PÜ BH 2006/113
PÜ BH 2006/113
2006.04.01.
Az állatgyógyászati terméket forgalmazó terhére nem állapítható meg a szabadalombitorlás, ha készítményét nem a szabadalom igénypontjában megjelölt állatoknak – nem a szabadalom igénypontjában megjelölt – betegsége javallatával forgalmazza [1969. évi II. tv. 26. §; 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM r. 6/A. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság részítéletében megállapította, hogy az alperes a G. E. elnevezésű, különféle kiszerelésű és töménységű orális oldatok 1992. szeptember 10-étől történő behozatalával és forgalmazásával bitorolja a felperes c. lajstromszámú szabadalmát. Kötelezte az alperest e jogsértő tevékenység abbahagyására és arra, hogy attól a jövőben is tartózkodjék. Elrendelte a G. E. 10%-os, 1 literes orális oldatának, a G. E. 10%-os, 100 ml-es orális oldatának, a G. E. 0,5%-os 100 ml-es, adagoló pumpával ellátott, orális oldatának és a G. E. utántöltő 0,5%-os 1 literes orális oldatának az alperes székhelyén és telephelyein fellelhető mennyiségeinek lefoglalását. Feljogosította a felperest, hogy az alperes költségén egész oldalas hirdetés formájában megjelentesse az ítélet rendelkező részét az Állatorvosi Kamarai Hírek, a Magyar Állatorvosok Lapja és a Magyar Mezőgazdaság című szaklapokban. A felperesnek az adatok szolgáltatására irányuló keresetét elutasította. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy a bitorolt c. lajstromszámú szabadalom tárgya (helyesen) ,,Eljárás antibakteriális hatású, szárnyasok ivóvizébe keverhető premixek előállítására''.
A jogerős részítélet indokolása szerint a felperes a jogosultja a c. lajstromszámú ,,Eljárás antibakteriális hatású, szárnyasok ivóvizébe keverhető premixek előállítására'' című, 1985. július 24-ei elsőbbségű szabadalomnak. A szabadalom oltalmi körét a Magyar Szabadalmi Hivatal megsemmisítési eljárásban korlátozta. Eszerint a szabadalom igénypontja a következő: ,,Eljárás antibakteriális hatású, szárnyasok ivóvizébe keverhető premixek és/vagy koncentrátumok előállítására, azzal jellemezve, hogy az ismert módon előállított enrofloxacint vagy állatgyógyászatilag elfogadható sóit a készítmények előállításánál szokásosan használt hordozó és/vagy segédanyagokkal 0,01% – 20 t% mennyiségben összekeverve szárnyasok ivóvizében oldható mycoplasma ellenes hatású premix-szé vagy koncentrátummá alakítjuk''.
Az alperes spanyol gyártótól származó, különféle kiszerelésű G. E. elnevezésű, enrofloxacin hatóanyagot tartalmazó állatgyógyászati készítményeket importál és forgalmaz. A felperes keresete szerint ez a gyógyszer a c. lajstromszámú szabadalom oltalmi körébe esik, mert hatóanyaga folytán szárnyasok ivóvizéhez adagolva mycoplasma ellenes hatást fejt ki. Miután a gyógyszer felhasználására a felperes az alperesnek engedélyt nem adott, ezért annak behozatalával és forgalmazásával az alperes szabadalombitorlást követett el.
Az eljárt bíróságok az alperes védekezése folytán a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló, korábban hatályban volt és a perbeli jogvitában még alkalmazandó 1969. évi II. tv. (Szt.) 26. és 13. §-a, illetve a 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM együttes rendelet (Vr.) 6/A. §-ának (1) bekezdése alapján vizsgálták, hogy a G. E. gyógyszer behozatalával és forgalmazásával az alperes szabadalombitorlást követett-e el, mert a felperestől a hasznosításra engedélyt, nem vitásan, nem kapott.
A jogerős részítélet indokolása szerint a c. lajstromszámú szabadalommal kapcsolatos megsemmisítési eljárás eredményeként hatályban maradt (korlátozott) szabadalmi igénypont az enrofloxacin nevű hatóanyagnak az előállítására nem vonatkozik, az előállítási mód még részben sem tárgya a felperes találmányának. Ezért annak nem tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes által forgalmazott gyógyszernek ezt a hatóanyagát milyen módon állítják elő. A találmány lényege ugyanis az enrofloxacint tartalmazó premix vagy koncentrátum mycoplasmák elleni hatásában, e hatás felismerésében rejlik. Mindezek a jellemzők az alperes által forgalmazott gyógyszerben megvalósulnak, ezért engedély hiányában az alperes szabadalombitorlást követett el azzal, hogy a gyógyszert külföldről behozta és belföldön forgalmazta. A jogerős részítélet annak nem tulajdonított ügydöntő jelentőséget, hogy az alperes a megsemmisítési eljárás jogerős befejeződését követően készítményein a mycoplasma ellenes hatást esetleg már nem tünteti fel, mert korábban az alperes e hatás javallata mellett forgalmazott, tehát a gyógyszer így vált ismertté, másrészt az oltalmazott hatás attól függetlenül érvényesül a gyógyszerben, hogy azt a készítményen feltüntetik-e. Miután a készítmény az oltalmazott hatással rendelkezik, ezért abban a találmány is megtestesül. Ennek megfelelően a jogerős részítélet az Szt. 26. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján az alperes terhére a szabadalombitorlást egyrészt megállapította, másrészt a felperes által igényelt objektív szankciókat alkalmazta.
A jogerős részítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének az elutasítását. Általánosságban is vitatva a terhére rótt jogsértést és az amiatt alkalmazott jogkövetkezményeket, konkrétan arra hivatkozott, hogy azokkal a készítményekkel, amelyeket szárnyasokon kívül egyéb háziállatok, így sertések gyógykezelésére is ajánl, illetve azokkal a készítményekkel, amelyek a szárnyasok mycoplasma elleni gyógykezelésre vonatkozó ajánlást nem tartalmaznak, nem követ el szabadalombitorlást, mert a szabadalom igénypontjában meghatározott jellemzőket nem valósítja meg. A jogerős részítélet ezért a szabadalmi igénypont kiterjesztő értelmezésével, jogszabálysértően jutott arra a következtetésre, hogy az alperes által forgalmazott gyógyszer – hatóanyaga folytán – a szabadalom oltalmi körébe tartozik akkor is, ha azt mycoplasma elleni gyógykezelésre nem ajánlja, illetve, ha szárnyasokon kívül egyéb állatok gyógykezelésére szánja.
A felperes elsődlegesen a jogerős részítélet hatályban való fenntartását kérte, másodlagosan azonban nem ellenezte a részbeni hatályon kívül helyezését, és a lefoglalás mellőzését az adagoló pumpával ellátott és az utántöltővel forgalmazott két készítmény tekintetében, amelyeket nem szárnyasok gyógykezelésére alkalmaznak. Ezt meghaladóan azonban a jogerős részítélet hatályban való fenntartását kérte, arra hivatkozva, hogy a gyógyszernek szárnyasok részére történő javallata akkor is bitorolást valósít meg, ha a mycoplasma ellenes hatást az alperes kifejezetten nem tünteti fel. Nem vitatta azonban, hogy a szárnyasokon kívül egyéb háziállatok, így sertések gyógykezelésére történő javallat nem valósít meg szabadalombitorlást, mert ezek az állatok kívül esnek a szabadalom oltalmi körén. Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy az alperes csak a hatósági engedélynek megfelelően forgalmazhatja a gyógyszert.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos. A felperes keresete alapján a perben eldöntendő kérdés az volt, hogy az alperes a G. E. elnevezésű állatgyógyászati készítmény külföldről történt behozatalával és belföldi forgalmazásával a felperes c. lajstromszámú szabadalmába ütköző tevékenységet folytatott-e, jogosulatlanul hasznosította-e az oltalom alatt álló találmányt [Szt. 26. § (1) bekezdés].
E kérdés megválaszolása mellőzhetetlen feladatává tette az eljárt bíróságoknak, hogy értelmezzék a szabadalmi oltalom terjedelmét, tárják fel az alperes által forgalmazott gyógyszer tulajdonságait, majd azokat egybevetve foglaljanak állást abban a vitás kérdésben, hogy a gyógyszerben megvalósult-e a találmány.
Az Szt. 13. §-a szerint a szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok [41. § (2) bek.] határozzák meg. Az igénypontokat csak a leírás és a rajzok alapján szabad értelmezni. A Vr. 6/A. §-ának (1) bekezdése alapján a szabadalmi oltalom az olyan termékre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul.
A jogerős részítélet helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a megsemmisítési eljárás eredményeként korlátozott szabadalom tárgya nem az enrofloxacin nevű hatóanyag előállítása, hanem az azt tartalmazó premix vagy koncentrátum mycoplasma elleni hatása. Ez a hatás azonban – a jogerős részítélet álláspontjától eltérően – nem általában, hanem csak a szárnyasok ivóvizében oldandóan élvez szabadalmi védelmet. A találmánynak a korlátozott szabadalom igénypontjából következő lényegi jellemzője tehát a szárnyasok ivóvizében oldott enrofloxacinnak a mycoplasma ellenes hatása.
Az alperes által importált állatgyógyászati termékről a per adatai alapján annyi ismert, hogy enrofloxacin hatóanyagot tartalmaz, amelyet az alperes többféle kiszerelésben, többféle használati utasítással (javallattal) forgalmaz Magyarországon. Nem kétséges azonban, hogy az alperes a terméket szárnyasok ivóvizében oldandóan mycoplasma elleni gyógykezelésre is ajánlotta.
A jogerős részítélet ezért helytállóan állapította meg, hogy az alperes az önmagában ismert módon előállított enrofloxacin hatóanyagot tartalmazó gyógyszernek a szabadalom igénypontja jellemző részében meghatározott módon, szárnyasok mycoplasmák által okozott megbetegedéseinek gyógyítására való ajánlása melletti forgalmazásával a találmányt hasznosította. Miután erre engedélye a szabadalom jogosultjától nem volt, ezért az Szt. 26. § (1) bekezdése szerint bitorolta a felperes szabadalmát. Az ilyen módon való forgalmazás miatt megállapított jogsértés elkövetését ezért az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul vitatta.
A per meg nem cáfolt adatai szerint az enrofloxacin hatóanyagot tartalmazó gyógyszer nem csak a mycoplasma, hanem más baktérium által okozott betegség kezelésére is alkalmas és nem csak szárnyasok, de más állatok gyógykezelésére is szolgál. Helytállóan hivatkozott ezért a felülvizsgálati kérelmében arra az alperes, hogy azzal a magatartásával, amellyel a perbeli gyógyászati készítményeit kizárólag szárnyasok bakteriális eredetű megbetegedéseinek gyógyítására és nem mycoplasmózis ellen javallja, illetve amikor a készítményeit nem szárnyasok, hanem egyéb háziállatok, így pl. sertés bakteriális eredetű, vagy mycoplasmás megbetegedésének gyógyítására ajánlja, nem valósít meg szabadalombitorlást. A hasznosításnak ebben a módjában ugyanis a szabadalom igénypontjának összes jellemzője nem valósul meg.
Az eljárt bíróságok az alperesnek ezt az érvelését azért nem fogadták el, mert az enrofloxacint tartalmazó gyógyszer attól függetlenül magában hordozza a mycoplasma ellenes gyógyhatást, hogy azt a készítmény forgalmazója feltünteti-e.
A jogerős részítéletnek ez a megállapítása – bár ténybelileg helyes – a szabadalombitorlás megállapítására önmagában nem ad lehetőséget. Az enrofloxacin hatóanyagot tartalmazó koncentrátumnak mycoplasma ellenes hatása ugyanis nem a szabadalom által ismertetett műszaki megoldásnak a következménye. Azzal a hatással a készítmény attól függetlenül rendelkezik, hogy azt esetleg a szabadalom elsőbbségi időpontját megelőzően nem ismerték fel. A szabadalmi védettséget tehát nem önmagában a korábban is ismert konkrét hatóanyag, illetve annak elkészítésére vonatkozó eljárás, hanem az a felismerés biztosította, hogy meghatározott állatok, mégpedig szárnyasok meghatározott betegsége, a mycoplasmózis gyógyítására is alkalmas. Ebből következően a gyógyszert forgalmazó részéről a szabadalom tárgyának hasznosítása nem azáltal valósul meg, hogy az enrofloxacin hatóanyaggal előállított terméket értékesíti, hanem azáltal, hogy e termékét kifejezetten szárnyasok mycoplasma miatti megbetegedésének gyógyítására javasolja. Miután a szabadalmi oltalom lényegét a szárnyasok esetében elérhető mycoplasma ellenes hatás jelenti, ezért bármelyik jellemző elhagyása mentesíti a forgalmazót a szabadalombitorlás alól, mert az ilyen módon történő hasznosításnál az igénypont összes jellemzőjének megvalósulása nem állapítható meg.
A felülvizsgálati eljárásban a felperes sem vitatta, hogy a gyógyszernek sertésekre történő javallata szabadalombitorlást nem valósít meg, mert a szabadalom a szárnyasok gyógykezelésére vonatkozik. A mycoplasma ellenes hatás azonban az érintett alanyi kör, a szárnyasok mellett a szabadalom igénypontjának másik, ugyanolyan lényegi jellemzője, amely nem valamely műszaki megvalósítás következménye, hanem az egyébként védelem alatt nem álló hatóanyag utóbb felismert tulajdonsága. Miután a perbeli szabadalom egy ismert hatóanyag által kiváltott hatást véd, ennélfogva a találmány hasznosítása is csak akkor állapítható meg, ha az ismert készítmény célzottan a védett hatás elérését szolgálja.
A gyógyszer, ezen belül az állatgyógyászati készítmény forgalmazása sajátos, hatósági engedélyhez kötött tevékenység. Ennek során a gyógyszert forgalmazó a jóváhagyott használati utasításnak megfelelően köteles a terméken feltüntetni, hogy a gyógyhatású készítményt milyen állatok, milyen megbetegedéseinek gyógyítására ajánlja (javallja). [36/2002. (IV. 29.) FVM r. 7. § (4) bekezdés, 12. § (2) bekezdés; 88/2004. (V. 15.) FVM r. 59. §]. A gyógyszer és gyógyhatású készítmény rendeltetésszerű használatának ezért kizárólag az minősül, ha a terméket a javallatának megfelelően használják. Ezért az alperes a szabadalom igénypontjának összes jellemzőjét kimerítő módon nem hasznosítja a találmányt, ha a termékét nem szárnyasok gyógykezelésére vagy szárnyasokon belül, nem mycoplasma megbetegedésének gyógyítására ajánlja és a hatósági engedélyt is – szükség esetén – erre korlátozza. Ez azért is lehetséges, mert a perben az nem volt vitás, hogy a készítmény a szárnyasokat fertőző egyéb baktériumok által okozott betegségek gyógyítására is alkalmas. Emiatt nincs jelentősége annak, hogy az alperes a termékeit hosszú éveken keresztül úgy forgalmazta, hogy annak mycoplasma ellenes hatása az állatgyógyászati tevékenység során esetleg ismertté vált. Az alperes felelőssége ugyanis csak a ténylegesen jogsértő forgalmazásért áll fenn, melyet a perbeli esetben a szabadalom által védett, a szárnyasok körében célzott hatás elérésére vonatkozó konkrét javaslat jelent.
A felperesnek az a felülvizsgálati álláspontja, hogy az alperes csak olyan módon forgalmazhatja a termékét, amilyen módon a hatóságtól engedélyt kapott és ennek megváltoztatására a jogerős részítélet meghozataláig nem került sor, a felülvizsgálati eljárásban nem volt értékelhető, miután a felperes a kereseti kérelmében nem az alperes részére kiadott hatósági engedély tartalma miatt kért jogvédelmet, és emiatt erre vonatkozó rendelkezést és ténymegállapítást a jogerős részítélet sem tartalmaz.
Mindezek alapján tehát, a jogerős részítéletnek az a rendelkezése, amellyel az alperes terhére önmagában a G. E. elnevezésű termék külföldről való behozatala és forgalmazása miatt a szabadalombitorlást teljes körűen megállapította és attól az alperest teljes körűen, a jövőre nézve eltiltotta, illetve az alperes termékeit, függetlenül annak a felhasználási módra vonatkozó javallatától lefoglalta, részben jogszabálysértő.
Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős részítéletet részben hatályon kívül helyezte, és a Pp. 253. § (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatva, az alperes terhére a szabadalombitorlást csak abban a körben állapította meg, amelyben az alperes a termékét szárnyasok, mycoplasma okozta megbetegedésére javallottan forgalmazta. Erre a körre korlátozta a Legfelsőbb Bíróság az egyéb objektív szankciók alkalmazását is. Miután önmagában a gyógyszernek külföldről való behozatalával kapcsolatban ilyen jogsértő magatartás nem nyert bizonyítást, a Legfelsőbb Bíróság az ezzel kapcsolatos kereseti kérelmet is elutasította.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 20.521/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás