808/B/2005. AB határozat
808/B/2005. AB határozat*
2008.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 103. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványában a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 103. §-ának az Alkotmány „magántulajdon védelmét biztosító” 9. §-ába, valamint a tulajdonhoz való jogot védő 13. §-ába ütközését állította. A támadott rendelkezés szerint a gépjárművek lefoglalásakor a végrehajtó köteles a forgalmi engedélyt és a gépjármű törzskönyvét is lefoglalni [Vht. 103. § (1) bekezdés]. E rendelkezés tehát kizárja, hogy az adós a lefoglalt gépjárművet használja, azaz a Vht. szerinti lefoglalás a használat jogát akadályozza. Az indítványozó szerint azonban „ezt a megoldást a végrehajtó mérlegelési jogkörébe kellene adni” azzal, hogy a forgalmi engedélyt csak akkor lehessen lefoglalni, ha valószínű, hogy az adós a lefoglalt ingóságot nem fogja megőrizni. Mindezekre tekintettel a Vht. 103. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
2. A Vht.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„103. § (1) Gépjármű lefoglalása esetén a végrehajtó köteles a forgalmi engedélyt és a gépjármű törzskönyvét is lefoglalni. Ha ez bármilyen okból nem lehetséges, a forgalmi engedély, illetve a törzskönyv lefoglalásának meghiúsulását és ennek okát a foglalási jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kizárólag a Vht. 103. § (1) bekezdésének az Alkotmány köztulajdon és magántulajdon egyenlő védelmét biztosító 9. § (1) bekezdésébe, valamint a tulajdonhoz való jogot védő 13. § (1) bekezdésébe ütközését állította. Erre tekintettel az alkotmányossági vizsgálatot is kizárólag a Vht. 103. § (1) bekezdésére folytatta le.
2. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságának és egyenlő védelmének az elve fogalmazódik meg. Azonban az Alkotmánybíróság a tulajdonvédelmet nem az Alkotmány 9. § (1) bekezdéséből, hanem az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében megfogalmazott tulajdonhoz való jogból vezette le. A 21/1990. (X. 4.) AB határozat értelmében az Alkotmány 9. § (1) bekezdése az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése jogegyenlőségi tételének, valamint a 9. § (2) bekezdésbe foglalt vállalkozási jog és a verseny szabadsága általános tételének a tulajdonhoz való jogra vonatkoztatott kifejtése. Erre tekintettel az indítványozó által támadott Vht. 103. § (1) bekezdése és az Alkotmány 9. § (1) bekezdése között az indítványozó által hivatkozott azon okból, hogy a lefoglalás a használat jogát akadályozza, érdemi, tényleges és közvetlen alkotmányos összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 9. § (1) bekezdése tekintetében elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság a jövedéki termékek lefoglalásával és elkobzásával kapcsolatban hozott 33/2002. (VII. 4.) AB határozatában megállapította, hogy „[a] lefoglalás és az elkobzás kétségkívül a tulajdont érintő intézkedés, függetlenül attól, hogy melyik jogág szabályozása teszi annak alkalmazását lehetővé”. (ABH 2002, 173, 178–179.) A Vht.-nak az „Egyes dolgok lefoglalásának eltérő szabályai” címszó alatt szereplő gépjármű lefoglalása nyilvánvalóan korlátozza a tulajdonjog tartalmát adó részjogosítványok közül a használat és a rendelkezés jogát is, hiszen az adós a lefoglalt gépjárművet – forgalmi engedély és törzskönyv hiányában – nem használhatja és nem is rendelkezhet vele.
A 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „[a]z alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. A szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának ugyanis nincs polgári jogi megfelelője. (...) Az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre tehát nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával. Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más.” (ABH 1993, 373, 379–380.)
Maga a Vht. javaslatához fűzött miniszteri indokolás fogalmaz úgy, hogy „a jog érvényesülését általában az önkéntes követés jellemzi, végső soron azonban az állam kényszerítő ereje juttatja érvényre a jogot. Ilyen kényszerítő jellegű eljárás a bírósági végrehajtás is, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatait érvényre juttassák, e határozatokon, továbbá egyes okiratokon alapuló követeléseket az adósoktól behajtsák. Ezért a bírósági végrehajtás fontos szerepet tölt be az igazságszolgáltatás feladatainak megoldásában, a jogrendszer gyakorlati megvalósításában.” A végrehajtási eljárás megindításának oka az, hogy az adós a kötelezettségét bírósági vagy közigazgatási határozat alapján önként nem teljesítette, és magának a végrehajtást kérőnek az érdeke indokolja, hogy az állam kényszerrel bírja rá a teljesítésre. Ebből következően a végrehajtási eljárásban foganatosított, és jelen esetben az indítványozó által támadott gépjármű lefoglalásának oka a végrehajtást kérő vagyoni követelésének biztosítása, vagyoni érdekeinek érvényre juttatása. E tekintetben a tulajdonjog részjogosítványainak a lefoglalás eszközével történő korlátozása a végrehajtást kérő tulajdonhoz való jogának biztosítására szolgál, azaz a tulajdonjog ilyen értelemben vett korlátozása nemhogy nem sérti a tulajdonhoz való jogot, hanem éppenséggel annak a végrehajtást kérő számára történő teljesebb érvényre juttatását biztosítja. Különösen erőteljesen érvényesül ez a gépjárművek lefoglalása esetén, hiszen ha az adós a gépjárművét a lefoglalás ellenére minden esetben továbbra is korlátozás nélkül használhatná (adott esetben elhasználhatná, értéktelenné tehetné), a végrehajtást kérő alapvető vagyoni érdekei sérülnének. Az Alkotmánybíróság rámutat azonban arra, hogy a Vht. 103. § (5) bekezdése kivételes esetben lehetőséget biztosít, hogy a természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalásakor – a zár alá vétel alkalmazásának kivételével – csak a törzskönyvet foglalja le a végrehajtó. Az adós ebben az esetben a gépjárművet annak értékesítéséig használhatja.
A fentiekre tekintettel tehát a lefoglalással – mivel az az adós „nemteljesítése” (jogellenes magatartása) okán, a végrehajtást kérő tulajdonhoz való joga biztosítása céljából, azaz kényszerítő okból történt – nem valósul meg a tulajdonhoz való jog alkotmányellenes korlátozása, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.
Budapest, 2008. április 14.
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Kukorelli István s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás