GÜ BH 2005/74
GÜ BH 2005/74
2005.02.01.
A bíróságnak a tájékoztatási kötelezettsége teljesítésekor – az anyagi jogi jogszabályok tartalmának ismertetése nélkül – a jogvitában jelentős tények megjelölésével kell biztosítania a fél jogérvényesítését, különösen akkor, ha a fél hangsúlyozza a jogban való járatlanságát [Pp. 3. § (3) bek., 7. §].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Legfelsőbb Bíróság MK 6. és 154. számú kollégiumi állásfoglalásában kifejtettekkel ellentétes jogszabály értelmezést panaszolt, továbbá sérelmezte a teljes tényállás feltárásának elmulasztását is. Érvelésének lényege szerint az alperes, a korábbi munkáltatójának jogutódja jogszabályba ütközően kötötte meg vele 1994. és 2001. között évente a határozott idejű munkaszerződéseket. Az alperes azt nem vitatta, hogy a munkaszerződéseket a munkavállalóknak nem adta át, illetve azoknak a munkavállalókkal való ,,aláíratása'' munkaidőn belül és rövid idő alatt történt meg minden esetben. Sérelmezte, hogy a bíróság a Pp. 7. § (2) bekezdésében foglaltaknak nem tett eleget. Arra is hivatkozott, hogy a perbeli bizonyítékok a munkáltatói jogutódlást megalapozzák. A szabadság elszámolására vonatkozóan kizárólag azt adta elő, hogy fenntartja az elsőfokú eljárásban és a fellebbezésében előadottakat. Mindezek miatt a jogerős ítélet ,,megváltoztatását'', közbenső ítélet meghozatalát és a bíróságoknak az összegszerűség tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében az MK 6. és 154. számú kollégiumi állásfoglalások téves felperesi értelmezésére hivatkozott. Előadta, hogy a gazdálkodási körülményekből és a felvásárlásból következően csak határozott idejű, egy évre szóló munkaszerződéseket köthetett, arra is figyelemmel, hogy bérleményen végeztette a munkát. Álláspontja szerint a felperes által jogelődnek nevezett kft. mai napig is létezik, és nem történt olyan jogügylet, amely a munkáltatói jogutódlást megalapozhatja. Ezért az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő. A felperes traktoros munkakörben 1997. július 1-jétől 2001. december 31-éig állt többször meghosszabbított határozott idejű munkaviszonyban az alperessel. A felperes a munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetében a munkaviszonya megszüntetésének jogellenességét állítva végkielégítést igényelt. Keresetét módosítva ki nem vett szabadság ellenértékére vonatkozó igényét is előterjesztette.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes által megjelölt Gy. Kft. és az alperes eltérő székhellyel és telephellyel rendelkezik, a két társaság által megművelt földterület csak részben azonos, a felperes a két munkáltatónál más-más munkaeszközzel dolgozott, és más volt a munkáltatói jogkört gyakorlók személye is. Ezekből a tényekből a munkaügyi bíróság a munkáltatói jogutódlás hiányára következtetett, és azt is megállapította, hogy a felperes munkaviszonyai a törvényben előírt öt évet nem haladták meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetet elutasította (rendelkezett a szabadság-megváltással összefüggő igény tárgyában is).
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapította, hogy a felperes a fellebbezésében meg nem engedett keresetváltoztatásként új igényként érvényesítette a határozott időre munkaszerződések érvénytelenségével kapcsolatos, valamint a túlmunkadíj megfizetésére irányuló igényeket. Utóbbiakról a törvényes határidőn belül történő igényérvényesítés lehetőségére hívta fel a felperest, míg az elsőfokú ítélet helybenhagyása körében a Pp. 254. § (3) bekezdésére és a 253. § (2) bekezdésére hivatkozott.
A végkielégítésre vonatkozóan a felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A keresetindítás időpontjára figyelemmel irányadó Pp. 3. § (3) bekezdés szerint a bíróság tájékoztatási kötelezettsége áll fenn különösen akkor, ha a fél kifejezetten hangsúlyozza jogban való járatlanságát. Ezért a bíróságnak az említett kötelezettsége folytán eljárásjogi szempontból, az anyagi jogszabályok tartalmának ismertetése nélkül, de a jelentős tények megjelölésével kell biztosítania a fél jogérvényesítését. Ennek a fentieken túlmenően további eszköze lehet a Pp. 84. § (1) bekezdés d) pont megfelelő alkalmazása. A tárgyalási jegyzőkönyvekből nem tűnik ki a bíróság említett kötelezettségének teljesítése, ennélfogva a Pp. említett szabályának megsértésével – amely az adott esetben lényeges és az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek minősül – meghozott elsőfokú ítélet jogszabálysértő. A felperes a fellebbezésében a végkielégítésre való jogosultsága tekintetében az ,,öt éven túl folyamatosan kötött'' munkaszerződésekre hivatkozott, továbbá – egyebek mellett – azt adta elő, hogy azt az érvelését, miszerint az alperes minden esetben munkaidő alatt, rövid idő biztosításával íratta alá a határozott időtartamra megszövegezett munkaszerződéseket, és abból a munkavállalóknak nem adott egy példányt, az alperes nem vitatta. Emiatt a felperes határozatlan idejűnek minősítve a munkaviszonyát, annak jogellenes megszüntetését állította.
A felperes az elsőfokú bíróság tájékoztatási kötelezettsége elmulasztása következtében – a kifejtettek miatt – nem volt abban a helyzetben, hogy a jogait érvényesíthesse, ily módon a másodfokú bíróság pontosított kereseti kérelem hiányában megalapozatlanul állapított meg a felperes terhére meg nem engedett keresetváltoztatást a munkaviszony megszüntetésének jogellenessége és a végkielégítés tekintetében.
A megismételt eljárásban ezért a Pp. 3. § és 7. §-a szerint kell eljárni, megjelölve a felperes részére, hogy mely jogilag jelentős tények bizonyítása terheli a munkaviszonyának megszűnése és a végkielégítésre való jogosultságra vonatkozó kereseti kérelmei tekintetében, és közölni kell azt is, hogy a bizonyítás sikertelensége milyen következménnyel jár.
A felülvizsgálati kérelem önálló rendkívüli jogorvoslati kérelem. Ezért – a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata értelmében – nem elégséges a felülvizsgálati kérelemben a korábbi beadványokra utalni (BH 1995/99.).
A Pp. 270. § (2) bekezdés szerint továbbá a felülvizsgálat elrendelése feltételei miatt a kérelemben a jogszabályban előírtakat kell előadni. A felperes felülvizsgálati kérelme a szabadság-megváltásra vonatkozó igény tekintetében a törvénynek nem felel meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy a munkaviszony megszüntetése jogellenességét és ezáltal a végkielégítésre való jogosultságát állító fél részére a bíróságnak tájékoztatást kell adnia, hogy a munkaviszony határozatlan időtartama, a munkáltatói jogutódlás és a végkielégítés tekintetében milyen bizonyítás terheli. Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a megyei bíróság ítéletének azt a részét, amellyel a munkaügyi bíróság ítéletének a munkaviszonnyal és a végkielégítéssel kapcsolatos kereseti kérelmet elutasító rendelkezését helybenhagyta – a munkaügyi bíróság ítéletének érintett részére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és e körben a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felperesnek a szabadság-megváltásra nézve benyújtott felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította
[Pp. 273. § (1) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.123/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás