1017/B/2006. AB határozat
1017/B/2006. AB határozat*
2009.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzat Képviselő-testületének a távhőszolgáltatásról szóló és egységes szerkezetben lévő 21/2000. (XI. 3.) számú rendelete 3. § (5) és (9) bekezdése, a 3. § (10) bekezdésének „plussz alapdíj” szövegrésze, a 7. § (4) bekezdésének első mondata, a 8. § (2) bekezdése, a 11. § (1) bekezdésének a szünetelés időtartamára megállapított alapdíjra vonatkozó rendelkezése, 13. § (2) bekezdésének második és utolsó mondata, valamint az 1. és 3. számú mellékletek alapdíjat megállapító rendelkezései alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, egyebekben visszautasítja.
Indokolás
I.
Indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzat Képviselő-testületének a távhőszolgáltatásról szóló és egységes szerkezetben lévő 21/2000. (XI. 3.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) alapdíjat megállapító rendelkezései alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. 3. § (5) és (9) bekezdése, a 3. § (10) bekezdésének „plussz alapdíj” szövegrésze, a 7. § (4) bekezdésének első mondata, a 8. § (2) bekezdése, a 11. § (1) bekezdésének a szünetelés időtartamára megállapított alapdíjra vonatkozó rendelkezése, 13. § (2) bekezdésének második és utolsó mondata, valamint az 1. és 3. számú mellékletek alapdíjat megállapító rendelkezései azért sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének rendelkezését, mert ellentétesek az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ámtv.) 7. § (1) és a 8. § (2) bekezdéseinek rendelkezéseivel, valamint sértik a központi fűtésről és a melegvíz-szolgáltatásról szóló 198/1998. (XI. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.) hatósági ármeghatározás feltételeit. Így az Ör.-ben megállapított alapdíj a közszolgáltatást igénybevevőket megfosztja attól a lehetőségtől, hogy a tényleges távhőszolgáltatás mértékéhez igazodva fizessék az elvégzett szolgáltatás díját. Az alapdíjat megállapító rendelkezés egyben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. §-ban meghatározott szolgáltatás, ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvét is sérti. Az indítványozó szerint az Ör. 1. számú mellékletének a szolgáltatás díjképzési előírásairól szóló rendelkezése ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 18. § (1) bekezdésének a világos és közérthető szövegezésre vonatkozó rendelkezésével, azonban ezzel összefüggésben alkotmányos sérelmet nem jelölt meg.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány benyújtását követően az Ör.-t Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzat Képviselő-testülete a távhőszolgáltatásról szóló 38/2007. (XI. 14.) számú, 2007. december 1-jétől hatályos rendeletével módosította, azonban ez a támadott alapdíjra vonatkozó rendelkezéseket nem érintette. Az Alkotmánybíróság vizsgálatát az egységes szerkezetben lévő Ör. tekintetében folytatta le.
II.
1.?Az Alkotmány indítványozó által felhívott rendelkezése:
„44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2.?Az Ámtv. hivatkozott rendelkezései:
Hatósági ármegállapítás
„7. § (1) A mellékletben felsorolt termékekre, szolgáltatásokra (a továbbiakban együtt: termék) az ott feltüntetett miniszter, illetve a helyi önkormányzat (a továbbiakban együtt: hatósági ár megállapítója) legmagasabb árat vagy legalacsonyabb árat (a továbbiakban együtt: hatósági ár) állapít meg.”
„8. § (1) A legmagasabb árat – a (2) bekezdésben szabályozott kivétellel – úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéshez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is.”
3.?Az Ör. hatályos rendelkezései:
Fogalommeghatározások
„3. § (5) Alapdíj: éves díj, melyet a lakossági felhasználó az épület légtérfogata (Ft/lm3/év), az egyéb felhasználó a távhőszolgáltatóval kötött szerződésben meghatározott legnagyobb hőteljesítmény (Ft/MW/év) után havonta 12 egyenlő részletben fizet meg.
(9) Távhőszolgáltatási díj: A fűtés és használati melegvíz szolgáltatás alapdíjai és a fűtési hődíj, használati melegvíz hődíjának összege.
(10) Szolgáltatási díj: Fűtési hődíj és/vagy használati melegvíz hődíj plussz alapdíj. (Ft)”
Távhőszolgáltatási díjak tartalma
„7. § (1) Az alapdíj a következő költségekből tevődik össze:
a)?a távhőszolgáltató saját hőtermelő létesítményeinek tüzelőanyag nélküli üzemeltetési és karbantartási költsége, amortizáció;
b)?a távhőszolgáltató egyéb eszközeinek (távhővezeték és tartozékai, hőközpontok és egyéb épületek) üzemeltetési és karbantartási költsége;
c)?az üzemeltetés és fenntartás során felhasznált villamos energia és szükségszerűen elfolyt víz költsége;
d)?a nyereség.
(4) A távhőszolgáltató az alapdíjakat 1. számú mellékeltében meghatározott elvek, illetve összefüggések alapján köteles kalkulálni.”
Távhőszolgáltatás díjtételei és díjalkalmazás feltételei
„8. § (2) Az alapdíjat a lakossági felhasználónak, illetve díjfizetőnek a tárgyhónapban a számla esedékességekor, az egyéb felhasználóknak illetve díjfizetőknek a tágyhó 1. napján kell megfizetni.”
Díjvisszatérítés és pótdíj
„11. § (1) A távhőszolgáltató köteles a felhasználó vagy a díjfizető (a díjfizetés kötelezettje) részére a díj arányos részét visszatéríteni, ha felróható magatartása folytán a távhőszolgáltatás megszűnik, vagy azt a Tszt. 40–41. §-okban foglaltakon túlmenően szünetelteti vagy korlátozza.”
Szolgáltatás felfüggesztése
„13. § (4) A távhőszolgáltatás felfüggesztése esetén a felhasználó vagy a díjfizető a teljes alapdíjat és a fűtött helyiségekre vonatkozó hődíj 20%-át tartozik megfizetni a távhőszolgáltatónak.”
III.
Az indítvány az alábbiak miatt nem megalapozott.
1.?A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány 44/A. §-a, valamint az Ötv. 16. §-a határozza meg. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, a 44/A. § (2) bekezdés kimondja, hogy az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület önkormányzati rendeletet alkot törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására.
A távhőszolgáltatás helyi közszolgáltatás, a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt.) 6. § (1) bekezdése alapján a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények távhőellátásának biztosítása a települési önkormányzat kötelezettsége. Így, mint minden közüzemi szolgáltatásra, a távhőszolgáltatásra is irányadók a polgári jognak a közüzemi szolgáltatásokra vonatkozó általános érvényű jogszabályi előírásai, és a távhőszolgáltatás sajátosságaira tekintettel a szolgáltatás biztonságának, a fogyasztók érdekeinek védelmében, valamint a más energiaellátást szabályozó jogszabályi előírásokkal való összhang biztosítása érdekében külön törvény, a Tszt. határozza meg a távhőszolgáltatás speciális szabályait. A távhőszolgáltatás biztosítása tehát olyan helyi közfeladat, amely törvényi szabályozás alatt áll. Erre tekintettel az önkormányzat rendeletalkotási szabadsága korlátozott, a képviselő-testületet csak a törvény felhatalmazása alapján, a törvény keretei között illeti meg a szabályozás joga.
A települési önkormányzat rendeletalkotási hatáskörébe tartozó szabályozási tárgyköröket a Tszt. 6. § (2) bekezdése, valamint az 52. § (2) bekezdése határozza meg, a 60. § (3) bekezdése pedig kimondja azt is, hogy a képviselő-testület e szabályok keretei között alkot rendeletet. A Tszt. 6. § (2) bekezdés a) pontja utalja az ármegállapítói feladatok ellátását a képviselő-testület hatáskörébe. Az Ámtv. 7. § (1) bekezdése alapján a törvény mellékletében felsorolt szolgáltatásokra – ebbe a körbe tartozik a távfűtés és melegvízszolgáltatás is – a települési önkormányzat képviselő-testülete hatósági árat állapít meg. Az Ámtv. 11. § (1) bekezdése szerint a hatósági árat, valamint annak alkalmazhatóságának feltételeit jogszabályban kell közzétenni. Az Ámtv. 8. §-a a legmagasabb és a legalacsonyabb hatósági ár meghatározásának szempontjait úgy állapítja meg, hogy a vállalkozó működéséhez szükséges nyereség fedezete biztosított legyen. A hatósági ár megállapítása „történhet tételesen vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal”. (Ámtv. 9. §) A hatósági ár alkalmazási feltételei között szereplő „fizetési feltételekről” nincs további rendelkezés.
1.1.?Jelen esetben az indítványozó az Ör. támadott rendelkezéseiben megállapított, a „tényleges távhőszolgáltatás mértékéhez” nem igazodó alapdíj megállapítást tartja alkotmánysértőnek.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában – a vízdíj meghatározásával kapcsolatos önkormányzati rendeletek alkotmányosságát vitató indítványok okán – megvizsgálta az alapdíjat is magában foglaló kéttényezős díjat alkalmazó önkormányzati rendeleteket és kimondta, „az Ámt. hatósági ármegállapítási szabályai nem írják elő sem az egytényezős ármegállapítás (mint amilyen a villamos áram, vagy a gázszolgáltatás díja), de a többtényezős (alapdíjra és a szolgáltatás mennyiségéhez differenciáltan is igazodó díjra osztott, mint amilyent a távbeszélő díjra vagy a távfűtési díj megállapítása során alkalmaznak) ármegállapítási kötelezettségét sem”. (1108/H/1995. AB határozat, ABH 1996, 722, 723.) Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, 44/A. § (2) bekezdésében, illetve a 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szempontjából végezte el, és az indítványt elutasító döntést hozott. Hasonló szempontokat tartalmazó indokolással utasította el az Alkotmánybíróság a 2/B/1998. AB határozatban a szolgáltatási alapdíjat, a 447/H/1996. AB határozatban az átalány jellegű rendelkezésre állási díjat, a 678/B/2000. AB határozatban a lakossági készenléti díjat, az 551/B/2001. AB határozatban az alapdíjat, továbbá a 414/B/1999. határozatban a készenléti díjat bevezető önkormányzati rendeleti előírás megsemmisítésére irányuló indítványt.
„A fenti AB határozatokból tehát levezethető az Alkotmánybíróság azon következetesnek tekinthető gyakorlata, mely szerint a két- vagy többtényezős díjmegállapítást az Alkotmánybíróság önmagában nem tekinti alkotmányellenesnek, illetve a fogyasztástól független díjelem (alapdíj/rendelkezésre állási díj) önkormányzati rendeletekben való szabályozása nem jelenti az önkormányzat részéről az indítványozó által megjelölt magasabb szintű jogszabályokban adott felhatalmazás túllépését és ebből következően nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sem. (821/B/2004. AB határozat, ABK 2008. június, 990.)
1.2.?A szekszárdi közgyűlés rendelettel állapította meg a távhőszolgáltatás díjának megállapítására vonatkozó előírásokat. A díjak megállapításának módjáról, szerkezetéről, a távhőszolgáltatási díjak tételeiről, elszámolásuk és számlázásuk módjáról maga az Ör., illetőleg az Ör.-nek a 38/2007. (XI. 14.) számú önkormányzati rendelettel módosított 1. számú mellékletébe foglalt díjképzési előírások rendelkeznek, míg a hatályos díjtételeket az utoljára a 35/2008. (X. 31.) számú önkormányzati rendelettel megállapított 3. számú melléklet tartalmazza.
A távhőszolgáltatási díjak szerkezetét az Ör. 7. §-a szabályozza. Az Ör. két elemből – alapdíjból és hődíjból – álló távhőszolgáltatási díjat állapít meg. Az Ör. 7. § (1) bekezdése határozza meg az alapdíj elemeit. E rendelkezés szerint az alapdíj költség elemei:
a)?a távhőszolgáltató saját hőtermelő létesítményeinek tüzelőanyag nélküli üzemeltetési és karbantartási költsége, amortizáció;
b)?a távhőszolgáltató egyéb eszközeinek (távhővezeték és tartozékai, hőközpontok és egyéb épületek) üzemeltetési és karbantartási költsége;
c)?az üzemeltetés és fenntartás során felhasznált villamos energia és szükségszerűen elfolyt víz költsége;
d)?a nyereség.
Az alapdíj elemeit alkotó költségek és ráfordítások számításáról és felosztásáról a díjképzési előírások rendelkeznek.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a támadott Ör. többtényezős díjmegállapítása – amelyben a szolgáltatónál a tényleges fogyasztástól függetlenül is felmerülő, a távhőszolgáltató hálózat folyamatos működtetéséhez szükséges költségeit az alapdíjban érvényesíti, – összhangban van a magasabb szintű jogszabályokkal, így az indítványozó által is hivatkozott Ámtv. 7. § (1) bekezdés, a 8. § (1), (3) bekezdés, a Tszt. 6. § (2) bekezdés és a Korm. rendelkezéseivel. Az alapdíj a rendelkezésre állás ellenértékeként azt garantálja, hogy a fogyasztó a távhőszolgáltatást a fűtési idényben folyamatosan, míg a melegvíz szolgáltatást szükség szerint bármikor igénybe veheti. Következésképpen az Ör. alapdíjat megállapító rendelkezései nem sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, így az Alkotmánybíróság az Ör. 3. § (5) és (9) bekezdése, a 3. § (10) bekezdésének „plussz alapdíj” szövegrésze, a 7. § (4) bekezdésének első mondata, a 8. § (2) bekezdése, a 11. § (1) bekezdésének a szünetelés időtartamára megállapított alapdíjra vonatkozó rendelkezése, 13. § (2) bekezdésének második és utolsó mondata, valamint az 1. és 3. számú mellékletek alapdíjat megállapító rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2.?Az Alkotmánybíróság az indítványozónak azon kifogására vonatkozóan, hogy az 1. pontban kifejtetteken kívül az alapdíj megállapítása a Ptk. 201. §-át is sérti, ismét a korábbi határozataiban tett megállapításaira utal. Az Alkotmánybíróság az 1122/B/1996. határozatában kimondta, „hogy a szerződéses jogviszony szabályozásakor a jogalkotónak tiszteletben kell tartania a polgári jognak a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségével kapcsolatos alapelvét.” (ABH 1997, 856, 860.).
„Az alapdíj a rendelkezésre állás ellenértéke, tehát lényegében azt garantálja, hogy a fogyasztó folyamatosan, igénye szerint bármikor igénybe veheti a vízszolgáltatást. Emellett a kéttényezős vízdíj másik elemét a ténylegesen elfogyasztott víz mennyisége határozza meg. Ilyen értelemben nem tekinthető úgy, hogy az a Ptk. 201. §-át sértő módon állapítana meg díjfizetési kötelezettséget, amikor alapdíj fizetését írja elő”. (114/B/2005. AB határozat, ABK 2008. június, 1039.) Bár jelen esetben az alkotmányossági vizsgálat a távhőszolgáltatást érintő díjszámítás tekintetében folyt, azonban ebben az esetben is megállapítható volt, hogy a fogyasztó a távhőszolgáltatást a fűtési idényben folyamatosan, míg a melegvíz szolgáltatást szükség szerint bármikor igénybe veheti, így az alapdíjért a rendelkezésre állás biztosított, míg a megállapított hődíj az igénybevett szolgáltatás mennyiségéhez differenciáltan igazodik. Következésképpen a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségének elve sem sérült. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az indítványt e tekintetben is elutasította.
3.?Az indítványozó szerint az Ör. 1. számú mellékletének a szolgáltatás díjképzési előírásairól szóló rendelkezése ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (1) bekezdésének, a világos és közérthető szövegezésre vonatkozó rendelkezésével, azonban ezzel összefüggésben alkotmányos sérelmet nem jelölt meg.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése által támasztott tartalmi követelményeknek, mely szerint az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot, valamint meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.)
Mivel az indítvány a fenti feltételeknek nem felel meg, ezért az Alkotmánybíróság azt, gyakorlatának megfelelően, az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § d) pontja alapján visszautasította (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.).
Budapest, 2009. június 23.
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Trócsányi László s. k., alkotmánybíró |
|
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás