PÜ BH 2006/110
PÜ BH 2006/110
2006.04.01.
Megnyitott közút megfelelősége megállapításának szempontjai útszolgalom alapítása, fennállásának megállapítása és fenntartatása, illetve megszüntetése iránti igény elbírálása esetén [Ptk. 167. §, 177. §; 1988. évi I. tv. 34. §].
A felperes a p.-i M. hrsz.-ú ingatlan tulajdonosa, ezzel az ingatlannal szomszédos a P. hrsz.-ú ingatlan, amelynek tulajdonosai az alperesek.
A felperes ingatlanán 1960 óta tüzéptelep működik, ennek bérlője jelenleg a beavatkozó. Az alperesek az ingatlanukat a helyi önkormányzattól vásárolták meg az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint tehermentesen és annak ismeretében, hogy az önkormányzat a felperes ingatlanának az alperesek részére eladott ingatlanon keresztül történő megközelítését – korábban szívességből engedélyezett átjárási jogként – megvonta.
Az alperesek tehermentes tulajdonjogát a földhivatal 2000. június 21. napján jegyezte be. Ennek az ingatlannak az eladást megelőzően megvont átjárásra történő használata úgy valósult meg, hogy a járművek az ingatlan utcafronti részén található épületek közötti üres területen át jutottak az ingatlanba, majd az udvaron áthaladva érték el a tüzéptelep ott kialakított bejáratát. A bejárati út burkolata murvával lefedett volt, a folyamatos közlekedés során ott kialakult kátyúkat időközönként feltöltötték. A közlekedés biztonsága nem volt kielégítő, mert az Sz. térre történő kikanyarodás esetén a látómezőben lévő épületek miatt a közlekedés balesetveszélyt jelentett, ezen túl a kihajtó járművek komoly mértékben szennyezték az utcafronti gyalogjárda burkolatát, és veszélyeztették a gyalogosközlekedést.
Az Sz. téren továbbhaladva ettől a bejárati lehetőségtől, mintegy 180 lépésre nyílik az X/V. hrsz.-ú, a helyi önkormányzat kezelésébe tartozó közút. Ez a közút jelenleg a két oldalán lévő lakóépületek kiszolgálását látja el, nyomvonala a tüzéptelep kerítéséig vezet. Az út és a kerítés csatlakozásánál korábban megvolt bejárati ajtót a tüzéptelep használója megszüntette. A közút pályaszerkezete nem nagy tengelyterhelésű járművekre méretezett, alapozása és felülete sérülékeny az időjárás és a járművek terhelése folytán bomlásnak indulhat, és ez kátyúsodáshoz vezethet. A tüzéptelep megközelítésének erre a közútra történő átkerülése közlekedésbiztonsági szempontból lényeges javulást eredményezne, mert az Sz. térre való rálátás szabadabb, a gyalogosjárda szennyezése a téren megszűnne, a közúton a forgalom megnövekedése a környezetet nem terhelné jelentős mértékben. A közút a megnövekedő forgalom lebonyolítására a terhelés elviselésére alkalmas, és megfelelő karbantartás mellett ez az alkalmasság fenntartható.
Az alperesek a tulajdonukba került ingatlanon lévő épületet át kívánják alakítani, annak földszinti részén üzleti, vendéglátási, szolgáltatási igényeket kívánnak kielégíteni, míg az emeleten kereskedelmi szálláshelyet szándékoznak létesíteni. Ehhez kapcsolódóan a jelenleg a tüzéptelep megközelítéséhez használt területen parkolóhelyet kívánnak létrehozni elkülönült udvarhasználattal.
Az elsőfokú bíróság a tényállásnak az előzőekben ismertettek szerinti megállapítása mellett a felperes szolgalmi jog alapítására, a P.-i Körjegyzőség a felperest az alperesek ingatlanán történő átjárás megszüntetésére kötelező határozatának megváltoztatására továbbá annak megállapítására irányuló keresetét, amely szerint az ingatlanon való átjárás birtokháborítást nem valósít meg, elutasította.
Megváltoztatta a Z. község jegyzőjének határozatát és megállapította, hogy az I. r. alperes nem követett el birtokháborítást azzal, hogy a részben a tulajdonában lévő P. hrsz. alatti ingatlanon a bejárást akadályozó árokásást végzett.
A döntésének indokolásaként arra utalt, hogy a felperes ingatlanának megközelítése az X/V. hrsz.-ú közúton jelenleg lehetséges. A szolgalmi jogot nem alapozza meg az, hogy a közút esetleg a később megnövekedett forgalom miatt kátyúsodhat, és ez a közút fenntartójának jogszabály által előírt javítási kötelezettsége elvégzéséig a telep megközelítését elnehezítheti. A forgalomnak a közútra átkerülése nem okoz a felperesnek aránytalanul súlyos költséget, a jelenlegi használat az alperesek számára jelent lényeges hátrányt.
A felperes és a beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és ,,megállapította, hogy a p.-i P. hrsz.-ú ingatlan mindenkori birtokosainak terhére a p.-i M. hrsz.-ú ingatlan mindenkori birtokosait az ingatlan megközelítése céljából gyalogos és 4 méter szélességben gépjárművel történő átjárási szolgalmi jog illeti meg'' a szakértő által kijelölt nyomvonalon. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 30 napon belül 1 750 000 Ft értékkiegyenlítést és a földhivatalt a változási vázrajznak megfelelő átjárási szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére azzal kereste meg, hogy a bejegyzés az értékkiegyenlítés kifizetésének igazolását követően teljesíthető.
A P.-i Körjegyzőség határozatát az elsőfokú ítélet megváltoztatásával ugyancsak megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes nem követett el birtokháborítást, az alperesek ingatlanának átjárással történő igénybevételével. Egyidejűleg a Z. község jegyzője határozatának megváltoztatására irányuló viszontkereseti kérelmet elutasítva hatályában fenntartotta a jegyzőnek az I. r. alperes által elkövetett birtokháborítást megállapító rendelkezését, amelyet a részben a tulajdonában lévő ingatlanon folytatott árokásással valósított meg.
A másodfokú bíróság a megváltoztató rendelkezését azzal indokolta, hogy ténymegállapítása szerint a felperes ingatlana érintkezik ugyan közúttal, de az a tüzép forgalmának lebonyolítására nem megfelelő, mert a kiépítése a mintegy 7-10 méterrel a tüzép kerítése előtt megszakad és nagyobb súlyú gépjárművek közlekedésére egészében alkalmatlan. Emiatt a közút kezelője a 1,5 tonna össztömeget meghaladó tömegű gépjárművekre a súlykorlátozást folyamatba tette. A forgalomkorlátozás elrendelése és ennek jelzőtáblával történő biztosítása megtörtént.
A bizonyítékok mérlegelése körében M. L. forgalomtechnikai igazságügyi szakértőnek a X/V.-és közút alkalmasságát megállapító szakvéleményével szemben dr. P. I. ingatlanforgalmi szakértő megállapítását fogadta el a szakvélemények ütköztetését követően a döntése alapjául. M. L. szakvéleményét aggályosnak vélte, mert a forgalomtechnikai szakértő elsősorban a közlekedés biztonságát és a terep belső úthálózatát vette figyelembe a véleményének kialakításánál, továbbá azt, hogy a magántulajdont – lehetőség szerint – védeni kell. A másodfokú bíróság a szakvéleményt önmagában ellentmondásosnak minősítette azért, mert – kiemelése szerint – ,,egyrészt elismeri, hogy a X/V.-és közút mellett nincs járda, veszélyt jelző táblákat kellene kihelyezni, mégis ezt a megoldást találja kevésbé balesetveszélyesnek, mint azt a megoldást, amely már több mint 40 éve zavartalanul működik.''
A beszerzett szakértői vélemény elfogadásával megállapította, hogy az útszolgalom alapítása esetén az alperesek ingatlanának forgalmi értéke 1 750 000 Ft-tat csökken, ezért a szolgalmi jog alapítását illetve annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzését ennek az értékcsökkenésnek a megfizetésétől tette függővé. Az összegszerűség megállapításánál azt vette figyelembe, hogy a szolgalmi jog gyakorlása a főépület rendeltetésszerű használhatóságát nem zárja ki. A hasznosítás tervezett kibővítésének azonban akadálya lehet.
A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatása és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt. Másodlagos kérelmük a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésre irányult.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. Az nem volt vitás a másodfokú eljárás eredményeként a perben, hogy a felperes ingatlanának mindenkori birtokosai javára az alperesek ingatlanának terhére az átjárási szolgalom elbirtoklással történő megszerzésének megállapítására jogszabályi lehetőség nincs.
Ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott a perben elbírálandó kérdés az volt, hogy a p.-i X/V hrsz.-ú közútként nyilvántartott ingatlan a felperes ingatlanának megközelítéséhez megfelelőnek minősíthető-e. Ha ugyanis az X/V.-es közút a felperes ingatlanának megközelítéséhez megfelelő, a felperesnek a szükségképpeni út jogintézményre alapított keresete nem megalapozott. Ennek a kérdésnek a megválaszolása egyben eldönti az egyéb kereseti kérelmek megalapozott voltát is, mert ha a közút megfelelő az alperesek ingatlanának használata birtokháborítással jár az I. r. alperes által végzett árokásás viszont nem valósít meg birtokháborítást.
Ebben körben helyesen emelte ki az elsőfokú bíróság azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság által irányított bírói gyakorlat szerint a közút akkor nem megfelelő, ha azon a jogosult ingatlanának megközelítése lehetetlen, vagy rendkívüli nehézséggel járna, így a használata a szolgalmi út biztosításának igénylőjétől a közfelfogás szerint sem várható el. A megfelelő szó a közút minőségét jelzi és az átjárási jog alapítás, illetve a tűrési kötelezettség megállapítás célja az ingatlan rendeltetésszerű használatának biztosítása, nem pedig az átjárási jog alapítását kérő személyi körülményeiből fakadó igényeinek kényelmi szempontok szerinti kielégítése.
Az az ingatlan-nyilvántartási térképek alapján a szakértői véleményekből egyértelműen megállapítható tény, hogy a perbeli X/V.-és önkormányzati közút a felperes ingatlanának a kerítéséig vezet. Nem lehet kétséges, hogy ennek az útnak a kialakítása az ingatlan-nyilvántartási térkép szerinti teljes nyomvonalon megtörtént, mert ha abból a felperes ingatlanáig vezető szakaszon 7 méter tényleges kialakítására nem került volna sor, az esetben teljesen életszerűtlen, hogy ezt a megrendelő átvette volna és a különböző engedélyezési eljárásokat követően rendelkezett volna az elkészült út nyomvonalának az ingatlan-nyilvántartási térképen történő, a felperes kerítéséig tartó feltüntetéséről.
Abból kell tehát kiindulni, hogy a felperes ingatlana az ingatlan-nyilvántartási feltüntetésnek megfelelően az X/V.-es közúttal közvetlenül érintkezik. Ha ennek bizonyos szakasza időközben megrongálódott az a közúttal való érintkezés tényén nem változtat.
A közút megfelelősségének kérdése a kialakult gyakorlatnak megfelelően annak alapján dönthető el, hogy a jogosult ingatlanának megközelítése lehetséges-e vagy azon a közlekedés legalább az év egy részében lehetetlen illetve úgy megnehezül, hogy a használata a jogosulttól nem várható el.
A megfelelősség elbírálásánál nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a közút kezelőjeként az önkormányzat rövid idő leforgása alatt két egymással teljesen ellentétes véleményt bocsátott a bíróság rendelkezésére. A másodfokú bíróság eljárása során Pf. 29. szám alatt csatolt tájékoztatás szerint az X/V. hrsz.-ú út az önkormányzat tulajdonában és kezelésében áll, ez a térképpel megegyezően a tüzép kerítéséig vezet illetve az önkormányzati szolgálati lakások felé jelent bejárati lehetőséget. ,,Mivel a tüzép kerítéséig az említett közterület útként szerepel így az bárki által szabadon használható külön semmilyen kialakítására nincs szükség''.
Ezzel szemben a Pf. 31. sorszámú átiratában az önkormányzat azt közölte, hogy ,,az X/V. hrsz.-ú út a tüzép forgalmának lebonyolítására nem alkalmas, legfeljebb 1,5 tonna össztömeget meghaladó tömegű gépjárművekre a súlykorlátozást folyamatba tette és nem áll szándékában az utat a jövőben nagyobb összsúlyú gépjárművek részére alkalmassá tenni''.
A másodfokú bíróság az utóbbi átiratra figyelemmel újból megnyitott tárgyalás eredményeként nem tartotta szükségesnek az ellentét feloldása érdekében az önkormányzat nyilatkozatának beszerzését, illetve az utak minősítésére véleményezi jogkörrel rendelkező közlekedési felügyelet megkeresését annak a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény végrehajtására kiadott 30/1988. (IV. 21.) MT rendeletben biztosított jogkörében adandó közlésére, hogy a súlykorlátozás elrendelése jogszerűnek és véglegesnek tekinthető-e.
Tévedett a másodfokú bíróság akkor is, amikor a közút megfelelősségének vizsgálata körében M. L. forgalomtechnikai szakértő szakvéleményével szemben az ennek a kérdésnek az eldöntésében igazolt szakismerettel nem rendelkező dr. P. I. ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményét fogadta el. Abban az esetben ugyanis, ha az adott kérdésben kompetenciával rendelkező forgalomtechnikai szakértő véleményével kapcsolatban aggályai merültek fel, akkor a Pp. 182. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglaltak szerint kellett volna eljárnia. Nem vehetett volna figyelembe olyan egészen más tulajdoni viszonyok között folytatott szívességi használatot, amelyről az ehhez megkívánt szakértelemmel rendelkező szakértő fokozott balesetveszélyességet állapított meg, szemben a közút igénybevételével, amely a jelenlegi állapotában a szakértő véleménye szerint alkalmas a tüzéptelep forgalmának a lebonyolítására.
Nem lehet kétséges az, hogy a közút megfelelőségénél a döntés meghozatalakori alkalmasságot kell és lehet figyelembe venni, ugyanis a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 33. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a helyi közút kezelőjének minősülő önkormányzat a törvény 34. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles gondoskodni arról, hogy a közút, a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen. A (2) bekezdés szerint a közút kezelőjének a forgalmi rendet – a forgalmi körülmények vagy a baleseti helyzet jelentősebb változása esetén, de legalább ötévenként – felül kell vizsgálnia és, ha szükséges módosítania kell. A közlekedési hatóság – a közlekedés biztonságát sértő, vagy veszélyeztető helyzet megszüntetése érdekében – kezdeményezheti a forgalomszabályozás módosítását, vagy a közút kezelőjét a forgalmi rend felülvizsgálatára kötelezheti.
Ez a rendelkezés tehát azt jelenti, hogy a közút kezelőjének kötelessége a közút megfelelő színvonalának fenntartása az általa kialakított forgalmi rend felülvizsgálatát pedig a közlekedési hatóság a kezelővel szemben elrendelheti (ez értelemszerűen vonatkozik a súlykorlátozás önkormányzati elrendelésére is).
A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság a tényállás további kiegészítése és ennek érdekében a szükséges bizonyítás lefolytatása hiányában nem volt abban a helyzetben, hogy a szolgalmi jog alapítása kérdésében megalapozott döntést hozzon és állást foglaljon a birtokháborítási kérelmek tárgyában hozott jegyzői illetőleg körjegyzői határozatok felülvizsgálata kérdésében.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. I. 20.701/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás