904/B/2005. AB határozat
904/B/2005. AB határozat*
2008.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint az önkormányzati tűzoltóság szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről és a személyügyi igazgatás rendjéről szóló 9/1997. (II. 12.) BM rendelet 14. § (2) bekezdés első mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint az önkormányzati tűzoltóság szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről és a személyügyi igazgatás rendjéről szóló 9/1997. (II. 12.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr.) 14. § (2) bekezdés első mondata alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. E rendelkezés szerint az áthelyezését kérő – indokolt esetben, az állományilletékes parancsnok javaslata alapján – a szolgálat érdekében, a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró intézkedésével legfeljebb hat hónapig visszatartható. Az indítványozó álláspontja szerint az idézett normaszöveg az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített tilalomba ütközik, sérti a BMr. hatálya alá tartozóknak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített emberi méltósághoz fűződő jogát. A hátrányos megkülönböztetést abban látja, hogy a közszolgálati jog az áthelyezést illetően nem kezeli egyenlően a köztisztviselőket a hivatásos állományúakkal, nem tekinti az érintetteket egyenlő méltóságú személyeknek.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A BMr. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„14. § (1) Áthelyezés esetén az érintetteknek (az átadó, a fogadó szerv parancsnoka, az állomány tagja) előzetesen meg kell állapodniuk az új szolgálati beosztásban, a szolgálati helyben, az áthelyezés időpontjában, az illetményben, továbbá az áthelyezéssel kapcsolatosan esetlegesen felmerülő költségek viselésében.
(2) Az áthelyezését kérő – indokolt esetben, az állományilletékes parancsnok javaslata alapján – a szolgálat érdekében, a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró intézkedésével legfeljebb hat hónapig visszatartható. Ez esetben a visszatartást írásban kell indokolni.
(3) Nem alkalmazható a visszatartás akkor, ha a hivatásos állomány tagja olyan megalapozott családi ok miatt kéri az áthelyezést, amely más intézkedéssel nem oldható meg.”
3. A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) indítvánnyal érintett rendelkezései:
„14. § (2) A közigazgatási szerv, a köztisztviselő és egy másik közigazgatási szerv megállapodhat a köztisztviselőnek a másik közigazgatási szervhez történő határozott idejű, illetőleg végleges áthelyezésében. A határozott idő elteltével a köztisztviselőt az előmeneteli szabályok figyelembevételével vissza kell helyezni a korábbi közigazgatási szervhez. Végleges áthelyezés esetén az áthelyező közigazgatási szerv a hozzájárulást nem tagadhatja meg, feltéve, hogy a megkeresés kézhezvétele és az áthelyezés kért időpontja közötti időtartam a két hónapot meghaladja.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó abból indul ki, hogy „a közszolgálati szféra munkavállalói, a munkavállalók körén belül azonos csoportnak tekintendőek abból a szempontból, hogy a rájuk vonatkozó korlátozások elvi indoka csak ugyanaz lehet, nevezetesen a munkáltató állami szervek zavartalan működéséhez fűződő közérdek”. Ehhez képest a támadott rendelkezés értelmében a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró legfeljebb hat hónapig visszatarthatja az áthelyezést kérőt, ezzel szemben a köztisztviselő végleges áthelyezése esetén az áthelyező közigazgatási szerv a hozzájárulást nem tagadhatja meg, feltéve, hogy a megkeresés kézhezvétele és az áthelyezés kért időpontja közötti időtartam a két hónapot meghaladja. Az indítványozó szerint a köztisztviselő „visszatartása” csak két hónapig lehetséges, míg a BMr. hatálya alá tartozóknál hat hónapig. Rámutatott az indítványozó arra is, hogy a visszatartás maximális ideje a köztisztviselők esetén megegyezik a lemondás maximális tartamával, a hivatásos állományúaknál viszont ez a lemondási idő maximális tartamának háromszorosa. Mindezek miatt tekinti az indítványozó a BMr. 14. § (2) bekezdés első mondatát hátrányos megkülönböztetésnek, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközőnek, s ezen keresztül az emberi méltóságot sértőnek, az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével ellentétesnek.
Az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését. Kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.; 858/B/1998. AB határozat, ABH 2004, 1271, 1275–76.)]
„A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel a vizsgálat tárgya.” [1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479–480.; 858/B/1998. AB határozat, ABH 2004, 1270, 1276.]
Az indítványozó a munkavállalókon belül azonos csoportba tartozóknak tekinti a közszféra munkavállalóit, amelyen belül véleménye szerint azonos elvi alapon – az állami szervek zavartalan működéséhez fűződő közérdek alapján – lehet korlátozásokat megállapítani.
Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján azt kellett vizsgálni, hogy szolgálati jogviszonyukat illetően a hivatásos állományúak és a köztisztviselők azonos szabályozási körbe tartoznak-e.
A támadott rendelkezés a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII törvény (a továbbiakban: Hszt.) végrehajtási rendelete. A Hszt. személyi hatályát az 1. § (1) bekezdése a következőként határozza meg: „E törvény hatálya a rendvédelmi szervek (a rendőrség, a polgári védelem, a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság), valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok (e törvény alkalmazásában a továbbiakban együtt: fegyveres szervek) hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszonyára (a továbbiakban: szolgálati viszony) és társadalombiztosítási ellátására terjed ki.” A Hszt. tehát a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak a szolgálati viszonyát szabályozza, a BMr. személyi hatálya ugyanerre a személyi körre terjed ki.
A Ktv. személyi hatálya pedig az 1. § (1) bekezdése alapján a következő: „E törvény hatálya a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok, a kormányhivatalok, a központi hivatalok (a továbbiakban: központi államigazgatási szerv) és területi, helyi szerve, a közigazgatási hivatal, a Rendőrség (a továbbiakban együtt: államigazgatási szerv), valamint a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala és hatósági igazgatási társulása, közterület-felügyelete, a körjegyzőség (a továbbiakban: képviselő-testület hivatala) köztisztviselőinek és ügykezelőinek közszolgálati jogviszonyára terjed ki.”
A Hszt. és a Ktv. személyi hatályának egybevetéséből egyértelműen megállapítható, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyát, illetőleg a köztisztviselők közszolgálati jogviszonyát más-más törvény szabályozza. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai, illetőleg a köztisztviselők nem tartoznak azonos szabályozási csoportba, következésképpen az eltérő szabályozás alkotmányellenessége nem állapítható meg, az nem ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, ezért az Alkotmánybíróság ebben a részében elutasította az indítványt.
2. Az indítványozó a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyára, illetőleg a köztisztviselők közszolgálati jogviszonyára vonatkozó – általa megjelölt – eltérő szabályokat az emberi méltóságot sértőnek, az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe ütközőnek is vélte. Az Alkotmánybíróság – az 1. pontban foglaltakra is figyelemmel – megállapította, hogy a BMr. támadott rendelkezése és az Alkotmány 54. § (1) bekezdése között nincs alkotmányjogilag értékelhető tartalmi összefüggés. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653–654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 215, 220.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.] Az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
Budapest, 2008. május 27.
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr Kovács Péter s. k., |
||||
akotmánybíró |
||||
992/B/2005. AB határozat
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a számhordozhatóság szabályairól szóló 46/2004. (III. 18.) Korm. rendelet 8. § (6) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a számhordozhatóság szabályairól szóló 46/2004. (III. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 8. § (6) bekezdésének b) pontját kéri megsemmisíteni, mivel szerinte sérti a tulajdonhoz való jogot [az Alkotmány 13. § (1) bekezdését], hogy előre fizetett csomag (ún. pre-paid kártya) esetén az előre kifizetett, de fel nem használt összeg számátadáskor elvész. Álláspontja szerint a támadott szabály a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénnyel (a továbbiakban: Ptk.) is ellentétes, és emiatt – magasabb szintű jogszabályba ütközés okán – sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését is. A számhordozás ugyanis – érvel az indítványozó – az előfizetői szerződés megszüntetését jelenti, a Ptk. alapján pedig ilyen esetben amennyiben „a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár” [319. § (2) bekezdés, összefüggésben a 321. § (1) bekezdésével].
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
2. Az R. támadott rendelkezése:
„8. § (6) Az átvevő szolgáltató írásban köteles tájékoztatni az előfizetőt, hogy a mobil rádiótelefon hálózat előfizetőjének hívása esetén a tárcsázási eljárás hogyan változik meg, továbbá felhívni az előfizető figyelmét, hogy
(...)
b) az előre fizetett csomag esetén a fel nem használt összeg számátadáskor elvész, kivéve, ha az átvevő szolgáltató ettől eltérően rendelkezik, (...)”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az igénybevételi díjat előre fizető (ún. pre-paid, más néven kártyás) szolgáltatás alapját a mobil rádiótelefon szolgáltatóval kötött előfizetői szerződés képezi, amely az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 127. § (1) bekezdése értelmében az általános szerződési feltételekből, valamint egyedi előfizetői szerződésből áll. Az előfizető a szerződéskötéskor telefonszámot kap, hívásai (illetve az egyéb igénybe vett szolgáltatások) fedezetéül pedig előre befizet egy meghatározott összeget. Ezt a befizetett és nyilvántartott összeget – egyenleget – csökkenti a szolgáltató folyamatosan, a ténylegesen igénybe vett szolgáltatások díjának megfelelő összeggel. A Magyarországon működő mobilszolgáltatók által alkalmazott általános szerződési feltételeket áttekintve megállapítható, hogy az egyenlegfeltöltés – a szolgáltató és az előfizető megállapodásának megfelelően – történhet havi rendszerességgel, a ciklus elején automatikusan, illetve – bizonyos korlátozásokkal – az előfizető döntése és igénye szerinti összeggel és időpontokban, felöltőkártya (mobiljegy) vásárlása útján, illetve az érintett szolgáltató által megjelölt más módokon. Az egyenleg-felhasználási (rendelkezésre állási) idő mindhárom mobilszolgáltató esetében korlátozott, jellemzően a feltöltést követő egy év. Ezután – újabb feltöltés hiányában – az előfizetőnek az egyenlege felhasználásához való joga megszűnik.
A számhordozhatóság biztosítását az Eht. rendeli el: a 150. § (1) bekezdés c) pontja értelmében az előfizetői hozzáférést nyújtó szolgáltató köteles lehetővé tenni előfizetője számára, hogy mobil rádiótelefon-szolgáltatás esetén, ha az előfizető mobil rádiótelefon szolgáltatót változtat, megtarthassa mobil előfizetői számát. A számhordozhatóság megvalósítása érdekében az előfizetői hozzáférést nyújtó telefonszolgáltató (átadó szolgáltató), amelynek előfizetője szolgáltató változtatás keretében az előfizetői számát egy másik telefonszolgáltatóhoz (átvevő szolgáltató) átviszi, köteles a számhordozhatóságról az átvevő szolgáltatóval megállapodni, amennyiben az átvevő az összekapcsolási szerződésekre vonatkozó jogszabályoknak megfelelő ajánlatot tesz. Az együttműködés feltételeit és az ezzel kapcsolatos feladataikat és kötelezettségeiket hálózati szerződéseikben kötelesek rögzíteni. A számhordozás alapvető szabályait az Eht. (150. §), részletes szabályait pedig az Eht. 182. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt felhatalmazás alapján külön jogszabály, az R. rendezi. Az Eht. emellett kimondja azt is, hogy az előfizetői szerződés részét képező általános szerződési feltételeknek tartalmazniuk kell a számhordozással kapcsolatos eljárás részletes szabályait (131. § r) pont).
Az indítványozó szerint az R. azért alkotmányellenes, mert annak alapján számhordozáskor az átadó szolgáltatónak előre kifizetett összeg elvész. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az R. 8. § (6) bekezdésének támadott b) pontja pontosan mire irányul, érinti-e és ha igen, milyen módon a szolgáltató és az előfizető közötti szerződéses jogviszonyt.
E körben mindenekelőtt azt szükséges hangsúlyozni, hogy a megsemmisíteni kért b) pont nem értelmezhető önmagában, a teljes rendelkezés a következőképpen szól: „Az átvevő szolgáltató írásban köteles tájékoztatni az előfizetőt, hogy a mobil rádiótelefon hálózat előfizetőjének hívása esetén a tárcsázási eljárás hogyan változik meg, továbbá felhívni az előfizető figyelmét, hogy (...) b) az előre fizetett csomag esetén a fel nem használt összeg számátadáskor elvész, kivéve, ha az átvevő szolgáltató ettől eltérően rendelkezik (...)”. A rendelkezés tehát – valódi tartalma szerint – nem az előfizetői szerződés felmondásának szabályait tartalmazza, nem szól az átadó szolgáltatónak korábban kifizetett pénzösszeg sorsáról, hanem csupán az átvevő szolgáltató számára ír elő egy speciális tájékoztatási kötelezettséget.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a feleket a szerződés megkötése előtt, illetve a szerződéses jogviszony fennállása alatt a polgári jog általános szabályai szerint széles körű együttműködési, tájékoztatási kötelezettség terheli [pl. Ptk. 4. § (1) bekezdés, 205. § (3) bekezdés, 277. § (4)–(5) bekezdés]. A támadott szabály ezen általános kötelezettség egyik speciális elemét határozza meg: az előfizetői szerződés számhordozással történő megszüntetése és egyidejűleg új szerződés kötése esetében – az előfizetők érdekét szem előtt tartva, egyértelműen fogyasztóvédelmi megfontolásból – az átvevő szolgáltató tájékoztatási kötelezettségéről rendelkezik.
Nem tekinthető megalapozottnak ezért az indítványozónak azon állítása, amely szerint az előfizetői szerződés fennállása alatt előre kifizetett, de fel nem használt összeg számhordozáskor történő esetleges elvesztése az R. támadott rendelkezésén alapszik. A támadott szabálynak a kifejtettek alapján ilyen értelmezés nem tulajdonítható. E körben jegyzi meg az Alkotmánybíróság, hogy nincs is olyan hatályos jogszabály, amely kifejezetten rendelkezne az előre fizetett összeg elvesztéséről. A felek viszonyára – a kártyás (pre-paid) szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos egyéb feltételekhez hasonlóan – e vonatkozásban is az egyedi előfizetői szerződés, illetve a szolgáltató által közzétett általános szerződési feltételek irányadóak.
Az Alkotmánybíróság mindezek miatt megállapítja, hogy a támadott jogszabályhely és az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezések között – az indítványban megfogalmazottak alapján – érdemi és közvetlen alkotmányjogi összefüggés nincs. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.]
Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt elutasítja.
Budapest, 2008. május 8.
|
Dr. Kukorelli István s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||
akotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás