• Tartalom
Oldalmenü

75/2005. (IX. 29.) GKM–KvVM együttes rendelet

a nem közúti mozgó gépekbe építendő belső égésű motorok gáznemű és részecskékből álló szennyezőanyag-kibocsátásának korlátozásáról1

2017.01.03.

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 89. §-ának (3) bekezdésében, valamint a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 56. §-ának a) pontjában kapott felhatalmazás, továbbá az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 67. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján – a pénzügyminiszterrel egyetértésben – a következőket rendeljük el:

Hatály

1. § (1) A rendelet hatálya – a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel – kiterjed

a) az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott, nem közúti mozgó gépekbe, mobil berendezésekbe beépített vagy beépítendő belső égésű motorokra,

b) az a) pont szerinti belső égésű motorral felszerelt nem közúti mozgó gépekre, mobil berendezésekre,

c) közúti gépjárművekbe épített, nem a jármű meghajtására szolgáló motorokra (pl. hűtő aggregát, daru, tartály ürítő motor),

d) az a) és b) pont szerinti motorok, illetve gépek gyártójára, Közösségen belüli behozójára és importálójára, továbbá forgalmazójára.

(2) A rendelet hatálya nem terjed ki

a) a közúti gépjárművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet A. Függelékének hatálya alá tartozó gépkocsikra, a B. Függelékének hatálya alá tartozó két- vagy háromkerekű járművekre, valamint a C. Függelékének hatálya alá tartozó mezőgazdasági és erdészeti vontatókra, az azok meghajtását szolgáló motor tekintetében,

b) a kizárólag fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek számára értékesített és általuk használt nem közúti mozgó gépek belső égésű motorjaira,

c) a hajókra, a belvízi hajók kivételével,

d) a légijárművekre,

e) a szabadidős járművekre, mint a motoros szánok, terep-motorkerékpárok, terepjáró járművek,

f) a belső égésű motorral működő modellekre.

Fogalommeghatározások

2. § E rendelet alkalmazásában

a) nem közúti mozgó gép: minden önjáró gép, szállítható berendezés, karosszériával ellátott vagy el nem látott, nem utasok vagy áruk közúti szállítására szolgáló jármű, amelybe az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott belső égésű motor van beépítve;

b) típusjóváhagyás: eljárás, amelynek során a hatóság meggyőződik arról, hogy egy belső égésű motortípus vagy egy motorcsalád a szennyezőanyag-kibocsátás tekintetében kielégíti a jelen rendeletben meghatározott követelményeket, és kiadja a típus-jóváhagyási bizonyítványt;

c) motortípus: motorok olyan kategóriája, amelybe tartozó motorok egymástól nem különböznek az e rendelet 2. számú melléklete 1. függelékében meghatározott lényeges jellemzők tekintetében;

d) motorcsalád: a gyártó által csoportosított motorok olyan együttese, amelyek szennyezőanyag-kibocsátása konstrukciójuk alapján várhatóan hasonló, és kielégítik a rendelet követelményeit;

e) alapmotor: a motorcsaládból kiválasztott motor, amely megfelel az 1. számú melléklet 7. pontjában foglalt követelményeknek;

f) motorteljesítmény: az e rendelet 1. számú mellékletének 2.4. pontjában meghatározott hasznos (effektív) teljesítmény;

g) szennyezőanyag-kibocsátás: a motor kipufogógázaival a levegőbe kerülő szén-monoxid, szénhidrogének, nitrogén-oxidok és részecskék tömege a 3., illetve 4. számú mellékletben meghatározott vizsgálati eljárás szerint mérve, az 5. számú mellékletben leírt referencia üzemanyag és a 6. számú mellékletben leírt elemző és mintavevő rendszer alkalmazásával;

h) motor gyártási időpontja: az a nap, amikor a motor a gyártósor elhagyása után átmegy az utolsó vizsgálaton, és a motor ebben az állapotában kiszállítható vagy raktárra helyezhető;

i) forgalomba hozatal: egy motor első alkalommal történő kínálása a piacon ellenérték fejében vagy ingyenesen, a Közösségben való forgalmazás, illetve felhasználás céljából;

j) gyártó: az a személy vagy testület, aki vagy amely a jóváhagyó hatósággal szemben minden szempontból felelős a típus-jóváhagyási eljárásért és a gyártás megfelelőségének biztosításáért. Nem szükségszerű, hogy a gyártó közvetlenül részt vegyen a motor gyártásának minden szakaszában. A jóváhagyás kérelmezése tekintetében az importáló is gyártónak tekintendő;

k)2 jóváhagyó hatóság (a továbbiakban: hatóság): a 15. § szerinti, kijelölt hatóság;

l) műszaki szolgálat: az e rendeletben és mellékleteiben leírt vizsgálatok, mérések lefolytatására a 15. § szerint működő vizsgáló laboratóriumként kijelölt tanúsító szervezet vagy testület. A szükséges vizsgálatokat a hatóság is elvégezheti;

m) információs dokumentum: a 2. számú mellékletben foglalt dokumentum, amely tartalmazza a kérelmező által közlendő információkat;

n) információs mappa: az a teljes iratgyűjtő (vagy adatfájl), amely tartalmazza az információs dokumentumban előírt adatokat, rajzokat, fényképeket stb., és amelyben a kérelmező az előírtakat a műszaki szolgálatnak vagy a hatóságnak benyújtja;

o) információs csomag: az a csomag, amely tartalmazza az információs mappát, valamint azokat a vizsgálati jegyzőkönyveket és más dokumentumokat, amelyeket a műszaki szolgálat vagy a hatóság feladata végzése során az információs dokumentumhoz csatolt;

p) az információs csomag tartalomjegyzéke: az a dokumentum, amelyben az információs csomag tartalma, az összes lap egyértelmű azonosíthatósága céljából megfelelően beszámozva vagy más módon megjelölve, fel van sorolva;

q) cseremotor („replacement engine”): olyan új motor, amelyet nem közúti mozgó gép motorjának kicserélésére gyártottak és kizárólag erre a célra szállítottak;

r) kézi motor: olyan motor, amely megfelel legalább a következő követelmények egyikének

ra) a motort olyan eszközben használják, amelyet a motor tervezett funkciójának végrehajtása során a működtető a kezében tart,

rb) a motort olyan eszközben használják, amelynek a tervezett funkciója végrehajtása érdekében többféle helyzetben – például fejjel lefelé vagy oldalirányban – kell működnie,

rc) a motort olyan eszközben használják, amelyben a motor és az eszköz együttes száraz tömege kevesebb mint 20 kg, és a következők közül legalább az egyik jellemzővel rendelkezik:

1. a tervezett funkció végrehajtása során a kezelőnek alá kell támasztania, vagy tartania kell az eszközt,

2. a tervezett funkció végrehajtása során a kezelőnek alá kell támasztania az eszközt, vagy vezérelnie kell annak térbeli helyzetét,

3. a motort generátorban vagy szivattyúban használják;

s) nem kézi motor: a kézi motorok meghatározása alá nem tartozó motor;

t) ipari felhasználású, többféle helyzetben működtethető kézi motor: olyan kézi motor, amely megfelel a kézi motor meghatározásának ra) és rb) pontjában előírt követelményeknek, és amellyel kapcsolatban a motor gyártója igazolta a hatóságnak, hogy a motorra (a 4. számú melléklet 4. függelékének 2.1. pontja szerinti) 3-as kategóriájú kibocsátási tartóssági időszak alkalmazandó;

u) kibocsátás tartóssági periódus: a 4. számú melléklet 4. függelékében megadott órák száma, amely alapján a romlási tényezőket meghatározzák;

v) kis sorozatban gyártott motorcsalád: olyan külső gyújtású motorcsalád, amelynek az évente gyártott darabszáma kevesebb, mint 5000;

w) kis sorozatban gyártott külső gyújtású motorok gyártója: évente kevesebb, mint 25 000 darab motort előállító gyártó;

x) belvízi hajó: belvizeken történő használatra szánt, 20 m vagy annál hosszabb, az 1. számú melléklet 2.8. a) pontja szerint meghatározva 100 m3 vagy nagyobb vízkiszorítású hajók, továbbá vontató-, illetve tolóhajók, amelyeket 20 m vagy annál hosszabb vízijárművek vontatására, tolására vagy oldalukhoz rögzített mozgatására építettek. Ez a meghatározás nem foglalja magában:

xa) a személyzeten kívül 12 főnél nem több utas szállítására szolgáló hajókat,

xb) a 24 méternél rövidebb, kedvtelési célú hajókat [ahogyan azokat a 2000. évi XLII. törvény 87. §-ának 18. pontja, valamint a kedvtelési célú vízi járművek tervezéséről, építéséről és megfelelőségének tanúsításáról szóló 2/2000. (VII. 26.) KöViM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének aa) alpontja együttesen meghatározza],

xc) az ellenőrző hatóságok hajóit,

xd) a tűzoltó szolgálat hajóit,

xe) a katonai célú hajókat,

xf) a Közösség halászhajó-nyilvántartásban szereplő halászhajókat,

xg) a tengerjáró hajókat, beleértve a tengerjáró vontató- és tolóhajókat, amelyek tengerek partmenti vizein hajóznak vagy állomásoznak, vagy időlegesen belvizeken tartózkodnak, feltéve, hogy rendelkeznek az 1. számú melléklet 2.8. b) pontja szerinti tengerhajózási alkalmassági és biztonsági bizonyítvánnyal;

y) eredeti berendezés gyártó: valamely nem közúti mozgó gép-típus gyártója;

z) rugalmas végrehajtási eljárás: olyan eljárás, amely lehetővé teszi két egymást követő szabályozási lépcsőben a második, szigorúbb követelményeket támasztó szabályozás időszakában korlátozott számban olyan nem közúti mozgó gépbe történő beépítésre szánt motor forgalomba hozatalát, amely csak az első lépcső szerinti emissziós határértékeknek felel meg.

Általános követelmények

3. § (1) Az 1. § (1) bekezdése szerinti motor akkor hozható forgalomba, ha

a) e rendelet szerint jóváhagyott típushoz tartozik,

b) szennyezőanyag-kibocsátása – az e rendeletben megfogalmazott mentességeket, alternatív forgalomba hozatal és a rugalmas végrehajtási eljárás lehetőségét is figyelembe véve – megfelel a kategóriája és a forgalomba hozatalának dátuma szerint rá alkalmazható forgalomba hozatali követelményeknek.

(2) Belső égésű motorral szerelt nem közúti mozgó gép akkor hozható forgalomba, ha motorja megfelel az (1) bekezdés szerinti követelményeknek.

(3)3 Az e rendelet hatálya alá tartozó belső égésű motorral szerelt nem közúti mozgó gépre, illetve ilyen gépbe történő beépítésre szánt motorra nem adható ki más típusjóváhagyás4, forgalomba hozatali engedély, vagy a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló külön jogszabály5 szerinti típusvizsgálati tanúsítvány, illetve nem tehető az ott megjelölt tartalmú megfelelőségi nyilatkozat, nem helyezhető el a gépen a CE megfelelőségi jelölés, ha az nem teljesíti e rendelet követelményeit, figyelembe véve a kedvezményeket és mentességeket is.

A típusjóváhagyás kérelmezése

4. § (1) Motor vagy motorcsalád típusjóváhagyása iránti kérelmet a gyártó nyújtja be. A kérelemhez csatolni kell a 2. számú melléklet szerinti információs mappát. A jóváhagyási vizsgálatok elvégzésével megbízott műszaki szolgálat részére térítésmentesen biztosítani kell egy, a 2. számú melléklet 1. függelékében leírt motortípus jellemzőknek megfelelő motort.

(2) Ha egy motorcsalád típus-jóváhagyási kérelme esetében a hatóság úgy ítéli meg, hogy a kérelem – a kiválasztott alapmotort figyelembe véve – nem képviseli teljes mértékben a 2. számú melléklet 2. függelékében leírt motorcsaládot, az (1) bekezdés szerinti jóváhagyáshoz egy másik, vagy ha szükséges egy további, a hatóság által meghatározott alapmotort kell átadni.

(3) Nem nyújthat be a gyártó jóváhagyási kérelmet olyan motorra vagy motorcsaládra, amelyre más tagállam illetékes hatóságától már kért jóváhagyást. Minden egyes jóváhagyandó motortípusra vagy motorcsaládra külön kérelmet kell benyújtani.

A típus-jóváhagyási eljárás

5. § (1) A hatóság minden olyan motortípusra vagy motorcsaládra megadja a típusjóváhagyást, amely megegyezik az információs mappa adataival és teljesíti az e rendelet szerinti rá alkalmazható követelményeket.

(2) A hatóság minden általa jóváhagyott motortípusra vagy motorcsaládra kiállítja a 7. számú mellékletben szereplő típus-jóváhagyási bizonyítványt, kitöltve annak minden alkalmazható pontját, és összeállítja, illetve ellenőrzi az információs csomag tartalomjegyzékét. A típus-jóváhagyási bizonyítványokat a 8. számú mellékletben leírt módon kell számozni. A típus-jóváhagyási bizonyítványt és mellékleteinek egy példányát át kell adni a kérelmezőnek.

(3) Ha a jóváhagyásra váró motor feladatát a nem közúti mozgó gépbe beépítve annak egyéb szerkezeti részeivel összekapcsolva látja el, és a szennyezőanyag-kibocsátási követelményeknek való megfelelése e rendelet szerinti eljárásokkal csak akkor igazolható, amikor a jóváhagyásra váró motor egyéb gépészeti elemekkel összekapcsolva működik, akkor típusjóváhagyásának hatályát értelemszerűen szűkíteni kell a beépítési követelményeknek megfelelően. Ilyen esetben a motortípus vagy motorcsalád típus-jóváhagyási bizonyítványában a használati korlátozásokat fel kell tüntetni, jelezve a beépítés (csatlakoztatás) feltételeit is.

(4) A hatóság az általa kiadott típus-jóváhagyási bizonyítványokról és a típusjóváhagyással egyezően gyártott motorokról nyilvántartást vezet. Más hatóságok – beleértve más tagállamok illetékes hatóságait – megkeresésére köteles információt szolgáltatni. A hatóság havonta elküldi más tagállamok hatóságának a 10. számú melléklet szerinti részleteket tartalmazó jegyzéket az adott hónapban általa kiadott típusjóváhagyásokról, jóváhagyás megtagadásokról vagy visszavonásokról. A hatóság más hatóságok – beleértve más tagállamok illetékes hatóságait – megkeresésére haladéktalanul megküldi a következők közül az igényelteket:

a) a motortípus vagy motorcsalád típus-jóváhagyási bizonyítványának másolatát, a kéréstől függően az információs csomaggal együtt vagy anélkül, bármely motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozóan, amelyet jóváhagyott, illetve amelynek jóváhagyását megtagadta vagy visszavonta,

b) a kéréstől függően a megadott típusjóváhagyásnak megfelelően gyártott motorok 7. § (3) bekezdés szerinti jegyzékét a 10. számú mellékletben megadott részletezéssel,

c) a 7. § (5) bekezdés szerinti nyilatkozat másolatát.

(5) A hatóság évenként vagy kérelemre megküldi a Bizottságnak az utolsó bejelentés óta jóváhagyott motorokra vonatkozó, a 11. számú melléklet szerinti adatlap másolatát.

(6)6 Az (1)–(5) bekezdésben foglaltakon túl, a kompresszió gyújtású motorok – a vasúti motorkocsik, belvízi hajók meghajtására szolgáló motorok kivételével – forgalomba hozhatók a 13. számú mellékletben foglalt rugalmas végrehajtási eljárásnak megfelelően.

A típusjóváhagyás módosítása

6. § (1) A típus-jóváhagyási bizonyítvány tulajdonosa köteles a hatóságot értesíteni minden olyan változásról, ami az információs csomagban szereplő adatokat érinti.

(2) A típus-jóváhagyási bizonyítvány módosítására vagy kiterjesztésére irányuló kérelmet ahhoz a hatósághoz kell benyújtani, amely az eredeti típus-jóváhagyási bizonyítványt kiadta.

(3) Ha az információs csomagban szereplő adatok megváltoztak, a hatóság kiadja az információs dokumentum módosított változatát, mindegyik lapon megjelölve a változás lényegét és az új kiadás dátumát. Amennyiben a hatóság módosított lapot bocsát ki, az információs csomag tartalomjegyzékét (amelyet csatolnak a jóváhagyási bizonyítványhoz) ugyancsak módosítani kell, megjelölve a utolsó változat kibocsátásának a dátumát.

(4) Ha az eredeti jóváhagyáson feltüntetett dátum óta bármely, a típus-jóváhagyási bizonyítványban (a mellékletek kivételével) szereplő információ vagy a kibocsátási követelmény megváltozott, a hatóság módosított jóváhagyási bizonyítványt ad ki (megjelölve a kiegészítő számmal), amely tartalmazza a típusjóváhagyás módosításának okait és az új kiadás dátumát.

(5) Ha a hatóság úgy találja, hogy a motor módosítása új vizsgálat vagy ellenőrzés elvégzését teszi indokolttá, a gyártót újabb vizsgálat vagy ellenőrzés végrehajtására kötelezi. A hatóság a típus-jóváhagyási bizonyítvány módosítását vagy kiterjesztését csak a végrehajtott, a megfelelőséget igazoló vizsgálat, ellenőrzés után adja meg, illetve hajtja végre az információs dokumentum változtatását. Új vizsgálat hiányában a kérelmet a hatóság elutasítja.

Egyezőség jelölése, nyilvántartások

7. § (1) A gyártónak minden, a jóváhagyott típussal megegyezően gyártott motort el kell látni az 1. számú melléklet 3.1., illetve 3.2. pontjában meghatározott jelzéssel és a típus-jóváhagyási bizonyítvány számával. Csak a jelzésekkel ellátott motort tartalmazó nem közúti mozgó gép hozható forgalomba.

(2) Ha a típus-jóváhagyási bizonyítvány korlátozást tartalmaz a motor használatára, beépítésére vonatkozóan, úgy a gyártónak minden motorhoz mellékelni kell az e rendelet követelményeinek való megfelelést biztosító beépítési (csatlakoztatási) utasítást, összhangban a típus-jóváhagyási bizonyítvánnyal. Ha a jóváhagyott motorok egy sorozatát további beépítésre egy felhasználónak értékesítik, úgy elegendő a beépítési, csatlakoztatási előírásokat tartalmazó dokumentációnak az első motor kiszállítását megelőző, egyszeri átadása, kiegészítve azon motorok (motorszámot és szükség esetén további adatokat tartalmazó) azonosító listájával, amelyekre a dokumentáció vonatkozik.

(3) A gyártó köteles az általa forgalomba hozott motorokról nyilvántartást vezetni, és minden naptári évet követő 45 napon belül megküldeni az előző évben forgalomba hozott motorok jegyzékét, motorcsaládonként, motortípusonként részletezve, motorszámokkal és az egyértelmű azonosításhoz szükséges egyéb információkkal együtt. A jegyzék formátuma azonos a 10. számú mellékletben a típusjóváhagyást kapott motorok és motorcsaládok listájára megadottal, azzal az eltéréssel, hogy a lista száma helyén a benyújtó megnevezését kell feltüntetni, és a végén cégszerűen alá kell írni. A jegyzéknek részletes tájékoztatást kell tartalmaznia, ha a gyártó beszünteti egy jóváhagyott motortípus vagy motorcsalád gyártását.

(4) A gyártó a követelmények változása esetén haladéktalanul, illetve a hatóság eseti kérésére köteles a (3) bekezdés szerinti adatokat megadni az utolsó jelentéstől számítva általa forgalomba hozott motorokra vonatkozóan. A gyártónak folyamatosan vezetnie kell az előzőekben leírt nyilvántartást. A gyártó, illetve importáló köteles a nyilvántartást legalább 20 évig megőrizni.

(5) A motor gyártója – e bekezdés szempontjából ide nem értve az importálót – minden naptári évet követő 45 napon belül, valamint az egyes szabályozási lépcsők a 10. § szerinti alkalmazási időpontjában köteles tájékoztatni a jóváhagyást megadó hatóságot arról, hogy a jóváhagyott motorcsaládok, illetve motortípusok közül a tájékoztatás dátumát követően melyeket szándékoznak gyártani.

(6) A hatóság a 9. §-ban szereplő motorkategóriák szerinti nyilvántartást vezet a hozzá benyújtott, más tagállamok hatósága által kiadott típus-jóváhagyási bizonyítványokról, valamint regisztrálja az évente forgalomba hozott motorokat, és összesített adatbázist hoz létre azok nyilvántartására. A motorok regisztrációjáról a hatóság igazolást ad a gyártónak.

(7) A rugalmas végrehajtási eljárás keretében forgalomba hozott motorokat a 13. számú mellékletnek megfelelően meg kell jelölni.

(8)7 Az (1) és (7) bekezdés szerinti jelzés meglétét a közlekedési hatóság, illetve a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi. A jelzéssel nem rendelkező motorok, vagy ilyen motort tartalmazó gép forgalmazását az ellenőrzést végző hatóság megtiltja. A forgalmazás megtiltásáról hozott határozatot a fogyasztóvédelmi hatóság közli a közlekedési hatósággal.

Egyenértékű jóváhagyások

8. § (1) A (2) bekezdésben foglaltaktól függetlenül el kell fogadni az e rendeletnek való megfelelés bizonyítékaként azokat a nemzetközi előírások által meghatározott jóváhagyásokat, amelyeket Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslatára egyenértékűnek ismer el a motorok típusjóváhagyását illetően, valamint harmadik országok szabályozásait, a Közösségnek a harmadik országokkal kötött két- vagy többoldalú megállapodása alapján.

(2) A 12. számú mellékletben felsorolt típusjóváhagyásokat és ahol van, a kapcsolódó jóváhagyási jeleket el kell fogadni az e rendeletben foglaltaknak való megfelelőség bizonyítékaként.

(3) A belvízi hajókba épített motorokra a (4) és (5) bekezdésben foglaltakat azt követően kell alkalmazni, hogy a Rajnai Hajózási Központi Bizottság (a továbbiakban: RHKB) elismeri a 97/68/EK irányelvnek a legutolsó módosítása szerinti követelményei, és a Rajnán való hajózásról szóló Mannheimi Konvenció keretében elfogadott követelmények közötti egyenértékűséget, és tájékoztatja az elismerésről a Bizottságot.

(4) 2007. június 30-ig a hatóság nem tagadhatja meg a forgalomba hozatali engedély megadását olyan motorokra, amelyek megfelelnek az RHKB I. szabályozási lépcsőjének, amelynek emissziós határértékei a 14. számú mellékletben szerepelnek.

(5) 2007. július 1-jétől e rendelet későbbi időponthoz kötött határértékeinek a hatálybalépéséig a hatóság nem tagadhatja meg a forgalomba hozatali engedély megadását olyan motorokra, amelyek megfelelnek az RHKB II. szabályozási lépcsőjének, amelynek emissziós határértékei a 15. számú mellékletben szerepelnek.

(6) E rendelet szempontjából a belvízi hajók minden, 560 kW-nál nagyobb teljesítményű segédmotorjára a meghajtó motorral azonos követelmények vonatkoznak.

Forgalomba hozatal

9. § (1) Nem tagadható meg olyan – gépbe beépített vagy különálló – motor forgalomba hozatalának engedélyezése a szennyező anyagok kibocsátása miatt, amely megfelel e rendelet követelményeinek.

(2) Csak akkor engedélyezhető új motorok nyilvántartásba vétele vagy forgalomba hozatala, függetlenül attól, hogy be vannak-e építve egy gépbe vagy sem, ha a motorok megfelelnek e rendelet követelményeinek.

(3) A hatóság nem adhatja ki a külön jogszabály8 szerinti Közösségi Belvízi Hajózási Bizonyítványt olyan hajóra, amely nem felel meg ezen rendelet követelményeinek.

(4) A típusjóváhagyást megadó hatóságnak, ha szükséges más tagállamok hatóságaival együttműködve, meg kell tennie a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a jóváhagyás alapján, e rendelet követelményeivel összhangban gyártott motorok azonosítási számait nyilvántartásba vegye és ellenőrizze.

(5) Az azonosítási számok további ellenőrzése megtörténhet a gyártás megfelelőségének a 13. §-ban leírt ellenőrzésével kapcsolatban is.

(6) Az azonosítási számok ellenőrzése tekintetében a gyártónak vagy az EGT-megállapodásban részes államokban működő megbízottjának kívánságra haladéktalanul meg kell adnia a hatóságnak minden, a vevőjére vonatkozó szükséges információt, azoknak a motoroknak az azonosítási számaival együtt, amelyeknek gyártását a 7. § (3) bekezdésének megfelelően bejelentette. Ha a motorokat nem közúti mozgó gép gyártójának adták el, további információra nincs szükség.

(7) Ha a hatóság kívánságára a gyártó nem tudja igazolni a 6. §-ban megadott követelmények betartását, különösen e § (5) bekezdésével kapcsolatban, a motortípusra vagy motorcsaládra e rendelet alapján megadott jóváhagyás visszavonható. Ilyen esetben a hatóságnak a 14. § (6) bekezdése szerint kell eljárnia.

A kibocsátási határértékek hatálybalépése – kompresszió gyújtású motorok

10. § (1) A hatóság nem tagadhatja meg a típusjóváhagyás megadását vagy a 7. számú melléklet szerinti típusbizonyítvány kiadását, és nem írhat elő semmilyen egyéb típus-jóváhagyási követelményt a motorral felszerelt nem közúti mozgó gépek légszennyezőanyag-kibocsátására vonatkozóan, ha a motor teljesíti az e rendeletben az adott motorkategóriára a gyártási év függvényében alkalmazható, a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásra és részecskekibocsátásra megadott követelményeket.

(2) A hatóságnak meg kell tagadnia a típusjóváhagyás megadását és a 7. számú melléklet szerinti dokumentum kibocsátását olyan motorokra és motorcsaládokra, amelyek nem teljesítik a (4) bekezdés szerinti, az adott motorkategóriára a gyártási év függvényében alkalmazható típus-jóváhagyási követelményeket, továbbá meg kell tagadnia bármilyen jóváhagyás megadását olyan nem közúti mozgó gépekre, amelybe még forgalomba nem hozott motort építettek be.

(3) A hatóságnak – a harmadik országba irányuló export kivételével – meg kell tagadnia a gépbe beépített vagy külön álló motor regisztrálását és meg kell tiltania annak forgalomba hozatalát, ha a motor nem teljesíti a (4) bekezdés szerinti, az adott motorkategóriára a gyártási év függvényében alkalmazható forgalomba hozatalra vonatkozó követelményeket. A hatóságnak vissza kell utasítania bármilyen egyéb típusjóváhagyás megadását is olyan nem közúti mozgó gép esetében, amelybe még forgalomba nem hozott motort építettek be.

(4) Az 1. § (1) bekezdés szerinti kompresszió gyújtású motorok szennyezőanyag kibocsátására a következő követelmények vonatkoznak:

a) az I. szabályozási lépcsőben az A, B és C kategóriájú motorok szennyezőanyag-kibocsátása az 1. táblázatban meghatározott határidőt követően feleljen meg az 1. számú melléklet 4.1.2.1. pontja szerinti követelményeknek;

1. táblázat

I. szabályozási lépcső, A, B, C kategóriájú motorok

Motor-
kategória

Hasznos teljesítmény

Határidő

Típus-
jóváhagyás

Forgalomba hozatal

A:

130 kW ≤ P < 560 < kW

1998. június 30.

B:

75 kW ≤ P < 130 < kW

1998. június 30.

C:

37 kW ≤ P < 75 < kW

1998. június 30.

b) a II. szabályozási lépcsőben a D, E, F és G kategóriájú motorok szennyezőanyag-kibocsátása a 2. táblázatban meghatározott határidőt követően feleljen meg az 1. számú melléklet 4.1.2.3. pontja szerinti követelményeknek;

2. táblázat

II. szabályozási lépcső, D, E, F, G kategóriájú motorok

Motor-
kategória

Hasznos teljesítmény

Határidő

Típus-
jóváhagyás

Forgalomba hozatal

D:

18 kW ≤ P < 37 < kW

1999. december 31.

2000 december 31.

E:

130 kW ≤ P < 560 < kW

2000. december 31.

2001. december 31.

F:

75 kW ≤ P < 130 < kW

2001. december 31.

2002. december 31.

G:

37 kW ≤ P < 75 < kW

2002. december 31.

2003. december 31.

c) a III/A. szabályozási lépcsőben a H, I, J és K kategóriájú, nem állandó fordulatszámú motorok szennyezőanyag-kibocsátása a 3. táblázatban meghatározott határidőt követően feleljen meg az 1. számú melléklet 4.1.2.4. pontja szerinti követelményeknek;

3. táblázat

III/A. szabályozási lépcső, H, I, J, K kategóriájú, nem állandó fordulatszámú motorok

Motor-
kategória

Hasznos teljesítmény

Határidő

Típus-
jóváhagyás

Forgalomba hozatal

H:

130 kW ≤ P < 560 < kW

2005. június 30.

2005. december 31.

I:

75 kW ≤ P < 130 < kW

2005. december 31.

2006. december 31.

J:

37 kW ≤ P < 75 < kW

2006. december 31.

2007. december 31.

K:

19 kW ≤ P < 37 < kW

2005. december 31.

2006. december 31.

d) a III/A. szabályozási lépcsőben a H, I, J és K kategóriájú, állandó fordulatszámú motorok szennyezőanyag-kibocsátása a 4. táblázatban meghatározott határidőt követően feleljen meg az 1. számú melléklet 4.1.2.4. pontja szerinti követelményeknek;

4. táblázat

III/A. szabályozási lépcső, H, I, J, K kategóriájú állandó fordulatszámú motorok

Motor-
kategória

Hasznos teljesítmény

Határidő

Típus-
jóváhagyás

Forgalomba hozatal

H:

130 kW ≤ P < 560 < kW

2009. december 31.

2010. december 31.

I:

75 kW ≤ P < 130 < kW

2009. december 31.

2010. december 31.

J:

37 kW ≤ P < 75 < kW

2010. december 31.

2011. december 31.

K:

19 kW ≤ P < 37 < kW

2009. december 31.

2010. december 31.

e) a III/B. szabályozási lépcsőben az L, M, N és P kategóriájú, nem állandó fordulatszámú motorok szennyezőanyag-kibocsátása az 5. táblázatban meghatározott határidőt követően feleljen meg az 1. számú melléklet 4.1.2.5. pontja szerinti követelményeknek;

5. táblázat

III/B. szabályozási lépcső, L, M, N, P kategóriájú nem állandó fordulatszámú motorok

Motor-
kategória

Hasznos teljesítmény

Határidő

Típus-
jóváhagyás

Forgalomba hozatal

L:

130 kW ≤ P < 560 < kW

2009. december 31.

2010. december 31.

M:

75 kW ≤ P < 130 < kW

2010. december 31.

2011. december 31.

N:

37 kW ≤ P < 75 < kW

2010. december 31.

2011. december 31.

P:

19 kW ≤ P < 37 < kW

2011. december 31.

2012. december 31.

f) a IV. szabályozási lépcsőben a Q és R kategóriájú, nem állandó fordulatszámú motorok szennyezőanyag-kibocsátása az 6. táblázatban meghatározott határidőt követően feleljen meg az 1. számú melléklet 4.1.2.6. pontja szerinti követelményeknek;

6. táblázat

IV. szabályozási lépcső, Q és R kategóriájú nem állandó fordulatszámú motorok

Motor-
kategória

Hasznos teljesítmény

Határidő

Típus-
jóváhagyás

Forgalomba hozatal

Q:

130 kW ≤ P < 560 < kW

2012. december 31.

2013. december 31.

R:

53 kW ≤ P < 130 < kW

2013. szeptember 30.

2014. szeptember 30.

g) a III/A. szabályozási lépcsőben a belvízi hajó V kategóriájú meghajtó motorjának (főgépének) szennyezőanyag-kibocsátása a 7. táblázatban meghatározott határidőt követően feleljen meg az 1. számú melléklet 4.1.2.4. pontja szerinti követelményeknek;

7. táblázat

III/A. szabályozási lépcső, V kategóriájú motorok

Motor-
kategória

Hasznos teljesítmény
(P)/hengerkénti lökettérfogat (VLH)

Határidő

Típus-
jóváhagyás

Forgalomba hozatal

V1:1:

37 kW ≤ P és VLH < 0,9 dm3

2005. december 31.

2006. december 31.

V1:2:

0,9 dm3 ≤ VLH < 1,2 dm3

2005. június 30.

2006. december 31.

V1:3:

37 kW ≤ P < 75 kW és 1,2 dm3 ≤ VLH < 2,5 dm3

2005. június 30.

2006. december 31.

V1:4:

2,5 dm3 ≤ VLH < 5,0 dm3

2006. december 31.

2008. december 31.

V2:

5,0 dm3 ≤ VLH

2007. december 31.

2008. december 31.

h) a III/A. szabályozási lépcsőben a vasúti motorkocsik „RC A” kategóriájú meghajtó motorjának szennyezőanyag-kibocsátása a 8. táblázatban meghatározott határidőt követően feleljen meg az 1. számú melléklet 4.1.2.4. pontja szerinti követelményeknek;

8. táblázat

III/A. szabályozási lépcső, RC A kategóriájú motorok

Motor-
kategória

Hasznos teljesítmény

Határidő

Típus-
jóváhagyás

Forgalomba hozatal

RC A:

P > 130 kW

2005. június 30.

2005. december 31.

i) a III/B. szabályozási lépcsőben a vasúti motorkocsik „RC B” kategóriájú meghajtó motorjának szennyezőanyag-kibocsátása a 9. táblázatban meghatározott határidőt követően feleljen meg az 1. számú melléklet 4.1.2.5. pontja szerinti követelményeknek;

9. táblázat

III/B. szabályozási lépcső, RC B kategóriájú motorok

Motor-
kategória

Hasznos teljesítmény

Határidő

Típus-
jóváhagyás

Forgalomba hozatal

RC B:

P > 130 kW

2010. december 31.

2011. december 31.

j) a III/A. szabályozási lépcsőben a vasúti vontatójárművek (mozdonyok) „RL A” és „RH A” kategóriájú meghajtó motorjának szennyezőanyag-kibocsátása a 10. táblázatban meghatározott határidőt követően feleljen meg az 1. számú melléklet 4.1.2.4. pontja szerinti követelményeknek. A követelményeket nem kell alkalmazni azon, e kategóriákba tartozó motortípusokra és motorcsaládokra, amelyek vásárlására a kereskedelmi szerződést 2004. május 20-át megelőzően kötötték meg, feltéve, hogy a tényleges forgalomba hozatal legfeljebb 2 évvel a kérdéses vasúti vontatójármű (mozdony) kategóriára alkalmazható határidőt követően történik meg;

10. táblázat

III/A. szabályozási lépcső, „RL A” és „RH A” kategóriájú motorok

Motor-
kategória

Hasznos teljesítmény

Határidő

Típus-
jóváhagyás

Forgalomba hozatal

RL A:

130 kW ≤ P ≤ 560 kW

2005. december 31.

2006. december 31.

RH A:

P > 560 kW

2007. december 31.

2008. december 31.

k) a III/B szabályozási lépcsőben a vasúti vontatójárművek (mozdonyok) „R B” kategóriájú meghajtó motorjának szennyezőanyag-kibocsátása a 11. táblázatban meghatározott határidőt követően feleljen meg az 1. számú melléklet 4.1.2.5. pontja szerinti követelményeknek. A követelményeket nem kell alkalmazni azon, e kategóriákba tartozó motortípusokra és motorcsaládokra, amelyek vásárlására a kereskedelmi szerződést 2004. május 20-át megelőzően kötötték meg, feltéve, hogy a tényleges forgalomba hozatal legfeljebb 2 évvel a kérdéses vasúti vontatójármű (mozdony) kategóriára alkalmazható határidőt követően történik meg;

11. táblázat

III/B. szabályozási lépcső, „R B” kategóriájú motorok

Motor-
kategória

Hasznos teljesítmény

Határidő

Típus-
jóváhagyás

Forgalomba hozatal

R B:

P > 130 kW

2010. december 31.

2011. december 31.

(5) A (4) bekezdésben a forgalomba hozatalra vonatkozóan előírt időpontok előtt gyártott motorok esetében a követelmények teljesítésének határideje minden kategória esetében két évvel eltolódik.

(6) A kibocsátási határértékek egy szabályozási lépcsőjére kiadott engedélyeket vissza kell vonni a következő szabályozási lépcső határértékeinek kötelező hatálybalépésének időpontjában.

(7) A hatóság a gyártó kérelmére engedélyezi, hogy az 1. számú melléklet 4.1.2.4, 4.1.2.5 és 4.1.2.6 pontjainak táblázataiban szereplő határértékeket a (4) bekezdésben előírt időpontok előtt teljesítő motorokon és motorcsaládokon különleges címkét vagy jelet helyezzenek el, amely mutatja, hogy az érintett gép vagy berendezés az előírt határértékeket már a kötelező időpontot megelőzően teljesíti.

A kibocsátási határértékek hatálybalépése – külső gyújtású motorok

11. § (1) Az e rendelet hatálya alá tarozó külső gyújtású motorokat a 12. táblázat szerinti kategóriákba és osztályokba kell sorolni, jóváhagyásaikat és forgalomba hozatalukat e felosztás szerint kell nyilvántartani.

12. táblázat

Külső gyújtású motorok osztályokba, kategóriákba sorolása

Kategória*

Osztály*

Lökettérfogat [VL, cm3]

Kézi motor

SH–1

VL<20

SH–2

20≤VL<50

SH–3

50≤VL

Nem kézi motor

SN–1

VL<66

SN–2

66≤VL<100

SN–3

100≤VL<225

SN–4

225≤VL

*    A jelölések értelmezése:
    S – kis motor (small engine) effektív teljesítmény ≤19 kW;
    H – kézi berendezés (hand-held machinery);
    N – nem kézi berendezés (non hand-held machinery).

(2) A hatóság nem tagadhatja meg az e rendelet szerinti típusjóváhagyás megadását, illetve a 7. számú melléklet szerinti típusbizonyítvány kiadását olyan külső gyújtású motorra vagy motorcsaládra, amely kielégíti az e rendelet szerinti követelményeket, továbbá nem támaszthat további követelményeket a motor szennyezőanyag-kibocsátása tekintetében nem közúti mozgó gép forgalomba hozatalához miatt, ha a motor kielégíti e rendelet követelményeit. Az EGT-megállapodásban részes államokban a 97/68/EK tanácsi irányelv az adott motorkategóriára a gyártási év függvényében alkalmazható végrehajtását célzó jogszabályok alapján kiadott típusjóváhagyásokat el kell fogadni annak bizonyítékaként, hogy a motor az e rendeletben foglalt követelményeknek megfelel.

(3) A rendelet hatálya alá tartózó, a 13. táblázat szerinti motorokra, illetve azokkal ellátott nem közúti mozgó gépekre a hatóság akkor adhat típusjóváhagyást és állíthatja ki a 7. számú mellékletben leírt dokumentumokat, valamint 2005. február 1-je után – az (5) bekezdésben foglalt kivétellel – akkor engedélyezheti forgalomba hozatalukat, ha azok szennyezőanyag-kibocsátása megfelel az 1. számú melléklet 4.2.2.1. pontjában foglalt követelményeknek.

(4) Az (1) bekezdésben felsorolt, 13. táblázat szerinti motorokra, illetve azokkal ellátott nem közúti mozgó gépekre az alábbi, 13. táblázatban megjelölt határidő után – az (5) és (6) bekezdésben foglalt kivételekkel – a hatóság akkor adhat típusjóváhagyást és állíthatja ki a 7. számú mellékletben leírt dokumentumokat, valamint hat hónappal a típusjóváhagyás megadására vonatkozó határidő után akkor engedélyezheti forgalomba hozatalukat, ha azok szennyezőanyag-kibocsátása megfelel az 1. számú melléklet 4.2.2.2. pontjában foglalt követelményeknek. A jelzett határidőt követően a (3) bekezdés szerinti jóváhagyásokat vissza kell vonni.

13. táblázat

Külső gyújtású motorok, 2. szabályozási lépcső

Kategória

Osztály

Határidő

Kézi motor

SH–1

2007. augusztus 1.

SH–2

2007. augusztus 1.

SH–3

2008. augusztus 1.

Nem kézi motor

SN–1

2004. augusztus 1.

SN–2

2004. augusztus 1.

SN–3

2007. augusztus 1.

SN–4

2006. augusztus 1.

(5) A (3) és (4) bekezdés szerinti időpontok előtt gyártott, még forgalomba nem hozott motorokra vonatkozóan a szennyezőanyag-kibocsátásra megállapított követelmények teljesítésének határideje minden motorkategóriára 2 évvel meghosszabbodik az ott szereplő, az adott motorkategóriára vonatkozó időponthoz képest.

(6)9 Az alábbiakban felsorolt gépek mentesülnek a (4) bekezdésben foglalt 2. szabályozási lépcső kibocsátási határértékeinek az ott megjelölt határidőre történő kielégítésére vonatkozó követelmény alól, az ezeknek a kibocsátási határértékeknek a hatálybalépését követő 3 éves időtartamra. A mentesség idejére az alábbiakban felsorolt gépekre továbbra is az 1. szabályozási lépcső kibocsátási határértékeit kell alkalmazni:

a) kézi láncfűrész: az MSZ EN ISO 11681-1:2004 szabványnak megfelelő kézi készülék, amelyet fűrészlánccal fa vágására terveztek, két kézzel tartható, a motor űrtartalma pedig meghaladja a 45 cm3-t,

b) felső fogantyúval ellátott gép: az MSZ EN ISO 11681-2:2000 szabványnak megfelelő kézi eszköz, amelynek a felső részén fogantyú van, és furatok fúrására vagy láncfűrésszel fa vágásra terveztek,

c) kézi bozótvágó, belső égésű motorral: kézi eszköz, amely olyan fémből vagy műanyagból készült forgó késsel van felszerelve, amely a gyom, bozót, fiatal fa és hasonló növényzet vágására szolgál, az MSZ EN ISO 11806:1999 szabványnak megfelelően úgy kell kialakítani, hogy többféle helyzetben – vízszintesen vagy fejjel lefelé – is működtethető legyen, a motor űrtartalma pedig meghaladja a 40 cm3-t,

d) kézi sövénynyíró olló: az MSZ EN 774:1999 szabványnak megfelelő kézi eszköz, amelyet sövény vagy bozót vágására terveztek egy késsel vagy több, két irányba forgó késsel,

e) nagy teljesítményű, kézi vágókészülék, belső égésű motorral: az MSZ EN 1454:1999 szabványnak megfelelő, forgó acélkéssel felszerelt kézi eszköz kemény anyagok – kő, aszfalt, beton vagy acél – vágására, 50 cm3-t meghaladó lökettérfogattal,

f) nem kézi, vízszintes tengelyű, SN-3 osztályú motor: csak olyan nem kézi, SN-3 osztályú vízszintes tengelyű motorok, amelyek teljesítménye legfeljebb 2,5 kW, és főleg speciális ipari célokra használják őket, beleértve a talajművelő gépeket, a tárcsás vágókészülékeket, a pázsitlazító gépeket és a generátorokat is.

(6a)10 A (6) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a felső fogantyúval ellátott gépek kategóriáján belül az ipari felhasználású, többféle helyzetben működtethető sövénynyíró ollók és felső fogantyúval ellátott, famegmunkáló láncfűrészek esetében, amelyekbe SH:2 vagy SH:3 osztályú motort építettek be, a (4) bekezdésben foglalt 2. szabályozási lépcső kibocsátási határértékeinek az ott megjelölt határidőre történő kielégítésére vonatkozó követelmény alóli mentesség időszaka 2013. július 31-ig meghosszabbodik.

(7) Annak a motortípusnak vagy motorcsaládnak az esetében, amely a (3) bekezdésben rá vonatkozóan megállapított határidő előtt megfelel az 1. számú melléklet 4.2.2.2. pontjának táblázatában feltüntetett határértékeknek, a hatóság engedélyezi az ilyen motorral szerelt berendezés különleges címkézését és jelölését, amely mutatja, hogy a szóban forgó berendezés a megállapított időpont előtt teljesíti az előírt határértékeket.

Mentességek és alternatív eljárás

12. § (1) A 9. § (1) és (2) bekezdésében, továbbá a 10. § (4) és a 11. § (3) és (4) bekezdésében foglalt, a motorok forgalomba hozatalára vonatkozó előírásokat nem kell alkalmazni:

a)11 a (3) bekezdésben és a 12/A. § (1)–(2) bekezdésében foglalt kivételekre,

b) olyan gépekben és berendezésekben használt motorokra, amelyeket elsődlegesen mentőcsónakok vízrebocsátására és kiemelésére szántak,

c) olyan gépekben és berendezésekben használt motorokra, amelyeket elsődlegesen vízi járműveknek a partról történő vízrebocsátására és vízről kiemelésére szántak.

(2)12

(3) A gyártó, illetve a gépet valamely tagállamból behozó vagy az importáló kérésére a hatóság felmentést adhat egy kifutott motortípus sorozatból még raktáron lévő motorokra vagy raktáron lévő nem közúti mozgó gép motorjára a 10. § (4) bekezdésben jelzett, a forgalomba hozatalra vonatkozó határidő alól, legfeljebb a vonatkozó határidőtől számított 12 hónap időtartamra az alábbi feltételek mellett:

a) a gyártónak még a határidő lejárta előtt kérelmet kell benyújtania a jóváhagyást kiadó hatósághoz;

b) a gyártó a kérelemhez köteles csatolni a 7. § (3) bekezdés szerinti jegyzéket azokról a motorokról, amelyek a fenti határidőkön belül kerülnek forgalmazásra. Olyan motorok esetében, amelyek első ízben kerülnek e rendelet hatálya alá, a gyártónak azon tagállam hatóságához kell a kérelmet benyújtania, amelyben a motorokat tárolják;

c) a kérelem csak olyan motortípusnak vagy motorcsaládnak megfelelő motorra vonatkozhat, amelyre a típusjóváhagyás már nem érvényes, vagy amelyekre korábban nem volt típus-jóváhagyási kötelezettség, de amelyeket a vonatkozó határidőig gyártottak;

d) a kérelem csak olyan motorokra vonatkozhat, amelyeket az adott határidő lejárta előtt fizikailag az EGT-megállapodásban részes valamely államban tároltak;

e) a kérelemnek tartalmaznia kell a mentesség kérésének műszaki és/vagy gazdasági indokait;

f) a felmentés alkalmazásával forgalomba hozott egy vagy több típushoz tartozó új motorok száma nem haladhatja meg az előző év során a kérelmező által forgalmazott összes adott típusú új motor maximum 10%-át.

(4) A hatóság a kérelem elfogadása esetében minden, a kérelemben szereplő motorra kiad az összes korlátozást, a gyártó számára előírt kötelezettségeket és időhatárt tartalmazó forgalomba hozatali engedélyt. Ez lehet az összes motor azonosítási számát tartalmazó összevont dokumentum is, ha az érintett motorok tervezett felhasználása ezt indokolja.

(5) Amennyiben a gyártó a (3) bekezdés b) pont szerinti jegyzéken nem szereplő, a felmentési kérelemben meghatározott típusú motort hoz forgalomba vagy nem tartja be a (4) bekezdés szerinti forgalomba hozatali engedélyben foglaltakat, a hatóság visszavonja a felmentést és megtiltja az adott típusú motor további forgalomba hozatalát.

(6) A (3) bekezdés szerinti felmentés megadása esetén a hatóság értesíti a tagállamok hatóságait a felmentés részleteiről és okairól.

(7) A hatóság minden évben megküldi a Bizottságnak a (3) bekezdés szerint felmentést kapott motorok listáját, megadva a felmentés indokát is.

(8) A 11. § (4) bekezdésében foglalt követelmények kielégítését a kis sorozatban gyártott motorok gyártói esetében 3 évvel az ott megadott határidők után kell megkövetelni.

(9) A 11. § (4) bekezdésének követelményei helyébe a legfeljebb 25 000 egységből álló, kis sorozatban gyártott motorcsaládok tekintetében a 11. § (3) bekezdésének (1. szabályozási lépcső) megfelelő követelményei lépnek, amennyiben a jelzett mennyiséget összességében kitevő, különféle motorcsaládok hengerűrtartalma különböző.

(10) A (3) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a belvízi hajók meghajtó motorjaira.

(11) Motorokat forgalomba lehet hozni a 13. számú melléklet előírásainak megfelelően, a rugalmas végrehajtási eljárás keretében.

(12)13 A közlekedési hatóság engedélyezi az 1. számú melléklet 1.1., 1.2. és 1.5. pontjában meghatározott motoroknak a 13. számú melléklet rendelkezései szerinti rugalmas végrehajtási eljárással történő forgalomba hozatalát.

12/A. §14 (1) A 10. § (4) bekezdés h) és i) pontjának sérelme nélkül, a cseremotoroknak – a vasúti motorkocsik, a mozdonyok és a belvízi hajók meghajtó motorjai kivételével – azokat a határértékeket kell teljesíteniük, amelyeket a lecserélendő motornak az eredeti forgalomba hozatalakor teljesítenie kellett.

(2) A 10. § (4) bekezdés c), d), e), f), g), h), i), j) és k) pontjától eltérően a hatóság a vasúti motorkocsik és mozdonyok hajtására használt következő motorok forgalomba hozatalát engedélyezheti:

a) a III/A. szakasz szerinti határértékeknek megfelelő cseremotorok, amennyiben azok vasúti motorkocsik és mozdonyok hajtására használt olyan motorok helyettesítésére szolgálnak, amelyek

aa) nem teljesítik a III/A. szakasz szerinti követelményeket vagy

ab) teljesítik a III/A. szakasz szerinti követelményeket, de nem teljesítik a III/B. szakasz szerinti követelményeket;

b) a III/A. szakasz szerinti határértékeknek meg nem felelő cseremotorok, amennyiben azok vezérlés nélküli, önálló mozgásra képtelen vasúti motorkocsikban használt motorok helyettesítésére szolgálnak, feltéve, hogy a kérdéses cseremotor legalább azoknak a szabványoknak megfelel, mint az ugyanilyen típusú, meglévő vasúti motorkocsikban használt motorok.

(3) Az (1)–(2) bekezdés hatálya alá eső motorokon el kell helyezni egy „CSEREMOTOR” feliratú táblát, amely tartalmazza a vonatkozó engedély egyedi azonosítószámát is.

(4) A (2) bekezdés értelmében csak abban az esetben adható engedély, ha a hatóság meggyőződött arról, hogy az adott vasúti motorkocsi vagy mozdony vonatkozásában alkalmazandó legújabb kibocsátási szint követelményeinek megfelelő cseremotor használata jelentős technikai nehézségekkel fog járni.

A gyártás megfelelőségére vonatkozó intézkedések

13. § (1) A hatóságnak, szükség esetén más tagállamok hatóságaival együttműködve, a típusjóváhagyás megadása előtt meg kell győződnie arról, hogy a gyártó megtette a szükséges intézkedéseket az 1. számú melléklet 5. pontjában a gyártás egyezőségére vonatkozóan megállapított követelmények kielégítésének, hatékony ellenőrzésének biztosítására.

(2) A típusjóváhagyást megadó hatóságnak, szükség esetén más tagállamok hatóságaival együttműködve, az 1. számú melléklet 5. pontjában meghatározott előírásokra tekintettel meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy meggyőződjék (1) bekezdésben említett intézkedéseknek a megfelelőségéről a gyártás folyamatában, és biztosított legyen, hogy minden a rendeletnek megfelelő típus-jóváhagyási számot viselő legyártott motor megegyezzen a jóváhagyott motortípus vagy motorcsalád típusbizonyítványában és mellékleteiben szereplő leírással.

(3) A hatóság a gyártó számára az (1) bekezdésben előírtak ellenőrzésére információt kérhet a gyártó alkalmazott minőségbiztosítási rendszerére vonatkozóan, azt értékelheti, szükség esetén előírhatja annak módosítását. A gyártás megfelelőségének (2) bekezdés szerinti ellenőrzése során a hatóság vizsgálhatja a minőségbiztosítási rendszer megfelelő működtetését, ellenőrizheti véletlenszerűen kiválasztott motorok jellemzőinek egyezését az információs dokumentumban szereplő adatokkal, nem megfelelő gyártásra utaló jelek esetén véletlenszerűen választott motorok ellenőrző vizsgálatát rendelheti el.

A jóváhagyott motortípussal vagy motorcsaláddal való egyezőség hiánya

14. § (1) Nem áll fenn megfelelőség a jóváhagyott motortípussal vagy motorcsaláddal, ha a típus-jóváhagyási bizonyítványban és/vagy az információs csomagban szereplő adatoktól olyan eltérések találhatók, amiket a hatóság nem engedélyezett a 6. § (3) bekezdése alapján.

(2) Ha a hatóság megállapítja, hogy típus-jóváhagyási bizonyítvánnyal ellátott, és/vagy jóváhagyási jelet viselő motor nem felel meg a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak, intézkedik annak biztosítására, hogy az ezt követően gyártott motorok megegyezzenek a jóváhagyott motortípussal vagy motorcsaláddal. A hatóság intézkedése kiterjedhet egyes szerkezeti elemek, beállítási paraméterek rendszeres ellenőrzésének vagy technológiai változtatásoknak, valamint a gyártás megfelelősége érdekében tett intézkedésekről szóló rendszeres beszámolás előírására, vagy súlyos szabálytalanság esetén a jóváhagyás visszavonására. A hatóság értesíti a többi tagállam hatóságát a megtett intézkedésekről.

(3) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti intézkedés ismételten eredménytelen, vagy a gyártó többszöri felszólítás után sem teljesíti a 7. § szerinti nyilvántartási, információszolgáltatási kötelezettségét, a típusjóváhagyást vissza kell vonni.

(4) Ha a hatóság észleli, hogy más tagállam jóváhagyási jelét viselő motor nem felel meg a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak, kérnie kell a jóváhagyást megadó hatóságtól, hogy igazolja a gyártott motorok továbbra is megfelelnek a jóváhagyott típusnak vagy motorcsaládnak. Az igazolási eljárást a kéréstől számított 6 hónapon belül kell lefolytatni.

(5) Ha a típusjóváhagyást megadó tagállam hatósága vitatja a (4) bekezdés szerint bejelentett gyártás egyezőségi hiányosságot, a vitát a hatóságoknak konzultálva, együttműködve kell rendezni. Ilyen esetben tájékoztatni kell a Bizottságot a bejelentés elbírálásáról.

(6) A hatóságnak 1 hónapon belül kölcsönösen értesítenie kell a többi tagállam hatóságát a típusjóváhagyás visszavonásáról és annak okáról.

A hatóság és a műszaki szolgálat

15. § (1)15 Az ezen rendeletben előírt vizsgálatok végzésére a műszaki szolgálatot a miniszter pályázat útján jelöli ki. A közlekedési hatóság bejelenti a Bizottságnak és a többi tagállamnak az ezen rendelet szerinti eljárásokért felelős hatóságként való kijelölését (megnevezésének és címének megadásával), továbbá a műszaki szolgálat ellátására kijelölt szervezetet (megnevezésének és címének megadásával).

(2) Amennyiben a műszaki szolgálat valamely kis darabszámú, ritkán előforduló motorkategóriára előírt vizsgálatokat nem tudja végrehajtani vagy a mérések végrehajtására való felkészülése aránytalanul nagy költséget jelentene, a hatóság engedélyezheti a vizsgálatok elvégzését a gyártó laboratóriumában a műszaki szolgálat felügyelete mellett. A hatóság elfogadja más tagállam kijelölt műszaki szolgálatának vizsgálati eredményeit.

(3)16

(4) Az (1) bekezdés szerint kijelölt hatóság által végzett eljárásokért a 16. §-ban meghatározott igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.

(5) Az (1) bekezdés szerinti műszaki szolgálat által végzett vizsgálati munkák, illetve (2) bekezdés szerinti felügyelete díjáról a gyártó és a szolgálat egyeznek meg.

16. § (1)17 A rendeletben szabályozott hatósági eljárásokért a gyártóknak (a forgalmazóknak) az eljáró hatóság részére a következő igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni:

a)18 Típusjóváhagyó eljárásért motorcsaládonként fizetendő igazgatási szolgáltatási díj 60 000 Ft

b)19 A típusjóváhagyást végző hatóság által a gyártóknál (a forgalmazóknál) a rendeletben előírtak szerint évente végzett ellenőrzésekért (felügyeletért) a gyártók (forgalmazók) által fizetendő igazgatási szolgáltatási díj 40 000 Ft

c)20 A hatóság nyilvántartásából kért adatszolgáltatásért, igazolásért, engedély másolatért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj 7 000 Ft

d)21 Típus-jóváhagyási eljárás alóli felmentési, a rugalmas végrehajtás engedélyezése iránti kérelemre végzett hatósági eljárásért, valamint a típus-jóváhagyási bizonyítvány módosításáért, kiterjesztéséért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj 33 000 Ft

e)22 A 6. § (3) bekezdés szerinti regisztrációért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj

1–10 motor esetén motoronként 1 000 Ft

10–100 motor esetén motoronként 500 Ft

100-nál több motor esetén motoronként 100 Ft

(2)23 Az igazgatási szolgáltatási díjakat a kérelem, illetve a regisztrációs dokumentum benyújtásával egyidejűleg kell a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-00290713-38100004 számú számlájára igazoltan befizetni.

(3)24 Az eljárásért fizetett igazgatási szolgáltatási díj a hatóság saját bevétele. A bevételek beszedésénél, elszámolásánál és nyilvántartásánál az eljáró hatóságoknak az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet előírásait kell alkalmazni.

(4) A díjak általános forgalmi adót nem tartalmaznak. A díjak számlázásánál az általános forgalmi adóról szóló törvény előírásait kell alkalmazni.

(5)25

(6)26 A fellebbezés igazgatási szolgáltatási díja az (1) bekezdésben meghatározott igazgatási szolgáltatási díj 50%-a, amelyet a fellebbezés benyújtásával egyidejűleg kell igazoltan a fellebbezést elbíráló hatóság számlájára befizetni.

(7)27 Az újrafelvételi eljárás díja megegyezik az elsőfokú eljárás díjának 50%-ával, amelyet az újrafelvételi kérelem benyújtásával egyidejűleg kell az első fokon eljáró hatóság számlájára befizetni.

(8)28 A jogorvoslati eljárásban megfizetett igazgatási szolgáltatási díjat vissza kell téríteni, ha a hatóság által felülvizsgált határozat az ügyfél hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek bizonyul. Erről a másodfokú hatóság határozatában köteles rendelkezni.

(9)29 E rendeletben meghatározott igazgatási szolgáltatási díjak tekintetében

a) az igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettségre az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 28. §-ának (2)–(3) bekezdéseiben foglaltakat,

b) az igazgatási szolgáltatási díjfizetésre kötelezettek körének megállapítására az Itv. 31. §-a (1) bekezdésének első mondatában, valamint a 31. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy ahol az Itv. illetéket említ, azon e jogszabály tekintetében igazgatási szolgáltatási díjat kell érteni.

(10)30

(11)31 Elektronikus ügyintézés esetén, az ügyfél kérelmére indult eljárásban a hatóság a kérelem megérkezésétől számított 5 napon belül felhívja az ügyfelet, hogy 8 napon belül fizesse meg az eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjat.

Záró rendelkezések

17. § (1)32 Ez a rendelet – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) E rendelet 16. §-ának (7) és (11) bekezdése 2005. november 1-jén lép hatályba.

(3)33 Ez a rendelet a következő európai uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a)34 a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1997. december 16-i 97/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és az azt módosító 2001/63/EK bizottsági irányelv, a 2002/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2004/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2010/26/EU bizottsági irányelv, a 2011/88/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2012/46/EU bizottsági irányelv;

b) a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány II. melléklet 16. rész D. pont (1) bekezdés;

c) a környezetvédelem területén elfogadott 79/409/EGK, 92/43/EGK, 97/68/EK, 2001/80/EK és 2001/81/EK irányelveknek Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról szóló, 2006. november 20-i 2006/105/EK tanácsi irányelv Melléklet „B. Ipari szennyezéscsökkentés és kockázatkezelés” című rész 1. pontja.

1. számú melléklet a 75/2005. (IX. 29.) GKM-KvVM
együttes rendelethez35

A rendelet hatálya alá tartozó motorok, a vizsgálati eljárások leírásában használt
fogalmak, meghatározások, jelölések és rövidítések, a motor jelölései, műszaki leírások
és vizsgálatok, a gyártás egyezőség értékelésének leírása, a motorcsaládot
meghatározó paraméterek, az alapmotor kiválasztása
1. A rendelet hatálya alá a következő jellemzőkkel rendelkező motorok tartoznak:
1.1. kompresszió-gyújtású, a 2.4. pont szerint mérve 19 kW vagy annál nagyobb, de 560 kW-ot meg nem haladó effektív teljesítményű motor, amely motor inkább változó fordulatszámon üzemel, és nem egy meghatározott állandó fordulatszámon;
1.2. kompresszió-gyújtású, a 2.4. pont szerint mérve 19 kW vagy annál nagyobb, de 560 kW-ot meg nem haladó effektív teljesítményű motor, amely állandó fordulatszámon üzemel. Ilyen motorra a határértékeket 2006. december 31. után kell alkalmazni;
1.3. benzinüzemű, külsőgyújtású motor, a 2.4. pont szerint mérve 19 kW-t meg nem haladó effektív teljesítménnyel;
1.4. vasúti motorvonat meghajtására tervezett motor, amely motorvonat személyszállításra kialakított, önjáró vasúti szerelvény;
1.5. mozdony meghajtására tervezett motor, amely mozdony vonóerő kifejtésére képes, vasúti elegy továbbítására és rendezésére alkalmas jármű. Bármely, nem a mozdony meghajtására szolgáló segédmotor, vagy a vasúti pályaépítési és fenntartási munkákra szolgáló berendezések meghajtására tervezett motor nem ezen pont, hanem az 1.1. pont hatálya alá tartozik;
1.6. belvízi hajó meghajtó motorja (főgépe);
1.7. közúti, vasúti járműveknek, belvízi hajóknak nem a jármű meghajtására szolgáló motorja, amennyiben megfelel az 1.1.-1.3. pont szerinti feltételek valamelyikének (segédmotor, pl. hűtőgépkocsi hűtőkompresszorának motorja, cementszállító ürítő kompreszszorának motorja stb.).
2. Meghatározások, jelölések és rövidítések
A rendelet alkalmazásában:
2.1. a kompresszió-gyújtású (CI – compression ignition) motor olyan motort jelent, amelyben a hengerben lévő üzemanyag külső energia bevitele nélkül, a kompresszió révén elért magas hőmérséklettől gyullad meg;
2.2. a gáznemű szennyezőanyag szén-monoxidot, szénhidrogéneket (C1:H1,85 szén:hidrogén arány feltételezésével) és nitrogén-oxidokat jelent, ez utóbbiakat nitrogén-dioxid (NO2) egyenértékben kifejezve;
2.3. a részecskékből álló szennyezőanyag mindazokat az anyagokat jelenti, amelyek egy CI motor kipufogógázának tiszta, szűrt levegővel oly módon történő felhígítása után, hogy a hőmérséklet ne haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, egy meghatározott szűrőközegen összegyűlnek;
2.4. a hasznos (effektív) teljesítmény azt az ENSZ EGB 85 sz. előírás szerint kW-ban kifejezett teljesítményt jelenti, amely próbapadon a forgattyús tengely vagy annak megfelelője végén mérhető, a közúti járművek belső égésű motorjai teljesítményének mérésére szolgáló, az ENSZ EGB 85. sz. előírásban meghatározott módszer szerint, azzal az eltéréssel, hogy a motor hűtésére szolgáló ventilátor teljesítménye ebbe nem számít bele36, továbbá be kell tartani az ebben a rendeletben meghatározott vizsgálati feltételeket, és a vizsgálathoz referencia üzemanyagot kell használni;
2.5. a névleges fordulatszám a regulátor által megengedett maximális fordulatszámot jelenti teljes terhelésnél, a gyártó megadása szerint;
2.6. a százalékos terhelés a maximális rendelkezésre álló nyomaték hányadát jelenti egy motor-fordulatszámnál;
2.7. a maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám azt a motor-fordulatszámot jelenti amelynél a motor maximális nyomatékát adja le, a gyártó megadása szerint;
2.8. a közbenső fordulatszám azt a motor-fordulatszámot jelenti, amely az alábbi követelmények valamelyikének felel meg:
– olyan motoroknál, amelyeket a teljes terhelési nyomatékgörbét átfogó fordulatszám-tartományban való működésre terveztek, a közbenső fordulatszám a gyártó által közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám, ha az a névleges fordulatszám 60%-a és 75%-a közé esik,
– ha a gyártó által közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám kisebb, mint a névleges fordulatszám 60%-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 60%-a,
– ha a közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám nagyobb, mint a névleges fordulatszám 75%-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 75%-a,
– ha a motort a G1 ciklus szerint vizsgálják, a közbenső fordulatszám a maximális névleges fordulatszám 85%-a (lásd 4. számú melléklet 3.5.1.2. pont).
2.9. 100 m3 vagy nagyobb térfogat: a belvízi hajók esetében az L x B x T képlettel számított térfogatot jelenti, ahol "L" a hajótest maximális hossza, nem beleértve a kormánylapátot és az orrárbocot; "B" a hajótest legnagyobb szélessége méterben, a héjlemezek külső élén mérve (nem beleértve a lapátkereket, ütközőfát stb.); "T" a hajótest élvonalán, illetve gerincén mért legalsó pont és a maximális merülési vonal közötti távolság.
2.10. érvényes hajózási alkalmassági vagy biztonsági bizonyítvány:
a) bizonyítvány, amely tanúsítja a 2001. évi XI. törvénnyel kihirdetett, Londonban, 1974. november hó 1. napján kelt „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi Jegyzőkönyv („SOLAS 1974/1978.”) követelményeinek a betartását, vagy azzal egyenértékű;
b) bizonyítvány, amely tanúsítja a 2003. évi LXV. törvénnyel kihirdetett, merülés-vonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény és az egyezményre vonatkozó 1988. évi Jegyzőkönyvben foglalt követelmények betartását, vagy egy egyenértékű bizonyítvány és egy IOPP bizonyítvány a 2001. évi X. törvénnyel kihirdetett, hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi Jegyzőkönyv („MARPOL 1973/1978.”) követelményeinek betartásáról.
2.11. gátló berendezés: berendezés, amely mér, érzékel vagy működési jellemzőkre reagál azon célból, hogy a kibocsátás-szabályozó rendszer bármely részének vagy funkciójának működését aktiválja, modulálja, késleltesse vagy kikapcsolja, ezáltal a nem közúti mozgó gép szokásos üzemelési feltételei mellett a kibocsátás-szabályozó rendszer hatékonyságát csökkenti, kivéve azt az esetet, amikor egy ilyen berendezés használata az alkalmazott kibocsátás-minősítési teszt eljárás alapvető részét képezi.
2.12. ésszerűtlen kibocsátás-csökkentési stratégia: bármely stratégia vagy intézkedés, amely a nem közúti mozgó gép szokásos üzemelési feltételei mellett a kibocsátás-szabályozó rendszer hatékonyságát az alkalmazott kibocsátás-minősítési teszt eljárás során várható szint alá csökkenti.
2.13. szabályozható paraméter: egy szabályozható készülék, rendszer vagy szerkezet, amely az emissziót vagy a motorteljesítményt befolyásolhatja az emisszió-vizsgálat illetve a normál üzemelés során.
2.14. utókezelés: a kipufogógáz átfolyása egy készüléken vagy egy rendszeren ami a gáz szabadba bocsátás előtt a kipufogógáz kémiai vagy fizikai átalakítását szolgálja.
2.15. külsőgyújtású motor: a gyújtáshoz külső energia bevitelt alkalmazó, a keveréket a hengerben szikrával meggyújtó motor (SI – spark ignition).
2.16. segéd-emissziószabályozó berendezés: egy berendezés amely a motor üzemi paramétereit érzékeli és üzem közben az emisszió-szabályozó rendszer valamely részét megfelelően vezérli.
2.17. emissziószabályozó-berendezés: valamely berendezés, rendszer vagy szerkezet amely az emissziót szabályozza vagy csökkenti.
2.18. üzemanyag-ellátó berendezés: az üzemanyag adagolás és a keverékképzés minden érintett szerkezeti eleme.
2.19. segédmotor: egy gépjárműbe vagy gépjárműre épített motor amely nem a jármű hajtására szolgál.
2.20. a vizsgálati fázis (szakasz) hossza: azt az időtartamot jelenti, ami eltelik az előző vizsgálati fázis vagy az előkondicionálás fordulatszámának és/vagy nyomatékának a változása és a következő vizsgálati fázis kezdete között. Ebbe az időtartamba bele kell érteni azt időt ami alatt a fordulatszám és/vagy nyomaték változik, valamint stabilizálódik minden egyes vizsgálati fázis (szakasz) megkezdéséhez.
2.21. teszt ciklus: nyomaték és fordulatszám párokkal meghatározott vizsgálati pontok sorozata, amelyeket a motornak követnie kell állandósult üzemmódban (NRSC teszt – Non-Road Steady State Cycle) vagy tranziens működési feltételek mellett (NRTC teszt - Non-Road Transient Cycle).
2.22. A vizsgálati paraméterek jelölései
2.22.1. Mechanikai, hőtani jellemzők

Jelölés

Mértékegység

Meghatározás

A/Fst

Sztöchiometrikus légviszony (m/m, levegő / üzemanyag arány)

Ap

m2

Az izokinetikus mintavevő szonda keresztmetszeti területe

AT

m2

a kipufogócső keresztmetszeti területe

átl.

m3/h

kg/h

az alábbiak súlyozott átlagértékei:

–    térfogatáram

–    tömegáram

C1

Szén (Carbon) 1 egyenértékű szénhidrogén

Cd

az SSV átfolyási tényezője

conc

ppm
(térf.%)

koncentráció (indexben a szóban forgó komponens)

concc

ppm
(térf.%)

háttér-korrigált koncentráció

concd

ppm
(térf.%)

a hígító levegő koncentrációja

conce

ppm
(térf.%)

a hígított kipufogógázban mért szennyezőanyag koncentráció

d

m

átmérő

DF

Hígítási tényező

fa

laboratóriumi légköri tényező

GAIRW

kg/h

Beszívott levegő tömegárama nedves alapon

GAIRD

kg/h

Beszívott levegő tömegárama száraz alapon

GDILW

kg/h

Hígító levegő tömegárama nedves alapon

GEDFW

kg/h

Egyenértékű hígított kipufogógáz tömegáram nedves alapon

GEXHW

kg/h

Kipufogógáz tömegáram nedves alapon

GFUEL

kg/h

Üzemanyag tömegáram

GSE

kg/h

mintavételezett kipufogógáz tömegáram

GT

cm3/min

kereső gáz áram

GTOTW

kg/h

Hígított kipufogógáz tömegáram nedves alapon

HREF

g/kg

Az abszolút nedvességtartalom referenciaértéke (10,71 g/kg)

Ha

g/kg

A beszívott levegő abszolút nedvességtartalma

Hd

g/kg

A hígító levegő abszolút nedvességtartalma

i

Egy egyedi üzemmódot jelölő index (NRSC teszt esetén) vagy egy pillanatnyi érték (NRTC tesztnél)

KH

Nedvesség korrekciós tényező NOx-ra

Kp

Nedvesség korrekciós tényező részecskére

Kv

CFV kalibrációs függvény

KW,a

Száraz → nedves korrekciós tényező a beszívott levegőre

KW,d

Száraz → nedves korrekciós tényező a hígító levegőre

KW,e

Száraz → nedves korrekciós tényező a hígított kipufogógázra

KW,r

Száraz → nedves korrekciós tényező a kezeletlen
kipufogógázra

L

%

A maximális nyomatékhoz viszonyított százalékos nyomaték a vizsgálati fordulatszámon

Md

mg

A hígító levegőből összegyűjtött részecske minta tömege

MDIL

kg

A részecske mintavevő szűrőkön áthaladt hígító levegő minta tömege

MEDFW

kg

A részecske szűrőn átfolyó hígító levegő minta tömege

MEXHW

 

A teljes átfolyó kipufogógáz tömeg a ciklus alatt

Mf

mg

A gyűjtött részecske minta tömege

Mf,p

mg

Az elsődleges szűrőn gyűjtött részecske minta tömege

Mf,b

mg

A háttér (back-up) szűrőn gyűjtött részecske minta tömege

Mgas

g

A gáznemű szennyezők teljes tömege a ciklus alatt

MPT

g

A teljes részecske tömeg a ciklus alatt

MSAM

kg

A részecske mintavevő szűrőkön áthaladt hígított kipufogógáz minta tömege

MSE

kg

A mintavételezett kipufogógáz tömeg a ciklus alatt

MSEC

kg

A másodlagos hígító levegő tömege

MTOT

kg

A kétszeresen hígított kipufogógáz teljes tömege a ciklus alatt

MTOTW

kg

A hígító alagúton átfolyó hígított kipufogógáz teljes tömege a ciklus alatt, nedves bázison

MTOTW,i

kg

A hígító alagúton átfolyó hígított kipufogógáz pillanatnyi tömege, nedves bázison

mass

g/h

Alsó index, tömegáramot jelöl

Np

A PDP fordulatainak száma a ciklus során

nref

min-1

referencia motorfordulatszám az NRTC teszthez

s-2

a motorfordulatszám deriváltja

P

kW

Teljesítmény, korrigálatlan fékpadi teljesítmény

pl

kPa

a légköri nyomáshoz képesti nyomásesés a PDP szivattyú be
meneténél

Pa

kPa

A motor által beszívott levegő telítési gőznyomása (ISO 3046: psy = PSY teszt környezet)

PA

kPa

Abszolút nyomás

pd

kPa

A hígító levegő telítési gőznyomása

ps

kPa

Száraz légköri nyomás

PAE

kW

Ennek a mellékletnek a 2.4 pontjában nem megkövetelt, csak a vizsgálatokhoz felszerelt kiegészítő berendezések által felvett, deklarált összteljesítmény

PB

kPa

Teljes légköri nyomás (ISO 3046: Px = PX helyi teljes környezeti nyomás; Py = PY teszt teljes környezeti nyomás

PM

kW

Vizsgálati körülmények között a vizsgálati fordulatszámon mért maximális teljesítmény (lásd a VI. melléklet 1. függelékét)

Pm

kW

Különböző vizsgálati eljárásoknál mért teljesítmény

ps

kPa

Száraz légköri nyomás

Qs

m3/s

A CVS térfogat árama

q

Hígítási arány

r

Az SSV torok és bemenet abszolút nyomásának aránya

r

Az izokinetikus szonda és a kipufogócső keresztmetszeti területeinek aránya

Ra

%

A beszívott levegő relatív nedvességtartalma

Rd

%

A hígító levegő relatív nedvességtartalma

Rf

A FID (lángionizációs detektor) válasz tényezője

T

K

Abszolút hőmérséklet

t

s

mérési idő

Ta

K

A beszívott levegő abszolút hőmérséklete

TD

K

A harmatpont abszolút hőmérséklete

Tref

K

Referencia hőmérséklet (az égési levegőé 298 K)

Tsp

Nm

A tranziens ciklus nyomatékigénye

t10

s

időtartam (késedelem), amely ugrásfüggvény bemenőjel után a végérték 10%-ának kijelzéséig eltelik

t50

s

időtartam (késedelem), amely ugrásfüggvény bemenőjel után a végérték 50%-ának kijelzéséig eltelik

t90

s

időtartam (késedelem), amely ugrásfüggvény bemenőjel után a végérték 90%-ának kijelzéséig eltelik

Δti

s

A CFV pillanatnyi áramának időintervalluma

Vo

m3/ford.

PDP térfogatáram az adott feltételek mellett

Wact

kWh

Az NRTC ciklus tényleges munkája

WF

Súlyozási tényező

WFE

Tényleges súlyozási tényező

Xo

m3/ford.

A PDP térfogatáramának kalibrációs függvénye

ΘD

kgm2

Az örvényáramú fék forgó tömegeinek tehetetlenségi nyomatéka

β

Az SSV "d" torok átmérőjének és a bevezető cső belső átmérőjének a hányadosa

λ

Relatív légviszony, az aktuális légviszony és a sztöchiometrikus légviszony hányadosa

ρEXH

kg/m3

A kipufogógáz sűrűsége

2.22.2. A vegyi összetevők jelölései

 

 

CH4

Metán

C3H8

Propán

C2H6

Etán

CO

Szén-monoxid

CO2

Szén-dioxid

DOP

Dioktilftalát

H2O

Víz

HC

Szénhidrogének

NOx

Nitrogén-oxidok

NO

Nitrogén-(mon)oxid

NO2

Nitrogén-dioxid

O2

Oxigén

PT

Részecske

PTFE

Teflon (Politetrafluoretilén)

2.22.3. Rövidítések

 

 

CFV

Kritikus áramlású Venturi-torok (critical flow Venturi)

CLD

Kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemző (chemiluminescent detector)

CI

Kompresszió gyújtás

FID

Lángionizációs detektor (flame ionization detector)

FS

Teljes skála

HCLD

Fűtött kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemző (heated chemiluminescent detector)

HFID

Fűtött lángionizációs detektor (heated flame ionization detector)

NDIR

Nem diszperziv infravörös gázelemző készülék (non-dispersive infrared analyser)

NG

Földgáz

NRSC

Nem közúti állandósult állapotú ciklus

NRTC

Nem közúti tranziens ciklus

PDP

Térfogat-kiszorításos szivattyú (positive displacement pump)

SI

Szikragyújtás

SSV

Hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső

3. A motor jelölései
3.1. A jóváhagyott kompresszió-gyújtású motoron a következőket kell feltüntetni:
3.1.1. a motor gyártójának védjegyét vagy kereskedelmi nevét;
3.1.2. a motor típusát, a motorcsaládot (ha van), és egy egyedi motorazonosító számot;
3.1.3. a 8. számú melléklet szerinti a típus-jóváhagyási számot,
3.1.4. a 13. számú mellékletnek megfelelő címkét, ha a motort a rugalmas végrehajtási eljárás előírásai szerint hozzák forgalomba.
3.2. A jóváhagyott külsőgyújtású motoron fel kell tüntetni:
3.2.1. A motor gyártójának védjegyét vagy kereskedelmi nevét.
3.2.2. A EK-típusjóváhagyási számot a 8. számú melléklet szerint.
3.2.3.     A típusjóváhagyás számához közel a kibocsátási szakasz számjelét római számmal, zárójelben.
3.2.4.     Minden olyan motoron, amelyet a 12. § (9) bekezdésében említett, a kis gyártási sorozatokra vonatkozó eltérés keretében hoznak forgalomba, a típusjóváhagyási számhoz közel, jól láthatóan a kis sorozatban gyártott motorok gyártójára utaló SV betűjelet zárójelben.
3.3. Ezeknek a jelöléseknek a motor egész élettartama alatt meg kell maradniuk, világosan olvashatóknak és eltávolíthatatlanoknak kell lenniük. Címke vagy tábla használata esetén azokat úgy kell felerősíteni, hogy a rögzítés a motor egész élettartama alatt fennmaradjon és a címkéket/táblákat tönkretételük vagy megrongálásuk nélkül ne lehessen eltávolítani.
3.4. A jelöléseket a motor olyan részére kell rögzíteni, amelyre a motor normális működéséhez szükség van, és amelyet a motor élettartama alatt szokásos körülmények között nem kell kicserélni.
3.4.1. Ezeket a jelöléseket jól látható helyre kell felszerelni a motor működéséhez szükséges segédberendezéssel történő felszerelést követően.
3.4.2. Minden motort el kell látni egy tartós anyagból készült kiegészítő, elmozdítható táblával, melyen fel kell tüntetni a 3.1. pontban szereplő valamennyi adatot, jól látható helyen kell elhelyezni a motor beépítése után.
3.5. A motorok azonosítási számának kódolása olyan legyen, hogy az tegye lehetővé a gyártási sorrend minden kétséget kizáró megállapítását.
3.6. A motoron a gyártósor elhagyása előtt minden jelölésnek rajta kell lenni.
3.7. A motor jelöléseinek pontos helyét a 6. számú melléklet 1. szakaszában kell megadni.
4. Műszaki leírások és vizsgálatok
4.1. Kompresszió-gyújtású motorok
4.1.1. Általános megjegyzések
Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással lehetnek a szennyezőanyagok kibocsátására, úgy kell megtervezni, legyártani és felszerelni, hogy a motor normális üzemében, a rájuk ható rezgések ellenére, megfeleljenek a rendeletben előírt követelményeknek.
A gyártónak olyan műszaki intézkedéseket kell tennie, hogy azok biztosítsák a szennyezőanyagok kibocsátásának hatékony korlátozását a motor egész élettartama alatt, normális üzemeltetési viszonyok mellett. Ezek a rendelkezések teljesítettnek tekinthetők, ha a 4.1. 2.1., 4.1.2.3. és 5.3.2.1. pont rendelkezései sorra teljesülnek.
Katalizátor és/vagy részecskecsapda alkalmazása esetén a gyártónak tartóssági vizsgálattal, melyet maga végezhet el, valamint megfelelő jegyzőkönyvekkel kell bizonyítania, hogy ezek a kipufogógáz utókezelő készülékek várhatóan jól fognak működni a motor egész élettartama alatt. A jegyzőkönyveket az 5.2. és különösen az 5.2.3. pont követelményeivel összhangban kell elkészíteni. A vevő számára megfelelő garanciát kell biztosítani. A készülék bizonyos motor-üzemóránkénti rendszeres cseréje megengedhető. Minden, a motor meghibásodásának megelőzését célzó, az utókezelő készülékkel kapcsolatban a motor alkatrészein vagy a rendszereken rendszeres időközönként végzett beállítás, javítás, szétszerelés, tisztítás vagy csere csak a szennyezőanyag-kibocsátást szabályozó rendszer kifogástalan működésének biztosításához technológiailag szükséges mértékben történjék. Ennek megfelelően a tervszerű megelőző karbantartás követelményeit elő kell írni a vevőnek átadott kezelési útmutatóban, vonatkoznia kell rájuk a fent említett garanciális rendelkezéseknek, és a típusjóváhagyás megadása előtt jóvá kell hagyatni őket a hatósággal. A kezelési útmutatónak az utókezelő készülék(ek) karbantartására/cseréjére és a garanciális feltételekre vonatkozó megfelelő részletét bele kell foglalni a 2. számú mellékletben leírt információs dokumentációba.
Minden motornál, amely a kipufogógázokat vízzel keverve bocsátja ki, a kipufogórendszerbe be kell építeni a motor után, de a kipufogógáz vízzel (vagy bármely más hűtő/gázmosó közeggel) való érintkezési pontja előtt egy csatlakozót a gáz, illetve a részecske mintavevő berendezés időleges csatlakoztatásához. Fontos, hogy a csatlakozó helyén jól keveredett, reprezentatív kipufogógáz mintát lehessen venni. A csatlakozó belső menetes legyen, a szabványos csőmenettel, 1/2 hüvelyknél nem nagyobb átmérővel, és használaton kívül dugóval kell lezárni (egyenértékű csatlakozó megengedett).
4.1.2. A szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó műszaki előírások
A típusvizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségét a 6. számú mellékletben leírt módszerekkel kell mérni.
Más rendszerek vagy analizátorok is elfogadhatók, ha az alábbi referenciarendszerekkel egyenértékű eredményeket szolgáltatnak:
– a kezeletlen kipufogógázban lévő gáznemű szennyezőanyagok mérésére a 6. számú melléklet 2. ábráján látható rendszer,
– egy teljes átáramlású hígító rendszer hígított kipufogógázában lévő gáznemű szennyezőanyag mérésére a 6. számú melléklet 3. ábráján látható rendszer,
– részecskékből álló szennyezőanyag-kibocsátásra a teljes átáramlású hígító rendszer, mely vagy minden üzemmódban külön szűrővel vagy egyszűrős módszerrel működik, és a 6. számú melléklet 13. ábráján látható.
A rendszer egyenértékűségét egy hét (vagy több) ciklusos, a szóban forgó rendszert és a fenti referenciarendszerek egyikét (esetleg többet) összehasonlító korrelációs vizsgálat során kell megállapítani.
Az egyenértékűség feltétele a súlyozott ciklusonkénti szennyezőanyag-kibocsátás átlagértékeinek ±5%-on belüli megegyezése. Ehhez a 3. számú melléklet 3.6.1. pontjában leírt ciklust kell használni.
4.1.2.1. A szén-monoxid kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogén-oxidok kibocsátására és a részecskékből álló szennyezőanyag kibocsátására kapott értékek a I. szabályozási lépcsőben az A, B és C kategóriájú motorok esetében ne haladják meg az alábbi táblázatban szereplőket:

Leadott teljesítmény
(P; kW)

Szén-monoxid
(CO; g/kWh)

Szénhidrogének
(HC; g/kWh)

Nitrogén-oxidok
(NOx; g/kWh)

Részecskék
(PT; g/kWh)

A: 130 ≤ P< 560

5,0

1,3

9,2

0,54

B: 75 ≤ P < 130

5,0

1,3

9,2

0,70

C: 37 ≤ P < 75

6,5

1,3

9,2

0,85

4.1.2.2. A 4.1.2.1. pontban megadott határértékek a motort elhagyó gázra vonatkoznak, mielőtt az még bármilyen kipufogógáz utókezelő készüléken áthaladna.
4.1.2.3. A szén-monoxid kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogén-oxidok kibocsátására és a részecskékből álló szennyezőanyag kibocsátására kapott értékek a II. szabályozási lépcsőben D, E, F, G kategóriájú motorok esetében ne haladják meg az alábbi táblázatban szereplőket:

Leadott teljesítmény
(P)
(kW)

Szén-monoxid
(CO)
(g/kWh)

Szénhidrogének
(HC)
(g/kWh)

Nitrogén-oxidok
(NOx)
(g/kWh)

Részecskék
(PT)
(g/kWh)

E: 130 ≤ P < 560

3,5

1,0

6,0

0,2

F: 75 ≤ P < 130

5,0

1,0

6,0

0,3

G: 37 ≤ P < 75

5,0

1,3

7,0

0,4

D: 19 ≤ P < 37

5,5

1,5

8,0

0,8

4.1.2.4. A III/A szabályozási lépcsőben a motor által kibocsátott szén-monoxid, a kibocsátott szénhidrogének és nitrogén-oxidok összege, valamint szilárd részecskék tömege nem haladhatja meg az alábbi táblázatban szereplő értékeket:

Nem közúti CI. motor, a belvízi hajó, vasúti mozdony és motorkocsi meghajtására szolgáló motor kivételével

Leadott teljesítmény
(P)
(kW)

Szén-monoxid
(CO)
(g/kWh)

Szénhidrogének és nitrogén-oxidok
összege
(HC+NOx; g/kWh)

Részecskék
(PT)
(g/kWh)

H: 130 ≤ P ≤ 560

3,5

4,0

0,2

I: 75 ≤ P < 130

5,0

4,0

0,3

J: 37 ≤ P < 75

5,0

4,7

0,4

K: 19 ≤ P < 37

5,5

7,5

0,6

Belvízi hajó motorja

Kategória: lökettérfogat/ effektívteljesítmény
(SV/P)
(liter/henger; kW)

Szén-monoxid
(CO)
(g/kWh)

Szénhidrogének és nitrogén-oxidok
összege
(HC+NOx; g/kWh)

Részecskék
(PT)
(g/kWh)

V1:1 SV<0,9 és P 37

5,0

7,5

0,40

V1:2 0,9 ≤ SV <1,2

5,0

7,2

0,30

V1:3 1,2 ≤ SV < 2,5

5,0

7,2

0,20

V1:4 2,5 ≤ SV < 5,0

5,0

7,2

0,20

V2:1 5,0 ≤ SV < 15

5,0

7,8

0,27

V2:2 15 ≤ SV < 20 és

P < 3300 kW

5,0

8,7

0,50

V2:3 15 ≤ SV < 20 és

P 3300 kW

5,0

9,8

0,50

V2:4 20 ≤ SV < 25

5,0

9,8

0,50

V2:4 25 ≤ SV < 30

5,0

11,0

0,50

Mozdony motorja

Kategória: effektív teljesítmény (P) és löketérfogat (SV)
(kW); (liter/henger)

Szén-monoxid
(CO)
(g/kWh)

Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összege (HC+NOx)
(g/kWh)

Részecskék
(PT)
(g/kWh)

RL A:130 P 560

3,5

4,0

0,2

 

Szén-monoxid
(CO; g/kWh)

Szénhidrogének
(HC; g/kWh)

Nitrogén-oxidok
(NOx; g/kWh)

Részecskék
(PT; g/kWh)

RH A: P > 560 kW

3,5

0,5

6,0

0,2

RH A: P > 2000 kW
és SV > 5 liter/henger

3,5

0,4

7,4

0,2

Vasúti motorkocsi motorja

Kategória: effektív teljesítmény (P)
(kW)

Szén-monoxid
(CO)
(g/kWh)

Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összege (HC+NOx)
(g/kWh)

Részecskék
(PT)
(g/kWh)

RC A: 130 < P

3,5

4,0

0,20

4.1.2.5. A III/B szabályozási lépcsőben a motor által kibocsátott szén-monoxid, a kibocsátott szénhidrogének, nitrogén-oxidok (adott esetben azok összege), valamint szilárd részecskék tömege nem haladhatja meg az alábbi táblázatban szereplő értékeket:

Nem közúti CI. motor, a belvízi hajó, vasúti mozdony és motorkocsi meghajtására szolgáló motor kivételével

Leadott teljesítmény (P)
(kW)

Szén-monoxid
(CO)
(g/kWh)

Szénhidrogének (HC)
(g/kWh)

Nitrogén-oxidok (NOx)
(g/kWh)

Részecskék
(PT)
(g/kWh)

L: 130 ≤ P ≤ 560

3,5

0,19

2,0

0,025

M: 75 ≤ P < 130

5,0

0,19

3,0

0,025

N: 56 ≤ P < 75

5,0

0,19

3,0

0,025

 

Szén-monoxid
(CO)
(g/kWh)

Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összege
(HC+NOx; g/kWh)

Részecskék
(PT)
(g/kWh)

P: 37 ≤ P < 56

5,0

4,7

0,025

Vasúti motorkocsi motorja

Kategória: effektív teljesítmény (P)
(kW)

Szén-monoxid
(CO)
(g/kWh)

Szénhidrogének (HC)
(g/kWh)

Nitrogén-oxidok (NOx)
(g/kWh)

Részecskék
(PT)
(g/kWh)

RC B: 130 < P

3,5

0,19

2,0

0,025

Mozdony motorja

Kategória: effektív telje
sítmény (P)
(kW)

Szén-monoxid
(CO)
(g/kWh)

Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összege (HC+NOx)
(g/kWh)

Részecskék
(PT)
(g/kWh)

R B:130 < P

3,5

4,0

0,025

4.1.2.6. A IV. szabályozási lépcsőben a motor által kibocsátott szén-monoxid, a kibocsátott szénhidrogének, nitrogén-oxidok (adott esetben azok összege), valamint szilárd részecskék tömege nem haladhatja meg az alábbi táblázatban szereplő értékeket:

Nem közúti CI. motor, a belvízi hajó, vasúti mozdony és motorkocsi meghajtására szolgáló motor kivételével

Leadott teljesítmény (P)
(kW)

Szén-monoxid
(CO)
(g/kWh)

Szénhidrogének (HC)
(g/kWh)

Nitrogén-oxidok (NOx)
(g/kWh)

Részecskék
(PT)
(g/kWh)

Q: 130 ≤ P ≤ 560

3,5

0,19

0,4

0,025

R: 56 ≤ P ≤ 130

5,0

0,19

0,4

0,025

4.1.2.7. A 4.1.2.4, 4.1.2.5 és 4.1.2.6. pontokban szereplő határértékek magukba foglalják a 3. számú melléklet 5. függeléke szerint számított romlást is.
A 4.1.2.5 és 4.1.2.6. pontokban szereplő határértékeket bármely, egy meghatározott ellenőrzési tartományon belül véletlenszerűen kiválasztott terhelési állapotban – olyan speciális motorüzemi feltételektől eltekintve, amelyekre nem vonatkozik ez a rendelkezés – a 30 másodperces időtartam alatt meghatározott emissziós értékek nem léphetik túl 100%-nál nagyobb mértékben. Az ellenőrzési tartományt, amelyen belül a túllépésre vonatkozó szabály érvényes, valamint a kivételt képező motorüzemi feltételeket a hatóság a kérelmezővel együttesen állapítja meg.
4.1.2.8. Ha egy, e melléklet 6. szakasza és 2. számú melléklet 2. függeléke által meghatározott motorcsalád egynél több teljesítménysávra terjed ki, az alapmotor (típusjóváhagyás) és a család minden motortípusa (gyártásegyezőség) szennyezőanyag-kibocsátási értékeinek a magasabb teljesítménysáv szigorúbb követelményeinek kell megfelelniük. A kérelmező megteheti, hogy a motorcsaládok meghatározását egyes teljesítménysávokra korlátozza, és ennek megfelelően kéri a típusjóváhagyást.
4.2. Külsőgyújtású motorok
4.2.1. Általános megjegyzések
Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással lehetnek a gáznemű és a részecskékből álló szennyező anyagok kibocsátására úgy kell megtervezni, legyártani és felszerelni, hogy a motor normális üzemben, a rá ható rezgések ellenére, megfeleljenek az ebben a rendeletben előírt követelményeknek.
A gyártónak olyan műszaki intézkedéseket kell tennie, hogy azok biztosítsák az említett szennyező anyagok kibocsátásának hatékony korlátozását, ennek az irányelvnek megfelelően, a motor egész élettartama alatt, normális üzemeltetési viszonyok mellett. Ezek a rendelkezések teljesítettnek tekinthetők, ha a 4. melléklet 4. függeléke előírásainak megfelelnek.
4.2.2.    A szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó műszaki előírások
A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáznemű és a részecskékből álló szennyező anyagok mennyiségét a 6. számú mellékletben leírt módszerekkel (és utókezelő berendezések alkalmazásával) kell mérni.
Más rendszerek vagy analizátorok is elfogadhatók, ha az alábbi referenciarendszerekkel egyenértékű eredményeket szolgáltatnak:
– a kezeletlen kipufogógázban lévő gáznemű szennyező anyagok mérésére a 6. számú melléklet 2. ábráján látható rendszer,
– egy teljes átáramlású hígító rendszer hígított kipufogógázában lévő gáznemű szennyezőanyag mérésére a 6. számú melléklet 3. ábráján látható rendszer.
4.2.2.1.    A szénmonoxid, szénhidrogének, nitrogén-oxidok és az összesített szénhidrogén és nitrogénoxid kibocsátására kapott értékek az 1. lépcsőben ne haladják meg azokat, amelyek az alábbi táblázatban láthatók:

1. szabályozási lépcső

Osztály

Szénmonoxid
CO
(g/kWh)

Szénhidrogének
HC
(g/kWh)

Nitrogénoxidok
NOx (g/kWh)

Szénhidrogének és nitrogén-
oxidok
HC+NOx (g/kWh)

SH-1

805

295

5,36

 

SH-2

805

241

5,36

 

SH-3

603

161

5,36

 

SN-1

519

 

 

50

SN-2

519

 

 

40

SN-3

519

 

 

16,1

SN-4

519

 

 

13,4

4.2.2.2.    A szénmonoxid, szénhidrogének, nitrogén-oxidok és az összesített szénhidrogén és nitrogénoxid kibocsátására kapott értékek a 2. lépcsőben ne haladják meg azokat, amelyek az alábbi táblázatban láthatók:

2. szabályozási lépcső36

Osztály

Szénmonoxid (CO)
(g/kWh)

Szénhidrogén és nitrogénoxid
(HC+NOx)
(g/kWh)

SH-1

805

50

SH-2

805

50

SH-3

603

72

SN-1

610

50,0

SN-2

610

40,0

SN-3

610

16,1

SN-4

610

12,1


36 Lásd 4. számú melléklet 4. függelék, beleértve a romlási tényezőket is.

A nitrogénoxidok kibocsátása egyik motorosztálynál sem haladhatja meg a 10 g/kWh értéket.
4.2.2.3. A „hordozható kézi motor”-nak az R. 2. §-ában adott meghatározása a motoros hómaró gépekben alkalmazott kétütemű motoroknak csak az SH:1, SH:2 és SH:3 osztály határértékeinek kell megfelelniük.
4.3. Beépítés a nem közúti mozgó gépbe
A motor mozgó gépbe való beépítése feleljen meg a típusjóváhagyás érvényességi tartományában meghatározott korlátozásoknak. Ezenfelül a motor jóváhagyását illetően az alábbi jellemzőket is minden esetben teljesíteni kell:
4.3.1. a szívócsőben kialakuló nyomás ne legyen nagyobb annál, amit a 2. számú melléklet 1., illetve 3. függelékében a jóváhagyott motorra megadtak;
4.3.2. a kipufogó ellennyomás ne legyen nagyobb annál, amit a 2. számú melléklet 1. függelékében, illetve 3. függelékében a jóváhagyott motorra megadtak.
5. A gyártás megfelelőség értékelésének leírása
5.1. A gyártás minőségének, a gyártás megfelelőségének hatékony biztosítását szolgáló, a típusjóváhagyás megadása előtt a jóváhagyó hatóság által megvizsgálandó intézkedéseket és eljárásokat illetően, a jóváhagyó hatóságnak a követelmények kielégítéseként el kell fogadnia a gyártó nyilatkozatát arról, hogy az MSZ EN 29002 szabvány szerinti tanúsított minőségbiztosítási rendszert működtet (melynek érvényessége kiterjed a szóban forgó motorokra), vagy egy ezzel egyenértékű minőségbiztosítási szabvány szerinti tanúsítással rendelkezik. A gyártónak közölnie kell a tanúsítás részleteit, és vállalnia kell, hogy tájékoztatja a jóváhagyási hatóságot minden, annak érvényességét vagy hatályát érintő változásról. A 4.2. pont szerinti követelmények folyamatos teljesítésének igazolása érdekében alkalmas gyártásellenőrzéseket kell végrehajtani.
5.2. A jóváhagyás birtokosa:
5.2.1. biztosítsa a termék minőségének hatékony ellenőrzését lehetővé tevő eljárások meglétét;
5.2.2. rendelkezzék az egyes jóváhagyott típusok egyezőségének vizsgálatához szükséges ellenőrző berendezésekkel;
5.2.3. biztosítsa, hogy a vizsgálati eredmények feljegyzésre kerüljenek, és a dokumentumok a jóváhagyási hatósággal egyetértésben meghatározott ideig rendelkezésre álljanak;
5.2.4. elemezze mindenfajta vizsgálat eredményét a motorjellemzők állandóságának ellenőrzése és biztosítása érdekében, figyelembe véve a termelési folyamat változásait;
5.2.5. biztosítsa, hogy minden olyan motor- vagy alkatrészminta, ami a szóban forgó vizsgálatfajta esetében a nem-egyezőséget bizonyítja, újabb mintavételhez és újabb próbához vezessen. Minden szükséges intézkedést meg kell tenni a gyártás egyezőségének helyreállítása érdekében.
5.3. A típusjóváhagyást megadó hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártási egységekre alkalmazható egyezőség-ellenőrzési módszereket.
5.3.1. Az ellenőrzések alkalmával a vizsgálati adatokat tartalmazó könyveket és a gyártás-felügyeleti feljegyzéseket be kell mutatni a látogató ellenőrnek.
5.3.2. Ha felmerül a gyanú, hogy a minőség nem megfelelő, vagy ha szükségesnek tűnik a 4.2. pont követelményeinek teljesítésével kapcsolatban bemutatott adatok érvényességének igazolása, az alábbi 5.3.2.1–5.3.3. pontok szerinti eljárást kell követni:
5.3.2.1. egy motort kell kiemelni a sorozatból és azt a 3. számú mellékletben leírt vizsgálatnak kell alávetni. A szennyezőanyag kibocsátására kapott értékek ne haladják meg a 4.2.1. pont táblázatában megadott mennyiségeket, a 4.2.2. pont követelményeit is figyelembe véve, illetve a 4.2.3. pont táblázatában megadott értékeket;
5.3.2.2. ha a sorozatból kiemelt motor nem teljesíti az 5.3.2.1. pont követelményeit, a gyártó kérheti mérések elvégzését a sorozatból kivett, azonos jellemzőkkel rendelkező motorok egy mintacsoportján, melyben az eredetileg kiválasztott motor is benne van. A mintacsoport nagyságát a műszaki szolgálattal egyetértésben a gyártó határozza meg. A motorokat, az eredetileg kiválasztott motor kivételével, vizsgálatnak kell alávetni. Ekkor minden egyes szennyezőanyagra meg kell határozni a mintával nyert eredmények számtani középértékét. A sorozatgyártás akkor tekinthető egyezőnek, ha az alábbi feltétel teljesül:
2005_0L__200000759EA7_000_1.jpg
ahol:
L –     az egyes szennyezőanyagok kibocsátásra vonatkozó, a 4.2.1., illetve a 4.2.3. pontban előírt határérték;
S –     az n mérésből kapott tapasztalati szórás5
_________________
5 2005_0L__200000759EA7_000_2.jpg ahol n a megvizsgált motorok száma.
k – az n-től függő, az alábbi táblázat szerinti statisztikai tényező (n – a megvizsgált motorok száma):

n

2

3

4

5

6

7

8

9

10

k

0,973

0,613

0,489

0,421

0,376

0,342

0,317

0,296

0,279

 

 

 

 

 

 

 

 

 

n

11

12

13

14

15

16

17

18

19

k

0,265

0,253

0,242

0,233

0,224

0,216

0,210

0,203

0,198

ha n ≥ 20, akkor 2005_0L__200000759EA7_000_3.jpg
5.3.3. A gyártás megfelelőségének megállapításáért felelős jóváhagyó hatóság, vagy a műszaki szolgálat a vizsgálatokat a gyártó előírásainak megfelelően részben vagy teljesen bejáratott motorokon végzi el.
5.3.4. A jóváhagyó hatóság által elrendelt szemlék szokásos gyakorisága évi egy szemle. Ha az 5.3.2. pont követelményei nem teljesülnek, az illetékes hatóságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy minden szükséges lépést megtettek a gyártás egyezőségének a lehető legrövidebb időn belüli helyreállítására.
6. A motorcsaládot meghatározó paraméterek
A motorcsaládot azok az alapvető tervezési paraméterek határozzák meg, melyeknek a család minden motorjánál azonosaknak kell lenniük. Egyes esetekben a paraméterek kölcsönhatásban lehetnek egymással. Ezeket a hatásokat szintén figyelembe kell venni annak biztosítására, hogy egy családba csak hasonló kipufogógáz szennyezőanyag-kibocsátási jellemzőkkel bíró motorok kerüljenek. Ahhoz, hogy a motorokat ugyanabba a családba tartozóknak lehessen tekinteni, az alább felsorolt alapvető paraméterek tekintetében azonosaknak kell lenniük:
6.1. Munkafolyamat:
– 2-ütemű
– 4-ütemű
6.2. Hűtőközeg:
– levegő
– víz
– olaj
6.3.    Az egyes hengerek lökettérfogata, a motorcsaládon belül a legnagyobb lökettérfogat 85% és 100%-a között lehet
6.4.    A szívás rendszere
6.5.    Üzemanyag típus
– dízel,
– benzin.
6.6.    Az égéstér típusa/kialakítása
6.7.    Szelep és nyílások – elrendezés, méret, darabszám
6.8.    Üzemanyag-ellátó rendszer:
kompresszió-gyújtású motornál
–    szivattyú - vezeték - befecskendezés
–    soros adagolószivattyú
–    elosztó rendszerű adagolószivattyú
–    egyedi befecskendezés
–    szivattyú - fúvóka rendszer
Külsőgyújtású motornál:
–    porlasztó
–    szívócső befecskendezés
–    közvetlen befecskendezés
6.9.     Különféle jellemzők:
– kipufogógáz visszavezető rendszer
– víz befecskendezés/emulzió
– levegő-befúvás
– feltöltőlevegő hűtés
– gyújtás módja (kompresszió, szikra)
6.10. A kipufogógáz utókezelése
– oxidációs katalizátor
– redukciós katalizátor
– háromutas katalizátor
– termoreaktor
– részecskeszűrő
7. Az alapmotor kiválasztása
7.1. A család alapmotor kiválasztásának elsődleges kritériuma, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti tüzelőanyag-szállítás a közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszámnál. Ha egynél több motor felel meg ennek az elsődleges feltételnek, az alapmotor kiválasztásának másodlagos kritériuma az, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti tüzelőanyag-szállítás a névleges fordulatszámnál. Bizonyos esetekben a jóváhagyó hatóság úgy ítélheti meg, hogy a család legrosszabb szennyezőanyag-kibocsátás értékét egy második motor vizsgálata jellemezheti a legjobban. Így a jóváhagyási hatóság egy második motort is kiválaszthat a vizsgálathoz olyan tulajdonságok alapján, melyekből arra lehet következtetni, hogy a család motorjai közül ennek lehet a legnagyobb a szennyezőanyag-kibocsátása.
7.2. Ha az egy családba tartozó motorok olyan változó tulajdonságokkal is rendelkeznek amelyekről feltételezhető, hogy hatással vannak a szennyezőanyag-kibocsátásra, ezeket a tulajdonságokat is meg kell állapítani, és figyelembe kell venni az alapmotor kiválasztásánál.
8. A III B. ÉS IV. SZAKASZRA VONATKOZÓ TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI KÖVETELMÉNYEK
8.1. Ez a pont azokra az elektronikus vezérlésű motorokra vonatkozik, amelyek mind az üzemanyag-befecskendezés mennyiségét, mind időzítését elektronikusan vezérlik (a továbbiakban: motorok). Ez a pont a motoron az e melléklet 4.1.2.5. és 4.1.2.6. pontjában meghatározott kibocsátási határértékeknek való megfelelés érdekében használt technológiától függetlenül alkalmazandó.
8.2. Fogalommeghatározások
E pont alkalmazásában:
8.2.1. kibocsátáscsökkentő stratégia: a kibocsátáscsökkentő rendszer egy kibocsátáscsökkentő alapstratégiával és kibocsátáscsökkentő segédstratégiákkal való kombinációja, amely vagy a motor, vagy annak a nem közúti mozgó gép általános kialakításának részét képezi, amelybe a motort beszerelték.
8.2.2. reagens: bármely olyan fogyó vagy nem újratermelődő anyag, amelyre a kipufogógáz-utókezelő rendszer hatékony működése érdekében van szükség, illetve amelyet erre használnak.
8.3. Általános követelmények
8.3.1. A kibocsátáscsökkentő alapstratégiára vonatkozó követelmények
8.3.1.1. A kibocsátáscsökkentő alapstratégiát, amely a motor üzemeltetése alatti teljes fordulatszám- és nyomatéktartományban aktív, úgy kell kialakítani, hogy a motor megfeleljen az ebben az irányelvben foglalt rendelkezéseknek.
8.3.1.2. Minden olyan kibocsátáscsökkentő alapstratégia tilos, amely különbséget tud tenni a szabványosított típus-jóváhagyási vizsgálat alatti és egyéb üzemeltetési körülmények melletti motorműködés között, és ennélfogva a típus- jóváhagyási eljárás lényeges körülményeihez képest eltérő körülmények melletti működés esetén alacsonyabb kibocsátáscsökkentő teljesítményt eredményez.
8.3.2. A kibocsátáscsökkentő segédstratégiára vonatkozó követelmények
8.3.2.1. Kibocsátáscsökkentő segédstratégiát lehet használni motorokban vagy nem közúti mozgó gépekben, feltéve, hogy a segédstratégia aktív állapotban – bizonyos környezeti vagy üzemeltetési körülményekre adott válaszként – módosítja ugyan a kibocsátáscsökkentő alapstratégiát, de állandó jelleggel nem csökkenti a kibocsátáscsökkentő rendszer hatékonyságát.
a) ha a kibocsátáscsökkentő segédstratégia a típus-jóváhagyási vizsgálat alatt aktiválódik, a 8.3.2.2. és 8.3.2.3. pontot nem kell alkalmazni;
b) ha a kibocsátáscsökkentő segédstratégia nem aktiválódik a típus-jóváhagyási vizsgálat alatt, igazolni kell, hogy a kibocsátáscsökkentő segédstratégia csak annyi ideig aktív, amennyi a 8.3.2.3. pontban foglalt célok érdekében szükséges.
8.3.2.2.     A III B. és a IV. szakaszra a következő feltételek vonatkoznak:
a) A III B. szakasznak megfelelő motorokra vonatkozó feltételek:
aa) 1 000 métert meg nem haladó tengerszint feletti magasság (vagy 90 kPa-nak megfelelő légnyomás);
ab) 275 K és 303 K (2 °C és 30 °C) közötti környezeti hőmérséklet;
ac) a motorhűtő közeg hőmérséklete 343 K (70 °C) feletti.
A motor aa), ab) és ac) pontban leírt feltételek szerinti működése esetén a kibocsátáscsökkentő segédstratégia csak kivételesen aktiválódhat.
b) A IV. szakasznak megfelelő motorokra vonatkozó feltételek:
ba) legalább 82,5 kPa légköri nyomás;
bb) környezeti hőmérséklet a következő tartományban:
– legalább 266 K (–7 °C),
– legfeljebb, az adott légköri nyomásnál a következő egyenlettel meghatározott hőmérséklet: Tc = –0,4514 · (101,3 – pb) + 311, ahol: Tc a kiszámított környezeti léghőmérséklet Kelvinben és Pb a légköri nyomás kPa-ban;
bc) a motorhűtő közeg hőmérséklete 343 K (70 °C) feletti.
A motor ba), bb) és bc) pontban leírt feltételek szerinti működése esetén a kibocsátáscsökkentő segédstratégia csak akkor aktiválódhat, amennyiben a 8.3.2.3. pontban foglalt célok érdekében bizonyítottan szükséges, és a jóváhagyó hatóság is jóváhagyja.
c) Hideg hőmérsékleti működés
A b) pont követelményeitől eltérve kibocsátáscsökkentő segédstratégiát lehet használni egy IV. szakasznak megfelelő, kipufogógáz-visszavezető rendszerrel (EGR) felszerelt motoron, ha a környezeti hőmérséklet 275 K (2 °C) alatt van és teljesül az alábbi két kritérium egyike:
ca)    a szívócső hőmérséklete legfeljebb a következő egyenlettel meghatározott hőmérséklet: IMTc = PIM/15,75 + 304,4, ahol: IMTc a szívócső számított hőmérséklete, K és PIM pedig a szívócső abszolút nyomása kPa-ban;
cb)    a motorhűtő közeg hőmérséklete legfeljebb a következő egyenlettel meghatározott hőmérséklet: ECTc = PIM/14,004 + 325,8, ahol: ECTc a motorhűtő közeg számított hőmérséklete, K és PIM pedig a szívócső abszolút nyomása kPa-ban.
8.3.2.3. A kibocsátáscsökkentő segédstratégia különösen a következő célokból aktiválódhat:
a) fedélzeti vezérlőjelek általi aktiválás a motor védelmében (ideértve a levegőrendszer védelmét is) és/vagy azon nem közúti mozgó gép védelmében, amelybe a motor be van építve;
b) üzembiztonsági okokból;
c) a túlzott kibocsátás megelőzése érdekében hidegindítás, a motor bemelegítése vagy leállítása alatt;
d) meghatározott környezeti vagy üzemeltetési körülmények esetén az előírás hatálya alá eső valamelyik szennyező anyag kibocsátásának ellenőrzéséről történő lemondás annak érdekében, hogy cserében a többi szennyező anyag kibocsátása az adott motorra vonatkozó határértékeken belül maradjon. A cél egy természetes jelenség hatásának oly módon történő ellensúlyozása, aminek eredményeképpen az összes szennyező komponens elfogadható mértékben szabályozható marad.
8.3.2.4. A gyártó köteles a műszaki hatóságnak a típus-jóváhagyási vizsgálat időpontjában igazolni, hogy a kibocsátáscsökkentő segédstratégiák működése megfelel a 8.3.2. pontban foglalt követelményeknek. Az igazolás a 8.3.3. pontban említett dokumentáció értékelésével történik.
8.3.2.5. Kibocsátáscsökkentő segédstratégia csak a 8.3.2. pontban leírtaknak megfelelően működhet.
8.3.3. A dokumentációra vonatkozó követelmények
8.3.3.1. A gyártónak a típus-jóváhagyási kérelem mellett adatközlő mappát kell benyújtania a műszaki szolgálatnak, amely tájékoztatást nyújt valamennyi szerkezeti elemről és kibocsátáscsökkentő stratégiáról, valamint azokról az eszközökről, amelyekkel a segédstratégia közvetlen vagy közvetett módon a kimeneti változókat szabályozza. Az adatközlő mappa két részből áll:
a) a típus-jóváhagyási kérelem mellé csatolt dokumentációs csomagból, amelynek teljes áttekintést kell adnia a kibocsátáscsökkentő stratégiáról. Igazolni kell, hogy minden olyan kimeneti állapot ismert, amelyet a különböző egységek bemeneti jeleit felhasználó szabályozási mátrix lehetővé tesz. Az erről szóló dokumentáció a II. mellékletben említett adatközlő mappa részét kell, hogy képezze;
b) abból a kiegészítő anyagból, amelyet ugyan bemutatnak a műszaki szolgálatnak, de nem kell csatolni a típusjóváhagyási kérelemhez, és amelynek magában kell foglalnia a kibocsátáscsökkentő segédstratégia által módosított paramétereket és a stratégia működésének peremfeltételeit, különösen a következőket:
ba) a hatékony kibocsátáscsökkentést eredményező üzemanyagrendszer és más fontos rendszerek (kipufogógáz-visszavezető rendszer (EGR) vagy reagensadagolás) szabályozási logikájának, az időzítési stratégiáknak, valamint a »ki-be« kapcsolási pontoknak a leírása valamennyi üzemmódra;
bb) a motoron alkalmazott valamennyi kibocsátáscsökkentő segédstratégia használatának indokolása, a szennyezőanyag-kibocsátásra gyakorolt hatásokat bemutató anyag és mérési adatok kíséretében. Az indokolás alapulhat mérési adatokon, megalapozott műszaki elemzésen vagy a kettő kombinációján;
bc) a NOx -szabályozás helytelen működésének felismerésére, elemzésére és diagnosztizálására használt algoritmusok vagy (adott esetben) szenzorok részletes leírása;
bd) a 8.4.7.2. pontban említett követelményeknél használt tűréshatárok, az alkalmazott módszertől függetlenül.
8.3.3.2. A 8.3.3.1. pont b) alpontjában említett kiegészítő anyagot a jóváhagyó hatóság kérésére a rendelkezésére kell bocsátani. A hatóság ezen iratanyag tekintetében – üzleti érdekére hivatkozással a gyártó által benyújtott kérelem alapján – további ügyfelek iratbetekintési jogát korlátozza (ezen iratanyagot bizalmasan kezeli).
8.4. A III B. szakasznak megfelelő motorok NOx-szabályozására vonatkozó követelmények
8.4.1. A gyártónak – a II. melléklet 1. függelékének 2. pontjában és a II. melléklet 3. függelékének 2. pontjában meghatározott dokumentumokat használva – az NOx -szabályozásra szolgáló intézkedések működési jellemzőit teljes mértékben leíró információt kell benyújtania.
8.4.2. Reagenst igénylő kibocsátáscsökkentő rendszer esetében a gyártónak – a II. melléklet 1. függelékének 2.2.1.13. pontja és 3. függelékének 2.2.1.13. pontja szerint – meg kell adnia a reagens jellemzőit, ideértve a reagens típusát, a feloldott reagens koncentrációját, az üzemi hőmérsékleti feltételeket, valamint a reagens összetételére és minőségére vonatkozó nemzetközi szabványokra való hivatkozást.
8.4.3. A motor kibocsátáscsökkentő stratégiájának működnie kell a Közösség területén szokásosan előforduló minden környezeti feltétel mellett, különösen alacsony környezeti hőmérsékletek esetén is.
8.4.4. A gyártónak igazolnia kell, hogy reagens használata esetén a típus-jóváhagyási eljárás során alkalmazandó kibocsátásmérési ciklus alatt az ammóniakibocsátás nem haladja meg a 25 ppm átlagértéket.
8.4.5. Ha a nem közúti mozgó gépekre különálló reagenstartályokat szerelnek fel vagy kapcsolnak hozzájuk, biztosítani kell a tartályban található reagensből való mintavételt. A mintavételi pontnak speciális szerszám vagy eszköz használata nélkül is könnyen hozzáférhetőnek kell lennie.
8.4.6. Használati és karbantartási követelmények
8.4.6.1. A típusjóváhagyást a 4. cikk (3) bekezdésének megfelelően ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a nem közúti mozgó gépek kezelőit legalább az alábbiakat magában foglaló írásbeli használati utasítással látják el:
a) a beszerelt motor helytelen működtetéséből, használatából vagy karbantartásából eredő lehetséges működési hibákat elmagyarázó, részletes figyelmeztetések a hozzájuk tartozó hibaelhárítási intézkedésekkel együtt;
b) a gép helytelen használatából adódó lehetséges motorműködési hibákat elmagyarázó, részletes figyelmeztetések a hozzájuk tartozó hibaelhárítási intézkedésekkel együtt;
c) a reagens helyes használatára vonatkozó információ és utasítás a reagens újratöltési gyakoriságáról a szokásos karbantartási időpontok között;
d) egyértelmű figyelmeztetés arról, hogy az adott motortípusra kiállított típus-jóváhagyási tanúsítvány csak a következő feltételek együttes teljesülése mellett érvényes:
da) a motort a megadott használati utasítások szerint működtetik, használják és tartják karban;
db) helytelen működés, használat vagy karbantartás esetén azonnal felléptek az a) és b) pontban említett figyelmeztetésekben megadott hibaelhárítási intézkedéseknek megfelelően;
dc) a motort nem használták szándékosan rendeltetésének nem megfelelően, és főként nem hatástalanították a kipufogógáz-visszavezető vagy a reagens-adagoló rendszert.
Az utasításokat egyértelműen és érthetően (nem szaknyelven) kell megfogalmazni, ugyanazt a nyelvezetet használva, mint a nem közúti mozgó gépekhez vagy azok motorjaihoz tartozó kezelői kézikönyvben.
8.4.7. Reagens-szabályozás (ha van)
8.4.7.1. A típusjóváhagyást a 4. cikk (3) bekezdésének megfelelően ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a gép kezelőjét kijelzőkkel vagy – a nem közúti mozgó gép adott konfigurációjának megfelelően – más alkalmas módon tájékoztatják a következőkről:
a) a reagens tároló tartályban maradt reagens mennyisége, valamint külön jelzés arról, ha a reagens mennyisége a teli tartály űrtartalmának 10 %-a alá csökkent;
b) ha a reagens tároló tartály kiürül vagy majdnem kiürül;
c) ha a tartályban lévő reagens a beépített eszközök szerint nem felel meg a II. melléklet 1. függelékének 2.2.1.13. pontja vagy 3. függelékének 2.2.1.13. pontja szerint bejelentett vagy feljegyzett jellemzőknek;
d) ha megszakad a reagens adagolás, kivéve az olyan eseteket, amikor azt a motorvezérlő egység vagy az adagolás-szabályozó szakítja meg azon motorüzemeltetési körülményekre reagálva, amelyek mellett nincs szükség adagolásra, feltéve, hogy ezeket az üzemeltetési körülményeket a jóváhagyó hatóság tudomására hozták.
8.4.7.2. A reagensnek a bejelentett jellemzőknek és a kapcsolódó NOx-kibocsátási tűréshatároknak való megfelelőségére vonatkozó követelményeket az alábbi módszerek valamelyikével kell teljesíteni, a gyártó döntése szerint:
a) közvetlen módszerek, mint például a reagens minőségét érzékelő szenzor használata;
b) közvetett módszerek, mint például NOx-érzékelő használata a kipufogórendszerben a reagens hatékonyságának értékelésére;
c) bármilyen egyéb módszer, feltéve, hogy hatékonysága legalább megegyezik az a) vagy b) pontban említett módszerek hatékonyságával, és az ebben a pontban foglalt fő követelményeknek eleget tesznek.
8.5.    A IV. szakasznak megfelelő motorok NOx-szabályozására vonatkozó követelmények
8.5.1.    A gyártónak – a 2. számú melléklet 1. függelék 2. pontjában és a 2. számú melléklet 3. függelék 2. pontjában meghatározott dokumentumokat használva – az NOx-szabályozásra szolgáló intézkedések működési jellemzőit teljes mértékben leíró információkat kell benyújtania.
8.5.2.    A motor kibocsátáscsökkentő stratégiájának működnie kell az Európai Unió területén szokásosan előforduló minden környezeti feltétel mellett, különösen alacsony környezeti hőmérsékletek esetében is. Ez a követelmény nem korlátozódik azon feltételekre, amelyek mellett kibocsátáscsökkentő alapstratégiát kell alkalmazni a 8.3.2.2. pont előírásai szerint.
8.5.3.    A gyártónak igazolnia kell, hogy reagens használata esetén a típus-jóváhagyási eljárás során a melegindításos nem közúti állandósult állapotú ciklus vagy nem közúti átmeneti állapotú (tranziens) ciklus alatt az ammóniakibocsátás nem haladja meg a 10 ppm átlagértéket.
8.5.4.    Ha a nem közúti mozgó gépekre reagenstartályokat szerelnek fel vagy kapcsolnak hozzájuk, biztosítani kell a tartályban található reagensből való mintavétel lehetőségét. A mintavételi pontnak speciális szerszám vagy eszköz használata nélkül is könnyen hozzáférhetőnek kell lennie.
8.5.5.    A típusjóváhagyást az 5. § (3) bekezdésének megfelelően a következő feltételekhez kell kötni:
a)    a nem közúti mozgó gépek kezelőit írásbeli karbantartási utasítással látják el;
b)    az eredetiberendezés-gyártó (OEM) számára beépítési útmutatót biztosítanak a motorhoz, amely magában foglalja a jóváhagyott motortípus részét képező kibocsátáscsökkentő rendszert;
c)    az eredetiberendezés-gyártó (OEM) számára útmutatót biztosítanak az üzemeltetőt figyelmeztető rendszerhez, a használatkorlátozó rendszerhez és (adott esetben) a reagens fagyvédelméről;
d)    alkalmazzák az ezen melléklet 1. függelékében szereplő, a használati utasításra, a beépítési útmutatóra, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszerre, a használatkorlátozó rendszerre és a reagens fagyvédelmére vonatkozó rendelkezéseket.
8.6.    Ellenőrzési tartomány a IV. szakasz esetében
E melléklet 4.1.2.7. pontjának megfelelően a IV. szakasznak megfelelő motorok esetében az 1. számú melléklet 2. függelékében meghatározott ellenőrzési tartományból vett kibocsátási minták nem haladhatják meg 100 %-nál nagyobb mértékben az e melléklet 4.1.2.6. pont szerinti táblázatában foglalt kibocsátási határértékeket.
8.6.1.    A demonstrációra vonatkozó követelmények
A műszaki szolgálat a vizsgálat céljára legfeljebb három terhelési és sebességi pontot választ ki véletlenszerűen az ellenőrzési tartományon belül. A műszaki szolgálat véletlenszerűen meghatározza a vizsgálati pontok sorrendjét. A vizsgálatot az NRSC (non-road steady cycle = nem közúti állandósult állapotú ciklus) fő követelményei szerint kell lebonyolítani, de minden vizsgálati pontot külön kell értékelni. Minden vizsgálati pontnak meg kell felelnie a 8.6. pontban meghatározott határértékeknek.
8.6.2.    Vizsgálati követelmények
A vizsgálatot a 3. számú mellékletben leírt módon, a különálló vizsgálati ciklusok után azonnal el kell végezni.
Amennyiben azonban a gyártó a 3. számú melléklet 1.2.1. pontja alapján az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. mellékletében leírt eljárást alkalmazza, a vizsgálatot a következőképpen kell végrehajtani:
a)    a vizsgálatot az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. melléklet 7.8.1.2. pont a)–e) alpontjában leírt módon, a különálló vizsgálati ciklusok után, de az f) alpont szerinti vizsgálat utáni eljárások előtt, vagy az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. melléklet 7.8.2.2. pont a)–d) alpontjában leírt, átmeneteket is magában foglaló vizsgálati ciklus (Ramped Modal Cycle, RMC) után, de az e) alpont szerinti vizsgálat utáni eljárások előtt azonnal el kell végezni;
b)    a vizsgálatot az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. melléklet 7.8.1.2. pont b)–e) alpontjában előírt módon, a többszűrős módszerrel (minden vizsgálati ponton külön szűrővel) mindhárom választott vizsgálati ponton el kell végezni;
c)    minden egyes vizsgálati pontra ki kell számolni a fajlagos kibocsátási értéket (g/kWh);
d)    a kibocsátási értékeket ki lehet számolni mólban az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. melléklet A.7. függeléke segítségével vagy tömegben az A.8. függelék segítségével, de összhangban kell lenniük a különálló vizsgálatok vagy az RMC vizsgálat során alkalmazott módszerrel;
e)    a gázhalmazállapotú szennyező anyagok összegének kiszámításához az Nmode értékét 1-nek kell venni és 1 értékű súlyozási tényezőt kell használni;
f)    a szilárd halmazállapotú szennyező anyagok mennyiségének kiszámításához a többszűrős módszert kell alkalmazni, az összeg kiszámításához az Nmode értékét 1-nek kell venni és 1 értékű súlyozási tényezőt kell használni.
8.7.    A IV. szakasznak megfelelő motorok forgattyúházból származó kibocsátásának ellenőrzése
8.7.1.    A 8.7.3. pontban megadott kivétellel a motor forgattyúházának szellőztető rendszere nem engedhet gázokat közvetlenül a levegőbe.
8.7.2.    A motorok működés közben kibocsáthatnak a forgattyúházból gázokat, amennyiben azok a kipufogórendszerbe mindig a kipufogógáz-utókezelő előtt kerülnek be.
8.7.3.    A levegőbevezetéshez turbókompresszorral, szivattyúkkal, ventilátorokkal vagy töltőkompresszorral felszerelt motorok a forgattyúházból kibocsáthatnak gázokat a levegőbe. Ebben az esetben a forgattyúházból kibocsátott gázokat az e szakasz 8.7.3.1. pontjának megfelelően végzett valamennyi kibocsátásmérés során (fizikailag vagy matematikailag) hozzá kell adni a kipufogógáz-kibocsátáshoz.
8.7.3.1.    A forgattyúházból származó kibocsátások
A motor forgattyúházának szellőztető rendszere nem engedhet gázokat közvetlenül a levegőbe a következők kivételével: a levegőbevezetéshez turbókompresszorral, szivattyúkkal, ventilátorokkal vagy töltőkompresszorral felszerelt motorok a forgattyúházból bocsáthatnak ki gázokat a levegőbe, ha azokat valamennyi kibocsátásmérés során (fizikailag vagy matematikailag) hozzáadják a kipufogógáz-kibocsátáshoz. Az ezt a kivételt kihasználó gyártóknak úgy kell beszerelniük a motorokat, hogy a forgattyúházból származó kibocsátást a mintavevő rendszerbe lehessen irányítani. E pont alkalmazásában a forgattyúházból származó és a teljes folyamat során a kipufogógáz-utókezelő rendszer előtt a kipufogógázba kerülő kibocsátások nem tekintendők közvetlenül a környezeti levegőbe jutó kibocsátásoknak.
A nyitott forgattyúházból származó kibocsátásokat kibocsátásmérési célból a következőképpen kell a kipufogórendszerbe irányítani:
a)    a csöveknek sima fallal kell rendelkezniük, elektromosan vezetőnek kell lenniük, és nem léphetnek reakcióba a forgattyúházból származó kibocsátásokkal; a csöveknek a lehető legrövidebbnek kell lenniük;
b)    a laboratóriumi forgattyúház csövezésében a lehető legkevesebb hajlatnak kell lennie, a feltétlenül szükséges hajlatok sugarát pedig a lehető legnagyobbra kell alakítani;
c)    a laboratóriumi forgattyúház kipufogó csövezésének teljesítenie kell a gyártónak a forgattyúház ellennyomására vonatkozó előírásait;
d)    a forgattyúház kipufogócsövezése és a hígítatlan kipufogógáz találkozási pontjának az esetleges utókezelő rendszer után, az esetleges kipufogógáz-szűkítés után, illetve kellő mértékben a mintavevő szondák előtt kell elhelyezkednie, így biztosítva, hogy a mintavétel előtt teljes legyen a keveredés. A forgattyúház kipufogócsövezésének be kell nyúlnia a kipufogógáz szabad áramlásába a határfelületi hatás elkerülése és a keveredés elősegítése érdekében. A forgattyúház kipufogócsövezésének kivezetése a hígítatlan kipufogógázhoz képest bármely irányba nézhet.
9.    A MOTORTELJESÍTMÉNY-KATEGÓRIA KIVÁLASZTÁSA
9.1.    Az e melléklet 1.1. és 1.4. pontjában meghatározott, változó sebességű motoroknak a melléklet 4. pontjában megadott kibocsátási határértékeknek való megfelelésének megállapításához teljesítménysávokba kell őket osztani e melléklet 2.4. pontja szerint mért hasznos teljesítmény legmagasabb értéke alapján.
9.2.    Egyéb motortípusok esetében a névleges hasznos teljesítményt kell alkalmazni.
AZ NOx-SZABÁLYOZÁSRA SZOLGÁLÓ MEGOLDÁSOK HELYES MŰKÖDÉSÉT BIZTOSÍTÓ KÖVETELMÉNYEK
1.    Bevezetés
Ez a melléklet határozza meg az NOx-szabályozásra szolgáló megoldások helyes működését biztosító követelményeket. Előírásokat tartalmaz mindazon motorokra, amelyek a kibocsátáscsökkentés érdekében reagenst használnak.
1.1.    Fogalommeghatározások és rövidítések
NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer (NCD): a motor fedélzetén található rendszer, mely képes az alábbiakra:
a)    az NOx-szabályozás működési hibájának észlelése;
b)    az NOx-szabályozás működési hibája valószínű okának beazonosítása számítógépes memóriában tárolt adatok alapján, és/vagy ilyen információk kiadása külső eszközre;
NOx-szabályozás működési hibája (NCM): egy motor NOx-szabályozó rendszerébe a jogszabályok kijátszása céljából való szakszerűtlen beavatkozásra tett kísérlet, vagy a rendszert érintő olyan működési hiba, amely vélhetően ilyen szakszerűtlen beavatkozás következménye, amelynek észlelését követően e rendelet szerint figyelmeztetésnek vagy használatkorlátozó rendszernek kell bekapcsolódnia;
diagnosztikai hibakód (DTC): az NOx-szabályozás működési hibáját azonosító vagy címkéző szám vagy alfanumerikus azonosító;
megerősített és aktív diagnosztikai hibakód: olyan diagnosztikai hibakód, amelyet a rendszer elment, amikor az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer működési hibát jelez;
kiolvasó: külső mérőberendezés, amely az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszerrel való külső kommunikációra szolgál;
NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád: a gyártó által annak alapján csoportosított motorrendszerek, hogy az NOx-szabályozás működési hibáinak ellenőrzésére/diagnosztizálására szolgáló módszerek közösek.
2.    Általános követelmények
A motorrendszernek rendelkeznie kell NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszerrel (NCD), amely azonosítani tudja az NOx-szabályozás azon működési hibáit, amelyek szerepelnek e mellékletben. Az e pont hatálya alá tartozó motorrendszereket úgy kell megtervezni, legyártani és beépíteni, hogy hasznos élettartamuk alatt és szokásos használati körülmények között mindvégig alkalmasak legyenek e követelmények teljesítésére. Ennek a célkitűzésnek az eléréséhez elfogadható, ha azokon a motorokon, melyeket ezen rendelet 3. számú melléklet 5. függelék 3.1. pontjában említett élettartamukon túl használnak, az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer (NCD) működésének és érzékenységének némi romlása mutatkozik olyan mértékben, amelynek következtében előfordulhat, hogy a kibocsátás túllépi az e mellékletben meghatározott küszöbértékeket, mielőtt működésbe lép a figyelmeztető és/vagy a használatkorlátozó rendszer.
2.1.    Kért információk
2.1.1.    Reagenst igénylő kibocsátáscsökkentő rendszer esetében a gyártónak – a 2. számú melléklet 1. függelék 2.2.1.13. pontja és 3. függelék 2.2.1.13. pontja szerint – meg kell adnia a reagens jellemzőit, ideértve a reagens típusát, a feloldott reagens koncentrációját, az üzemi hőmérsékleti feltételeket, valamint a reagens összetételére és minőségére vonatkozó nemzetközi szabványokra való hivatkozást.
2.1.2.    A gyártónak a típusjóváhagyás iránti kérelemmel egyidejűleg be kell nyújtania a jóváhagyó hatóságnak a 4. pontban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer és az 5. pontban ismertetett használatkorlátozó rendszer működési jellemzőit teljes körűen leíró részletes írásos tájékoztatást.
2.1.3.    A gyártó az eredetiberendezés-gyártó (OEM) számára beépítési útmutatót biztosít, amelynek követése esetén garantált, hogy a motor, beleértve a jóváhagyott motortípus részét képező kibocsátáscsökkentő rendszert, a gépbe beépítve e melléklet követelményeinek megfelelő módon együttműködik a gép megfelelő részeivel. Ez a dokumentáció tartalmazza a részletes műszaki előírásokat és a motorrendszerre vonatkozó rendelkezéseket (szoftver, hardver és kommunikáció), amelyek a motorrendszernek a gépbe való helyes beépítéséhez szükségesek.
2.2.    Működési feltételek
2.2.1.    Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer a következő feltételek mellett működőképes:
a)    266 K és 308 K (–7 °C és 35 °C) között bármely környezeti hőmérsékleten;
b)    minden 1 600 m-nél kisebb tengerszint feletti magasságban;
c)    343 K (70 °C) feletti hűtőközeg-hőmérséklet esetében.
Ez a pont nem vonatkozik a reagensszintnek a reagenstartályban történő ellenőrzésére, amennyiben az ellenőrzésnek a használati körülményektől függetlenül minden olyan körülmény mellett is működnie kell, amikor a mérés műszakilag megvalósítható (például minden olyan körülmény mellett, amikor a folyékony reagens nincs megfagyva).
2.3.    A reagens fagyvédelme
2.3.1.    Fűtött és fűtés nélküli reagenstartály és -adagoló rendszer használata egyaránt megengedett. A fűtött rendszernek meg kell felelnie a 2.3.2. pont követelményeinek. A fűtés nélküli rendszernek pedig a 2.3.3. pont követelményeit kell teljesítenie.
2.3.1.1.    A fűtés nélküli reagenstartály és -adagoló rendszer használatát a gép tulajdonosának szóló írásbeli használati utasításban fel kell tüntetni.
2.3.2.    Reagenstartály és -adagoló rendszer
2.3.2.1.    A jármű 266 K (–7 °C) környezeti hőmérsékleten történő indításától számítva legkésőbb 70 percen belül a befagyott reagensnek is használhatónak kell lennie.
2.3.2.2.    Fűtött rendszerre vonatkozó tervezési kritériumok
A fűtött rendszer kialakításának olyannak kell lennie, hogy a meghatározott eljárás szerint vizsgálva megfeleljen az e szakaszban megállapított, teljesítményre vonatkozó követelményeknek.
2.3.2.2.1. A reagenstartályt és -adagoló rendszert 255 K (–18 °C) hőmérsékleten 72 órán át vagy a reagens megszilárdulásáig kondicionálni kell, attól függően, hogy melyik következik be előbb.
2.3.2.2.2. A 2.3.2.2.1. pontban előírt kondicionálási idő után a gépet/motort be kell indítani és 266 K (–7 °C) vagy annál alacsonyabb környezeti hőmérsékleten kell járatni a következők szerint:
a)    10–20 percig alapjáraton;
b)    amit legfeljebb 50 percen át legfeljebb a névleges terhelés 40 %-ának megfelelő terhelés követ.
2.3.2.2.3. A reagensadagoló rendszernek a 2.3.2.2.2. pontban leírt vizsgálati eljárások végén teljes egészében működőképesnek kell lennie.
2.3.2.3.    A tervezési kritériumok értékelése történhet hidegkamrás mérőállásban egy teljes géppel vagy annak a gépbe való beépítés szempontjából reprezentatív részeivel vagy országúti vizsgálatok alapján.
2.3.3.    A figyelmeztető és használatkorlátozó rendszer bekapcsolása nem fűtött rendszer esetében
2.3.3.1.    A 4. pontban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie, ha 266 K (–7 °C) vagy ez alatti környezeti hőmérsékleten nincs reagensadagolás.
2.3.3.2.    Az 5.4. pontban ismertetett, erős használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha 266 K (–7 °C) vagy ez alatti környezeti hőmérsékleten az indítástól számított legkésőbb 70 percen belül nincs reagensadagolás.
2.4.    Diagnosztikai követelmények
2.4.1.    Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszernek (NCD) számítógépes memóriában tárolt diagnosztikai hibakódok (DTC-k) segítségével tudnia kell azonosítani az NOx-szabályozás e mellékletben szereplő működési hibáit (NCM-ek), és ezeket az információkat kérésre ki kell tudnia adni külső eszközre.
2.4.2.    A diagnosztikai hibakódok (DTC-k) rögzítésére vonatkozó követelmények
2.4.2.1.    Az NCD-rendszernek az NOx-szabályozás minden egyes működési hibája (NCM) esetében diagnosztikai hibakódot kell rögzítenie.
2.4.2.2.    Az NCD-rendszer a motor beindításától számított 60 percen belül eldönti, hogy észlelhető-e valamilyen működési hiba. Ekkor a rendszernek el kell mentenie egy „megerősített és aktív diagnosztikai hibakód”-ot, és a figyelmeztető rendszernek a 4. pont szerint működésbe kell lépnie.
2.4.2.3.    Amennyiben az ellenőrző rutinoknak több mint 60 perc működési időre van szükségük ahhoz, hogy pontosan észleljék és megerősítsék az NOx-szabályozás működési hibáját (például statisztikai modelleket használó rutinok vagy a jármű fogyasztását figyelembe vevő rutinok esetében), a szakhatóság engedélyezhet hosszabb megfigyelési időt is, feltéve, hogy a gyártó megindokolja ennek szükségességét (például műszaki indokolás, kísérleti eredmények, saját tapasztalatok stb.).
2.4.3.    A diagnosztikai hibakódok (DTC-k) törlésére vonatkozó követelmények
    a) az NCD-rendszer maga nem törölheti ki a diagnosztikai hibakódokat a számítógép memóriájából, amíg az adott kódhoz kapcsolódó hibát meg nem szüntették;
    b) az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer a motorgyártó által kérésre biztosított hibakód-kiolvasó vagy karbantartó szerszám vagy a motorgyártó által megadott kód segítségével az összes diagnosztikai hibakódot törölheti.
2.4.4.    Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszert nem szabad úgy programozni vagy más módon úgy kialakítani, hogy a gép kora alapján részlegesen vagy teljesen kikapcsoljon a motor tényleges élettartama alatt, és a rendszer nem tartalmazhat olyan algoritmust vagy stratégiát, amelynek célja az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer teljesítőképességének az idő előrehaladtával való csökkentése.
2.4.5.    Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer esetlegesen újraprogramozható számítógépes kódjának vagy működési paraméterének ellen kell állnia a szándékos beavatkozásnak.
2.4.6.    NCD szerinti motorcsalád
Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsalád összetételének a meghatározása a gyártó feladata. A motorrendszerek egy NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsaládba történő besorolásának műszakilag indokoltnak kell lennie, és azt jóvá kell hagyatni a szakhatósággal.
A nem egy motorcsaládba tartozó motorok még tartozhatnak ugyanabba az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsaládba.
2.4.6.1.    Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsaládot meghatározó paraméterek
Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsaládot olyan alapvető tervezési paraméterekkel lehet meghatározni, amelyek a motorcsaládba tartozó motorrendszerek tekintetében közösek.
Ahhoz, hogy a motorrendszereket az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerint egy motorcsaládba tartozónak lehessen tekinteni, a következő tervezési alapparamétereknek kell hasonlónak lenniük:
a)    kibocsátáscsökkentő rendszerek;
b)    az NOx-szabályozás-diagnosztikai ellenőrzés módszerei;
c)    az NOx-szabályozás-diagnosztikai ellenőrzés kritériumai;
d)    ellenőrzési paraméterek (például gyakoriság).
Ezeket a hasonlóságokat a gyártónak megfelelő műszaki igazoló eljárással vagy más megfelelő eljárással igazolnia kell, és jóvá kell hagyatnia a jóváhagyó hatósággal.
A gyártó kérheti, hogy a jóváhagyó hatóság hagyja jóvá az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer ellenőrzésre/diagnosztizálásra szolgáló módszereinek a motorrendszer elrendezésének különbségei miatti kisebb eltéréseit, amennyiben a gyártó ezeket a módszereket hasonlónak tekinti, és azok csak azért térnek el, hogy megfeleljenek egyes vizsgált alkatrészek konkrét jellemzőinek (például méret, kipufogógáz-áram stb.), vagy hasonlóságaik műszakilag megalapozottak.
3.    Karbantartási követelmények
3.1.    A gyártó az új motorok vagy gépek tulajdonosait közvetlenül vagy közvetve köteles ellátni írásbeli használati utasítással a kibocsátáscsökkentő rendszerről és annak helyes működéséről.
A dokumentációnak tartalmaznia kell, hogy a kibocsátáscsökkentő rendszer nem megfelelő működése esetén a figyelmeztető rendszer figyelmezteti az üzemeltetőt a problémára és arra, hogy a figyelmeztetés figyelmen kívül hagyása esetén a használatkorlátozó rendszer később letilthatja a gép elindítását, ami miatt a gép használhatatlan lesz.
3.2.    A használati utasítás tartalmazza a motor megfelelő, a kibocsátáscsökkentési teljesítmény fenntartását biztosító használatára és karbantartására vonatkozó előírásokat, beleértve a fogyó reagensek megfelelő használatára vonatkozó előírásokat is.
3.3.    Az utasításokat egyértelműen és érthetően (nem szaknyelven) kell megfogalmazni, ugyanazt a nyelvezetet használva, mint a nem közúti mozgó gépekhez vagy azok motorjaihoz tartozó kezelői kézikönyvben.
3.4.    A használati utasításban adott esetben kifejezetten fel kell hívni a figyelmet arra, ha az üzemeltetőnek a szokásos szervizelések között is fel kell töltenie a reagenseket. A használati utasításban meg kell adni a reagens kívánt minőségét is. Az utasításnak pontosan le kell írnia a reagenstartály feltöltésének módját. A tájékoztatásnak azt is tartalmaznia kell, hogy mekkora a reagensfogyás várható sebessége az adott motortípusnál, és milyen gyakran kell utántölteni.
3.5.    A használati utasításban pontosan le kell írni, hogy az adott specifikációjú reagens használata és utántöltése elengedhetetlen ahhoz, hogy a motor megfeleljen az adott motortípusra vonatkozó típusjóváhagyás kiadásának feltételét képező követelményeknek.
3.6.    A használati utasításnak ismertetnie kell az üzemeltetőt figyelmeztető és a használatkorlátozó rendszerek működési módját. Ezen kívül ismertetnie kell azt is, hogy milyen következményekkel jár a teljesítményre és a hibanaplózásra nézve, ha figyelmen kívül hagyják a figyelmeztető rendszert és nem pótolják a reagenst, illetve a problémát nem orvosolják.
4.    Üzemeltetőt figyelmeztető rendszer
4.1.    A gépben lennie kell egy figyelmeztető rendszernek, amely fényjelzéssel tájékoztatja az üzemeltetőt arról, hogy a reagensszint túl alacsony, a reagens minősége nem megfelelő, az adagolás megszakadt, vagy a 9. pontban meghatározott típusú meghibásodás lép fel, amelynek következtében a hiba kijavításának elmulasztása esetén a használatkorlátozó rendszer működésbe léphet. A figyelmeztető rendszernek akkor is működnie kell, ha az 5. pontban ismertetett használatkorlátozó rendszer működésbe lépett.
4.2.    A figyelmeztetés nem lehet ugyanaz, mint a működési hiba vagy a motorkarbantartás jelzésére használt figyelmeztetés, de a használt figyelmeztető rendszer lehet ugyanaz.
4.3.    Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer állhat egy vagy két lámpából, vagy rövid üzeneteket is kijelezhet, amelyek egyértelműen jelzik a következőket:
–    a mérsékelt és/vagy erős használatkorlátozás aktiválásáig hátralévő idő,
–    a mérsékelt és/vagy erős használatkorlátozás mértéke, például a nyomatékcsökkentés mértéke,
–    a gép újraindíthatóságának feltételei.
Az említett üzenetek megjelenítésére használt rendszer lehet az egyéb karbantartási célokra használt rendszer.
4.4.    Ha a gyártó úgy dönt, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer hangjelzést is kiadhat. A hangjelzés üzemeltető általi kikapcsolása megengedett.
4.5.    Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek a 2.3.3.1., 6.2., 7.2., 8.4. és 9.3. pontban meghatározottak szerint kell működésbe lépnie.
4.6.    Ha a működésbe lépést kiváltó feltételek már megszűntek, a figyelmeztető rendszernek ki kell kapcsolnia. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer nem kapcsolhat ki automatikusan, ha működésbe lépésének okait nem szüntették meg.
4.7.    Fontos biztonsági vonatkozású üzeneteket tartalmazó figyelmeztetések ideiglenesen megszakíthatják a figyelmeztető rendszer működését.
4.8.    Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó eljárások részleteit a 11. pont ismerteti.
4.9.    Az ezen rendelet szerinti típusjóváhagyás iránti kérelem részeként a gyártónak a 11. pontban meghatározottak szerint demonstrálnia kell az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működését.
5.    Használatkorlátozó rendszer
5.1.    A gépben lennie kell egy használatkorlátozó rendszernek, amely a következő elvek egyikén alapul:
5.1.1.    egy kétlépcsős használatkorlátozó rendszer, mely kezdetben mérsékelt (teljesítményben korlátozó), később pedig erős használatkorlátozást (a gép működtetésének tényleges ellehetetlenítését) vált ki;
5.1.2.    egy egylépcsős használatkorlátozó rendszer (a gép működtetésének tényleges ellehetetlenítése), amely a 6.3.1., 7.3.1., 8.4.1. és 9.4.1. pontban meghatározott mérsékelt használatkorlátozó rendszerre vonatkozó feltételek mellett kapcsolódik be.
5.2.    A jóváhagyó hatóság előzetes jóváhagyásával a motor felszerelhető olyan eszközzel, amellyel a nemzeti vagy regionális kormányzat vagy sürgősségi segélyszolgálataik vagy fegyveres erőik által kihirdetett szükségállapot alatt ki lehet kapcsolni a használatkorlátozó rendszert.
5.3.    Mérsékelt használatkorlátozó rendszer
5.3.1.    A mérsékelt használatkorlátozó rendszer a 6.3.1., 7.3.1., 8.4.1. és 9.4.1. pontban meghatározott feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén kapcsolódik be.
5.3.2.    A mérsékelt használatkorlátozó rendszer a motor legnagyobb forgatónyomatékát a teljes fordulatszám-tartományában az 1. ábrán ismertetett teljes nyomatékterhelés és a fordulatszám-szabályozó töréspontja között fokozatosan legalább 25 százalékkal csökkenti. A nyomatékcsökkentés mértékének percenként legalább 1 %-nak kell lennie.
5.3.3.    Egyéb olyan használatkorlátozó intézkedések is alkalmazhatók, amelyekről igazolták a jóváhagyó hatóságnak, hogy ugyanolyan vagy nagyobb mértékű erősséggel rendelkeznek.
1. ábra
A mérsékelt használatkorlátozás nyomatékcsökkentési mechanizmusa
2005_0L__20000075AAFB_010_0.jpg
5.4.    Erős használatkorlátozó rendszer
5.4.1.    Az erős használatkorlátozó rendszer a 2.3.3.2., 6.3.2., 7.3.2., 8.4.2. és 9.4.2. pontban meghatározott feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén kapcsolódik be.
5.4.2.    Az erős használatkorlátozó rendszer olyan szintre csökkenti a gép használhatóságát, amely elég zavaró ahhoz, hogy az üzemeltető kiküszöbölje a 6–9. pontban felsoroltakkal kapcsolatos problémákat. A következő stratégiák fogadhatók el:
5.4.2.1.    A rendszer a motor forgatónyomatékát a teljes nyomatékterhelés és a fordulatszám-szabályozó töréspontja között az 1. ábrán bemutatott, mérsékelt használatkorlátozás szerinti nyomatékértékről fokozatosan, percenként legalább 1 százalékkal a legnagyobb nyomaték 50 százalékára vagy annál is alacsonyabb értékre, a motor fordulatszámát pedig a nyomatékcsökkentéssel egy időben fokozatosan a névleges fordulatszám 60 százalékára vagy annál alacsonyabb értékre csökkenti a 2. ábrán bemutatott módon.
2. ábra
Az erős használatkorlátozás nyomatékcsökkentési mechanizmusa
2005_0L__20000075AAFB_010_1.jpg
5.4.2.2.    Egyéb olyan használatkorlátozó intézkedések is alkalmazhatók, amelyekről igazolták a jóváhagyó hatóságnak, hogy legalább ugyanolyan hatásosak.
5.5.    A biztonsági szempontok figyelembevétele és az öngyógyító diagnosztika lehetővé tétele érdekében lehetőség van a használatkorlátozást hatástalanító funkció alkalmazására a teljes motorteljesítmény felszabadítása érdekében, feltéve, hogy az
–    legfeljebb 30 percig működik, és
–    a használatkorlátozó rendszer működésének minden egyes periódusa alatt legfeljebb háromszor léphet működésbe.
5.6.    Ha a működésbe lépést kiváltó feltételek már megszűntek, a használatkorlátozó rendszernek ki kell kapcsolnia. A használatkorlátozó rendszer nem kapcsolhat ki automatikusan, ha működésbe lépésének okait nem szüntették meg.
5.7.    A használatkorlátozó rendszer működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó eljárások részleteit a 11. pont ismerteti.
5.8.    Az ezen rendelet szerinti típusjóváhagyás iránti kérelem részeként a gyártónak a 11. pontban meghatározottak szerint demonstrálnia kell a használatkorlátozó rendszer működését.
6.    A rendelkezésre álló reagens
6.1.    Reagensszint-kijelző
A gépen lennie kell egy kijelzőnek, amely egyértelműen tájékoztatja az üzemeltetőt a reagenstartályban lévő reagens szintjéről. A reagenskijelző legalacsonyabb elfogadható működési szintje az, hogy folyamatosan jeleznie kell a reagensszintet, míg a 4. pontban említett figyelmeztető rendszer működik. A reagenskijelző lehet analóg vagy digitális, és mutathatja a szintet a teljes tartály űrtartalmának, a megmaradt reagens vagy a becsült hátralevő üzemórák arányában.
6.2.    Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése
6.2.1.    A 4. pontban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensszint a reagenstartály űrtartalmának 10 %-a, vagy a gyártó választása szerint ennél magasabb százalékos szint alá süllyed.
6.2.2.    A figyelmeztetésnek a reagenskijelzővel együtt elég egyértelműnek kell lennie ahhoz, hogy a járművezető megértse, hogy a reagensszint alacsony. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, az optikai figyelmeztetésnek a reagens alacsony szintjére figyelmeztető üzenetet kell megjelenítenie (például „karbamidszint alacsony”, „AdBlue-szint alacsony” vagy „kevés reagens”).
6.2.3.    Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek kezdetben nem kell folyamatosan működésben lennie (például nem kell, hogy az üzenet kijelzése folyamatos legyen), a figyelmeztetés intenzitásának (például amilyen gyakorisággal felvillan a lámpa) azonban a folytonosig kell fokozódnia, ahogyan a reagensszint egyre csökken, és ahhoz a ponthoz közelít, amelynél működésbe lép a használatkorlátozó rendszer. A figyelmeztetés utolsó lépéseként a rendszer értesítést bocsát ki az üzemeltető számára egy, a gyártó által beállított szinten. A jelzésnek azon a ponton, amelyen a 6.3. pont szerinti használatkorlátozó rendszer működésbe lép, könnyebben észlelhetőnek kell lennie, mint azon a ponton, amelyen a figyelmeztetés először bekapcsolt.
6.2.4.    A folyamatos figyelmeztetés nem lehet egyszerűen kikapcsolható vagy figyelmen kívül hagyható. Ha a figyelmeztető rendszernek része üzenetkijelző rendszer, annak egyértelmű üzenetet kell megjelenítenie (például „karbamidfeltöltés szükséges”, „AdBlue-feltöltés szükséges” vagy „reagensfeltöltés szükséges”). A folyamatos figyelmeztetést ideiglenesen megszakíthatják más fontos biztonsági vonatkozású üzeneteket tartalmazó figyelmeztetések.
6.2.5.    Gondoskodni kell arról, hogy az üzemeltetőt figyelmeztető rendszert mindaddig ne lehessen kikapcsolni, amíg a reagenst a rendszer működésbe lépését nem eredményező szintig nem pótolják.
6.3.    A használatkorlátozó rendszer működésbe lépése
6.3.1.    Az 5.3. pontban ismertetett használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensszint a reagenstartály névleges teljes űrtartalmának 2,5 %-a – vagy a gyártó választása szerint ennél magasabb szint – alá süllyed.
6.3.2.    Az 5.4. pontban ismertetett használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagenstartály kiürül (azaz az adagoló rendszer nem képes a tartályból reagenst felvenni) vagy a gyártó választása szerint a névleges teljes űrtartalmának 2,5 %-a alatti szintet ér el.
6.3.3.    Az 5.5. pontban megengedett mértéktől eltekintve a mérsékelt vagy erős használatkorlátozó rendszert mindaddig nem lehet kikapcsolni, amíg a reagenst a rendszer működésbe lépését nem eredményező szintig után nem töltik.
7.    A reagensminőség figyelése
7.1.    A motornak vagy gépnek rendelkeznie kell egy olyan funkcióval, amely megállapítja, ha nem megfelelő reagens van a gépben.
7.1.1.    A gyártónak meg kell határoznia a legkisebb elfogadható reagenskoncentrációt (CDmin), mely 0,9 g/kWh határértékeket nem meghaladó NOx-kipufogógáz-kibocsátást eredményez.
7.1.1.1.    A CDmin megfelelő értékét a jóváhagyás során a 12. pontban meghatározott eljárással kell demonstrálni, és fel kell jegyezni az 1. számú melléklet 8. pontjában meghatározott részletes dokumentációcsomagban.
7.1.2.    A CDmin értéknél alacsonyabb reagensszintet észlelni kell, és a 7.1. pont alkalmazásában nem megfelelő reagensnek kell tekinteni.
7.1.3.    A reagensminőségnek külön számlálót („reagensminőség-számláló”) kell biztosítani. A reagensminőség-számlálónak számlálnia kell a nem megfelelő reagenssel eltöltött üzemórák számát.
7.1.3.1.    A gyártó a reagensminőséggel kapcsolatos hibát egy vagy több, a 8. és 9. pontban felsorolt hibával egy számlálóra is csoportosíthatja.
7.1.4.    A reagensminőség-számláló működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó kritériumokat és mechanizmusokat a 11. pont ismerteti.
7.2.    Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése
Amennyiben az ellenőrző rendszer megerősíti, hogy a reagensminőség nem megfelelő, a 4. pontban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak a figyelmeztetés okát megjelölő üzenetet kell megjelenítenie (például „nem megfelelő minőségű karbamid”, „nem megfelelő minőségű AdBlue” vagy „nem megfelelő minőségű reagens”).
7.3.    A használatkorlátozó rendszer működésbe lépése
7.3.1.    Az 5.3. pontban ismertetett, mérsékelt használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensminőséget a 7.2. pontban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 10 motorüzemórán belül nem orvosolják.
7.3.2.    Az 5.4. pontban ismertetett, erős használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensminőséget a 7.2. pontban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 20 motorüzemórán belül nem orvosolják.
7.3.3.    A működési hiba ismételt előfordulása esetén a használatkorlátozó rendszer működésbe lépéséig eltelő óraszám csökkenthető a 11. pontban ismertetett mechanizmussal.
8.    Reagensadagolás
8.1.    A motornak rendelkeznie kell egy olyan funkcióval, amely megállapítja, ha megszakad az adagolás.
8.2.    Reagensadagolás-számláló
8.2.1.    Külön számlálót kell biztosítani az adagolásnak (a továbbiakban: adagolásszámláló). Ennek a számlálónak azokat a motorüzemórákat kell számlálnia, amelyekben a reagensadagolás megszakadt. Ez nem szükséges akkor, ha az adagolást a motorvezérlő egység azért szakítja meg, mert a gép adott üzemállapotában a gép károsanyag-kibocsátása miatt nincs szükség reagens adagolására.
8.2.1.1.    A gyártó a reagensadagolással kapcsolatos hibát egy vagy több, a 7. és 9. pontban felsorolt hibával egy számlálóra is csoportosítja.
8.2.2.    A reagensadagolás-számláló működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó kritériumokat és mechanizmusokat a 11. pont ismerteti.
8.3.    Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése
A 4. pontban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek az adagolás megszakadása esetén működésbe kell lépnie, ami az adagolásszámlálót továbblépteti a 8.2.1. pont szerint. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak a figyelmeztetés okát megjelölő üzenetet kell megjelenítenie (például „karbamidadagolási hiba”, „AdBlue-adagolási hiba” vagy „reagensadagolási hiba”).
8.4.    A használatkorlátozó rendszer működésbe lépése
8.4.1.    Az 5.3. pontban ismertetett, mérsékelt használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensadagolás megszakadását a 8.3. pontban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 10 motorüzemórán belül nem orvosolják.
8.4.2.    Az 5.4. pontban ismertetett, erős használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensadagolás megszakadását a 8.3. pontban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 20 motorüzemórán belül nem orvosolják.
8.4.3.    A működési hiba ismételt előfordulása esetén a használatkorlátozó rendszer működésbe lépéséig eltelő óraszám csökkenthető a 11. pontban ismertetett mechanizmussal.
9.    A manipulálásnak betudható működési hibák figyelése
9.1.    A reagenstartályban lévő reagens szintjén, a reagensminőségen és az adagolás megszakadásán túlmenően a következő működési hibákat kell figyelni, mivel azok manipulálásnak lehetnek betudhatóak:
a)    működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelep;
b)    az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer (NCD) 9.2.1. pontban ismertetett meghibásodása.
9.2.    Ellenőrzési követelmények
9.2.1.    Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszert (NCD) folyamatosan ellenőrizni kell az elektromos hibák, illetve érzékelők kiesése vagy kiiktatása szempontjából, ami megakadályozná a 6–8. pontban előírt más működési hibák észlelését (összetevő-ellenőrzés).
A diagnosztikai képességet befolyásoló érzékelők többek között az NOx-koncentrációt közvetlenül mérő érzékelők, a karbamid minőségét ellenőrző érzékelők, a környezeti viszonyok érzékelői, valamint a reagens adagolását, a reagens szintjét vagy a reagens fogyását ellenőrző érzékelők.
9.2.2.    A kipufogógáz-visszavezető rendszer szelepének számlálója
9.2.2.1.    Külön számlálót kell biztosítani a kipufogógáz-visszavezető rendszer működésben gátolt szelepe számára. A kipufogógáz-visszavezető rendszer szelepe számlálójának azokat a motorüzemórákat kell számlálnia, amikor működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelephez kapcsolódó hibakód igazoltan aktív.
9.2.2.1.1.    A gyártó a működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelep hibáját egy vagy több, a 7., 8. és 9.2.3. pontban felsorolt hibával egy számlálóra is csoportosíthatja.
9.2.2.2.    A kipufogógáz-visszavezető rendszer szelepe számlálójának működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó kritériumokat és mechanizmusokat a 11. pont ismerteti.
9.2.3.    Az NCD-rendszer számlálói
9.2.3.1.    Külön számlálót kell biztosítani a 9.1. pont b) alpontjában tárgyalt minden ellenőrzési hiba számára. Az NCD-rendszer számlálójának azokat a motorüzemórákat kell számlálnia, amikor az NCD-rendszer működési hibájához kapcsolódó hibakód igazoltan aktív. Megengedett több hiba egy számlálóhoz csoportosítása.
9.2.3.1.1. A gyártó az NCD-rendszer hibáját egy vagy több, a 7., 8. és 9.2.2. pontban felsorolt hibával egy számlálóra is csoportosíthatja.
9.2.3.2.    Az NCD-rendszer számlálójának működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó kritériumokat és mechanizmusokat a 11. pont ismerteti.
9.3.    Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése
A 4. pontban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie, ha a 9.1. pontban meghatározott működési hibák bármelyike előfordul, és jeleznie kell a sürgős javítás szükségességét. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak a figyelmeztetés okát megjelölő üzenetet kell megjelenítenie (például „a reagensadagoló szelep csatlakozása megszakadt” vagy „károsanyag-kibocsátást érintő kritikus hiba”).
9.4.    A használatkorlátozó rendszer működésbe lépése
9.4.1.    Az 5.3. pontban ismertetett, mérsékelt használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a 9.1. pontban meghatározott hibát a 9.3. pontban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 36 motorüzemórán belül nem orvosolják.
9.4.2.    Az 5.4. pontban ismertetett, erős használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a 9.1. pontban meghatározott hibát a 9.3. pontban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 100 motorüzemórán belül nem orvosolják.
9.4.3.    A működési hiba ismételt előfordulása esetén a használatkorlátozó rendszer működésbe lépéséig eltelő óraszám a 11. pontban ismertetett mechanizmussal csökkenthető.
9.5.    A gyártó a 9.2. pontban megállapított követelmények helyett kipufogórendszerben elhelyezkedő NOx-érzékelőt is használhat. Ebben az esetben
–    az NOx-érték nem haladhatja meg a 0,9 g/kWh határértéket,
–    alkalmazható a „magas NOx-koncentráció – oka ismeretlen” hiba,
–    a 9.4.1. pont helyesen „10 motorüzemórán belül”,
–    a 9.4.2. pont helyesen „20 motorüzemórán belül”.
10.    AZ IGAZOLÁSRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK
10.1.    ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK
Az e melléklet előírásainak való megfelelést a típusjóváhagyás során kell demonstrálni az 1. táblázatban bemutatott és e pontban részletezett, következő demonstrációk elvégzésével:
a)    a figyelmeztető rendszer működésbe lépésének demonstrálása;
b)    a mérsékelt használatkorlátozó rendszer (ha van ilyen) működésbe lépésének demonstrálása;
c)    az erős használatkorlátozó rendszer működésbe lépésének demonstrálása.
1. táblázat
Az e függelék 10.3. és 10.4. pontja rendelkezéseinek megfelelő demonstrációs eljárás tartalmának szemléltetése

 

A

B

1

Mechanizmus

A demonstráció részei

2

A figyelmeztető rendszer működésbe lépése e függelék 10.3. pontja szerint

−    2 működésbelépési vizsgálat (például reagens hiánya),
−    a demonstráció kiegészítő részei igény szerint.

3

A mérsékelt használatkorlátozás működésbe lépése e függelék 10.4. pontja szerint

−    2 működésbelépési vizsgálat (például reagens hiánya),
−    a demonstráció kiegészítő részei igény szerint,
−    1 nyomatékcsökkentési vizsgálat.

4

Az erős használatkorlátozás működésbe lépése e függelék 10.4.6. pontja szerint

−    2 működésbelépési vizsgálat (például reagens hiánya),
−    a demonstráció kiegészítő részei igény szerint.

10.2.    MOTORCSALÁDOK ÉS NCD SZERINTI MOTORCSALÁDOK
Egy motorcsalád vagy egy NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád a 10. pont követelményeinek való megfelelése a vizsgált motorcsalád egyik tagján végzett vizsgálattal demonstrálható, feltéve, hogy a gyártó a típusjóváhagyó hatóság számára demonstrálja, hogy az e melléklet követelményeinek való megfeleléshez szükséges ellenőrző rendszerek a családon belül hasonlóak.
10.2.1.    Annak igazolása, hogy az NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád egyéb tagjainak ellenőrző rendszerei hasonlóak, történhet úgy, hogy a gyártó benyújt a jóváhagyó hatósághoz egy dokumentációt, amely tartalmazhat algoritmusokat, funkcionális elemzéseket vagy más az igazoláshoz szükséges információt.
10.2.2.    A vizsgált motort a típusjóváhagyó hatósággal egyeztetve a gyártó választja ki. Ez lehet a vizsgált motorcsalád alapmotora, de nem feltétlenül kell annak lennie.
10.2.3.    Amennyiben a motorcsalád olyan NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládba tartozik, amely már a 10.2.1. pont szerint típusjóváhagyással rendelkezik (3. ábra), e motorcsalád megfelelőségét további vizsgálat nélkül demonstráltnak kell tekinteni, feltéve, hogy a gyártó demonstrálja a jóváhagyó hatóságnak, hogy az e melléklet követelményeinek való megfeleléshez szükséges ellenőrző rendszerek a családon és a vizsgált, NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládon belül hasonlók.
3. ábra
Egy NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád korábban demonstrált megfelelősége
2005_0L__20000075AAFB_010_2.jpg
10.3.    A FIGYELMEZTETŐ RENDSZER MŰKÖDÉSBE LÉPÉSÉNEK DEMONSTRÁLÁSA
10.3.1.    A figyelmeztető rendszer működésbe lépésének megfelelőségét két vizsgálat elvégzésével kell igazolni: reagenshiány és egy, az e melléklet 7–9. pontjában vizsgált működésihiba-kategória.
10.3.2.    A vizsgálandó működési hibák kiválasztása:
10.3.2.1.     A figyelmeztető rendszer rossz reagensminőség esetén történő működésbe lépése demonstrálásának céljaira olyan reagenst kell választani, melynek hatóanyag-tartalma legalább annyira fel van hígítva, mint a gyártó által e melléklet 7. pontja követelményei szerint közölt érték.
10.3.2.2. A figyelmeztető rendszer manipulálásnak betudható, e melléklet 9. pontjában meghatározott működési hibák esetén történő működésbe lépése demonstrálásának céljaira a kiválasztást a következő követelmények szerint kell végezni:
10.3.2.2.1. A gyártónak meg kell adnia a potenciális működési hibák jegyzékét a jóváhagyó hatóságnak.
10.3.2.2.2. A vizsgálandó működési hibát a jóváhagyó hatóság választja ki a 10.3.2.2.1. pontban említett jegyzékről.
10.3.3.    Demonstráció
10.3.3.1.     A demonstrálás céljaira külön vizsgálatot kell végezni a 10.3.1. pontban említett minden egyes működési hiba vonatkozásában.
10.3.3.2.     A vizsgálat alatt csak az éppen vizsgált működési hiba állhat fenn.
10.3.3.3.     A vizsgálat megkezdése előtt valamennyi hibakódot törölni kell.
10.3.3.4.     A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatósággal egyetértésben a vizsgált működési hibát szimulálni is lehet.
10.3.3.5.     Reagenshiánytól eltérő működési hiba észlelése
A reagenshiánytól eltérő működési hiba kiváltásakor vagy szimulálásakor a működési hiba észlelését a következőképpen kell végrehajtani:
10.3.3.5.1. Az NCD-rendszernek reagálnia kell egy, a jóváhagyó hatóság által e függelék rendelkezései szerint kiválasztott megfelelő hiba megjelenésére. Ez bizonyítottnak tekinthető, ha a rendszer az e függelék 10.3.3.7. pontja szerinti két egymást követő NCD-vizsgálati ciklus során működésbe lép.
    Ha az ellenőrzési funkció leírásában részletesen szerepel, és a jóváhagyó hatóság elfogadta, hogy egy adott ellenőrző rutinnál kettőnél több NCD-vizsgálati ciklusra van szükség ahhoz, hogy az ellenőrzés befejeződjön, akkor az NCD-vizsgálati ciklusok száma megnövelhető háromra.
    Az igazoló vizsgálat során az egyes NCD-vizsgálati ciklusok között le lehet állítani a motort. A következő beindításig eltelő idő meghatározásakor figyelembe kell venni minden olyan ellenőrzési funkciót, amely esetleg a motor leállása után megy végbe, és minden szükséges feltételt, amelynek fenn kell állnia ahhoz, hogy ellenőrzés történjen a következő beindításnál.
10.3.3.5.2. A figyelmeztető rendszer működésbe lépésének demonstrációja megvalósultnak minősül, ha a figyelmeztető rendszer a 10.3.2.1. pont szerinti minden demonstrációs vizsgálat végén megfelelően működésbe lép, és a kiválasztott működési hiba hibakódja „megerősített és aktív” státust kap.
10.3.3.6.     Reagenshiány észlelése
    A figyelmeztető rendszer reagenshiány esetén történő működésbe lépése demonstrálásának céljaira a motort a gyártó döntése szerint egy vagy több NCD-vizsgálati cikluson át kell járatni.
10.3.3.6.1. A demonstrációt a tartályban lévő, a gyártó és a jóváhagyó hatóság által egyeztetett – a tartály névleges űrtartalma legalább 10 százalékának megfelelő – reagensszinttel kell kezdeni.
10.3.3.6.2. A figyelmeztető rendszert akkor kell megfelelően működőnek tekinteni, ha a következő feltételek egyidejűleg teljesülnek:
a)    a figyelmeztető rendszer a reagenstartály legalább 10 százalékának megfelelő reagens rendelkezésre állása esetén működésbe lép; és
b)    a „folyamatos” figyelmeztető rendszer legalább a gyártó által az e melléklet 6. pontja rendelkezései szerint megadott értéknél működésbe lép.
10.3.3.7.     NCD-vizsgálati ciklus
10.3.3.7.1. Az ebben a 10. pontban vizsgált, az NCD-rendszer helyes működésének igazolására szolgáló NCD-vizsgálati ciklus a melegindításos nem közúti állandósult állapotú ciklus.
10.3.3.7.2. A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság jóváhagyásával adott ellenőrző rutin esetében alternatív NCD-vizsgálati ciklus (például NRSC-ciklus) használható. A kérelemnek tartalmaznia kell olyan elemeket (műszaki alátámasztás, szimuláció, mérési eredmények stb.), amelyek igazolják a következőket:
a)    a kért vizsgálati ciklus olyan ellenőrzést eredményez, amely működni fog valós menetviszonyok között is; és
b)    a 10.3.3.7.1. pontban meghatározott vonatkozó NCD-vizsgálati ciklus igazoltan kevésbé felel meg a tervezett ellenőrzésre.
10.3.4.    A figyelmeztető rendszer működésbe lépésének demonstrációja megvalósultnak minősül, ha a figyelmeztető rendszer a 10.3.3. pont szerinti minden demonstrációs vizsgálat végén megfelelően működésbe lép.
10.4.    A HASZNÁLATKORLÁTOZÓ RENDSZER MŰKÖDÉSÉNEK IGAZOLÁSA
10.4.1.    A használatkorlátozó rendszer működésének demonstrálását próbapadon végzett vizsgálattal kell végrehajtani.
10.4.1.1.     A motorrendszerhez e célból a jóváhagyó hatóság megelégedésére csatlakoztatni (vagy szimulálni) kell minden további, a demonstráció elvégzéséhez szükséges, a motorrendszerhez fizikailag nem felszerelt alkatrészt vagy alrendszert, úgy mint többek között a környezeti hőmérséklet érzékelőjét, a szintérzékelőket, valamint az üzemeltetőt figyelmeztető és tájékoztató rendszereket.
10.4.1.2.     A gyártó a jóváhagyó hatóság egyetértésével a demonstrációs vizsgálatokat a teljes gépen is elvégezheti, a gépet megfelelő próbapadra szerelve, vagy azt ellenőrzött körülmények között próbapályán futtatva.
10.4.2.    A vizsgálati ciklusnak demonstrálnia kell a használatkorlátozó rendszer reagenshiány és az 1. számú melléklet 7., 8. vagy 9. pontjában meghatározott működési hibák egyike esetében történő működésbe lépését.
10.4.3.    E demonstráció céljaira:
a)    a jóváhagyó hatóság a reagenshiányon túlmenően kiválasztja az 1. számú melléklet 7., 8. vagy 9. pontjában meghatározott, korábban a figyelmeztető rendszer működésbe lépésének demonstrálásakor használt működési hibát;
b)    a gyártó számára a jóváhagyó hatóság egyetértésével megengedett vizsgálat felgyorsítása az üzemórák számának szimulálásával;
c)    a mérsékelt használatkorlátozáshoz szükséges nyomatékcsökkenést az e rendeletnek megfelelően végzett, általános motorteljesítmény-jóváhagyási eljárással egyidejűleg is lehet demonstrálni. Ebben az esetben a használatkorlátozó rendszer demonstrációja során nincs szükség külön nyomatékmérésre;
d)    az erős használatkorlátozást az ezen függelék 10.4.6. pontjának követelményei szerint kell demonstrálni.
10.4.4.    A gyártónak emellett demonstrálnia kell a használatkorlátozó rendszer működését az 1. számú melléklet 7., 8. vagy 9. pontjában meghatározott azon működési hibák esetében, melyeket a 10.4.1–10.4.3. pontban ismertetett demonstrációs vizsgálatokra nem választottak ki.
    Ezeket a további demonstrációkat el lehet végezni a jóváhagyó hatóság részére egy műszaki eset bemutatásával, például algoritmusok, funkcionális elemzések, korábbi vizsgálatok eredményeinek felhasználásával.
10.4.4.1.     Ezeknek a további demonstrációknak különösen azt kell a jóváhagyó hatóság megelégedésére demonstrálniuk, hogy a jármű motorvezérlő egységébe a megfelelő nyomatékcsökkentő mechanizmust beépítették.
10.4.5.    A mérsékelt használatkorlátozó rendszer működésbe lépésének demonstrációs vizsgálata
10.4.5.1. Ez a demonstráció akkor kezdődik, amikor a figyelmeztető rendszer vagy a megfelelő „folyamatos” figyelmeztető rendszer a jóváhagyó hatóság által kiválasztott működési hiba következtében működésbe lép.
10.4.5.2. Amikor a rendszernek a tartályban fellépő reagenshiányra való reagálását ellenőrzik, a motorrendszert addig kell járatni, míg a reagens rendelkezésre állása a tartály névleges űrtartalmának 2,5 százalékos értékét vagy a gyártó által a mérsékelt használatkorlátozás működésbe lépéséhez szükségesként megadott értéket eléri az e függelék 6.3.1. pontjával összhangban.
10.4.5.2.1. A gyártó a jóváhagyó hatóság egyetértésével a reagens tartályból történő kivételével is szimulálhatja a folyamatos üzemelést járó vagy álló motor mellett.
10.4.5.3. Amikor a rendszernek a tartályban fellépő reagenshiánytól eltérő hibára való reagálását ellenőrzik, a motorrendszert az e függelék 3. táblázatában feltüntetett, megfelelő üzemóraszámon keresztül kell járatni, vagy pedig a gyártó választása szerint addig, amikor a megfelelő számláló eléri azt az értéket, amikor a mérsékelt használatkorlátozás működésbe lép.
10.4.5.4. A mérsékelt használatkorlátozó rendszer működésbe lépésének demonstrációja megvalósultnak minősül, ha a 10.4.5.2. és 10.4.5.3. pontnak megfelelően elvégzett minden demonstrációs vizsgálat végén a gyártó igazolta a jóváhagyó hatóságnak, hogy a motorvezérlő egység a nyomatékcsökkentő mechanizmust működésbe hozta.
10.4.6.    Az erős használatkorlátozó rendszer működésbe lépésének demonstrációs vizsgálata
10.4.6.1.     Ez a demonstráció abból az állapotból indul, amikor a mérsékelt használatkorlátozó rendszer előzőleg működésbe lépett, és végrehajtható a mérsékelt használatkorlátozó rendszer demonstrálására végzett vizsgálatok folytatásaként.
10.4.6.2. Amikor a rendszernek a tartályban fellépő reagenshiányra való reagálását ellenőrzik, a motort vagy a reagenstartály kiürüléséig kell járatni, vagy pedig addig, amikor a reagensszint a tartály névleges teljes űrtartalmának 2,5 százaléka alatti szintet ér el, amikor a gyártó nyilatkozata szerint működésbe lép az erős használatkorlátozó rendszer.
10.4.6.2.1. A gyártó a jóváhagyó hatóság egyetértésével a reagens tartályból történő kivételével is szimulálhatja a folyamatos üzemelést, járó vagy álló motor mellett.
10.4.6.3. Amikor a rendszernek a tartályban fellépő reagenshiánytól eltérő hibára való reagálását ellenőrzik, a motorrendszert az e függelék 3. táblázatában feltüntetett, megfelelő üzemóraszámon keresztül kell járatni, vagy pedig a gyártó választása szerint addig, amikor a megfelelő számláló eléri azt az értéket, amikor az erős használatkorlátozás működésbe lép.
10.4.6.4. Az erős használatkorlátozó rendszer működésbe lépésének demonstrációja megvalósultnak minősül, ha a 10.4.6.2. és 10.4.6.3. pontnak megfelelően elvégzett minden demonstrációs vizsgálat végén a gyártó igazolta a jóváhagyó hatóságnak, hogy az 1. számú mellékletben vizsgált erős használatkorlátozó mechanizmus működésbe lépett.
10.4.7.    Ehelyett a gyártó a jóváhagyó hatóság egyetértésével a használatkorlátozás demonstrációját teljes gépen is elvégezheti az 5.4. pont követelményeinek megfelelően, a gépet megfelelő próbapadra szerelve, vagy azt ellenőrzött körülmények között próbapályán futtatva.
10.4.7.1. A gépet mindaddig járatni kell, amíg a kiválasztott működési hibához társított számláló el nem éri az e függelék 3. táblázatában megadott, vonatkozó üzemóraszámot, vagy adott esetben a reagenstartály kiürül, vagy a reagensszint a tartály névleges teljes űrtartalmának 2,5 százaléka alatti szintet ér el, mely szintet a gyártó az erős használatkorlátozó rendszer működésbe léptetésére választott.
11.    AZ ÜZEMELTETŐT FIGYELMEZTETŐ ÉS A HASZNÁLATKORLÁTOZÓ ÉS AZT FELOLDÓ MECHANIZMUSOK ISMERTETÉSE
11.1.    Az 1. számú mellékletben a figyelmeztető és a használatkorlátozó mechanizmusok működésbe lépésére és feloldására meghatározott előírások kiegészítésére ez a 11. pont meghatározza e működésbe léptető és feloldó mechanizmusok végrehajtásának műszaki követelményeit.
11.2.    A figyelmeztető rendszert működésbe léptető és feloldó mechanizmusok
11.2.1.    Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek akkor kell működésbe lépnie, amikor az annak működésbe lépését indokoló, az NOx-szabályozás működési hibájához társított diagnosztikai hibakód az e függelék 2. táblázatában meghatározott státusba kerül.
2. táblázat
Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése

 

A

B

1

A hiba típusa

A figyelmeztető rendszert működésbe léptető diagnosztikai hibakód státusa

2

Nem megfelelő minőségű reagens

megerősített és aktív

3

Az adagolás megszakadása

megerősített és aktív

4

Működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelep

megerősített és aktív

5

Az ellenőrző rendszer működési hibája

megerősített és aktív

6

NOx-küszöbérték, ha alkalmazható

megerősített és aktív

11.2.2.    Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek akkor kell feloldania, amikor a diagnosztikai rendszer megállapítja, hogy az adott figyelmeztetés szempontjából jelentős működési hiba többé már nem áll fenn, vagy a működésbe lépést indokoló információt – beleértve a diagnosztikai hibakódot is – a kiolvasóval törlik.
11.2.2.1.     Az „NOx-szabályozásra vonatkozó adatok” törlésére vonatkozó előírások
11.2.2.1.1. Az „NOx-szabályozásra vonatkozó adatok” törlése/visszaállítása kiolvasóval
A kiolvasótól jövő kérésre a számítógép memóriájából a következő adatoknak törlődniük kell, illetve vissza kell állniuk az e függelékben előírt értékre (lásd a 3. táblázatot).
3. táblázat
Az „NOx-szabályozásra vonatkozó adatok” törlése/visszaállítása kiolvasóval

 

A

B

C

1

NOx-szabályozásra vonatkozó adatok

Törlendő

Visszaállítandó

2

Az összes diagnosztikai hibakód

X

 

3

A legtöbb üzemórát tartalmazó számláló értéke

 

X

4

Üzemórák száma az NCD-számláló(k)ból

 

X

11.2.2.1.2. Az NOx-szabályozási adatoknak nem szabad törlődniük a gép akkumulátorának/akkumulátorainak lekötésekor.
11.2.2.1.3. Az „NOx-szabályozási adatok” törlésének csak álló motor üzemmódban szabad lehetségesnek lennie.
11.2.2.1.4. Az „NOx-szabályozási adatok”, köztük diagnosztikai hibakódok törlésekor az e hibákhoz társított és e mellékletben nem törlendőként megjelölt számlálókat nem szabad lenullázni, hanem az 1. számú melléklet megfelelő pontjában előírt értékre kell azokat visszaállítani.
11.3.    A használatkorlátozó rendszert működésbe léptető és feloldó mechanizmusok
11.3.1.    A használatkorlátozó rendszernek akkor kell működésbe lépnie, amikor a figyelmeztető rendszer működik és az annak működésbe lépését indokoló, az NOx-szabályozás működési hibája tekintetében jelentőséggel bíró számláló eléri az e függelék 4. táblázatában meghatározott értéket.
11.3.2.    A használatkorlátozó rendszernek akkor kell kioldania, amikor a rendszer már nem észleli az annak működésbe lépését indokoló működési hibát, vagy a működésbe lépést indokoló információt – beleértve az NOx-szabályozás működési hibájához kapcsolódó diagnosztikai hibakódot is – a kiolvasóval vagy karbantartó szerszámmal törlik.
11.3.3.    Az üzemeltetőt figyelmeztető és használatkorlátozó rendszernek a reagenstartályban lévő reagens mennyiségének értékelését követően az 1. számú melléklet 6. pontjának megfelelően azonnal működésbe kell lépnie vagy ki kell oldania. Ebben az esetben a működésbe léptető és feloldó mechanizmusok nem függhetnek a társított diagnosztikai hibakódok státusától.
11.4.    Számlálómechanizmus
11.4.1.    Általános előírások
11.4.1.1.     Az 1. számú melléklet követelményeinek teljesítéséhez a rendszerben legalább 4 számlálónak kell lennie azon üzemórák számának rögzítésére, amikor a motor úgy működött, hogy a rendszer a következők valamelyikét észlelte:
a)    nem megfelelő reagensminőség;
b)    a reagensadagolás megszakadása;
c)    működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelep;
d)    az NCD-rendszer hibája az e függelék 9.1. pont b) alpontja szerint.
11.4.1.1.1. A gyártó a 11.4.1.1. pontban megadott hibákat egy vagy több számláló segítségével csoportosíthatja is.
11.4.1.2.     Mindezen számlálóknak egy 2 bájtos számlálóval elérhető legnagyobb értékig kell számolniuk egyórás felbontással, és ezt az értéket meg kell tartaniuk, kivéve, ha teljesülnek a számláló nullázásának feltételei.
11.4.1.3.     A gyártó használhat egyszeres vagy többszörös NCD-rendszer-számlálókat. Az egyszeres számláló több különböző, az adott számlálótípushoz tartozó működési hiba üzemóráit összegezheti, feltéve, hogy azok még nem érték el az egyszeres számláló által mutatott időt.
11.4.1.3.1. Amennyiben a gyártó többszörös NCD-rendszer-számláló használata mellett dönt, a rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy egy adott ellenőrző rendszer-számlálót hozzárendeljen az adott számlálóhoz tartozó minden működési hibához e függelék szerint.
11.4.2.    A számlálómechanizmusok elve
11.4.2.1.     Minden számlálónak a következőképpen kell működnie:
11.4.2.1.1. Ha a számláló nulla állásból indul, a számlálást a hozzá tartozó működési hiba észlelésekor és a megfelelő diagnosztikai hibakód 2. táblázatban meghatározott státusra váltásakor azonnal el kell kezdenie.
11.4.2.1.2. Sorozatos hibák esetén az alábbi rendelkezések egyikét kell alkalmazni a gyártó választása szerint.
a)    A számlálónak egyetlen ellenőrzési esemény előfordulásakor le kell állnia és az aktuális értékét meg kell tartania, ha a számlálót eredetileg működésbe hozó működési hiba már nem észlelhető, vagy azt kiolvasóval vagy karbantartó szerszámmal törlik. Ha a számláló az erős használatkorlátozó rendszer működése alatt nem számlál, annak az e függelék 4. táblázatában megadott értéken vagy egy olyan értéken kell rögzülnie, amely egyenlő vagy nagyobb, mint az erős használatkorlátozás számlálójának értéke, mínusz 30 perc.
b)    A számlálónak az e függelék 4. táblázatában megadott értéken vagy egy olyan értéken kell rögzülnie, amely egyenlő vagy nagyobb, mint az erős használatkorlátozás számlálójának értéke, mínusz 30 perc.
11.4.2.1.3. Egyszeres ellenőrző rendszer-számláló esetében a számlálónak folytatnia kell a számlálást, ha az NOx-szabályozás adott számlálóhoz tartozó működési hibáját észleli, és a megfelelő diagnosztikai hibakód „megerősített és aktív” státust vesz fel. A számlálónak le kell állnia és a 11.4.2.1.2. pontban meghatározott értékek egyikét meg kell tartania, ha az NOx-szabályozásnak a számlálót eredetileg működésbe hozó működési hibája már nem észlelhető, vagy a számlálóhoz tartozó valamennyi működési hibát kiolvasóval vagy karbantartó szerszámmal törlik.
4. táblázat
Számlálók és használatkorlátozás

 

A

B

C

D

E

1

 

A számlálót először működésbe léptető diagnosztikai hibakód státusa

A számláló mérsékelt használat-korlátozást eredményező értéke

A számláló erős használat-korlátozást eredményező értéke

A számláló által megőrzött, rögzült érték

2

A reagens-minőség számlálója

megerősített és aktív

≤10 óra

≤20 óra

≥a számláló erős használat-
korlátozást eredményező értékének 90 %-a

3

Az adagolás számlálója

megerősített és aktív

≤10 óra

≤20 óra

≥a számláló erős használat-
korlátozást
eredményező értékének 90 %-a

4

A kipufogó-gáz-vissza-vezető rendszer szelepének számlálója

megerősített és aktív

≤36 óra

≤100 óra

≥a számláló erős használat-
korlátozást
eredményező értékének 95 %-a

5

Az ellenőrző rendszer számlálója

megerősített és aktív

≤36 óra

≤100 óra

≥a számláló erős használat-
korlátozást eredményező értékének 95 %-a

6

NOx-küszöb-érték, ha alkalmazható

megerősített és aktív

≤10 óra

≤20 óra

≥a számláló erős használat-
korlátozást eredményező értékének 90 %-a

11.4.2.1.4. A számláló rögzülését követően azt akkor kell lenullázni, ha a számlálóhoz tartozó ellenőrzési rutinok legalább egy teljes ellenőrző ciklust lefutottak működési hiba észlelése nélkül, és a számláló utolsó leállását követő 40 motorüzemóra alatt a számlálóhoz tartozó működési hibát nem észleltek (lásd a 4. ábrát).
11.4.2.1.5. Ha a rendszer a számlálóhoz tartozó működési hibát észlel a számláló rögzülése alatt, akkor a számlálónak attól a ponttól kell folytatnia a számlálást, amelynél korábban megállt (lásd a 4. ábrát).
11.5.    A működésbe léptetés és kioldás, valamint a számlálómechanizmusok szemléltetése
11.5.1.    Ez a pont a működésbe léptetést és kioldást, valamint a számlálómechanizmusokat szemlélteti egyes jellemző esetekben. A 11.5.2., 11.5.3. és 11.5.4. pontban megadott adatok és leírások csak a szemléltetés céljára szolgálnak ebben a mellékletben, és azokra nem lehet e rendelet követelményeinek példájaként vagy az érintett folyamatra vonatkozó határozott nyilatkozatként hivatkozni. A 6. és 7. ábrán szereplő, a számlálóra vonatkozó óraértékek a 4. táblázatban az erős használatkorlátozáshoz tartozó legnagyobb értékekre vonatkoznak. Az egyszerűség kedvéért például az illusztrációban nem szerepel az a tény, hogy a használatkorlátozó rendszer működésével egyidejűleg a figyelmeztető rendszer is működik.
4. ábra
A számláló újraindítása vagy lenullázása a számláló értékének rögzülését követően
2005_0L__20000075AAFB_010_3.jpg
11.5.2. Az 5. ábra szemlélteti a működésbe léptető és kioldó mechanizmusok működését a reagens rendelkezésre állásának alábbi öt esetére:
–    1. használati eset: az üzemeltető a figyelmeztetés ellenére tovább járatja a gépet mindaddig, amíg annak működése le nem áll,
–    1. újratöltési eset („megfelelő” újratöltés): az üzemeltető újratölti a reagenstartályt úgy, hogy annak szintje a 10 %-os határérték fölé kerüljön. A figyelmeztető és használatkorlátozó rendszer kiold,
–    2. és 3. újratöltési eset („nem megfelelő” újratöltés): a figyelmeztető rendszer működésbe lép. A figyelmeztetés szintje a rendelkezésre álló reagens mennyiségétől függ,
–    4. újratöltési eset („teljesen elégtelen” újratöltés): a mérsékelt használatkorlátozás azonnal működésbe lép.
5. ábra
A rendelkezésre álló reagens
2005_0L__20000075AAFB_010_4.jpg
11.5.3. A 6. ábra a nem megfelelő reagensminőség három esetét ismerteti:
–    1. használati eset: az üzemeltető a figyelmeztetés ellenére tovább járatja a gépet mindaddig, amíg annak működése le nem áll,
–    1. javítási eset („rossz” vagy „csaló” javítás): a gép működésképtelenné válása után az üzemeltető megváltoztatja a reagens minőségét, de nem sokkal később visszaáll rossz minőségűre. A használatkorlátozó rendszer rögtön újból működésbe lép, és a gép 2 motorüzemóra után ismét működésképtelenné válik.
–    2. javítási eset („megfelelő” javítás): a gép működésképtelenné válása után az üzemeltető korrigálja a reagensminőséget. Bizonyos idő elteltével azonban ismét nem megfelelő minőségű reagensre vált. A figyelmeztetés, a használatkorlátozás és a számlálási folyamat ismét nulláról indul.
6. ábra
Nem megfelelő reagenssel való feltöltés
2005_0L__20000075AAFB_010_5.jpg
11.5.4.    A 7. ábra a karbamidadagoló rendszer meghibásodásának három esetét szemlélteti: ez az ábra azt a folyamatot is szemlélteti, amely e függelék 9. pontjában ismertetett ellenőrzési hibák esetében érvényesül.
–    1. használati eset: az üzemeltető a figyelmeztetés ellenére tovább járatja a gépet mindaddig, amíg annak működése le nem áll,
–    1. javítási eset „megfelelő” javítás): a gép működésképtelenné válása után az üzemeltető megjavítja a reagensadagolót. Bizonyos idő elteltével azonban az adagoló rendszer ismét meghibásodik. A figyelmeztetés, a használatkorlátozás és a számlálási folyamat ismét nulláról indul.
–    2. javítási eset („rossz” javítás): a mérsékelt használatkorlátozás (nyomatékkorlátozás) alatt az üzemeltető megjavítja a reagensadagolót. Kis idő elteltével azonban az adagoló rendszer ismét meghibásodik. A mérsékelt használatkorlátozó rendszer azonnal újból működésbe lép, és a számláló a javításkori értékről folytatja a számlálást.
7. ábra
A reagensadagoló rendszer meghibásodása
2005_0L__20000075AAFB_010_6.jpg
12. A LEGKISEBB ELFOGADHATÓ REAGENSKONCENTRÁCIÓ (CDmin) DEMONSTRÁLÁSA
12.1.    A gyártónak a típusjóváhagyás során demonstrálnia kell a CDmin megfelelő értékét a NRTC-vizsgálat melegindításos részének CDmin koncentrációjú reagenssel való elvégzése útján.
12.2.    A vizsgálatnak követnie kell a megfelelő NCD-ciklus(oka)t vagy a gyártó által meghatározott előkondicionálási ciklust, a CDmin koncentrációjú reagenshez való alkalmazkodás elvégzéséhez zárt szabályozókörű NOx-szabályozó rendszer megengedésével.
12.3.    Az e vizsgálatból származó károsanyag-kibocsátásnak az e függelék 7.1.1. pontjában meghatározott NOx-határérték alatt kell lennie.
Az ellenőrzési tartományra vonatkozó követelmények a IV. szakasznak megfelelő motorok esetében
1.    A motor ellenőrzési tartománya
Az ellenőrzési tartomány (lásd az 1. ábrát) meghatározása a következő:
fordulatszám-tartomány: az A fordulatszámtól a magas fordulatszámig;
ahol:
A fordulatszám = alacsony fordulatszám + 15 % (magas fordulatszám – alacsony fordulatszám);
A 3. számú mellékletben meghatározott magas fordulatszámot és alacsony fordulatszámot vagy, amennyiben a gyártó a 3. számú melléklet 1.2.1. pontjában szereplő lehetőség alapján az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. mellékletében leírt eljárást alkalmazza, az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírása 2.1.33. és 2.1.37. szakaszának fogalommeghatározásait kell alkalmazni.
Ha a mért A motorfordulatszám ± 3 %-ra megközelíti a gyártó által megadott motorfordulatszámot, a megadott motorfordulatszámokat kell használni. Ha az eltérés bármelyik fordulatszámnál meghaladja ezt a tűrést, akkor a mért fordulatszámokat kell használni.
2.    A vizsgálatból ki kell zárni a motor következő működési feltételeit:
a)    a legnagyobb nyomaték 30 %-a alatti pontok;
b)    a legnagyobb teljesítmény 30 %-a alatti pontok.
A gyártó kérelmezheti, hogy a műszaki szolgálat a tanúsítás/típusjóváhagyás során kizárjon bizonyos üzemi pontokat az ezen függelék 1–2. pontjában meghatározott ellenőrzési tartományból. A műszaki szolgálat a jóváhagyó hatóság kedvező véleményének függvényében elfogadhatja a kizárási kérést, ha a gyártó igazolni tudja, hogy a motor egyetlen gépkombináció esetében sem képes ezeken a pontokon működni.
1. ábra:
Ellenőrzési tartomány
2005_0L__20000075AAFB_010_7.jpg

2. számú melléklet a 75/2005. (IX. 29.) GKM-KvVM
együttes rendelethez37

... sz. Információs dokumentum
nem-közúti mozgó gépekbe építendő belső égésű motoroknak a szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából történő típusjóváhagyásához
Alapmotor/motortípus
0. Általános adatok
0.1. Gyártmány (a gyártó neve):
0.2. Az alap- és (ha van) a családhoz tartozó motor(ok) típusa és kereskedelmi leírása:
0.3. A gyártó típus-kódja ahogy a motor(ok)on meg van jelölve:
0.4. A gép adatai, melyet a motor hajt:
0.5. A gyártó neve és címe:
Ha van: a gyártó meghatalmazott képviselőjének neve és címe:
0.6. A motorszám (azonosító) elhelyezése, kódolása és felerősítési módja:
0.7. Az EK-jóváhagyási jel elhelyezése és felerősítési módja:
0.8. Az összeszerelő üzem(ek) címe(i):
Csatolt dokumentumok
1.1. Az alapmotor(ok) fő jellemzői (lásd az 1. függeléket)
1.2. A motorcsalád fő jellemzői (lásd a 2. függeléket)
1.3. A családon belüli motortípusok fő jellemzői (lásd a 3. függeléket)
2. A mozgó gép motorral kapcsolatos részeinek jellemzői (ha van ilyen)
3. Az alapmotor fényképei
4. Esetleges további csatolt dokumentumok jegyzéke
Dátum, ügyiratszám
Az (alap)motor fő jellemzői
1. A motor leírása
1.1. Gyártó:
1.2. A gyártó motorkódja:
1.3. Munkafolyamat: 4-ütemű/2-ütemű
1.4. Furat: .................. mm
1.5. Löket: .......................... mm
1.6. A hengerek száma és elrendezése:
1.7. A motor lökettérfogata: ...................... cm3
1.8. Névleges fordulatszám: ......................1/min
1.9. A maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám: ..........................1/min
1.10. Geometriai kompresszióviszony:
1.11. Az égési rendszer leírása:
1.12. Az égéstér és a dugattyúfenék rajza(i):
1.13. A szívó és kipufogó nyílások minimális keresztmetszeti területe:
1.14. A hűtési rendszer
1.14.1. Folyadék
1.14.1.1. A folyadék fajtája:
1.14.1.2. Keringető szivattyú(k): van/nincs
1.14.1.3. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha van):
1.14.1.4. A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha értelmezhető):
1.14.2. Levegő
1.14.2.1. Ventilátor: van/nincs
1.14.2.2. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha van):
1.14.2.3. A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha értelmezhető):
1.15. A gyártó által megengedett hőmérsékletek
1.15.1. Folyadékhűtés: maximális hőmérséklet a kilépésnél: .................. K
1.15.2. Léghűtés: referenciapont:
Maximális hőmérséklet a referenciaponton: ..................... K
1.15.3. Maximális feltöltő levegő hőmérséklet a szívóoldali levegőhűtőből való kilépésnél (ha értelmezhető): ...................... K
1.15.4. A maximális kipufogógáz hőmérséklet a kipufogócsőnek (-csöveknek) a kipufogó gyűjtőcső (gyűjtőcsövek) külső pereméhez (peremeihez) közeli pontján:...... K
1.15.5. Kenőanyag hőmérséklet: minimális:............................................. K
maximális: .........…........................................ K
1.16. Feltöltő: van/nincs
1.16.1. Gyártmány:
1.16.2. Típus:
1.16.3. A rendszer leírása (pl. maximális feltöltő nyomás, nyomáshatároló szelep, ha van):
1.16.4. Feltöltő levegő hűtő: van/nincs
1.17. Levegőszívó rendszer: maximális megengedhető szívási depresszió névleges
motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél: .............................. kPa
1.18. Kipufogó rendszer: maximális megengedhető nyomása névleges
motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél: ............................... kPa
2. LÉGSZENNYEZÉS ELLENI INTÉZKEDÉSEK
2.1. Kartergázok visszavezetésére szolgáló eszköz: van/nincs(*)
2.2. További szennyezéscsökkentő berendezések (ha vannak ilyenek, és ha nem szerepelnek más cím alatt):
2.2.1. Katalizátor: van/nincs(*)
2.2.1.1. Gyártmány(ok):     
2.2.1.2. Típus(ok):     
2.2.1.3. A katalizátor és elemek száma:     
2.2.1.4. A katalizátor(ok) mérete és térfogata:     
2.2.1.5. A katalitikus reakció típusa:     
2.2.1.6. Teljes nemesfémtöltet:     
2.2.1.7. Relatív koncentráció:     
2.2.1.8. Hordozó (szerkezete és anyaga):     
2.2.1.9. Cellasűrűség:     
2.2.1.10. A katalizátor(ok) házának típusa:     
2.2.1.11. A katalizátor(ok) elhelyezése (helye és a motortól mért legkisebb/legnagyobb távolsága):
2.2.1.12. Szokásos üzemi tartomány (K):     
2.2.1.13. Fogyó reagens (ha van):     
2.2.1.13.1. A katalitikus folyamathoz szükséges reagens típusa és koncentrációja:     
2.2.1.13.2. A reagens szokásos üzemi hőmérséklet-tartománya:     
2.2.1.13.3. Nemzetközi szabvány (ha van):     
2.2.1.14. NOx-érzékelő: van/nincs(*)
2.2.2. Oxigénérzékelő: van/nincs(*)
2.2.2.1. Gyártmány(ok):     
2.2.2.2. Típus:     
2.2.2.3. Elhelyezés:     
2.2.3. Légbefúvás: van/nincs(*)
2.2.3.1. Típus (rezgőszelep, levegőszivattyú stb.):     
2.2.4. Kipufogógáz-visszavezetés: van/nincs(*)
2.2.4.1. Jellemzők (hűtött/nem hűtött, magas/alacsony nyomás stb.):     
2.2.5. Részecskecsapda: van/nincs(*)
2.2.5.1. A részecskecsapda mérete és térfogata:     
2.2.5.2. A részecskecsapda típusa és kialakítása:     
2.2.5.3. Elhelyezés (hely és a motortól mért legkisebb/legnagyobb távolság):     
2.2.5.4. A regenerálás módja vagy rendszere, leírás, illetve rajz:     
2.2.5.5. Szokásos üzemi hőmérséklet- (K) és nyomástartomány (kPa):     
2.2.6. Más rendszerek: van/nincs(*)
2.2.6.1. Leírás és működés:     
3. TÜZELŐANYAG-ELLÁTÁS DÍZELMOTOROK ESETÉBEN
3.1. Tápszivattyú
Nyomás vagy jelleggörbe: ..................................................................... kPa
3.2. Befecskendező rendszer
3.2.1. Szivattyú
3.2.1.1. Gyártmány(ok):
3.2.1.2. Típus(ok):
3.2.1.3. Szállított mennyiség: ...... és ...... mm3, löketenként vagy ciklusonként teljes befecskendezésnél, ... …1/min (névleges), illetve ... …1/min (maximális nyomatékhoz tartozó) fordulatszámnál, vagy jelleggörbe.
Megadandó az alkalmazott módszer: motoron/adagoló szivattyú próbapadon
3.2.1.4. Előbefecskendezés
3.2.1.4.1. Előbefecskendezési görbe:
3.2.1.4.2. Alap-előbefecskendezési szög:....................................................
3.2.2. Befecskendező csövek
3.2.2.1. Hossz: ............................... mm
3.2.2.2. Belső átmérő:..................... mm
3.2.3. Befecskendező fúvóka (fúvókák)
3.2.3.1. Gyártmány(ok):
3.2.3.2. Típus(ok):
3.2.3.3. Nyitó nyomás vagy jelleggörbe: ................................ kPa
3.2.4. Regulátor
3.2.4.1. Gyártmány(ok):
3.2.4.2. Típus(ok):
3.2.4.3. Fordulatszám, amelynél teljes terhelés mellett a leszabályozás megkezdődik: ……. 1/min
3.2.4.4. Maximális terhelés nélküli fordulatszám: .................................1/min
3.2.4.5. Alapjárati fordulatszám: .........................................……………../min
3.3. Hidegindító rendszer
3.3.1. Gyártmány(ok):
3.3.2. Típus(ok):
3.3.3. Leírás:
4.     TÜZELŐANYAG-ELLÁTÁS BENZIMOTOROK ESETÉBEN (*)
4.1.     Porlasztó:. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
4.1.1.     Gyártmány(ok):. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ...
4.1.2.     Típus(ok):. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
4.2.     Közvetett tüzelőanyag-befecskendezés: egypontos vagy többpontos:. .. .. .. ...
4.2.1.     Gyártmány(ok):. .. .. .. .. .. .. .. . ... .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
4.2.2.     Típus(ok):. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
4.3.     Közvetlen befecskendezés:. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
4.3.1.     Gyártmány(ok):. .. .. .. ... .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ...
4.3.2.     Típus(ok):. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
4.4.     Tüzelőanyag-áram [g/h] és levegő/tüzelőanyag arány névleges fordulatszámnál és teljesen nyitott fojtószelepnél: .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
5.     SZELEPIDŐZÍTÉS
5.1.     A legnagyobb szelepnyitás és a nyitási és zárási szögek a holtponthoz képest, illetve ezzel egyenértékű adatok:…………………………………………
5.2.     Vonatkoztatási és/vagy beállítási tartományok (*)
5.3.     Változtatható szelepvezérlő rendszer (ha alkalmazható, és ahol szívó és/vagy kipufogó szelep van)
5.3.1.     Típus: folytonos vagy kétállásos (*)
5.3.2.     Bütyökállítási szög:. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
6.     A FURATOK ELRENDEZÉSE
6.1.     Helyzet, méret és számozás:
7.     GYÚJTÁS
7.1.     Gyújtótekercs
7.1.1.     Gyártmány(ok):. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. . ... .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
7.1.2.     Típus(ok):. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
7.1.3.     Szám:. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ...
7.2.     Gyújtógyertyák:. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
7.2.1.     Gyártmány(ok):. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ... .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ...
7.2.2.     Típus(ok):. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
7.3.     Mágneses gyújtás:. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ...
7.3.1.     Gyártmány(ok):. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. . ... .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
7.3.2.     Típus(ok):. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
7.4.     A gyújtás időzítése:. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..
7.4.1.     Gyújtási időpont a felső holtponthoz képest (forgattyú szögben). .. .. .. .. ...
7.4.2.     Gyújtásállítási görbe (adott esetben):. .. . ... .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ...
____________________
(*) A nem kívánt rész törlendő.
A motorcsalád fő jellemzői
1. Közös paraméterek
1.1. Égési körfolyamat:
1.2. Hűtőközeg:
1.3. Levegőszívás módja:
1.4. Égéstér típusa/kialakítása:
1.5. Szelepek és nyílások – elrendezés, méret és darabszám:
1.6. Üzemanyag rendszer:
1.7. Motorvezérlés rendszerek:
Azonosság bizonyítása a rajzszám(ok) alapján:
– töltőlevegő-hűtő rendszer:
– kipufogógáz visszavezetés:
– víz befecskendezés/emulzió:
– levegő befúvás:
1.8. Kipufogógáz-utókezelő rendszer (*):. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .
2. Motorcsalád jegyzék
2.1. A motorcsalád neve:
2.2. A család motorjainak műszaki adatai:
______________________________
(*) Ha nem alkalmazandó, n.a.-val kell jelölni.

 

A

B

C

1

 

Alapmotor (*)

A motorcsaládba tartozó motorok (**)

2

Motortípus

 

 

 

 

 

3

Hengerek száma

 

 

 

 

 

4

Névleges fordulatszám (min-1)

 

 

 

 

 

5

Löketenkénti tüzelőanyag-szállítás (mm3) dízelmotorok esetében, tüzelőanyag-áram (g/h) benzinmotorok esetében, a névleges hasznos teljesítmény mellett

 

 

 

 

 

6

Névleges hasznos teljesítmény (kW)

 

 

 

 

 

7

Legnagyobb teljesítményhez tartozó fordulatszám (min-1)

 

 

 

 

 

8

Legnagyobb hasznos teljesítmény (kW)

 

 

 

 

 

9

Legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám
(min-1)

 

 

 

 

 

10

Löketenkénti tüzelőanyag-szállítás (mm3) dízelmotorok esetében, tüzelőanyag-áram (g/h) benzinmotorok esetében, a legnagyobb nyomaték mellett

 

 

 

 

 

11

Legnagyobb nyomaték (Nm)

 

 

 

 

 

12

Alacsony alapjárati fordulatszám (min-1)

 

 

 

 

 

13

Henger-lökettérfogat (az alapmotor %-ában)

100

 

 

 

 

______________________________
(*) További részletekért lásd az 1. függeléket.
(**) További részletekért lásd a 3. függeléket.
A családhoz tartozó motortípus fő jellemzői
1. A motor leírása
1.1. Gyártó:
1.2. A gyártó motorkódja:
1.3. Munkafolyamat: 4-ütemű/2-ütemű
1.4. Furat: .............................................. mm
1.5. Löket: .............................................. mm
1.6. A hengerek száma és elrendezése:
1.7. A motor lökettérfogata: .................... cm3
1.8. Névleges fordulatszám: ....................1/min
1.9. A maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám: ...................1/min
1.10. Térfogati kompresszióviszony:
1.11. Az égési rendszer leírása:
1.12. Az égéstér és a dugattyúfenék rajza(i):
1.13. A szívó és kipufogó nyílások minimális keresztmetszeti területe:
1.14. A hűtési rendszer
1.14.1. Folyadék
1.14.1.1. A folyadék fajtája:
1.14.1.2. Keringető szivattyú(k): van/nincs
1.14.1.3. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha alkalmazható):
1.14.1.4. A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha alkalmazható):
1.14.2. Levegő
1.14.2.1. Ventilátor: van/nincs
1.14.2.2. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha alkalmazható):
1.14.2.3. A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha alkalmazható):
1.15. A gyártó által megengedett hőmérsékletek
1.15.1. Folyadékhűtés: maximális hőmérséklet a kilépésnél: ................ K
1.15.2. Léghűtés: referenciapont:
Maximális hőmérséklet a referenciaponton: ................... K
1.15.3. Maximális feltöltő levegő hőmérséklet a szívóoldali levegőhűtőből való kilépésnél (ha alkalmazható): ................................ K
1.15.4. A maximális kipufogógáz hőmérséklet a kipufogócsőnek (-csöveknek) a kipufogó gyűjtőcső (-csövek) külső peremével (peremeivel) szomszédos pontján: .............. K
1.15.5. A kenőanyag hőmérséklet: minimális: ............................ K
maximális: ................................... K
1.16. Feltöltő: van/nincs
1.16.1. Gyártmány:
1.16.2. Típus:
1.16.3. A rendszer leírása (pl. maximális feltöltőnyomás, feltöltőnyomás határoló szelep, ha van):
1.16.4. Feltöltő levegő hűtő: van/nincs
1.17. Levegőszívó rendszer: maximális megengedhető szívási vákuum névleges
motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél: .................. kPa
1.18. Kipufogó rendszer: maximális megengedhető ellennyomás névleges
motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél: .................. kPa
2. LÉGSZENNYEZÉS ELLENI INTÉZKEDÉSEK
2.1. Kartergázok visszavezetésére szolgáló eszköz: van/nincs(*)
2.2. További szennyezéscsökkentő berendezések (ha vannak ilyenek, és ha nem szerepelnek más cím alatt):
    
2.2.1. Katalizátor: van/nincs(*)
2.2.1.1. Gyártmány(ok):     
2.2.1.2. Típus(ok):     
2.2.1.3. A katalizátor és elemek száma:     
2.2.1.4. A katalizátor(ok) mérete és térfogata:     
2.2.1.5. A katalitikus reakció típusa:     
2.2.1.6. Teljes nemesfémtöltet:     
2.2.1.7. Relatív koncentráció:     
2.2.1.8. Hordozó (szerkezete és anyaga):     
2.2.1.9. Cellasűrűség:     
2.2.1.10. A katalizátor(ok) házának típusa:     
2.2.1.11. A katalizátor(ok) elhelyezése (helye és a motortól mért legkisebb/legnagyobb távolsága):
2.2.1.12. Szokásos üzemi tartomány (K):     
2.2.1.13. Fogyó reagens (ha van):     
2.2.1.13.1. A katalitikus folyamathoz szükséges reagens típusa és koncentrációja:     
2.2.1.13.2. A reagens szokásos üzemi hőmérséklet-tartománya:     
2.2.1.13.3. Nemzetközi szabvány (ha van):     
2.2.1.14. NOx-érzékelő: van/nincs(*)
2.2.2. Oxigénérzékelő: van/nincs(*)
2.2.2.1. Gyártmány(ok):     
2.2.2.2. Típus:     
2.2.2.3. Elhelyezés:     
2.2.3. Légbefúvás: van/nincs(*)
2.2.3.1. Típus (rezgőszelep, levegőszivattyú stb.):     
2.2.4. Kipufogógáz-visszavezetés: van/nincs(*)
2.2.4.1. Jellemzők (hűtött/nem hűtött, magas/alacsony nyomás stb.):     
2.2.5. Részecskecsapda: van/nincs(*)
2.2.5.1. A részecskecsapda mérete és térfogata:     
2.2.5.2. A részecskecsapda típusa és kialakítása:     
2.2.5.3. Elhelyezés (hely és a motortól mért legkisebb/legnagyobb távolság):     
2.2.5.4. A regenerálás módja vagy rendszere, leírás, illetve rajz:     
2.2.5.5. Szokásos üzemi hőmérséklet- (K) és nyomástartomány (kPa):     
2.2.6. Más rendszerek: van/nincs(*)
2.2.6.1. Leírás és működés:     
3. Dízelmotor tüzelőanyag-ellátó rendszere
3.1. Tápszivattyú
Nyomás vagy jelleggörbe: ........................... kPa
3.2. Befecskendező rendszer
3.2.1. Szivattyú
3.2.1.1. Gyártmány(ok):
3.2.1.2. Típus(ok):
3.2.1.3. Szállított mennyiség: ..... és ...... mm3, löketenként vagy ciklusonként teljes befecskendezésnél, ... 1/min (névleges), illetve ...... 1/min (maximális nyomatékhoz tartozó) fordulatszámnál, vagy jelleggörbe.
Megadandó az alkalmazott módszer: motoron/szivattyú próbapadon
3.2.1.4. Előbefecskendezés
3.2.1.4.1. Előbefecskendezési görbe:
3.2.1.4.2. Alap-előbefecskendezési szög:
3.2.2. Befecskendező csövek
3.2.2.1. Hossz: .......................................... mm
3.2.2.2. Belső átmérő:................................ mm
3.2.3. Befecskendező fúvóka (fúvókák)
3.2.3.1. Gyártmány(ok):
3.2.3.2. Típus(ok):
3.2.3.3. Nyitó nyomás vagy jelleggörbe: ................ kPa
3.2.4. Regulátor
3.2.4.1. Gyártmány(ok):
3.2.4.2. Típus(ok):
3.2.4.3. Fordulatszám amelynél teljes terhelés mellett a lezárás megkezdődik: ...…1/min
3.2.4.4. Maximális terhelés nélküli fordulatszám: ..............................……................ 1/min
3.2.4.5. Alapjárati fordulatszám: ............................................................................... 1/min
3.3. Hidegindító rendszer
3.3.1. Gyártmányok:
3.3.2. Típus(ok):
3.3.3. Leírás:
4. Benzinmotor tüzelőanyag-ellátó rendszere
4.1.     Porlasztó:
4.2.1.    Gyártmány(ok):
4.2.2.    Típus(ok):
4.2.     Nem közvetlen befecskendezés: egy pontos vagy több pontos
4.2.3.    Gyártmány(ok):
4.2.4.    Típus(ok):
4.3    Közvetlen befecskendezés
4.3.1.    Gyártmány(ok):
4.3.2.    Típus(ok):
4.4.     Tüzelőanyag-fogyasztás [g/h] és légviszony (levegő/üzemanyag viszony) névleges fordulatszámnál és nyitott fojtószelepnél
5. Szelepvezérlés
5.1. A maximális szelepnyitás és a nyitási és zárási szögek a holtpontokhoz képest, vagy egyenértékű adatok:
5.2. Referencia és/vagy beállítási tartományok
5.3. Változtatható szelepvezérlésű rendszer (amennyiben és ahol alkalmazható: szívás és/vagy kipufogás)
5.3.1.    Típus: folyamatos vagy ki/be kapcsoló
5.3.2.    Vezérműtengely fáziseltolási szöge
6. Vezérlőrések elrendezése
6.1. Helyezet, méret, darabszám
7. Gyújtórendszer
7.1.    Gyújtótekercs
7.1.1.    Gyártmány(ok):
7.1.2.    Típus(ok)
7.1.3.    Darabszám:
7.2.    Gyújtógyertya
7.2.1.    Gyártmány(ok):
7.2.2.    Típus(ok):
7.3.    Mágnesgyújtás
7.3.1.    Gyártmány(ok):
7.3.2.    Típus(ok)
7.4.    Gyújtásbeállítás
7.4.1.    Gyújtás a felső holtpont előtt [főtengely szögben megadva]
7.4.2.    Gyújtás beállítási görbe, amennyiben létezik:...”
_________________
(*) A nem kívánt rész törlendő.

3. számú melléklet a 75/2005. (IX. 29.) GKM-KvVM
együttes rendelethez38

Kompresszió-gyújtású motorok vizsgálati eljárása
1. Bevezetés
1.1. E melléklet a vizsgált motor által kibocsátott gáz- és szilárd halmazállapotú szennyező anyagok mennyiségének meghatározására szolgáló módszert írja le.
A következő mérési ciklusok alkalmazandók:
– a berendezés specifikációjának megfelelő NRSC (Non-Road Steady Speed Cycle – nem közúti állandósult állapotú ciklus), amelyet a szénmonoxidnak, a szénhidrogéneknek, a nitrogén-oxidoknak és a szilárd részecskéknek az 1. számú melléklet 1.1. és 1.2. pontjában leírt motorok kibocsátásának méréséhez kell használni az I., II. III A., III B. és IV. szakaszban,
– a berendezés specifikációjának megfelelő NRTC (Non-Road Transient Cycle – nem közúti átmeneti állapotú ciklus), amelyet a szénmonoxidnak, a szénhidrogéneknek, a nitrogén-oxidoknak és a szilárd részecskéknek az 1. számú melléklet 1.1. pontjában leírt motorok kibocsátásának méréséhez kell használni a III B. és IV. szakaszban,
– a belvízi hajókon történő felhasználásra szánt motorokon az MSZ EN ISO 8178-4:2002 szabványban és az IMO(1) MARPOL(2) 73/78 egyezmény VI. mellékletében (NOx) meghatározott ISO mérési eljárást kell elvégezni,
– a vasúti motorkocsik meghajtására szánt motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyező anyagainak mérésére a III A. és a III B. szakaszban NRSC-t kell alkalmazni, valamint
– a mozdonyok meghajtására szánt motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyező anyagainak mérésére a III A. szakaszban és a III B. szakaszban NRSC-t kell alkalmazni.
1.2.    A vizsgálati eljárás kiválasztása
A vizsgálatot próbapadra szerelt és motorfékpaddal összekapcsolt motoron kell elvégezni.
1.2.1.    Vizsgálati eljárások az I., II., III A., III B. és IV. szakaszhoz
A vizsgálatot az e mellékletben leírt eljárás szerint kell elvégezni, vagy a gyártó kérésére az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. mellékletében leírt eljárást kell alkalmazni.
Ezen felül az alábbi követelményeket kell alkalmazni:
a)    az e melléklet 5. függelékében meghatározott tartóssági követelmények;
b)    a motornak az 1. számú melléklet 8.6. pontjában megállapított ellenőrzési tartományára vonatkozó rendelkezések (csak a IV. szakasznak megfelelő motorok esetében);
c)    a CO2-kibocsátás jelentésére vonatkozóan az e melléklet 6. függelékében meghatározott, az e mellékletben szereplő eljárás szerint vizsgált motorokra vonatkozó követelmények; az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. mellékletében leírt eljárás szerint vizsgált motorok esetében e melléklet 7. függelékét kell alkalmazni;
d)    az e mellékletben leírt követelmények szerint vizsgált motorok esetében az e rendelet 5. számú mellékletében leírt referencia-tüzelőanyagot kell alkalmazni. Az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. mellékletében leírt követelmények szerint vizsgált motorok esetében az e rendelet 5. számú mellékletében leírt referencia-tüzelőanyagot kell alkalmazni.
1.2.1.1.     Amennyiben a gyártó az 1. számú melléklet 8.6.2. pontja alapján az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. mellékletében leírt eljárást választja az I., II., III A. és III B. szakasz szerint motorok vizsgálatára, a 3.7.1. pontban megállapított vizsgálati ciklusokat kell alkalmazni.
1.3. Mérési módszer
A kipufogógáz mérés kiterjed a gáz-halmazállapotú szennyezőkre (szén-monoxid, szénhidrogének és nitrogén-oxidok) és a részecskékre. Kiegészítésként gyakran használnak széndioxidot keresőgázként a rész- vagy teljesáramú hígítórendszer hígítási arányának meghatározásához. Célszerű a széndioxid mérése minden esetben, mert kiváló eszköz a vizsgálat alatt esetleg fellépő mérési problémák észrevételéhez.
1.3.1. NRSC-teszt
Üzemmeleg motoron, egymást követő, előírt üzemi pontokban, a kezeletlen kipufogógázból vett folyamatos minta alapján meg kell határozni az 1.3. pont szerint kipufogógáz összetevők mennyiségét. A vizsgálati ciklus fordulatszám-nyomaték értékekkel meghatározott vizsgálati fázisok sorozatából áll, amelyek lefedik a dízelmotor tipikus üzemi tartományát. Minden vizsgálati fázisban meg kell határozni a gáznemű szennyezőanyagok koncentrációját, a kipufogógáz áramot és a motor teljesítményét, és súlyozni kell a mért értékeket. A részecske mintát kondicionált levegővel hígítani kell. A teljes teszt eljárás során egy mintát kell venni és azt megfelelő szűrön kell gyűjteni.
Alternatív megoldásként minden egyes vizsgálati fázisban külön szűrőn lehet mintát venni, és ezekből számítani a teszt súlyozott eredményét.
E melléklet 3. függelékében leírt módon kell minden szennyező komponensre a g/kWh értéket számítani.
1.3.2. NRTC-vizsgálat:
Az előírt átmeneti mérési ciklust, amely kifejezetten a nem közúti gépekbe épített dízelmotorok üzemeltetési körülményein alapul, kétszer kell elvégezni:
– először (hidegindítás), miután a motor elérte a szobahőmérsékletet, a motorhűtő közeg és az olaj, az utókezelő rendszerek és minden motorvezérlő segédberendezés hőmérséklete pedig 20 és 30 °C között stabilizálódott;
– másodszor (melegindítás) egy húszperces kondicionálás után, amelyet közvetlenül a hidegindításos ciklus befejezése után kell kezdeni.
E vizsgálatsorozat során a fenti szennyező anyagokat kell vizsgálni. A vizsgálatsorozat a motor természetes lehűlését vagy kényszerhűtését követő hidegindításos ciklusból, kondicionálásból és egy melegindításból áll, és az összetett kibocsátás kiszámítására szolgál. A motorfékpad által mért nyomatékot és fordulatszámot használva integrálni kell a teljesítményt a ciklus idejének figyelembevételével, ami a motornak a ciklus alatt végzett munkáját adja. A gáz-halmazállapotú alkotóelemek koncentrációját a ciklus során a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni: vagy a kezeletlen kipufogógázban a gázelemző készüléktől kapott jel integrálásával e melléklet 3. függeléke szerint, vagy a CVS teljes áramú hígítórendszer hígított kipufogógázában mért koncentráció integrálásával, vagy e melléklet 3. függeléke szerinti zsákos mintavétellel. A szilárd részecskék méréséhez a hígított kipufogógázból kell arányos mintát venni egy speciális szűrővel, akár részleges áramú, akár teljes áramú hígítás mellett. A szennyező anyagok kibocsátott tömegének kiszámításához meg kell határozni – a használt módszertől függően – a hígított vagy hígítatlan kipufogógáz-áramot a ciklus során. Mivel az egyes szennyező anyagok mennyiségét kilowattóránként kibocsátott grammban kell kifejezni, a kibocsátott tömegértékeket a motor munkavégzéséhez kell viszonyítani.
A szennyezőanyag-kibocsátásokat (g/kWh) mind a hideg-, mind a melegindításos ciklusok során meg kell mérni. Az összetett súlyozott kibocsátások kiszámításában a hidegindításos eredményeket 10%-os, a melegindításos eredményeket 90%-os súllyal kell figyelembe venni. A súlyozott összetett eredményeknek meg kell felelniük a határértékeknek.
2.     Vizsgálati feltételek
2.1.    Általános követelmények
Minden térfogatot és térfogatáramot 273 K (0 °C) hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra kell vonatkoztatni.
2.2. A motor vizsgálati feltételei
2.2.1. Mérni kell a motor által beszívott levegő Ta abszolút hőmérsékletét és a kPa-ban kifejezett ps száraz légköri nyomást. Meg kell határozni az fa paramétert az alábbiak szerint:
a) Atmoszférikus szívású és mechanikus feltöltésű motorok:
fa = 2005_0L__200000759EA7_000_4.jpg
b)    Turbófeltöltött motorok levegő visszahűtéssel vagy anélkül:
fa = 2005_0L__200000759EA7_000_5.jpg
2.2.2.    A vizsgálat érvényessége
A vizsgálat akkor érvényes, ha fa-ra teljesül a következő összefüggés:
0,98 ≤ fa ≤ 1,02
2.2.3.    Töltőlevegő hűtővel felszerelt motorok
A feltöltő levegő hőmérsékletét regisztrálni kell és az a deklarált névleges fordulatszámnál és teljes terhelésnél ±5 K-en belül legyen a gyártó által meghatározott legmagasabb töltőlevegő hőmérséklethez. A hűtőközeg hőmérséklete legalább 293 K (20 °C) legyen.
Ha a vizsgáló laboratórium rendszerét vagy külső fúvót alkalmaznak, a feltöltő levegő hőmérsékletét ±5 K-en belül a gyártó általa legnagyobb teljesítmény fordulatszámán, teljes terhelésre meghatározott legmagasabb töltőlevegő hőmérsékletre kell beállítani. A töltőlevegő-hűtőnél a hűtőközeg hőmérsékletét és átfolyását az előző beállítási ponthoz képest nem szabad változtatni a vizsgálat során. A töltőlevegő-hűtő térfogatát a jó mérnöki gyakorlat és a tipikus jármű/gép alkalmazás alapján kell meghatározni.
Választható módon alkalmazható a feltöltő levegő hűtő beállításának a SAE J 1937 1995. januári kiadásában szereplő módszer.
2.3.    A motor levegőszívó rendszere
A vizsgálati motort olyan levegőszívó rendszerrel kell ellátni, amelynek áramlási ellenállása ±300 Pa-on belül akkora, mint a gyártó által egy tiszta levegőszűrőre megadott felső határérték, a motornak a gyártó szerint a legnagyobb levegőáramot eredményező üzemi viszonyai mellett. Az ellenállást a névleges fordulatszámon, teljes terhelésnél kell beállítani. A vizsgáló laboratórium rendszere használható, amennyiben a motor tényleges üzemi viszonyait reprodukálja.
2.4.    A motor kipufogó rendszere
A vizsgálati motort kipufogó rendszerrel kell ellátni, amely ± 650 Pa-on belül akkora ellennyomást eredményez, mint a gyártó által megadott felső határérték, a maximális névleges teljesítményt adó üzemviszonyok mellett.
Amennyiben a motor kipufogógáz utókezelő rendszerrel van felszerelve, a kipufogó cső átmérője a tényleges üzemelés során alkalmazottal azonos legyen legalább 4 csőátmérőnyi távolságban azelőtt a pont előtt, ahol az utókezelő berendezést tartalmazó rész bővülési szakasza kezdődik. A kipufogógáz utókezelő távolsága a kipufogó csonk csatlakozó karimájától, illetve a turbótöltő kilépésétől azonos legyen a gépekben alkalmazott konfigurációéval, vagy feleljen meg a gyártó által adott távolság specifikációnak. A kipufogógáz ellennyomás vagy az áramlási ellenállás feleljen meg az előzőekben adott kritériumoknak, és szükség esetén beállítható egy szeleppel. A kísérleti tesztek és a motor feltérképezése során el lehet távolítani a kipufogógáz utókezelő rendszert tartalmazó szakaszt, helyettesítve egy azonos, de inaktív katalizátort hordozótestet tartalmazó elemmel.
2.5.    A hűtési rendszer
Motorhűtő rendszert kell használni, melynek teljesítménye elég nagy ahhoz, a vizsgálatok során fenntartsa a gyártó által előírt normális üzemi hőmérsékleteket.
2.6.    A kenőolaj
A vizsgálat során használt kenőolaj műszaki adatait fel kell jegyezni és csatolni kell a vizsgálati eredményekhez.
2.7.    A vizsgálatokhoz használt üzemanyag
    Az 5. számú mellékletben megadott referencia üzemanyagot kell használni. A vizsgálathoz használt referencia üzemanyag cetánszámát és kéntartalmát fel kell jegyezni a 7. számú melléklet 1. függeléke 1.1.1., illetve 1.1.2. pontjában.
    Az üzemanyag hőmérséklete a befecskendező szivattyúnál 306–316 K (33–43 °C) között legyen.
3.    A vizsgálat lefutása (NRSC teszt)
3.1. A motorfékpad beállításainak meghatározása
    A fajlagos kibocsátás meghatározásának alapja az ISO 14396:2002 szabvány szerint mért korrigálatlan effektív teljesítmény.
    Azokat a segédberendezéseket, amelyek csak a nem közúti mozgó gép működéséhez szükségesek, és a motorról leszerelhetők, el lehet távolítani a teszt idejére. A következő lista példákat ad ilyen elemekre:
– levegő kompresszor a fékekhez,
– szervokormány szivattyúja,
– légkondicionáló kompresszora,
– hidraulikus működtető elemek szivattyúja.
    Amennyiben a segédberendezéseket nem távolítják el, az általuk a vizsgálati fordulatszámon felvett teljesítményt meg kell határozni a motorfékpad beállításának számításához, kivéve azokat a motorokat, amelyeknél a segédberendezések a motor integráns részét képezik (pl. a hűtőventillátor léghűtéses motorokon).
    A szívási ellenállást és a kipufogócső ellennyomást a gyártó által megadott felső határra kell állítani, a 2.3. és 2.4. ponttal összhangban.
    A vizsgálati fordulatszámhoz tartozó maximális nyomatékot kísérleti mérésekkel kell meghatározni annak érdekében, hogy számítani lehessen a meghatározott vizsgálati üzemmódokhoz tartozó nyomaték értéket.
    Olyan motorok esetében amelyeket nem terveztek arra, hogy egy adott fordulatszám-tartomány felett a teljes terhelési nyomatékgörbén működjenek, a vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó maximális nyomatékot a gyártónak kell megadni.
Az egyes vizsgálati üzemmódokhoz tartozó motorbeállításokat az alábbi képlettel kell kiszámítani:
S = 2005_0L__200000759EA7_000_6.jpg
Ha a segédberendezések és a maximális teljesítmény hányadosa
2005_0L__200000759EA7_000_7.jpg,
    akkor PAE értékét a jóváhagyást megadó műszaki hatóság ellenőrizheti.
3.2. A mintavevő szűrők előkészítése
Legalább egy órával a vizsgálat megkezdése előtt minden szűrőt (párt) egy zárt, de nem tömített Petri-csészébe és azzal együtt egy mérőkamrába kell helyezni stabilizáció céljából. A stabilizálási időszak végén minden szűrőt (párt) meg kell mérni és a tárasúlyt fel kell jegyezni. Ezután a szűrőt (párt) zárt Petri-csészében vagy szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. Ha a szűrő (pár) a mérőkamrából történt eltávolítása utáni nyolc órán belül nem kerül felhasználásra, használat előtt ismét le kell mérni.
3.3. A mérőberendezés felszerelése
A műszereket és a mintavevő szondákat megfelelőképpen kell felszerelni. Ha a kipufogógáz hígításához teljes átömlésű hígítórendszert használnak, a kipufogócső végét be kell kötni a rendszerbe.
3.4. A hígítórendszer és a motor indítása
A hígítórendszert és a motort el kell indítani, és fel kell melegíteni amíg minden hőmérséklet és nyomás nem stabilizálódik a teljes terheléshez és a névleges fordulatszámhoz tartozó értéken.
3.5. A hígítási arány beállítása
Az egyszűrős módszer esetében (amely a többszűrős módszer helyett választható) a részecske-mintavevő rendszert el kell indítani és megkerülő vezetéken át kell járatni. A hígító levegő részecske-háttérszintjét a hígító levegőnek a részecskeszűrőkön való átengedésével lehet meghatározni. Szűrt hígító levegő használata esetén egyetlen mérés végezhető bármikor, a vizsgálat előtt, alatt vagy után. Ha a hígító levegő nincs szűrve, a mintavételt a teljes teszt időtartama alatt kell végezni.
A hígító levegő mennyiségét úgy kell beszabályozni, hogy a szűrő felületének maximális hőmérséklete bármelyik mérési módnál 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) között legyen. A teljes hígítási arány legalább négy legyen.
Megjegyzés: Az állandósult állapotú módszernél a szűrőhőmérsékletet elegendő csak 325 K-en (52 °C) vagy az alatt tartani, a 315 K (42 °C)–325 K (52 °C) tartomány betartása helyett.
Az egyszűrős és többszűrős módszer esetében egyaránt a szűrőn áthaladó minta tömegárama a teljes átáramlású rendszerek hígított kipufogógáz tömegáramának állandó hányada legyen minden üzemmódban. Ez a tömegarány ±5%-on belül legyen, kivéve az első 10 másodpercet minden üzemmódban, megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszerek esetében. Egyszűrős módszert használó részleges átáramlású hígítórendszerek esetében a szűrőn áthaladó tömegáram arány minden üzemmódban ±5%-on belül állandó legyen, kivéve az első 10 másodpercet minden üzemmódban, megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszerek esetében.
CO2 vagy NOx koncentráció szabályozással működő rendszereknél a hígító levegő CO2 vagy NOx tartalmát minden vizsgálat kezdetén és végén meg kell mérni. A vizsgálat előtti és utáni hígító levegő CO2 vagy NOx koncentráció-mérési értékeknek egymáshoz képest 100 ppm-en, illetve 5 ppm-en belül kell lenniük.
Ha csak a hígított kipufogógáz koncentrációinak méréséhez használnak gázelemzőt, úgy a hígító levegő háttér-koncentrációjának megállapításához a teljes vizsgálati folyamat során mintát kell gyűjteni egy mintavevő zsákba.
Folyamatos (nem zsákos) háttér-koncentrációmérést lehet végezni három időpontban, a ciklus elején, végén és közepe táján vett hígító levegő mintával, az értékeket átlagolva. A gyártó kívánságára a háttérmérések elhagyhatók.
3.6. Az elemző készülékek ellenőrzése
A gázelemző készülékeken el kell végezni a nulla pont beállítást és kalibrálni kell a mérési tartományban.
3.7. A vizsgálati ciklus
3.7.1. A berendezés specifikációja az 1. számú melléklet 1. pontjának megfelelően:
3.7.1.1. „A” specifikáció
Az 1. számú melléklet 1.1. és 1.4. pontjának hatálya alá tartozó motorok esetében a fékpadi üzemeltetés során a következő nyolc üzemmódból álló ciklus(3)szerint kell elvégezni a motor vizsgálatát:

 

Üzemmód száma

Motorfordulatszám
(fordulat/perc)

Terhelés
(%)

Súlyozási tényező

 

1

Névleges vagy referencia (*)

100

0,15

 

2

Névleges vagy referencia (*)

75

0,15

 

3

Névleges vagy referencia (*)

50

0,15

 

4

Névleges vagy referencia (*)

10

0,10

 

5

Közbenső

100

0,10

 

6

Közbenső

75

0,10

 

7

Közbenső

50

0,10

 

8

Üresjárati

0,15

 

(*) A referenciasebesség meghatározása a 3. számú melléklet 4.3.1. pontjában található.

3.7.1.2. „B” specifikáció
Az 1. számú melléklet 1.2. pontjának hatálya alá tartozó motorok esetében a fékpadi üzemeltetés során a következő öt üzemmódból álló ciklus(4) szerint kell elvégezni a motor vizsgálatát:

 

Üzemmód száma

Motorfordulatszám
(fordulat/perc)

Terhelés
(%)

Súlyozási tényező

 

1

Névleges

100

0,05

 

2

Névleges

75

0,25

 

3

Névleges

50

0,30

 

4

Névleges

25

0,30

 

5

Névleges

 

 

A terhelés alatt feltüntetett értékek azon névleges alapteljesítményhez tartozó nyomaték százalékos értékei, amellyel a motor a megadott karbantartási időpontok között és a megadott környezeti feltételek mellett, a gyártó által előírtak szerint végzett karbantartások mellett évente korlátlan óraszámban működtethető; a névleges alapteljesítmény változó teljesítménysorozat alatt rendelkezésre álló maximális teljesítményként értendő.
3.7.1.3. „C” specifikáció
A belvízi hajókra történő használatra szánt meghajtó motorokon(5) az MSZ EN ISO 8178-4:2002 szabványban és az IMO MARPOL 73/78 egyezmény VI. mellékletében (NOx Szabályzat) meghatározott vizsgálati eljárást kell elvégezni.
Az állandó lapátszögű hajócsavarral (fix nyomatékgörbével) működő meghajtó motort a kereskedelmi tengerhajózási dízelmotorok üzem közbeni működésének bemutatására kifejlesztett, a következő négy üzemmódból álló, állandósult állapotú ciklus(6) szerint kell a motorfékpadon vizsgálni.

 

Üzemmód száma

Motorfordulatszám
(fordulat/perc)

Terhelés
(%)

Súlyozási tényező

 

1

100% (névleges)

100

0,20

 

2

91%

75

0,50

 

3

80%

50

0,15

 

4

63%

25

0,15

Belvízi hajók állandó fordulatszámú, változtatható lapátszögű vagy elektromosan csatlakoztatott hajócsavarral működő meghajtó motorjait a fenti ciklus terhelési és súlyozási tényezőivel jellemzett, következő négy üzemmódból álló, állandósult állapotú ciklus(7) szerint – de minden üzemmódban névleges fordulatszámon működtetett motorral – kell a motorfékpadon vizsgálni:

 

Üzemmód száma

Motorfordulatszám
(fordulat/perc)

Terhelés
(%)

Súlyozási tényező

 

1

Névleges

100

0,20

 

2

Névleges

75

0,50

 

3

Névleges

50

0,15

 

4

Névleges

25

0,15

3.7.1.4. „D” specifikáció
Az 1. számú melléklet 1.5. pontjának hatálya alá tartozó motorok esetében a fékpadi üzemeltetés során a következő három üzemmódból álló ciklus(8) szerint kell elvégezni a motor vizsgálatát:

 

Üzemmód száma

Motorfordulatszám
(fordulat/perc)

Terhelés
(%)

Súlyozási tényező

 

1

Névleges

100

0,25

 

2

Közbenső

50

0,15

 

3

Üresjárati

0,60

3.7.2. A motor előkészítése
A motort és a rendszert névleges fordulatszámon és a hozzá tartozó maximális nyomatéknál kell felmelegíteni a gyártó által javasolt motor-paraméterek stabilizálásához.
Megjegyzés:
Az előkészítési időszak arra is szolgál, hogy kiküszöbölje a kipufogó rendszerben az előző vizsgálat során keletkezett lerakódások hatását. Az egyes vizsgálati pontok között is szükség van stabilizációs időszakra, annak érdekében, hogy az egyik pontnak a másikra gyakorolt hatása a legkisebb legyen.
3.7.3. A vizsgálat lefolytatása
El kell indítani a vizsgálatot. A vizsgálat megkezdése után a méréseket a fenti vizsgálati ciklus üzemmód sorszámai szerint növekvő sorrendben kell végezni.
A vizsgálati ciklus minden üzemmódja alatt a kezdeti, átmeneti időszak után a megadott fordulatszámot a névleges fordulatszám ±1%-ának megfelelő tűrésen, vagy ±3 min-1 értéken belül kell tartani attól függően, melyik a nagyobb, kivéve az alapjáratot, aminek a gyártó által meghatározott tűrésen kell belül maradnia. A megadott nyomatékot úgy kell tartani, hogy az átlagérték a mérési szakasz folyamán ne térjen el a vizsgálati fordulatszámhoz tartozó maximális nyomaték ±2%-ánál többel az előírttól.
Minden mérési ponton legalább 10 perc szükséges. Ha egy motor vizsgálatánál ahhoz, hogy a mérőszűrőn elegendő tömegű részecske gyűljön össze hosszabb mintavételi időre van szükség, a vizsgálati üzemmód időtartama szükség szerint meghosszabbítható.
A vizsgálati üzemmód időtartamát fel kell jegyezni és fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.
A gáznemű szennyezőanyagok koncentrációját az adott üzemmód utolsó három percében kell megmérni és feljegyezni.
A részecske-mintavételezést és a gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mérését nem szabad megkezdeni addig, amíg a motor nem érte el a gyártó előírása szerinti stabil állapotot, és a műveleteket egyszerre kell befejezni.
Az üzemanyag hőmérsékletét az üzemanyag-befecskendező szivattyú bemeneténél vagy a gyártó által meghatározott helyen kell mérni, és a mérés helyét fel kell jegyezni.
3.7.4. A gázelemző készülék kijelzése
A gázelemző készülékek által szolgáltatott adatokat egy szalagos regisztráló készülékkel kell feljegyezni, vagy egy egyenértékű adatgyűjtő rendszerrel kell mérni, miközben a kipufogógáz minden üzemmódban legalább az utolsó három percen keresztül áramlik át az elemző készülékeken. Ha a hígított CO és CO2 méréséhez tasakos mintavételt alkalmaznak (lásd az 1. függelék 1.4.4. pontját), a mintát minden üzemmód utolsó három perce alatt a tasakba gyűjteni kell és a tasakban lévő mintát kell elemezni és a kijelzést feljegyezni.
3.7.5. Részecske-mintavétel
A részecske-mintavétel egyszűrős és többszűrős módszerrel történhet (1. függelék 1.5. pont). Mivel a kétféle módszer eredményei némileg eltérhetnek egymástól, az eredményekkel együtt az alkalmazott módszert is fel kell jegyezni.
Az egyszűrős módszer esetén a vizsgálati ciklusban megadott üzemmódonkénti súlyozási tényezőt a mintavétel során figyelembe kell venni, a minta átáramló mennyiségének és/vagy a mintavétel idejének megfelelő szabályozásával.
A mintavételt, amennyire lehet, az adott üzemmód végén kell végrehajtani. Az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 20 másodpercnek kell lennie az egyszűrős, és legalább 60 másodpercnek a többszűrős módszer esetén. Megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszereknél az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 60 másodpercnek kell lennie mind az egyszűrős, mind a többszűrős módszer esetén.
3.7.6. A motor állapota
A motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét, a tüzelőanyag-fogyasztást és a levegő- vagy kipufogógáz-áramot minden üzemmódban meg kell mérni a motor üzemének stabilizálódása után.
Ha a kipufogógáz-áram vagy az égési levegő és üzemanyag-fogyasztás mérésére nincs mód, az számítható a szén/oxigén egyensúly módszerével is (lásd az 1. függelék 1.2.3. pontját).
Minden más, a számításhoz szükséges kiegészítő adatot fel kell jegyezni (lásd a 3. függelék 1.1. és 1.2. pontját).
3.8. A gázelemző készülék ismételt ellenőrzése
A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat után nullapont beállító gázt és ugyanazt a kalibráló gázt kell használni az ismételt ellenőrzéshez, mint a vizsgálat előtt. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a két mérési eredmény közötti különbség 2%-nál kisebb.
4. A vizsgálat lefolytatása (NRTC teszt)
4.1. Bevezetés
A nem közúti tranziens ciklus (NRTC) a 3. számú melléklet 4. függelékében van leírva másodpercenként megadott, normalizált fordulatszám és nyomaték értékekkel, amely minden e rendelet hatálya alá tartozó dízelmotorra alkalmazható. A teszt végrehajtásához a normalizált értékeket aktuális, a vizsgált egyedi motorra vonatkozó értékekre kell konvertálni, a motor feltérképezése alapján. Ez a konverzió a denormalizálás, és az így létrehozott ciklus a vizsgált motor referencia ciklusa. A referencia fordulatszám és nyomaték értékekkel kell a vizsgálatot végrehajtani, és a kijelzett fordulatszám és nyomaték értékeket regisztrálni kell. A teszt lefutásának érvényesítéséhez regressziós analízist kell végezni a referencia és a regisztrált tényleges fordulatszám és nyomaték értékek között a teszt egészére vonatkozóan.
4.1.1.     Gátló berendezés és irracionális emissziócsökkentési stratégia alkalmazása tilos.
4.2.    A motor feltérképezési eljárása
    A vizsgáló laboratóriumban az NRTC ciklus generálása érdekében a motort fel kell térképezni a sebesség-nyomaték görbe meghatározásához, mielőtt a teszt ciklust lefutnák.
4.2.1. A feltérképezés fordulatszám-tartományának meghatározása
    A legkisebb és a legnagyobb fordulatszámot az alábbiak határozzák meg:
    Minimális feltérképezési sebesség     =    alapjárati fordulatszám
    Maximális feltérképezési sebesség     =    nhi x 1,02 és azon fordulatszám, amelynél a teljes terhelés melletti nyomaték nullára csökkent (teljes leszabályozás) közül a kisebb (ahol nhi "magas fordulatszám", amely definíciószerűen az a legmagasabb fordulatszám, melyen a motor a névleges teljesítmény 70%-át adja le).
4.2.2. A motor feltérképezési görbe
    A motor a maximális teljesítményen járatva be kell melegíteni a paramétereknek a gyártó által megadottaknak megfelelő stabilizálódása érdekében. Amikor a motor stabilizálódott a feltérképezését az alábbi eljárás szerint kell végezni.
4.2.2.1.Tranziens térkép
    a) A motort terheletlenül, alapjáraton kell járatni.
    b) A motort a befecskendező szivattyú teljes terhelés állásában a minimális feltérképezési fordulatszámon kell működtetni.
    c) A motor fordulatszámát átlagosan 8±1 min-1/s mértékkel növelni kell a minimálistól a maximális feltérképezési fordulatszámig. A motor fordulatszámát és nyomatékát legalább 1 pont/s gyakorisággal regisztrálni kell.
4.2.2.2. Lépéses feltérképezés
    a) A motort terheletlenül, alapjáraton kell járatni.
    b) A motort a befecskendező szivattyú teljes terhelés állásában a minimális feltérképezési fordulatszámon kell működtetni.
    c) Teljes terhelés mellett a minimális feltérképezési fordulatszámot legalább 15 s-ig tartani kell, és az utolsó 5 s alatt regisztrálni kell az átlagos nyomatékot. Meg kell határozni a maximális nyomaték görbéjét a minimálistól a maximális feltérképezési fordulatszámig, a fordulatszámot 100±20 min-1-nél nem nagyobb lépésenként növelve. Minden vizsgálati pontban legalább 15 s-ig tartani kell a fordulatszámot, és az utolsó 5 s alatt regisztrálni kell az átlagos nyomatékot.
4.2.3. A feltérképezési görbe generálása
    Minden, a 4.2.2. pont szerinti regisztrált mérési pontot össze kell kötni a pontok között lineáris interpolációt alkalmazva.
    Az eredményként kapott görbe a feltérképezési görbe, amellyel a 4. számú melléklet motorfékpadi programjának normalizált nyomaték értékeket az aktuális nyomatékértékekre kell konvertálni, ahogyan azt a 4.3.3. pont előírja.
4.2.4.     Alternatív feltérképezés
    Amennyiben a gyártó úgy ítéli meg, hogy a 4.2.2. pontban leírt feltérképezési módszer valamely motor esetében nem biztonságos vagy nem reprezentatív, alternatív módszer alkalmazható. Az alternatív módszernek ki kell elégítenie az előírt feltérképezési eljárás célját, a teszt ciklus alatt minden motorfordulatszámhoz tartozóan az elérhető legnagyobb nyomaték meghatározását. A jelen 4.2. pontban előírt feltérképezési módszertől való eltéréseket az érintett feleknek jóvá kell hagyni, megítélésük során a biztonságot és a reprezentativitást tartva szem előtt. A turbótöltött és a szabályozott motoroknál semmi esetre sem lehet a nyomatékgörbét csökkenő fordulatszámok irányába végrehajtani.
4.2.5.    Megismételt feltérképezés
    A motort nem szükséges minden egyes teszt előtt feltérképezni. A feltérképezés megismétlésre csak akkor van szükség, ha
– az előző feltérképezés óta mérnöki megítélés szerint elfogadhatatlanul hosszú idő telt el; vagy
-     olyan fizikai változtatás vagy beszabályozás történt a motoron, amely befolyásolhatja a motor teljesítményét.
4.3.    A referencia teszt ciklus generálása
4.3.1. Referencia-fordulatszám
A referencia-fordulatszám (nref) a 3. számú melléklet 4. függelékében lévő motorfékpadi ciklus menetében meghatározott normált fordulatszámértékek 100%-ának felel meg. A referencia-fordulatszámra visszaszámítással kapott tényleges motorciklus nagyban függ a helyes referencia-fordulatszám megválasztásától. A referencia- fordulatszámot a következő módszerrel kell meghatározni:
nref = alacsony fordulatszám + 0,95 x (magas fordulatszám – alacsony fordulatszám)
(ahol a magas fordulatszám az a legnagyobb motorfordulatszám, amely mellett a névleges teljesítmény 70%-a leadásra kerül, míg az alacsony fordulatszám az a legkisebb motorfordulatszám, amely mellett a névleges teljesítmény 50%-a leadásra kerül).
Ha a mért referencia-fordulatszám legfeljebb ±3%-kal haladja meg a gyártó által megadott referencia-fordulatszámot, a megadott referencia-fordulatszámot lehet a kibocsátási vizsgálatokhoz használni. Ha a megadott értékeken kívül esik, akkor a mért referencia-fordulatszámot kell a kibocsátási vizsgálatokhoz használni(9).
4.3.2.    A motorfordulatszám denormalizálása
    A fordulatszámot az alábbi egyenlettel kell denormalizálni:

Aktuális fordulatszám =

% fordsz. x (ref. fordsz. – alapjárati fordsz.)

+ alapjárati fordsz.

100

(az egyenletben "fordsz." – a "fordulatszám" rövidítése)
4.3.3.     A motornyomaték denormalizálása
    A 3. számú melléklet 4. függelékében meghatározott motorfékpadi program nyomaték értékei az adott fordulatszámhoz tartozó maximális nyomatékhoz normalizáltak. A referencia ciklus nyomaték értékeit denormalizálni kell a 4.2.2. pont szerint meghatározott feltérképezési görbe használatával, az alábbiak szerint:

Aktuális nyomaték =

% nyomaték x Mnmax

100

ahol Mnmax – az aktuális fordulatszámon a feltérképezés során kapott maximális nyomaték [Nm]
4.3.4.    Példa a denormalizálási eljárásra
    Példaként legyen a denormalizálandó pont:
    % fordulatszám = 43%;     % nyomaték = 82%
    Adottak a következő értékek:
    referencia fordulatszám = 2200 min-1; alapjárati fordulatszám: 600 min-1
    Az eredmény
    2005_0L__200000759EA7_000_8.jpg
Az n = 1288/min fordulatszámnál mért max. nyomaték legyen 700 Nm, így
2005_0L__200000759EA7_000_9.jpgNm
4.4.     Motorfékpad
4.4.1.     Erőmérő cella alkalmazása esetén a nyomaték jelet át kell vinni a motor tengelyére, a motorfékpad tehetetlenségének figyelembevételével. Az aktuális motornyomaték az erőmérő celláról leolvasott érték, plusz a fékpad tehetetlenségi nyomatéka szorozva a szöggyorsulással. A szabályozó rendszernek ezt a számítást valós időben kell végrehajtania.
4.4.2.    Örvényáramú motorfékpad alkalmazása esetén ajánlott, hogy azon pontok száma, amelyekben a
    Tsp – 2.π.2005_0L__200000759EA7_000_10.jpgD különbség kisebb, mint a csúcsnyomaték –5%-a, ne legyen 30-nál több (a kifejezésben Tsp – az igényelt nyomaték, 2005_0L__200000759EA7_000_11.jpg– a motorfordulatszám idő szerinti deriváltja, ΘD az örvényáramú fék forgó tömegének tehetetlenségi nyomatéka).
4.5. Kibocsátás mérési menet
A következő folyamatábra a vizsgálatsorozat menetét ábrázolja:
A mérési ciklus előtt a motor, a vizsgálókamra és a szennyezőanyag-kibocsátási rendszerek ellenőrzésére szükség szerint egy vagy több gyakorlóciklus lefuttatható.
____________
(9) Ez megfelel az MSZ ISO 8178-11:2006 szabványnak.
2005_0L__20000075A71B_008_0.jpg
4.5.1. A mintavevő szűrők előkészítése
A vizsgálat megkezdése előtt legalább egy órával minden szűrőt portól védett, de a levegőcserét lehetővé tevő Petricsészébe és azzal együtt egy mérlegkamrába kell helyezni stabilizálás céljából. A stabilizálás végén minden szűrőt le kell mérni, és súlyukat fel kell jegyezni. A szűrőt ezután zárt Petricsészében vagy légmentesen lezárt szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. A szűrőt a mérlegkamrából történő kivétel után nyolc órán belül fel kell használni. A tárasúlyt fel kell jegyezni.
4.5.2. A mérőrendszer összeállítása
A műszereket és a mintavevő szondákat az előírt módon kell felszerelni. Ha a kipufogógáz hígításához teljes áramú hígítórendszert használnak, a kipufogócső végét be kell kötni a rendszerbe.
4.5.3. A hígítórendszer beindítása
A hígítórendszert be kell kapcsolni. A teljes áramú hígítórendszer hígított kipufogógáz esetében a teljes áramot vagy a részleges áramú hígítórendszer hígított kipufogógáz-áramát úgy kell beállítani, hogy a rendszerben ne következzen be vízlecsapódás, és hogy a szűrő felületének hőmérséklete 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) között legyen.
4.5.4. A részecske-mintavevő rendszer elindítása
A részecske-mintavevő rendszert el kell indítani és megkerülő vezetéken kell járatni. A hígító levegő részecske-háttérszintje a hígító levegőnek a kipufogógáz hígító alagútba való belépése előtti mintavételével határozható meg. A részecske-háttérmintát lehetőleg a tranziens ciklus alatt kell összegyűjteni, ha egy másik részecske-mintavevő rendszer is rendelkezésre áll. Egyéb esetben a tranziens ciklus részecskéinek összegyűjtésére használt részecske-mintavevő rendszer használható. Szűrt hígító levegő használata esetén elegendő lehet egy mérés a vizsgálat előtt vagy után. Szűretlen hígító levegő használata esetén méréseket kell végezni a ciklus megkezdése előtt és a ciklus befejezése után, és az értékeket átlagolni kell.
4.5.5. A gázelemző készülékek ellenőrzése
A gázelemző készülékeken be kell állítani a nulla pontot és a mérőtartományt. Mintavevő zsákok használata esetén ezeket ki kell üríteni.
4.5.6. Lehűtési előírások
Természetes lehűlés vagy kényszerhűtés alkalmazható. Kényszerhűtésnél a műszaki szempontoknak megfelelően kell összeállítani azokat a rendszereket, melyek hűtőlevegőt fújnak a motorra, hideg olajat szállítanak a motor kenőrendszerében, hőt vonnak el a motorhűtő rendszeren keresztül a hűtőközegtől és a kipufogógáz-utókezelő rendszerből. Az utókezelő rendszer kényszerhűtése esetén addig nem szabad hűtőlevegőt alkalmazni, amíg az utókezelő rendszer le nem hűl a katalizátor aktiválási hőmérséklete alá. Tilos minden olyan hűtési eljárás, amely nem reprezentatív kibocsátást eredményez.
A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat hidegindításos ciklusát a lehűtést követően csak akkor lehet elindítani, ha a motorolaj, a hűtőközeg és az utókezelő rendszer hőmérséklete legalább 15 percen keresztül 20 °C és 30 °C közötti szinten stabil marad.
4.5.7. A ciklus menete
4.5.7.1. Hidegindításos ciklus
A vizsgálatsorozatot a lehűtés befejezése után – ha a 4.5.6. pontban foglalt követelmények teljesültek – a hidegindításos ciklussal kell kezdeni.
A motort a gyártó által a felhasználói kézikönyvben megadott ajánlások szerint kell beindítani vagy sorozatgyártású indítómotorral vagy a fékpaddal.
Amint megállapítható, hogy a motor beindult, el kell indítani egy független alapjárati időzítőt. Hagyni kell, hogy a motor 23±1 s-en keresztül szabadon, terhelés nélkül fusson alapjáraton. A tranziens motorciklus elindítását úgy kell időzíteni, hogy a ciklus első, nem alapjárati adatrögzítésére 23±1 s elteltével kerüljön sor. A terhelés nélküli alapjárat ideje benne van a 23±1 s-ben.
A vizsgálatot a 3. számú melléklet 4. függelékében leírt referenciaciklus szerint kell végrehajtani. A fordulatszám- és nyomatékvezérlő jeleket legalább 5/s gyakorisággal kell kiadni (10/s ajánlott). A beállítási pontokat a referenciaciklus 1/s gyakoriságú beállítási pontjai között lineáris interpolációval kell kiszámítani. A mért fordulatszámot és nyomatékot a mérési ciklus alatt legalább 1/s gyakorisággal regisztrálni kell; a jelek elektronikus szűrése megengedett.
4.5.7.2. A gázelemző-készülék kijelzése
A motor beindításakor el kell indítani a mérőrendszert. Ezzel egyidejűleg el kell kezdeni:
– teljes áramú hígítórendszer esetében a hígított levegő gyűjtését vagy elemzését,
– a hígítatlan vagy hígított (az alkalmazott módszertől függően) kipufogógáz gyűjtését vagy elemzését,
– a hígított kipufogógáz mennyiségének, valamint az előírt hőmérsékleteknek és nyomásoknak a mérését,
– hígítatlan kipufogógáz elemzése esetén a kipufogógáz-tömegáram regisztrálását,
– a fékpad által mért fordulatszám- és nyomatékadatok regisztrálását.
Hígítatlan kipufogógáz mérése esetén a szennyezőanyag-koncentrációkat (szénhidrogének, CO és NOx) és a kipufogógáz tömegáramát folyamatosan mérni kell, és legalább 2/s gyakorisággal számítógépes rendszerben kell regisztrálni. Minden más adatot legalább 1/s mintavételi gyakorisággal lehet regisztrálni. Analóg gázelemző készülékek esetében a választ regisztrálni kell; a kalibrációs adatok alkalmazása történhet online vagy offline módon az adatértékelés során.
Teljes áramú hígítórendszer esetében a szénhidrogént és az NOx-et folyamatosan legalább 2/s gyakorisággal kell mérni a hígító alagútban. Az átlagos koncentrációkat a gázelemző készülék által az egész mérési ciklus alatt adott jelek integrálásával kell meghatározni. A rendszer válaszideje nem lehet 20 s-nál hosszabb, és szükség esetén össze kell hangolni az állandó térfogatú mintavétel (CVS) áramlásingadozásával és a mintavételi idő/mérési ciklus eltolódásaival. A CO, CO2 értékeit integrálással, vagy a mintavevő zsákban a ciklus alatt összegyűjtött gáz koncentrációjának elemzésével kell meghatározni. A hígító levegőben található gázhalmazállapotú szennyező anyagok koncentrációját integrálással vagy a háttérzsákba történő begyűjtéssel kell meghatározni. Minden más mérendő paramétert legalább 1/s gyakorisággal kell regisztrálni.
4.5.7.3. Részecske-mintavétel
A motor beindításakor a részecske-mintavevő rendszert a megkerülő ágról át kell kapcsolni részecskegyűjtésre.
Részleges áramú hígítórendszer esetében a mintavevő szivattyú(ka)t úgy kell beállítani, hogy a részecske-mintavevő szondán vagy az átvezető csövön átáramló mennyiség mindig arányos legyen a kipufogógáz-tömegárammal.
Teljes áramú hígítórendszer esetében a mintavevő szivattyú(ka)t úgy kell beállítani, hogy a részecske-mintavevő szondán vagy az átvezető csövön átáramló mennyiség ±5% tűréssel egyenlő maradjon a beállított áramlási mennyiséggel. Ha áramláskiegyenlítést (azaz arányos mintaáram-szabályozást) alkalmaznak, akkor igazolni kell, hogy a főalagút áramának és a részecskeminta áramának aránya nem változik meg a beállított értéknél ±5%-nál nagyobb mértékben (kivéve a mintavétel első 10 másodpercét).
MEGJEGYZÉS: Kétszeres hígítású üzemeltetés esetében a mintaáram a mintavevő szűrőkön áthaladó áram és a másodlagos hígító levegő áramának nettó különbsége.
Regisztrálni kell az átlagos hőmérsékletet és nyomást a gázmérő(k) vagy áramlásmérő műszerek belépési pontján. Ha a beállított áramlási sebesség a szűrő nagy részecsketerhelése miatt nem tartható a teljes ciklus alatt (±5%-on belül), a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni. A vizsgálatot meg kell ismételni kisebb áramlási sebességgel, illetve nagyobb átmérőjű szűrővel.
4.5.7.4. Motorleállás hidegindításos ciklus alatt
Ha a hidegindításos mérési ciklus valamely pontján a motor leáll, a motort elő kell kondicionálni, a lehűtést meg kell ismételni, majd újra kell indítani a motort, és meg kell ismételni a vizsgálatot. Ha a mérési ciklus során bármelyik mérőműszer hibásan működik, a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni.
4.5.7.5. A hidegindításos mérési ciklus utáni műveletek
A hidegindításos mérési ciklus befejezésekor le kell állítani a kipufogógáz tömegáramának és a hígított kipufogógáz térfogatának mérését, a gyűjtőzsákokba menő gázáramot és a részecske-mintavevő szivattyút. Integráló gázelemző rendszer esetében a mintavételt a rendszer válaszidejének végéig kell folytatni.
Gyűjtőzsák használata esetén a bennük lévő gázok koncentrációját minél előbb, de a ciklus befejezésétől számított 20 percnél semmiképpen sem később elemezni kell.
A szennyezőanyag-vizsgálat után a nullázó gázzal és ugyanazzal a kalibráló gázzal meg kell ismételni a gázelemző készülékek ellenőrzését. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a vizsgálatot megelőző és a vizsgálatot követő mérési eredmények közötti különbség a kalibráló gáz koncentrációjának 2%-ánál kisebb.
A részecskeszűrőket a vizsgálat befejezését követő egy órán belül vissza kell helyezni a mérlegkamrába. A szűrőket legalább egy órán át portól védett és levegőcserét lehetővé tévő Petricsészében kell kondicionálni, és azután meg kell mérni a tömegüket. A szűrők bruttó tömegét fel kell jegyezni.
4.5.7.6. Kondicionálás
Közvetlenül a motor kikapcsolása után – ha használatban voltak – a motorhűtő ventilátor(oka)t és a CVS légfúvót is ki kell kapcsolni (vagy le kell kapcsolni a kipufogórendszert a CVS-ről).
Ezután kondicionálni kell a motort 20±1 percen át, majd elő kell készíteni a motort és a fékpadot a melegindításos ciklusra. A kiürített mintagyűjtő zsákokat csatlakoztatni kell a hígított gáz és hígított levegő mintagyűjtő rendszereire. Be kell kapcsolni a CVS-t (ha használunk ilyet és még nem volt bekapcsolva), illetve csatlakoztatni kell a kipufogórendszert a CVS-hez (ha szét voltak kapcsolva). El kell indítani a mintavevő szivattyúkat (a részecske-mintavevő szivattyú(k) kivételével), a motorhűtő ventilátor(oka)t és az adatgyűjtő rendszert.
A vizsgálat megkezdése előtt az állandó térfogatú mintavételi rendszer hőcserélőjét (ha használunk ilyet) és adott esetben a folyamatos működésű mintavételi rendszer(eke)t elő kell melegíteni a kijelölt üzemi hőmérsékletre.
A mintaáramlási sebességet a kívánt áramlási sebességre, a CVS gázáramlást mérő eszközöket pedig nullára kell állítani. Óvatosan minden szűrőtartóba tiszta részecskeszűrőt kell tenni, és az összeszerelt szűrőtartókat be kell szerelni a mintaáram-vezetékbe.
4.5.7.7. Melegindításos ciklus
Amint megállapítható, hogy a motor beindult, el kell indítani egy független alapjárati időzítőt. Hagyni kell, hogy a motor 23±1 s-en keresztül szabadon, terhelés nélkül fusson alapjáraton. A tranziens motorciklus elindítását úgy kell időzíteni, hogy a ciklus első, nem alapjárati adatrögzítésére 23±1 s elteltével kerüljön sor. A terhelés nélküli alapjárat ideje benne van a 23±1 s-ben.
A vizsgálatot a 3. számú melléklet 4. függelékében leírt referenciaciklus szerint kell végrehajtani. A fordulatszám- és nyomatékvezérlő jeleket legalább 5/s gyakorisággal (10/s ajánlott) kell kiadni. A beállítási pontokat a referenciaciklus 1/s gyakoriságú beállítási pontjai között lineáris interpolációval kell kiszámítani. A mért fordulatszámot és nyomatékot a mérési ciklus alatt legalább 1/s gyakorisággal regisztrálni kell; a jelek elektronikus szűrése megengedett.
Ezután a 4.5.7.2. és a 4.5.7.3. pontban leírt eljárást kell megismételni.
4.5.7.8. Motorleállás melegindításos ciklus alatt
Ha a melegindításos ciklus valamely pontján a motor leáll, a motort le lehet állítani, és 20 percen keresztül újra lehet kondicionálni. A melegindításos ciklust ekkor meg lehet ismételni. Csak egy újrakondicionálás és egy melegindításos ciklus megengedett.
4.5.7.9. A melegindításos ciklus utáni műveletek
A melegindításos ciklus befejezésekor le kell állítani a kipufogógáz tömegáramának és a hígított kipufogógáz térfogatának mérését, a gyűjtőzsákokba menő gázáramot és a részecske-mintavevő szivattyút. Integráló gázelemző rendszer esetében a mintavételt a rendszer válaszidejének végéig kell folytatni.
Gyűjtőzsák használata esetén a bennük lévő gázok koncentrációját minél előbb, de a ciklus befejezésétől számított 20 percnél semmiképpen sem később elemezni kell.
A szennyezőanyag-vizsgálat után a nullázó gázzal és ugyanazzal a mérőtartomány-kalibráló gázzal meg kell ismételni a gázelemző készülékek ellenőrzését. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a vizsgálatot megelőző és a vizsgálatot követő mérési eredmények közötti különbség a kalibráló gáz értékének 2%-ánál kisebb.
A részecskeszűrőket a vizsgálat befejezését követő egy órán belül vissza kell helyezni a mérlegkamrába. A szűrőket legalább egy órán át portól védett és levegőcserét lehetővé tévő Petricsészében kell kondicionálni, és azután meg kell mérni a tömegüket. A szűrők bruttó tömegét fel kell jegyezni.
4.6.    A teszt végrehajtásának ellenőrzése
4.6.1. A referencia ciklus és a kijelzések közötti időkésedelemből fakadó hibák minimalizálása érdekében az egész kijelzett és regisztrált nyomaték és fordulatszám jelsorozatot időben előre vagy hátra el lehet tolni, figyelembe véve a referencia ciklus nyomaték - fordulatszám sorozatát. Ha a kijelzéseket eltolják, akkor mind a nyomaték, mind a fordulatszám értékeket azonos mértékben és irányba kell eltolni.
4.6.2.    A ciklus munka számítása
    A Wact (kWh) aktuális ciklus munkát a kijelzett és regisztrált nyomaték és fordulatszám párokból kell számítani. A Wact aktuális ciklus munkát kell összehasonlítani a Wref referencia ciklusmunkával és használni a fajlagos emisszió számításához. Azonos eljárást kell alkalmazni az integrált referencia teljesítmény és az integrált aktuális teljesítmény meghatározásához. Amennyiben szomszédos pontok közötti értékek meghatározására van szükség, úgy lineáris interpolációt kell alkalmazni.
    Integrálva a referencia és az aktuális ciklus munkáját, minden negatív nyomaték értéket nullával egyenlővé téve kell beszámítani. 5 Hz-nél kisebb frekvenciával végzett integrálásnál, amikor egy adott időintervallumban a nyomaték érték pozitívról negatívra, vagy negatívról pozitívra változik, a negatív részt számítani és nullával egyenlővé kell tenni. A pozitív részt bele kell érteni az integrál értékébe.
    Wact-nak a 0,85Wref –1,05Wref tartományban kell lennie.
4.6.3. A teszt ciklus statisztikai ellenőrzése
    El kell végezni a kijelzett (regisztrált) fordulatszám, nyomaték és teljesítmény referencia értékekre vonatkoztatott lineáris regresszióját. Ezt bármely adateltolás után végre kell hajtani, ha éltek ezzel a lehetőséggel. A legkisebb négyzetek módszerével meg kell határozni a legjobban illeszkedő, alábbi egyenlettel meghatározott egyenest:
    y = mx + b
ahol     y    =    a kijelzett (regisztrált) fordulatszám (min-1), nyomaték (Nm) vagy teljesítmény (kW),
    m    =    a regressziós egyenes meredeksége
    x    =     a referencia fordulatszám (min-1), nyomaték (Nm) vagy teljesítmény (kW),
    b    =    a regressziós egyenes y tengelymetszete.
    Minden regressziós egyenesnél számítani kell az y-nak x-re vonatkoztatott négyzetes középhibáját és a regressziós koefficienst (r2).
    Ajánlott ennek az elemzésnek az 1 Hz gyakorisággal történő végrehajtása. A teszt érvényes, ha az 1. táblázatban szereplő kritériumok teljesülnek.
1. táblázat A regresszió analízis érvényességének kritériumai

 

Fordulatszám

Nyomaték

Teljesítmény

X-nek Y-ra vonatkoztatott négyzetes középhibája

max. 100 min-1

a legnagyobb motorteljesítményhez tartozó nyomaték max. 13%-a

a legnagyobb teljesítmény max. 8%-a

A regressziós egyenes meredeksége – m

0,95–1,03

0,83–1,03

0,89–1,03

Regressziós
koefficiens–r2

min. 0,9700

min. 0,8800

min. 0,9100

Az egyenes Y tengelymetszete – b

±50 min-1

±20 Nm vagy a max. nyomaték ±2%-a közül a nagyobb

±4 kW vagy a max. teljesítmény ±2%-a közül a nagyobb

    A regresszió analízis céljára megengedett pontok törlése a 2. táblázatban szereplő esetekben. Ezek a pontok azonban nem törölhető a ciklus munkájának és az emissziónak a számításánál. Az alapjárati pont úgy van meghatározva, hogy annak normalizált referencia nyomatéka 0% és normalizált referencia fordulatszáma 0%. Pontok törlése alkalmazható az egész ciklusra, vagy annak bármely részére.
2. táblázat A regressziós analízisből törölhető pontok
(a törölt pontokat specifikálni kell)

Feltételek

Fordulatszám nyomaték és/vagy teljesítmény pontok, amelyek törölhetők a bal oldali oszlopban adott feltételekre hivatkozással

Első 24 (±1) s és utolsó 25 s

sebesség, nyomaték és teljesítmény

Teljesen nyitott fojtószelep és nyomaték kijelzés < 95% referencia nyomaték

nyomaték és/vagy teljesítmény

Teljesen nyitott fojtószelep és fordulatszám
kijelzés < 95% referencia fordulatszám

sebesség és/vagy teljesítmény

Zárt fojtószelep, fordulatszám kijelzés > alapjárat +
50 min-1 és nyomatékkijelzés > 105% referencia nyomaték

nyomaték és/vagy teljesítmény

Zárt fojtószelep, fordulatszám kijelzés ≤ alapjárat +
50 min-1, és nyomatékkijelzés = gyártó által adott/mért alapjárati nyomaték ±2%

sebesség és/vagy teljesítmény

Zárt fojtószelep és fordulatszám kijelzés > 105% referencia fordulatszám

sebesség és/vagy teljesítmény

Mérési és mintavételi eljárások
1. Mérési és mintavételi eljárások (NRSC teszt)
A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáznemű és részecskékből álló szennyezőket a 6. számú mellékletben leírt módszerekkel kell megmérni. A 6. számú mellékletben szereplő módszerek leírják az ajánlott gázelemzési eljárásokat (1.1. pont) és az ajánlott részecske-hígító és mintavevő rendszereket (1.2. pont).
1.1. A motorfékpad leírása
A 3. számú melléklet 3.7.1. pontjában leírt vizsgálati ciklus elvégzéséhez megfelelő jellemzőkkel bíró motorfékpadot kell használni. A nyomaték és fordulatszám mérésére szolgáló műszerek tegyék lehetővé a hasznos (effektív) teljesítmény megadott pontosságú mérését. Kiegészítő számítások is szükségessé válhatnak.
A mérőberendezés pontossága olyan legyen, hogy az 1.3. pontban megadott számértékek maximális tűrései betarthatók legyenek.
1.2. A kipufogógáz-áram
A kipufogógáz-áramot az 1.2.1–1.2.4. pontokban említett módszerek egyikével kell meghatározni.
1.2.1. Közvetlen mérési módszer
A kipufogógáz-áram közvetlen mérése mérőtorokkal vagy ezzel egyenértékű mérési módszer útján (a részleteket lásd az ISO 5167 szabványban).
Megjegyzés:
A közvetlen gázáram-mérés nehéz feladat. Ügyelni kell a mérési hibák elkerülésére, amelyek a szennyezőanyag-kibocsátási értékek hibáját okozhatják.
1.2.2. Levegő és tüzelőanyag mérési módszer
Az átáramló levegő és tüzelőanyag mérése.
Az 1.3. pontban megadott pontosságú levegőáram és tüzelőanyag-áram mérő eszközöket kell használni.
A kipufogógáz-áram az alábbi összefüggésből számítható:
GEXHW=GAIRW+GFUEL (nedves kipufogógáz tömegre)
1.2.3. Szén-egyensúly módszer (carbon balance)
A kipufogógáz tömegének számítása a tüzelőanyag-fogyasztásból és a kipufogógáz koncentrációkból a szén-egyensúly módszer segítségével (lásd a 3. számú melléklet 3. függelékét).
1.2.4    Nyomjelző gáz mérési módszer
    Ez a módszer a kipufogógázban a nyomjelző gáz koncentrációjának mérésén alapul. Egy inert gáz (pl. hélium) ismert mennyiségét kell a kipufogógáz áramba injektálni nyomjelzőként. A gáz keveredik és hígul a kipufogógázzal, de nem lép reakcióba a kipufogócsőben. Ezután a gáz koncentrációját meg kell mérni a kipufogógáz mintában.
    A teljes keveredés biztosítása érdekében a kipufogógáz mintavevő szondát a nyomjelző gáz injektálási pontja után legalább 1 m-re vagy 30 kipufogócső átmérőnyi távolságban (amelyik nagyobb) kell elhelyezni. A mintavevő szondát az injektálási ponthoz közelebb lehet elhelyezni, ha a nyomjelző gáz koncentrációt a motor előtti befecskendezéssel kapott referencia koncentrációval összehasonlítva a teljes keveredés bizonyított.
    A nyomjelző gáz térfogatáramát úgy kell beállítani, hogy a nyomjelző gáz koncentrációja a motor alapjárati fordulatszámán a nyomjelző gáz elemző skála végkitérésén belül maradjon.
    A kipufogógáz áram számítása az alábbi szerint történik:
2005_0L__200000759EA7_000_15.jpg
    A képletben:
    GEXHW     =    a pillanatnyi kipufogógáz áram (kg/s)
    GT    =    a nyomjelző gáz árama (cm3/min)
    concmix    =    a nyomjelzőgáz pillanatnyi koncentrációja a keverékben (ppm)
    ρEXH     =    a kipufogógáz sűrűsége (kg/m3)
    concd     =    a nyomjelzőgáz háttér koncentrációja a hígító levegőben (ppm)
    A nyomjelzőgáz háttér koncentrációját (concd) meg lehet határozni az átlagos háttér koncentrációnak a vizsgálat előtt és közvetlenül utána végzett mérésével.
    Amennyiben a háttér koncentráció a nyomjelző gáz keverékben mért koncentrációjának1%-nál kisebb a legnagyobb kipufogógáz áram esetén, úgy figyelmen kívül lehet hagyni.
    Az egész rendszer elégítse ki a kipufogógáz áram mérési pontosságára vonatkozó követelményeket, és kalibrálni kell a 2. függelék 1.11.2. pontja szerint.
1.2.5.    A légnyelés és légviszony (levegő/üzemanyag arány) alapján történő mérés
    Ez a módszer a kipufogógáz tömegének a légnyelésen és légviszonyon történő számítását követeli meg. A pillanatnyi kipufogógáz tömegáramot az alábbi szerint kell számítani:
2005_0L__200000759EA7_000_13.jpg
    A/Fst =14,5 értékkel λ-ra az alábbi adódik
2005_0L__200000759EA7_000_14.jpg

ahol

A/Fst

=

sztöchiometrikus levegő/tüzelőanyag arány (kg/kg)

 

λ

=

relatív levegő/ tüzelőanyag arány (légviszony)

 

concCO2

=

száraz CO2 koncentráció (%)

 

concCO

=

száraz CO koncentráció (ppm)

 

concHC

=

HC koncentráció (ppm)

    Megjegyzés: a számítás H/C = 1,8 arányú gázolajra vonatkozik.
    A légnyelés-mérő feleljen meg a 3. táblázatban foglalt előírásnak, a CO2 elemző az 1.4.1. pontban foglaltaknak, és a teljes rendszer pontossága a kipufogógáz-áramra vonatkozó követelménynek.
    Választható levegő/tüzelőanyag arány mérő eszköz, mint a cirkónium alapú érzékelő használata az 1.4.4. pont előírásaival összhangban.
1.2.6. A teljes hígított kipufogógáz-áram
Teljes átáramlású hígító rendszer használata esetén a hígított kipufogógáz teljes áramát (GTOTW) egy PDP-vel, CFV-vel vagy SSV-vel kell mérni (6. számú melléklet 1.2.1.2. pont). A pontosság feleljen meg a 3. számú melléklet 2. függelék 2.2. pontjában foglaltaknak.
1.3. Mérési pontosság
Az összes mérőkészülék hitelesítése a nemzeti (nemzetközi) szabványok szerint történjék és feleljen meg az alábbi követelményeknek:

Sor-
szám

Mérendő érték

Pontosság

1.

 

Motor fordulatszáma

leolvasott érték ±2%-a és a max. fordulatszám ±1%-a közül a nagyobb

2.

 

Nyomaték

leolvasott érték ±2%-a és a max. nyomaték ±1%-a közül a nagyobb

3.

 

Üzemanyag-fogyasztás

a motoron elérhető legnagyobb érték ±2%-a

4.

 

Levegőfogyasztás

leolvasott érték ±2%-a és a motoron elérhető legnagyobb érték ±1%-a közül a nagyobb

5.

 

Kipufogógáz-áram

leolvasott érték ±2,5%-a és a motoron elérhető legnagyobb érték ±1%-a közül a nagyobb

6.

 

Hőmérsékletek ≤ 600 K

±2 K abszolút

7.

 

Hőmérsékletek > 600 K

a leolvasott érték ±1%-a

8.

 

Kipufogógáz nyomása

±0,2 kPa abszolút

9.

 

Szívócső depresszió

±0,05 kPa abszolút

10.

 

Légköri nyomás

±0,1 kPa abszolút

11.

 

Egyéb nyomások

±0,1 kPa abszolút

12.

 

Abszolút nedvesség

a leolvasott érték ±5%-a

13.

 

Hígító levegő árama

a leolvasott érték ±2%-a

14.

 

Hígított kipufogógáz-áram

a leolvasott érték ±2%-a

1.4. A gáznemű összetevők meghatározása
1.4.1. A gázelemző készülékek általános előírásai
A gázelemző készülékek méréstartománya feleljen meg a kipufogógáz összetevők koncentrációjának megkívánt pontosságú mérésére (1.4.1.1. pont). Ajánlatos a gázelemző készülékeket úgy használni, hogy a mért koncentráció a végkitérés (mérési tartomány felső határa) 15%-a és 100%-a közé essen.
Ha a végkitérés 155 ppm (vagy ppm C) vagy annál kisebb, vagy olyan leolvasó rendszereket (számítógép, adatgyűjtő berendezések) alkalmaznak, amelyek a végkitérés 15%-a alatt is megfelelő pontosságúak és felbontóképességűek, a teljes skálaérték 15%-a alatti koncentrációk is elfogadhatók. Ebben az esetben kiegészítő kalibrálást kell végezni a kalibrálási görbék pontosságának biztosítása érdekében (3. számú melléklet 2. függelék 1.5.5.2. pont.)
A berendezés elektromágneses zavartűrési szintje biztosítsa, hogy a járulékos hibák minimálisak legyenek.
1.4.1.1. Mérési hiba
A gázelemző kijelzésének eltérése a névleges kalibrációs ponttól ne haladja meg a leolvasott érték ±2%-a vagy a mérési tartomány végértéke ±0,3%-a közül a nagyobbikat.
Megjegyzés: ennek az előírásnak a céljára a pontosság a gázelemző kijelzésének a kalibráló gázzal történt névleges kalibrálási ponttól ( ≡ valós érték) való eltérése.
1.4.1.2. Megismételhetőség
A megismételhetőség, ami egy adott kalibráló gázra kapott tíz megismételt válasz-kijelzés szórásának 2,5-szerese, nem lehet nagyobb mint a mérési tartomány felső határához tartozó koncentráció ±1%-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) fölött, vagy ±2%-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) alatt.
1.4.1.3. Zavarójelek
Az elemző készülék csúcstól-csúcsig válasza nulla és kalibráló gázokra bármely 10 másodperces időközben ne legyen nagyobb, mint a végkitérés 2%-a, az összes használt tartományban.
1.4.1.4. Nullpont eltolódás
A nullpont eltolódás egy egyórás időtartam során kisebb legyen, mint a legalacsonyabb használt tartomány végkitérésének 2%-a. A nulla pont definíciója: az átlagos kijelzés egy nulla gázra, a zavarójelet is beleértve, 30 másodperces időtartam alatt.
1.4.1.5. A mérési tartomány eltolódása
A mérési tartomány eltolódása egy egyórás időtartam alatt kisebb legyen, mint a legalacsonyabb használt tartomány végértékének 2%-a. A mérési tartomány alatt a kalibráló gázra és a nulla gázra adott kijelzés közötti különbség értendő. A kalibrációs kijelzés definíciója: az átlagos kijelzés egy kalibráló gázra, a zavarójelet is beleértve, 30 másodperces időtartam alatt.
1.4.2. Gázszárítás
Az opcionális gázszárító készülék minimális hatással legyen a mért gázok koncentrációjára. Kémiai szárítók nem használhatók a mintában lévő víz eltávolítására.
1.4.3. Gázelemző készülékek
Az alkalmazandó mérési elveket ennek a függeléknek az 1.4.3.1-1.4.3.5. pontjai írják le. A mérőrendszerek részletes leírása a 6. számú mellékletben található.
A mérendő gázokat az alábbi készülékekkel kell elemezni. Nem-lineáris elemző készülékek esetében megengedett a linearizáló körök használata.
1.4.3.1. Szén-monoxid (CO) elemzés
A szén-monoxid elemző műszer nem-diszperzív infravörös (NDIR) abszorpciós készülék legyen.
1.4.3.2. Szén-dioxid (CO2) elemzés
A szén-dioxid elemző műszer nem-diszperzív infravörös (NDIR) abszorpciós készülék legyen.
1.4.3.3. Szénhidrogén (HC) elemzés
A szénhidrogén elemző készülék fűtött lángionizációs detektor (HFID) legyen detektorral, szelepekkel, csövezéssel stb. oly módon fűtve, hogy a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ±10 K értéken tartsa.
1.4.3.4. Nitrogén-oxid (NOx) elemzés
A nitrogén-oxid elemző készülék száraz alapon történő mérésnél kémiai lumineszcencia elven működő elemző detektor (CLD) vagy fűtött kémiai lumineszcencia elven működő elemző detektor (HCLD) legyen, NO2/NO konverterrel. Nedves alapon való mérésnél 328 K (55 °C) feletti hőmérsékleten tartott konverteres HCLD-t kell használni, azzal az előfeltétellel, hogy a víz keresztérzékenységi vizsgálatot elvégezték (3. számú melléklet 2. függelék 1.9.2.2. pont) és az kielégítő.
1.4.4. Légviszony mérés
A kipufogógáz áram meghatározásához használt, az 1.2.5. pontban specifikált levegő/üzemanyag arányt mérő berendezésben széles sávú levegő/üzemanyag arány érzékelő szenzort, vagy cirkónium típusú lambda szenzort kell használni.
Az érzékelőt közvetlenül a kipufogócsőbe kell szerelni olyan ponton, ahol a kipufogógáz hőmérséklete elég magas a víz kondenzáció elkerüléséhez.
Az érzékelő pontossága az elektronikájával együtt az alábbi legyen:
a leolvasott érték ±3%-a, ha     λ < 2
a leolvasott érték ±5%-a, ha     2 ≤ λ < 5
a leolvasott érték ±10%-a, ha     5 ≤ λ
A fenti pontosság teljesítéséhez az érzékelőt a gyártó utasításai szerint kalibrálni kell.
1.4.5. Gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mintavétel
A gáznemű szennyezőanyagok mintavevő szondáit legalább 0,5 m-rel vagy három kipufogócső-átmérővel - attól függően melyik a nagyobb - a kipufogógáz-rendszer kilépési helyétől kell elhelyezni, és elegendően közel a motorhoz annak biztosítására, hogy a kipufogógáz hőmérséklete a szondánál legalább 343 K (70 °C) legyen.
Többhengeres, elágazó kipufogó gyűjtőcsővel rendelkező motoroknál a szondát a motortól elegendően messze kell elhelyezni ahhoz, hogy a minta az összes henger kibocsátott szennyezőanyagának átlagát képviselje. Elkülönített kipufogó gyűjtőcső-csoportokkal rendelkező többhengeres motoroknál, például V-motoroknál, megengedhető a külön csoportonkénti mintavétel és az átlagos szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása. Más módszerek is használhatók, ha bebizonyosodott, hogy a fentiekkel azonos eredményt adnak. A kipufogó szennyezőanyag-kibocsátás számításához a motor teljes kipufogó tömegáramát kell felhasználni.
Ha a kipufogógáz összetételére bármilyen utókezelő rendszer hat, a kipufogógáz mintát az I. szabályozási lépcsőben az e készülék előtti, a II. szabályozási lépcsőben az e készülék utáni vezetékszakaszból kell venni. Ha a részecskék meghatározása céljából teljes áramú hígító rendszert használnak, a gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mértékét is a hígított kipufogógázból lehet megállapítani. A hígító alagútban a mintavevő szonda a részecske-mintavevő szonda közelében legyen elhelyezve [6. számú melléklet 1.2.1.2. pont DT (= hígító alagút) és 1.2.2. pont PSP (= részecske-mintavevő szonda)]. A CO és a CO2 a minta zsákban gyűjtésével és a mintavevő zsákban lévő gáz koncentrációjának megmérésével is meghatározható.
1.5. A részecskék meghatározása
A részecskék meghatározásához hígító rendszerre van szükség. A hígítás részleges átáramlású vagy teljes átáramlású hígító rendszerrel végezhető el. A hígító rendszer átbocsátóképessége elég nagy legyen ahhoz, hogy teljes mértékben kiküszöbölje a víz lecsapódását a hígító és mintavevő rendszerben és a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a szűrőtartók előtti szakaszban 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) hőmérsékletek között tartsa. Ha a levegő páratartalma magas, megengedett a hígító levegő párátlanítása a hígító rendszerbe való belépés előtt. Ha a környezeti hőmérséklet alacsonyabb, mint 293 K (20 °C), ajánlatos a hígító levegőt 303 K (30 °C) hőmérséklet fölé melegíteni, azonban a kipufogógáznak a hígító alagútba való bevezetése előtt a hígító levegő hőmérséklete nem lehet magasabb, mint 325 K (52 °C).
Megjegyzés: állandósult állapotú eljárás esetén a szűrő hőmérsékletet inkább 325 K (52 °C) maximális hőmérsékleten vagy az alatt kell tartani, mint betartani a 42 – 52 °C hőmérséklet tartományt.
Részleges átáramlású hígító rendszernél a részecske-mintavevő szondát a gáz-mintavevő szonda közelében, attól a motor felé eső csőszakaszban kell elhelyezni, a 4.4. pont szerint, és a 6. számú melléklet 1.2.1.1. pontja 4-12. ábráin látható EP és SP elrendezésnek megfelelően.
A részleges átáramlású rendszert úgy kell kialakítani, hogy az a kipufogógáz-áramot két részre válassza, melyek közül a kisebbiket hígítják fel levegővel, majd használják a részecskék magmérésére. Ebből következőleg fontos a hígítási arány igen pontos meghatározása. Különböző megosztási módszerek is használhatók, így a megosztás módja jelentős mértékben meghatározza a mintavevő berendezést magát és az alkalmazandó eljárásokat (6. számú melléklet, 1.2.1.1. pont).
A részecskék tömegének meghatározásához részecske-mintavevő rendszerre, részecskeszűrőre, mikrogramm (10-6g) pontosságú mérésre alkalmas mérlegre és egy hőmérséklet- és páratartalom-szabályozott mérőkamrára van szükség.
A részecske-mintavételre két módszer alkalmazható:
az egyszűrős módszer egy szűrőpárt használ (lásd ennek a függeléknek az 1.5.1.3. pontját) a vizsgálati ciklus összes üzemmódjában. Nagy figyelmet kell fordítani a mintavétel időtartamára és az áramlásra a vizsgálat mintavételi fázisában. Mindazonáltal a vizsgálati ciklushoz csak egy szűrő párra van szükség,
a többszűrős módszer esetében egy szűrő pár (lásd ennek a függeléknek az 1.5.1.3. pontját) szükséges a vizsgálati ciklus minden egyes üzemmódjához. Ennél a módszernél a mintavételi előírások kevésbé szigorúak, de több szűrőre van szükség.
1.5.1. Részecske-mintavevő szűrők
1.5.1.1. A szűrő leírása
A jóváhagyási vizsgálatokhoz fluorozott szénhidrogén (fluorocarbon) bevonatú üvegszál szűrőket vagy fluorozott szénhidrogén (fluorocarbon) alapú membránszűrőket kell használni. Különleges esetekben más anyagú szűrők is használhatók. Minden szűrőtípus 0,3 μm DOP (dioktilftalát) szűrési hatásfoka legalább 99%-os legyen, 35 és 80 cm/s merőleges gázáramlási sebesség mellett. Laboratóriumok közötti vagy a gyártó és a jóváhagyási hatóság közötti összehasonlító vizsgálatok során azonos minőségű szűrőket kell használni.
1.5.1.2. A szűrő mérete
A részecskeszűrő átmérője legalább 47 mm (37 mm működő átmérő) legyen. Nagyobb átmérőjű szűrők elfogadhatók (1.5.1.5. pont).
1.5.1.3. Elsődleges és pótszűrők
A vizsgálati folyamat során a hígított kipufogógázt két egymás után elhelyezett szűrőn (egy elsődleges és egy pótszűrőn) kell átengedni. A pótszűrő legfeljebb 100 mm-re legyen elhelyezve az elsődleges szűrő után, de azzal ne érintkezzék. A szűrőket külön vagy párban lehet megmérni, utóbbi esetben a szennyezett oldalukat egymás felé fordítva.
1.5.1.4. A gáz merőleges áramlási sebessége
A gáznak a szűrő síkjára merőleges áramlási sebessége 35 és 80 cm/s között legyen. A vizsgálat előtt és után mért nyomásesés-növekedés ne legyen több, mint 25 kPa.
1.5.1.5. A szűrő terhelése
Az egyszűrős módszer esetében az ajánlott minimális szűrőterhelés 0,065 mg/1000 mm2 működő felület. A leghasználatosabb szűrőméretekre az alábbi értékek érvényesek:

Szűrőátmérő (mm)

Ajánlott működő átmérő (mm)

Ajánlott minimális terhelés (mg)

47

37

0,11

70

60

0,25

90

80

0,41

110

100

0,62

Többszűrős módszer esetén az ajánlott minimális szűrőterhelés az összes szűrőre együttvéve a fenti megfelelő érték, megszorozva az üzemmódok számának négyzetgyökével.
1.5.2. A mérőkamra és az analitikai mérleg leírása
1.5.2.1. A mérőkamrára vonatkozó feltételek
A részecskeszűrők előkészítésére (kondicionálására) és mérésére szolgáló kamra (vagy helyiség) hőmérséklete minden szűrő előkészítés és mérlegelés alatt 295 K (22 °C) ±3 K legyen. A páratartalmat 282,5 (9,5 °C) ±3 K harmatpont és 45±8% relatív nedvességtartalom értéken kell tartani.
1.5.2.2. A referenciaszűrő mérlegelése
A kamra (helyiség) legyen mentes minden olyan környezeti szennyeződéstől (például portól), ami a stabilizálódás alatt lerakódhatna a részecskeszűrőkre. A mérőhelyiségre az 1.5.2.1. pontban megadott értékektől való eltérések (zavarok) csak akkor engedhetők meg, ha a zavarok időtartama nem haladja meg a 30 percet. A mérőhelyiségnek a személyzet belépése előtti időszakban kell teljesítenie az előírt követelményeket. Legalább két használatlan referenciaszűrőt vagy referencia-szűrőpárt kell lemérni a mintavevő szűrő (pár) mérésével lehetőleg egy időben, de mindenképpen négy órán belül. A referenciaszűrők mérete és anyaga ugyanolyan legyen mint a mintavevő szűrőké.
Ha a referenciaszűrők (referencia szűrő párok) átlagos súlya a mintavevő szűrők mérlegelései közötti időben nagyobb mértékben változik meg mint 10 μg, az összes mintavevő szűrőt el kell dobni és a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatot meg kell ismételni.
Ha az 1.5.2.1. pontban leírt mérőhelyiség-stabilitási kritériumok nem teljesülnek, de a referenciaszűrő (pár) mérése kielégíti a fenti feltételeket, a motorgyártó választhat, hogy vagy elfogadja a mintavevő szűrő súlyokat, vagy semmisnek tekinti a vizsgálatot, beállítja a mérőhelyiség szabályozórendszerét és újra lefolytatja a vizsgálatot.
1.5.2.3. Mikromérleg
A minden szűrő súlyának megállapításához használandó mikromérleg pontossága (standard eltérése) 2 μg, felbontása 1 μg (1 osztás = 1 μg) legyen a gyártó specifikációja szerint.
1.5.2.4. A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése
A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése céljából a szűrőket mérés előtt közömbösíteni kell például egy polónium közömbösítővel vagy más, hasonló hatású készülékkel.
1.5.3. A részecskemérés kiegészítő előírásai
A hígító rendszer és a mintavevő rendszer minden részét, amely kapcsolatba kerül kezeletlen és hígított kipufogógázzal, a kipufogócsőtől a szűrőtartóig úgy kell kialakítani, hogy a részecskék lerakódása vagy megváltozása minimális legyen. Minden alkatrész a kipufogógázok összetevőivel kölcsönhatásra nem lépő, villamos vezető anyagokból készüljön, és legyen leföldelve az elektrosztatikus hatások kiküszöbölése céljából.
2. Mérési és mintavételi eljárások (NRTC teszt)
2.1.     Bevezetés
A motor által kibocsátott gáznemű és szilárd komponenseket a 6. számú melléklet szerinti módszerekkel kell mérni. A 6. számú melléklet 1.1. pontja leírja a gáznemű emisszió méréséhez ajánlott analitikai rendszert, az 1.2. pontja pedig a részecskehígító és mintavevő rendszert.
2.2.    Motorfékpad és mérőhelyiség
    A következő berendezéseket kell használni a motorfékpadon végrehajtott emissziós vizsgálathoz.
2.2.1    Motorfékpad
Az e melléklet 4. számú függelékében leírt teszt ciklus helyes végrehajtására alkalmas motorfékpadot kell használni. A nyomaték és fordulatszám mérésére szolgáló műszerek tegyék lehetővé a hasznos (effektív) teljesítmény megadott pontosságú mérését. Kiegészítő számítások is szükségessé válhatnak. A mérőberendezés pontossága olyan legyen, hogy a 3. táblázatban a maximális tűrésekre megadott számértékek betarthatók legyenek.
2.2.2. Egyéb eszközök
    A követelményektől függően mérőeszközöket kell használni a tüzelőanyag-fogyasztásnak, a légnyelésnek, a hűtő és kenő közegek hőmérsékletének, a kipufogógáz nyomásának, hőmérsékletének, a szívócső depressziónak, a beszívott levegő hőmérsékletének, a légköri nyomásnak, nedvességtartalomnak és az üzemanyag hőmérsékletnek a mérésére. Ezek az eszközök elégítsék ki a 3. táblázatban foglalt követelményeket.
3. táblázat: a mérőműszerek pontossága

Sor-
szám

Mérendő érték

Pontosság

1.

 

Motor fordulatszáma

leolvasott érték ±2%-a és a max. fordulatszám ±1%-a közül a nagyobb

2.

 

Nyomaték

leolvasott érték ±2%-a és a max. nyomaték ±1%-a közül a nagyobb

3.

 

Üzemanyag-fogyasztás

a motoron elérhető legnagyobb érték ±2%-a

4.

 

Levegőfogyasztás

leolvasott érték ±2%-a és a motoron elérhető legnagyobb érték ±1%-a közül a nagyobb

5.

 

Kipufogógáz-áram

leolvasott érték ±2,5%-a és a motoron elérhető legnagyobb érték ±1,5%-a közül a nagyobb

6.

 

Hőmérsékletek ≤ 600 K

±2 K abszolút

7.

 

Hőmérsékletek > 600 K

a leolvasott érték ±1%-a

8.

 

Kipufogógáz nyomása

±0,2 kPa abszolút

9.

 

Szívócső depresszió

±0,05 kPa abszolút

10.

 

Légköri nyomás

±0,1 kPa abszolút

11.

 

Egyéb nyomások

±0,1 kPa abszolút

12.

 

Abszolút nedvesség

a leolvasott érték ±5%-a

13.

 

Hígító levegő árama

a leolvasott érték ±2%-a

14.

 

Hígított kipufogógáz-áram

a leolvasott érték ±2%-a

2.2.3.     Kezeletlen kipufogógáz áram
    A kezeletlen (hígítatlan) kipufogógáz szennyező-anyag tartalmának számításához és a részleges áramú hígító rendszer szabályozásához ismerni kell a kipufogógáz tömegáramát. A kipufogógáz tömegáramának meghatározásához az alábbiakban leírt módszerek valamelyikét kell alkalmazni.
    Az emissziós számításokhoz bármely alábbiakban leírt módszer válaszideje egyenlő vagy kisebb legyen, mint a gázelemző rendszernek a 2. függelék 1.11.1. pontjában definiált válaszideje.
    A részleges áramú hígító rendszer szabályozásához gyorsabb válaszra van szükség. On-line szabályozott részleges áramú hígító rendszer esetén a megkövetelt válaszidő ≤ 0,3 s. Előzetesen rögzített teszt lefutás alapján "előrelátással" szabályozott részleges áramú hígító rendszer esetén a kipufogógáz áramot mérő rendszer válaszideje ≤ 0,5 s legyen, felfutási idő ≤ 1 s követelménnyel. A rendszer válaszidejét a gyártó adja meg. A kipufogógáz áram és a részleges áramú hígító rendszer kombinált válaszidő követelményét a 2.4. pont adja meg.
    Közvetlen mérési módszer
    A pillanatnyi kipufogógáz áram mérését az alábbi rendszerekkel lehet végezni:
-    nyomáskülönbségen alapuló eszközök, mint a mérőtorok (részletekért lásd ISO 5167:2000).
-    ultrahangos áramlásmérő,
-    örvénykeltésen alapuló áramlásmérő (vortex flowmeter).
    Elővigyázatosan kell eljárni az emissziómérés hibáját okozó áramlásmérési hibák elkerülése érdekében. Az elővigyázatosság felöleli az áramlásmérő gondos, a gyártó előírásainak és a jó mérnöki gyakorlatnak megfelelő beépítését a motor kipufogórendszerébe. A berendezés beépítése különösen nem befolyásolhatja a motor teljesítményét és kibocsátásait.
    Az áramlásmérő pontossága feleljen meg a 3. táblázatban foglalt követelményeknek.
    Levegő és tüzelőanyag mérési módszer
Ez a módszer levegőáram és tüzelőanyag-áram mérő eszközöket használ. A pillanatnyi kipufogógáz áram az alábbiak szerint számítható:
GEXHW=GAIRW+GFUEL (nedves kipufogógáz tömegre)
    Az áramlásmérők pontossága feleljen meg a 3. táblázatban előírtaknak, de egyúttal elég pontosak legyenek a kipufogógáz-áramra előírt pontosság teljesítéséhez is.
    Nyomjelző gáz mérési módszer
    Ez a módszer a kipufogógázban a nyomjelző gáz koncentrációjának mérésén alapul.
    Egy inert gáz (pl. hélium) ismert mennyiségét kell a kipufogógáz áramba injektálni nyomjelzőként. A gáz keveredik és hígul a kipufogógázzal, de nem lép reakcióba a kipufogócsőben. Ezután a gáz koncentrációját meg kell mérni a kipufogógáz mintában.
    A teljes keveredés biztosítása érdekében a kipufogógáz mintavevő szondát a nyomjelző gáz injektálási pontja után legalább 1 m-re vagy 30 kipufogócső átmérőnyi távolságban (amelyik nagyobb) kell elhelyezni. A mintavevő szondát az injektálási ponthoz közelebb lehet elhelyezni, ha a nyomjelző gáz koncentrációt a motor előtti befecskendezéssel kapott referencia koncentrációval összehasonlítva a teljes keveredés bizonyított.
    A nyomjelző gáz térfogatáramát úgy kell beállítani, hogy a nyomjelző gáz koncentrációja a motor alapjárati fordulatszámán a nyomjelző gáz elemző skála végkitérésén belül maradjon.
    A kipufogógáz áram számítása az alábbi szerint történik:
2005_0L__200000759EA7_000_15.jpg
    A képletben:
    GEXHW     =    a pillanatnyi kipufogógáz áram (kg/s)
    GT    =    a nyomjelző gáz árama (cm3/min)
    concmix    =    a nyomjelzőgáz pillanatnyi koncentrációja a keverékben (ppm)
    ρEXH     =    a kipufogógáz sűrűsége (kg/m3)
    concd     =    a nyomjelzőgáz háttér koncentrációja a hígító levegőben (ppm)
    A nyomjelzőgáz háttér koncentrációját (concd) meg lehet határozni az átlagos háttér koncentrációnak a vizsgálat előtt és közvetlenül utána végzett mérésével.
    Amennyiben a háttér koncentráció a nyomjelző gáz keverékben mért koncentrációjának1%-nál kisebb a legnagyobb kipufogógáz áram esetén, úgy figyelmen kívül lehet hagyni.
    Az egész rendszer elégítse ki a kipufogógáz áram mérési pontosságára vonatkozó követelményeket, és a kalibrálni kell a 2. függelék 1.11.2. pontja szerint.
    A légnyelés és légviszony (levegő/üzemanyag arány) alapján történő mérés
    Ez a módszer a kipufogógáz tömegének a légnyelésen és légviszonyon történő számítását követeli meg. A pillanatnyi kipufogógáz tömegáramot az alábbi szerint kell számítani:
2005_0L__200000759EA7_000_13.jpg
2005_0L__200000759EA7_000_14.jpg

ahol

A/Fst

=

sztöchiometrikus levegő/tüzelőanyag arány (kg/kg)

 

λ

=

relatív levegő/ tüzelőanyag arány (légviszony)

 

concCO2

=

száraz CO 2 koncentráció (%)

 

concCO

=

száraz CO koncentráció (ppm)

 

concHC

=

HC koncentráció (ppm)

    Megjegyzés: a számítás H/C = 1,8 hidrogén/szén arányú gázolajra vonatkozik.
    A légnyelés-mérő feleljen meg a 3. táblázatban foglalt előírásnak, a CO2 elemző a 2.3.1. pontban foglaltaknak, és a teljes rendszer pontossága a kipufogógáz-áramra vonatkozó követelménynek.
    Választható levegő/tüzelőanyag arány mérő eszköz, mint a cirkónium alapú érzékelő használata a 2.3.4. pont előírásaival összhangban .
2.2.4. A hígított kipufogógáz áram
    A hígított kipufogógázban a szennyezőanyagok mennyiségének számításához ismerni kell a hígított kipufogógáz tömegáramát. A ciklus alatti teljes hígított kipufogógáz mennyiséget (kg/teszt) a ciklus során mért értékekből és az áramlásmérő berendezés kapcsolódó kalibrációs adataiból (V0 a PDP-nél, Kv a CFV-nél, Cd az SSV-nél), a 3. függelék 2.2.1. pontjában leír módszer alkalmazásával kell számítani. Amennyiben a részecske és a gáz állapotú szennyezők mintája nagyobb, mint a teljes CVS átáramlás 0,5%-a, a CVS tömegáramát korrigálni kell, vagy a részecske mintát vissza kell vezetni a CVS-be az áramlásmérő előtti ponton.
2.3. A gáznemű összetevők meghatározása
2.3.1. A gázelemző készülékek általános előírásai
    A gázelemző készülékek méréstartománya feleljen meg a kipufogógáz összetevők koncentrációjának megkívánt pontosságú mérésére (1.4.1.1. pont). Ajánlatos a gázelemző készülékeket úgy használni, hogy a mért koncentráció a végkitérés (mérési tartomány felső határa) 15%-a és 100%-a közé essen.
    Ha a végkitérés 155 ppm (vagy ppm C) vagy annál kisebb, vagy olyan leolvasó rendszereket (számítógép, adatgyűjtő berendezések) alkalmaznak, amelyek a végkitérés 15%-a alatt is megfelelő pontosságúak és felbontóképességűek, a teljes skálaérték 15%-a alatti koncentrációk is elfogadhatók. Ebben az esetben kiegészítő kalibrálást kell végezni a kalibrálási görbék pontosságának biztosítása érdekében (3. számú melléklet 2. függelék 1.5.5.2. pont.)
    A berendezés elektromágneses zavartűrési szintje biztosítsa, hogy a járulékos hibák minimálisak legyenek.
2.3.1.1. Mérési hiba
    A gázelemző kijelzésének eltérése a névleges kalibrációs pontok egyikénél se haladja meg a leolvasott érték ± 2%-a vagy a mérési tartomány végértéke ±0,3%-a közül a nagyobbikat.
Megjegyzés:     ennek az előírásnak a céljára a pontosság a gázelemző kalibráló gáz beeresztése (= valós érték) mellett kapott kijelzésének a névleges kalibrálási ponttól való eltéréseként van meghatározva.
2.3.1.2. Megismételhetőség
    A megismételhetőség, ami egy adott kalibráló gázra kapott tíz megismételt válasz-kijelzés szórásának 2,5-szerese, nem lehet nagyobb mint a mérési tartomány felső határához tartozó koncentráció ± 1%-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) fölött, vagy ± 2%-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) alatt.
2.3.1.3. Zavarójelek
    Az elemző készülék csúcstól-csúcsig válasza nulla és kalibráló gázokra bármely 10 másodperces időközben ne legyen nagyobb mint a végkitérés 2%-a, az összes használt tartományban.
2.3.1.4. Nullpont eltolódás
    A nullpont eltolódás egy egyórás időtartam során kisebb legyen, mint a legalacsonyabb használt tartomány végkitérésének 2%-a. A nulla pont definíciója: az átlagos kijelzés egy nulla gázra, a zavarójelet is beleértve, 30 másodperces időtartam alatt.
2.3.1.5. A kalibrációs pont eltolódása
    A kalibrációs pont eltolódása egy egyórás időtartam alatt kisebb legyen, mint a legalacsonyabb használt tartomány végértékének 2%-a. A kalibrációs pont alatt a kalibráló gázra és a nulla gázra adott kijelzés közötti különbség értendő. A kalibrációs kijelzés definíciója: az átlagos kijelzés egy kalibráló gázra, a zavarójelet is beleértve, 30 másodperces időtartam alatt.
2.3.1.6. Felfutási idő
    A hígítatlan kipufogógáz elemzése esetén a mérőrendszerbe épített gázelemző felfutási ideje a 2,5 s-ot ne haladja meg.
    Megjegyzés: önmagában a gázelemző válaszidejének az értékelése nem határozza meg a teljes rendszer alkalmasságát a tranziens teszthez. Térfogatok, különösen a rendszerben lévő holt terek nem csak a mintának az elemzőhöz szállítási idejét befolyásolják, hanem a felfutási időre is hatással vannak. A gázelemző válaszidejébe be kell számítani az elemzőn belüli szállítási időket is, mint az NOx elemző konvertere vagy vízleválasztója közötti szállítás. A teljes rendszer válaszidejének meghatározási módszerét a 2. függelék 1.11.1 pontja írja le.
2.3.2. Gázszárítás
    Az előírások azonosak az NRSC tesztnél alkalmazottakkal (1.4.2. pont). Kémiai szárítók nem használhatók a mintában lévő víz eltávolítására.
2.3.3. Gázelemző készülékek
    Az előírások azonosak az NRSC tesztnél alkalmazottakkal (1.4.3. pont), amint azt az alábbiak leírják.
    A mérendő gázokat az alábbi készülékekkel kell elemezni. Nem-lineáris elemző készülékek esetében megengedett a linearizáló körök használata.
2.3.3.1. Szén-monoxid (CO) elemzés
    A szén-monoxid elemző műszer nem-diszperzív infravörös (NDIR) abszorpciós készülék legyen.
2.3.3.2. Szén-dioxid (CO2) elemzés
    A szén-dioxid elemző műszer nem-diszperzív infravörös (NDIR) abszorpciós készülék legyen.
2.3.3.3. Szénhidrogén (HC) elemzés
    A szénhidrogén elemző készülék fűtött lángionizációs detektor (HFID) legyen detektorral, szelepekkel, csövezéssel stb. oly módon fűtve, hogy a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ±10 K értéken tartsa.
2.3.3.4. Nitrogén-oxid (NOx) elemzés
    A nitrogén-oxid elemző készülék száraz alapon történő mérésnél kémiai lumineszcencia elven működő elemző detektor (CLD) vagy fűtött kémiai lumineszcencia elven működő elemző detektor (HCLD) legyen, NO2/NO konverterrel. Nedves alapon való mérésnél 328 K (55 °C) feletti hőmérsékleten tartott konverteres HCLD-t kell használni, azzal az előfeltétellel, hogy a víz keresztérzékenységi vizsgálatot elvégezték (3. számú melléklet 2. függelék 1.9.2.2. pont) és az kielégítő.
    Mind a CLD, mind a HCLD elemző esetében a mintavezeték fal hőmérsékletét 328-473 K ( 55 – 200 °C) között kell tartani száraz alapon végzett mérés esetén a konverterig, nedves mérésnél a gázelemzőig.
2.3.4. Légviszony mérés
    A kipufogógáz áram meghatározásához használt, az 1.2.5. pontban specifikált levegő/üzemanyag arányt mérő berendezésben széles sávú levegő/üzemanyag arány érzékelő szenzort, vagy cirkónium típusú lambda szenzort kell használni.
    Az érzékelőt közvetlenül a kipufogócsőbe kell szerelni olyan ponton, ahol a kipufogógáz hőmérséklete elég magas a víz kondenzáció elkerüléséhez.
    Az érzékelő pontossága az elektronikájával együtt az alábbi legyen:
     a leolvasott érték ±3%-a, ha     λ < 2
    a leolvasott érték ±5%-a, ha     2 ≤ λ < 5
    a leolvasott érték ±10%-a, ha     5 ≤ λ
    A fenti pontosság teljesítéséhez az érzékelőt a gyártó utasításai szerint kalibrálni kell.
2.3.5. Gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mintavétel
2.3.5.1. Hígítatlan kipufogógáz
    Az előírások azonosak az NRSC tesztnél alkalmazottakkal (1.4.4. pont), amint azt az alábbiak leírják.
    A gáznemű szennyezőanyagok mintavevő szondáit legalább 0,5 m-rel vagy három kipufogócső-átmérővel - attól függően melyik a nagyobb - a kipufogógáz-rendszer kilépési helyétől kell elhelyezni, és elegendően közel a motorhoz annak biztosítására, hogy a kipufogógáz hőmérséklete a szondánál legalább 343 K (70 °C) legyen.
    Többhengeres, elágazó kipufogó gyűjtőcsővel rendelkező motoroknál a szondát a motortól elegendően messze kell elhelyezni ahhoz, hogy a minta az összes henger kibocsátott szennyezőanyagának átlagát képviselje. Elkülönített kipufogó gyűjtőcső-csoportokkal rendelkező többhengeres motoroknál, például V-motoroknál, megengedhető a külön csoportonkénti mintavétel és az átlagos szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása. Más módszerek is használhatók, ha bebizonyosodott, hogy a fentiekkel azonos eredményt adnak. A kipufogó szennyezőanyag-kibocsátás számításához a motor teljes kipufogó tömegáramát kell felhasználni.
    Ha a kipufogógáz összetételére bármilyen utókezelő rendszer hat, a kipufogógáz mintát az I. szabályozási lépcsőben az e készülék előtti, a II. szabályozási lépcsőben az e készülék utáni vezetékszakaszból kell venni.
2.3.5.2. Hígított kipufogógáz áram
    Teljes áramú hígító rendszer alkalmazása esetén az alábbi előírásokat kell alkalmazni.
    A motor és a teljes áramú hígító rendszer közötti kipufogócső feleljen meg a 6. számú melléklet előírásainak.
    A gáz mintavevő szondát a hígító alagút olyan pontján kell elhelyezni, ahol a kipufogógáz jól elkeveredett a hígító levegővel, a részecske mintavevő szonda közvetlen közelében.
    Mintát alapvetően kétféleképpen lehet venni:
-    a szennyező anyagokat a ciklus teljes ideje alatt zsákban gyűjtve, és a teszt befejezése után megmérve;
-    folyamatosan véve mintát és integrálva a teljes ciklusra; ez a módszer kötelező a HC-re és NOx -re.
    A háttér koncentrációt a hígító alagút előtt kell venni, gyűjtőzsákba, és azt le kell vonni az emissziós koncentrációból a 3. függelék 2.2.3. pontja szerint.
2.4. A részecskék meghatározása
    A részecskék meghatározásához hígító rendszerre van szükség. A hígítás részleges átáramlású vagy teljes átáramlású hígító rendszerrel végezhető el. A hígító rendszer átbocsátóképessége elég nagy legyen ahhoz, hogy teljes mértékben kiküszöbölje a víz lecsapódását a hígító és mintavevő rendszerben és a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a szűrőtartók előtti szakaszban 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) hőmérsékletek között tartsa. Ha a levegő páratartalma magas, megengedett a hígító levegő párátlanítása a hígító rendszerbe való belépés előtt. Ha a környezeti hőmérséklet alacsonyabb, mint 293 K (20 °C), ajánlatos a hígító levegőt 303 K (30 °C) hőmérséklet fölé melegíteni, azonban a kipufogógáznak a hígító alagútba való bevezetése előtt a hígító levegő hőmérséklete nem lehet magasabb, mint 325 K (52 °C).
    A részecske mintavevőt a gáz mintavevő közvetlen közelébe, a 2.3.5. pont előírásainak megfelelően kell beépíteni.
    A részecske tömeg meghatározásához mintavevő rendszerre, részecske szűrőkre, mikrogram mérési tartományban való mérésre alkalmas mérlegre és légnedvesség szabályozással ellátott mérlegelő kamrára van szükség.
    A részleges áramú hígító rendszer előírásai
    A részleges átáramlású rendszert úgy kell kialakítani, hogy az a kipufogógáz-áramot két részre válassza, melyek közül a kisebbiket hígítják fel levegővel, majd használják a részecskék magmérésére. Ebből következőleg fontos a hígítási arány igen pontos meghatározása. Különböző megosztási módszerek is használhatók, így a megosztás módja jelentős mértékben meghatározza a mintavevő berendezést magát és az alkalmazandó eljárásokat (6. számú melléklet, 1.2.1.1. pont).
    A részleges áramú hígító rendszer szabályozásához rövid válaszidejű rendszerre van szükség. A rendszer válasz idejét a 2. függelék 1.11.1. pontja szerint kell meghatározni.
    Ha a kipufogógáz áram és a részleges hígító rendszer kombinált transzformációs ideje kisebb 0,3 s-nál, on-line szabályozás alkalmazható. Ha a transzformációs idő túllépi a 0,3 s-ot, előzetesen rögzített teszten alapuló "előrelátó" szabályozást kell használni. Ebben az esetben teljesüljenek a felfutási idő ≤ 1 s és a kombinált időkésedelem ≤ 10 s feltételek.
    A teljes rendszer válaszidejét úgy kell kialakítani, hogy az biztosítsa a részecskék reprezentatív GSE mintáját, arányosan a teljes kipufogógáz tömegárammal. Az arányosság megállapításához regresszió analízist kell végezni GSE és GEXHW között, minimum 5 Hz adatgyűjtési gyakorisággal, és a következő követelményeket kell kielégíteni:
-    a GSE és GEXHW közötti lineáris regresszió r2 regressziós együtthatója ne legyen kisebb 0,95-nél;
-    a becslés standard hibája ne haladja meg GSE legnagyobb értékének 5%-át;
-    a regressziós egyenes GSE tengelymetszéke ne haladja meg GSE legnagyobb értékének 2%-át.
    Választható módon előzetes tesztet lehet lefutni, és az előzetes teszt kipufogógáz tömegáram jelével szabályozni a részecske mérő rendszer mintaáramát ("előrelátó szabályozás"). Ez az eljárás követelmény, ha a részecskemérő rendszer t50,P reakcióideje és/vagy a kipufogógáz tömegáram jelének t50,F reakció ideje > 0,3 s. A részleges áramú hígító rendszer helyes szabályozását akkor kapjuk meg, ha az előzetes teszt GEXHW,pre tömegáram jelét, amely GSE-t szabályozza, a t50,P + t50,F "előrelátási idővel" eltoljuk.
    A GSE és GEXHW közötti korreláció számításánál az aktuális teszt során kapott adatokat kell használni, GEXHW idejét t50,F idővel elhangolva GSE-hez képest (az időhangoláshoz t50,P nem járul hozzá). Így a GEXHW és GSE közötti időeltolás a reakcióidejük közötti, a 2. függelék 2.6. pontjában meghatározott különbség.
    Részáramú hígító rendszer estében a GSE mintaáram pontossága különösen aggályos, ha nem mérik közvetlenül, hanem áramok különbségeként határozzák meg:
        GSE = GTOTW - GDILW
    Ebben az esetben GTOTW és GDILW számára nem elegendő a ±2% pontosság GSE elfogadható pontosságának garantálásához. Ha a gázáram differenciál áramlás méréssel kerül meghatározásra, a különbség legnagyobb hibája akkora lehet, hogy GSE pontossága ±5%-on belül legyen, ha a hígítási arány kisebb, mint 15. Ezt az egyes műszerek négyzetes középhibáját véve lehet számítani.
    GSE elfogadható pontossága a következő módszerek valamelyikével érhető el:
    a)     GTOTW és GDILW abszolút pontossága ±0,2%, ami garantálja a GSE pontossága ≤5%, 15-ös hígítási tényezőnél. Nagyobb hígításnál viszont nagyobb hiba fordulhat elő;
    b)    GDILW kalibrálását GTOTW –hoz képest olyan módon végzik el, hogy GSE -re az a) pont szerinti pontosságot kapják. Ilyen kalibrálás részletei a 2. függelék 2.6. pontjában találhatók;
    c)     a GSE pontosságát áttételesen határozzák meg a nyomjelző gázzal, pl. CO2-vel megállapított hígítási arányból. Az a) pont szerinti pontosság ekkor is követelmény;
    d)     GTOTW és GDILW abszolút pontossága a skála végérték ±2%-án belül van, a GTOTW és GDILW közötti különbség maximális hibája ±0,2%-on belüli, és GTOTW linearitási hibája a teszt alatt megfigyelt legnagyobb értékének ±0,2%-án belül van.
2.4.1. A részecske minta szűrők
2.4.1.1. A szűrő leírása
    A jóváhagyási vizsgálatokhoz fluorozott szénhidrogén (fluorocarbon) bevonatú üvegszál szűrőket vagy fluorozott szénhidrogén (fluorocarbon) alapú membránszűrőket kell használni. Különleges esetekben más anyagú szűrők is használhatók. Minden szűrőtípus 0,3 μm DOP (dioktilftalát) szűrési hatásfoka legalább 99%-os legyen, 35 és 80 cm/s merőleges gázáramlási sebesség mellett. Laboratóriumok közötti vagy a gyártó és a jóváhagyási hatóság közötti összehasonlító vizsgálatok során azonos minőségű szűrőket kell használni.
2.4.1.2. A szűrő mérete
    A részecskeszűrő átmérője legalább 47 mm (37 mm működő átmérő) legyen. Nagyobb átmérőjű szűrők elfogadhatók (2.4.1.5. pont).
2.4.1.3. Elsődleges és pótszűrők
    A vizsgálati folyamat során a hígított kipufogógázt két egymás után elhelyezett szűrőn (egy elsődleges és egy pótszűrőn) kell átengedni. A pótszűrő legfeljebb 100 mm-re legyen elhelyezve az elsődleges szűrő után, de azzal ne érintkezzék. A szűrőket külön vagy párban lehet megmérni, utóbbi esetben a szennyezett oldalukat egymás felé fordítva.
2.4.1.4. A gáz merőleges áramlási sebessége
    A gáznak a szűrő síkjára merőleges áramlási sebessége 35 és 80 cm/s között legyen. A vizsgálat előtt és után mért nyomásesések közötti növekedés ne legyen több, mint 25 kPa.
2.4.1.5. A szűrő terhelése
    Az ajánlott minimális szűrőterhelést mutatja az alábbi táblázat a leggyakoribb szűrőméretekre. Nagyobb méretű szűrőknél a minimális szűrőterhelés 0,065 mg/1000 mm2 működő felület legyen.

Szűrőátmérő (mm)

Ajánlott működő átmérő (mm)

Ajánlott minimális terhelés (mg)

47

37

0,11

70

60

0,25

90

80

0,41

110

100

0,62

2.4.2. A mérőkamra és az analitikai mérleg leírása
2.4.2.1. A mérőkamrára vonatkozó feltételek
A részecskeszűrők előkészítésére (kondicionálására) és mérésére szolgáló kamra (vagy helyiség) hőmérséklete minden szűrő előkészítés és mérlegelés alatt 295 K (22 °C) ±3 K legyen. A páratartalmat 282,5 (9,5 °C) ±3 K harmatpont és 45±8% relatív nedvességtartalom értéken kell tartani.
2.4.2.2. A referenciaszűrő mérlegelése
A kamra (helyiség) legyen mentes minden olyan környezeti szennyeződéstől (például portól), ami a stabilizálódás alatt lerakódhatna a részecskeszűrőkre. A mérőhelyiségre a 2.4.2.1. pontban megadott értékektől való eltérések (zavarok) csak akkor engedhetők meg, ha a zavarok időtartama nem haladja meg a 30 percet. A mérőhelyiségnek a személyzet belépése előtti időszakban kell teljesítenie az előírt követelményeket. Legalább két használatlan referenciaszűrőt vagy referencia-szűrőpárt kell lemérni a mintavevő szűrő (pár) mérésével lehetőleg egy időben, de mindenképpen négy órán belül. A referenciaszűrők mérete és anyaga ugyanolyan legyen, mint a mintavevő szűrőké.
Ha a referenciaszűrők (referencia szűrő párok) átlagos súlya a mintavevő szűrők mérlegelései közötti időben nagyobb mértékben változik meg, mint 10 μg, az összes mintavevő szűrőt el kell dobni és a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatot meg kell ismételni.
Ha a 2.4.2.1. pontban leírt mérőhelyiség-stabilitási kritériumok nem teljesülnek, de a referenciaszűrő (pár) mérése kielégíti a fenti feltételeket, a motorgyártó választhat, hogy vagy elfogadja a mintavevő szűrő súlyokat, vagy semmisnek tekinti a vizsgálatot, beállítja a mérőhelyiség szabályozórendszerét és újra lefolytatja a vizsgálatot.
2.4.2.3. A mikromérleg
A minden szűrő súlyának megállapításához használandó mikromérleg pontossága (standard eltérése) 2 μg, felbontása 1 μg (1 osztás = 1 μg) legyen a gyártó specifikációja szerint.
2.4.2.4. A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése
A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése céljából a szűrőket mérés előtt közömbösíteni kell például egy polónium közömbösítővel vagy más, hasonló hatású készülékkel.
2.4.3. A részecskemérés kiegészítő előírásai
A hígító rendszer és a mintavevő rendszer minden részét, amely kapcsolatba kerül kezeletlen és hígított kipufogógázzal, a kipufogócsőtől a szűrőtartóig úgy kell kialakítani, hogy a részecskék lerakódása vagy megváltozása minimális legyen. Minden alkatrész a kipufogógázok összetevőivel kölcsönhatásra nem lépő, villamos vezető anyagokból készüljön, és legyen leföldelve az elektrosztatikus hatások kiküszöbölése céljából.
Kalibrálási eljárás (NRSC, NRTC39)
1. Az elemző készülékek kalibrálása
1.1. Bevezetés
Minden elemző készüléket olyan gyakran kell hitelesíteni (kalibrálni), hogy az teljesíteni tudja ennek a szabványnak a pontossági követelményeit. Az 1. függelék 1.4.3. pontjában szereplő elemző készülékeknél alkalmazandó hitelesítési módszert tartalmazza ez a pont.
1.2. A kalibráló gázok
A kalibráló gázok megengedett tárolási idejét figyelembe kell venni.
A kalibráló gázok gyártó által megállapított lejárati idejét fel kell jegyezni.
1.2.1. Tiszta gázok
A gázok megkívánt tisztaságát az alábbi szennyezettségi határértékek határozzák meg. A műveletekhez az alábbi gázokra van szükség:
– nagy tisztaságú nitrogén
(szennyezettség ≤ 1 ppm C; ≤ 1 ppm CO; ≤ 400 ppm CO2; ≤ 0,1 ppm NO)
– nagy tisztaságú oxigén
(tisztaság > 99,5 térf.% O2)
– hidrogén-hélium keverék
(40±2% hidrogén, a többi hélium)
(szennyezettség ≤ 1 ppm C; ≤ 400 ppm CO2)
– nagy tisztaságú szintetikus levegő
(szennyezettség ≤ 1 ppm C; ≤ 1 ppm CO; ≤ 400 ppm CO2; ≤ 0,1 ppm NO)
(oxigéntartalom 18 térf.% és 21 térf.% között)
1.2.2. Kalibráló gázok
Az alábbi kémiai összetételű gázkeverékek szükségesek:
– C3H8 és nagy tisztaságú szintetikus levegő (lásd az 1.2.1. pontot)
– CO és nagy tisztaságú nitrogén
– NO és nagy tisztaságú nitrogén (az ebben a kalibráló gázban lévő NO2 mennyisége nem lehet több az NO-tartalom 5%-ánál)
– O2 és nagy tisztaságú nitrogén
– CO2 és nagy tisztaságú nitrogén
– CH4 és nagy tisztaságú szintetikus levegő
– C2H6 és nagy tisztaságú szintetikus levegő
Megjegyzés: más gázkombinációk is megengedhetők, ha a gázok nem lépnek egymással reakcióra.
A kalibráló gáz tényleges koncentrációjának a névleges érték ±2%-án belül kell lennie. A kalibráló gázok koncentrációját mindig térfogatra vonatkoztatva kell megadni (térfogatszázalék vagy térfogat ppm).
A hitelesítéshez használt gázokat gázkeverővel is elő lehet állítani, nagy tisztaságú N2-vel vagy nagy tisztaságú szintetikus levegővel hígítva. A keverő-berendezés pontossága tegye lehetővé a hígított kalibráló gázok koncentrációjának ±2%-on belüli pontosságú megállapítását.
A keverékben használt primer gázok pontosságát legalább ±1%-on belül ismerni kell, és azoknak visszavezethetőknek kell lenniük nemzeti vagy nemzetközi standardokra. Az ellenőrzést minden, egy adott keverő berendezéssel végrehajtott, a skála végérték 15 és 50%-a közötti kalibrálási ponton el kell végezni. Egy további ellenőrzés hajtható végre másik kalibráló gázzal, ha az első ellenőrzés hibát mutatott.
    Választható módon a keverő berendezés ellenőrizhető egy másik, alapvető tulajdonságaiból fakadóan lineáris műszerrel, pl. egy CLD-vel NO gázt használva. A műszer kalibrációs értekét a kalibráló gázt közvetlenül a műszerre csatlakoztatva kell beállítani. A keverő berendezést az adott kalibráció mellett kell ellenőrizni és a névleges értéket kell összehasonlítani a mért koncentrációval. Az eltérésnek minden ponton a névleges érték ±1%-án belül kell lennie.
    Más, a jó mérnöki gyakorlattal összhangban álló módszerek is alkalmazhatók az érintett felek előzetes beleegyezésével.
    Megjegyzés:     az elemző berendezés ±1%-on belüli pontosságú kalibrálásához ajánlott egy precíziós gázosztó alkalmazása. A gázosztót az eszköz gyártója kalibrálja.
1.3. Az elemző készülékek és a mintavevő rendszer működési folyamata
Az elemző készülékek működtetése a készülék gyártójának üzembe helyezési és kezelési előírásainak megfelelően történjék. Az 1.4–1.9. pontokban leírt minimális követelményeket be kell tartani.
1.4. Szivárgási vizsgálat
El kell végezni a rendszer szivárgási vizsgálatát. A szondát ki kell szerelni a kipufogó rendszerből és a végét le kell zárni. Az elemző készülék szivattyúját be kell kapcsolni. A kezdeti stabilizálódási időszak után minden áramlásmérőnek zérus értéket kell mutatnia. Ha nem így lenne, ellenőrizni kell a mintavevő rendszert és a hibát ki kell javítani. A maximális megengedhető szivárgási érték a vákuum-oldalon a rendszer ellenőrzés alatt álló részén használat közben átáramló mennyiség 0,5%-a lehet. A használat közbeni átáramló mennyiség megbecsüléséhez az elemző készüléken és a megkerülő vezetéken átfolyó mennyiség vehető figyelembe.
Egy másik módszer egy koncentráció-váltás létrehozása a mintavevő vezeték elején zérus gázról kalibráló gázra való átváltás útján. Ha megfelelő idő eltelte után a koncentráció kisebbnek mutatkozik, mint amekkora a gáz bevezetésekor volt, a hitelesítési vagy szivárgási problémát jelez.
1.5. A kalibrálási eljárás
1.5.1. Az összeállított készülék
Az összeállított készüléket kalibrálni kell és a kalibrálási görbéket kalibráló gázokkal kell ellenőrizni. Ugyanakkora gázáramot kell alkalmazni, mint a kipufogógáz-minta vételezésekor.
1.5.2. Felmelegítési idő
A felmelegítési idő a gyártó által javasolt legyen. Ha ez nincs megadva, ajánlatos az elemző készülékeket legalább két órán át melegíteni.
1.5.3. Az NDIR és HFID elemző készülék
Az NDIR elemzőt szükség szerint be kell hangolni és a HFID elemző készülék lángját optimalizálni kell (1.8.1. pont).
1.5.4. Kalibrálás
Minden szokásos körülmények között használatos üzemi tartományt kalibrálni kell.
Nagy tisztaságú szintetikus levegő (vagy nitrogén) alkalmazásával a CO, CO2, NOx, HC és O2 elemző készülékek nulla pontját be kell állítani (a továbbiakban: nullázni kell).
A megfelelő kalibráló gázokat be kell vezetni az elemző készülékekbe, az értékeket fel kell jegyezni és el kell készíteni a kalibrálási görbét az 1.5.5. pont szerint.
A nullázást ismét ellenőrizni kell, és szükség esetén meg kell ismételni a hitelesítési eljárást.
1.5.5. A kalibrálási görbe előállítása
1.5.5.1. Általános irányelvek
Az elemző készülék kalibrálási görbéjét (a zérust nem számítva) legalább hat, a lehető legegyenletesebben elosztott pont alapján kell megállapítani. A legnagyobb névleges koncentráció ne legyen kisebb a skála végkitérés 90%-ánál.
A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani. Ha az eredményül kapott polinom háromnál magasabb fokú, a hitelesítési pontok száma (a nullát is beleértve) legalább e polinom fokszáma plusz kettő legyen.
A kalibrálási görbe nem térhet el ±2%-nál többel az egyes hitelesítési pontok névleges értékétől és a skála végértékének ±0,3 %-ánál többel a nullánál.
A kalibrálási görbéből és a kalibrálási pontokból ellenőrizni lehet, hogy a kalibrálást helyesen végezték-e el. Az elemző készülék jellemző paramétereit fel kell tüntetni, különösen:
- a mérési tartományt,
- az érzékenységet,
- a hitelesítés elvégzésének időpontját.
1.5.5.2. Kalibrálás a skála végérték 15%-a alatt
Az elemző készülék kalibrálási görbéjét (a nullaponton kívül) legalább tíz kalibrálási pont alapján kell előállítani úgy elosztva, hogy a kalibrálási pontok 50%-a a teljes skála 10%-a alá essen.
A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani.
A kalibrálási görbe nem térhet el ±4%-nál többel az egyes kalibrálási pontok névleges értékétől és a skála végértékének ±0,3%-ánál többel a nullánál.
1.5.5.3. Alternatív módszerek
Ha igazolható, hogy alternatív megoldások (pl. számítógép, elektronikus vezérlésű mérési tartomány váltó stb.) azonos pontosságot adnak, úgy ezeket is lehet használni.
1.6. A kalibráció ellenőrzése
Minden szokásos körülmények között használt üzemi tartományt, minden elemzés előtt ellenőrizni kell az alábbi eljárás útján.
A kalibrálást egy nulla gáz és egy olyan kalibráló gáz alkalmazásával kell ellenőrizni, melynek névleges értéke nagyobb, mint a mérési tartomány skála végértékének 80%-a.
Ha a két figyelembe vett ponton a talált érték nem különbözik a skálavégérték ±4%-ánál többel a deklarált referenciaértéktől, a beállítási paraméterek módosíthatók. Ha nem így lenne, új kalibrálási görbét kell felvenni az 1.5.4. pontnak megfelelően.
1.7.     Az NOx konverter hatékonyságának vizsgálata
Az NO2-nak NO-vá alakítására használt konverter hatékonyságát az 1.7.1–1.7.8. pontokban leírt módon kell ellenőrizni (1. ábra).
1.7.1. A vizsgálati berendezés
Az 1. ábrán látható vizsgáló berendezéssel (lásd az 1. függelék 1.4.3.5. pontját is) és az alább leírt eljárással, egy ózonfejlesztő segítségével ellenőrizhető a konverter hatékonysága.
1.7.    Az NOx konverter hatékonyságának vizsgálata
    Az NO2-nak NO-vá alakítására használt konverter hatékonyságát az 1.7.1–1.7.8 pontokban leírt módon kell ellenőrizni (1. ábra).
1.7.1.    A vizsgálati berendezés
    Az 1. ábrán látható vizsgáló berendezéssel (lásd az 1. függelék 1.4.3.5 pontját is) és az alább leírt eljárással, egy ózonfejlesztő segítségével ellenőrizhető a konverter hatékonysága.
1. ábra
Az NO2 konverter hatékonyságát ellenőrző készülék vázlata
2005_0L__200000759EA7_000_16.jpg
1.7.2.    A kalibrálás
    A CLD-t és a HCLD-t a leggyakrabban használat mérési tartományban kell kalibrálni a gyártó előírásainak megfelelően, zérus és kalibráló gáz használatával. (A kalibráló gáz NO tartalmának körülbelül a mérési tartomány 80%ának kell lennie, és a gázkeverék NO2 koncentrációja legalább a NO koncentráció 5%a legyen.) Az NOx elemző készüléknek NO üzemmódban kell lennie úgy, hogy a kalibráló gáz ne haladjon át a konverteren. A jelzett koncentrációt fel kell jegyezni.
1.7.3.    Számítás
    A NOx konverter hatékonyságát az alábbiak szerint kell kiszámítani:
Hatékonyság (%) = 2005_0L__200000759EA7_000_111.jpg
    (a)    NOx koncentráció az 1.7.6. pont szerint;
    (b)    NOx koncentráció az 1.7.7. pont szerint;
    (c)    NO koncentráció az 1.7.4. pont szerint;
    (d)    NO koncentráció az 1.7.5. pont szerint;
1.7.4.    Oxigén hozzáadása
    Egy T-csatlakozón keresztül oxigént vagy zérus levegőt kell adni folyamatosan a gázáramhoz, amíg a kijelzett koncentráció nem lesz kb. 20%kal kisebb, mint az 1.7.2. pontban említett, kijelzett kalibrálási koncentráció. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)
    A jelzett (c) koncentrációt fel kell jegyezni. A folyamat alatt az ózonfejlesztő nem működik.
1.7.5.    Az ózonfejlesztő működtetése
    Ekkor az ózonfejlesztőt be kell kapcsolni és elegendő ózont kell fejleszteni ahhoz, hogy a NO koncentrációt levigye kb. az 1.7. pont szerinti hitelesítési koncentráció 20%ára (minimum 10%). A jelzett (d) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)
1.7.6.    NOx üzemmód
    Ekkor az elemző készüléket NOx üzemmódba kell kapcsolni, hogy a (NO, NO2, O2 és N2 összetételű) gázkeverék áthaladjon a konverteren. A jelzett (a) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NOx üzemmódban van.)
1.7.7.    Az ózonfejlesztő kikapcsolása
    Ekkor az ózonfejlesztőt ki kell kapcsolni. Az 1.7.6. pontban leírt gázkeverék a konverteren át halad a detektorba. A jelzett (b) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NOx üzemmódban van.)
1.7.8.    NO üzemmód
    NO üzemmódba kapcsolva, kikapcsolt ózonfejlesztő mellett, az oxigén vagy a szintetikus levegő áramlását is meg kell szűntetni. Az elemző készüléken leolvasható NOx érték ne különbözzön ±5%nál többel az 1.7.2 pont szerint mért értéktől. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)
1.7.9.    A vizsgálati időközök
    A konverter hatékonyságát a NOx elemző készülék minden kalibrálása előtt meg kell vizsgálni.
1.7.10. Hatékonysági követelmény
    A konverter hatékonysága ne legyen kisebb 90%nál, de erősen ajánlott a nagyobb, 95%os hatékonyság.
    Megjegyzés:    Ha az elemző készülék leggyakrabban használat mérési tartományában az ózonfejlesztő nem tudja végrehajtani a 80%ról 20%ra való koncentráció-csökkentést az 1.7.5 pont szerint, akkor azt a legmagasabb tartományt kell használni, amelynél a csökkentés még elvégezhető.
1.8.    A FID beállítása
1.8.1.    A detektor válaszának optimalizálása
    A HFID-et a készülék gyártójának előírásai szerint kell beállítani. Levegőbe kevert propán kalibráló gázt kell használni a válasz optimalizálására a leggyakrabban használt mérési tartományban.
    A gyártó ajánlása szerinti üzemanyag- és levegőáramok mellett, 350±75 ppm C koncentrációjú kalibráló gázt kell az elemző készülékbe vezetni. A választ egy adott üzemanyag áramnál a kalibráló gázra adott válasz és a zérus gázra adott válasz különbségéből kell meghatározni. Az üzemanyag-áramot lépésenként kell beállítani a gyártó ajánlása alatti és feletti értékekre. Ezeknél az áramoknál fel kell jegyezni a kalibrációs és a zérus választ. A kalibrációs és a zérus válasz közötti különbséget fel kell rajzolni, és az üzemanyag áramot a görbe dús oldalára kell beállítani.
1.8.2.    Szénhidrogén válasz tényezők
    Az elemző készüléket propán-levegő keverékkel és nagy tisztaságú szintetikus levegővel kell kalibrálni az 1.5 pont szerint.
    A válasz tényezőket az elemző készülék üzembeállításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni. Az (Rf) válasz tényező egy bizonyos szénhidrogén fajtára a FID C1 leolvasási értékének aránya a gázpalackban lévő gáz ppm C1-ben kifejezett koncentrációjához.
    A próbagáz koncentrációja olyan legyen, hogy körülbelül a skála végérték 80%ánál adjon válasz jelet. A koncentrációt ±2% pontossággal kell ismerni egy térfogatban kifejezett gravimetrikus alapértékhez képest. A gázpalackot 24 órán át 298 K (25 °C) ± 5 K hőmérsékleten kondicionálni kell.
    Az alkalmazandó vizsgálati gázok és az ajánlott relatív válasz tényező tartományok az alábbiak:
    —    metán és nagy tisztaságú szintetikus levegő:    1,00 ≤ Rf ≤ 1,15
    —    propilén és nagy tisztaságú szintetikus levegő:    0,90 ≤ Rf ≤ 1,10
    —    toluol és nagy tisztaságú szintetikus levegő:    0,90 ≤ Rf ≤ 1,10
    Az értékek a propánra és nagy tisztaságú szintetikus levegőre vonatkozó Rf = 1,00 választényezőhöz képest kerültek meghatározásra.
1.8.3.    Az oxigén-interferencia ellenőrzése
    Az oxigén-interferenciát az elemző készülék üzembeállításakor és a nagyobb karbantartási periódusok után kell meghatározni.
    Olyan tartományt kell választani, amelyben az oxigén interferencia ellenőrzéshez használt gáz a méréstartomány felső 50%-ába esik. Az ellenőrzést a szükséges kemence hőmérsékleten kell végrehajtani.
1.8.3.1. Oxigén interferencia gázok
    Az oxigén interferencia ellenőrzésére használt gáz 350 ppmC + 75 ppmC propánt tartalmazzon. A koncentráció értéket a kalibráló gáz toleranciájának figyelembevételével a teljes szénhidrogén-tartalom és a szennyeződések kromatográfiás elemzésével, vagy dinamikus keveréssel kell meghatározni. Nitrogén legyen az uralkodó hígító gáz, a fennmaradó részt kitevő oxigénnel. A dízelmotorok vizsgálatához előírt keverékek az alábbiak:

O2 koncentráció

Balansz (100%-ra kiegészítő)

21 (20 – 22)

Nitrogén

10 (9 – 11)

Nitrogén

5 (4 – 6)

Nitrogén

    1.8.3.2. Eljárás
    a) Az elemzőt nullázni kell.
    b) Az elemzőt 21%-os oxigén keverékkel kalibrálni kell.
    c) A nullpont választ visszaellenőrizni. Amennyiben a skála végérték 0,5%-ánál nagyobb mértékben változott, úgy az a) és b) pontokat megismételni.
    d) Az 5%-os és a 10%-os oxigén interferencia ellenőrző gázokat bevezetni.
    e) A nullpont választ visszaellenőrizni. Amennyiben a skála végérték 1%-ánál nagyobb mértékben változott, úgy a tesztet megismételni.
    f) Az oxigén interferenciát (%O2I) az alábbiak szerint kell kiszámítani a d) pont szerinti keverékek mindegyikére:
2005_0L__200000759EA7_000_18.jpg , ahol
    A    =    a b) pontban használt kalibráló gáz szénhidrogén koncentrációja (ppmC)
    B    =    a d) pontban használt oxigén interferencia ellenőrző gáz szénhidrogén koncentrációja (ppmC),
    C    =    A gázelemző leolvasott kijelzése
2005_0L__200000759EA7_000_19.jpg
    D    =    a gázelemző A-ra adott válasza (kijelzése) a skála végérték%-ában.
    g)     A teszt előtt a%-os oxigén interferencia (%O2I) kisebb legyen, mint ±3%, minden előírt oxigén interferencia gázra.
    h) Amennyiben az oxigén interferencia nagyobb, mint ±3%, a levegőáramot fokozatosan a gyártó által specifikáltnál kisebbre és nagyobbra kell állítani, megismételve az 1.8.1. pont szerintieket minden levegőáramra.
    i) Amennyiben a levegőáram beállítása után az oxigén interferencia nagyobb, mint ±3%, a tüzelőanyag áramot és azután a mintaáramot kell variálni, minden új beállításra megismételve az 1.8.1. pont szerintieket.
    j) Ha az oxigén interferencia ezek után is nagyobb ±3%-nál, a gázelemzőt javítani, illetve a FID égőgázt, az égés levegőt, cserélni kell.
1.9.    Keresztérzékenységi (interferencia) hatások NDIR és CLD elemző készülékeknél
    A kipufogógázban lévő, az éppen elemzett gáztól különböző gázok különféleképpen befolyásolhatják a leolvasott értéket. Pozitív interferencia hatás lép fel az NDIR készülékekben, ha az interferenciát okozó gáz a mérendő gázzal azonos, de kisebb hatást kelt. Negatív zavaró hatás lép fel az NDIR készülékekben azáltal, hogy az interferenciát okozó gáz kiszélesíti a mért gáz elnyelési sávját, és a CLD készülékekben azáltal, hogy az interferenciát okozó gáz fojtja a sugárzást. Az 1.9.1 és 1.9.2 pontban leírt interferencia ellenőrzést az elemző készülék üzembeállítása előtt és nagyobb üzemszünetek után kell elvégezni.
1.9.1.    CO elemző készülék keresztérzékenység-ellenőrzése
    A CO elemző készülék eredményeire a víz és a CO2 lehet hatással. Ezért egy a vizsgálat során használt legnagyobb mérési tartomány skála végértéke 80–100%-ának megfelelő koncentrációjú CO2 kalibráló gázt kell szobahőmérsékleten vízen átbuborékoltatni és fel kell jegyezni az elemző készülék kijelzését. Az elemző készülék kijelzése nem lehet nagyobb a skála végérték 1%ánál a 300 ppm vagy afölötti tartományokban, és 3 ppm-nél nagyobb a 300 ppm alatti tartományokban.
1.9.2.    NOx elemző készülék keresztérzékenység-ellenőrzése
A CLD (és HCLD) elemző készülékek szempontjából figyelembe veendő két gáz a CO2 és a vízgőz. E gázok keresztérzékenység hatása koncentrációjukkal arányos, ezért ellenőrzési eljárásokra van szükség a vizsgálat alatt várhatóan előforduló legnagyobb koncentrációnál bekövetkező keresztérzékenység meghatározására.
1.9.2.1.    A CO2 keresztérzékenység vizsgálata
    A legmagasabb mérési tartomány skála végértéke 80–100%-ának megfelelő koncentrációjú CO2 kalibráló gázt kell átbocsátani az NDIR elemző készüléken és a CO2 értéket ‘A’-val jelölve fel kell jegyezni. Ez után a gázt körülbelül 50%ra kell felhígítani NO kalibráló gázzal, át kell bocsátani az NDIR és (H)CLD elemző készüléken, és a CO2 ill. NO étékeket ‘B’-vel ill. ‘C’-vel jelölve fel kell jegyezni. A CO2 -t el kell zárni, és csak a NO kalibráló gázt kell a (H)CLD-n átbocsátani. A NO értéket ‘D’-vel jelölve fel kell jegyezni.
    A keresztérzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítani:
%-os CO2 keresztérzékenység = 2005_0L__200000759EA7_000_113.jpg
    amely nem lehet nagyobb a skála végérték 3%ánál, és ahol:
    A:    hígítatlan CO2 koncentráció NDIR-rel mérve%
    B:    hígított CO2 koncentráció NDIR-rel mérve%
    C:    hígított NO koncentráció CLD-vel mérve ppm
    D:    hígítatlan NO koncentráció CLD-vel mérve ppm
1.9.2.2.    A víz keresztérzékenység vizsgálata
    Ez a vizsgálat csak nedves gáz koncentráció mérésekre érvényes. A víz keresztérzékenység számításánál a NO kalibráló gázt vízgőzzel kell hígítani, és a keverék vízgőz koncentrációját a vizsgálatnál várható értékre kell beállítani. A szokásos működési tartomány skála-végértéke 80-100%ának megfelelő koncentrációjú NO kalibráló gázt kell átbocsátani az (H)CLD elemző készüléken és a NO értéket ‘D’-vel jelölve fel kell jegyezni. A NO gázt szobahőmérsékleten vízen kell átbuborékoltatni, át kell bocsátani a (H)CLD-n és a NO értéket ‘C’-vel jelölve fel kell jegyezni. A víz hőmérsékletét meg kell mérni és 'F"-ként feljegyezni. A keveréknek a buborékoltató-víz (F) hőmérsékletéhez tartozó megfelelő telítési gőznyomását meg kell állapítani és ‘G’-vel jelölve fel kell jegyezni. Az elemző készülék abszolút működési nyomását meg kell állapítani és ‘E’-vel jelölve fel kell jegyezni. A keverék vízgőz koncentrációját (%ban) az alábbi módon kell kiszámítani:
H = 2005_0L__200000759EA7_000_21.jpg
    és ‘H’-val jelölve fel kell jegyezni. A várható hígított NO kalibráló gáz koncentráció (vízgőzben) az alábbiak szerint számítható:
De = 2005_0L__200000759EA7_000_115.jpg
    és ‘De’-vel jelölve fel kell jegyezni. Kompresszió-gyújtású motorok kipufogógázainál a kipufogógáz vizsgálat alatt várható maximális vízgőz koncentrációját (%ban), az üzemanyagban H/C = 1,8/1 atomszámarány feltételezésével, a hígítatlan kipufogógáz maximális CO2 koncentrációjából vagy a hígítatlan kalibráló gáz CO2 koncentrációjából (az 1.9.2.1 pontban mért ‘A’) az alábbiak szerint kell felbecsülni:
Hm = 0,9 × A
    és ‘Hm’-mel jelölve fel kell jegyezni.
    A víz keresztérzékenység értéke az alábbiak szerint számítható:
%-os H2O keresztérzékenység = 2005_0L__200000759EA7_000_116.jpg
    amely nem lehet nagyobb a skála végérték 3%ánál, és ahol
    De:    várható hígított NO koncentráció (ppm)
    C:    hígított NO koncentráció (ppm)
    Hm:    maximális vízgőz koncentráció (%)
    H:    tényleges vízgőz koncentráció (%)
    Megjegyzés:    Fontos, hogy ennél a vizsgálatnál a NO kalibráló gáz NO2 koncentrációja minimális legyen, mert a keresztérzékenység számításánál a NO2 vízben való elnyelődése nincs figyelembe véve.
1.10.    Kalibrálási időközök
    Az elemző készülékek 1.5. pont szerinti kalibrálását legalább három havonként el kell végezni, vagy amikor a rendszeren olyan javítás vagy alkatrészcsere történt ami a hitelesítésre hatással lehet.
1.11.    Kiegészítő kalibrálási előírások a kezeletlen (hígítatlan) kipufogógáz mérésekhez
1.11.1. Az elemző rendszer válaszidejének ellenőrzése
    A rendszer válaszidőt értékelésnél alkalmazott beállításai azonosak legyenek a teszt alatti méréseknél használtakkal (pl. nyomások, gázáramok, a gázelemzők szűrőelhelyezései és minden a más, válaszidőt befolyásoló). A válaszidőt a gáznak közvetlenül a mintavevő belépési helyére kapcsolásával kell meghatározni. A gáz rákapcsolási ideje kisebb legyen 0,1 s-nál. A tesztnél használt gáz legalább a skála végérték 60%-ának megfelelő koncentráció változást eredményezzen.
    A minden egyes egyedi gázkomponens koncentráció görbéjét regisztrálni kell. A válaszidő a gáz rákapcsolása és a regisztrált koncentráció megfelelő változása közötti idő. A rendszer válaszideje (t90) a mérő detektorig tartó időkésedelemből és a detektor felfutási idejéből áll. A késedelmi idő a változás kezdeti (t0) időpontjától a végleges érték 10%-ának eléréséig eltelt idő (t10). A felfutási idő a 10% és a 90% válasz között eltelt idő (t90 –t10).
    A gázelemző és a kipufogógáz áram jelének időbeli összehangolásához hígítatlan kipufogógáz mérés esetén a transzformációs idő a változás pillanatától (t0) a kijelzésnek a végleges érték 50%-a eléréséig eltelt idő (t50).
    A rendszer válaszideje kisebb legyen 10 s-nél, ezen belül a felfutási idő 2,5 s-nél minden korlátozott komponens (CO, NOx, HC) és minden használt méréstartományban.
1.11.2. A kipufogógáz áram méréséhez használt nyomjelző gáz elemzőjének kalibrálása.
    A nyomjelző koncentrációjának méréséhez használt gázelemzőt, ha ezt a módszert alkalmazzák, kalibráló gázzal kalibrálni kell.
    A kalibrációs görbéjét (a nullaponton kívül) legalább tíz kalibrálási pont alapján kell előállítani úgy elosztva, hogy a kalibrálási pontok fele a skála végérték 4-20%-a között legyen, a továbbiak pedig a skála végérték 20-100%-a között.
    A gázelemzőt a teszt előtt nullázni és kalibrálni kell nulla és olyan kalibráló gázzal, amelynek a névleges értéke a gázelemző skála végértékének 80%-a felett van.
2.    A RÉSZECSKEMÉRŐ RENDSZER KALIBRÁLÁSA
2.1.    Bevezetés
    Minden berendezést olyan gyakran kell kalibrálni, hogy ennek a szabványnak a pontossági követelményei kielégíthetők legyenek. A III. melléklet 1. függelékének 1.5. pontjában és a 6. számú mellékletben szereplő berendezéseknél alkalmazandó kalibrálási módszert tartalmazza ez a rész.
2.2.    Áramlásmérés
    A gázsebesség-mérők vagy az átfolyó gáztérfogatot mérő műszerek kalibrálása a nemzeti és/vagy nemzetközi szabványok szerint történjen, illetve azokra visszavezethető legyen.
    A mért érték maximális hibája a leolvasott érték ±2%án belül legyen.
    Részáramú hígító rendszer estében a GSE mintaáram pontossága különösen aggályos, ha nem mérik közvetlenül, hanem áramok különbségeként határozzák meg:
        GSE = GTOTW - GDILW
    Ebben az esetben GTOTW és GDILW számára nem elegendő a ±2% pontosság GSE elfogadható pontosságának garantálásához. Ha a gázáram differenciál áramlás méréssel kerül meghatározásra, a különbség legnagyobb hibája akkora lehet, hogy GSE pontossága ±5%-on belül legyen, ha a hígítási arány kisebb, mint 15. Ezt az egyes műszerek hibájának négyzetes középértékét véve lehet számítani.
2.3.    A hígítási arány ellenőrzése
    EGA (6. számú melléklet, 1.2.1.1. pont) nélküli részecske-mintavevő rendszer használata esetén a hígítási arányt minden új motorfelszereléskor ellenőrizni kell, járó motor mellett, vagy a CO2 vagy a NOx koncentrációt mérve a kezeletlen és a hígított kipufogógázban.
    A mért hígítási arány a CO2 vagy NOx koncentráció-mérésből számított hígítási arány ±10%án belül legyen.
2.4.    A részáram viszonyok ellenőrzése
    A kipufogógáz sebességtartományát és a nyomásingadozásokat ellenőrizni kell, és ha szükséges, a 6. számú melléklet 1.2.1.1. pontjának (EP) követelményei szerint be kell állítani.
2.5.    Kalibrálási időközök
    Az áramlásmérő műszerek kalibrálását legalább három havonként el kell végezni, vagy amikor a rendszeren olyan csere történt ami a hitelesítésre hatással lehet.
2.6.    Kiegészítő követelmények a részáramú hígító rendszer kalibrálásához
2.6.1.    Periodikus kalibrálás
    Amennyiben a minta gázáramát differenciál áramlásméréssel határozzák meg, úgy az áramlásmérőt vagy az áramlásmérő műszereket az alábbi eljárások egyikével kell kalibrálni, úgy hogy az alagútba vezetett GSE minta áramának pontossága teljesítse az 1. függelék 2.4. pontjába foglalt pontossági követelményeket:
    A GDILW-t mérő áramlásmérőt sorba kapcsolják a GTOTW-t mérő áramlásmérővel, és a két áramlásmérő közötti különbséget megmérik legalább 5 ponton, amely pontok egyenletesen oszlanak el a teszt során alkalmazott legkisebb GDILW érték és a teszt során alkalmazott GTOTW érték között. A hígító alagutat meg lehet kerülni.
    Kalibrált tömegáram mérő berendezést kell sorba kapcsolni a GTOTW-t mérő áramlásmérővel és a pontosságot ellenőrizni kell a teszt során alkalmazott értéknél. Ezután a kalibrált tömegáram mérő berendezést sorba kell kapcsolni a GDILW-t mérő áramlásmérővel és legalább 5 beállításnál ellenőrizni kell a pontosságát a teszt során alkalmazott GTOTW értékre vonatkoztatott 3-50 hígítási arány tartományban.
    A TT (transfer tube) átvezető csövet le kell kapcsolni a kipufogóról, és a GSE méréshez megfelelő méréshatárú kalibrált áramlásmérő berendezést kell az átvezető csőhöz csatlakoztatni. Ezután GTOTW-t a teszt során alkalmazott értékre kell beállítani, és GDILW-t fokozatosan legalább 5 értékre kell állítani q= 3-50 hígítási tényező tartományban. Alternatívaként egy speciális kalibráló áramlási rendszert is lehet készíteni, azonban a teljes és a hígító levegő áramnak át kell áramlania a megfelelő mérőeszközön, ahogyan az a teszt során történik.
    Nyomjelző gázt kell vezetni a TT átvezető csőbe. A nyomjelző gáz a kipufogógáz valamelyik komponense legyen, mint a CO2 vagy NOx. A hígítás után megmérik a nyomjelző gáz koncentrációját a hígító alagútban. Ezt legalább 5 ponton végre kell hajtani a hígítási tényező 3-50 tartományában. A mintaáram pontosságát a q hígítási tényezőből állapítják meg.
    A gázelemző pontosságát figyelembe kell venni a GSE pontosságának biztosítása érdekében.
2.6.2.     Karbon-áram ellenőrzés
    A karbon-áram ellenőrzés, amely tényleges kipufogógázt alkalmaz, erősen ajánlott a mérési és szabályozási problémák felderítése, és a részáramú hígító rendszer helyes működésének igazolása érdekében. A karbon-áram ellenőrzést legalább új motor beépítése és a vizsgáló laboratórium felépítésének lényeges változtatása esetén le kell futtatni.
    A motort teljes terhelésen és fordulatszámon, vagy más, 5% vagy nagyobb CO2 kibocsátást eredményező állandósult üzemmódban kell működtetni. A részáramú hígító alagutat 15 körüli hígítási tényezővel kell működtetni.
2.6.3. Vizsgálat előtti ellenőrzés
    A vizsgálat előtti ellenőrzést a teszt lefutása előtti két órán belül kell elvégezni a következő módon.
    Az áramlásmérők pontosságát ellenőrizni kell a kalibrációnál használttal azonos módon legalább két ponton, beleértve a GDILW-nek a GTOTW értékre vonatkoztatott 5-15 hígítási tényezők közötti, a teszt során használt áramlási értékeit.
    Amennyiben a fentiekben leírt kalibrációs eljárás regisztrációja bizonyítja, hogy az áramlásmérő kalibrációja hosszabb időtartam alatt is stabil, a vizsgálat előtti ellenőrzést el lehet hagyni.
2.6.4.    A transzformációs idő meghatározása
    A transzformációs idő értékeléséhez a rendszer beállításai a teszt alatti mérésekkel pontosan egyezzenek meg. A transzformációs időt a következő módszerrel kell meghatározni.
    Egy, a mintaáramnak megfelelő mérési tartománnyal rendelkező referencia áramlásmérőt kell a mintavevő szondával sorba kapcsolni, lehetőleg közvetlenül a szondára csatlakoztatva. Ennek az áramlásmérőnek a transzformációs ideje 100 ms-nál kisebb legyen a válaszidő mérésénél alkalmazott hígítási lépések esetén, és az áramlási ellenállása elég kicsiny legyen ahhoz, hogy ne befolyásolja a részáramú hígító rendszer dinamikus viselkedését, továbbá feleljen meg a jó mérnöki gyakorlatnak.
    Ugrásszerű változtatva kell kipufogógázt (vagy a hígító levegőt, ha a kipufogógáz áramát számolják) vezetni a részáramú hígító rendszerbe alacsony átfolyástól legalább a skála végérték 90%-áig. Az ugrásszerű változást ugyanaz kapcsolja be, amit a tényleges teszt során az "előrelátó" szabályozáshoz használnak. A hígításváltási lépés bemenő jelét és az áramlásmérő válasz jelét legalább 10 Hz mintavételi frekvenciával kell regisztrálni.
    Ezekből az adatokból kell meghatározni a részáramú mintavevő rendszer transzformációs idejét, amely a hígításváltási lépés bemenő jelének az időpontjától az áramlásmérő válasz 50%-os pontjának eléréséig eltelt idő. Hasonló módon meg kell határozni a részáramú hígító rendszer GSE jelének és a kipufogógáz áram áramlásmérő GEXHW jelének a transzformációs idejét. Ezeket a jeleket alkalmazzák a regressziós ellenőrzés során, minden teszt után (1. függelék, 2.4. pont).
    A számításokat legalább 5 emelkedő és csökkenő változtatásra el kell végezni, és az eredményeket átlagolni kell. A referencia áramlásmérő saját transzformációs idejét (< 100 ms) le kell vonni az átlagolt értékből. Ez a részáramú hígító rendszer "előre látási" értéke, amelyet az 1. függelék 2.4. pontjának megfelelően kell alkalmazni.
3.     A CVS rendszer kalibrálása
3.1.    Általános előírások
    A CVS rendszer pontos áramlásmérő és a működési feltételek változtatásához szükséges eszközök alkalmazásával kell kalibrálni.
    A rendszer átfolyását különböző áramlási beállítások mellett kell mérni, és meg kell határozni a rendszer szabályozási jellemzőit is, és azok kapcsolatát az átfolyással.
    Különböző típusú áramlásmérők alkalmazhatók, pl. kalibrált Venturi, kalibrált lamináris áramlásmérő, kalibrált turbinás áramlásmérő.
3.2. A térfogat kiszorításos szivattyú kalibrálása (PDP – Positive Displacement Pump)
    A szivattyúval kapcsolatos összes jellemzőt a szivattyúhoz kapcsolt kalibrált Venturi paramétereivel egyidejűleg kell mérni. A számított gázáramot (m3/min-ben kifejezve, a szivattyú bementénél mért abszolút nyomás és hőmérséklet mellett) fel kell rajzolni korrelációs függvényként, amely a szivattyú jellemzők egy kombinációjához tartozik. Meg kell határozni a lineáris egyenletet, amely a szivattyú átfolyása és korrelációs függvény közötti kapcsolatot leírja. Ha a CVS szivattyú több fordulatszámú meghajtással rendelkezik, a kalibrációt minden használt fordulatszámon el kell végezni.
    A hőmérséklet stabil legyen a kalibráció alatt.
    A szivárgás a csatlakozóknál, továbbá a kalibrált Venturi és CVS szivattyú között kisebb legyen a legkisebb átfolyási pont (legnagyobb fojtás és legkisebb fordulatszám) 0,3%-ánál.
3.2.1.    Az adatok elemzése
    A levegőáramot (Qs) minden fojtási beállítás mellett (legalább 6 beállítás) ki kell számítani, előírásosan m3/min-ben kifejezve, az áramlásmérő adataiból a gyártó előírásai szerinti módszerrel. A levegőáramot konvertálni kell szivattyú átfolyásra (V0) m3/fordulat-ban kifejezve, a szivattyú bemenetén abszolút nyomásra és hőmérsékletre vonatkoztatva, a következők szerint:
    2005_0L__200000759EA7_000_24.jpg

 

ahol

Qs

=

a levegőáram vonatkoztatási állapotban (101,3 kPa, 273 K) (m3/s)

 

 

T

=

hőmérséklet a szivattyú bementén (K)

 

 

pA

=

abszolút nyomás a szivattyú bementén (pb – p1) (kPa)

 

 

n

=

a szivattyú fordulatszáma (ford/s)

    A szivattyú résvesztesége és nyomásváltozása közötti kölcsönhatás kompenzálására meg határozni a szivattyú fordulatszám, a szivattyú bemente és kilépése közötti nyomáskülönbség és a szivattyú kimenet abszolút nyomása közötti korrelációs függvényt (X0) az alábbiak szerint:
    2005_0L__200000759EA7_000_25.jpg

 

ahol

Δpp

=

a szivattyú bemente és kilépése közötti nyomáskülönbség (kPa)

 

 

pA

=

abszolút nyomás a szivattyú kimenetén (kPa)

    A kalibrációs egyenlet meghatározásához a legkisebb négyzetek módszerével illesztett egyenes egyenlet az alábbi:
    2005_0L__200000759EA7_000_26.jpg
    D0 és m a tengelymetszet és a meredekség állandók, amelyek leírják az egyenest.
    A több fordulatszámmal rendelkező CVS különböző szivattyú átfolyásoknál előállított kalibrációs görbéinek közel párhuzamosaknak kell lenniük, a tengelymetszetnek (D0) növekednie kell, amint a szivattyú fordulatszám csökken.
    Az egyenlettel számított értékeknek a mért V0 érték ±0,5%-án belül kell lenniük. Az m értéke szivattyúnként változik. A részecske átfolyás idővel csökkenti a szivattyú résveszteségét, ami az m érték csökkenésében nyilvánul meg. Ezért a kalibrációt el kell végezni az üzembe helyezéskor, nagyobb karbantartás után és amikor a teljes rendszer ellenőrzése (3.5. pont) változást mutat a veszteségben.
3.3.     A kritikus áramlású Venturi kalibrálása (CFV)
    A CFV kalibrálása a kritikus áramlású Venturi áramlási egyenletén alapul. A gázáram a belépő nyomás és hőmérséklet függvénye az alábbi egyenlet szerint:
    2005_0L__200000759EA7_000_27.jpg

 

ahol

Kν

=

kalibrációs együttható

 

 

pA

=

abszolút nyomás a Venturi bemenetén (kPa)

 

 

T

=

hőmérséklet a Venturi bemenetén (K)

3.3.1.     Az adatok elemzése
    A levegőáramot (Qs) minden fojtási beállítás mellett (legalább 8 beállítás) ki kell számítani, előírásosan m3/min-ben kifejezve, az áramlásmérő adataiból a gyártó előírásai szerinti módszerrel. A kalibrációs együtthatót a kalibrációs adatokból az alábbi egyenlettel kell számítani:
    2005_0L__200000759EA7_000_28.jpg

 

ahol

Qs

=

a levegőáram vonatkoztatási állapotban (101,3 kPa, 273 K) (m3/s)

 

 

pA

=

abszolút nyomás a Venturi bemenetén (kPa)

 

 

T

=

hőmérséklet a Venturi bemenetén (K)

    A kritikus áramlás tartományának meghatározásához Kν -t fel kell rajzolni a Venturi bement nyomásának függvényében. Kritikus (fojtott) áramlás esetén Kν értéke viszonylag állandó. Ahogyan a nyomás csökken (a vákuum nő), a Venturi fojtás nélkülivé válik, Kν értéke csökken, ami jelzi, hogy a CVF a megengedett tartományon kívül működik.
    A kritikus áramlási tartományban legalább 8 pontból számítani kell az Kν átlagértékét és szórását. A szórás nem lehet nagyobb Kν átlagértékének 0,3%-ánál.
3.4. A hangsebesség alatti áramlású Venturi kalibrálása (SSV)
    Az SSV kalibrálása a hangsebesség alatti áramlású Venturi áramlási egyenletén alapul. A gázáram a belépő nyomás és hőmérséklet, valamit az SSV belépési pontja és a torok közötti nyomásesés függvénye az alábbi egyenlet szerint:
    2005_0L__200000759EA7_000_29.jpg

 

ahol

A0

=

konstansok és mértékegység átváltások együttese =

 

 

= 0,006111

(SI mértékegységben)

 

 

d

=

az SSV torok átmérője (m)

 

 

Cd

=

az SSV átfolyási együtthatója

 

 

PA

=

abszolút nyomás a Venturi bementén (kPa)

 

 

T

=

hőmérséklet a Venturi bementén (K)

 

 

r

=

az SSV torok és a belépés abszolút, statikus nyomása közötti viszony =

 

 

β

=

az SSV torok átmérő és a bevezető cső átmérő hányadosa =

3.4.1.     Az adatok elemzése
    A levegőáramot (QSSV) minden áramlási beállítás mellett (legalább 16 beállítás) ki kell számítani, előírásosan m3/min-ben kifejezve, az áramlásmérő adataiból a gyártó előírásai szerinti módszerrel. Az átfolyási együtthatót a kalibrációs adatokból az alábbi egyenlettel kell számítani:
    2005_0L__200000759EA7_000_33.jpg
1

A rendeletet a 36/2019. (IX. 20.) ITM rendelet 20. §-a hatályon kívül helyezte 2019. október 21. napjával.

2

A 2. § k) pontja a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (1) bekezdésével megállapított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

3

A 3. § (3) bekezdése a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (5) bekezdése szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

6

Az 5. § (6) bekezdése a 74/2012. (XII. 21.) NFM rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.

7

A 7. § (8) bekezdése a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (2) bekezdésével megállapított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

8

13/2001. (IV. 10.) KöViM rendelet a belvízi utakon közlekedő úszólétesítmények hajózásra alkalmassága és megfelelősége feltételeiről, az üzemképesség vizsgálatáról és tanúsításáról.

9

A 11. § (6) bekezdése a 25/2011. (V. 26.) NFM rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.

10

A 11. § (6a) bekezdését a 25/2011. (V. 26.) NFM rendelet 1. §-a iktatta be.

11

A 12. § (1) bekezdés a) pontja a 74/2012. (XII. 21.) NFM rendelet 6. § (1) bekezdése szerint módosított szöveg.

12

A 12. § (2) bekezdését a 74/2012. (XII. 21.) NFM rendelet 6. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte.

13

A 12. § (12) bekezdése a 74/2012. (XII. 21.) NFM rendelet 2. §-ával megállapított szöveg.

14

A 12/A. §-t a 74/2012. (XII. 21.) NFM rendelet 3. §-a iktatta be.

15

A 15. § (1) bekezdése a 6/2007. (I. 18.) GKM–KvVM együttes rendelet 1. § c)–d) pontja, a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (5) és (6) bekezdése szerint módosított szöveg. Ez utóbbi módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

16

A 15. § (3) bekezdését a 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 44. § (2) bekezdés 22. pontja hatályon kívül helyezte. E módosító rendelet 45. § (1) bekezdése alapján a rendelkezést a 2009. március 1-jét követően indult eljárásokban kell alkalmazni.

17

A 16. § (1) bekezdés bevezető szövegrésze a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (5) bekezdése szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

18

A 16. § (1) bekezdés a) pontja a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (5) bekezdése szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

19

A 16. § (1) bekezdés b) pontja a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (5) bekezdése szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

20

A 16. § (1) bekezdés c) pontja a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (5) bekezdése szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

21

A 16. § (1) bekezdés d) pontja a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (5) bekezdése szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

22

A 16. § (1) bekezdés e) pontja a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (5) bekezdése szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

23

A 16. § (2) bekezdése a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (5) bekezdése, az 1/2017. (I. 3.) NFM rendelet 47. §-a szerint módosított szöveg.

24

A 16. § (3) bekezdése a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (5) bekezdése szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

25

A 16. § (5) bekezdését a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (6) bekezdése hatályon kívül helyezte, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

26

A 16. § (6) bekezdése a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (5) bekezdése szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

27

A 16. § (7) bekezdése a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (5) bekezdése szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

28

A 16. § (8) bekezdése a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (5) bekezdése szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

29

A 16. § (9) bekezdése a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (3) bekezdésével megállapított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

30

A 16. § (10) bekezdését a 6/2007. (I. 18.) GKM–KvVM együttes rendelet 3. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte.

31

A 16. § (11) bekezdése a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (4) bekezdésével megállapított és (5) bekezdése, a 37/2010. (XII. 31.) NFM rendelet 1. §-a szerint módosított szöveg. Ez utóbbi módosító rendelet 2. §-a alapján a 2011. január 1-jét követően indult ügyekben és megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

32

A 17. § (1) bekezdése a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 38. § (6) bekezdése szerint módosított szöveg.

33

A 17. § (3) bekezdése a 74/2012. (XII. 21.) NFM rendelet 4. §-ával megállapított szöveg.

34

A 17. § (3) bekezdés a) pontja 76/2013. (XII. 19.) NFM rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.

36

Ez azt jelenti, hogy az EGB követelményeivel ellentétben a motor leadott teljesítményének vizsgálata során nem szabad felszerelni a motorhűtő ventilátort; ha ezzel szemben a gyártó a vizsgálatot motorra szerelt ventilátorral végzi el, a ventilátor által felvett teljesítményt hozzá kell adni a mért teljesítményhez. Nem érvényes azonban ez az előírás azokra a léghűtéses motorokra, amelynél a hűtőventilátor a motor főtengelyére van közvetlenül felszerelve (lásd 7. számú melléklet 3. függelék).

(3)szerint

Az MSZ EN ISO 8178-4:2007 szabvány (2008. 07. 01-jei helyesbített változat) 8.3.1.1. pontjában leírt C1 ciklussal megegyező.

(4)

Az MSZ EN ISO 8178-4:2002(E) szabvány 8.4.1. pontjában leírt D2 ciklussal megegyező.

(5)

Az állandó sebességű segédmotorokat az MSZ EN ISO 8178-4:2002(E) szabvány szerinti D2 terhelési ciklus, azaz a 3.7.1.2. pontban meghatározott, öt üzemmódú, állandósult állapotú ciklus szerint kell tanúsítani, míg a változó sebességű segédmotorokat az MSZ EN ISO 8178-4:2002(E) szabvány szerinti C1 terhelési ciklus, azaz a 3.7.1.1. pontban meghatározott, nyolc üzemmódú, állandósult állapotú ciklus szerint kell tanúsítani.

(6)

Az MSZ EN ISO 8178-4: 2002(E) szabvány 8.5.1., 8.5.2. és 8.5.3. pontjában leírt E3 ciklussal megegyező. A négy üzemmód az üzem közbeni méréseken alapuló átlagos hajtócsavargörbén alapul.

(7)

Az MSZ EN ISO 8178-4: 2002(E) szabvány 8.5.1., 8.5.2. és 8.5.3. pontjában leírt E2 ciklussal megegyező.

(8)

Az MSZ EN ISO 8178-4: 2002(E) szabvány F ciklusával megegyező.

39

A kalibrációs eljárás általában azonos az NRSC és NRTC tesztnél, kivéve az 1.11. és a 2.6 pontban meghatározott követelményeket.

40

NOx esetében a NOx koncentrációt (NOxconc vagy NOxconcc) meg kell szorozni KHNOX-szal (a NOx-nak az előző 1.3.3. pontban idézett nedvességi korrekciós tényezőjével) az alábbiak szerint:
KHNOX × conc vagy KHNOX × concc

41

    A PTtömeg részecske-tömegáramot meg kell szorozni Kp-vel (az 1.4.1. pontban említett, részecskékre vonatkozó páratartalom korrekciós tényezővel).

42

Azonos az ISO 8168-4 : 1996(E) szabvány D2 ciklusával.

43

A tartós névleges teljesítmény pontosabban definiálva leolvasható az ISO 8528-1: 1993(E) szabvány 2. ábrájáról.

44

NOx esetén a koncentrációt meg kell szorozni a KH korrekciós tényezővel (nedvességtartalom korrekciós tényező NOx-ra).

45

Az ISO 8178-1 szabványban jóval teljesebb képlet található az üzemanyag molekulasúlyára (13.5.1(b) Fejezet 50 képlet). A képlet nem csak a hidrogén – szén arányt és az oxigén – szén arányt veszi figyelembe, hanem a többi lehetséges üzemanyag összetevőt is, mint a kén vagy a nitrogén. Mivel azonban a vizsgált motorokhoz használt benzin (az 5. számú melléklet szerinti referencia üzemanyag) általában csak hidrogént és szenet tartalmaz, ezért az egyszerűsített képlet alkalmazható.

46

NOx esetében a koncentrációt el kell osztani a KH – NOx páratartalom korrekciós tényezővel.

47

A képletekben az "x" jel mindenütt szorzást jelent.

48

Az 5. számú melléklet a 25/2011. (V. 26.) NFM rendelet 3. § (4) bekezdése szerint módosított szöveg.

49

A 6. számú melléklet a 76/2013. (XII. 19.) NFM rendelet 2. § (4) bekezdése szerint módosított szöveg.

50

A 6. számú melléklet a 76/2013. (XII. 19.) NFM rendelet 2. § (5) bekezdése szerint módosított szöveg.

51

A nem megfelelő törlendő.

52

Az 1. számú melléklet 1.3. pontja szerint (pl. "1.3.1.").

53

A kitöltés "nincs", ha a hatóság maga végezte a vizsgálatot.

54

A megfelelő rész marad, a többi törlendő.

55

    Több főmotor esetén a következőket mindegyikre vonatkozóan meg kell adni.

56

    A normált fordulatszámérték 100 %-ának megfelelő motorfordulatszámot kell beírni, ha az NRSC vizsgálat ezen a fordulatszámon történik.

57

    Az 1. számú melléklet 2.4. pontja szerint mért, korrekció nélküli teljesítmény.

58

    A nem kívánt rész törlendő.

59

    A 6. számú melléklet 1. pontjában vagy adott esetben az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírása 4B. mellékletének 9. pontjában meghatározott, alkalmazott rendszer ábrájának számát kell megadni.

60

    A nem kívánt rész törlendő.

61

    A nem kívánt rész törlendő.

62

    A 6. számú melléklet 1. pontjában vagy adott esetben az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírása 4B. mellékletének 9. pontjában meghatározott, alkalmazott rendszer ábrájának számát kell megadni.

63

    A nem kívánt rész törlendő. ”

64

A 8. számú melléklet a 79/2007. (IX. 15.) GKM–KvVM együttes rendelet 2. §-a szerint módosított szöveg.

65

A 9. számú melléklet a 76/2013. (XII. 19.) NFM rendelet 2. § (6) bekezdésével megállapított szöveg.

66

    A motortípusra/-családra vonatkozó összes tételt ki kell tölteni.

67

    Motorcsalád esetében adja meg az alapmotorra vonatkozó részleteket.

68

Törölni, ha nem értelmezhető.

69

A 12. számú melléklet a 76/2013. (XII. 19.) NFM rendelet 2. § (7) bekezdésével megállapított szöveg.

70

A 13. számú melléklet a 25/2011. (V. 26.) NFM rendelet 3. § (5) bekezdése, a 74/2012. (XII. 21.) NFM rendelet 5. §-a szerint módosított szöveg.

_