906/B/2005. AB határozat
906/B/2005. AB határozat*
2007.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdésének a „– lakásszövetkezet és önkormányzat tulajdonában lévő lakóépületek elhelyezésére szolgáló ingatlanok kivételével –” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének sérelmére alapított – indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének sérelmére alapított – indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az indítványozó a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonformák egyenlőségének elvét sérti, hogy a lakásszövetkezet és az önkormányzat tulajdonában lévő lakóépületek elhelyezésére szolgáló ingatlanok esetében nem kell megfizetni a víziközmű-fejlesztési hozzájárulást, ezért az indítványozó a „– lakásszövetkezet és önkormányzat tulajdonában lévő lakóépületek elhelyezésére szolgáló ingatlanok kivételével –” szövegrész megsemmisítését kérte.
A beadvány szerint a vállalkozás és a verseny szabadságával [Alkotmány 9. § (2) bekezdés] ellentétes, hogy a gazdálkodó szervezeteknek – köztük a vállalkozóknak –, miközben magasabb érdekeltségi hozzájárulást fizettek a közmű létesítésekor, a szolgáltatás mennyiségének növelése után többlet víziközmű-fejlesztési hozzájárulást kell fizetniük, míg a természetes személyeknek ilyen jellegű kötelezettségük nincs.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
2. Az indítványozó által kifogásolt jogszabályi rendelkezés:
R. „4. § (2) Gazdálkodó szervezet által kért bekötés megvalósításához vagy a részére nyújtott szolgáltatás mennyiségének növeléséhez, illetőleg minősége igényelt javításához – lakásszövetkezet és önkormányzat tulajdonában lévő lakóépületek elhelyezésére szolgáló ingatlanok kivételével – a szolgáltató részére víziközmű-fejlesztési hozzájárulást kell fizetni. A hozzájárulás mértéke az igényelt szolgáltatáshoz szükséges fejlesztés költségeinek arányos része. A víziközmű-fejlesztési hozzájárulás elkülönítetten kezelendő, és kizárólag a víziközmű fejlesztésére fordítható.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az R. 4. § (2) bekezdése ellentétes-e a tulajdoni formák egyenjogúságával. Az R. 4. § (2) bekezdés első mondata alapján a gazdálkodó szervezeteknek az általuk kért bekötés megvalósításához vagy a részükre nyújtott szolgáltatás mennyiségének növeléséhez, illetőleg minősége igényelt javításához a szolgáltató részére víziközmű-fejlesztési hozzájárulást kell fizetniük. Nincs fizetési kötelezettség a lakásszövetkezetek és az önkormányzat tulajdonában lévő lakóépületek elhelyezésére szolgáló ingatlanok esetében. Az indítványozó éppen ezt kifogásolja és tartja az Alkotmány 9. § (1) bekezdésbe ütközőnek.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. Ez a rendelkezés megtiltja az államnak a tulajdonában álló piaci szereplők megkülönböztető támogatását. Jelen esetben nincs erről szó.
Az R. 2. § 4. pontja szerint az R. alkalmazásakor a Polgári Törvénykönyv 685. § c) pontja szerinti gazdálkodó szervezet fogalom az irányadó. Ez azt jelenti, hogy víziközmű-fejlesztési hozzájárulás fizetésére köteles az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, továbbá az egyéni vállalkozó. E rendelkezés alkalmazandó az állam, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is.
Az R. tehát nem az állami tulajdont részesíti előnyben, hanem egyes gazdálkodó szervek: a lakásszövetkezetek és az önkormányzatok tulajdonában lévő lakóépületek elhelyezésére szolgáló ingatlanok tulajdonosai esetében eltekint a víziközmű-fejlesztési hozzájárulás megfizetésétől. A szabály célja a lakások közmű létesítéséhez, illetve a szolgáltatás bővítéséhez kapcsolódó költségviselés alóli mentesítése. A víziközmű-fejlesztés költségeit ugyanis – más gazdálkodó szervezetekkel szemben – a lakóépületek építésére és fenntartására létrejött lakásszövetkezet, amely a tevékenységével kapcsolatban nyereségszerzésre nem törekszik [a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 2. §], valamint a lakóépület-tulajdonos önkormányzat nem tudja továbbhárítani.
Mivel az R. 4. § (2) bekezdése nem áll ellentétben az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében foglaltakkal, az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
2. Az indítványozó szerint a vállalkozás és a verseny szabadságával ellentétes, hogy a gazdálkodó szervezeteknek – köztük a vállalkozóknak –, miközben magasabb érdekeltségi hozzájárulást fizettek a közmű létesítésekor, a szolgáltatás mennyiségének növelése után többlet víziközmű-fejlesztési hozzájárulást kell fizetniük, míg a természetes személyeknek ilyen jellegű kötelezettségük nincs.
Az Alkotmánybíróság a 132/B/1999. AB határozatában már vizsgálta az R. 4. § (2) bekezdését. E határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 4. § (2) bekezdése „arról az esetről rendelkezik, amikor már létrehozott ívóvíz- és közműves szennyvízellátást biztosító közműre valamely gazdálkodó szervezet csatlakozni kíván, vagy a közüzem által nyújtott szolgáltatás mennyisége növelését, minősége javítását kezdeményezi. Az R. 4. § (2) bekezdése az erre vonatkozó közüzemi szerződés megkötését köti feltételhez, illetve a szerződés egyes tartalmi elemeit teszi bizonyos feltételtől függővé. Az R. kifogásolt szabályából egyértelmű, hogy a közműre rácsatlakozás költségei az igénylőt terhelik, vagyis a gazdálkodó szervezet érdekkörében felmerült igények kielégítéséhez szükséges fejlesztés költségeihez a gazdálkodó szervezetnek arányosan hozzá kell járulnia. A hozzájárulás összegének felhasználása célhoz kötött, azt a közmű üzemben tartója saját céljaira nem használhatja fel, hanem kizárólag a víziközmű fejlesztésére fordítható. A hozzájárulás mértéke a fejlesztés költségeinek arányos része az R. 4. § (2) bekezdése szerint, (...). Közüzemi szerződés ilyen feltételhez kötése nem érinti sem a vállalkozás jogát, sem a gazdasági verseny szabadságát; az alkotmányos értelemben vett tulajdonjogot pedig nem korlátozza”. (ABH 2002, 1436, 1438.)
Mivel az indítványozó az R. 4. § (2) bekezdését a vállalkozás joga és a gazdasági verseny szabadsága [az Alkotmány 9. § (2) bekezdése] szempontjából – a korábbival azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva – tartotta alkotmányellenesnek, az Alkotmánybíróság az indítványt e részében „ítélt dolognak” tekintette és az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § c) pontja alapján az eljárást e részében megszüntette.
Budapest, 2007. május 14.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás