707/B/2005. AB határozat
707/B/2005. AB határozat*
2009.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény 2. § (1)–(3) bekezdése, II. Fejezete, 4. § (5) bekezdése, 5. § (1) bekezdés d) pontja, 5. § (3) bekezdés második mondata, 12. § (1) bekezdés a) pontja, 13. §, 14. §, 15. § (1)–(2) bekezdése, 16. § (4)–(5) bekezdése, 17. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény 25. § (3) bekezdése vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) több rendelkezésének kérte az alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését. Az indítványozó három alkotmányossági problémát jelölt meg az alábbiak szerint:
A Tv. a mérnöki és az építészkamarák létrehozását területi alapon teszi lehetővé. Az indítványozó azt kifogásolja, hogy így nincs lehetőség arra, hogy az ország különböző pontjain élő mérnökök és építészek speciális érdekeik kifejezésére kamarát hozzanak létre, amely ellentétes az Alkotmányba foglalt egyesülési szabadsággal valamint az érdekképviseleti szervezet létrehozásának alkotmányos jogával. Ezen érvek alapján az indítványozó kezdeményezte a Tv. 2. § (1)–(3) bekezdései, valamint egész II. Fejezete megsemmisítését.
A Tv. lehetővé teszi, hogy a taggyűlést küldöttgyűlés helyettesítse. Az indítványozó szerint a küldöttgyűlés, illetve maguk a küldöttek nem tudják megfelelően képviselni a kamarai tagokat. A kamarai tagok vállalkozásait és szakmájuk gyakorlását közvetlenül érinti, ha nem tudnak személyes részt venni a döntéshozatalban. Ezen indokok alapján kérte a Tv. küldöttekre illetve küldöttgyűlésre vonatkozó rendelkezései, nevezetesen a Tv. 4. § (5) bekezdésének, 5. § (1) bekezdés d) pontjának, 12. § (1) bekezdés a) pontjának, 13. §-ának, 14. §-ának, a 15. § (1)–(2) bekezdésének, a 16. § (4)–(5) bekezdésének, valamint a 17. § (2) bekezdés a) pontjának a megsemmisítését. Az indítványozó a jogbiztonságot sértőnek tartja továbbá a Tv. 5. (3) bekezdés második mondatát, amely az ismételt taggyűlés határozatképességét a tagok 5 %-ában jelölte meg.
Végül az indítványozó az Európai Közösségek Tanácsának 1985. június 10-ei „az építészmérnöki oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről” szóló 85/384/EGK irányelvvel tartja ellentétesnek, hogy a Tv. nemcsak az egyetemi, hanem a főiskolai diplomát is elismeri az építészeti tevékenység gyakorlásához. Ezért kérte a Tv. – indítvány benyújtásakor hatályos – 25. § (3) bekezdés bb) pontjának a megsemmisítését is.
II.
1. Az Alkotmány indítványozó által jelölt rendelkezései szerint:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(...)
7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.
(...)
9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
(...)
63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni.
(...)
70/C. § (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon.”
2.1. A Tv. az indítvány benyújtásakor és jelenleg is ugyanazon szöveggel hatályos rendelkezései szerint:
„4. § (5) A területi alapszabály úgy rendelkezhet, hogy – nagy létszám esetében – a taggyűlést küldöttgyűlés helyettesítse.
(...)
5. § (1) A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:
d) az országos kamara küldöttgyűlésébe az országos alapszabályban meghatározott számú tag után egy-egy küldött, valamint pótküldöttek megválasztása;
(...)
5. § (3) A taggyűlés határozatképes, ha a bejegyzett tagok több mint fele jelen van. A határozatképtelenség miatt megismételt, azonos napirenddel összehívott taggyűlés határozatképes, ha azon a bejegyzett tagok több mint 10%-a – 3000 főt meghaladó taglétszámú kamara esetében 5%-a – jelen van. A megismételt közgyűlést az eredeti közgyűlés időpontját követő 60 napon belül kell összehívni.
(...)
12. § (1) Az országos kamara szervei:
a) a küldöttgyűlés,
(...)
13. § (1) A küldöttgyűlést a területi kamarák, valamint a szakmai tagozatok szavazati joggal rendelkező küldöttei alkotják az alapszabályban meghatározottak szerint.
(2) Szavazati jogosultság nélkül vehetnek részt az országos kamara küldöttgyűlésének munkájában az országos kamara elnökségének tagjai, az országos kamara állandó bizottságainak elnökei és a szakmai tagozatok elnökei, ha nem küldöttek.
14. § (1) A küldöttgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:
a) az országos alapszabály megállapítása, módosítása,
b) az országos kamara tisztségviselőinek – a főtitkár kivételével – és a bizottságok tagjainak megválasztása,
c) az éves költségvetési terv – ennek részeként az éves tagdíj rendszerének és összegének megállapítása és ebből az országos kamara részesedési arányának – meghatározása, továbbá az éves költségvetési beszámoló elfogadása.
d) az etikai-fegyelmi, valamint más országos – önkormányzati – szabályzat elfogadása,
e) az országos ügyintéző szervek beszámolóinak elfogadása.
(2) Az országos alapszabály – e törvény keretei között – a küldöttgyűlés részére más kizárólagos hatáskört is megállapíthat.
(3) A küldöttgyűlést az országos alapszabályban meghatározott eljárás szerint évente legalább egyszer össze kell hívni.
(4) A küldöttgyűlés határozatképes, ha a küldöttek több, mint fele jelen van. A határozatképtelenség miatt megismételt, azonos napirenddel összehívott küldöttgyűlés határozatképes, ha azon a küldöttek több mint egyharmad része jelen van. A megismételt küldöttgyűlést az eredeti küldöttgyűlés időpontját követő 60 napon belül kell összehívni.
(5) A küldöttgyűlés határozatait általában egyszerű szótöbbséggel hozza. Az (1) bekezdés a) és d) pontjában szereplő kérdésekben, továbbá az országos kamara alapszabályában megállapított ügyekben a jelenlévők kétharmados egyetértő szavazata szükséges. A küldöttgyűlés határozatai a területi kamarákra nézve kötelezőek.
(6) Az országos ügyintéző szervek évente beszámolnak a küldöttgyűlésnek.
15. § (1) Az országos elnökség elnökből, alelnök(ök)ből és elnökségi tagokból áll, akiket a küldöttgyűlés választ meg.
(2) Az országos elnökség feladata – a küldöttgyűlések közötti időszakban – a küldöttgyűlés határozatainak megfelelően az országos kamara működésének irányítása és feladatainak végrehajtása.
(...)
16. § (4) A küldöttgyűlés az országos kamara éves költségvetéséről és az éves költségvetési beszámolóról csak az országos felügyelő bizottság véleményének ismeretében dönthet.
(5) Az országos felügyelő bizottság tagjai tevékenységükért kizárólag a küldöttgyűlésnek tartoznak felelősséggel, és feladataik ellátása körében részükre csak a taggyűlés adhat utasítást.”
2.2. A Tv. indítvány benyújtásakor hatályos 17. és 25. §-ának az indítvány által támadott rendelkezései:
„17. § (1) Az országos etikai-fegyelmi bizottság első ülésén tagjai közül elnököt választ.
(2) Az országos etikai-fegyelmi bizottság:
a) a küldöttgyűlés elé terjeszti az etikai-fegyelmi szabályzatot, illetve annak módosítását, és
(...)
25. § (3) A kamarai felvételre jogosító szakmai feltételek a következők:
bb) a szakterületnek megfelelő szakirányú képzést nyújtó főiskolán szerzett oklevél, továbbá külön jogszabályban meghatározott szakirányú továbbképzés eredményes elvégzése és legalább öt év építészeti tevékenységben szerzett szakmai gyakorlat,”
2.3. A Tv. jelenleg hatályos 17. §-ának és 25. §-ának az indítvány által tartalmilag érintett szabályai:
„17. § (3) Az országos etikai-fegyelmi bizottság a küldöttgyűlés elé terjeszti az etikai-fegyelmi szabályzatot, illetve annak módosítását, és ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket e törvény, illetve a kamarai szabályzatok a hatáskörébe utalnak.
(...)
25. § (3) A kamarai felvételre jogosító feltétel a szakterületnek megfelelő szakirányú képzést nyújtó egyetemen vagy főiskolán szerzett oklevél, vagy azzal egyenértékűnek elismert diploma.”
III.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként az egyesülési jog és az érdekképviseleti szervek alakításának szabadsága sérelmét állító indítványozói felvetéseket vizsgálta meg. Az Alkotmánybíróság már több döntésben foglalkozott a különböző kamarák, mint köztestületek közjogi státuszával [az ügyvédi kamarát a 22/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 127.; a gazdasági kamarát a 38/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 249.; az orvosi kamarát a 39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263.; a tervező- és szakértő mérnökök, valamint az építészek kamaráit a 40/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 282. az állatorvosi kamarát a 21/1998. (V. 27.) AB határozat, ABH 1998, 165.; a magánnyomozói kamarát a 3/2001. (I. 31.) AB határozat, ABH 2001, 68., a vadászkamarát a 41/2002. (X. 11.) AB határozat érintette]. E döntések alapvetően a kötelező kamarai tagság, s tagdíjfizetési kötelezettség kérdéseivel foglalkoztak. A kamarák alkotmányi státuszát érintően az Alkotmánybíróság már az első kamarai határozatában rögzítette, hogy „a törvény közjogi közfeladat ellátására, közérdekű tevékenység folytatására alkotmányosan indokolt módon hozhat létre köztestületet, szakmai kamarát és írhatja elő a kötelező köztestületi tagságot. A köztestületként létrehozott szervezet nem az egyesülési szabadság alapján alapított szervezet, a kötelező szakmai kamarai tagság pedig nem sérti az egyesülési szabadságból folyó önkéntes csatlakozás jogát.” [22/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 127, 129.] Később több ízben is megerősítésre került, hogy a köztestület alapítása az egyesülési szabadságot nem érinti [lásd pl. 1283/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 619, 621.]. Annak ellenére, hogy a kamarák, mint köztestületek nem az Alkotmány 63. § (1) bekezdésébe foglalt egyesülési jog alapján jönnek létre, az Alkotmánybíróság az egyesülési szabadságot – mint viszonyítási alapot – a köztestületeket érintő problémák megítélésénél nem hagyta teljes egészében figyelmen kívül. A kötelező tagsággal kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 38/1997. (VII. 1.) AB határozatában kifejtette, hogy ha a köztestületi kényszertagságnál ki is zárnánk az egyesülési szabadság negatív oldala sérelmének mérlegelését, nem kerülhető meg az önrendelkezési jog korlátozásának, azaz az általános személyiségi jog, mint az általános cselekvési szabadság sérelmének a vizsgálata (ABH 1997, 249, 253.). Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy vizsgálni kell: az adott köztestület, illetve az abban való kötelező tagság nem sérti-e általában az egyesülési jogot vagy különösen az érdekképviseletek (szakszervezetek) alapításának a jogát, azaz a kamara (köztestület) léte nem lehetetlenítheti el a párhuzamos egyesületek és más szervezetek működését (ABH 1997, 249, 255.).
Jelen ügyben az indítványozó szerint a mérnöki és építészkamarák területi alapon történő szerveződése – amelyet a Tv. rendel el – sérti az egyesülési jogot és az érdekképviseleti szervezkedés szabadságát, mivel ellehetetleníti speciális, nem területhez kötődő érdekek kifejezését. A Tv. 1. § (1) bekezdése értelmében törvény és kormányrendelet által engedélyhez és névjegyzékbe vételhez kötött, építésüggyel kapcsolatos önálló mérnöki, illetve építészeti-műszaki tervezési (tervellenőri), településtervezői és építésügyi műszaki szakértői, továbbá településrendezési szakértői tevékenység – bizonyos kivételekkel – csak kamarai tagság alapján folytatható. A Tv. tehát kötelező kamarai tagságot ír elő a mérnöki és építészeti tevékenység tekintetében. A Tv. 2. § (1)–(2) bekezdése kimondja, hogy a megyékben (több megyére kiterjedően vagy megyénként) és a fővárosban jönnek létre a területi mérnöki, illetve építészkamarák, és a területi kamarák hozzák létre az országos mérnöki kamarát, illetve az országos építész kamarát. A Tv. tehát e hivatásrendi önkormányzatokat területi alapon szervezi (megyénként, vagy több megyét átfogóan, illetve a fővárosban), amely nem azt jelenti, hogy a kamarák rendszerén belül a speciális, nem a területhez kötött érdekek kifejezésére nincs lehetőség. A Tv.1. § (2) bekezdése értelmében a kamarai tagsághoz kötött mérnöki és építészeti tevékenységet a kamara tagja az ország egész területén végezheti. Tehát maga a tevékenység végzése független attól, hogy ki, melyik területi kamarához tartozik. A területi érdekektől eltérő érdekeknek a kamarai érdekképviseletbe történő becsatornázásáról maga a Tv. is szól. A Tv. 2. § (4) bekezdése az országos kamarákon belül szakmai tagozatok létrehozását teszi lehetővé, illetve felsorolja, hogy a Magyar Mérnöki Kamarán és a Magyar Építész Kamarán belül „legalább” milyen szakterületeken kell létrehozni szakmai tagozatokat. A szakmai tagozatok alkalmasak – az indítványozó által hiányolt – speciális mérnöki és építészeti érdekek kifejezésére. A törvényben kötelezően felsoroltakon kívül egyéb szakterületek sincsenek kizárva a tagozatalapításból, azaz a nem területi érdekek kamarai érdekképviseletbe történő megjelenítéséből.
Az Alkotmánybíróság fentebb bemutatott határozataiból kiderül, hogy az egyesülési jog és az érdekképviseleti szervek alapításának szabadsága a külön törvény által létrehozott kötelező tagsággal működő köztestületek vonatkozásában különösen ott bír jelentőséggel, hogy a köztestület működése ne tegye lehetetlenné az adott hivatással összefüggő egyesületek, illetve érdekképviseleti szervek létrehozását. Megállapítható, hogy a Tv. e jogok gyakorlását nem zárja ki. A Tv. – indítványozó által szintén megsemmisíteni kért – II. Fejezete a területi kamarák feladatait három csoportba osztja: a közfeladatokra [3. § (1) bekezdés], a mérnöki, illetve az építészeti tevékenységgel összefüggő feladatokra [3. § (2) bekezdés] és az önigazgatási feladatokra [3. § (2) bekezdés]. A Tv. az országos kamara feladatainak meghatározásakor is hasonló típusú feladatokat fogalmaz meg [Tv. 11. §].
A közfeladatok olyan – korábban az állam által gyakorolt – quasi hatósági feladatok, amelyek körében az egyesülési jog gyakorlása vagy az érdekképviseleti szervek alapításának szabadsága nem merülhet fel (pl. névjegyzéket vezető szervként engedélyezi a mérnöki illetve építészeti tevékenység folytatását). A második feladatcsoportot, a területi kamaráknak a mérnöki és építészeti tevékenységgel összefüggő feladatait a Tv. oly módon határozza meg, amely nem zárja ki, hogy az adott tárgyban egyesület, vagy más érdekképviselet létesüljön (pl. támogatja a felsőoktatásban tanulókat, együttműködik a műszaki tudományos egyesületekkel, figyelemmel kíséri a tervpályázatokat). A kamarák (harmadik csoportba tartozó) önigazgatási feladatai pedig tipikusan olyan feladatok, amelyek a köztestület, mint szervezet belső működésével – s nem pedig más szervezet esetleges létrehozásával – függnek össze (pl. megalkotja az alapszabályt, tagjaival szemben fegyelmi eljárást folytat le).
Mindezek alapján megállapítható, hogy Tv. 2. § (1)–(2)–(3) bekezdése, illetve a területi kamarák címet viselő II. fejezet az Alkotmány 63. § (1) bekezdésbe foglalt egyesülési jogot, és a 70/C. § szerinti érdekképviseleti szerv alapításának szabadságát nem sérti, ezért az Alkotmánybíróság e rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2.1. Az indítványozó vizsgálni kérte továbbá a Tv. küldöttgyűlésre vonatkozó 4. § (5) bekezdését, 5. § (1) bekezdés d) pontját, 12. § (1) bekezdés a) pontját, 13. §-át, 14. §-át, a 15. § (1)–(2) bekezdését, a 16. § (4)–(5) bekezdését, valamint a 17. § (2) bekezdés a) pontját. E szabályok az indítványozó szerint a vállalkozás jogát sértik, mert lehetővé teszik, hogy a taggyűlés helyett a küldöttgyűlés döntsön a mérnöki illetve építészeti vállalkozások működésének kamarára tartozó kérdéseiről.
A Tv. a küldöttgyűlésről két vonatkozásban, egyrészt a területi, másrészt az országos kamarával összefüggésben szól. A 4. § (5) bekezdés értelmében „a területi alapszabály úgy rendelkezhet, hogy – nagy létszám esetében – a taggyűlést küldöttgyűlés helyettesítse.” Másrészt az országos kamara tekintetében a 12. § (2) bekezdés kimondja, hogy „Az országos kamara legfelsőbb szerve a küldöttgyűlés”. A küldöttgyűlés megbízatása a taggyűléstől (azaz tagoktól) ered, mivel a Tv. 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik „az országos kamara küldöttgyűlésébe az országos alapszabályban meghatározott számú tag után egy-egy küldött, valamint pótküldöttek megválasztása;” A Tv. 13. § (1) bekezdése értelmében „a küldöttgyűlést a területi kamarák, valamint a szakmai tagozatok szavazati joggal rendelkező küldöttei alkotják az alapszabályban meghatározottak szerint.” A törvény ezáltal az országos kamara küldöttgyűlése vonatkozásában is épít a kamarai önszabályozásra, az alapszabályban meghatározott eljárási rendre. A Tv. – indítványozó által támadott további rendelkezéseiben – azokat a szabályokat fogalmazza meg, amelyek az ily módon létrehozott küldöttgyűlés működésének jogszabályi alapjait jelentik [a Tv. indítvány benyújtásakor hatályos 17. § (2) bekezdés a) pontját jelenleg a 17. § (3) bekezdés tartalmazza].
A fentiek alapján megállapítható, hogy a küldöttgyűlés hatáskörébe tartozó döntések legitimitását egyrészt a tagoknak az alapszabály meghatározására és a küldöttek megválasztására vonatkozó döntései, másrészt a működés kereteit meghatározó törvényi rendelkezések adják.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével összefüggésben kifejtette: „A vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. ... A vállalkozás joga ugyanis a fentiek értelmében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.” [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341–342.]
Az Alkotmánybíróság szerint a Tv. küldöttgyűlésre vonatkozó rendelkezései és a vállalkozáshoz való jog fentebb kifejtett tartalma között nincs érdemi alkotmányossági összefüggés. A taggyűlést helyettesítő küldöttgyűlés lehetősége, illetve az országos kamara legfőbb szerveként meghatározott küldöttgyűlés (mint szervezet) önmagában nem teszi lehetetlenné a vállalkozóvá válást, és nem termet olyan feltételrendszert, amelyben a mérnöki és építészeti vállalkozások ellehetetlenülnek. A vállalkozás jogát a küldöttgyűlésre irányadó törvényi szabályok nem érintik. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság elutasította a Tv. 4. § (5) bekezdésének, 5. § (1) bekezdés d) pontjának, 12. § (1) bekezdés a) pontjának, 13. §-ának, 14. §-ának, a 15. § (1)–(2) bekezdésének, a 16. § (4)–(5) bekezdésének, valamint a 17. § (2) bekezdés a) pontjának a megsemmisítésére irányuló indítványokat.
2.2. Az indítványozó a taggyűlés működésével összefüggésben is felvetett alkotmányossági problémát: jogbiztonságot sértőnek tartotta a Tv. 5. § (3) bekezdés második mondatát, amely az ismételt taggyűlés határozatképességét a tagok 5%-ában jelölte meg.
A Tv. 5. § (3) bekezdése szerint: „A taggyűlés határozatképes, ha a bejegyzett tagok több mint fele jelen van. A határozatképtelenség miatt megismételt, azonos napirenddel összehívott taggyűlés határozatképes, ha azon a bejegyzett tagok több mint 10%-a – 3000 főt meghaladó taglétszámú kamara esetében 5%-a – jelen van. A megismételt közgyűlést az eredeti közgyűlés időpontját követő 60 napon belül kell összehívni.”
A taggyűlés határozatképességénél főszabály tehát a tagok több mint felének jelenléte. Ehhez képest határozza meg a törvény a megismételt taggyűlés határozatképességét a bejegyzett tagok 10% illetve 5%-ában. Az Alkotmánybíróság szerint e szabály a jogbiztonságot nem sérti, sőt abban az értelemben a jogbiztonságot szolgálja, hogy a kamara működőképességét tartja fenn azokban az esetekben, amikor a tagok egy része nem kíván részt venni a döntéshozatalban. Az Alkotmánybíróság a 942/B/2001. AB határozatában a jogbiztonság szempontjából vizsgálta az ügyvédi kamarákra vonatkozó azon törvényi rendelkezéseket, amelyek kimondták, hogy a határozatképtelenség miatt megismételt közgyűlés (illetve teljes ülés) a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet nem állapított meg. (ABH 2004, 1561.). E döntésben az Alkotmánybíróság rámutatott: „Minthogy a kamarára, mint köztestületre a Ptk. 65. § (6) bekezdéséből következően az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) szabályai megfelelően alkalmazandók, a kamara tagjaira irányadó az Etv. 9. §-a is, amely a tagok jogait és kötelességeit rögzíti. E rendelkezés szerint a tag részt vehet a társadalmi szervezet tevékenységében, választhat és választható, és köteles eleget tenni az alapszabályban meghatározott kötelességeinek. Ha tehát a kamarai tag a kamarai életben aktívan nem kíván részt venni, – az a fentiek szerint nem kötelessége – nem kivételes fontosságú ügyben nincs indok részvételi küszöböt előírni, amely egyébként a kamara működőképességét veszélyeztetné.” (ABH 2004, 1561, 1575)
Az Alkotmánybíróság e megállapításokat jelen ügyben is irányadónak tekinti. A működéshez szükséges elengedhetetlen döntések meghozatalához fűződő érdek figyelembevételével az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy nem sérti a jogbiztonságot a Tv. taggyűlési határozatképességére vonatkozó azon szabálya, amely 3000 főt meghaladó taglétszámú kamara esetén a megismételt taggyűlés határozatképességét a bejegyzett tagok 5%-ának jelenlétéhez köti. Az Alkotmánybíróság ezért a Tv. 5. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt is elutasította.
3. Végül az indítványozó azon szabály vizsgálatát kezdeményezte, amely nemcsak az egyetemi, hanem a főiskolai diplomát is elismeri az építészeti tevékenység gyakorlásához. Az indítvány benyújtásakor e rendelkezést a Tv. 25. § (3) bekezdése bb) pontja tartalmazta. Jelenleg a 25. § (3) bekezdés nem bomlik alpontokra, hanem csak azt tartalmazza, hogy „A kamarai felvételre jogosító feltétel a szakterületnek megfelelő szakirányú képzést nyújtó egyetemen vagy főiskolán szerzett oklevél, vagy azzal egyenértékűnek elismert diploma.” Az Alkotmánybíróság ezért e tekintetben folytatta le az eljárást.
Az indítványozó a Tv. fent idézett rendelkezését az Európai Közösségek Tanácsának 1985. június 10-ei „az építészmérnöki oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről” szóló 85/384/EGK irányelvvel tartja ellentétesnek. Az Alkotmánybíróság a 32/2008. (III. 12.) AB határozatában – a korábbi döntések összefoglalásaként – megállapította: „Az Alkotmánybíróság az elmúlt években hozott határozataiban rámutatott arra, hogy az Európai Unió jogrendszere nemzetközi jogi eredete ellenére önálló jogrendszer, amelyben az Alkotmánybíróság az ún. eredeti jogot, azaz szerződési eredetük dacára, az Európai Unió alapító és módosító szerződéseit nem nemzetközi szerződésként kívánja kezelni (1053/E/2005. AB határozat, ABH 2006, 1824, 1828.), és ezek a szerződések, mint elsődleges jogforrások és az Irányelv, mint másodlagos jogforrás közösségi jogként a belső jog részei, mivel a Magyar Köztársaság 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagja. Az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából a közösségi jog nem minősül az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében meghatározott nemzetközi jognak. [72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 819, 861.].” (ABH 2008, 334.)
Mindebből következően az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a Tv. 25. § (3) bekezdése Irányelvvel való összhangjának vizsgálatára. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009, január, 3.) 29. § b) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az eljárásra nincs hatásköre. Erre tekintettel a Tv. 25. § (3) bekezdése megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasította. Végezetül az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a 40/1997. (VII. 1.) AB határozatában vizsgálta a tervezői tevékenység szakmai képesítési feltételeinek a Tv.-be foglalt egyes előírásait, e határozat a képesítési előírások változtatásával (a felsőfokú végzettség előírásával) szemben a kellő felkészülési idő követelményét fogalmazta meg (ABH 1997, 282, 288.).
Budapest, 2009. október 20.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
|||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
|||||||
|
|||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
|||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
|||||
|
|||||||
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
|||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||
|
|||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
|||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||
|
|||||||
Dr. Trócsányi László s. k., |
|||||||
alkotmánybíró |
|||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás