Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

770/B/2005. AB határozat

770/B/2005. AB határozat*

2009.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény 69. § (1) bekezdés f) pontja, valamint a zöldség-gyümölcs termelői csoportok és termelői szervezetek nemzeti szabályozásáról szóló 67/2009. (VI. 9.) FVM rendelet 10. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2003. évi LXXIII. törvény 6. § (3) bekezdés második mondata; az Európai Unió közös forrásaiból származó agrártámogatások, az azokhoz kapcsolódó, nemzeti költségvetésből nyújtott kiegészítő támogatások, valamint a nemzeti hatáskörben nyújtott agrártámogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló 6/2004. (I. 22.) Korm. rendelet 10. § (1) bekezdés a) és b) pontja; a zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezetek támogatásáról szóló 36/2005. (IV. 22.) FVM rendelet 5. § (3) bekezdése és 6. § (2) bekezdése; valamint a zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezetek nemzeti szabályozásáról szóló 60/2005. (VII. 1.) FVM rendelet 2. § (3) bekezdése és 3. § (7) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a zöldség-gyümölcs termelői csoportok és termelői szervezetek nemzeti szabályozásáról szóló 67/2009. (VI. 9.) FVM rendelet 24. § (4)–(5) bekezdése, illetve a (6) bekezdésében a „felfüggesztéséről, illetőleg” szövegrész alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2003. évi LXXIII. törvény (továbbiakban: Mget.) 6. § (3) bekezdés második mondata és 15. § (1) bekezdés f) pontja; az Európai Unió közös forrásaiból származó agrártámogatások, az azokhoz kapcsolódó, nemzeti költségvetésből nyújtott kiegészítő támogatások, valamint a nemzeti hatáskörben nyújtott agrártámogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló 6/2004. (I. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 10. § (1) bekezdés b) pontja; a zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezetek támogatásáról szóló 36/2005. (IV. 22.) FVM rendelet (a továbbiakban: R1.) 5. § (3) bekezdése és 6. § (2) bekezdése; valamint a zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezetek nemzeti szabályozásáról szóló 60/2005. (VII. 1.) FVM rendelet (a továbbiakban: R2.) 2. § (3) bekezdése, 3. § (7) bekezdése és 10. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál.
Az indítványozó egy későbbi indítványmódosító kérelmében az Mget. 6. § (3) bekezdés második mondata, az R1. 5. § (3) bekezdése és 6. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére tett indítványát visszavonta. Továbbá kezdeményezte a Kr. 10. § (1) bekezdés a) pontja; az R2. 15. § (5) bekezdés első mondata és a második mondatában a „felfüggesztéséről, illetőleg” szövegrész alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését.
Az Mget. támadott 15. § (1) bekezdés f) pontja értelmében az ügyfél jogosulatlanul veszi igénybe a támogatást, ha olyan nemzeti támogatásban részesül, aminek az alkalmazását az Európai Unió nem vette tudomásul, vagy nem engedélyezte. Az indítványozó szerint azzal, hogy a jogkövető magatartást tanúsító ügyfelet, jogosulatlan igénybe vevőnek tekinti a jogszabályhely, sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság elve.
Az indítványozó azért tartotta alkotmányellenesnek a Kr. 10. § (1) bekezdés b) pontját, mert az a rendelet hatálya alá tartozó támogatások jogorvoslatának szabályait ellentétesen szabályozza mind az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvénnyel, mind a helyébe lépő, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénnyel (a továbbiakban: Ket.). Nem biztosít lehetőséget arra, hogy az ügyfél az elsőfokú határozat ellen fellebbezéssel élhessen, továbbá arra sem, hogy a másodfokú döntéssel szemben bírósághoz forduljon. Eltekintve a nevezett két jogszabállyal való ellentéttől, az indítványozó szerint önmagában is sérül az Alkotmány 50. § (2) bekezdése, amely szerint a bíróságok ellenőrzik a közigazgatási határozatok törvényességét.
A Kr. 10. § (1) bekezdés a) pontja meglátása szerint sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, valamint a 35. § (2) bekezdését is. A sérelem abban áll, hogy a Kr. az agrártámogatások igénybevétele általános feltételeinek megállapításakor közigazgatási hatósági eljárást szabályoz, ezért az eljárás főszabály szerint a Ket. hatálya alá tartozna. Mivel azonban a központi költségvetés terhére juttatott támogatásokkal összefüggő eljárásokról van szó, a Ket. 13. § (2) bekezdése értelmében mégsem tartozik a Ket. hatálya alá, hanem külön törvénynek kellene szabályoznia. Ez nem valósul meg, hiszen rendeleti úton került szabályozásra, ezzel sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és a 35. § (2) bekezdése is.
Az R2. az indítvány benyújtásakor hatályos 2. § (3) bekezdésének alkotmányellenességét annak a közösségi jogba való ütközésében látta, amellyel sérül a jogállamiság elve, mivel a rendelet a támogatás feltételéül nem pusztán a zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezeti tagságot kívánja meg, hanem mutatószámok meglétét is kritériumként szabályozza.
Az R2. 3. § (7) bekezdése véleménye szerint megkerüli a 686/2004/EK rendeletben szabályozottakat azzal, hogy a közösségi jog által elismertnek tekintett szervezeteket vizsgálat nélkül, hivatalból ismeri el a minisztérium.
Az indítványozó az R2. 10. §-át az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonság elvébe ütközőnek tartotta. Véleménye szerint e szabály azáltal alkotmányellenes, hogy lehetővé teszi a gazdasági társaság és a szövetkezet között a jogosultságok átengedését és a kötelességek átvállalását, így quasi beolvad a gazdasági társaság a szövetkezetbe. Emellett az Alkotmányban deklarált jogállamiság elvébe ütközőnek találja, hogy a gazdasági társaság és a szövetkezet között létrejövő szerződésben harmadik személyeknek állapítanak meg kötelezettséget azáltal, hogy vállalják, a szerződés létrejöttének napján a nyilvántartott tagok kilencven százaléka az átadó szervezetből kilépve, tagsági viszonyt létesít az átvevő szervezetben.
Az R2. 15. § (5) bekezdése értelmében a minisztérium felfüggesztheti a zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezetként való működést, ha nem teljesíti a szervezet a kötelezettségeit. A felfüggesztés közösségi szinten ismeretlen fogalom, tartalma a hazai szabályozásban sincs pontosan definiálva. Az indítványozó szerint ezért a miniszter túllépett a hatáskörén, a minisztérium pedig ellenőrizetlen keretek között élhet a felfüggesztés lehetőségével. Ezáltal sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság elve.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 83. § (1) bekezdésének b) pontja 2007. április 7. napjával hatályon kívül helyezte az Mget.-t. A Tv. 69. § (1) bekezdés f) pontja azonban kisebb módosításokkal, de tartalmazza az Mget. 15. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt rendelkezést. Az R2.-t a zöldség-gyümölcs termelői csoportok és termelői szervezetek nemzeti szabályozásáról szóló 19/2008. (II. 19.) FVM rendelet 27. § (2) bekezdése 2008. február 22. napjával hatályon kívül helyezte, míg ez utóbbi rendelet helyébe 2009. június 24. napjával a zöldség-gyümölcs termelői csoportok és termelői szervezetek nemzeti szabályozásáról szóló 67/2009. (VI. 9.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVMr.) lépett. Az R2. 10. §-ában található szabály azonban az FVMr. 10. §-ában bizonyos szövegmódosulásokkal továbbélt, miként az R2. 15. § (5) bekezdésében megfogalmazott szabály az FVMr. 24. § (4)–(6) bekezdésében. Mivel a módosulás egyik fent említett esetben sem érintette az indítványozó által felvetett alkotmányossági problémát, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az elbíráláskor hatályban lévő szabályok vonatkozásában folytatta le.
Az Alkotmánybíróság szintén észlelte, hogy a Kr.-t a kölcsönös megfeleltetési szabályok betartását ellenőrző szervekről szóló 322/2007. (XII. 5.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte, az indítványozó által támadott szabállyal azonos rendelkezés pedig már nincs hatályban. Úgyszintén hatályát vesztette az R2. 2. § (3) bekezdése és 3. § (7) bekezdése, tartalmában azonos szabályt az FVMr. már nem tartalmaz.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
2. Az Mget.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezése:
„15. § (1) Jogosulatlanul veszi igénybe az ügyfél a támogatást, ha
(…)
f) olyan nemzeti támogatásban részesül, amelynek alkalmazását az Európai Unió nem engedélyezte vagy nem vette tudomásul.”
A Tv. elbírált rendelkezése:
„69. § (1) Az igénybe vett támogatás egésze vagy egy része jogosulatlannak minősül, amennyiben az ügyfél:
(…)
f) olyan támogatást vett igénybe, amelynek alkalmazását az Európai Közösség nem engedélyezte vagy nem vette tudomásul [az a)–f) pontokban foglaltak a továbbiakban együtt: jogosulatlanul igénybe vett támogatás].”
3. Az R2.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezése:
„10. § (1) Amennyiben az egyes TÉSZ-ek egyesülésére a 9. § (1) bekezdése szerint nincs lehetőség, a gazdasági társaságként működő TÉSZ és a szövetkezeti formában működő TÉSZ egymással szerződést köthet, amelyben vállalják, hogy a szerződés létrejöttének napján az átadó TÉSZ-ben nyilvántartott tagok legalább kilencven százaléka igazoltan tagsági viszonyt létesít az átvevő TÉSZ-ben. Megállapodnak továbbá arról, hogy a TÉSZ státuszból eredő jogosultságokat az átadó TÉSZ átengedi, a kötelezettségeket pedig az átvevő átvállalja, különös tekintettel a támogatásokból eredő kötelezettségre. A szerződés létrejöttéhez szükség van a minisztérium jóváhagyására.
(2) Az átvevő TÉSZ-re a 9. § (2)–(4) bekezdésének előírásait megfelelően alkalmazni kell, valamint vizsgálni kell a szerződés megkötése után, hogy az átadó TÉSZ a továbbiakban is megfelel-e az e rendeletben meghatározott követelményeknek.”
Az FVMr. elbírált rendelkezése:
„10. § (3) Ha az egyes zöldség-gyümölcs termelői csoportok vagy termelői szervezetek egyesülésére az (1) bekezdés szerint nincs lehetőség, a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságként működő zöldség-gyümölcs termelői csoport, illetve termelői szervezet és a szövetkezeti formában működő zöldség-gyümölcs termelői csoport, illetve termelői szervezet egymással szerződést köthet, amelyben vállalják, hogy a szerződés létrejöttének napján az átadó zöldség-gyümölcs termelői csoportban, illetve termelői szervezetben nyilvántartott tagok legalább kilencven százaléka igazoltan tagsági viszonyt létesít az átvevő zöldség-gyümölcs termelői csoportban vagy termelői szervezetben. Megállapodnak továbbá arról, hogy a zöldség-gyümölcs termelői csoport, illetve termelői szervezet státuszából eredő jogosultságokat az átadó zöldség-gyümölcs termelői csoport, illetve termelői szervezet átengedi, a kötelezettségeket pedig az átvevő átvállalja, különös tekintettel a támogatásokból eredő kötelezettségekre. A szerződés létrejöttéhez szükséges a miniszter jóváhagyása.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó szerint sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését az a törvényi rendelkezés, mely jogosulatlannak minősíti a támogatást, ha az ügyfél olyan támogatást vett igénybe, amelynek alkalmazását az Európai Közösség nem engedélyezte vagy nem vette tudomásul. Ezzel ugyanis az indítványozó szerint indokolatlan joghátránnyal sújtja azt az ügyfelet, aki a magyar szabályokat betartva járt el. Az állami hatóságok mulasztásának következményét így a vétlen ügyfél viseli.
A jogosulatlan igénybevételnek a Tv. 69. § (1) bekezdés a)–e) pontjaiban meghatározott esetei az ügyfél magatartására vezethetők vissza, míg az f) pont attól független. A jogosulatlan igénybevétel jogkövetkezményeit a közösségi jogszabályok határozzák meg, ehhez képest a Tv. azt rögzíti, hogy általában kamattal növelten kell a támogatást visszafizetni. A Tv. 69. § (6) bekezdése ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy amennyiben az ügyfél részére a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szervnek felróható okból tévesen vagy jogalap nélkül fizetik ki a támogatást, illetve az ügyfél olyan nemzeti támogatásban részesül, amelynek alkalmazását az Európai Unió nem engedélyezte vagy nem vette tudomásul, a támogatás visszafizetését kamat nem terheli. Az indítványozó által megfogalmazott joghátrány valójában tehát a támogatás visszafizetésében jelentkezik.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában „[a] jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is” [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. E követelménnyel nem ellentétes az a szabályozás, mely jogosulatlannak minősíti a támogatást akkor is, ha az igénybevétele nem az ügyfél felróható magatartására vezethető vissza. A jogállamiság elvéből nem következik, hogy valamely támogatás jogosulatlan jellege csak az ügyfél felróható magatartásából fakadhat. E két fogalom ugyanis egymástól nem elválaszthatatlan. A támadott rendelkezés emellett nem vezet arra, az indítványozó által állított eredményre sem, hogy az állami hatóságok mulasztásának következményét a vétlen ügyfél viselné. Az ügyfél ugyanis e mulasztás hiányában nem is kapott volna támogatást, míg a jogosulatlanság megállapítása eredményeként azt – kamatok nélkül – vissza kell fizetnie. Ha pedig a mulasztás (esetleg tevőleges magatartás) folytán az ügyfelet kár érte, nincs elzárva attól, hogy ezen igényét megfelelő úton érvényesítse.
Ezért az Alkotmánybíróság a Tv. 69. § (1) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az FVMr. 10. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben az egyes zöldség-gyümölcs termelői csoportok vagy termelői szervezetek egyesülésére a 10. § (1) bekezdése szerint nincs lehetőség, a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságként működő zöldség-gyümölcs termelői csoport, illetve termelői szervezet és a szövetkezeti formában működő zöldség-gyümölcs termelői csoport, illetve termelői szervezet egymással szerződést köthet, amelyben vállalják, hogy a szerződés létrejöttének napján az átadó zöldség-gyümölcs termelői csoportban, illetve termelői szervezetben nyilvántartott tagok legalább kilencven százaléka igazoltan tagsági viszonyt létesít az átvevő zöldség-gyümölcs termelői csoportban vagy termelői szervezetben. Megállapodnak továbbá arról, hogy a zöldség-gyümölcs termelői csoport, illetve termelői szervezet státuszából eredő jogosultságokat az átadó zöldség-gyümölcs termelői csoport, illetve termelői szervezet átengedi, a kötelezettségeket pedig az átvevő átvállalja, különös tekintettel a támogatásokból eredő kötelezettségekre.
Az indítványozó azt kifogásolta, hogy e szabály burkoltan lehetővé teszi gazdasági társaság szövetkezetbe történő beolvadását, s ezáltal az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvénnyel (azóta ezt felváltotta a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény, a továbbiakban: Szövetkezeti tv.), illetve a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvénnyel (időközben felváltotta a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a továbbiakban: Gt.) ellentétes szabályozást tartalmaz.
A zöldség-gyümölcs termelői csoport, valamint a termelői szervezet a közösségi agrárpiaci szabályozás által alkalmazott fogalmak, miként arra az FVMr. 2. § (1) bekezdés a) és b) pontjában található definíciók is utalnak. Ezek a fogalmak függetlenek a tagállamok által szabályozott gazdasági társasági és szövetkezeti formáktól, az azokra vonatkozó szabályoktól. A közösségi jog végrehajtását végzi el az FVMr. figyelemmel a magyar jog sajátosságaira. A 10. § (1) bekezdése ennek megfelelően tartalmazza azt a szabályt, mely lehetővé teszi, hogy a termelői szervezetek, illetve a zöldség-gyümölcs termelői csoportok az elismerésüket követően más termelői szervezetekkel, illetve zöldség-gyümölcs termelői csoportokkal egyesülhessenek. Az egyesülés módja lehet összeolvadás vagy beolvadás. A kifogásolt (3) bekezdés arra az esetre szól, ha az egyesülésre nem kerülhet sor, különösképpen a Szövetkezeti tv. és a Gt. rendelkezései miatt. E szabály nem teremt azonban lehetőséget a Szövetkezeti tv.-nyel, illetve a Gt.-vel ellentétes burkolt beolvadásra, miután az abban hivatkozott megállapodás nem eredményezi automatikusan egyik szervezet megszűnését sem. A jogok átengedése és a kötelezettségek átvállalása nem általában (egyetemesen) történik meg, hanem csak a zöldség-gyümölcs termelői csoport, illetve termelői szervezet státuszából eredő jogok és kötelezettségek, különösképpen pedig a támogatásokból eredő kötelezettségek vonatkozásában. E szabályból továbbá nem következik, hogy a megállapodás önmagában kötelezettséget teremtene a tagok mint harmadik személyek számára arra, hogy akaratuk nélkül új tagsági viszonyt létesítsenek. Emiatt nem állapítható meg, hogy az FVMr. 10. § (3) bekezdése ellentétes lenne a Gt., a Szövetkezeti tv. rendelkezéseivel, illetve az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményével. Ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványrészt is elutasította.
3. Az indítványozó az Mget. 6. § (3) bekezdése második mondatával, valamint az R1. 5. § (3) bekezdésével és 6. § (2) bekezdésével összefüggésben előterjesztett indítványát az eljárás alatt visszavonta. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a alapján az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Ezzel összhangban az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § d) pontja úgy rendelkezik, hogy az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítványozó az indítványát visszavonta. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Mget. 6. § (3) bekezdése, illetve az R1. 5. § (3) bekezdése és 6. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában az eljárást megszüntette.
4. A Kr.-t a kölcsönös megfeleltetési szabályok betartását ellenőrző szervekről szóló 322/2007. (XII. 5.) Korm. rendelet 2007. december 13. napjával hatályon kívül helyezte. Az indítványozó által támadott, a Kr. 10. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt rendelkezéssel tartalmilag azonos szabály már nincs hatályban, mely alapvetően a Tv. megalkotására vezethető vissza. Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Hatályát vesztett jogszabály alkotmányossági vizsgálatára az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, valamint az Abtv. 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz alapján kerülhet sor. Jelen ügyben jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és nem bírói kezdeményezés vagy alkotmányjogi panasz elbírálására érkezett indítvány, tehát nem áll fenn a már hatályát vesztett jogszabály vizsgálatának egyik kivételes esete sem. Ezért az Alkotmánybíróság az eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.
5. Az R2. 2. § (3) bekezdése, valamint 3. § (7) bekezdése az R2. hatályon kívül helyezésével hatályát vesztette. Mivel tartalmában azonos rendelkezést az FVMr. már nem tartalmaz, az Alkotmánybíróság a jelen határozat indokolásának III/4. pontjában kifejtettekre tekintettel, az R2. 2. § (3) bekezdése és 3. § (7) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.
6. Az indítványozó az elismerésből fakadó jogosultságok ideiglenes felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján kérte. Indokolásként azonban azt adta elő, hogy a termelői szervezetek elismerését elsődlegesen szabályozó közösségi jog [a Tanács 2200/96/EK rendelete (1996. október 28.) a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezéséről, valamint a Bizottság 1432/2003/EK rendelete (2003. augusztus 11.) a 2200/96/EK tanácsi rendeletnek a termelői szervezetek elismerésének feltételei és a termelői csoportok előzetes elismerése tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról] nem ismeri az elismerésből fakadó jogosultságok felfüggesztését. Így egyrészt a miniszter e rendelkezéssel túllépett a hatáskörén, másrészt nem tisztázott a felfüggesztés rendeltetése, s így gyakorlatilag önkényesen, jogszabályban rögzített szempontok nélkül korlátozhatja a termelői szervezeteknek a támogatások igénybevételére való jogát. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az FVMr. 24. § (5) bekezdése az R2.-höz képest pontosította a felfüggesztés feltételeit, nevezetesen erre akkor kerülhet sor, ha egy zöldség-gyümölcs termelői csoport vagy termelői szervezet az e rendeletben, valamint a tanácsi rendeletben és a bizottsági rendeletben szabályozott jelentési és adatszolgáltatási kötelezettségeinek nem vagy nem megfelelően tesz eleget. Az elismerést pedig mindaddig felfüggesztik, amíg ezen kötelezettségeit a csoport vagy szervezet hiánytalanul nem teljesíti. Ez a módosítás sem érinti viszont azt, hogy az indítványozó tartalmában a közösségi joggal találja ellentétesnek a támadott szabályt, e vonatkozásban állítja a hatáskörtúllépést is.
Az Alkotmánybíróság a 61/B/2005. AB határozatban hangsúlyozta, hogy hatáskörét az Abtv. 1. §-a határozza meg. A hivatkozott rendelkezés nem tartalmaz olyan hatáskört, amely a közösségi jogba ütközés vizsgálatára hatalmazná fel az Alkotmánybíróságot. E kérdés eldöntése a közösségi jog szabályai alapján az Európai Közösség szervei, végső soron az Európai Bíróság hatásköre. (ABH 2008, 2201, 2207.) Önmagában az, hogy az indítványozó formálisan az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogbiztonság követelményére hivatkozott, valójában azonban a közösségi joggal ellentétben álló szabályozást kifogásolta, nem teremti meg az Alkotmánybíróság hatáskörét az ügyben. Mivel az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét egyéb indokkal nem támasztotta alá, az indítvány érdemi elbírálásra nem alkalmas. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az FVMr. 24. § (4)–(5) bekezdése, illetve a (6) bekezdésében a „felfüggesztéséről, illetőleg” szövegrész alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasította.
Budapest, 2009. szeptember 1.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

 

 

Dr. Bragyova András s. k.,

Dr. Holló András s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Kiss László s. k.,

Dr. Kovács Péter s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Trócsányi László s. k.,

előadó alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére