KÜ BH 2006/131
KÜ BH 2006/131
2006.04.01.
A biztosítási jogviszony megszűnése után járó táppénz folyósításának időtartama, az időtartam csökkentésének időbeli hatálya (1997. évi LXXXIII. tv. 46. §, 82. §; 2002. évi LVIII. tv. 28. §).
A felperes munkaviszonya 2003. május 18-án megszűnt, 2003. május 19-én keresőképtelen állományba került; ettől az időponttól kezdődően táppénz-ellátásban részesült.
Az elsőfokú egészségbiztosítási szerv határozatában a felperes 2003. december 28. napjától 2003. december 31. napjáig passzív jogon járó táppénz-ellátás iránti igényét elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát, és a táppénz-ellátásra való jogosultsága megállapítását kérte.
A Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az alperest új határozat hozatalára kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a 2003. május 19-én hatályos, a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebt.) 46. § (1) bekezdés a) pontja szerint táppénz a keresőképtelenség tartamára, legfeljebb egy éven át jár.
A Munkaügyi Bíróság álláspontja szerint az Ebt. 47. § (1) bekezdés a) pontját módosító 2002. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) 28. §-át – amely kimondta, hogy a táppénz a biztosítási jogviszony megszűnését követően 180 napon át jár – csak a 2003. július 1-jei hatálybalépését követően indult ügyekben lehet alkalmazni; az Ebt. 82. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a kötelező egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira való jogosultság megállapítása iránti ügyekben a törvény rendelkezéseit a törvény hatálybalépését követően induló ügyekben kell alkalmazni.
A felperes 2003. december 28-ától december 31-éig terjedő időszakra vonatkozó passzív jogon járó táppénz-ellátási igényére tehát a 2003. május 19-én hatályos Ebtv. 46. § (1) bekezdés a) pontját kell alkalmazni.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.
Előadta, hogy a Mód. tv. értelmében táppénz a biztosítás megszűnését követően 180 napon át jár.
A 2003. július 1-jétől hatályos rendelkezés nem általánosan korlátozza a táppénzre való jogosultság időtartamát, hanem az ellátás passzív jogon történő folyósításának időtartamára vonatkozik, amely szerint a biztosítási jogviszony megszűnése után a táppénz 2003. június 30-át követően legfeljebb 180 napig folyósítható. Passzív jogon megállapított táppénzre való jogosultság esetén tehát az egyéves jogosultság fennállása esetén is csak 180 napig jár a táppénz.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Hangsúlyozta, hogy táppénzigényére a 2003. május 19-i keresőképtelenné válás napján hatályos szabályokat kell alkalmazni, és utalt az Ebt. 82. §-ának, valamint az annak végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 50. § (2) bekezdésében foglaltakra. Álláspontja szerint az alperesi jogértelmezés ellentétes az Ebt. 82. §-ában foglaltakkal.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú egészségbiztosítási szerv és az alperes határozata meghozatalakor hatályos Ebt. 46. § (1) bekezdés a) pontja szerint táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt egy éven át, a biztosítási jogviszony megszűnését követően 180 napon át.
Az Ebt. 46. § (1) bekezdés a) pontjának szövegét a Mód. tv. 28. §-a állapította meg, amely 2003. július 1-jén anélkül lépett hatályba, hogy a folyamatban levő ügyekre, illetve a korábban megállapított táppénzjogosultságra vonatkozó átmeneti szabályt tartalmazott volna.
Ebből következően az alperes jogszerű álláspontot foglalt el, amikor úgy ítélte meg, hogy a 2003. július 1. előtt megállapított olyan táppénzjogosultság esetében, ahol a biztosítási jogviszony megszűnt, a 2003. július 1-jétől számított 180 napig folyósítható táppénz.
A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy az Ebt. 46. § (1) bekezdés a) pontjának későbbi – a 2003. évi CXVI. törvény 98. § (2) bekezdésével elvégzett további módosítása a 180 napos jogosultságot 90 napra csökkentette, és e változás hatálybalépését már úgy rendelte el, hogy azt csak a 2004. március 31-ét követően kezdődő keresőképtelenség esetén kell alkalmazni.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta, hogy a Mód. tv. hatálybaléptetése nem sérti-e a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 2. § (1) bekezdésében deklarált jogbiztonság elvét.
A Mód. tv. 2002. december 19-én került kihirdetésre, a 2003. július 1-jei hatálybalépésig tehát a szükséges felkészülési idő a jogalkalmazók és érintettek számára biztosított volt.
A már megállapított táppénzre való jogosultság esetében a jogosultsági időszak csökkentése – a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint – az Alkotmánybíróság gyakorlatából következően alkotmányossági aggályt nem vet fel; az Alkotmánybíróság ugyanis egyes társadalombiztosítási juttatásoknak csak a csaknem azonnali hatályú megvonását, illetve átalakítását tekintette alkotmánysértőnek [43/1995. (VI. 30.) AB határozat].
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az Ebt. 82. §-ára, illetve a Vhr. 50. § (1) bekezdésére hivatkozással arra mutatott rá, hogy a törvény rendelkezéseit kizárólag a hatálybalépést követően induló ügyekben lehet alkalmazni. Az Ebt. 82. §-a azonban nem a Mód. tv. által érintett Ebt. 46. § (1) a) pontjának hatályba léptető rendelkezése, hanem az Ebt. kihirdetését követően az 1998. január 1-jei hatálybalépés után érvényesülő átmeneti rendelkezéseket tartalmazza.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a Pécsi Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, és – a jogszabályokkal összhangban álló új határozatot hozva – a keresetet elutasította.
(Legf. Bír. MfvK. IV. 10.374/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás