BÜ BH 2006/103
BÜ BH 2006/103
2006.04.01.
Közúti baleset gondatlan okozása közvetlen okozati összefüggésben van a kikerülésre vonatkozó szabály megszegésével, ha az autóbusz vezetője a megengedett maximális sebességgel, a szembejövő forgalom számára biztosított sávba áthúzódva úgy kezdi meg az álló jármű kikerülését, hogy annak befejezéséhez szükséges útszakasz számára nem belátható, emiatt összeütközik a vele szemben közlekedő és váratlanul felbukkanó járművel [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. a) pont; KRESZ 34. § (1)–(5) bek., 35. § (1) bek.].
I. Az elsőfokú bíróság a 2003. február 18. napján hozott ítéletében az I. r. terheltet az ellene maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A felülvizsgálati kérelemmel nem érintett II. r. terhelt tekintetében megállapította, hogy nevezett elkövette a közúti baleset gondatlan okozásának vétségét, ezért őt 1 évre próbára bocsátotta.
Az elsőfokú határozat tényállása szerint az I. r. terhelt 2001. november 1-jén reggel L. községben a K. úton vezette a munkaadója tulajdonát képező Ikarus autóbuszt.
Forgalmi sávjában, a forgalommal szemben, az út szélén parkolt egy személygépkocsi. Ahhoz, hogy az I. r. terhelt az autóbusszal továbbhaladjon, e gépkocsit ki kellett kerülnie. Az I. r. terhelt irányjelző használata mellett áttért a menetiránya szerinti bal oldalra. Kikerülés közben meglátta a szemben közeledő és a II. r. terhelt által vezetett Trabant személygépkocsit, amelyhez egy utánfutó is kapcsolódott. Az I. r. terhelt a személygépkocsit észlelve fékezett, jobbra kormányozott. Az általa vezetett busz a menetirány szerinti jobb oldalra történő visszatérése közben ütközött a Trabant személygépkocsival.
E gépkocsiban a II. r. terhelten kívül két gyermeke és szülei foglaltak helyet. A II. r. terhelt több – 8 napon túl gyógyuló, részben maradandó fogyatékossággal járó – sérülést, a gyk. K. M. 8 napon túl gyógyuló csonttörést és agyrázkódást, míg a gyk. K. Zs. és V. B., továbbá V. B.-né 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérüléseket szenvedett el.
Az ítéleti tényállás a műszaki szakértő véleményét elfogadva rögzíti, hogy a baleset helyszínén az enyhe kanyar miatt a terheltek egymást kb. 80 méter távolságról észlelhették. Ez az észlelhetőség mindkettőjük számára az ütközés előtt kb. 3,9 másodperccel alakult ki. Az I. r. terhelt által vezetett autóbusz 47-50 km/h, míg a II. r. terhelt által vezetett Trabant 36-40 km/h sebességgel közlekedett a balesetet megelőzően.
Az I. r. terheltben a fékezési szándék az ütközés előtt 3,2 másodperccel, míg a II. r. terheltben 2,1 másodperccel alakult ki. Figyelemmel az észlelési időtartamra (3,9 másodperc), az ítélet rögzíti, hogy a fékezést illetően az I. r. terhelt 0,7 másodperc, míg a II. r. terhelt 1,8 másodperc cselekvési késedelemmel fékezett.
Rögzíti a tényállás azt is, hogy amennyiben a II. r. terhelt az autóbusz észlelésének pillanatában cselekszik, blokkolással nem járó üzemi fékezéssel is megállíthatta volna járművét az ütközés előtt.
A tényállás szerint a II. r. terhelt K. irányából közelítette meg L. községet, ahol a lakott terület kezdetét jelző tábla mellett egy 30 km/h sebességkorlátozást jelző tábla, továbbá jobb oldali útszűkületet, közúti munkákat jelző és ,,Előzni tilos!'' tábla volt kihelyezve egy oszlopon.
Rögzíti az ítélet, hogy amennyiben nevezett a 30 km/h sebességkorlátozást jelző tábla által megengedett sebességhatáron belül közlekedik, úgy a gépjármű ütközés előtti megállítása nevezett tényleges reakciópontjából is megtörténhetett volna.
A baleset egyébként jó látási viszonyok mellett, vizes felületű úttesten következett be. Az úttest 7 méter széles, R. L. I. r. terhelt haladási irányából nézve balra ívelő, útburkolati jel nélküli, aszfalt burkolatú út, amelynek a II. r. terhelt által igénybe vett útsáv jobb szélén 1 méteres közműépítés miatt felbontott bójákkal védett és jelzőszalaggal összekötött munkaterület található. K. F.-né II. r. terhelt a tényleges haladási irányától mintegy 1 méterre az út jobb széle felé húzódva is biztonságos oldaltávolságot tarthatott volna az útfelbontás mellett. Az ítéleti ténymegállapítás szerint ennél csaknem 1 méterrel nagyobb oldaltávolság tartása mellett haladt. Az ütközés így – K. F.-né II. r. terhelt haladási irányát tekintve – az útfelbontást jelző terelőbójáktól 3,6 méterre, gyakorlatilag tehát a R. L. I. r. terhelt autóbusza által elfoglalt sávban történt, amikor oda járművével az I. r. terhelt visszatérőben volt.
Az elsőfokú ítélet szerint az ütközésért a II. r. terhelt volt felelős, miután megszegte a sebességkorlátozást, megszegte a KRESZ 25. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely a lehetséges jobbra tartást írja elő, végül a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezést is, minthogy közlekedésével a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztette és másokat közlekedésükben indokolatlanul akadályozott, illetve zavart.
Az elsőfokú bíróság az I. r. terhelt felelősségét KRESZ szabályszegés, így bűncselekmény hiányában nem állapította meg. Rögzítette, hogy amikor nevezett a továbbhaladásához elkerülhetetlenül szükséges kikerülést megkezdte, szembeforgalmat nem látott, a II. r. terhelt Trabant gépkocsija ugyanis még látótávolságon, illetve a láthatóságon kívül volt. A műszaki szakértő megállapítása szerint az I. r. terhelt 0,7 másodperc időeltéréssel cselekedett, amely a személygépkocsi észlelése és a fékezés megkezdése közötti időtartam, – ezt pedig az elsőfokú bíróság reakcióidőnek tekintette – és oly csekély mértékűnek találta, amely a felróhatóságot kizárta.
A másodfokú bíróság, a 2003. december 15-én jogerőre emelkedett ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta; az I. r. terheltet maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében bűnösnek mondta ki, ezért őt 1 évre próbára bocsátotta, a II. r. terheltet az ellene közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
A másodfokú bíróság határozatában rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet a tényállás hiányossága miatt részben megalapozatlan. A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás – a műszaki szakértő véleményének, a nyomozás során beszerzett rendőri jelentéseknek és térképmásolatoknak, a helyszíni szemle jegyzőkönyv és helyszínrajz felolvasása útján – a tényállást kiegészítette. A tényállás-kiegészítések egy része a műszaki szakértői véleménynek az ütközéssel érintett két gépkocsi helyzetére vonatkozó adatait idézi. Rögzíti ezen túlmenően azt is, hogy a II. r. terhelt haladási irányából a baleset helyszíne előtt mintegy 120 méterrel található a K. utca és a D. Gy. utca kereszteződése. A tényállás kiegészítése körében tartalmazza a másodfokú ítélet azt is, hogy a II. r. terhelt előbb lassító fékezéssel, majd vészfékezéssel próbálta elhárítani a balesetet. Trabantjának bal első kerekétől származó féknyom (a menetiránya szerinti bal sávban) az útfelbontás szélétől 3,5 méterre kezdődött és 3,8 méterre végződött.
A másodfokú bíróság az e körülményekkel kiegészített tényállásból a terheltek bűnösségére vonatkozóan az elsőfokú határozattal ellentétes jogkövetkeztetésre jutott.
Az I. r. terhelt vonatkozásában megállapította, hogy nevezett megszegte a KRESZ 29. §-ában és a KRESZ 35. §-ában írt rendelkezéseket.
A KRESZ 29. §-a a járművel történő irányváltoztatásra vonatkozik és a járművezetőre azt a kötelezettséget rója, hogy irányváltoztatás elhatározásakor köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató járműveknek elsőbbséget adni.
A KRESZ Függelék III. részének b) pontjára hivatkozva rögzíti az ítélet, hogy az elsőbbséggel bíró járművet az elsőbbségadásra kötelezett nem kényszerítheti sebességének, illetve haladási irányának hirtelen megváltoztatására.
A KRESZ 35. § (1) bekezdése rendelkezik az ún. kikerülésről, amelynek során az előzés szabályait [34. § (1)–(5) bekezdésig] kell értelemszerűen alkalmazni. Ez az adott helyzetre vonatkoztatva a másodfokú bíróság értelmezésében azt jelentette, hogy az álló járművet kikerülni a másik sáv igénybevételével csak olyan módon szabad, hogy a kikerülés a szembejövő forgalmat ne zavarja. Ehhez pedig az szükséges, hogy a kikerülés megkezdésénél az annak befejezéséhez szükséges útszakasz belátható legyen.
A másodfokú határozat jogi indokolása szerint az I. r. terhelt számára az álló személygépkocsi kikerüléséhez szükséges útszakasz nem volt belátható, ennek ellenére nevezett a maximálisan megengedett sebességet megközelítő tempóban a másik sávba áthúzódva megkezdte a kikerülést. Ezt csak úgy lett volna szabad végrehajtania, ha a továbbhaladás érdekében fokozott óvatosság mellett olyan sebességet választ, amely mellett az esetleg szembejövő jármű sebességére is figyelemmel kellő időben biztonságosan meg lehet állni. Ha pedig a kikerülés elvégzése így sem biztonságos, irányító személy közreműködéséről kell gondoskodni. Mindebből adódóan a balesetet eredményező veszélyhelyzetet a másodfokú bíróság szerint az I. r. terhelt KRESZ szabályszegése idézte elő, melyben e terhelt negligenciája nyilvánult meg, s mellyel okozati összefüggésben következett be a járművek összeütközése és a sértettek sérülései.
Mindemellett a megyei bíróság megindokolta, hogy a II. r. terhelt bűnössége miért nem állapítható meg. Sebességtúllépésére vonatkozóan rögzítette, hogy a 30 km-es sebességkorlátozást jelző tábla nem a lakott terület kezdetét jelző táblával együtt volt elhelyezve, ezért annak hatálya csak a következő útkereszteződésig tartott. Ekként a II. r. terhelt sebességtúllépést nem követett el. Nem tekintette közreható oknak a megyei bíróság azt sem, hogy a II. r. terhelt a jobbra tartás kötelezettségét megszegve haladt az úton, mert indokolása szerint a KRESZ 25. § (2) bekezdésében írt rendelkezés formális megszegése felróhatóság nélkül nem állapítható meg. A II. r. terhelt az úttest sárfelhordásos jellege miatt húzódott beljebb, s ez a megyei bíróság szerint a jobbra tartás előírásának megszegését kellően indokolta.
Az elsőfokú ítélet tényállásával ellentétesen rögzítette továbbá az ítélet azt is, hogy a II. r. terhelt terhére cselekvési késedelem nem róható, mert a szakértő következtetésével ellentétben esetében figyelembe kell venni, hogy a szembejövő autóbusz rá ijesztőleg hathatott és ez nála ,,döntési időnövekményt eredményezhetett''.
II. A jogerős határozat ellen az I. r. terhelt képviseletében meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Az elsőfokú ítéletben rögzített adatokra utalva a védő hivatkozott arra, hogy a II. r. terhelt által vezetett Trabant az úttest képzeletbeli felezővonalát átlépve közeledett a bal oldalon – vagyis az autóbusz forgalmi sávjában – és az ütközés is itt következett be. Hangsúlyozza, hogy az álló személygépkocsi kikerülésének megkezdésekor a Trabant gépkocsi nem volt látható. Az elsőfokú bíróság ítélete rögzíti – s ezt valójában a másodfokú határozat sem érintette –, hogy az út íve miatt a szemben közlekedő járművek vezetői 80 métert láttak be az előttük lévő útszakaszból, (a szakértő szerint kb. 80 méterre látták meg egymást). Mindebből adódóan a felülvizsgálati indítvány szerint téves a megyei bíróságnak azon jogi következtetése, hogy az I. r. terhelt teremtett veszélyhelyzetet azzal, hogy a kikerülés befejezéséhez szükséges távolságot nem látta be, amikor fokozott óvatosság nélkül haladási sebességét nem csökkentve kezdte meg a manővert. Ezzel kapcsolatban a védő utalt az elsőfokú bíróság által elfogadott és idézett mérnökszakértői vélemény adataira, amely szerint az I. r. terhelt meg tudott állni a belátott távolság felénél, az ütközés pedig az autóbusz forgalmi sávjában történt, amikor a Trabant személygépkocsi ütközött az autóbusz bal első kerekének. Az I. r. terhelt által vezetett jármű 47 km/h sebessége megfelelt a fokozott óvatosság követelményének. Utal a felülvizsgálati indítvány a felmentett II. r. terhelt cselekményének téves értékelésére is, amelyből kiemeli, hogy nevezett ténylegesen az autóbusz forgalmi sávjában, tehát saját menetirányát tekintve a bal oldali sávba áttérve közlekedett már a fékezés megkezdésekor is. Mindebből következően a védő az I. r. terhelt felmentését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség átiratában azt fejtette ki, hogy a megyei bíróság jogkövetkeztetései helyesek, s ezzel összhangban indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.
III. A Legfelsőbb Bíróság a védő felülvizsgálati érveit a sérelmezett ítélet ténymegállapításainak tükrében megállapítható közlekedési szabályszegések elemzésével vizsgálta.
Ennek során megállapította, hogy az I. r. terhelt az általa vezetett mintegy 11 méter hosszúságú autóbusszal az út enyhe, de a beláthatóságot jelentősen korlátozó kanyarulata előtt került ki egy szabálytalanul parkoló járművet. A kikerülés megkezdésekor szemben haladó forgalom nem volt, ám amikor az autóbusz a menetirány szerinti bal oldali – a közműépítés miatt mintegy 1 méterrel leszűkített – forgalmi sávba áthaladt, tőle mintegy 80 méterre láthatóvá vált a II. r. terhelt által vezetett, s a másodfokú határozat ténymegállapítása szerint ugyancsak megengedett sebességgel közeledő Trabant gépkocsi. Bár az I. r. terhelt ekkor elfogadható reakcióidőn belül (0,7 mp) fékezett, saját sávjába történő visszatérése során, már a menetiránya szerinti jobb oldalon a busz elejével ütközött a II. r. terhelt Trabantja. E gépkocsi első kerekei az ütközéskor a féknyomokból következően az úttest középvonala közelében, az autóbusz sávjában voltak.
Az I. r. terhelt közlekedési manőverére a KRESZ kikerülést szabályozó rendelkezése [KRESZ 35. § (1) bekezdés] révén az előzés egyes szabályai (KRESZ 34. § (1)–(5) bek.] irányadók. A kikerülés során ebből következően az igénybe venni kívánt forgalmi sáv forgalmának zavartalanságát biztosítani kellett [KRESZ 34. (1) bek. a) pont]. Minthogy az út kanyarodott, beláthatósága csökkent, a tényleges, esetleges veszélyhelyzetet teremtő szembejövő forgalom észlelése korlátozott volt. Ellentétben a védői érveléssel, gyakorlatilag a beláthatóság csökkenése miatt nem volt jelentősége annak, hogy az I. r. terhelt a kikerülés megkezdésekor szemben haladó járművet nem látott. Téves az a jogkövetkeztetés, hogy ebből adódóan nem volt kinek előnyt biztosítania. A kanyar miatt ugyanis a terheltnek számítania kellett arra, hogy a kikerülés közben, annak befejezése előtt az általa be nem látott útszakaszról, ám járművéhez veszélyesen közel felbukkanhat bármely szemben haladó előnyt élvező jármű. Éppen ezért a kikerülést csak rendkívüli óvatossággal, a másodfokú határozatban helyesen és részletesen körülírt módon hajthatta volna végre.
A Legfelsőbb Bíróság tehát egyetértett a másodfokú bíróság jogkövetkeztetésével: az ütközést, s annak minden következményét az I. r. terhelt figyelmetlenül – tehát gondatlanul – végrehajtott közlekedési manővere okozta. Mindemellett nem volt jelentősége annak, hogy a II. r. terhelt személygépkocsijának eleje az autóbusz forgalmi sávjában fékezve ütközött az I. r. terhelt járművének. Ez utóbbi ugyanis – a tárgyalás anyagává tett és értékelt helyszíni adatokból kitűnően – még csak elejével tért vissza saját forgalmi sávjába (lásd szakértői helyszínrajzok), a járműtest mintegy kétharmada pedig még a Trabant forgalmi sávjában foglalt helyet.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságnak II. r. terhelt reakcióidejével kapcsolatos értékelésével is: számára a veszélyhelyzet az út jobb oldalán végzett közműépítés miatti korlátozás és a kanyar után hirtelen és veszélyes közelségben megpillantott szemben haladó autóbusz együttes hatásából adódott. A II. r. terhelt közlekedésének megítélésében mindemellett nem volt jelentősége a védő érvelésében nyomatékosan hangsúlyozott jobbra tartási kötelezettségnek sem. Tény ugyan, hogy a műszaki szakértői megítélés szerint a közműépítést jelző bójákhoz közelebb húzódva is vezethette volna járművét, ám a maximális jobbra tartással sem kerülhette volna el a sávjában szembe haladó autóbusszal való ütközést. Ennek pillanatában ugyanis – az előzőkben kifejtettek szerint – az autóbusz tömegének jelentős része még a II. r. terhelt forgalmi sávjában volt.
Mindezt egybevetve a Legfelsőbb Bíróság a védő közlekedésjogi, ebből következően büntető anyagi jogi érveit nem osztotta és törvényesnek találta a másodfokú bíróság határozatát. Ezért azt a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 660/2004. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás