KÜ BH 2005/85
KÜ BH 2005/85
2005.02.01.
I. A közigazgatási perben az elsőfokú bíróság által hozott igazolási kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezés elbírálására kizárólag a Fővárosi Ítélőtábla illetékes [Pp. 10. §, 324. §, XX. fejezet; 1997. évi LXVI. tv. 23. § (3) bek.].
II. A mulasztás kimentésére ügyviteli hiányosságra visszavezethető késedelem alapul nem szolgálhat. [Pp. 105-107. §].
A felperes keresettel támadta az alperes közigazgatási ügyben hozott határozatát, melyet a felperes 2004. január hó 9. napján vett át. A felperes 2004. február hó 9. napján postára adott keresetlevele az elsőfokú bírósághoz 2004. február hó 11. napján érkezett meg. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét – többek között a 4/2003. számú Polgári jogegységi határozatra való hivatkozással – 2. sorszámú végzésével, idézés kibocsátása nélkül elutasította. A felperes igazolási kérelemmel élt, melyben részben a felperesi képviselőnek a keresetindítási határidő utolsó napjára igazolt betegségére, részben a keresetlevél postára adásának időpontjára hivatkozott. Előadta továbbá, hogy a felperes külföldi illetősége, illetőleg tartózkodása okán a képviseleti meghatalmazás postai úton való eljuttatása miatt szűk volt a 30 napos határidő, illetőleg az illetékfeljegyzéshez szükséges iratok beszerzése is elhúzódott.
Az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 107. §-a alapján az igazolási kérelmet elutasította, mivel álláspontja szerint az abban foglaltak a mulasztás kimentésére alkalmatlanok. A végzés indokolása szerint a 4/2003. PJE 2003. december 21-ei kihirdetéséhez képest annak megismerésére elegendő idő állt rendelkezésre; a felperesi képviselő betegségére vonatkozó indokok, pedig azért alkalmatlanok a mulasztás kimentésére, mert a keresetlevelet nem a határidő utolsó napján kell előterjeszteni, továbbá a jogi képviseletre irányuló meghatalmazás beszerzése sem vehetett hosszabb időt igénybe, mivel a meghatalmazást a felperes a keresetlevélhez nem is csatolta.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatását kérte az igazolási kérelemben már előadott indokok alapján. A Pp. 106. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, a Pp. 103. §-a (5) bekezdésére valamint a Pp. 330. §-a (1) bekezdésére való hivatkozással előadta, hogy a keresetlevél előterjesztésére nyitva álló határidő utolsó napján megvalósult akadályoztatásával kívánja mulasztását igazolni. A felperes jogi képviselője előadta, hogy a mulasztást nem a felperes, hanem a jogi képviselő valósította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem döntött.
Külön beadványában kérte, hogy mivel az elsőfokú bíróság az ügyet érdemben nem bírálta el, a fellebbezést a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 23. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel a Pp. 10. §-ának (2) bekezdés b) pontja szerint illetékes Pécsi Ítélőtáblához terjessze fel elbírálás végett, mert arra a Fővárosi Ítélőtábla nem illetékes.
A felperes fellebbezése nem alapos.
A Pp. XX. fejezetét bevezető 324. §-ának (1) bekezdése szerint az I-XIV. fejezet rendelkezéseit a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben, e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Pp. 23. §-a (1) bekezdésének i) pontja szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak a közigazgatási perek (XX. fejezet), a 349. §-ának (5) bekezdésében meghatározott perek kivételével. A Pp. 10. §-a (2) bekezdése b) pontja értelmében a megyei bírósághoz (Fővárosi Bírósághoz) tartozó ügyekben másodfokon az ítélőtábla ítélkezik.
A Bsz. 22. §-a (2) bekezdése alapján az ítélőtábla elbírálja – törvényben meghatározott ügyekben – a helyi vagy a megyei bíróság határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot, illetve eljár a hatáskörébe utalt egyéb ügyekben. A Bsz. 23. §-ának (3) bekezdése értelmében a megyei bíróságok által első fokon elbírált közigazgatási perekben – ha törvény a fellebbezést megengedi – a fellebbezés elbírálására a Fővárosi Ítélőtábla kizárólagos illetékességgel rendelkezik. Az idézett rendelkezések alapján a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja az, hogy a Pp. XX. fejezete szerinti különleges eljárás cselekményeit a peres eljárás teljes tartama alatt azonos eljárási szabályok szerint kell lefolytatni, nincs lehetőség arra, hogy egy-egy eljárási cselekménynél alkalmazzák a különleges eljárás szabályait, míg egy másiknál figyelmen kívül hagyják azokat. A bíróság hatáskörének és illetékességének a megállapításánál az egyes perbeli cselekmények kapcsán, nincs lehetőség az általános és különös szabályok váltogatására. A közigazgatási perekben – miként a többi különleges eljárásban is –, a peres eljárás során számtalan kérelem, pl. igazolási kérelem elbírálására kerül sor, amelyeket a per folyamán, a perre irányadó eljárások alapján csak egységesen lehet kezelni. A Bsz. 23. §-ának (3) bekezdésének értelmezésénél az Pp. XX. fejezetének eljárásjogi egységéből kell kiindulni, azaz az ,,elbírált perekben'' kitétel nem azonosítható közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának ítélettel történő befejezésével, hanem valamennyi, a közigazgatási perben előterjesztett kérelem elbírálását magában foglalja.
A felperes közigazgatási pert kezdeményezett, így az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt, amikor a per során hozott végzés elleni felperesi fellebbezést nem a Pécsi Ítélőtáblához, hanem a Fővárosi Ítélőtáblához terjesztette fel.
A Pp. 66. §-ának (1) bekezdése szerint amennyiben a törvény egyes perbeli cselekményekre másként nem rendelkezik, a fél helyett az általa, illetőleg törvényes képviselője által választott meghatalmazott is eljárhat.
A felperesi jogi képviselő, mint meghatalmazott, jogosult arra, hogy a felperes helyett és nevében jognyilatkozatot tegyen. A mulasztás kimentését megalapozó körülmények körében a fél hivatkozhat a meghatalmazotti magatartás okán felmerült indokokra, de ez nem változtat azon, hogy az igazolási kérelem nem a meghatalmazott, hanem a fél, jelen esetben a felperes igazolási kérelme. Ezért az elsőfokú bíróságnak a felperes igazolási kérelmét, és nem a felperes jogi képviselőjének igazolási kérelmét kellett elbírálni.
A Pp. 106. §-ának (1) bekezdése alapján ha a fél vagy képviselője valamely határnapon hibáján kívül nem jelent meg, vagy valamely határidőt hibáján kívül mulasztotta el, a mulasztás következményei – a törvényben meghatározott eseteket kivéve – igazolással orvosolhatók. A Pp. 107. §-ának (1) bekezdése szerint az igazolási kérelmet tizenöt napon belül lehet előterjeszteni. Ezt a határidőt az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától kell számítani. Ha azonban a mulasztás csak később jutott a félnek vagy képviselőjének tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével veszi kezdetét. A mulasztástól számított három hónap eltelte után igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet. A Pp. 109. §-a (3) bekezdésének értelmében azt, hogy a kérelem előfeltételei fennállanak-e, méltányosan kell elbírálni.
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 23. §-ának (5) bekezdése alapján az ügyvéd a megbízás ellátásához alkalmazott ügyvédje, ügyvédjelöltje, a nála működő külföldi jogi tanácsadó, továbbá más ügyvéd közreműködését is igénybe veheti, kivéve, ha ezt a megbízó a megbízás létrejöttekor írásban kizárta.
Az idézett rendelkezések alapján az elsőfokú bíróság helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a felperes által az igazolási kérelemben felhozott okok a mulasztás vétlenségének valószínűsítésére nem alkalmasak. Kiemeli a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az igazolási kérelemben előadott azon indok, amely szerint a 2004. február 6-ai, pénteki napon történő keresetlevél benyújtását az illeték feljegyzési jog gyakorlásához szükséges iratok beszerzése akadályozta, a mulasztás kimentésére az illetékről szóló 1990. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Itv.) 62. §-ának (1) bekezdés g) pont a folytán azért nem alkalmas, mert a közigazgatási per tárgyi illeték feljegyzési jogot élvez. Ugyanígy alkalmatlan a jogi személyiséggel rendelkező felperes esetében a felperes külföldi illetőségére, illetve külföldi tartózkodására való hivatkozás is, mert a jogi személy munkaszervezésével kapcsolatos hiányosság kimentés alapjául nem szolgálhat. A fellebbezési határidő elmulasztásának kimentésére felhozott és utóbb igazolt körülmény (a képviselő betegsége) a kérelemnek a Pp. 109. §-ának (3) bekezdésén alapuló méltányos – helyt adó – elbírálását szintén nem alapozza meg. Az ügyvéd/jogi képviselő kötelezettsége az is, hogy akadályoztatása esetén helyettesítéséről gondoskodjék; ennek elmaradása olyan ügyviteli hiányosság, amely a késedelem vétlenségét kizárja. Így a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. §-a (2) bekezdésében foglaltak alapján, az indokolás részbeni kiegészítésével, helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 4. Kf. 28.335/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás