PÜ BH 2006/109
PÜ BH 2006/109
2006.04.01.
Ráépítés akkor valósul meg, ha a ráépítő a saját anyagával épít a más tulajdonában álló vagy a közös tulajdonú ingatlanon – Amennyiben a tulajdonostársak megállapodtak az építkezés költségeinek közös viselésében, ráépítés akkor sem állapítható meg, ha a bekerülési költség végül magasabbnak bizonyult a tervezettnél (Ptk. 137. §).
A felperesek 1997-ben vásárolták meg a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát (amely a kétlakásos ikerház egyik lakásának valamint a garázsnak felel meg); a további 1/2 illetőség tulajdonosa az alperes, lakásában – a perben nem álló – édesanyja lakik.
A lakóépület lapos tetejének beázását követően, 1999. július 19-én az I. rendű felperes és az alperes megállapodást írtak alá, amelyben rögzítették, hogy a tető tervrajz szerinti átépítésének költségei nem oszthatók meg ,,pontosan"; mert a felperesek – akiknek lakrészéhez garázs is tartozik – nagyobb műszaki tartalmú és költségű részt építtettek, emellett a kivitelezésben személyesen is részt vettek. Az alperes a ,,magas tető építésével felmerülő valamennyi költség fedezésére'' 500 000 forintot fizetett meg a felpereseknek. A felperesek a födémig visszabontatták a régi tetőt; betonkoszorút, új tűzfalakat, elválasztó falakat építtettek; elkészíttették az új nyeregtetőt; a garázs felett 31,5 m2 alapterületű ,,télikertet'' és két teraszt alakítottak ki.
A felperesek módosított keresetükben egyrészt megtámadták az 1999. július 19. napján megkötött megállapodást, másrészt annak megállapítását kérték, hogy ráépítés címén további 1/8 illetőség tulajdonjogát megszerezték.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A ráépítéssel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a megkötött megállapodás kizárja a Ptk. 137. § (3) bekezdésének alkalmazását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. A ráépítéssel kapcsolatban az alperes álláspontjával értett egyet és kiemelte: a felek annak ismeretében osztották meg az építkezés költségeit, hogy a felperesek beruházása ,,nagyobb műszaki tartalmú"; az ,,építkezéssel kapcsolatos ellenérték'' meghatározásával viszont kizárták a ráépítés iránti igény érvényesítésének lehetőségét: megállapodásuk miatt (amelyet a II. rendű felperes nem írt alá, azonban ráutaló magatartásával megerősített) a ráépítés jogkövetkezményei nem kerülhetnek alkalmazásra.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, módosított fellebbezési kérelmükkel a ráépítésre vonatkozó keresetük elutasítását sérelmezték. A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét – valójában: annak fellebbezett rendelkezését – és megállapította, hogy a felperesek ráépítés címén 5/100-5/100 illetőség tulajdonjogát szerezték meg; ezzel a tulajdoni hányadok módosultak. Döntését azzal indokolta, hogy az ítélkezési gyakorlat a ráépítés következményeit kiterjesztette arra az esetre is, amikor az építkezés a tulajdonos engedélyével történik, anélkül, hogy a felek a munkák befejezését követő tulajdonjogi helyzetet rendezték volna. Az adott esetben a felek megállapodtak a közös építkezésben, azonban az alperes a költségekből csupán 500 000 forintot vállalt, míg a felperesek jelentős többlet-munkákat végeztek, amelyek kapcsán előállt többletérték nem képezheti az alperes tulajdonát, ugyanakkor a megállapodás (amelyet fellebbezés hiányában érvényesnek kell tekinteni) ,,nem igazol a többlettulajdon keletkezésének lehetőségétől eltérő megegyezést'', így nem zárja ki a ráépítéssel való tulajdonszerzést.
A jogerős ítélet ellen – hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezett részének helybenhagyása végett – az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Fenntartotta érdemi ellenkérelmét és megismételte: az építkezést közös elhatározás és közösen benyújtott kérelem alapján, a költségek közös viselése mellett végezték a felperesek; a megállapodás az építkezés befejezését követő viták elkerülését szolgálta. Amennyiben a ráépítés mégis megvalósult, támadta a másodfokú bíróság számítási módját és kiemelte: a felperesek a kiadások összegét 1 170 373 forintban jelölték meg, ennek fele közel áll a ténylegesen kifizetett 500 000 forinthoz. Végül hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság súlyosan megsértette a reá irányadó eljárási szabályokat.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtottak be.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Ráépítés – akár állt korábban épület a földön, akár nem – akkor valósul meg, ha a ráépítő a saját anyagával épít a más tulajdonában álló vagy – a Legfelsőbb Bíróság PK 7. számú állásfoglalásának iránymutatásai szerint – a közös tulajdont képező ingatlanon; a ráépítésre vonatkozó rendelkezések alkalmazására (a ráépítés további feltételeinek fennállása esetén is) csak akkor kerülhet sor, ha az igényt érvényesítő viselte az építkezés terheit, költségeit.
Az adott esetben azonban az ingatlan tulajdonosai közösen építkeztek. Az I. rendű felperes és az alperes 1999. július 19-én aláírt megállapodása (amelyhez a II. rendű felperes ráutaló magatartással csatlakozott) nem egyszerűen az alperes hozzájárulása a tervezett munkák elvégzéséhez, hanem – az elsőfokú bíróság ítéletében valamint az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett helytálló érvek szerint – a tulajdonostársak megállapodása a közös tulajdonban álló ingatlannak a költségek (nem egyenlő arányú) megosztásával végzett korszerűsítésére, átépítésére. A megállapodás tartalmának helyes értelmezése szerint a tulajdonostársak akkori szándéka közös célú és közös költségű beruházásra irányult, amelyen az sem változtat, hogy a felek a költségek viselését nem a tulajdoni arányoknak megfelelően osztották fel. A közös költségviseléssel végzett építkezés miatt a ráépítés akkor sem állapítható meg, ha a bekerülési költség végül magasabbnak bizonyult a tervezettől. A felek megállapodásban rögzített közös építkezése abban az esetben is kizárttá tenné a ráépítés szabályainak alkalmazását, ha a ráépítés egyébként objektíve megfelelne azoknak – a Legfelsőbb Bíróság PK 7. számú állásfoglalásába foglalt – követelményeknek, amelyek a ráépítő tulajdonszerzését egyébként megalapozzák.
Mivel az adott körülmények között ráépítés címén tulajdonszerzés nem állapítható meg, szükségtelen a ráépítés kapcsán alkalmazott számítási mód helyességének továbbá az egyébként sem ügydöntő súlyú eljárási szabályszegéseknek a vizsgálata.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy az előterjesztő alappal hivatkozott a Pp. 270. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra, a megfelelő határozat meghozatalához szükséges tények pedig az iratokból megállapíthatóak voltak, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését – amely a jogszabályokkal és a PK 7. számú állásfoglalásban kifejtettekkel összhangban áll – helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. I. 20.628/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás