6/E/2005. AB határozat
6/E/2005. AB határozat*
2008.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó indítványt, amely szerint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 30. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a miniszter, illetve a települési önkormányzatok nem alkották meg rendeleteiket a védett természeti területek védőövezeteiről, elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz fordult jogalkotói mulasztás megállapítása végett. Az indítvány a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 30. § (1) bekezdését idézi, amely szerint védett természeti területet – szükség esetén – védőövezettel kell ellátni, illetve szól arról, hogy a védőövezet kiterjedéséről a védettséget kimondó jogszabályban kell rendelkezni. A Ttv. 30. § (4) bekezdése értelmében a Ttv. hatálybalépése előtt védetté nyilvánított természeti területek védőövezetét a Ttv. hatálybalépésétől számított két éven belül kell jogszabályban kijelölni. Az indítványozó szerint a jogalkotói mulasztás a Ttv. 30. § (4) bekezdéséből eredő felhatalmazásból ered, ugyanis a jogalkotó (a hatáskörrel rendelkező miniszter, és az érintett települési önkormányzatok), nem rendelkeztek a különböző védett természeti területek védőövezettel való ellátásáról. A mulasztással – álláspontja szerint – sérülnek az Alkotmánynak a kormány feladatait meghatározó 35. § (1) bekezdés a) és b) pontjai, valamint a környezetvédelemre vonatkozó 18. § és 70/D. §-ai. Az indítványozó szerint a törvényből eredő jogalkotói feladat elmulasztása ezáltal alkotmánysértést eredményez.
Az indítványozó végül utal arra, hogy a Debreceni Nagyerdő 1939 óta természeti védettséget élvez, de védőövezet kijelölésére a Ttv. felhatalmazása ellenére nem került sor.
II.
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései szerint:
„18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”
„35. § (1) A Kormány
a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait;
b) biztosítja a törvények végrehajtását;”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.”
2. A Ttv. jelen ügyben érintett szabályai értelmében:
„Védőövezet
30. § (1) Védett természeti területet – szükség esetén – védőövezettel kell ellátni. A védőövezet kiterjedéséről – a 24. § (3) bekezdésének b) pontja figyelembevételével – a védettséget kimondó jogszabályban kell rendelkezni.
(2) A védőövezetben a természetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy hozzájárulásához kötött tevékenységek körét
a) országos jelentőségű védett természeti terület esetében a miniszter,
b) helyi jelentőségű védett természeti terület esetében a települési önkormányzat – fővárosban a fővárosi önkormányzat –
rendeletben határozza meg.
(3) A védőövezet rendeltetése, hogy megakadályozza vagy mérsékelje azoknak a tevékenységeknek a hatását, amelyek a védett természeti terület állapotát vagy rendeltetését kedvezőtlenül befolyásolnák.
(4) Az e törvény hatálybalépése előtt védetté nyilvánított természeti területek védőövezetét a törvény hatálybalépésétől számított 2 éven belül, a (2) bekezdésben meghatározott jogszabályban kell kijelölni.
(5) A védőövezet kiterjedését meghatározó jogszabály hatálybalépése előtt jogszerűen megkezdett tevékenységek folytatását a felmentésre [24. § (3) bekezdés b) pontja] vonatkozó szabály alkalmazásával biztosítani kell.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság az indítványt – tartalma szerint – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára és megállapítására irányuló kérelemként bírálta el. Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. §-a szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
Az Abtv. e rendelkezése és az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának két együttes feltétele van:
– a jogalkotó jogszabályi felhatalmazáson alapuló, vagy feltétlen jogszabályi rendezést igénylő kérdésben jogalkotói kötelezettségének nem tesz eleget,
– és a jogalkotói kötelezettség elmulasztásának eredményeként alkotmányellenes helyzet keletkezik. (lásd pl. 1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 669, vagy 261/E/2000. AB határozat, ABH 2001, 1121, 1123–1124.)
Az Alkotmánybíróság a 35/2004. (X. 6.) AB határozatában az alábbiakban összegezte az Abtv. 49. § (1) bekezdésében szereplő „jogalkotói mulasztás” és „alkotmányellenes helyzet” egymáshoz való viszonyára vonatkozó álláspontját: „Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy a jogalkotói mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. A jogalkotói feladat elmulasztása önmagában nem feltétlenül jelent alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1996, 56, 58–59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 968–969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045, 1046.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 131.], a mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzetet minden esetben csak konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani.” (ABH 2004, 504, 508.)
2. A Ttv. vizsgálni kért 40. § (4) bekezdése szerint „Az e törvény hatálybalépése előtt védetté nyilvánított természeti területek védőövezetét a törvény hatálybalépésétől számított 2 éven belül, a (2) bekezdésben meghatározott jogszabályban kell kijelölni.” A Ttv. 30. § (2) bekezdésben meghatározott jogszabályi forma országos jelentőségű védett természeti terület esetén miniszteri rendelet, helyi jelentőségű védett természeti területen esetén a települési (illetve a fővárosi) önkormányzat rendelete. Megállapítható azonban, hogy Ttv. 30. § (1) bekezdése nem teszi kötelezővé a védett természeti területek védőövezettel való ellátást. A 30. § (1) bekezdés első mondata szerint „Védett természeti területet – szükség esetén – védőövezettel kell ellátni.” Megállapítható tehát, hogy a Ttv. – a „szükség esetén” fordulattal – a jogalkotó (azaz a miniszter, illetve az önkormányzatok) mérlegelésére bízza, hogy az általuk létesített természetvédelmi területhez kialakítanak-e még védőövezetet is, illetve – a 30. § (2) bekezdés alapján – szintén jogalkotói mérlegelés kérdése, hogy a védőövezetben milyen tevékenységet kötnek engedélyhez, vagy hozzájáruláshoz. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő kérdés a Ttv. 30. § (4) bekezdés alapján nem áll fenn. Ilyen általános, a védett természeti területeket érintő szabályozási kötelezettség – az Alkotmánybíróság megítélése szerint – az Alkotmány szerint sem áll fenn. Sem az Alkotmánynak a kormány feladatait meghatározó 35. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiból, sem az egészséges környezethez való jogot meghatározó 18. és 70/D. § (1) bekezdéséből kényszerítően nem következik, hogy a védett természeti területeket meghatározó szabályozás során a védőövezetekről szükségszerűen rendelkezni kell.
Az Alkotmánybíróság végezetül megjegyzi, hogy a fenti megállapításait irányadónak tekinti az indítványozó által említett Debreceni Nagyerdő Természetvédelmi Terület tekintetében is. E tárgyban jelenleg a Debreceni Nagyerdő Természetvédelmi Terület létesítéséről szóló – a 99/2007. (XII. 23.) KvVM rendelettel módosított – 10/1992. (III. 25.) KTM rendelet rendelkezik. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint jogalkotói mérlegelés kérdése ez esetben is, hogy a Debreceni Nagyerdő tekintetében a „szükség esetén” körülménye fennáll-e, azaz a védett természetvédelmi terület mellett szükséges-e védőövezet létesítése is. Ennek indokoltságát közvetlenül az Alkotmány egy rendelkezése alapján sem lehet megállapítani.
Az Alkotmánybíróság a fenti indokok figyelembevételével elutasította azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó indítványt, amely szerint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 30. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a miniszter, illetve a települési önkormányzatok nem alkották meg rendeleteiket a védetté nyilvánított területek védőövezeteiről.
Budapest, 2008. november 17.
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Holló András s. k., |
||||
előadó alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás