Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

691/B/2005. AB határozat

691/B/2005. AB határozat*

2011.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 108. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozók együttesen előterjesztett indítványukban a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 108. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Álláspontjuk szerint az állomány speciális beosztású tagjának besorolására vonatkozó szabály – amely szerint mindaddig, amíg rendfokozata elmarad a beosztásában elérhető legmagasabb rendfokozattól, eggyel alacsonyabb rendfokozatnak megfelelő besorolást kap –, sérti az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésében megfogalmazott, „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvét. Habár a Hjt. 106. § (3) bekezdése tiltja az egyenlő, illetve egyenértékűként elismert szolgálatért biztosított illetmény meghatározása során az állomány tagjainak a megkülönböztetését, a támadott rendelkezés következtében a speciális beosztásban lévő, azonos felelősséggel járó, azonos beosztást betöltő katonák illetménye a rendfokozattól függően indokolatlanul mutat eltérést: a beosztáshoz megkívánt legmagasabb rendfokozattal rendelkező személy magasabb illetményre jogosult, mint az alacsonyabb rendfokozatú katona.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezése:
„70/B. §(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.”
2. A Hjt. támadott szabálya:
„108. § (2) Az állomány speciális beosztást betöltő tagját – mindaddig, amíg a viselt rendfokozata elmarad a beosztásában elérhető legmagasabb rendfokozattól – az annál eggyel alacsonyabb rendfokozatnak megfelelő besorolási kategória és a viselt rendfokozata szerinti honvédelmi szorzószámok alapján kell besorolni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság először áttekintette a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak (a továbbiakban: állomány) illetményrendszerére vonatkozó szabályokat.
A Hjt. IX. fejezete tartalmazza az illetményre vonatkozó szabályokat, amelynek összetevői a beosztási illetmény, a honvédelmi pótlék, az illetménykiegészítés, valamint az illetménypótlékok. A beosztási illetmény és a honvédelmi pótlék együttesen alkotja az alapilletményt. Az alapilletmény szempontjából az állomány tagjai két besorolási osztályba tartoznak: a tiszti rendfokozatú tagok az I., a legénységi állományba tartozó és tiszthelyettesek a II. besorolási osztályba. A besorolási osztályok 10-10 besorolási kategóriákra tagozódnak, amelybe az azonos szintűnek minősülő beosztások tartoznak. Minden besorolási kategóriához, illetőleg a rendfokozatokhoz szorzószámok tartoznak. Az állomány tagját a beosztására meghatározott besorolási kategória és a rendfokozatának megfelelő honvédelmi szorzó alapján kell besorolni, kivéve a speciális beosztásban szolgálatot teljesítőket.
A Hjt. 2. § (27) bekezdése határozza meg a speciális beosztást, amely olyan státusz, amelynek feladat- és követelményrendszere egyedi, a rendfokozatokhoz kapcsolódó beosztási hierarchiának egyes szintjein jelenik meg, és betöltéséhez sajátos végzettség, képzettség szükséges. A 78. § (5) bekezdése értelmében ilyen beosztásba az nevezhető ki, aki az általános követelményeken túl rendelkezik az adott beosztáshoz előírt sajátos képzettséggel, illetve vállalja annak meghatározott időtartamon belüli megszerzését. A speciális beosztásokat jogszabályban kijelölt szakmai testület javaslatára a miniszter határozza meg [83. § (6) bekezdés].
A speciális beosztásra a Hjt. eltérő szabályokat tartalmaz, köztük a leglényegesebb az egyes rendfokozatokban eltölthető, határozott idejű – maximum 7 évig terjedő – várakozási idő, amely rövidebb az általános, 1 és 15 éves tól -ig határok között megszabott várakozási időnél. Mivel a 84. § (3) bekezdése értelmében az állomány speciális beosztást betöltő tagja a várakozási idő leteltekor, illetve az előmeneteli feltételek teljesülése esetén lép a következő fokozatba, az egyes rendfokozatok közötti előrelépés korábban történhet meg, mint az általános előmeneteli rendbe tartozó katonák esetében.
A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú tagjainak beosztási kategóriába történő részletes besorolásáról, illetve a beosztásokban rendszeresített rendfokozatokról szóló 34/2007. (VIII. 17.) HM rendelet (a továbbiakban: R1.) tartalmazza a speciális előmeneteli rend alá tartozó beosztások megnevezését és az azokban elérhető legmagasabb rendfokozatokat. Az 1. § (1) bekezdése szerint a rendelet mellékletei alapján állománytáblákban és munkaköri jegyzékekben kell rögzíteni a szolgálati beosztások megnevezését, az azokhoz tartozó rendfokozatot, besorolási osztályt és kategóriát, míg a beosztásokhoz tartozó munkaköröket a Magyar Honvédség egyes beosztásaihoz kapcsolódó munkaköri követelményekről szóló 20/2002. (IV. 10.) HM rendeletben (a továbbiakban: R2.) meghatározott Munkakör Azonosító Kód tartalmazza.
Az R1. 5. §-a értelmében a hatálya alá tartozik a katonai ügyészségek, illetve katonai tanácsokkal rendelkező bíróságok beosztott tiszti, zászlósi és tiszthelyettesi állománya, illetőleg a 2. számú melléklet sorolja fel a Honvédelmi Minisztériumban, a HM szervezetekben, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen (a továbbiakban: ZMNE), illetőleg katonai szervezeteknél betölthető speciális beosztásokat, megjelölve az ott elérhető legmagasabb rendfokozatot. A Hjt. 83. § (4) bekezdése mondja ki, hogy egy rendfokozathoz több azonos szintű beosztás tartozhat, amelyeket jogszabály határoz meg. Az R1. ennek megfelelően egy rendfokozathoz több beosztást társít, pl. az I. besorolási osztályon belül azonos beosztásban van az egyetemi docens, főiskolai docens, főiskolai tanár, jogtanácsos, adjunktus, tanársegéd, az elérhető legmagasabb rendfokozat pedig az alezredes. A beosztáshoz kapcsolódó alapvető követelményeket a szervezeti egység állománytáblájában (munkaköri jegyzékben) kell rögzíteni [83. § (5) bekezdése]. Azt, hogy az azonos munkaköröket ellátó, speciális beosztást betöltő katonák milyen rendfokozatba tartoznak, illetőleg mikor léphetnek magasabb rendfokozatba, egyfelől a rendfokozatban eltöltött idő, másfelől – az R1. utaló szabálya folytán – az R2.-ben előírt feltételeknek való megfelelés határozza meg. Az R2. előírja a munkakörökhöz tartozó szakmai, végzettségi, idegennyelv-ismereti, egészségi, pszichikai, fizikai alkalmassági követelményeket, és a 2. számú melléklet II. pontjában adja meg az egyes munkakörcsaládoknak és beosztásoknak a rendfokozathoz igazodó követelményeit. Ebből kitűnően a fentiekben vázolt azonos beosztásban elérhető legmagasabb rendfokozathoz (alezredes) előírt végzettség a „ZNME egyetemi (mesterfokozatú MSc/MA), illetve az ennek megfeleltetett külföldi egyetemi szak”, vagy „szakirányú polgári egyetem (mesterfokozatú MSc/MA)”, a szakképzettség szintje „szakirányú felsőfokú” a legmagasabb egészségi és kiemelkedő pszichikai követelményeknek kell megfelelni, míg ugyanezen munkakör ellátása során őrnagyi, századosi rendfokozatban elegendő a „ZMNE főiskolai (alapfokozatú BSC/Ba), illetve ennek megfeleltetett külföldi főiskolai szak”, „felsőfokú” szakképzettség, „rendfokozathoz kötött előmeneteli tanfolyam”, alacsonyabb szintű egészségi kategória és a pszichikai követelményeknek való „jó” megfelelés. A Hjt. 83. § (1) és (8) bekezdése értelmében magasabb rendfokozatba elő kell léptetni azt, aki a várakozási időt leszolgálta, a beosztás ellátásához szükséges – fentiekben körülírt – feltételekkel rendelkezik, továbbá a korábbi beosztásaiban nyújtott elméleti és gyakorlati teljesítmények alapján a magasabb beosztás betöltésére alkalmas, és erre az Előmeneteli Bizottság javasolja.
Az Alkotmánybíróságnak ezért azt kellett vizsgálnia, hogy a döntően rendfokozathoz igazodó bérezés meghatározása az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvének sérelmét eredményezi-e.
A 67/2009. (VI. 19.) AB határozat az Alkotmánybíróság gyakorlatát a következőkben foglalta össze: „Az Alkotmánybíróság a 137/B/1991. AB határozatában (ABH 1992, 456, 459.) tette először azt a – későbbi határozataiban is megerősített [43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.; 1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 770, 771.; 361/B/1994, ABH 1996, 483, 485.; 65/2006. (XI. 24.) AB határozat, ABH 2006, 964, 966.; 746/B/2002. AB határozat, ABH 2007, 1461, 1467.] – megállapítását, hogy az Alkotmány 70/B. §-a nem értelmezhető úgy, hogy bármely munkáltatónál alkalmazott minden munkavállalónak azonos munkáért azonos bért kellene kapnia. (…) Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette azt is, hogy az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdéséből nem következik az, hogy az »egyenlő munkáért« kifejezés olyan megegyező jellemzőkkel meghatározott, munkavégzés jellegű tevékenységeket foglalna magában, amelyekért a jogviszony személyi és tárgyi körülményeitől függetlenül, minden esetben azonos mértékű szolgáltatás (munkabér) járna. Az Alkotmány e rendelkezése az azonos tárgyi tulajdonságokkal meghatározható munkavégzésekért az eltérő mértékű díjazás kikötésének vagy éppen előírásának jogszabályi lehetőségét nem gátolja, ha az tiltott megkülönböztetést nem valósít meg. (1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 770, 771.)” (ABH 2009, 617, 645–646.) A diszkrimináció tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság rögzítette azt is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. [9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 77–78.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 203.]
Az Alkotmánybíróság több határozatának képezte tárgyát az adott munkakör ellátásához szükséges magasabb szintű iskolai végzettséggel, szakképesítéssel rendelkezők eltérő besorolására vonatkozó rendelkezések alkotmányossági vizsgálata, amelyekben úgy foglalt állást, hogy nem sérti az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdését, illetőleg 70/A. §-át, ha a jogalkotó a magasabb képezettséghez magasabb javadalmazást társít. (116/B/1995. AB határozat, ABH 1999, 491, 498.; 153/B/2006. AB határozat, ABK 2011. január, 36, 38.)
A katonák alapilletményét a besorolási osztályhoz tartozó, ezen belül a meghatározott kategóriánkénti, illetőleg a rendfokozathoz tapadó honvédelmi szorzó határozza meg. Az egyes kategóriák azonos szintűnek minősülő beosztásokhoz igazodnak (Hjt. 107. §-a és 6. számú melléklete). A Hjt. 106. § (3) bekezdése tiltja az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert szolgálatért biztosított illetmény meghatározása során az állomány tagjainak indokolatlan megkülönböztetését, a második mondata azonban azt is tartalmazza, hogy a szolgálat egyenlő értékének megállapításánál figyelembe kell venni a szolgálat természetét, minőségét, mennyiségét, a szolgálati körülményeket, a szükséges szakképzettséget, a fizikai vagy szellemi erőfeszítést, a tapasztalatot, illetve felelősséget. A magasabb rendfokozatba történő kinevezés feltétele a Hjt. 83. § (1) bekezdése értelmében meghatározott várakozási idő leszolgálása, iskolai végzettség és „alkalmas” minősítés.
A magasabb rendfokozathoz tartozó fenti követelmények teljesítése – a magasabb szintű iskolai végzettség, az egyes rendfokozatokban eltöltött idő és az előírt pszichikai, fizikai követelményeknek való megfelelés – olyan szakmai felkészültséget, tapasztalatot feltételez, amely garantálja a beosztással járó feladatok lehető legjobb szakmai színvonalon történő ellátását. Ezért nem tekinthető alkotmányellenesnek az állomány azonos beosztásban tevékenykedő – és ennek alapján azonos csoportot képező –, de különböző rendfokozattal rendelkező tagjainak eltérő besorolása.
Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés nem sérti az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdését, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2011. április 12.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

 

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bihari Mihály s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Bragyova András s. k.,

Dr. Holló András s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Kiss László s. k.,

Dr. Kovács Péter s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére