BÜ BH 2006/140
BÜ BH 2006/140
2006.05.01.
Erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettét valósítja meg az az elkövető, aki a különélő házastársát az életközösség helyreállítására akarja rávenni és békülési próbálkozása közben házastársa az önérzetét megalázó kifejezésekkel illeti (Btk. 167. §).
Az elsőfokú bíróság a vádlottat emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért 7 évi börtönre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésbe beszámította az előzetes fogva tartásban töltött időt, elrendelte a vádlott kényszergyógyítását. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viselésére kötelezte a vádlottat.
Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:
B. J. vádlott mezőgazdasági gépszerelő szakképzettséggel rendelkezik, munkanélküli, havonta 23 000 forint segélyt kapott és emellett esetenként végzett alkalmi munkát. Vagyona 1/2 családi ház, kiskorú gyermeke nincs, büntetve nem volt.
Feleségével B. J.-né sértettel 1974. évben kötöttek házasságot, mely mindkettőjük első házassága volt. Három gyerekük született, akik már nagykorúak, a legfiatalabb velük együtt lakott.
B. J. vádlott korábban állandó munkahelyeken dolgozott, 3 éve létszámleépítés miatt munkanélkülivé vált.
B. J.-né sértett 7 évig volt otthon a gyerekekkel GYES-en, mely idő alatt elkezdett italozni és az utóbbi időben már olyan nagy mértékben ivott, hogy a munkahelyéről is elbocsátották.
Az ő hatására B. J. vádlott is fogyasztott szeszes italt, ami később rendszeres lett, így idült alkoholfüggővé vált. Ennek jelei a kifejezett személyiséghanyatlás és az egzisztenciális deklasszálódás. Kényszergyógyítása indokolt és szükséges, melyet gyermekkorban volt epilepsziás rosszullétei miatt kórházi osztályon indokolt végrehajtani. Beszámítási képességet érintő kóros elmeállapotban nem szenved és nem szenvedett a cselekmény elkövetésekor sem.
Miután B.-ék szomszédjának, a sértettnél 23 évvel idősebb Sz. S.-nek egy éve meghalt a felesége, B. J.-né sértett átjárt hozzá a ház körüli munkákban segíteni. Látogatásai egyre sűrűbbé váltak, kölcsönös szimpátia alakult ki közöttük, emiatt B. J. vádlott féltékeny volt. Ezen összevesztek, a sértett az anyjához költözött, de ott csak három napig tartózkodott, mert italozó életmódja miatt elküldték. Ezután Sz. S.-hez költözött és közöttük szexuális kapcsolat is kialakult.
A vádlott a fiukkal a volt közös házban maradt.
2002. szeptember hó 30. napján B. J. vádlott napközben két féldeci vodkát és négy üveg sört fogyasztott el.
19 óra 15 perc körüli időben egyedül volt otthon, a kamra-konyha helyiségben éppen vizet és vacsorát melegített, amikor odament B. J.-né sértett azzal, hogy a fiukat keresi. Elkezdett kötözködni a vádlottal, nemtetszését fejezte ki az ételre, amit a vádlott melegített, mivel azt annak a húga főzte. Szidalmazta a vádlott apját és azt mondta a vádlottnak, el kell a házból költöznie, meg asszonytartást is fizetnie kell neki.
Ezzel szemben a vádlott arra kérte, hogy költözzön vissza, mire a sértett ,,impotens dögnek'' nevezte. El akart menni, de a vádlott nem akarta engedni, kölcsönösen megfogták és húzták egymást, a vádlott a sértett dzsekijét fogta meg. A dulakodás következtében a linóleumpadlóra lerakott kisméretű szőnyegeken megcsúsztak és a földre kerültek, ott tovább dulakodtak, a sértett nyaklánca is elszakadt. Végül, B. J.-né sértett fejével a fal melletti polcos szekrény és az asztal között hanyattfekvő helyzetbe került, B. J. vádlott pedig rajta feküdt.
Ebben a helyzetben a vádlott a sértett nyakát akarta megfogni, ami először a sértett védekezése miatt nem sikerült, így kezeivel, körmeivel az arca különböző részeit sértette meg. Majd elölről két kézzel úgy, hogy a hüvelykujjai voltak elöl, megragadta a sértett nyakát és azt 5-6 percen keresztül, közepes-nagy erővel szorította, amíg meglátta, hogy a sértett szája habzik.
Ekkor megijedt, otthagyta, először a házból akart a mentőknek telefonálni, de nem sikerült, ezért átment a szomszédba és a szomszédot kérte meg, hogy hívja ki a rendőrséget és a mentőket. A telefonon ő jelentette be, hogy a feleségét megölte, megfojtotta, kérte, hogy menjenek ki. Ezután visszament és a háza előtt az utcán várakozott.
Rövid idő múlva a helyszínre érkezett a mentők által értesített háziorvos és megállapította, hogy a sértett elhalálozott.
B. J.-né sértettnek a vádlottal való dulakodása, földre esése, majd arcának, nyakának megragadása következtében homlokán, orrán, állán, nyakán hámfosztásos, hámhorzsolásos és bőr alatti bevérzéses sérülései keletkeztek.
Halála heveny légzési elégtelenség, fulladás miatt következett be, melynek alapját a légutak mechanikus elzáródása, a nyaki szerveknek, a gégének és a légcsőnek a nyaki gerinchez történő szorítása képezte.
A nyak megszorítása és a halál bekövetkezése között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg.
A vádlott vérében a cselekmény elkövetésekor 1,12 ezrelék volt a véralkohol-koncentráció, ami enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot jelentett.
Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést jelentettek be.
– az ügyész, a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása végett,
– a vádlott, büntetésének enyhítése érdekében,
– a védő, a bűncselekmény téves minősítése miatt, annak erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettekénti minősítése érdekében, továbbá enyhítés végett.
A Legfőbb Ügyészség átiratában az eredetileg a vádlott terhére bejelentett fellebbezést utóbb már a vádlott javára tartotta fenn: – indítványozta a bűncselekménynek erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettekénti minősítését, ehhez képest a büntetés enyhítését.
A védő a nyilvános ülésen mindenben csatlakozott a Legfőbb Ügyészség átiratában megfogalmazottakhoz.
A fellebbviteli főügyészség fenntartva a Legfőbb Ügyészség indítványát, nyilvános ülés tartását kérte.
Az ügyészség által is támogatott, a minősítés megváltoztatását és a büntetés enyhítését célzó védelmi fellebbezéseket az ítélőtábla alaposaknak ítélte.
Az elsőfokú ítélet tényállása kismértékben megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást arra vonatkozóan, hogy a sértett visszatérése a közös családi házba – elköltözése óta – hányszor történt.
A másodfokú bíróság a Be. a tényállást azzal egészítette ki, hogy a sértettnek a volt közös lakásban történt megjelenése a vádbeli napon az első eset volt, elköltözése óta. Ennek a ténymegállapításnak a vádlotti tudatállapot megítélése szempontjából meghatározó jelentősége van.
Nem osztotta ugyanakkor az ítélőtábla a védőnek azt a további, kiegészítést célzó indítványát, hogy a vádlott a nap folyamán, apránként fogyasztott szeszes italt, ezáltal a cselekmény elkövetésének időpontjára már nem volt ittas állapotban. Ennek éppen ellentmond az a tény, hogy az orvos-szakértői megállapítás szerint a cselekmény elkövetésekor a vádlott vérében az alkoholkoncentráció 1,12 ezrelék volt, ami enyhe fokú alkoholos befolyásoltságnak felel meg. Ezt a tényt a tényállás egyértelműen rögzítette és ez a megállapítás iratszerű.
Egyebekben az elsőfokú bíróság megfelelően széles körben lefolytatta a bizonyítást, kellő indokokkal adott számot arról, hogy egyes tények tekintetében mely bizonyítékokat fogadott el és nem tévedett, amikor alapul elfogadhatónak ítélte a vádlott – lényegében – bűnösségének elismerésére is kiterjedő ténybeli beismerését.
Amint az a tényállás kiegészítése kapcsán már rögzítést nyert, elkötözése óta a sértett először jelent meg a volt közös házban, ahol az elhagyott vádlott és egyik gyermeke laktak és ahol a vádlott éppen vacsorát melegített. Az irányadó tényállásból kitűnően a felesége által elhagyott vádlott, 28 évi házasság után szembesült azzal a ténnyel, hogy nálánál 20 évvel idősebb férfivel létesített szexuális kapcsolatot a sértett. Ennek ellenére a vádlott békülékeny magatartást tanúsított; ragaszkodott ahhoz, hogy a sértett visszatérjen, ez esetben meg is bocsátott volna neki. A vádlott közeledését bántó, becsületsértő kifejezéssel viszonozta a sértett, sőt önérzetét messzemenőkig megszégyenítő, megalázó kijelentést tett a vádlottra, még az általa melegített étel minőségét is sértő, bántó kifejezésekkel illette. A vádlottban ez a sértetti magatartás váltotta ki azt a heves indulatot, aminek következtében előbb dulakodni kezdtek, majd az elesés folytán földre került sértett fölé kerekedett, a sértett nyakát megragadta és azt addig szorította, míg annak száján véres habzás jelent meg.
Ezek a tények egyértelműen arra utalnak – az ítélőtábla álláspontja szerint is –, hogy a vádlott a körülmények, különösen a sértett kijelentései és viselkedése, házasságuk jövőjének kilátástalansága miatt olyan beszűkült tudatállapotba került, ami nyilvánvalóan méltányolható okból keletkezett (figyelemmel az előzményekre) és amelyek egyszersmind a szokásos átgondolásra, megfontolásra alkalmatlanná tették a vádlottat. Ebben az állapotban rögtönös cselekvőség kifejtéséhez vezető indulat támadt a vádlottban, ölési szándék keletkezett benne, amelynek következményét – azt, hogy a sértett meghalt – mintegy önkívületi állapotban maga is észlelt és amely eredménytől megrettent.
A Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve részletesen foglalkozik a méltányolható okból származó erős felindulásban elkövetett emberölés alanyi és tárgyi oldalának ismérveivel. Az ítélőtábla álláspontja szerint ezeket a körülményeket az elsőfokú bíróság nem helyesen értékelte.
A másodfokú bíróság ezért osztva a védelem és a vádhatóság álláspontját, indokoltnak látta az ölési cselekményt annak privilegizált, enyhébb megítélést biztosító eseteként értékelni.
Így a vádlott emberölési cselekménye – helyesen – a Btk. 167. §-ába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette.
A bűnösségi körülményeket az ítélőtábla akként pontosította, hogy nyomatékos enyhítő körülmény: az öléshez vezető helyzet kialakulásához életmódjával és magatartásával a sértett is hozzájárult. Ugyanakkor súlyosítóként értékelte, hogy a vádlott a cselekményét közeli hozzátartozója sérelmére követte el.
A bűnösségi körülményeket és a lényegesen enyhébb megítélést biztosító minősítés-változtatást alapul véve azonban nyilvánvaló, hogy az elsőfokú bíróság által alkalmazott főbüntetés aránytalanul szigorú, annak lényeges enyhítése indokolt. Ezért az ítélőtábla a vádlott főbüntetését 5 évre enyhítette, mert a megváltozott minősítésű bűncselekmény büntetési tétele lényegesen enyhébb.
Az elsőfokú bíróság többi rendelkezése mindenben megfelelt a törvénynek, ezek megváltoztatására nem volt indok, azokat fellebbezés nem is támadta.
A kifejtettekből következően az ítélőtábla tehát az elsőfokú ítéletet a Be. 372. § (2) és (1) bekezdése alapján megváltoztatta.
(Szegedi Ítélőtábla Bf. II. 183/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás