BÜ BH 2005/8
BÜ BH 2005/8
2005.01.01.
A vádemelést követően az ügyészség indítványát tartalmazó átiratnak a terhelt anyanyelvére való lefordításával járó költséget – függetlenül attól, hogy a lefordításról az ügyész volt köteles gondoskodni – az ügyben eljáró bíróság állapítja meg és előlegezi [Be. 9. § (2) bek., 105. § (6) bek., 114. § (3) bek., 604. § (2) bek. c) pont; 21/2003. (VI. 24.) IM-PM-BM e. r.].
Az ítélőtábla az emberrablás bűntette miatt N. T. C. ellen folyamatban levő büntetőügyben, a 2004. szeptember 6. napján kelt végzéssel – az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda Rt. számláinak egyidejű megküldésével – felhívta a fellebbviteli főügyészséget, hogy az ügyben általa előterjesztett másodfokú ügyészi indítványnak a vietnámi nyelvre történő fordításával kapcsolatban felmerült díjat állapítsa meg, s ezt az összeget a bűnügyi költség előlegezése címén utalja át.
A végzésben kifejtett álláspont szerint a Be. 9. § (3) bekezdése értelmében a hivatalos irat lefordításáról az a hatóság gondoskodik, amelyik azt kibocsátotta, a fordítást pedig a fellebbviteli főügyészség rendelte meg, következésként az azzal járó költségeket is előlegezni tartozik.
A végzés ellen, annak téves rendelkezése miatt a fellebbviteli főügyészség élt fellebbezéssel, amelyet a legfőbb ügyész átiratában fenntartott. Álláspontjuk szerint a Be. 105. §-ának (6) bekezdése és a 21/2003. (VI. 24.) IM-PM-BM számú együttes rendelet 1. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében a másodfokú ügyészi indítványnak a terhelt anyanyelvére való lefordításával kapcsolatban felmerült díj megállapítása, valamint ennek a bűnügyi költségnek az előlegezése a F.-i Ítélőtábla feladata.
A fellebbezés alapos.
Kétségtelen, az elsőfokú eljárás nem jogerős befejeztével az iratoknak az ítélőtáblára felterjesztése során a másodfokú ügyészi álláspontot tartalmazó átiratnak a terhelt anyanyelvére történő lefordítását a F.-i Főügyészség rendelte meg az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Rt.-nél, s a fordításról a számlát is e főügyészség nevére állították ki. Ebből, eltérő jogi rendelkezés hiányában, az általános számviteli szabályok szerint az következne, hogy a fordítással kapcsolatos bűnügyi költséget a megrendelő köteles előlegezni, és a fordítónak kifizetni. A költségek felmerülte időpontjában már hatályos eljárásjogi rendelkezések azonban ettől eltérő megoldást írnak elő.
A Be. 9. § (3) bekezdése értelmében annak a hivatalos iratnak a lefordításáról, amelyet e törvény szerint kézbesíteni kell, az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság gondoskodik, amelyik a hivatalos iratot kibocsátotta. A Be. 114. § (3) bekezdése értelmében a Be.-nek a szakértőre vonatkozó rendelkezései a tolmácsra és a szakfordítóra is irányadóak. A Be. 105. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szakértő díját a kirendelő, illetőleg az a bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság állapítja meg, amely előtt az eljárás folyik.
A Be. 604. §-a (2) bekezdésének c) pontja ugyanakkor felhatalmazza az igazságügyi minisztert arra, hogy a pénzügyminiszterrel és a belügyminiszterrel együttesen, valamint a legfőbb ügyésszel egyetértésben, rendeletben szabályozza a bűnügyi költségek előlegezését. E felhatalmazás alapján a 21/2003. (VI. 24.) IM-PM-BM számú együttes rendelet 1. §-a (1) bekezdésének c) pontjában előírja, hogy a bűnügyi költséget – ha a jogszabály kivételt nem tesz – a rendelkezésére álló költségvetési fedezet terhére a vádemelést követően a bíróság előlegezi. Ez alól csak az az eset jelent kivételt, ha a vádemelés után a nyomozó hatóság nyomozást végez.
A büntetőeljárás sajátos tagozódásából következik, a büntetőeljárásban eljáró szervek – nyomozó hatóság, ügyész, bíróság – szinte magától értetődő módon az eljárásnak csak abban a szakaszban előlegeznek költségeket, amelyekben az eljárásukkal kapcsolatban a költséggel járó bizonyítási, vagy más percselekmény felmerül. A Be. 9. §-ában meghatározott anyanyelv használati joggyakorlati megvalósulása azonban óhatatlanul olyan kivételes helyzetet is eredményez, amelyben a perbeli indítványai lefordításával kapcsolatban az ügyésznél merül fel a bűnügyi költség, jóllehet a büntetőeljárás már a bírósági szakaszba lépett. Ebben a sajátos helyzetben is az ismertetett rendelkezések határozzák meg azonban, hogy mely szervnek a kötelessége a fordítási díjnak, mint bűnügyi költségnek a megállapítása és előlegezése. E rendelkezések nyelvtani-logikai értelme szerint egyértelmű: a vádemelést követően a főügyészség indítványát tartalmazó átiratnak a terhelt anyanyelvére való lefordításával járó költséget – függetlenül attól, hogy a lefordításról az ügyész volt köteles gondoskodni – az ügyben eljáró bíróság állapítja meg és előlegezi.
A fordító (tolmács) igénybevételével kapcsolatos feladatok – gondoskodás, díjmegállapítás, költségelőlegezés – az ismertetett jogszabályokban világosan elhatároltak. Ezért sem vonható következtetés arra, hogy a fordításról történő gondoskodásnak a Be. 9. § (3) bekezdésében szabályozott kötelezettségében fogalmilag benne foglaltatik a fordítói díj megállapításának és előlegezésének a kötelezettsége is. A Be. 9. § (3) bekezdése nem értelmezhető akként sem, hogy a jogalkotó el kívánt térni a fordítási díjjal kapcsolatban a költség-előlegezésnek a már hivatkozott együttes rendelet 1. § (1) bekezdés c) pontjában ismertetett általános szabályától és a fordítási díj előlegezését arra a szervre terhelte, amely a büntetőeljárás rendjén a hivatalos irat fordítását elrendelte, függetlenül attól, hogy a büntetőeljárás a vádemeléssel már bírósági szakaszba került. Az ilyen következtetés már azért sem lenne helyes, mert ebben az esetben az IM-PM-BM sz. együttes rendelet 1. §-ának viszonyában a Be. 9. § (3) bekezdése kivételként jönne szóba, a kivételes szabály ,,gondoskodik'' fogalmának a díj-előlegezés kötelességét is felölelő, azaz kiterjesztő értelmezése pedig nem megengedett.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi továbbá: az ítélőtábla fellebbezéssel érintett végzése tévesen hivatkozott a jogvita alapját képező perrendi jogkérdés eldöntésénél a Legfelsőbb Bíróság korábbi, más végzésére. E végzés ugyanis – indokolása szerint – a Be. 9. § (3) bekezdésének értelmezése körében kizárólag abban az eljárásjogi kérdésben foglalt állást, hogy a vádemelést követően melyik szerv – az ügyész vagy a bíróság – köteles gondoskodni a vádiratnak vagy más ügyészi indítványnak a terhelt anyanyelvére való lefordításáról.
A fent kifejtettek szerint tévedett az ítélőtábla, amikor végzésével a fordítói díj megállapítására és előlegezésére a fellebbviteli főügyészséget lényegileg kötelezte. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 375. § (1) bekezdése alapján a végzését hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Bkf. III. 1028/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás