PÜ BH 2006/112
PÜ BH 2006/112
2006.04.01.
A nagyszülőnek a tanulmányait folytató nagykorú gyermekkel (unokájával) szembeni tartási kötelezettsége megállapításának szempontjai (Csjt. 60. §, 64. §, 66. §).
A felperes és S. Zs. házasságából 1982. október 7-én E. nevű gyermekük született, aki a házastársak válása után a felperes gondozásában maradt. A jelen per alperesei az apai nagyszülők.
A nagykorú gyermek nappali tagozaton felsőfokú tanulmányokat végez, saját jövedelme nincs. Az apa a bíróság jogerős ítélete alapján havi 20 000 forint tartásdíjat fizet a felperesnek E. tartására.
A felperes nem áll munkaviszonyban, jövedelme – előadása szerint – a fenti tartásdíjból, a második házasságból született kiskorú gyermek utáni tartásdíjból, házastársi tartásdíjból, családi pótlékból és nevelési segélyből tevődik össze, megélhetését nyugdíjas édesanyja támogatja. A felperes tulajdonában áll a B. város, N. utca Z. szám alatti nagy értékű, többlakásos házas ingatlan, melyet édesanyja haszonélvezeti joga terhel. Ebben az ingatlanban a felperes két gyermekével egy 86 m2 alapterületű lakás kizárólagos használója, ezzel kapcsolatban havi 35-40 000 forint rezsiköltséget visel.
A felperes felemelt keresetében a Csjt. 60. §-ára alapítottan kérte, hogy a bíróság az alpereseket hat hónapra visszamenőleg és a jövőre nézve havi 40 000 forint tartásdíjban marasztalja, mert nagykorú gyermeke megélhetését a saját anyagi helyzete és az apa által fizetett gyermektartásdíj nem fedezi, az alperesi nagyszülők pedig a tartás kiegészítéséhez szükséges jövedelemmel rendelkeznek.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy nyugdíjuk nem haladja meg a szokásos életvitelükhöz szükséges kiadások mértékét, egyebekben pedig a Csjt. 66. §-ának (1) bekezdése értelmében a szülők által teljesített tartás mellett őket tartásdíj fizetési kötelezettség nem terheli.
A bíróság által lefolytatott bizonyítás adatai szerint a kereset beadásakor az I. r. alperes 87 545 forint, a II. r. alperes 60 528 forint nyugdíjban részesült, a nyugdíjuk összege 2004. február 1-jétől 100 000, illetve 65 757 forintra emelkedett. Az I. r. alperes a jövedelmét 2004. január 1-jéig nyugdíjas munkavállalóként havi 30 000 forint körüli összeggel egészítette ki. Az alperesek a II. r. alperes tulajdonában álló 108 m2 alapterületű házas ingatlanban laknak, személygépkocsival rendelkeznek, fiúkat, a perbeli gyermek apját anyagilag támogatják. A bíróság előtt felmutatott okiratok szerint jelenlegi életvitelük mellett a rezsiköltségük az évszaktól függően átlagosan havi 60-80 000 forintot tesz ki, ezen felül havi 10-15 000 forintot meghaladó gyógyszerkiadással kell számolniuk.
A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a Csjt. 61. §-ának (3) bekezdése alapján a tartás sorrendjében a szülők tartási kötelezettsége a nagyszülőket megelőzi, mivel az a rokon, amelyik a tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb áll, a tartás kötelezettségében a távolabbit megelőzi. A perbeli esetben nem kétséges, hogy a gyermek tartására a szülők kötelesek, akik közül a felperes a gyermeket a saját háztartásában eltartva, az alperesek fia pedig pénzben, a bíróság által havi 20 000 forint összegben meghatározott gyermektartásdíj teljesítésével tesz eleget tartási kötelezettségének, ezért a nagyszülőknek a gyermek felé tartási kötelezettségük nincs.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben arra hivatkozott, hogy ő mint szülő a nagykorú gyermek tartásához pénzben nem tud hozzájárulni, ezért a Csjt. 64. §-ának (3) bekezdése szerint a megfelelő anyagi helyzetben lévő alperesek kötelesek a gyermek számára szükséges tartást szolgáltatni.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi indokok szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elsősorban arra mutat rá, hogy az ügyben a Csjt. 64. §-a (3) bekezdésének sérelme azért nem valósult meg, mert az alpereseket törvényes tartási kötelezettség más személlyel szemben nem terheli, tehát a tartásra jogosultság sorrendje az ügyben szóba sem jöhet. Ezért a felülvizsgálati kérelmet az abban megjelölt másik szempont szerint, az alperesek tartási kötelezettségének a perbeli gyermekkel szembeni fennállása oldaláról bírálta el.
Az alperesek nem vitatták a felperes előadását arra nézve, hogy nagykorú unokájuk az életpályára előkészítő tanulmányokat folytat, ezért tartásra a Csjt. 60. § (2) bekezdése alapján rászorul. A bíróság jogerős ítéletében helyesen mutatott rá arra, hogy a tartási kötelezettség sorrendjében a Csjt. 61. §-ának (3) bekezdése szerint az a rokon, amelyik a tartásra jogosulthoz a leszármazás sorrendjében közelebb áll – jelen esetben a szülők – a tartási kötelezettségben távolabbi nagyszülőket megelőzi. Tévedett azonban akkor, amikor a tartási kötelezettség szabályozásának rendszerében figyelmen kívül hagyta a Csjt. 66. §-át.
A Csjt. 66. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy nem köteles mást eltartani, aki ezáltal a saját szükséges tartását veszélyezteti, e szabály alól a törvény kivételt tehet. A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy ha a tartásra köteles ez alól mentesül, a ráeső tartás a vele egy sorban álló kötelezettre, ilyenek hiányában pedig a sorban utána következő kötelezettekre hárul.
A (2) bekezdésben írt, a tartásdíj fizetés alóli mentesülés azonban lehet részleges és teljes. Részleges akkor, ha a kötelezett teljesítőképessége folytán a jogosult tényleges szükségleteinek fedezésére csak részben képes. Ebben az esetben a jogosult szükségleteinek teljes kielégítése érdekében a kötelezettel egy sorban álló többi kötelezett az egyébként rájutó kötelezettségnél nagyobb arányban kénytelen a tartást teljesíteni; ha pedig egy sorban kötelezett nincs, illetőleg az általuk nyújtott tartás nem elégséges, a sorban következő kötelezett köteles a hiányzó tartást pótolni. Ez tehát azt jelenti, hogy ha a gyermek szülei tartási kötelezettségüket teljesítik ugyan, de a teherbíró képességük szerint nyújtott tartás a gyermek indokolt szükségleteinek kielégítéséhez nem elegendő, a tartás kötelezetti sorrendjében a szülők után következő nagyszülők tartásdíj fizetési kötelezettsége fennáll. Az ekként soron következő kötelezettekre szintén vonatkozik a Csjt. 63. §-ának (1) bekezdése, mely kimondja, hogy több egy sorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg.
Ebből az következik, hogy a szülők részbeni teljesítőképessége esetén a rangsorban utánuk következő mindkét nagyszülői ág kötelezetté válhat, és annak ellenére, hogy a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében írt kérelemhez kötöttség elve mellett marasztalásra azzal szemben van lehetőség, aki ellen a per megindult, a Csjt. 63. §-ának (1) bekezdése szerinti arányosság érvényesülése érdekében a bíróságnak mindkét nagyszülői oldal teljesítőképességét vizsgálnia kell.
Az adott ügyben az apa által fizetendő tartásdíj mértékét külön perben hozott jogerős bírói ítélet határozta meg, ami a kötelezettség terjedelmét illetően ebben az eljárásban is irányadó.
A Fővárosi Munkaügyi Központ 2004. szeptember 29-én kiállított igazolása szerint a felperes 2001. január 8-ától folyamatosan munkanélküli, számára megfelelő állást biztosítani nem tudnak. A tulajdonában álló nagy értékű ingatlan közvetlen hasznosítására az azt terhelő haszonélvezeti jog folytán nincs lehetősége, az abból származó előnye, hogy az ingatlanban a gyermekeivel együtt lakhatása ingyenesen és megfelelő színvonalon megoldott. Az anya a gyermek tartását saját háztartásában, természetben szolgáltatja, ebben a körben azonban csak a lakáshasználatot és a közös étkezéseket tudja számára biztosítani, ennél többre – saját anyagi forrásainak hiányában – nem is kötelezhető.
A fentiekből megállapítható, hogy a nagykorú gyermek szükségleteit a tartásban elsősorban köteles szülők csak a létfenntartás legalsó határán képesek biztosítani. A megfelelő, szükséges tartás elérése érdekében ezért vizsgálni kell a nagyszülőknek a Csjt. 66. §-ának (1)–(2) bekezdése szerinti kiegészítő tartásdíj fizetési kötelezettségét megalapozó valamennyi körülményt mind a jogosult, mind pedig a kötelezettek szempontjából.
A másodfokú bíróság a kifejtettektől a jogalap tekintetében eltérő jogi álláspontja folytán nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy az alpereseknek a jogszabály alapján rájuk háruló tartási kötelezettségüket milyen mértékben kell teljesíteniük és az ennek megállapításához szükséges adatok is csak részben állanak rendelkezésre.
Az elsőfokú bíróság az alperesek jövedelmi, vagyoni viszonyait lényegében feltárta, a tartásra jogosult nagykorú gyermek körülményei azonban tisztázatlanok maradtak. A felperes személyes előadása mellett iskolalátogatási igazolást kell beszerezni arra nézve, hogy a gyermek a felsőfokú tanulmányait mikortól meddig végzi, továbbá vizsgálni kell, hogy a gyermek az egyetem részéről valóban nem részesül-e semmiféle szociális vagy tanulmányi támogatásban. Amennyiben ez valónak bizonyul, további bizonyítást igényel ennek az oka, ugyanis a Legfelsőbb Bíróság módosított XXIX. számú Polgári Elvi Döntésének indokolása is megfogalmazza azt az elvárást, hogy a felsőfokú tanulmányok végzése a gyermekre is kötelezettségeket ró, nevezetesen a tanulmányait köteles a tőle elvárható legjobb eredménnyel végezni annak érdekében is, hogy a jogszabályban biztosított kedvezményeket kiérdemelje, s ezzel a szülő (nagyszülő) tartási terheit enyhítse. A gyermeknek az ezzel kapcsolatos felróható magatartását a terhére figyelembe kell venni, és az nemcsak a tartásdíj összegének a megállapítására hathat ki csökkentőleg, hanem adott esetben a tartási kötelezettség mellőzéséhez is vezethet.
Ezen túlmenően a felperes munkanélküliségének formális igazolása mellett további bizonyítást kell lefolytatni arra nézve, hogy a felperes a megélhetését ténylegesen milyen forrásokból biztosítja, mivel a bevallott jövedelme az általa megjelölt rezsiköltségek kifizetése után nem tekinthető olyan reálisan elfogadható összegnek, mely alkalmas lenne három személy minimális ellátására. Ezzel összefüggésben nem mellőzhető az anyai nagyszülő anyagi helyzetének feltárása sem.
A nagyszülők tartási kötelezettségével kapcsolatban azonban irányadó, hogy ők a tartás teljesítésével a saját szükségleteiknek lényeges megszorítására nem kötelezhetők. A nyugdíjas nagyszülőknek ugyanis számítaniuk kell egyrészt arra, hogy a nyugellátáson felül többletjövedelem szerzésére általában nem lesznek képesek, másrész idősebb korukra tekintettel indokolt kiadásaik nagyobbak lehetnek és részükről bizonyos pénzbeni tartalék képzése az önálló életvitelük későbbi biztosítása érdekében méltánylandó módon célszerű és indokolt.
Mivel az eljárt bíróságok a fenti szempontok figyelmen kívül hagyásával az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértően határoztak, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. II. 22.199/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás