136/2006. (VI. 26.) Korm. rendelet

1. § (1) E rendelet hatálya a miniszterre, az államtitkárra, a szakállamtitkárra (a továbbiakban együtt: állami vezető), a kormánybiztosra, a miniszteri biztosra, a miniszteri kabinetet vezető kabinetfőnökre, a Ksztv. 27. §-ának (2) bekezdésében meghatározott személyre, a Kormány által felügyelt, a Kormány vagy a Kormány tagja irányítása alá tartozó államigazgatási szervnél foglalkoztatott vezetői megbízással rendelkező köztisztviselőre, a politikai főtanácsadóra és a politikai tanácsadóra terjed ki.

(2) E rendeletben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a Ksztv. 72. §-ának (5)–(7) bekezdésében, valamint 81. §-ának (3)–(4) bekezdésében foglaltak alapján államtitkári vagy szakállamtitkári illetményre, illetve juttatásokra jogosultak juttatásaira is.

2. § (1) Az állami vezető juttatásokra való jogosultsága az állami vezetői megbízatás időtartamára és a Ksztv. 11. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időtartamra áll fenn.

(2) Az e rendelet hatálya alá tartozó, állami vezetői szolgálati jogviszonnyal nem rendelkező személyek juttatásokra való jogosultsága – ha e rendelet eltérően nem rendelkezik – megbízatásuk teljes időtartamára áll fenn.

(3) A juttatások költségvetési fedezetét – ha törvény, kormányrendelet vagy e rendelet eltérően nem rendelkezik – annak a szervezetnek a költségvetéséből kell biztosítani, amelyben a jogosult a tisztségéből (megbízatásából) adódó feladatait teljesíti (a továbbiakban: munkáltató).

(4) A külföldi kiküldetéssel kapcsolatos kiadásokat a miniszterelnök esetében a Külügyminisztérium költségvetésében kell biztosítani és elszámolni.

3. § (1)² Az e rendelet szerinti juttatások igénybevételére vonatkozó jogosultságot az állami vezetők esetében a Ksztv. 6. §-ának (6) bekezdése szerinti igazolvány, a kormánybiztos esetében a miniszterelnök által kiadott igazolvány, a többi jogosult esetében a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter által kiállított igazolás igazolja.

(2)³ Az állami vezető állami vezetői igazolványának felmutatásával a közigazgatás valamennyi szervéhez, továbbá az államhatalmi szervekhez és a közintézményekhez beléphet. Az állami vezető rendvédelmi szerv vagy a Magyar Honvédség működésére szolgáló területre a feladatkörrel rendelkező miniszter által szabályozott módon léphet be.

4. § (1) A miniszter és az államtitkár részére hivatali lakás használatát lehet biztosítani, ha – a vele közös háztartásban élő házastársa (élettársa) lakásviszonyait is figyelembe véve – Budapesten vagy közvetlen vonzáskörzetében megfelelő lakással nem rendelkezik.

(2) A megfelelőség szempontjából a lakás szobaszámát, alapterületét, komfortfokozatát és műszaki állapotát, az együttlakók számát, valamint az állami vezetői tisztség, illetőleg egyéb megbízatás ellátásával összefüggő sajátos biztonsági és egyéb követelményeket kell figyelembe venni.

(3) Hivatali lakásként egy személy beköltözése esetén kettő, egyéb esetben az együttlakó személyek számának megfelelő, de legkevesebb három lakószobával rendelkező, legalább komfortos, a műszaki, fenntartási, üzemeltetési és a biztonsági követelmények szempontjából állami vezetői lakásnak, illetőleg a jogosult feladatkörének ellátására alkalmas budapesti vagy Budapest közvetlen vonzáskörzetében lévő lakást kell biztosítani.

(4) A juttatás igénybevételére jogosultat terhelik a lakáshasználattal összefüggésben felmerülő karbantartási és kisebb javítási költségek, az energiaszolgáltatási és közüzemi díjak, valamint a távbeszélő szolgáltatások díjai. A lakbért és a jogosultat a bérlettel kapcsolatban terhelő külön szolgáltatások díját a munkáltató biztosítja.

(5) A hivatali lakáshasználat e rendeletben foglaltak szerinti juttatásáról – a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek a jogosultság fennállására vonatkozó igazolása alapján, védett személyek esetében a rendőrség illetékes szervével együttműködve – a munkáltató gondoskodik.

(6) A hivatali lakás használata iránti igényt a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternél kell írásban bejelenteni, aki gondoskodik az igényjogosultság feltételeinek ellenőrzéséről.

5. § (1) A lakásnak az állami vezetői tevékenység, illetőleg a jogosult feladatkörének ellátásához szükséges technikai eszközökkel való felszereléséről, ezek karbantartásáról és javításáról – az érintett szervek megállapodása szerint – a munkáltató, illetőleg a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság gondoskodik.

(2) Ha az épület karbantartásával, felújításával, helyreállításával, átalakításával, bővítésével kapcsolatos munkák csak a bentlakók átmeneti kiköltöztetése esetén végezhetők el, továbbá, ha a lakásbérleti jogviszony az igényjogosultság fennállása alatt a jogosult érdekkörén kívülálló okból szűnik meg, részére a 4. §-ban írt feltételeknek megfelelő másik lakást kell biztosítani.

(3) A védett személy lakásának technikai védelmére külön jogszabály rendelkezései az irányadók.

(4) A jogosult a lakásellátás keretében használt lakást nem cserélheti el.

(5) A hivatali lakással való ellátás keretében használt lakás a jogosult részére nem idegeníthető el, a lakásra vonatkozó tartási szerződéshez hozzájárulás nem adható, illetőleg a jogosult halála esetén a bérleti jogviszony nem folytatható.

(6) A lakásellátás keretében létrejövő lakásbérleti jogviszonyra egyebekben a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény rendelkezései megfelelően irányadók.

6. § (1) Ha a 4. § szerinti, hivatali lakás használatára jogosult állami vezető hivatali lakásra nem tart igényt, kérelmére lakásfenntartási térítést kell fizetni.

(2) A lakásfenntartási térítés iránti kérelmet a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternél kell írásban előterjeszteni, aki gondoskodik az igényjogosultság feltételeinek ellenőrzéséről.

(3) A lakásfenntartási térítés havi összege a budapesti (vonzáskörzeti) lakásmegoldással összefüggésben felmerült, számlával igazolt lakbérnek megfelelő összeg, legfeljebb azonban a köztisztviselői illetményalap hatszorosa. A lakásfenntartási térítés egy összegben, havonta utólag, a tárgyhót követő hónap 15. napjáig esedékes.

7. § (1)⁴ Az ideiglenes külföldi kiküldetést teljesítő állami vezetőt, kabinetfőnököt, valamint az állami vezetői szolgálati jogviszonyban nem álló kormánybiztost és a Ksztv. 27. §-ának (2) bekezdésében meghatározott személyt külföldi tartózkodása idejére költségtérítés, valamint az ideiglenes külföldi kiküldetés napidíjának összegéről és kifizetéséről szóló kormányrendelet szerinti napidíj illeti meg.

(2)⁵ A költségtérítés magában foglalja

(3)–(4)⁷

(5)⁸ A kiküldött a számlával igazolt szállásköltség megtérítésére jogosult, amennyiben a feladatát a külföldre érkezés napján nem tudja befejezni, illetőleg a feladata befejezése napján hazautazni nem tud. Ha a kiküldött a külföldi tartózkodása alatt térítésmentes elszállásolásban részesül, szállásköltség-térítésre nem tarthat igényt.

(6)⁹ A szállás, illetőleg a szálloda kategóriáját a kiküldő szerv vezetője által – belső szabályzatban – meghatározott szempontok alapján kell megválasztani. A küldöttség tagjai számára indokolt esetben a küldöttség vezetőjét megillető szállodában történő elhelyezés is biztosítható.

(7)¹⁰ A közszolgálati jogviszonyban álló, e rendelet hatálya alá tartozó személyt a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint illeti meg költségtérítés.

8. § (1) Ha a külföldre utazás repülőgéppel történik,

(2) Vonattal történő utazás esetén az állami vezető, a kormánybiztos, a miniszteri biztos és a Ksztv. 27. §-ának (2) bekezdésében meghatározott személy első osztályt vehet igénybe.

(3)¹¹ Az állami vezető, a kabinetfőnök és a kormánybiztos külföldre utazás és külföldről történő hazautazás esetén, illetőleg külföldi állami vezetők fogadása (kísérése) céljából jogosult a kormányváró-helyiségek használatára. Magáncélú utazás esetén a kormányváró használatára vonatkozó jogosultság a Kormány tagját illeti meg.

(4)¹² Az (1) bekezdésben foglaltaktól a miniszter (a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője) engedélyével el lehet térni, amennyiben azt a protokolláris előírások és az ellátandó feladatok indokolják.

9. § (1)¹³ Az állami vezetőt, a kabinetfőnököt, a kormánybiztost, a kormányhivatalok vezetőhelyetteseit, a központi hivatalok vezetőit, a regionális államigazgatási hivatalok vezetőit és a külföldre akkreditált magyar külképviselet-vezetőket személyes gépkocsihasználat illeti meg.

(2) A személyes gépkocsihasználat keretében biztosított személygépkocsi hivatalos és magáncélú utazásra egyaránt igénybe vehető.

(3) A személyes gépkocsihasználatra jogosultnak gépjármű-vezetési pótlék nem fizethető.

(4) A személygépkocsi menetlevél nélkül, érvényes forgalmi engedéllyel vehet részt a közúti forgalomban.

10. § (1) Személyes gépkocsihasználat címén a minisztert, az államtitkárt és a kormánybiztost egy, felső középkategóriájú (8. kategória), a 9. § (1) bekezdésében meghatározott többi személyt egy, legfeljebb felső középkategóriájú (7. kategória) személygépkocsi használata illeti meg.

(2)¹⁴ Az (1) bekezdésben meghatározott személyek számára – a regionális államigazgatási hivatalok vezetői kivételével – a személyes gépkocsihasználathoz gépkocsivezetőt kell biztosítani.

(3) A személygépkocsi kategóriákra a 168/2004. (V. 25.) Korm. rendelet felhatalmazása alapján kiadott 1/2004. (MK 108.) MeHVM tájékoztató az irányadó.

11. § A minisztériumot vezető, a kormányhivatalt felügyelő vagy a központi hivatalt irányító miniszter, továbbá a Kormány által közvetlenül felügyelt kormányhivatal vezetője – a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter egyetértését követően – belső szabályzatban állapítja meg a vezetése, felügyelete vagy irányítása alá tartozó szerv állományába tartozó személyek számára biztosított rádiótelefon- és internethasználati jogosultság részletes szabályait.

12. §¹⁵

13. § (1)¹⁶ Az állami vezető, a kabinetfőnök, a kormánybiztos, a miniszteri biztos, a regionális államigazgatási hivatal vezetője és a Ksztv. 27. §-ának (2) bekezdésében meghatározott személy jogosult a Kormány központi üdülőjének (a továbbiakban: üdülő) használatára.

(2) A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter az (1) bekezdésben fel nem sorolt személy számára is engedélyezheti az üdülő használatát.

(3) Az üdülőt az igényjogosulttal együtt üdülő házastársa (élettársa), gyermeke, gyermekének házastársa, továbbá szülője és unokája is igénybe veheti.

(4) Az igényjogosult a saját és hozzátartozója üdülésével összefüggésben térítési díjat fizet.

(5) A térítési díj a szállás- és étkezési költséget, valamint az üdülési szolgáltatások díját foglalja magában.

14. § A miniszterelnök az e rendelet szerinti juttatásokat a rendelet hatálya alá tartozó személy részére, a rendelet keretei között megállapított feltételek szerint, egyéni elbírálás alapján, egyedileg is engedélyezheti.

15. § (1) Ez a rendelet 2006. július 1-jén lép hatályba.

(2)¹⁷