862/D/2005. AB határozat
862/D/2005. AB határozat*
2008.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 234–237. §-aival, valamint 270–273. §-aival összefüggésben előterjesztett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 3. § (1) bekezdésével, 95. § (1) bekezdésével, 105. § (3) bekezdésével, 130. § (1) bekezdésének h) és j) pontjaival, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217. §-ával összefüggésben előterjesztett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság visszautasítja azt az indítványt, amely arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a jogalkotót új szabályozás megalkotására.
4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasszal összefüggésben előterjesztett alkotmányos követelmény megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszra irányuló kérelmében alkotmányellenesnek véli a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény ( a továbbiakban: Pp.) 3. § (1) bekezdését, 95. § (1) bekezdését, a 105. § (3) bekezdését, a 130. § (1) bekezdés h) és j) pontjait, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 217. §-át. Érvelése szerint a kifogásolt rendelkezések azért sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiság követelményét, továbbá az Alkotmány az 57. § (1) és (5) bekezdését, mert a vizsgálni kért rendelkezések nem tartalmazzák, hogy az eljárást kezdeményező fél a jogi jelentőségű, határidőhöz kötött beadványai beérkezéséről meghatározott időben kapjon visszajelzést a bíróságtól. Így alkotmányellenesek azok a rendelkezések is, amelyek nem tartalmazzák, hogy a mulasztás szabályainál, illetve a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításánál nincs helye a mulasztás megállapításának, valamint keresetlevél idézés nélküli kibocsátásának, ha a mulasztásra nem a fél önhibájából kerül sor. Mindezek alapján „a jogalkotónak az alkotmányos szabályozás megalkotására (kiegészítésére) kötelezését, valamint másodlagosan a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenessége megállapítását” (tartalma szerint valójában mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességük megállapítását) kérte. Az indítvány kérelmet tartalmazott továbbá a támadott rendelkezéseknek a „bírósági jogalkalmazásból” való visszamenőleges hatállyal történő kizárására is.
Az indítványozó utólagos normakontrollra irányuló kérelmet is előterjesztett, melyben az előbb ismertetett indokokkal kéri a Pp. fellebbezésre vonatkozó 234–237. §-ainak, valamint a felülvizsgálatra vonatkozó 270–273. §-ainak az alkotmányossági vizsgálatát. Kérte továbbá annak kimondását, hogy „e rendelkezések tekintetében alkotmányos követelmény a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és a jogorvoslathoz való jog érvényesítése érdekében a beérkezésről való visszaértesítés”; egyben kérte kötelezni a jogalkotót az ezzel kapcsolatos szabályozások megalkotására.
Miután mind az alkotmányjogi panasz, mind az utólagos normakontrollra irányuló kérelem indokolása az előbbiekben ismertetett szabályozási hiányosságokra figyelemmel kéri az alkotmányellenesség megállapítását, az Alkotmánybíróság mind az alkotmányjogi panaszt, mind az utólagos normakontrollra irányuló kérelmet – azok tartalma alapján – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelemként bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(...)
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
2. A Pp. (mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló) indítvánnyal támadott, a kérelemre nézve releváns rendelkezései:
„A fellebbezés határideje, tartalma és halasztó hatálya
234. § (1) A fellebbezés határideje a határozat közlésétől (219. §) számított tizenöt nap, váltóperekben három nap.
(2) A fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani.
(3) Ha a határozat ellen fellebbezésnek helye van, annak bármilyen címen előterjesztett megtámadását – a kijavításra és a kiegészítésre irányuló kérelmek kivételével (224–226. §) – fellebbezésnek kell tekinteni.
235. § (...)
(2) Ha a fellebbezés nem felel meg a törvény rendelkezéseinek, vagy más okból kiegészítésre vagy kijavításra szorul, a 95. §-ban az elnök hatáskörébe utalt intézkedéseket az első fokon eljárt tanács elnöke teszi meg.”
„A fellebbezés elutasítása vagy felterjesztése
237. § Ha a fellebbezés elkésett, vagy olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel, továbbá ha a fél a fellebbezést felhívás [235. § (2) bekezdése] ellenére nem, vagy hiányosan adja be, az első fokú bíróság a fellebbezést hivatalból elutasítja. Azt, aki a fellebbezést elutasító határozat ellen nyilvánvalóan alaptalan fellebbezéssel él, a másodfokú bíróság pénzbírsággal (120. §) sújthatja.”
„Felülvizsgálat
„270. § (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el.”
„272. § (1) A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni kettővel több példányban, mint ahány fél a perben érdekelve van. A felülvizsgálati kérelem benyújtására előírt határidő elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg.
(...)
(4) Ha a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő valamennyi féllel szemben lejárt, illetve ha a felülvizsgálati kérelmet valamennyi fél benyújtotta, az elsőfokú határozatot hozó bíróság azt az ügy irataival együtt haladéktalanul felterjeszti a Legfelsőbb Bírósághoz, a jogerős határozatot hozó bíróságot pedig a felülvizsgálati kérelem másolatának megküldésével értesíti az eljárás megindításáról. Ha a végrehajtás elrendelése már megtörtént, illetve ha végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet terjesztettek elő, a felülvizsgálati kérelmet a beérkezését követően haladéktalanul fel kell terjeszteni.
273. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a jogi képviselő által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja, ha az nem felel meg a 272. § (2) bekezdésében előírtaknak, vagy ha ennek megfelelő kiegészítése a kérelem benyújtására biztosított törvényes határidőn belül nem történt meg.
(...)
(6) A csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem előterjesztésére a 244. § és a 257. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. Csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a fél csak akkor terjeszthet elő, ha maga is jogosult lett volna felülvizsgálatot kérni.”
III.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4. Pkf. 20.968/2004/2. számú végzését 2005. július 25-én vette át, míg az alkotmányjogi panaszát 2005. szeptember 21-én, a hatvan napos határidőn belül adta postára, így az alkotmányjogi panasz határidőben benyújtottnak minősül.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott, hogy az „Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme »az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán« következzék be. Ennél fogva az Abtv. alapján a szabályozás hiánya miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le” (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 276/D/2002. AB határozat, ABH 2006, 1369, 1375.). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre alapított alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (a továbbiakban: Ügyrend; ABH 2003, 2065.) 29. § e) pontja alapján – érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította.
2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte az Alkotmánybíróságtól a jogalkotónak a hiányolt szabályozás megalkotására való kötelezését.
Az Abtv. 1. §-a és az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító egyéb törvényi rendelkezések értelmében az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy önmagában a jogalkotót valamely jogszabály megalkotására vagy módosítására kötelezze. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az Ügyrend 29. §-ának b) pontjára figyelemmel visszautasította.
3. Az indítványozó a Pp. fellebbezésre vonatkozó 234–237. §-aival, valamint a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó 270–273. §-aival összefüggésben – kérelmének tartalma alapján – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben azt vizsgálta, hogy azzal, hogy a Pp. 234–237. §-ának rendelkezései, valamint a Pp. 270–273. §-ának rendelkezései nem szabályozzák, hogy a fellebbezési kérelemnek, illetve a felülvizsgálati kérelemnek a bírósághoz történő megérkezéséről a fél visszajelzést kapjon, sérül-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság elve, illetve az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdése.
Az Alkotmánybíróság elsőként a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának feltételeit vizsgálta.
„Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza, mely szerint – hivatalból vagy indítvány alapján – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.].
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204–206.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.]. A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.].
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítható akkor is, ha az adott kérdés tekintetében van ugyan szabályozás, de az Alkotmány által megkívánt jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.], és akkor is, ha a jogalkotó nem megfelelő tartalommal szabályozott és ezáltal alkotmányellenes helyzet állt elő [15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138–139.].” [25/2003. (V. 21.) AB határozat, ABH 2003, 328, 343.].
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint jelen ügyben nem állnak fenn a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség jogkövetkezményei. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó által szabályozási hiányként megjelöltekre nézve a Pp. tartalmaz szabályozást. A Pp. 105. §-ának (4) bekezdése (amely értelmében a határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták) és a Pp. 106. §-ában foglalt mulasztás igazolására vonatkozó rendelkezései együttesen lehetővé teszik, hogy a fél által bíróság részére postára adott, ám a bírósághoz be nem érkező, önhibáján kívüli okból mulasztó fél beadványát a bíróság ne értékelje a fél mulasztásaként. Ezért az Alkotmánybíróság a fentiek alapján a Pp. 234–237. §-aival, valamint a Pp. 270–273. §-aival összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
4. Az indítványozó egyben alkotmányos követelmény megállapítását is kérte az Alkotmánybíróságtól. Alkotmányos követelmény megállapítására irányuló indítványt azonban – nem lévén az Abtv.-ben felsorolt külön hatáskör – önállóan előterjeszteni nem lehet [292/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1591–1592.]. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény megállapítására előterjesztett indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2008. október 7.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás