999/H/2005. AB határozat
999/H/2005. AB határozat*
2007.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényellenességének és alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata Képviselő-testületének a Budapest Óbuda-Békásmegyer Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló 32/2001. (XI. 30.) Ö.K. számú rendeletének 20. § (2) bekezdés második mondata törvényellenességének és alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetője a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörével élve az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában kérte Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata Képviselő-testületének az ÓBVSZ-ről szóló Óbuda-Békásmegyer Önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Örm.) 1. § második mondata törvényellenességnek és alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. A támadott rendelkezés szerint új mobiltelefon átjátszó berendezés belterületen nem helyezhető el. Az indítványozó szerint ez a rendelkezés ellentétes az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 94. § (1)–(3) bekezdéseiben és a 96. § (2) bekezdésében foglalt jogalkotói szándékkal, amely „biztosítani kívánja az elektronikus hírközlési infrastruktúra folyamatos kiszélesítését és fejlesztését, és csak igen indokolt, különös méltánylást érdemlő érdekek fennállása esetén ad lehetőséget annak korlátozására vagy megtiltására”. És ez – az indítványozó álláspontja szerint – ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdésében foglaltakkal is.
Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés sérti az Alkotmány „9. § (1) és (2) bekezdésében deklaráltakat is, hiszen a hírközlési piac szereplőinek csupán egy részére (mobil rádiótelefon szolgáltatókra) fogalmaz meg tiltást, ezáltal korlátozza a gazdasági verseny szabadságát”.
Az Örm. indítvánnyal támadott 1. §-a az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata Képviselő-testületének a Budapest Óbuda-Békásmegyer Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló 32/2001. (XI. 30.) Ö.K. számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 20. § (2) bekezdését módosította. „[H]a az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg.” [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.] Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány alapján az Ör. 20. § (2) bekezdés második mondatának – az indítványozó által vélt – törvényellenességét és alkotmányellenességét vizsgálta.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta:
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2. A Jat. indítvánnyal érintett rendelkezése:
„1. § (2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
3. Az Eht. indítvánnyal érintett rendelkezései
„94. § (1) A település tervezésénél, rendezésénél, utak és közművek építésénél, korszerűsítésénél, egyéb építmények és más létesítmények megvalósításánál, felújításánál – a külön jogszabályban meghatározott módon – biztosítani kell az elektronikus hírközlési építmények elhelyezésének lehetőségét.
(2) Az elektronikus hírközlési építményt elsősorban közterületen vagy meglévő elektronikus hírközlési építmények közös eszközhasználatával, illetőleg más közüzemi szolgáltató létesítményeinek felhasználásával kell elhelyezni.
(3) Helyi önkormányzat tulajdonában lévő közterületen elektronikus hírközlési építmény abban az esetben helyezhető el, ha e célra állami tulajdonban lévő közterület nem áll rendelkezésre, vagy ez utóbbin műszaki okból, illetőleg jogszabály tiltó rendelkezése miatt az elhelyezés nem lehetséges. A helyi önkormányzat a létesítmény önkormányzati tulajdonú közterületen való elhelyezéséhez szükséges tulajdonosi hozzájárulás és területhasználati engedély megadását csak abban az esetben tagadhatja meg, ha a tulajdonosi hozzájárulás megadása különös méltánylást érdemlő települési vagy lakossági érdeket sértene, illetve, ha a területhasználati engedély megadása jogszabályban foglalt tilalomba ütközne.”
„96. § (2) Az elektronikus hírközlési építményt elhelyező szolgáltató az építési munkálatok befejeztével a környezet eredeti állapotának megfelelő helyreállítására köteles. Az elektronikus hírközlési építmény elhelyezéséhez használt más közüzemi létesítmény, magánterület, illetve önkormányzati tulajdonban lévő közterület tulajdonosa megállapodhat az építtetővel, hogy a helyreállítás az eredetinél jobb minőségben történjen.”
4. Az Ör. indítvánnyal érintett és vizsgált rendelkezése:
„20. § (2) Parabolaantenna berendezés a homlokzaton nem, de épületek lapostetőin elhelyezhető. Új mobiltelefon átjátszó berendezés belterületen nem helyezhető el.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság eljárása során elsőként az Eht. és az Ör. tárgyi hatályára vonatkozó rendelkezéseket vetette össze. A helyi önkormányzat képviselő-testülete az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) 6. § (3) bekezdésének rendelkezései szerint a települési önkormányzat és szervei – a fővárosban a fővárosi és a kerületi önkormányzatok a külön jogszabályban meghatározott hatáskörük szerint – a településrendezési feladatukat a helyi építési szabályzat, valamint a településrendezési tervek elkészíttetésével és azok elfogadásával, továbbá az Ét. 17. § szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával látják el. Az Ét. rendelkezéseit az építményekre és építési tevékenységekre, az Eht. rendelkezéseit az elektronikus hírközlési építmények elhelyezésére kell alkalmazni. Az Ör. – indítvánnyal érintett tárgyi hatálya – az önkormányzat illetékességi (közigazgatási) területén belül az új mobiltelefon átjátszó berendezések elhelyezhetőségére terjed ki. Az Ör. megalkotásával a kerületi önkormányzat az Ét. 14. §-ában meghatározott, a kerületi építési szabályzat (szabályozási terv) megalkotási kötelezettségének tett eleget. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint: „A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.” Az Ét. 14. §-ában és az Eht. 94. § (1) bekezdésében meghatározott helyi építési szabályzat elkészítésére vonatkozó, illetve a településrendezési és -tervezési feladatok ellátásáról a helyi önkormányzat képviselő-testülete az erről szóló helyi építési szabályzat, szabályozási terv önkormányzati rendelettel történő megalkotásával gondoskodik.
Az indítványozó az Eht. 94. § (1)–(3) bekezdéseiből levezetve azt állítja, hogy a képviselő-testület az Örm. 1. §-ának megalkotásával a törvényi szabályozáson túl, azzal ellentétesen korlátozta az új mobiltelefon átjátszó berendezés belterületen történő elhelyezését és ez ellentétes a Jat. 1. § (2) bekezdésének rendelkezésével.
Az Eht. 94. § (1) bekezdése teszi lehetővé az önkormányzati rendeletalkotást, amikor úgy rendelkezik, hogy a település tervezésénél, rendezésénél, utak és közművek építésénél, korszerűsítésénél, egyéb építmények és más létesítmények megvalósításánál, felújításánál – a külön jogszabályban meghatározott módon – biztosítani kell az elektronikus hírközlési építmények elhelyezésének lehetőségét. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdés f) pontja értelmében az önkormányzat rendelete jogszabály.
A vizsgált esetben az önkormányzat illetékességi területén körülhatárolt területi jelleggel – a belterületre vonatkozóan – állapított meg a központi szabályozást kiegészítő, korlátozó helyi szabályokat az Ör. 20. § (2) bekezdésének megalkotásával. Az Alkotmánybíróság a 17/1998. (V. 13.) AB határozatában már rámutatott: „Az Alkotmánybíróság 1991 óta következetes gyakorlata szerint ugyanis ha valamely magatartást az országos szintű jogszabályok kifejezetten megengednek, akkor azt a képviselő-testület nem tilthatja meg az egész illetékességi területére kiterjedő érvénnyel. Annak azonban nincs akadálya, hogy az önkormányzati rendelet a város vagy község egyes övezeteire (földrajzilag pontosan meghatározott részeire, egyes utcáira, meghatározott objektumok körzetére) vonatkozó tilalmat vagy korlátozást állapítson meg. Ugyanúgy az sem alkotmányellenes, ha az önkormányzati rendelet a helyi lakosság érdekében, ugyancsak egyes övezetekre kiterjedő érvénnyel, szigorúbb korlátozást vagy tilalmat állapít meg, mint azt az országos jogszabály általános érvénnyel tette. (2219/H/1991. AB határozat; ABH 1992, 716–718; 958/H/1993. AB határozat; ABH 1994, 781–784.)” (ABH 1998, 155, 157–158.) Az Alkotmánybíróság az olyan önkormányzati rendeleti szabályozást sem találta alkotmányellenesnek, amelyik kiegészítette a magasabb szintű jogszabályt és ebben a vonatkozásban helyi társadalmi viszonyt rendezett (641/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 990, 993.). Amíg Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának Képviselő-testülete nem alkotta meg a saját rendeletét, az általános országos előírások érvényesültek a kerület illetékességi területén is. Az Ör. 20. § (2) bekezdésének megalkotását követően az önkormányzat illetékességi területén a belterületi ingatlanokon új mobil átjátszó berendezés a már meglévőkön túl nem helyezhető el, a külterületi ingatlanokra ez a korlátozás nem vonatkozik. Az Alkotmánybíróság hivatkozott 17/1998. (V. 13.) AB határozatában megállapította: „önmagában véve az, hogy a társadalmi viszonyok meghatározott körét országos érvényű jogszabály a szabályozási körébe vonta, nem akadálya az önkormányzati rendeletalkotásnak. Ha ugyanis helyi közügyről van szó, az önkormányzati testület közvetlenül az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében – külön törvényi felhatalmazás hiányában is – jogosult az országos szintű szabályozással nem ellentétes, ahhoz képest kiegészítő jellegű helyi jogalkotásra.” (ABH 1998, 155.) Az önkormányzat – az új mobil átjátszó berendezések belterületen történő elhelyezésére vonatkozó tilalom elrendelésével – a helyi közérdeket (épített környezet és városkép védelme, sugárzásbiológiai szempontból az egészséges környezethez való jog védelme) kifejező és érvényre juttató szabályozást alkotott, amely nem zárta ki, csak korlátozta a kerületben az önálló antennatornyok építési és elhelyezési lehetőségeit. Nem minősül alkotmányellenesnek az olyan tartalmú önkormányzati rendeleti szabályozás, amely magasabb szintű jogszabály által rendezett és bizonyos feltételek mellett lehetővé tett tevékenységgel szemben körülhatárolt területi kiterjedtséggel megszorító feltételeket állapít meg anélkül, hogy a magasabb szintű jogszabály lehetőséget biztosító rendelkezéseinek érvényesülését általános jelleggel – az önkormányzat egész illetékességi területére kiterjedő érvénnyel – megakadályozná [2219/H/1991. AB határozat, ABH 1992, 715, 717–718.; 17/1998. (V. 13.) AB határozat, ABH 1998, 155, 157–158.; 36/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 583, 587.].
Az Alkotmánybíróság korábbi hasonló ügyben az alábbiak szerint alakította ki az álláspontját: „Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör2. – a korlátozások bevezetésével, de az önálló antennatornyok építésének és elhelyezésének lehetőségét továbbra is biztosító szabályozás megalkotásával – az indítványozó által hivatkozott országos érvényű jogszabályokhoz képest kiegészítő jellegű, helyi közügynek minősülő eseteket szabályozott, más szerv hatáskörét nem vonta el, s ezért az nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését. Az Ör2. 2. § (4) bekezdése alkotmányosságának megítélésénél az Alkotmánybíróság figyelembe vette azt a körülményt is, hogy az Ötv. 8. § (1) bekezdése a helyi önkormányzat feladataként említi az épített és természeti környezet védelméről, az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítéséről való gondoskodást.” (ABH 2004, 1867, 1874.)
Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is azt állapította meg, hogy az Ör. 20. § (2) bekezdésének második mondata – a korlátozás bevezetésével, de az új mobil átjátszó berendezések külterületen történő építésének és elhelyezésének lehetőségét továbbra is biztosító szabályozás megalkotásával – az indítványozó által hivatkozott országos érvényű jogszabályokhoz képest kiegészítő jellegű, helyi közügynek minősülő esetet szabályozott, s ezért az nem sérti a Jat. 1. § (2) bekezdését.
2. Az indítványozó szerint az Ör. 20. § (2) bekezdésének második mondata sérti az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésében deklaráltakat is, hiszen a hírközlési piac szereplőinek csupán egy része (mobil rádiótelefon szolgáltatókra) fogalmaz meg tiltást, ezáltal korlátozza a gazdasági verseny szabadságát.
„Az Alkotmány deklarálja: »A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.« Ez az elismerés és támogatás azt jelenti, hogy az Alkotmány XII. fejezetében részletezett alapvető jogokat a versenyszabadság megvalósulása érdekében az állami és önkormányzati szerveknek kötelességük érvényesíteni és védelmezni. A »gazdasági verseny szabadsága« ugyanis önmagában »nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata ..., s amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányossági mércéje nincs.« – érvel az Alkotmánybíróság 21/1994. (IV. 16.) AB határozata. (ABH 1994, 120.) Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése viszont csak az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozását tiltja. A gazdasági verseny jogszabályok által való korlátok közé szorítása ezért nem alkotmányellenes.” [17/1998. (V. 13.) AB határozat, ABH 1998, 155, 156.]
A gazdasági verseny korlátozásával kapcsolatosan az Alkotmánybíróság a 31/1994. (VI. 2.) AB határozatában megállapította: „Az államnak természetesen joga van megfelelő alkotmányos indokok esetében arra, hogy a gazdasági versenyt korlátozza. (...) A korlátozás azonban csak akkor alkotmányos, ha egyrészt nem valósít meg diszkriminációt, másrészt megfelelő jogszabályi szinten történik.” (ABH 1994, 168, 170.)
Az Ör. 20. § (2) bekezdésének második mondatában megfogalmazott korlátozás a mobil rádiótelefon szolgáltatókra egységesen vonatkozik, az egyes mobil rádiótelefon szolgáltatók között nem tesz különbséget. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint jelen ügyben az „egyenlő elbánás” elve az adott közigazgatási területen működő mobil rádiótelefon szolgáltatók vonatkozásában értelmezhető. Az Ét. 14. §-a és az Eht. 94. § (1) bekezdése alapján az önkormányzat jogosult a helyi építési szabályzat, szabályozási terv önkormányzati rendelettel történő megalkotására, amelyben az épített környezet védelme, a környezet védelme, az egészség védelme, helyi közügy stb. érvényesítése érdekében egyes építési tevékenységekkel kapcsolatosan korlátozó helyi szabályokat állapíthat meg. Ezért az indítvány ezen része sem megalapozott.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 20. § (2) bekezdésének második mondata törényellenességének és alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2007. november 19.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás