BÜ BH 2006/1
BÜ BH 2006/1
2006.01.01.
Végszükség miatt nem büntethető, és a rongálás miatt emelt vád alól felmentése indokolt annak a terheltnek, aki – daganatos megbetegedése miatti rosszullétével sürgősségi orvosi ellátás érdekében – a saját személygépkocsijával szállítja édesanyját kórházba, majd az 500 forint – objektív lehetőségek hiányában ki nem egyenlíthető – belépési díj ki nem fizetése miatt, az előtte emelt, belépését akadályozó sorompót áttöri és ezáltal 16 000 forint kárt okoz [Btk. 30. § (1) bek., 22. § (1) bek. g) pont, 324. §].
A városi bíróság a 2002. július 2-án kihirdetett ítéletével a Sz. H. terhelt ellen rongálás vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette, egyben a terheltet megrovásban részesítette. A magánfél által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította és kötelezte a terheltet az eljárás során felmerült 9960 forint bűnügyi költség megfizetésére.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész súlyosítás, megrovás helyett próbára bocsátás alkalmazása érdekében, míg a terhelt és védője felmentésért fellebbezett.
A megyei bíróság az ügyet a 2002. augusztus 29. napján tartott tanácsülésen bírálta el, és az ekkor meghozott végzésével az ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság részéről az 1973. évi I. tv. (régi Be.) 239. §-ának (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól mentesnek találta, ekként felülbírálatra irányadó tényállásnak, a cselekmény elkövetését rögzítő része a következő:
,,Sz. H. vádlott 2002. május 20. napján 19 óra 45 perc körüli időben a K. M. Megyei Kórházhoz kísérte az édesapja, Sz. I. által vezetett személygépkocsiban, daganatos betegségben szenvedő édesanyját rosszulléte miatt, akinek minden rosszulléte alkalmával azonnali életmentő beavatkozásra volt szükség.
Vádlott a sértetti kórház főbejáratánál a személygépkocsiból kiszállva több alkalommal kérte a portán szolgálatot teljesítő rendészeket a sorompó felnyitására, mivel súlyos beteget hoztak.
A rendész a hatályos belső kórházi szabályzat alapján az arról informáló, a bejáratnál levő sorompóra kifüggesztett táblára is hivatkozva felhívta a vádlottat 500 forint behajtási díj megfizetésére.
Vádlott a pénztárcáját elővéve észlelte, hogy nincsen nála 500 forint és ismételten kérte a sorompó felnyitását, majd mivel ez nem történt meg, a kórház főbejáratánál lévő sorompót oldalról befelé tolta kézzel, melynek következtében a sorompó két helyen eltörött.
Ezt követően a vádlott beszállt a személygépkocsiba, majd a járművel a kórház területére az onkológiához hajtottak.
A vádlott a cselekményével 16 000 forint kárt okozott a sértettnek, mely nem térült meg.''
A jogerős határozatok ellen azok hatályon kívül helyezése és a terhelt felmentése érdekében, a Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
Az indítvány indokolása szerint a fenti jogerős határozatok ellen Sz. H. terhelt – meghatalmazott védője útján – 2004. május 5-én perújítási indítványt terjesztett elő az ügyészséghez, arra hivatkozással, hogy az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa kivizsgálta a K. M. Megyei Kórház gyakorlatát, amely alapján a kórház területére belépőknek fizetnie kell.
Az indítványhoz mellékelt – 2003. december 1. napján kelt – jelentés megállapította, hogy a panaszolt intézmény főigazgatói utasítása előidézi az Alkotmányban biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben az egészségügyi ellátáshoz való jog sérelmének a közvetlen veszélyét, továbbá – azáltal, hogy fizetési kötelezettséget csak jogszabályban lehet előírni – sérti a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való jogot.
A terhelt a fenti jelentésben foglaltakat, mint a jogerős határozat után felmerült új bizonyítékot kérte figyelembe venni perújítási okként, amire tekintettel az indítvány szerint felmentésének van helye.
A beadványban megjelölt ok perújítási oknak nem tekinthető, mert ha egy közintézmény vezetőjének utasítása kifogás alá esik, az magát a tényállásszerű magatartást nem befolyásolja.
Ugyanakkor a beadványában foglaltak felülvizsgálati eljárásra sem nyújtanak alapot, mert a beadvány nem a büntető anyagi jog szabályainak megsértésére hivatkozik.
A rendkívüli perorvoslat feltétele egyébként fennáll, de azt nem a perújítási kérelemként megjelölt beadvány és ahhoz csatolt melléklet tartalma alapozza meg, hanem a következők.
A terhelt magatartása a rongálás vétségének tényállását kimerítette. Az viszont már vizsgálandó, hogy milyen ok indította erre.
Az ítéleti tényállás megállapította, hogy a terhelt édesanyja daganatos betegségben szenvedett. Korábbi rosszullétei alkalmával azonnali életmenő beavatkozásra volt szükség. A gyors kórházba jutás és az azonnali segítségnyújtás érdekében az 500 forintot is ki akarta fizetni, de erre nyomban nem volt lehetősége. Ezt követően került sor a bűncselekmény megvalósítására.
A bíróság az ítéletben foglalkozott a végszükség, mint büntethetőséget kizáró okkal. Azt azonban nem látta megállapíthatónak, mert álláspontja szerint a veszélyhelyzetet nemcsak a rongálás törvényi tényállását megvalósító cselekménnyel lehetett volna elhárítani.
Ez a jogi megítélés téves. Az adott helyzetben és körülmények között az orvosi segítség igen gyors elérését a terhelt csak a fenti módon tudta biztosítani.
A 16 000 forint összegű károkozás pedig lényegesen kisebb sérelmet okozott, mint amelynek elhárítására törekedett.
A bíróság tehát anyagi jogszabályt sértett azáltal, hogy nem állapította meg a terhelt javára a Btk. 30. §-ának (1) bekezdése szerinti végszükséget, mint büntethetőséget kizáró okot. Ezt az okot pedig nem a jogerős határozat után lefolytatott vizsgálat eredménye támasztja alá, ez már az alapügy elbírálásakor is fennállt.
Mivel ily módon a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, ezért indokolt a támadott határozatok hatályon kívül helyezése, a terhelt felmentése, továbbá annak megállapítása, hogy az alapügyben felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a Megyei Főügyészség indítványát a kifejtett jogi indokok alapján a Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott okból változatlanul fenntartotta.
A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője indítványukkal egyezően nyilatkozott. A védő a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontjához csatlakozva, végszükség okából a terhelt felmentését kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a Be. 420. §-a (1) bekezdésének megfelelően az azokban megállapított tényállás alapulvétele mellett, és az indítványban megjelölt okból [Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontja] bírálta felül. Ezen túlmenően a Be. 420. §-ának (5) bekezdésében írtakból következően hivatalból vizsgálta azt is, hogy az ügyben abszolút eljárásjogi felülvizsgálati ok [Be. 405. §-a (1) bekezdésnek c) pontja] nem valósult-e meg.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt a megyei főügyészség által és a Legfőbb Ügyészség részéről kifejtett jogi indokokkal egyetértve alaposnak találta.
A rongálás bűncselekményének törvényi tényállásáról a Btk. 324. §-ának (1) bekezdése rendelkezik. Eszerint ,,aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz, rongálást követ el.''
A Btk. 324. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint, figyelemmel a Btk. 138/A. §-ának a) pontjára is, kisebb értékre megvalósított a cselekmény, ha a kár összege 10 000 forintot meghalad, de 200 000 forintot nem halad meg.
A Btk. 324. §-ának további rendelkezései a rongálás bűntettének minősített eseteit szabályozzák, amelyeknek jelen esetben nincs jelentősége.
Az irányadó tényállás alapulvétele mellett e törvényi rendelkezésekből következően egyértelmű, hogy Sz. H. terhelt a K. M. Megyei Kórház sértett sérelmére szándékosan kisebb kárt okozott.
Az elkövetés ekként helytálló rögzítése mellett azonban tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a terhelt terhére – a végszükséget kizárva – bűncselekmény megvalósítását állapították meg.
A Btk. 30. §-a a büntethetőséget kizáró okok [Btk. 22. § a)-i) pontjai] között a végszükséget az alábbiak szerint szabályozza.
,,(1) Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett.
(2) Nem büntethető az sem, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni a sérelem nagyságát.
(3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza a sérelem nagyságának felismerésében.
(4) Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély vállalása hivatásánál fogva kötelessége.''
Az irányadó tényállás alapján, az ügyet a maga teljesen konkrét voltában vizsgálva, a Btk. 30. §-ának (1) bekezdésében meghatározott végszükség megállapításának feltételei maradéktalanul megvalósultak.
A terhelt ugyanis az édesapja által vezetett személygépkocsival, orvosi segítségnyújtás érdekében szállította édesanyját a K. M. Megyei Kórházba, mivel daganatos betegségben szenvedő édesanyjának a hirtelen bekövetkezett rosszulléte miatt azonnali életmentő beavatkozásra volt szüksége.
Sz. I.-né közvetlen életveszélyből mentése tehát már a kórházba szállítással megkezdődött.
A beszállítás során – jóllehet Sz. I.-né sértettnek azonnali életmentő beavatkozásra volt szüksége – a terhelt úgy mérte föl, hogy a bejárati kapunál a lezárt sorompónál a gépjárműből kiszállva a kórházi rendnek megfelelően, kéri a sorompó felnyitását, közölve azt is, hogy súlyos beteget hozott.
A terhelt pénztárcáját elővéve ekkor észlelte, hogy nincs nála 500 forint. Amikor a rendész, ismételt kérésére ezután sem nyitotta fel a sorompót, úgy ítélte meg a helyzetet, hogy édesanyjának életmentő orvosi ellátása reménytelen lesz, ha a belépés elhúzódása miatt időben nem jutnak be az ellátó onkológiai osztályra.
Ezért, kizárólag avégett, hogy édesanyjával a gépjármű behajthasson, a bejárati sorompót erőszakkal eltolta. Ennek során azt, két helyen eltörve használhatatlanná tette.
Az adott helyzetben a Sz. I.-né életét közvetlenül fenyegető veszély elhárításával csak a behajtás akadályának megszüntetésével volt lehetőség.
Figyelemmel arra, hogy a terhelt közvetlen életveszélyben lévő édesanyját mentette, a 16 000 forintos kárt okozó rongálás elenyésző sérelmet okozott ahhoz képest, mint amelynek elhárítására törekedett.
Mindebből egyértelműen következik tehát, hogy a veszélyt az időközben elhunyt Sz. I.-né betegsége idézte elő, és fel sem merülhet, hogy így a veszély előidézése nem róható a terhelt terhére. Mégis utalni kell még a következőkre:
Az ügy megítélésén nem változtat, hogy akár a terhelt és hozzátartozói, akár a sértettet folyamatosan ellátó és a mentőszolgálat igénybevétele helyett életveszély esetén a magángépkocsival beszállításhoz hozzájáruló orvosok egyaránt intézkedhettek volna a kórházba belépést ilyen esetben akadálytalanul és igen rövid idő alatt lehetővé tevő igazolások beszerzésére, vagy biztosítására. Ugyanígy a terhelt is gondoskodhatott volna arról, hogy gépjárművel a kórházi főkapun át történő bejutáskor a kifizetendő összeggel rendelkezzen. Ezeknek azonban semmilyen jelentősége nincs abból a szempontból, hogy életveszélyben lévő, azonnali orvosi ellátásra szoruló beteget a kórházi porta – a jármű ellenőrzése mellett, – semmilyen módon nem tarthat fenn. A gyógyintézményeknek megfelelő utasítások kiadásával biztosítania kell, hogy az ilyen beteg a lehető legrövidebb időn belül akkor is az illetékes egészségügyi részleghez jusson, ha nem a Mentőszolgálat, hanem magánszemélyek szállítják a kórházba.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy Sz. H. terhelt a K. M. Megyei Kórház sértett sérelmére megvalósított, – egyébként a Btk. 324. §-a (1) bekezdésében meghatározott, de a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő – rongálási cselekménye miatt, mivel végszükségben [Btk. 30. §-ának (1) bekezdése] cselekedett, nem büntethető.
Ezért a Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 426. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, a Be. 331. §-a (1) bekezdésnek alkalmazásával a terheltet az ellene a fentiek szerint rongálás vétsége miatt emelt vád alól a Btk. 22. §-a (1) bekezdésnek g) pontjában meghatározott okból felmentette.
Az ügyben 9960 forint bűnügyi költség merült fel, amelyet – bár erre okirati adatok az ügyben nem állnak rendelkezésre – az eltelt 2 év alatt a terhelt nyilvánvalóan befizetett.
A felmentésre tekintettel ezért a Legfelsőbb Bíróság egyrészt a bűnügyi költségről akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli [Be. 339. §-ának (1) bek.]. Másrészt a Be. 585. §-a (1) bekezdésének megfelelően, elrendelte a bűnügyi költség címén befizetett összegnek a terhelt részére történő visszatérítését is.
(Legf. Bír. Bfv. I. 591/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás