675/B/2005. AB határozat
675/B/2005. AB határozat*
2006.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységekről szóló 1/1986. (II. 21.) ÉVM–EüM együttes rendelet 6. § (1) bekezdése, a főváros köztisztaságáról szóló 48/1994. (VIII. 1.) Főv. Kgy. rendelet 3. § (1) bekezdés a)–c) pontjai, valamint Budapest Főváros XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzat Képviselő-testületének a parlagfű elterjedésének visszaszorításáról szóló 6/1996. (IV. 2.) ök. rendelete 3. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységekről szóló 1/1986. (II. 21.) ÉVM–EüM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 6. §-a, a főváros köztisztaságáról szóló 48/1994. (VIII. 1.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Főv. Kgy. r.) 3. §-a, valamint Budapest Főváros XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzat Képviselő-testületének a parlagfű elterjedésének visszaszorításáról szóló 6/1996. (IV. 2.) ök. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 3. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a fenti jogszabályokban megfogalmazott, az ingatlannal érintkező közterületre vonatkozó takarítási, tisztán tartási, gondozási, szemét- és gyommentesítési stb. kötelezettséget előíró rendelkezések sértik az Alkotmány 9. § (1) bekezdését, csorbítják az emberi méltóságot (Alkotmány 54. §), és ellentétesek az Alkotmány 70/B. §-ával. Az indítványozó az Alkotmány 9. § (1) bekezdés sérelmét abban látja, hogy az előírt kötelezettséggel a másik tulajdonos (állam, önkormányzat) az állampolgárokra hárítja a saját kötelezettségét, szerinte ezek a rendelkezések „a jobbágy korból visszamaradt robotot helyettesítik”.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az indítványokat tartalmuk szerint bírálja el. Így – bár az indítványozó az R. 6. §-ának megsemmisítését kérte –, az indítvány és a csatolt mellékletek tartalmából egyértelműen kiolvasható, hogy valójában csak az R. 6. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kéri. Erre utal az is, hogy kifejezetten a „lakóházak tulajdonosait” jelöli meg, mint akik „közmunkára kényszeríthetők”, ezért az Alkotmánybíróság eljárását csak erre a rendelkezésre folytatta le. Ugyanezen okból nem vizsgálta az Alkotmánybíróság a Főv. Kgy. r. teljes 3. §-át sem, melynek (1) bekezdés d) pontja, valamint (2) bekezdése a tömegforgalmat bonyolító ingatlanokra, illetve a szórakozó-, vendéglátó- és árusító helyekre, üzletekre – azaz nem a „lakóházak tulajdonosaira” – tartalmaz előírásokat.
II.
Az Alkotmánybíróság által vizsgált jogszabályok a következők:
1. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezések:
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.”
„70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.
(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.
(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.”
2. Az R. kifogásolt rendelkezése:
„6. § (1) Ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik, a tulajdonos köteles gondoskodni
a) az ingatlan előtti járdaszakasz (járda hiányában egy méter széles területsáv, illetőleg ha a járda mellett zöldsáv is van, az úttestig terjedő teljes terület);
b) a járdaszakasz melletti nyílt árok és ennek műtárgyai, továbbá
c) tömbtelken a külön tulajdonban álló egyes épületek gyalogos megközelítésére és körüljárására szolgáló terület
tisztán tartásáról, a csapadékvíz zavartalan lefolyását akadályozó anyagok és más hulladékok eltávolításáról.”
3. A Főv. Kgy. r. sérelmezett rendelkezései:
„3. § (1) Az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) köteles gondoskodni:
a) az ingatlan – beleértve az ingatlan nyilvántartásban közterületként nyilvántartott belterületi földrészletet is – és az ingatlan előtti járda, továbbá a járda és a kocsiút közötti kiépített vagy kiépítetlen terület gondozásáról, tisztán tartásáról, szemét- és gyommentesítéséről, hóeltakarításáról és síkosság mentesítéséről.
Ennek során ügyelni kell arra, hogy a járda és az útburkolat ne rongálódjék meg, továbbá a terepszint változatlan maradjon;
b) a beépítetlen telekingatlan tisztán tartásáról és gyommentesítéséről;
c) a telekingatlanról a gyalogjárda és az úttest fölé nyúló ágak és bokrok megfelelő nyeséséről;”
4. Az Ör. hivatkozott §-a:
„3. § Budapest, XV. kerület közigazgatási területén minden tulajdonos, kezelő, bérlő köteles:
– a tulajdonában, kezelésében, bérleményében lévő területet parlagfű-mentesen tartani,
– a parlagfű irtásáról annak virágzása előtt az időjárástól függő gyakorisággal gondoskodni,
– a mentesítést elsősorban agrotechnikai védekezéssel mechanikus módon végezni a gyomirtás más módon is (pl: vegyszeres gyomirtás) végezhető.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az R. egészének alkotmányosságát az 1131/B/1993. AB határozatban, az R. 6. § (1) bekezdés a)–b) pontjait, valamint a Főv. Kgy. r. 3. § (1) bekezdés a) pontját pedig a 46/1998. (XI. 13.) AB határozatban már vizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy a megjelölt rendelkezések nem ellentétesek sem az Alkotmány 37. § (3), sem a 44/A. § (2) bekezdésével.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABH 2003, 2065.) 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor „res iudicata”, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ebből viszont az következik, hogy amennyiben az újabb indítványt más okból, a rendelkezésnek más alkotmányossági összefüggésére történő hivatkozással terjesztik elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.].
Az indítványozó a jelen ügyben az R. 6. § (1) bekezdését, a Főv. Kgy. r. 3. § (1) bekezdés a)–c) pontjait azért tartja alkotmányellenesnek, mert általa sérülni véli a magán- és köztulajdon egyenjogúságát [Alkotmány 9. § (1) bekezdés], az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltóságát, valamint az Alkotmány 70/B. §-ában foglalt munkához és pihenéshez való jogát. Tekintettel arra, hogy az indítványozó az adott ügyben az 1131/B/1993. és a 46/1998. (XI. 13.) AB határozatokban vizsgáltaktól eltérő okból, más alkotmányi rendelkezésekkel összefüggésben kéri a sérelmezett rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „ítélt dolog” nem áll fenn. Ezért az utólagos normakontrollra irányuló indítványt érdemben bírálta el. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a hivatkozott korábbi határozataiban foglaltakra figyelemmel volt a jelen indítvány elbírálásakor.
2. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a kifogásolt jogszabályhelyekben előírtakkal azonos tartalmú, takarítási, tisztán tartási, gondozási, szemét- és gyommentesítési stb. kötelezettséget előíró rendelkezéseket más esetekben is vizsgált, így az 1122/B/1996. AB határozatban is, és az ilyen tartalmú rendelkezések alkotmányellenességét nem állapította meg. Ezzel a határozattal összhangban az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá: a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 46. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a települési önkormányzat a környezet védelme érdekében a környezetvédelmi feladatok megoldására önkormányzati rendeletet bocsát ki, illetőleg határozatot hoz, a Kvtv. 10. § (1) bekezdése szerint pedig a környezet védelmében nem csak a helyi önkormányzatoknak, hanem a lakosságnak is vannak feladatai, a fenti törvényi rendelkezés ugyanis általános együttműködési kötelezettséget ír elő. Az R. 2. § (1) bekezdése is hasonló tartalmú rendelkezést tartalmaz, amikor kimondja: „A köztisztaság megőrzésében mindenki köteles hathatósan közreműködni és a települési környezet (különösen a közterületek) szennyeződését, fertőzését eredményező tevékenységektől, illetőleg magatartástól tartózkodni.”
Ahogy az Alkotmánybíróság 1122/B/1996. AB határozatban kimondta: „Az idézett jogszabályi rendelkezésekből kitűnik, hogy [...] a Kvtv. és az R. rendelkezései a közút különböző részei tisztántartásával, a hó eltakarításával és a síkosságmentesítéssel összefüggő feladatok ellátásának kötelezettségét megosztják a helyi önkormányzat és az érintett ingatlantulajdonosok között. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy [...] a Kvtv.-ben és az R.-ben meghatározott együttműködési kötelezettségre tekintettel nem minősül alkotmányellenesnek az állampolgárok kötelezése a járda felületét meghaladó közterületnek minősülő útfelületek, zöldsávok, nyílt árkok, illetve ezek műtárgyai tisztántartására. A települések tisztasága, a közterületek, a járdák, illetve a közöttük lévő területek tisztántartása, hó- és síkosságmentes igénybevételének biztosítása ugyanis az Alkotmányban védeni rendelt értékek megóvását szolgálja.” (1122/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 856, 859.)
3. A kifogásolt rendelkezések Alkotmány 9. § (1) bekezdésével, valamint 54. és 70/B. §-aival való állított ellentéte kapcsán az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a fenti alkotmányi rendelkezések és a sérelmezett jogszabályhelyek között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nincsen.
3.1. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése a magán- és köztulajdon egyenjogúságát mondja ki, azonban ennek rögzítése az Alkotmánybíróság értelmezésében a piacgazdaság legfőbb biztosítékaként jelenik meg [33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247.]. Nem megalapozott az az indítványozói elgondolás, hogy az ingatlannal érintkező közterületre vonatkozó takarítási, tisztán tartási, gondozási, szemét- és gyommentesítési stb. kötelezettséget előíró rendelkezések a tulajdoni formák közötti különbségtételhez vezetnének. Az indítványozó által kifogásolt szabály nem különböztet köz- és magántulajdon között, mivel minden ingatlantulajdonos (kezelő, használó) számára tulajdonformától függetlenül írja elő a köztisztaság megőrzését szolgáló kötelezettségeket. Igaz, ezt a köztulajdon – adott esetben a mindenki által használt közterület – használhatóságának megóvása érdekében teszi, de ez nem tekinthető az ingatlantulajdonosok közötti megkülönböztetésnek. Ezért az indítványt az Alkotmánybíróság ezen az alapon megalapozatlannak találta.
3.2. Ugyancsak alaptalan az emberi méltóság sérelmét állító kifogás is. Az Alkotmány 54. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani [(1) bekezdés], továbbá nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni [(2) bekezdés]. Az Alkotmánybíróság szerint az indítvány nem tartalmaz semmilyen érvet, illetve indokot, amely alátámasztaná, hogy a támadott törvényi rendelkezések miért és mennyiben idézik elő az indítványban megjelölt alkotmányi rendelkezések sérelmét. Az Alkotmánybíróság – amint azt már több ízben kifejtette – jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatakor a jogszabály és az Alkotmány egymásra vonatkoztatott értelmezését végzi el. A jelen esetben a kifogásolt szabályok az emberi méltósággal nem állnak jogilag értékelhető összefüggésben.
3.3. Nem hozhatók alkotmányos szempontból értékelhető kapcsolatba a támadott rendelkezések a munkához való joggal sem. Az Alkotmánybíróság – többek között – a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában kifejtette, hogy a munkához való jog „a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen”, továbbá, hogy a munkához való jogot „az veszélyezteti legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva” (ABH 1994, 117, 121.). Adott esetben nem arról van szó, hogy az indítványozó valamely foglalkozás gyakorlásától el lenne zárva, így a 70/B. §-ba foglalt jogának sérelme fel sem merülhet. Így ahogy arra az Alkotmánybíróság egy másik döntésében (1256/H/1996. AB határozat) rámutatott, olyan alkotmányos védelemben is részesülő értékek, mint a polgárok egészsége, testi épsége, környezete megóvása érdekében az önkormányzat korlátozó, illetve kötelező tartalmú előírások megalkotására is jogosult (ABH 1996, 789, 796.), tehát előírhatja, hogy a tulajdonos bizonyos tisztántartási, takarítási stb. kötelezettségeknek eleget tegyen. Egyébként a tulajdonos nem köteles személyesen – saját munkájával – teljesíteni kötelezettségeit, így nem lehet szó „munkára kényszerítésről”.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [többek között: 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584.; 54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266. stb.], ezért az Alkotmánybíróság a kifogásolt szabályok megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2006. április 3.
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás