a költségére készített szakvéleményben foglalt kár kártalanítási összegét az ingatlantulajdonos részére átadta, illetőleg annak javára a bíróságon kezelt letétekről szóló külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően bírósági letétbe helyezi, és arról az ingatlan tulajdonosát tájékoztatja.”
„23/I. § Használati jog alapításában az engedélyesnek és az ingatlantulajdonosnak kell megállapodnia. Megállapodás hiányában a használati jog alapítását az engedélyes a bányafelügyelettől kérheti. A használati jog alapítására a 23/D–23/H. §-okban foglaltakat értelemszerűen kell alkalmazni, egyebekben Ptk. 108. §-a és 171. §-a az irányadó. Nem kell használati jogot alapítani, ha a létesítmény elosztóvezeték részeként közterületen kerül elhelyezésre.”
A Vhr. elbíráláskor hatályos rendelkezése:
„23/B. § (1) A Bt. 38/A-38/F. §-ában meghatározott jogok gyakorlása során az ingatlan értékcsökkenése, az abban keletkező kár vagy a kisajátított ingatlanért fizetendő kártalanítás összegében a Bt. 38/A. § (1) bekezdése szerinti engedélyes (a továbbiakban: engedélyes) és az idegen ingatlan tulajdonosa, használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) állapodik meg. Az engedélyes ajánlatát a Bt. 38/A. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjában meghatározott jogot alapító határozat végrehajthatóvá válásától számított 15 napon belül köteles igazolható módon megküldeni. Megállapodás hiányában az engedélyes az engedélyben foglalt munkálatokat csak akkor kezdheti meg, ha a költségére készített szakvéleményben foglalt kár kártalanítási összegét az ingatlantulajdonos részére átadta, vagy annak javára a bíróságon kezelt letétekről szóló külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően bírósági letétbe helyezte, és arról az ingatlan tulajdonosát igazolható módon tájékoztatta.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó a jelen indítványához tartalmában igen hasonló indítványt terjesztett elő a villamos energiáról szóló törvény, illetve az annak végrehajtására kiadott kormányrendelet egyes rendelkezései vonatkozásában. Ezt az indítványt az Alkotmánybíróság a 161/B/2006. AB határozatában bírálta el (ABK 2009. június, 793.; a továbbiakban: Abh1.), és azt alaptalannak találta. A Alkotmánybíróság az 1200/B/2005. AB határozatában (ABK 2010. január, 47., a továbbiakban: Abh2.) pedig azt az indítványt utasította el, mely a Bt. közterületre, közútra történő bányászati célú szolgalom alapítását kizáró 32. § (5) bekezdésének megsemmisítésre irányult. Az Abh1.-ben és az Abh2.-ben foglalt megállapításokat az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is irányadónak tekintette.
2. Az indítványozó álláspontja szerint a Bt. 38/C. § (1) bekezdésének azon mondata, mely szerint nem kell vezetékjogot megállapítani a közterületen létesített elosztóvezetékekre és annak idegen ingatlant érintő biztonsági övezetére, korlátozza az önkormányzatok tulajdonhoz való jogát, nem biztosítja a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságát. Az önkormányzatok egyúttal bevételektől esnek el, hisz a használati jog forgalomképes, értéke van. Az indítványozó ennek keretében – tartalmilag – hivatkozott a 3/2000. (II. 25.) AB határozat indokolásában foglalt érvelésre (ABH, 2000, 38, 41–41.).
Az Abh2.-ben az Alkotmánybíróságnak a Bt. azon szabályát kellett elbírálnia, mely szerint közterületre, közútra, vasúti pályára, folyóvizek, csatornák területére bányászati célú szolgalmat alapítani nem lehet. Az Alkotmánybíróság indokolásában rámutatott: „A Bt. 32. § (4) bekezdése szerint a vezeték nyomvonalát úgy kell kijelölni és megtervezni, hogy az lehetőleg közterületen haladjon és a lehető legkisebb mértékben érintsen termőföldet vagy egyéb nem köztulajdonban lévő ingatlant. A vezetéket úgy kell tervezni, kivitelezni és üzemeltetni, hogy annak hatása az érintett terület lakosságának egészségét ne veszélyeztesse, a természeti környezetet és tájképi értékét és általában a környezet elemeit a lehető legkisebb mértékben változtassa meg.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Éptv.) 2. § 13. pontja szerint közterület a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet a rendeltetésének megfelelően bárki használhat, és az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván. Egyéb ingatlanoknak a közhasználat céljára átadott területrészére – az erről szóló külön szerződésben foglaltak keretei között – a közterületre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Közterület rendeltetése különösen: a közlekedés biztosítása (utak, terek), a pihenő és emlékhelyek kialakítása (parkok, köztéri szobrok stb.), a közművek elhelyezése.
E rendelkezések egybevetéséből következik, hogy a közművek elhelyezésére főszabály szerint a közterület (akár állami, akár önkormányzati tulajdonban van) szolgál, így a szolgalomalapítás – melynek célja a közmű üzemeltetésének biztosítása – indokolatlan, hiszen a közterület ezt a funkciót eleve magában hordozza.” [ABK 2010. január, 47, 49–50.; megerősítette: 27/2010. (III. 5.) AB határozat, MK 2010, 32. szám, 10001, 10004. o.] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az Alkotmány 9. § (1) bekezdésére alapított indítványt.
A fenti következtetések a jelen ügyben is megfelelően irányadók. Azaz a közterület (legyen az állami vagy önkormányzati tulajdonban) rendeltetése – egyebek mellett – a közművek, így a Bt. szerinti gáz elosztóvezetékek elhelyezése. Ezért vezetékjog alapítása a közterületen indokolatlan. Ezt juttatja kifejezésre az indítványozó által kifogásolt rendelkezés is. Egyúttal ebből a szabályból – szemben a 3/2000. (II. 25.) AB határozatban elbírált előírással – nem következik, hogy a közterület tulajdonosa ingyenesen lenne köteles hozzájárulni az elosztóvezeték megépítéséhez. A bányafelügyelet hatáskörébe tartozó sajátos építményekre vonatkozó egyes építésügyi hatósági eljárások szabályairól szóló 96/2005. (XI. 4.) GKM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. számú mellékletének 3.1. pontja – a rendeletben meghatározott kivételekkel [R. 4. § (1) bekezdése] – a bányafelügyelet építésügyi hatósági engedélyéhez kötött létesítmények közé sorolja a földgáz-elosztó és -célvezetékeket, valamint tartozékait. Az R. 14. § a) pontja értelmében az építési engedély iránti kérelemhez mellékelni kell az építtető építési jogosultságát igazoló okiratot. Az R. 6. § (1) bekezdés ba) pontja szerint az építtető építési, bontási, fennmaradási, rendeltetés-megváltoztatási jogosultságát más tulajdonában lévő ingatlanon történő építési tevékenység végzése esetében az ingatlannal rendelkezni jogosult (jogosultak) hozzájáruló nyilatkozatával vagy az ezt pótló jogerős és végrehajtható bírósági ítélettel vagy közigazgatási határozattal igazolhatja. Önkormányzati tulajdonban álló közterületen létesítendő elosztóvezeték esetén tehát vezetékjog hiányában a tulajdonos hozzájáruló nyilatkozatára van szükség, melynek megadása nem feltétlenül történik ingyenesen. Szemben az indítványozó hivatkozásával, a kifogásolt rendelkezés nem zárja ki, hogy az önkormányzat hozzájárulásának megadását megfelelő ellentételezéshez (kártalanításhoz) kösse.
A fentiekre tekintettel nem állapítható meg az önkormányzati tulajdon, s ezáltal az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének, 12. § (2) bekezdésének, 13. §-ának, 44/A. § (1) bekezdés b)–c) pontjainak és 70/A. § (1) bekezdésének sérelme, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban elutasította.
Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés elmaradása ellentétes a nyilvánosság és a közhitelesség elveivel, ezért sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, valamint 61. §-a. Tekintettel arra, hogy közterületen magának a vezetékjognak az alapítása szükségtelen, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hiánya nem vet fel alkotmányossági problémákat. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban is elutasította.
3. Az indítványozó több szempontból kifogásolta a Bt. 38/C. § (2) bekezdésének egyes rendelkezéseit.
3.1. Az a szabály, mely szerint a tulajdonosi hozzájárulás a vezetékjoggal azonos, a Bt.-ben megállapított jogosultságokat és kötelezettségeket keletkeztet, az indítványozó szerint nem teszi lehetővé a feleknek, hogy a törvénynek a vezetékjogra vonatkozó rendelkezéseitől eltérjenek. Ez pedig ellentétes a piacgazdaság alkotmányi megfogalmazásával, mely feltételezi a szerződési szabadságot.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az Alkotmány – a piacgazdaság deklarálásán túl – gazdaságpolitikailag semleges. Az Alkotmányból az állami beavatkozás nagysága, ereje, még kevésbé annak tilalma közvetlenül nem vezethető le. A piacgazdaság alkotmányos feladat, amely a jogállamiság alapintézményeivel való összefüggésein kívül irreleváns minden alkotmányossági vizsgálatnál. A piacgazdasághoz senkinek sincs joga, reá alapjogsérelem nem alapítható. Ebből következően egyes jogszabályi rendelkezések közvetlenül a piacgazdaság alkotmányos elvét nem sérthetik, reá közvetlenül alkotmányossági kifogás nem alapítható. [33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247, 249.; 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 119.; 1524/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 651, 655.] A piacgazdaság lényegi eleme a szerződési szabadság. [13/1990. (VI. 18.) AB határozat, ABH 1990, 54, 55.] E jog alkotmányos jog, de nem alapjog. Így alkotmányosan még lényegi tartalmát illetően is korlátozható, amennyiben a korlátozás végső eszközének fennállnak az alkotmányos indokai. [61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 358, 361.] Közvetlenül a szerződési szabadságra mint alkotmányos jogra az alapvető jogok megsértéséhez hasonló alkotmánysérelem nem alapozható. Alkotmánysértés megállapításához az kell, hogy a szerződési szabadsággal szoros kapcsolatban álló, a szerződési szabadságot megvalósító, magában foglaló alapvető jog vagy alkotmányos intézmény is megvalósuljon. (327/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 604, 607.)
A vezetékjoggal kapcsolatos tulajdonosi hozzájárulás mint egyoldalú nyilatkozat kapcsán az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Bt. támadott szabálya nem a szerződési szabadságot korlátozza, hanem a tulajdonosi hozzájárulás joghatásait rögzíti. Azt határozza meg, hogy a vezetékjoggal azonos jogok és kötelezettségek miként keletkezhetnek hatósági határozaton kívül, a tulajdonos nyilatkozatával. E jogok és kötelezettségek érintésén túl a tulajdonos és az engedélyes (elosztóvezeték tulajdonosa) a tulajdonosi hozzájárulás megadásának feltételeiben (pl. a kártalanítás összegében) szabadon állapodhatnak meg.
A fentiekre figyelemmel a piacgazdaság és a szerződési szabadság sérelme a Bt. 38/C. § (2) bekezdésének második mondatával összefüggésben nem állapítható meg.
3.2. Az indítványozó szerint a jogállamiságot és a jogképességet megfogalmazó alkotmányi rendelkezéssel ellentétes a Bt. 38/C. § (2) bekezdésének utolsó mondata, mely szerint a tulajdonosi nyilatkozat nem vonható vissza.
Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy több olyan jogszabályhely is van, mely egyes nyilatkozatok visszavonását tiltja. Ezek hátterében épp a jogbiztonság, s azon személyek jogainak, jogos érdekeinek védelme áll, akiket a nyilatkozat közvetlenül vagy közvetetten érint. Jelen esetben a tulajdonosi hozzájárulás alapján az engedélyes olyan beruházásokat végez, amelyek célja elosztóvezetékek elhelyezése és üzemeltetése, s ezáltal mások földgázzal történő ellátása. A tulajdonosi hozzájárulás visszavonása mind az ellátás, mind a keletkező jogviszonyok vonatkozásában bizonytalan helyzetet eredményezne. A jogállamiság sérelme így nem állapítható meg.
A Bt. 38/C. § (2) bekezdés utolsó mondata és az Alkotmány 56. §-a között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya pedig az indítvány elutasítását eredményezi [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653–654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 215, 220.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.].
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Bt. 38/C. § (2) bekezdésének második és utolsó mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
4. Az indítványozó szerint a Bt. 38/C. § (4) bekezdésének utolsó mondata az ingatlan-nyilvántartás alapelveinek [az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 2. (helyesen 3.), 4., 5. és 7. §-ainak] sérelme miatt ellentétes a jogállamiság elvével.
A vezetékjog, valamint annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzése jogi jellegével az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben részletesen foglalkozott. Ennek keretében megállapította, hogy a villamos energiáról szóló törvénynek azon szabályai, melyek a jogerős hatósági határozaton, illetve a megállapodáson alapuló vezetékjog, illetve a használati jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzését megelőzően már lehetőséget adnak a vezetékjog gyakorlására, nem ellentétesek sem az Inytv. 3. §-ában megfogalmazott bejegyzés elvével, sem az Inytv. 5. §-ában foglalt közhitelesség elvével, de az Inytv. 6. §-ában foglalt nyilvánosság és a 7. §-ban megfogalmazott rangsor elvével sem. Az Abh1.-ben kifejtett indokolás jelen ügyben is helytálló, így a Bt. 38/C. § (4) bekezdés utolsó mondata és az Inytv. alapelveinek kollíziója nem valósul meg. A jogállamiság sérelme ezért a Bt. 38/C. § (4) bekezdésének utolsó mondata vonatkozásában nem állapítható meg.
Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánynak a közérdekű adatok nyilvánosságát megfogalmazó 61. §-ának sérelmére is. Az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben kifejtette (ABK 2009. június, 793, 797.), majd az Abh2.-ben megerősítette (ABK 2010. január, 47, 51–52.), hogy az ingatlan-nyilvántartás nyilvánossága nem a közérdekű adatok nyilvánosságának az elvén alapul, hiszen a bejegyzett adatok zömében nem közérdekű adatok, hanem a nyilvánosság elve hagyományosan a forgalom biztonságát védő szabály, melynek esetében személyes adatok törvény által közérdekből kötelezővé tett nyilvánosságáról van szó (hasonlóan a cégnyilvántartás nyilvánosságához). Így az indítványozó által közérdekű adatnak vélt jogkorlátozások bejegyzésének hiánya a közérdekű adatok nyilvánosságának elvével alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe nem hozható.
Az Alkotmánybíróság ezért a Bt. 38/C. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt mindkét vonatkozásban elutasította.
5. Az indítványozó – a piacgazdaság elve alapján – a Bt. azon szabályait is kifogásolta, melyek lehetővé teszik a bányafelügyelet számára, hogy a műszaki terv jóváhagyására, illetve vezetékjog és használati jog alapítására irányuló határozatát fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilváníthassa [43/B. § (6) bekezdés a) és d) pontja]. Az Alkotmánybíróság a jelen határozat indokolásának III/3.1. pontjában már kifejtette, hogy egyes jogszabályi rendelkezések közvetlenül a piacgazdaság alkotmányos elvét nem sérthetik, reá közvetlenül alkotmányossági kifogás nem alapítható. Az indítványozó ugyan utalt az Alkotmány 12. § (2) bekezdésének sérelmére, ezzel összefüggésben ugyanakkor további indokolást nem adott elő. Ezért az Alkotmánybíróság a Bt. 43/B. § (6) bekezdés a) és d) pontja megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
6. A Vhr. 23/B. § (1) bekezdése a Bt. 38/A–38/F. §-aiban szabályozott jogok létesítésével, e jogok alapításáért járó kártalanítás részletszabályaival foglalkozik. Az indítványozó e szabályokat egyrészt azért kifogásolta, mert ellentétesek a Jat. 4. § a) pontjával, illetve 15. § (2) bekezdésével. A Jat. 4. § a) pontja értelmében a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyait törvényben kell szabályozni. A 15. § (2) bekezdése pedig rögzíti, hogy az adott tárgykörbe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni.
Az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben már kiemelte, hogy „[a]z Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Így például a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában az Alkotmánybíróság kimondta: »[v]alamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is. Ha nem így lenne, mindent törvényben kellene szabályozni. Ebből az következik, hogy mindig csak a konkrét szabályozásról állapítható meg, hogy – az alapjoggal való kapcsolata intenzitásától függően – törvénybe kell-e foglalni vagy sem.« (ABH 1991, 297, 300.)” (ABK 2009 június, 793, 799.)
A Bt. 38/A. § (6) bekezdése értelmében a felszíni ingatlan korlátozására vonatkozó jogok tartalmával, engedélyezésével, megszűnésével és a kártalanítással kapcsolatos részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg. A Vhr. kifogásolt szabálya e felhatalmazás keretében született, s a kártalanításról való megállapodás részletszabályait határozza meg. Ezek az alapvetően technikai jellegű szabályok – melyek egyébként összhangban vannak az egyéb törvényi rendelkezésekkel – nem igényelnek törvényi szintű rendezést, miként arra az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben hasonló szabályokkal összefüggésben már rámutatott (ABK 2009. június, 793, 799.). Az indítványozó azon felvetése, hogy az egyéb érdekeltek (haszonélvező, használó) jogai sérelmet szenvednek, mert róluk a Vhr. hallgat, s így őket kizárják a kártalanításból, nincs összhangban magával a támadott rendelkezés szövegével sem, mely kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a kártalanítás összegében az idegen ingatlan tulajdonosa, használója állapodik meg. Az ingatlant terhelő jelzálog jogosultjának a kártalanításból való „kizárása” pedig a jelzálogjog biztosítéki (értékjog) jellegéből fakad. Így a jogállamiság sérelme az indítványozó által felhozott indokok alapján nem állapítható meg.
Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy megállapodás hiányában is lehetősége van az engedélyesnek az engedélyben meghatározott munkálatok megkezdésére, azaz mielőtt a kérdésben jogerős döntés születne. Ez álláspontja szerint „kirívóan sérti a jogbiztonság elvét”, mert ellentétes az ingatlan-nyilvántartási elvekkel, és sérti mások tulajdonjogát. A jogbiztonság sérelmével összefüggésben az Alkotmánybíróság utal a jelen határozat indokolásának III/4. pontjában kifejtettekre. A tulajdonjog korlátozásával kapcsolatban pedig rámutat arra, hogy a Vhr. 23/B. § (1) bekezdésének utolsó mondata alapján az engedélyes a munkálatok megkezdésére csak akkor jogosult, ha a költségére készített szakvéleményben foglalt kár kártalanítási összegét az ingatlantulajdonos részére átadta, vagy annak javára a bíróságon kezelt letétekről szóló külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően bírósági letétbe helyezte, és arról az ingatlan tulajdonosát igazolható módon tájékoztatta. A Vhr. 23/B. § (2) bekezdése értelmében pedig, ha a Bt. 38/A. §-ának (1) bekezdése szerinti jogok alapján végzett munkával, vagy a Bt. 38. §-ának (4) bekezdése szerinti helyreállítási kötelezettség nem, vagy nem megfelelő végzésével összefüggő kárt és kártalanítási összeget az engedélyes az ingatlan tulajdonosának nem fizeti meg, vagy az általa felajánlott és az ingatlantulajdonos által át nem vett, illetőleg bírósági letétbe helyezett összeg a kárt nem fedezi, a károsult a további igényét bírósági eljárás során érvényesítheti. Az Alkotmánybíróság e vonatkozásban irányadónak tekinti az Abh1.-ben kifejtett álláspontját (ABK 2009. június, 793, 800.), mely szerint a tulajdonhoz való jog sérelmére vonatkozó indítványozói állítás nem megalapozott. Megállapodás hiányában hatósági, illetve ennek nyomán bírósági határozat dönt a kártalanítás összegéről. A Vhr. által kialakított rendszer a tulajdonjogot nem sérti, éppen a védelmére – a benne esett kár megtérítésére – szolgál, ha ebben a kérdésben vita alakul ki a tulajdonos és a hálózati engedélyes között.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Vhr. 23/B. § (1) bekezdése megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
7. Az indítványozó végül kezdeményezte a Vhr. 23/I. §-ának megsemmisítését.
7.1. Hivatkozott egyrészt a Jat. 4. § a) pontjának, illetve 15. § (2) bekezdésének sérelmére. Az indítványozó ezen kifogásával összefüggésben az Alkotmánybíróság utal a Vhr. 23/B. § (1) bekezdésével kapcsolatban, a jelen határozat indokolása III/6. pontjában foglalt megállapításokra, melyekre tekintettel a Vhr. 23/I. §-ával szemben előterjesztett indítvány is megalapozatlan, ezért azt az Alkotmánybíróság elutasította.
7.2. Az indítványozó szerint a Vhr. 23/I. §-a – hasonlóan a Bt. 38/C. § (1) bekezdés első mondatához – az önkormányzatok tulajdonjogát is korlátozza, miután közterületre nem kell használati jogot megállapítani. Ezáltal pedig az önkormányzatok bevételektől esnek el. Az indítványozó azzal is érvelt, hogy más érdekeltek jogai (pl. haszonélvező) is sérülhetnek. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a Vhr. 23/I. §-a a Bt. 38/D. §-ában szabályozott használati joghoz kapcsolódik, mely a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) a kifogásolt Vhr. rendelkezés által is hivatkozott 108. és 171. §-aiban megfogalmazott tulajdonkorlátozással áll összefüggésben. Mind a Ptk., mind a Bt. 38/D. §-a a tulajdonos tűrési kötelezettsége, a tulajdon korlátozása keretében kezeli a használati jogot, melyről épp ezért a tulajdonosnak kell megállapodnia az engedélyessel. A Vhr. 23/I. §-a e szabályokkal összhangban határozza meg (ismétli meg) a megállapodást kötő alanyokat. Ha a létesítményt a helyi önkormányzat tulajdonában álló közterületen helyezik el – mely egyébként összhangban áll az Éptv.-nek a közterület rendeltetését meghatározó, már idézett 2. § 13. pontjával –, akkor a Bt.-nek a vezetékjogra vonatkozó 38/C. § (1) bekezdés második mondatával kapcsolatosan a jelen határozat indokolásának III/2. pontjában kifejtett megállapítások megfelelően irányadók. Azaz a használati jog alapításának szükségtelensége nem jelenti azt, hogy az önkormányzat mint tulajdonos hozzájárulása nem lenne szükséges a létesítmény kivitelezéséhez, s ennek keretében a korlátozásra tekintettel ne igényelhetne az önkormányzat megfelelő ellentételezést. Az Alkotmánybíróság ezért a Vhr. 23/I. §-ának megsemmisítésére irányuló, az Alkotmány 9. § (1) bekezdésére, 12. § (2) bekezdésére, 13. § (1) bekezdésére, 44/A. § (1) bekezdés b)–c) pontjaira és 70/A. §-ára alapított indítványt elutasította.
7.3. Az indítványozó támadta a szabályt – az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés elmaradása miatt – az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 61. §-a alapján is. Ez a kifogás azonban a jelen határozat indokolásának III/2. pontjában kifejtett okokból szintén alaptalan.
8. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Bt. 38/E. §-át a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 42. § (2) bekezdés k) pontja 2008. január 1-jével módosította, jelenleg már nem tartalmazza az indítványozó által kifogásolt (2) bekezdést. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe csak hatályos jogszabályok vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányosságát az Alkotmánybíróság csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés, valamint 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja, amikor a jogszabály alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990/13. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.). Jelen esetben az indítvány utólagos normakontrollra irányul, nem bírói kezdeményezés és nem tekinthető alkotmányjogi panasznak sem. Ezért az eljárást az Alkotmánybíróság a Bt. 38/E. § (2) bekezdése vonatkozásában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § a) pontja alapján megszüntette.
Az indítványozó a Bt. 44. § (4) bekezdésének b) pontját is kifogásolta, melyet időközben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény 339. § 6. pontja hatályon kívül helyezett. Ilyen tartalmú rendelkezés a Bt.-ben már nem található, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást a fenti indokok alapján e vonatkozásban szintén megszüntette.
Budapest, 2010. június 8.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás