PÜ BH 2006/116
PÜ BH 2006/116
2006.04.01.
A megállapítást tartalmazó ítélet anyagi jogerejének következményeként a szerződés létrehozása iránti – folytatódó – perben nem vizsgálható a megállapítás jogszerűsége (Pp. 123. §, 229. §; 1990. évi LXV. tv. 107. §; 1993. évi LXXVIII. tv. 46. §)
A felperesek 1976-ban költöztek a T., K. u. x. szám alatti ingatlanba, amely ekkor a Magyar Állam tulajdonában és a t.-i Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága kezelésében állt. Az alperes jogutódlás folytán lett az ingatlan tulajdonosa.
T. Község Önkormányzata az M. számú rendeletében 1994. január 1-jétől vételi jogot biztosított a határozatlan időre bérbe adott önkormányzati lakás bérlőjének. A felperesek ennek alapján 1994 májusában tették meg az ingatlan megvásárlására vonatkozó nyilatkozatukat az alperesnek. Az alperes a felperesek vételi jogát nem ismerte el, ezért a felperesek keresetükben vételi joguk megállapítását kérték. A felperesek fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és ítéletével megállapította, hogy a felpereseket vételi jog illeti meg a T., K. u. x. szám alatti önkormányzati lakásra vonatkozóan.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján a Legfelsőbb Bíróság határozatával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperes az adásvételi szerződést nem kötötte meg, ezért a felperesek keresetet terjesztettek elő az adásvételi szerződés létrehozása iránt. Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletével a felek között létrehozta a perbeli ingatlan adásvételére vonatkozó szerződést és megállapította annak tartalmát. Az ítélet indokolása szerint miután a korábbi jogerős ítélet megállapította a felperesek vételi jogát a perbeli házasingatlanra, a szerződés létrehozására irányuló peres eljárásban nem vizsgálható a megállapítási ítélet jogszerűsége, és a bíróság nem foglalhat el olyan álláspontot, hogy a felpereseket mégsem illeti meg a vételi jog. A jogerős ítélet rámutatott; az előző eljárásban az alperes nem is hivatkozott arra, hogy a felperesek vételi joga az Ltv. 46. § a) pontjában foglalt rendelkezés értelmében – amely szerint nem áll fenn vételi jog az 1990. szeptember 30. napját követően kizárólag önkormányzati eszközökből létesített vagy szerzett, illetőleg az 1990. évi LXV. törvény 107. §-ának (2) bekezdése alapján az önkormányzat tulajdonába került önkormányzati lakásra – hiányzik.
A bíróság a szerződést a Ptk. 206. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával hozta létre, annak tartalmát a vételi szándék közlésekor hatályos önkormányzati rendeletben foglaltak figyelembevételével és a szakértői vélemények értékelése útján határozta meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a jogerős ítélet alapjául szolgáló eljárásban a bíróságok csak a lakás szolgálati jellegét és a felperesek bérlői minőségét vizsgálták. A korábbi perben fel sem merült az, hogy az 1993. évi LXXVIII. törvény 49. § (1) bekezdésének a) pontja – helyesen 46. § a) pontja – kizárta a bérlő vételi jogát arra a lakásra, amely az 1990. évi LXV. törvény 107. §-ának (2) bekezdése alapján került az önkormányzat tulajdonába. A marasztalásra irányuló perben alappal hivatkozott az új tényeken alapuló új jogra. Az ítélet az 1993. évi LXXVIII. törvény 46. §-ába, az Alkotmánybíróság 64/1993. (XII. 22.) AB határozatába ütközően jogsértő, és ellentétes a Bírósági Határozatok 2002. évi 309., 1998. évi 170., 2003. évi 67. számában közzétett döntéseivel.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. Előadták, hogy a vételi jog biztosítását sem az alperes önkormányzati rendelete, sem az Alkotmánybíróság 64/1993. (XII. 22.) AB határozata nem tiltotta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálat Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott korlátai között kizárólag abban a keretben vizsgálta felül, hogy jogsértő-e a bíróságnak az az álláspontja, miszerint marasztalás iránt indított perben nem lehet eltérni a jogerős ítélet megállapítás tárgyában elfoglalt álláspontjától.
E vizsgálat eredményeként a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet az alábbiak következtében nem jogsértő.
A felek között vételi jog megállapítása iránt korábban folyamatban volt perben a bíróság jogerős ítéletével döntött a felpereseknek a Pp. 123. §-ára alapított keresetéről. Megállapította, hogy a felpereseket vételi jog illeti meg a T., K. u. x. szám alatti önkormányzati lakásra.
A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése szerint a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódjait is – egymás ellen pert indíthassanak, vagy az ítéltben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. Az anyagi jogerőnek két következménye van; egyrészt a döntés mindenkire nézve kötelezően irányadó és nem vitatható, másrészt az elbírált jog iránt újabb pert nem lehet indítani. Az anyagi jogerő csak akkor eredményez ítélt dolgot, ha a már elbírált, és az újabb perben érvényesíteni kívánt igény jogi és ténybeli alapjai azonosak. Nyilvánvaló és egyértelmű az azonosság akkor, ha a bíróság egy megállapításra irányuló kereset alapján hoz ítéletet, vagy közbenső ítéletet követően dönt az azokból származó marasztalásról. Ennek megfelelően foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a PK 195-ös számú állásfoglalásában, melyben rámutatott, hogy a megállapítást tartalmazó jogerős ítélet az ahhoz fűződő anyagi jogerő miatt csak perújítási kérelemmel támadható. Az anyagi jogerő következményeként a szerződés létrehozása iránt folytatódó perben nem volt vizsgálható, hogy a vételi jog megállapítását tartalmazó ítélet mennyiben áll összhangban az Ltv. 46. § a) pontjában foglaltakkal.
Az Alkotmánybíróság a 64/1993 (XII. 22.) AB határozatával megsemmisítette az Ltv. egyes rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság kérdéses határozata nem zárta ki azt, hogy az önkormányzat a tulajdonába került lakásra vételi jogot biztosítson. Ezért ebből következően a másodfokú ítélet nem ellentétes az Alkotmánybíróság fenti határozatában foglaltakkal.
Az ismertetett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem tartalmazza az alperes által hivatkozott jogszabálysértést, ezért azt a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.228/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás