BÜ BH 2006/146
BÜ BH 2006/146
2006.05.01.
A Btk. 90. § a) pontjában foglalt kizáró ok ellenére felfüggesztett szabadságvesztés – mint anyagi jogszabálysértés – kiküszöbölése csak felülvizsgálati eljárásban lehetséges – Perújítási eljárás keretében ez az anyagi jogszabálysértés nem orvosolható [Be. 392. §, 405. § (1) bek. b) pont; 5/1999. (III. 31.) AB h.].
O. L.-né terheltet a városi bíróság 2002. október 25. napján jogerős ítéletében bűnösnek mondta ki. büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettében és büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettében. Ezért halmazati büntetésül 6 hónap börtönre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A terhelt ellen később újabb büntetőeljárás indult, amelynek során a városi bíróság 2004. szeptember 10. napján kelt és jogerős ítéletében O. L.-né terhelt bűnösségét lopás vétségében és 4 rb. társtettesként elkövetett okirattal visszaélés vétségében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 6 hónapi fogházra ítélte, amelynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. O. L.-né terhelt ezen utóbbi ügyében elbírált bűncselekményeket 2004. augusztus 30. napján követte el, tehát a vele szemben korábban kiszabott szabadságvesztés büntetés felfüggesztésének próbaideje alatt. A büntetőeljárás során beszerzett erkölcsi bizonyítvány azonban tévesen, nem tartalmazta a terhelt korábbi elítélését, ezért a második elítélés során a bíróság azt állapította meg, hogy a vádlott büntetlen előéletű.
A terhelttel szemben az ügyészség perújítási indítványt terjesztett elő.
Ebben arra hivatkozott, hogy törvénysértő a bíróság ítélete, mert a büntetés végrehajtását a Btk. 90. § a) pontjában foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel. A perújítás elrendelését pedig az alapozza meg, hogy a nyomozás során beszerzett erkölcsi bizonyítvány téves adatot tartalmazott és az utólag beszerzett erkölcsi bizonyítvány olyan új tényre vonatkozó bizonyíték, amely valószínűvé teszi, hogy a terhelttel szemben lényegesen súlyosabb büntetést kell kiszabni.
A megyei bíróság a perújítási indítványt elutasította. A végzés ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést, amelyet a fellebbviteli főügyészség is fenntartott, a megyei bíróság végzésének megváltoztatását és a perújítás elrendelését indítványozta.
Az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak látta.
A megyei bíróság határozatának indokolásában kifejtette, hogy a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 405. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálatnak van helye, ha a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel. A törvénysértően felfüggesztett szabadságvesztés későbbi elrendelésére tehát a Be. speciális rendelkezést tartalmaz, nevezetesen ez a törvénysértés felülvizsgálati eljárás során orvosolható. Éppen ezért az adott ügyben a perújítás szabályai nem alkalmazhatók.
Utalt a megyei bíróság arra is, hogy az 5/1999. (III. 31.) AB határozat alkotmányellenesnek nyilvánította az 1993. évi I. törvény (régi Be.) 377. § (1) bekezdés a) pontját, valamint az 1998. évi XIX. törvény (hatályos Be.) 572. § (1) bekezdés a) pontját, amely lehetővé tette a bíróság számára, hogy különleges eljárásban elrendelhesse a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását, ha a próbaidő alatt állapítják meg, hogy a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában meghatározott ok ellenére függesztették fel.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy a jogbiztonság követelménye és a jogerő tiszteletben tartása miatt az állam büntető hatalmának gyakorlói a jogerő feloldására, csak rendkívüli perorvoslati eljárást vehetnek igénybe, mert a különleges eljárás szabályai alkotmányossági szempontból aggályosak.
A másodfokú bíróság határozatában az alábbiakra utalt. Az Alkotmánybíróság idézett határozatában azt is kifejtette, hogy a legsúlyosabb eredménnyel járó büntető anyagi törvénysértések és az abszolút eljárási szabálysértések orvoslása a felülvizsgálat intézménye nyújt lehetőséget.
A törvénysértően felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelésekor ugyanis a bíróság egy korábbi, jogerős határozatot úgy változtat meg, hogy ezáltal a terhelt helyzete az eredeti határozatban foglaltakhoz képest súlyosabbá válik.
Rámutatott azonban arra is, hogy a jogbiztonság elvének és a törvénynek megfelelő megbüntetés alkotmányos követelményének a konkurálása esetén az előbbi élvez prioritást.
A jogbiztonság érdekében el kell viselni azokat a bírói hibákat vagy tévedéseket, amelyeknek köszönhetően egyes elkövetők a megérdemeltnél enyhébb büntetésben részesülnek.
Az Alkotmánybíróság a Be. már említett rendelkezéseinek hatályon kívül helyezésével párhuzamosan kimondta azt is, hogy a törvényalkotónak a Be. felülvizsgálatra vonatkozó szabályait kell alkalmassá tenni az anyagi jogi törvénysértés orvoslására, ez adott esetben a törvénysértően felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése.
Az Alkotmánybíróság határozatát követően módosította a törvényalkotó a Be. 405. § (1) bekezdését és rendelkezett a b) pontban arról, hogy a büntetés végrehajtásának a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére történő felfüggesztése felülvizsgálati eljárásban orvosolható.
A felülvizsgálati eljárás – mint rendkívüli perorvoslat – alkalmas tehát az anyagi jogi, illetve az abszolút eljárásjogi szabálysértések orvoslására.
Ugyanakkor megállapítható, hogy a perújításnak a Be.-ben rögzített szabályai általában nem alkalmasak az anyagi jog és az eljárásjog alaki szabályai megsértésének az orvoslására.
A Be. 392. § (1) bekezdés a/2. pontja értelmében perújításnak – a terhelt terhére – csak abban az esetben van helye, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terhelt bűnösségét meg kell állapítani, vagy lényegesen súlyosabb büntetést, intézkedés helyett büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett lényegesen súlyosabb intézkedést kell alkalmazni.
A perújítás eljárásjogi szabályozásából kitűnően, amennyiben a perújítás a terhelt terhére kerül elrendelésre, annak eredményeként a bíróság az alapügyben kiszabott büntetésnél lényegesen súlyosabb büntetést is kiszabhat. Ez jelen ügyben azt jelenti, hogy a bíróság nem csak a törvénysértően felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását rendelheti el, hanem annak tartamát is súlyosíthatja, átértékelve a bűnösségi körülményeket. Ez pedig az alapügyben hozott határozat jogerejének ,,oly mértékű'' feloldását jelenti, ami a törvénysértően felfüggesztett szabadságvesztés elrendelésén túl a terheltnek olyan súlyos joghátrányt jelent, amely már nem áll arányban az anyagi jogi törvénysértés kiküszöbölésével.
A rendkívüli perorvoslat célja O. L.-né terhelt esetében pedig nem lehet más, mint az alapeljárás során megvalósult anyagi jogszabálysértés kiküszöbölése, azaz a Btk. 90. § a) pontjában foglalt rendelkezés ellenére felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelése. A rendkívüli jogorvoslat célja nem lehet ennél több, tehát annak eredményeként nem kerülhet sor a főbüntetés tartamának a felülvizsgálatára és súlyosabb büntetés kiszabására, amire a kifejtettek szerint a perújítási eljárásban a bíróság jogosult.
Nem értett egyet az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség indítványában megfogalmazott azon állásponttal, mely szerint felülvizsgálati eljárásban azért nem orvosolható a jogszabálysértő határozat, mert a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó és ezért a felülvizsgálat során a tényállást az elítélt újabb büntetésével már nem lehet kiegészíteni.
Kétségtelen, hogy a felülvizsgálati eljárásban az alapügyben eljárt bíróság ítéletének hiányos tényállása nem változtatható meg, az nem egészíthető ki, ezért ez az eljárási szabálysértés nem orvosolható. Ugyanakkor lehetőség van a felülvizsgálat eljárásban az anyagi jogszabálysértés megállapítására és a Btk. 90. § a) pontjába ütköző módon felfüggesztett szabadságvesztés büntetést kiszabó határozatok hatályon kívül helyezésére és a megismételt eljárás során az anyagi jogszabálysértés orvoslására.
A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla megállapította, hogy a megyei bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a terhelttel szemben az ügyészség indítványában megjelölt okok alapján nincs helye perújítási eljárásnak és az indítványt törvényesen utasította el.
Minderre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság végzését a Be. 371. § (1) bekezdése alapján a Be. 400. § (2) bekezdése szerint eljárva helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Bkf. I. 166/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás