65/D/2005. AB határozat
65/D/2005. AB határozat*
2005.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 30. §-a, 33. § (2) bekezdése, 40. § (5)–(6) bekezdése, 42. § (1) bekezdése „ennek értékesítését követően – a (2) bekezdésben foglaltak szerint –” szövegrésze, 42. § (2) bekezdése „állami” szövegrésze, 53. §-a, valamint 66. §-a alkotmányellenességének megállapítására és ezen rendelkezések alkalmazásának mellőzésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó 2004. január 14-i dátumú alkotmányjogi panaszában arra kérte az Alkotmánybíróságot, állapítsa meg az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Iát.) 30. §-ának, 33. §-a (2) bekezdésének, 40. §-a (5)–(6) bekezdésének, 42. §-a (1)–(2) bekezdésének, 53. §-ának, 66. §-ának, valamint az Iát. minden olyan rendelkezésének alkotmányellenességét, „amely értelmében az önkormányzatoknak a leányvállalatokból átalakult gazdasági társaságok privatizációja révén nem jár az Iát. 42. §-ában rögzítettek szerinti járandóság, vagy ahogy a Legfelsőbb Bíróság jogerős határozatában fogalmaz, amelyek értelmében Iát. 42. §-a a leányvállalatok átalakulása esetén nem alkalmazható.” Az indítványozó kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa a Gf. VII. 30.161/2004. számú ügyben hozott határozatában eltért korábbi gyakorlatától és az 1/2004. polgári jogegységi határozat (a továbbiakban: PJE) alapján megváltoztatta az első fokú bíróság határozatának fellebbezett részét és elutasította az adott bírósági eljárásban felperesként szereplő indítványozó keresetét. Az indítványozó szerint az Iát. támadott szakaszai – a PJE-n alapuló értelmezéssel – sértik az Alkotmány 44/A. §-a (1) bekezdésének c) pontját és 70/A. §-át. Az indítványozó a jelentős gazdasági érdekre tekintettel soron kívüli elbírálás szükségességére hivatkozott, és azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy nyilvánítsa a támadott jogszabályokat alkotmányellenessé, és mondja ki azok alkalmazásának tilalmát az adott perben, ezzel lehetőséget adva a perújítási kérelem előterjesztésére.
Az indítványozó későbbi beadványában kiegészítette és pontosította a kérelmét, mert az Iát. 42. §-a – amelynek alkotmányellenessé nyilvánítását kérte korábban – kereseti kérelmének jogalapja marad. Ezért az Iát. 42. §-ának (2) bekezdése tekintetében kérelmét az „állami” szó kiiktatására korlátozta. Az Iát. 40. §-a (5) és (6) bekezdése alkotmányellenességének kimondását továbbra is kérte.
Az indítványozó harmadik beadványában elsősorban az Iát. 40. §-a (5) és (6) bekezdésének, továbbá a 42. §-a már korábban megjelölt szövegrészeinek alkotmányellenessé nyilvánítását kérte. Az előző beadványaiban szereplő rendelkezésekre vonatkozóan pedig kérelme a következő volt: „Amennyiben a T. Alkotmánybíróság az alkotmányellenes szabályozás felszámolásához szükségesnek tartja, a fentieken túl kérjük továbbá az alábbi rendelkezések, vagy azok bármelyikének alkotmányellenessé nyilvánítását”. Fenntartotta a támadott rendelkezések alkalmazásának visszamenőleges kizárására vonatkozó kérelmét. Az indítványozó indokolásként kifejtette, hogy a támadott rendelkezések sértik az Alkotmány 2. §-a (1) bekezdésén alapuló jogbiztonság követelményét is, „ugyanis ugyanazon törvényen belül ellentétes szabályozást tartalmaznak az anyavállalati és a leányvállalati tulajdonban álló vagyonra, így az abból részesedő önkormányzatokra annak ellenére, hogy az Iát. személyi hatályra vonatkozó rendelkezései szerint a jogszabály mindkét vagyoni körre egyaránt vonatkozik és a törvényből és a jogalkotónak a valamennyi eddigi privatizációs jogszabályból következő szándéka szerint nincs alkotmányosan védhető indok az önkormányzatok megkülönböztetésére”.
2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-a szerint Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság határozatában alkalmazott jogszabály alkotmányellenességére hivatkozik; ez ellen a határozat ellen fellebbezésnek nem volt helye. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Abtv.-ben meghatározott határidőn belül nyújtotta be. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt érdemben vizsgálta.
II.
A határozat meghozatalánál figyelembe vett rendelkezések:
az Alkotmány szabályai:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
...
c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül,”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
az Iát. szabályai:
„30. § Az e fejezet 2. Címében foglalt rendelkezések szerint alakulhat át korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá (a továbbiakban együtt: gazdasági társasággá) az a törvény hatálya alá tartozó vagyont működtető állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat, állami vállalat által létesített leányvállalat (a továbbiakban együtt: vállalat)
a) amelynek az átalakulásáról az átalakulási terv alapján a Vagyonügynökség 1993. június 30-ig döntött vagy
b) amely az 57. §-ban meghatározott szakértővel 1993. június 30-ig szerződést köt (egyszerűsített átalakulási eljárás).”
„33. § (2) A vállalat leányvállalatának társasággá alakításáról a létesítő szerv határoz. A leányvállalatot létesítő vállalat az átalakulását megelőzően dönteni köteles a leányvállalat átalakításáról (megszüntetéséről).”
„40. § (5) Ha a vállalat átalakulása során külső vállalkozók részesedést nem vállalnak, illetve a vállalati vagyonmérleg szerinti vagyon tekintetében a tagsági (részvényesi) jogok értékesítésére nem kerül sor, a jogutód társaság valamennyi üzletrésze (részvénye) a Vagyonügynökséget illeti meg.
(6) A vállalat leányvállalatának átalakulása esetén az (5) bekezdés szerinti jogok a létesítő szervet illetik meg.”
42. § (1) A föld fekvése szerinti önkormányzat az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld után a föld értékének a vállalati vagyonmérleg főösszegéhez viszonyított arányában részesedik a saját tőkéből. A részesedést, ennek értékesítését követően – a (2) bekezdésben foglaltak szerint – pénzben kell kiadni, azonban a Vagyonügynökség és az önkormányzat megállapodása alapján üzletrész (részvény) vagy a vállalat más vagyontárgya is kiadható. Ha az önkormányzat és a Vagyonügynökség megállapodása alapján a belterületi föld után üzletrész (részvény) kiadására kerül sor, a társasági szerződést (alapító okiratot) az önkormányzat is mint alapító írja alá.
(2) Az (1) bekezdés szerinti pénzellenérték forrása a Vagyonügynökségnek a 15. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bevétele. A Vagyonügynökség az ellenértéket az állami vagyon értékesítéséből befolyt összeg arányában és ütemében, a pénzösszeg beérkezését követő tizenöt napon belül fizeti meg.”
„53. § (1) A Vagyonügynökség az államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalattól a rábízott eszközöket elvonhatja, az elvont eszköz nyilvántartás szerinti értékével azonos saját tőke összegének egyidejű csökkentésével. A vagyon elvonása esetében az elvonás időpontjában fennálló tartozásokért – az elvont vagyon erejéig és az elvonás arányában – a Vagyonügynökség kezesként felel.
(2) Az elvonás folytán a hitelezőket ért kárért a Vagyonügynökség tartozik felelősséggel. Ezek a rendelkezések nem érintik a Vt. 27. § (3) bekezdésének szabályát.”
„66. § (1) A Vagyonügynökség az 1. § c)–d) pontjaiban meghatározott állami vagyont (a továbbiakban: állami vagyon) elidegenítheti vagy átmeneti jelleggel kezelésbe adhatja.
(2) Ha az elidegenítés vagy kezelésbe adás olyan állami vagyonra is vonatkozik, amely műemlékileg védett ingatlannak vagy védett természeti területnek minősül, az elidegenítés, illetve kezelésbe adás során figyelembe kell venni az ezekre vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseit; az abban foglaltakról a vevőt, illetve a kezelőt előzetesen tájékoztatni kell.”
III.
1. Az indítványozó az Iát. több rendelkezésének alkotmányellenességét állítja, de valójában a rendelkezéseknek azt a PJE által meghatározott értelmezését sérelmezi, hogy az állami vagyon „kizárólag a Magyar Állam (ÁPV Rt.) tulajdonában közvetlenül lévő vagyon, jelen esetben az Rt. részvényei. Ezen logika mentén haladva – amit egyébként az ÁPV Rt. és a Jogegységi Tanács követ – az Rt. vagyona már nem állami, hanem részvénytársasági vagyon.” Az indítványozó az Iát. támadott rendelkezései révén valójában a PJE alkalmazásának kiküszöbölését szeretné elérni. A PJE alapján határozott ugyanis a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság úgy, hogy az átalakuló állami vállalat tulajdonában leányvállalatainak részvényei vannak, a leányvállalatok földje nem.
Az alkotmányjogi panasz benyújtása után hozta meg az Alkotmánybíróság a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatot, amelyben kifejtette, hogy „a jogegységi határozat jogszabálytani besorolása nélkül is – az esetről-esetre történő alkotmányossági vizsgálat eredményeként – dönthető el, hogy a jogegységi határozat önálló jogszabályi tartalommal eloldódott-e az értelmezett jogszabálytól, vagy sem.” Az önálló jogszabályi tartalommal rendelkező jogegységi határozat alkotmányosságát az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll hatáskörében vizsgálja (Magyar Közlöny 2005. évi 149. szám 8571.). Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság először azt vizsgálja, hogy a PJE önálló jogszabályi tartalommal rendelkezik-e.
2. A PJE kimondja, hogy „az állami vállalat gazdasági társasággá történő átalakulása során az állami vállalat leányvállalataiból korábban átalakulással létrejött gazdasági társaságok üzletrészei, részvényei után az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Iát.) 42. §-ának (1) bekezdése szerinti – a leányvállalat belterületi földjének értékéhez igazodó pénzbeli járandóság az önkormányzatot nem illeti meg”.
A PJE előzménye – amelyre a PJE indokolása a megoldás egyik alapelemeként hivatkozik – a 3/1999. polgári jogegységi határozat. A 3/1999. polgári jogegységi határozat indokolásában kiemeli, hogy az állami vagyon privatizációjával kapcsolatban a helyi önkormányzatok számos pert indítottak, és az egységes gyakorlat kialakítása fontos érdek. Erre tekintettel ez a jogegységi határozat az Iát. 42. §-a alapján a vitákban alkalmazandó kiindulási elvként rögzítette, hogy a föld fekvése szerinti helyi önkormányzatot megillető pénzbeli részesedés mértékét az átalakuló vállalat vagyonmérleg-tervezetének adatai határozzák meg. Ennek megfelelően vizsgálja a PJE, hogy mi van az átalakuló állami vállalat vagyonmérlegében a leányvállalatokra vonatkozóan.
A PJE megállapítja, hogy az Iát. 1. §-ának b) pontja értelmében a törvény hatálya alá tartozik az állami vállalat által létesített leányvállalat vagyona is, 30. §-a szerint pedig a leányvállalatra is kiterjednek az átalakulás szabályai. A PJE hivatkozik az Iát. 40. §-ának (6) bekezdésére is, amely kimondja, hogy ha a leányvállalat átalakulása során külső vállalkozók nem vállalnak részesedést, akkor a leányvállalatból létrejövő gazdasági társaság valamennyi üzletrésze, illetve részvénye a leányvállalatot eredetileg alapító vállalatot illeti meg. Ennek alapján állapítja meg a PJE, hogy mivel az Iát. kifejezett rendelkezése szerint minden részesedést (részvényt) az alapító kap meg, a törvény nem ír elő az önkormányzatok részére történő juttatást. Az alapító állami vállalat vagyonmérlegében a leányvállalatból keletkezett gazdasági társaság valamennyi üzletrésze, részvénye szerepel, nem a gazdasági társaság tulajdonában lévő föld. Az Iát. 42. §-a szerint az önkormányzat az átalakult állami vállalat vagyonmérlegében szereplő föld után részesül juttatásban, de mivel az átalakult leányvállalatból keletkezett gazdasági társaság tulajdonában lévő föld nincs az üzletrészekkel (részvényekkel) rendelkező vállalat mérlegében, így a leányvállalat tulajdonában lévő föld után az önkormányzat nem kap juttatást.
A fentiek szerint a PJE az Iát.-hez viszonyítva semmilyen új normatív rendelkezést nem tartalmaz, a PJE kizárólag értelmező jellegű.
3. Az indítványozó elsősorban az Iát. 40. §-a (5) és (6) bekezdése, továbbá 42. § (1) bekezdése „ennek értékesítését követően – a (2) bekezdésben foglaltak szerint –” szövegrésze és a 42. § (2) bekezdése „állami” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását kérte az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése, 44/A. §-a (1) bekezdésének c) pontja és a 70/A. § (1) bekezdése alapján.
Az indítványozó szerint a jogbiztonságot veszélyezteti, ha ugyanazon törvényen belül ellentétes szabályozás van az anyavállalati és a leányvállalati vagyonra. Az indítványozó szerint „a jogalkotónak a valamennyi eddigi privatizációs jogszabályból következtethető szándéka szerint nincs alkotmányosan védhető indok az önkormányzatok megkülönböztetésére”.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság már a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatban kimondta, hogy a társadalmi tulajdon lebontása során a törvényhozó különböző gazdasági és politikai célokat valósít meg. Ilyen cél az önkormányzati tulajdon létrehozása. Az új tulajdon védelme azonban csak akkor válik teljessé, amikor az átalakulás folyamata megtörténik (ABH 1991, 58, 63–64.). A 2100/B/1991. AB határozat kifejtette, hogy az Alkotmány nem rendelkezik az önkormányzatok tulajdonszerzéséről, a törvényhozóra bízta ennek eldöntését (ABH 1992, 554, 556.). A 37/1994. (VI. 24.) AB határozat pedig hangsúlyosan megállapította, hogy az önkormányzatoknak nincs Alkotmányban biztosított joga az állammal szemben meghatározott vagyoni kör megszerzésére, védelem csak a már megszerzett tulajdon tekintetében áll fenn (ABH 1994, 238, 244.).
Az Alkotmánybíróság korábban kialakított gyakorlatát megerősítve a 36/1998. (IX. 16.) AB határozat kimondta, hogy az Alkotmányból nem vezethető le meghatározott vagyontárgyaknak önkormányzati tulajdonba adására vonatkozó kötelezettsége. A határozat szerint „az Alkotmánybíróság tehát következetesen kizárta az önkormányzati tulajdon és a tulajdon alapjoga védőköréből az azzal kapcsolatos igényeket, hogy az önkormányzat milyen módon és körben jut tulajdonhoz az állami vagyonból”. A határozat ettől eltérő megoldást arra az esetre alkalmazott, amelyben az önkormányzatokról szóló törvény már meghatározta az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyonkört és a vagyonjuttatás végrehajtásának intézményi és eljárási kereteit (ABH 1998, 263, 266.). A jelen esetben az Iát. 42. §-a rendelkezett arról, hogy az önkormányzat az átalakuló állami vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének meghatározott százalékában kap üzletrészt (részvényt), illetve pénzt. A leányvállalatokra azonban az Iát. speciális szabályokat határozott meg. Ezeknek az általánostól megoldástól eltérő rendelkezéseknek egyike a 40. § (6) bekezdése, amely szerint az átalakuló leányvállalat valamennyi üzletrésze (részvénye) a létesítő szervet illeti meg. A leányvállatoknál tehát a szabály megalkotásának időpontjától kezdve az állami vállalatok átalakulásától különböző megoldás érvényesült, és a vonatkozó szabály nem szólt az önkormányzatoknak történő juttatásról.
Az Alkotmány 44/A. §-a (1) bekezdésének c) pontjával kapcsolatban a 2/1997. (I. 22.) AB határozat kimondta, hogy az Országgyűlés szabadon dönt arról, miként gondoskodik a törvényben előírt feladatok ellátásának anyagi fedezetéről (ABH 1997, 27, 31.). Az Alkotmánynak ebből a rendelkezéséből nem keletkezik jog a privatizációs bevételekből való részesedésre.
A leányvállalat és az alapítójának privatizációja eltérő természetű. A különböző jogi szabályozás nem veszélyezteti a jogbiztonságot.
A támadott szabályok tekintetében az önkormányzatok hátrányos megkülönböztetése nem merül fel, e szabályok és az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdése között nincs alkotmányjogi összefüggés.
A fentiek szerint az Iát. 40. §-a (5) és (6) bekezdése, továbbá 42. § (1) bekezdése „ennek értékesítését követően – a (2) bekezdésben foglaltak szerint –” szövegrésze és a 42. § (2) bekezdése „állami” szövegrésze nem ellentétes – a PJE által értelmezett tartalommal sem – az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével, 44/A. §-a (1) bekezdésének c) pontjával és a 70/A. § (1) bekezdésével.
4. Az indítványozó kérte az Iát. 42. § (1) és (2) bekezdése, 30. §-a, 33. § (2) bekezdése, 53. §-a és 66. §-a alkotmányellenességének megállapítását. Alkotmányjogi összefüggés azonban ezek között a szabályok és az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése, 44. § (1) bekezdésének c) pontja és 70/A. §-a között nem állapítható meg. Nem állapítható meg tehát az Iát. – PJE által értelmezett – 42. § (1) és (2) bekezdésének, 30. §-ának, 33. §-a (2) bekezdésének, 53. §-ának és 66. §-ának az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével, 44. § (1) bekezdésének c) pontjával és 70/A. §-ával való ellentéte.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2005. december 13.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Kukorelli István s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás