1177/E/2006. AB határozat

1177/E/2006. AB határozat^*

2011.05.31.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

Az Alkotmánybíróság elutasítja azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, amelyben az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelmét kérték megállapítani amiatt, hogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 3. §-a nem ad felhatalmazást a jogsértő cselekményekkel kapcsolatos közterületi adatgyűjtésre.

I n d o k o l á s

Az indítványozó – hiánypótlásra történő felhívását követően – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) kapcsán. Azt kifogásolta, hogy az Avtv. 3. §-a a jogkövető állampolgárokat nem jogosítja fel a jogsértő cselekményekkel kapcsolatos közterületi adatgyűjtésre. Ezért az Avtv. e rendelkezése az indítványozó szerint „lehetetlenné teszi” az ilyen „cselekmények nagy részének bíróság előtti bizonyítását”, melynek következtében sérül az Alkotmány 57. § (1) bekezdése.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:

„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”

2. Az Avtv. érintett rendelkezései:

„3. § (1) Személyes adat akkor kezelhető, ha

a) ahhoz az érintett hozzájárul, vagy

b) azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete elrendeli.

(2) Különleges adat akkor kezelhető, ha

a) az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy

b) a 2. § 2. a) pontjában foglalt adatok esetében, az nemzetközi egyezményen alapul, vagy Alkotmányban biztosított alapvető jog érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében törvény elrendeli;

c) egyéb esetekben azt törvény elrendeli.

(3) Kötelező adatkezelés esetén az adatkezelés célját és feltételeit, a kezelendő adatok körét és megismerhetőségét, az adatkezelés időtartamát, valamint az adatkezelő személyét az adatkezelést elrendelő törvény vagy önkormányzati rendelet határozza meg.

(4) Törvény közérdekből – az adatok körének kifejezett megjelölésével – elrendelheti a személyes adat nyilvánosságra hozatalát. Minden egyéb esetben a nyilvánosságra hozatalhoz az érintett hozzájárulása, különleges adat esetében írásbeli hozzájárulása szükséges. Kétség esetén azt kell vélelmezni, hogy az érintett a hozzájárulását nem adta meg.

(5) Az érintett hozzájárulását megadottnak kell tekinteni az érintett közszereplése során általa közölt vagy a nyilvánosságra hozatal céljából általa átadott adatok tekintetében.

(6) Az érintett kérelmére indult eljárásban a szükséges adatainak kezeléséhez való hozzájárulását vélelmezni kell. Erre a tényre az érintett figyelmét fel kell hívni.

(7) Az érintett a hozzájárulását az adatkezelővel írásban kötött szerződés keretében is megadhatja a szerződésben foglaltak teljesítése céljából. Ebben az esetben a szerződésnek tartalmaznia kell minden olyan információt, amelyet a személyes adatok kezelése szempontjából – e törvény alapján – az érintettnek ismernie kell, így különösen a kezelendő adatok meghatározását, az adatkezelés időtartamát, a felhasználás célját, az adatok továbbítását, adatfeldolgozó igénybevételét. A szerződésnek félreérthetetlen módon tartalmaznia kell, hogy az érintett aláírásával hozzájárul adatainak a szerződésben meghatározottak szerinti kezeléséhez.

(8) Ha az érintett fizikai okból vagy cselekvőképtelensége folytán nem képes hozzájárulását adni adatai kezeléséhez, akkor a saját vagy más személy létfontosságú érdekeinek védelméhez, valamint katasztrófa- vagy szükséghelyzet elhárításához vagy megelőzéséhez szükséges mértékben sor kerülhet személyes adatainak, beleértve különleges adatait is, kezelésére.”

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság hivatalból vagy bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.].

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.].

Hiányos tartalmú szabályozás esetén is a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.].

2. Az indítványozó az Avtv. 3. §-a kapcsán a vélt jogalkotói mulasztást közvetlenül az Alkotmány 57. § (1) bekezdése, a bírósághoz fordulás joga, különösen pedig a tárgyalás igazságosságához való jog alapján kérte megállapítani. Azt állította, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével ellentétes, hogy az Avtv. 3. §-a nem ad engedélyt a jogsértő cselekményekkel kapcsolatos közterületi adatgyűjtésre.

Az Avtv. 3. §-a generális jelleggel rendelkezik a személyes adatok kezeléséről. Az Avtv. 3. § (1) bekezdése szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete elrendeli. Ezzel az Avtv. az adatkezelés két általánosan megengedett esetkörét határozza meg.

Önmagában az Avtv. 3. §-ában foglalt generális szabályozás konkrétan mások személyes adatai kezelésére senkit sem jogosít fel. Erre – az érintett hozzájárulásának esetén túlmenően – csak az Avtv. 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján megalkotásra kerülő egyéb jogszabályok (szektoriális törvények, illetve törvényi felhatalmazáson nyugvó önkormányzati rendeletek) adhatnak lehetőséget. Így az indítványozó által megjelölt adatkezelést, azaz a mások közterületen elkövetett jogsértő cselekményeire vonatkozó adatgyűjtést az Avtv. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogszabályok tehetik csak lehetővé.

Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy jelenleg több törvény is felhatalmazást ad bizonyos szerveknek, illetve szervezeteknek közterületen történő adatgyűjtésre, felvételek készítésére, tárolására, illetve azok felhasználására (pl.: a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 42. §-a, a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 7. §-a, a sportról szóló 2004. évi I. törvény 74. §-a, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény 34. §-a stb.). A tételes szabályozás alapján tehát jelenleg is van – az előírt törvényi keretek között – lehetőség a közterületi adatgyűjtésre, akár az indítványozó által hivatkozott jogsértő cselekményekre vonatkozóan is.

Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével, az igazságos bírósági tárgyaláshoz való joggal, illetve a tisztességes eljárás követelményével. Az Alkotmánybíróság már működése kezdetén leszögezte, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdése „az anyagi igazság érvényrejuttatásához szükséges és az esetek többségében alkalmas eljárásra ad jogot. Az 57. § a bírósági eljáráshoz biztosít alanyi jogot, s nem azt garantálja, hogy annak eredménye minden esetben helyes lesz.” [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.] Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése tehát bírósági eljáráshoz, s nem közterületi adatgyűjtéshez való jogot biztosít.

Az indítványozó az előbbiekhez képest mégis kifejezetten az Alkotmány 57. § (1) bekezdése alapján kérte a közterületi adatgyűjtésre irányuló mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását az Avtv. 3. §-ával kapcsolatban. Az indítványozó által megfogalmazott jogalkotói feladat és az Alkotmány 57. § (1) bekezdése között ugyanakkor – a fentiekre tekintettel – alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem mutatható ki.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 215, 220.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]. Ezért az Alkotmánybíróság elutasította az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványát, amelyben az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelmét kérte megállapítani amiatt, hogy az Avtv. 3. §-a nem ad felhatalmazást a jogsértő cselekményekkel kapcsolatos közterületi adatgyűjtésre.

Budapest, 2011. május 17.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

			Dr. Balogh Elemér s. k.,			Dr. Bihari Mihály s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

		Dr. Bragyova András s. k.,				Dr. Holló András s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

				Dr. Kiss László s. k.,		Dr. Kovács Péter s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

	Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,					Dr. Lévay Miklós s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek