1072/B/2006. AB határozat
1072/B/2006. AB határozat*
2008.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 2006. március 1. napjáig hatályos 209/C. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 2006. március 1. napjáig hatályos 209/D. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
A peres ügyben eljáró bíró – az eljárás felfüggesztése mellett – indítványozta a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) perben alkalmazandó, utóbb hatályon kívül helyezett 209/D. §-ának az Alkotmány 2. § (1) bekezdésén alapuló alkotmányossági vizsgálatát, és megsemmisítését. Indítványát azzal indokolta, hogy a hivatkozott szakasz nem felel meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének, mivel abból – a Ptk. 209/C. §-ban foglaltakra is tekintettel – nem derül ki egyértelműen az általános szerződési feltételt alkalmazó fél bizonyítási kötelezettségének tartalma. A két szakasz megfogalmazása ellentmondásos és lehetetlen helyzet elé állítja az általános szerződési feltételt alkalmazó szerződő felet a bizonyítás szempontjából.
II.
Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése szerint:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
A Ptk. perben támadott rendelkezései szerint:
„209/C. § Általános szerződési feltételnek minősül az a feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, előre meghatároz, és amelynek meghatározásában a másik fél nem működhetett közre.”
„209/D. § Az általános szerződési feltételt használó felet terheli annak bizonyítása, hogy a feltétel meghatározásában a másik fél közreműködött.”
III.
A bírói kezdeményezés nem megalapozott.
1. A perben támadott rendelkezést a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló 1997. évi CXLIX. törvény (a továbbiakban: Ptkmód.) 4. §-a iktatta a Ptk. szerződéskötésre vonatkozó szabályai közé. A törvényjavaslat miniszteri indokolása értelmében a módosítást részben a Ptk. általános szerződési feltételekkel kapcsolatos szabályozásának megújítása, részben jogharmonizációs kötelezettség tette szükségessé. A jogközelítés alapját a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) adta meg.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2006. évi III. törvény 16. § (3) bekezdés a) pontja 2006. március 1. napjával a támadott rendelkezést, a 209/C. §-sal együttesen hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetve módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. A konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján – mivel ilyenkor az alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség – az Alkotmánybíróság már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. [335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.; 10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 76.; 1472/B/1996. AB végzés, ABH 1997, 953.; 160/B/1996. AB határozat, ABH 1999, 875, 876.; 1378/B/1996. AB határozat, ABH 2001, 1609, 1610.; 418/B/1997. AB határozat, ABH 2002, 1627, 1629.] Mivel az indítvány bírói kezdeményezés, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot a bírói kezdeményezés alapjául szolgáló peres eljárásban alkalmazott rendelkezés tekintetében folytatta le.
2. A Ptk. XVIII. fejezetében rendezi a szerződéskötéssel, ezen belül a szerződési akarattal kapcsolatos szabályokat. A felfüggesztett peres eljárásban alkalmazandó, utóbb hatályon kívül helyezett rendelkezések is ebben a környezetben kaptak helyet. Az Alkotmánybíróság – a bírói kezdeményezés indokolásában foglaltakra tekintettel, valamint célszerűségi okokból – a 209/D. § alkotmányellenességét a 209/C. §-ban foglaltakra tekintettel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján vizsgálta.
Az ügyletkötések tömegességét követő, a hatékonyság és célszerűség által diktált szerződéskötési technikák alapvetően érintik a szerződéskötő felek akaratát, megváltoztatják a klasszikus, érdekek összehangolásán alapuló alkufolyamatot. Erre tekintettel a szerződéskötési folyamatba szabályozás útján történő állami beavatkozás célja az erőfölényben lévő fél által előzetesen kialakított, és minden ügyletében érvényesíteni kívánt szerződési feltételek alkalmazásának szabályozott mederbe terelése, azaz az egyik fél szerződési akaratának – és érdekérvényesítésének – korlátozása a másik szerződést kötő fél szerződési akaratának védelme érdekében. Az állami beavatkozás indoka főszabályként a kiszolgáltatott helyzetben lévő fél védelme, illetve az alkufolyamat elmaradásából eredő egyoldalú hátrányok kompenzálása.
Az alkufolyamat hiánya, illetve a hátrányos piaci pozíció miatt kiszolgáltatott helyzetű szerződő fél esetében a törvényi védelem többek között abban áll, hogy az általános szerződési feltételnek minősülő szerződési kikötés, fogyasztói szerződések esetén az általános szerződési feltételnek nem minősíthető feltétel is,az egyéb feltételek fennállása esetén megtámadásra okot adó körülmény lehet.
A Ptk. – a peres eljárásban vizsgált szerződés megkötése idején hatályos – 209/C. §-ában definiált általános szerződési feltétel fogalom utolsó fordulata utal a szerződéses kikötések kialakításának egyoldalúságára: az adott kikötés meghatározásában a kiszolgáltatott helyzetű fél nem működhetett közre, a szabványszerződést alkalmazó gazdasági szereplő egyoldalúan és sikeresen érvényesítette érdekeit. A szerződést kötő másik fél döntési lehetősége arra korlátozódott, hogy megköti a szerződést, avagy nem. Ahogy arra a Ptkmód.-hoz fűzött indokolás utal, ebben az összefüggésben a hangsúly az adott szerződéses feltétel egyoldalú és előzetes meghatározottságán van, amely kizárja az egyedi alkuba bocsátkozást. Önmagában az a tény, hogy az általános szerződési feltételt tartalmazó ajánlatot szerződéses partnerének megküldte, aki azt aláírva a részére visszaküldte, egyéb körülmény feltárása nélkül csupán a Ptkmód. 205. § (3) bekezdésében foglaltakat meríti ki. E szerint „az általános szerződési feltétel az (1)–(2) bekezdésben foglaltak teljesülése esetén is csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta”. Egyéb, a szerződéses feltételek tartalmának alakítására irányuló magatartás hiányában a szerződéskötési akarat származhatott a fél gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetéből, avagy egyéb kényszerítő okból.
Az indítvánnyal érintett 209/C. §-ával kapcsolatos bírói gyakorlat a másik fél közreműködésének lehetőségéhez köti a szerződéses feltétel általános szerződési feltételkénti minősítését. [EBH2005. 1333; Fővárosi Ítélőtábla, BDT2004. 913; Szegedi Ítélőtábla, BDT2007. 1550; és 1586 szám alatt nyilvánosságra hozott ítéletei]. A fellebbviteli bíróságok értelmezésében akkor válnak a szerződés részévé a Ptk 209/C. §-a szerinti általános szerződési feltételek, ha azokat az egyik fél személytelenül, általános jelleggel határozza meg és alkalmazza ajánlatként minden lehetséges szerződő partnerével kapcsolatban anélkül, hogy módot adna a másik félnek e feltételek megvitatására, módosítására. A bírói gyakorlat a másik fél közreműködési lehetőségének kizártságát megdönthető törvényi vélelemnek tekinti, amellyel szemben az általános szerződési feltétellel élő fél – a Ptk. indítvány szerinti 209/D. §-a alapján – bizonyíthatja partnere közreműködését az adott szerződéses feltétel kialakításában. Ezért a hivatkozott bírósági döntések – ellenkező bizonyítás hiányában, okirati, valamint tanúbizonyítás eredményeként – az eléjük tárt jogvitában megállapították, hogy az adott szerződéses kikötés a Ptk. 209/C. §-ának hatálya alá tartozik.
A vizsgált 209/D. § alapjául az Irányelv 3. cikk (2) bekezdés harmadik fordulata szolgált. Az Irányelv sajátos védelmi rendszert hozott létre a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatosan, amelynek egyik elemét képezi csupán a hivatkozott bizonyítást könnyítő szabály.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ptkmód. 4. §-a átvette az Irányelv 3. cikk (2) bekezdés első és harmadik fordulatában foglaltakat, a Ptkmód. tartalmában követi az Irányelv rendelkezéseit az általános szerződési feltétel definiálása, és a közreműködést illető megforduló bizonyítási teher kapcsán.
A kifejtettekből megállapítható, hogy a vizsgált és az érintett rendelkezés az egyoldalú érdekérvényesítéssel kapcsolatos visszaélések, egyoldalú előny, egyoldalú hátrány kiküszöbölése, illetve a kiszolgáltatott fogyasztó védelme céljából felállított normarendbe illeszkednek. A jogalkotó céljához igazodóan funkciójuk az, hogy megerősítsék a fogyasztó, illetve az általános szerződési feltételeket támasztó fél partnerének pozícióját. A felállított törvényi vélelem miatt így nem a hátrányos helyzetben lévő fél kényszerül nemleges bizonyításra (azaz annak igazolására, hogy a vitatott szerződési kikötés tartalmának kialakításában nem vehetett részt), hanem az előnyös helyzetű fél terhére esik annak igazolása, hogy szerződéses partnere befolyással bírt az általános szerződési feltételnek minősülő kikötések alakítására. Azok elfogadása tehát a felek közötti egyedi alku eredménye, megfontolt döntésre és nem csupán ismerethiányra, avagy kényszerűségre vezethető vissza.
3. Az Alkotmánybíróság több alkalommal állást foglalt a jog egyértelműsége, és annak alkotmányossági összefüggései tekintetében.
Gyakran hivatkozott határozatában megállapította, hogy „a jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.” [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]
Elvi éllel mutatott rá arra, „(...) hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.” [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]
Az Alkotmánybíróság a jogértelmezéssel összefüggésben a 1263/B/1993. AB határozatában rámutatott arra, hogy alkotmányellenességre csak az a helyzet vezet, ha „(...) a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései olyannyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabály-értelmezés már nem elegendő, s a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság sérelmét idézi elő.” (ABH 1994, 672, 673–674.)
Hasonló következtetésre jutott 534/E/2001. határozatában: „(...) egy jogszabály vagy annak valamely rendelkezése csak akkor tekinthető az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság szerves részét képező jogbiztonság követelményébe ütközőnek, ha megfogalmazása olyannyira homályos, hogy jogalkalmazói értelmezéssel sem tölthető ki tartalommal, vagy határozatlansága lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára.” (ABH 2002, 1283, 1291–1292.)
A jelen ügyben is releváns megállapítása szerint „csak a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jogbiztonságot.” [36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 227–228.]
10/2003. (IV. 3.) AB határozatában az Alkotmánybíróság kifejtette „(...) hogy a jogbiztonságnak része a világos, felismerhetően értelmezhető és egyértelmű normatartalom. A normaszöveg értelmezhetetlenségének, avagy eltérő értelmezést engedő voltának az a következménye, hogy kiszámíthatatlan helyzetet teremt a norma címzettjei számára.” [10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135.]
A fentiek alapján megállapítható, hogy amennyiben a jogszabály megfelel a nyelvi kritériumoknak, és tartalma a jogalkalmazó számára a szövegezéshez hű értelmezés útján megállapítható, úgy nem merülhet fel a jogbiztonság alkotmányos elvének sérelme.
Az indítvány szerinti bizonyítási teher – és az ahhoz kapcsolódó törvényi definíció – megfogalmazása és célja a jogalkalmazás során egyértelműen felismerhető tartalommal bír: amennyiben a Ptk. – korábban hatályos – 209/C. §-a szerinti feltételek fennállnak, azaz a vitatott szerződéses kikötés az egyik fél által személytelenül, általános jelleggel és előzetesen megfogalmazott „általános szerződési feltételnek” minősül, úgy terhére esik annak bizonyítása, hogy szerződéses partnere mindennek ellenére egyedi alku révén befolyással bírt a szerződéses kikötés tartalmának alakítására, így az megfontolt döntése alapján vált a szerződés részévé. A kifejtettek alapján a Ptk. – 2006. március 1. napjáig hatályos, de a felfüggesztett perben alkalmazandó – 209/D. §-a megfogalmazásában kellően egyértelmű magatartási szabály. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2008. január 14.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Trócsányi László s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás