PÜ BH 2006/15
PÜ BH 2006/15
2006.01.01.
A közbenső ítélethez anyagi jogerő fűződik ezért az azt követő eljárásban a jog fennálltának elbírálására nem lehet visszatérni, hanem csak a kártérítés összegét lehet vizsgálni (Pp. 229. §).
Az I. r. felperes házastársa, a II-III. r. felperesek édesanyja, illetőleg a IV. r. felperes gyermeke: B.-né K. Zs. 1997. október 12-én halt meg az alperes kórházban.
A halálával kapcsolatos károkért az alperes kártérítő felelősségét valamennyi felperes követelése tekintetében a bíróság jogerős közbenső ítéletben megállapította. Ezt követően keresetükben az I. r. felperes 4 000 000 forint, a II-III. r. felperesek személyenként 3 000 000 forint, a IV. r. felperes pedig 1 500 000 forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamatai megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Az I. r. felperes összesen 154 180 forint vagyoni kárának és késedelmi kamatának megtérítését is igényelte.
Az elsőfokú ítéletben a bíróság a vagyoni kártérítési igénynek helyt adott, a nem vagyoni kárigények tekintetében pedig kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt az I. r. felperesnek 1 500 000 forintot, a II-III. r. felpereseknek személyenként 2 300 000 forintot, és a IV. r. felperesnek 700 000 forintot, valamint ezen összegeknek az 1997. november 12. napjától 2001. december 31. napjáig évi 20%, míg 2002. január 1. napjától évi 11% kamatát fizesse meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az I-II. és IV. r. felperesek, az alperes és a beavatkozó által előterjesztett fellebbezések folytán a másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, az alperes marasztalását az I. és IV. r. felperesek vonatkozásában mellőzte, míg a III. r. felperes tekintetében azt 1 500 000 forintra leszállította. A II. és III. r. felperesek esetében a késedelmi kamat fizetés kezdő időpontját 1997. október 12. napjában állapította meg. Az I. és a IV. r. felperesek keresetét teljes egészében elutasította. Mellőzte az alperest perköltség fizetésére kötelező ítéleti rendelkezést az I. és a IV. r. felperesek esetében, míg a III. r. felperesnek járó elsőfokú eljárási költség összegét 150 000 forintra leszállította. Kötelezte az I. r. felperest, hogy fizessen meg az alperesnek és a beavatkozónak külön-külön 80 000 forint elsőfokú eljárási költséget. Ugyanilyen módon kötelezte a IV. r. felperest, hogy fizessen meg az alperesnek és a beavatkozónak külön-külön 30 000 forint elsőfokú eljárási költséget. Arra kötelezte az I. r. felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 40 000 forint, a beavatkozónak 130 000 forint másodfokú eljárási költséget. Kötelezte továbbá a IV. r. felperest, hogy 15 nap alatt az alperesnek 15 000 forint, a beavatkozónak pedig 49 000 forint másodfokú eljárási költséget fizessen meg. Rendelkezett továbbá a le nem rótt eljárási illeték viseléséről is. Az elsőfokú ítéletet kiegészítve megállapította, hogy 699 300 forint kereseti illetéket, valamint 579 300 forint fellebbezési illetéket az állam visel.
A másodfokú ítélet indokolása szerint a ,,kompenzációs funkciót'' betöltő nem vagyoni kártérítést valamilyen hátrányos helyzet kialakulása alapozza meg. A közeli hozzátartozó halála miatti lelki fájdalom, gyászreakció azonban önmagában nem minősül ilyennek. Az I. és a IV. r. felperesek esetében a hozzátartozójuk halála miatt személyüket károsító helyzet nem alakult ki. Az I. r. felperes a felesége halálát feldolgozta, új párkapcsolatot alakított ki. A IV. r. felperesnél az elhúzódó gyászreakció fennáll ugyan, azonban egyéb pszichés sérelem nem maradt fenn. Mindezekre tekintettel az I. és a IV. r. felperesek vonatkozásában a nem vagyoni kárigényt a másodfokú bíróság megalapozatlannak tartotta, és ezért keresetüket elutasította. A II. és III. r. felpereseknek járó kártérítés tekintetében megállapította, hogy az a hozzátartozó halálakor esedékessé vált, ezért a kamatfizetés kezdő időpontját az elsőfokú ítélethez képest megváltoztatta.
A jogerős ítélet ellen az I. és a IV. r. felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel az alperest az elsőfokú ítéletben meghatározott mértékű nem vagyoni kártérítés és annak az 1997. október 12. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelező döntés meghozatala érdekében.
A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet támadott rendelkezései az ügy érdemi elbírálására kihatóan több okból jogszabálysértőek, illetőleg közzétett elvi határozattal ellentétesek. Az I. és a IV. r. felperesek a BH 1993/768 és a BH 1994/195 számú eseti döntésekre hivatkozva azzal érveltek, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat sérti. A bíróság az I. és a IV. r. felperesek által bizonyított hátrány ellenére úgy utasította el a nem vagyoni kárigényt, hogy a hátrány feltételéül sem a Legfelsőbb Bíróság 2000. évi 302. elvi határozatából, sem az Alkotmánybíróság 34/1992. számú határozatából le nem vezethető objektív feltételt (minimális mércét) kívánt meg. A másodfokú ítélet szerint a nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható hátránynak többnek kell lennie, mint a közeli hozzátartozó halála miatti mély és tartós gyászreakció. Az I. és a IV. r. felperesek szerint az ezzel összefüggő körülményeket a bíróságnak az összegszerűségnél kellett volna értékelnie.
Tévesnek tartják továbbá az elutasító döntést amiatt, hogy az I. r. felperes a kialakított párkapcsolata folytán a felesége halálát feldolgozta, ezáltal ugyanis nem váltak ,,irrelevánssá'' az addig bekövetkezett személyhez fűződő jogsérelmek. A rendelkezésre álló bizonyítékok éppen azt igazolták, hogy az I. r. felperes nem dolgozta fel a felesége halálát, így a jogerős ítélet iratellenes, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapul és logikai ellentmondást is tartalmaz. Az új párkapcsolat önmagában egyébként sem bizonyítja a házastárs halálának feldolgozását. A másodfokú bíróság e tekintetben a bizonyított hátrányokat nem, illetőleg nem megfelelően értékelte. Ellentétes a bírói gyakorlattal az a megállapítás is, hogy a IV. r. felperes csak fennmaradó pszichés sérelem esetén jogosult a nem vagyoni kártérítésre. A IV. r. felperesnél kimutatható pszichés károsodás bizonyított volt a perben, a nem vagyoni kárigényhez pedig nem szükséges, hogy ez a sérelem maradandó és személyiségzavart okozó legyen. A pszichés, valamint az egyéb sérelmeket a IV. r. felperes tekintetében sem megfelelően értékelte a bíróság a jogerős ítéletben. Mindezekre tekintettel a felsorolt körülmények nem a kereset elutasítását indokolták volna, hanem azokat a kártérítés összegének meghatározásánál kellett volna a bíróságnak figyelembe vennie.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.
Az Alkotmánybíróság 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában a kihirdetés napjával megsemmisítette a Polgári perrendtartás 270. §-a (2) bekezdésének az ,,és'' szövegrészét, valamint az ezt követő rendelkezéseket. A Legfelsőbb Bíróság ezért, valamint a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján kizárólag azt vizsgálta, hogy a jogerős ítéletnek az I. és IV. r. felperes által támadott rendelkezései a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértők-e.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek hatályban tartására irányult.
Az I. és IV. r. felperesek felülvizsgálati kérelme alapos.
Az I. és a IV. r. felperesek a közeli hozzátartozójuk elvesztésével összefüggő nem vagyoni káruk megtérítését igényelték keresetükben. Nem vagyoni kár esetén – miként ezt a jogerős ítélet indokolása helyesen tartalmazza – a jogellenesség alapja az, hogy a személyhez fűződő jogok a törvény védelme alatt állnak [Ptk. 75. § (1) bek.], a közeli hozzátartozó elvesztésével pedig sérül a teljes családban éléshez való jog, illetőleg a lelki egészséghez való jog, amelynek alapján a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján nem vagyoni kártérítés igényelhető. A személyhez fűződő jog megsértése miatt igényelt kártérítésnek is ugyanazok a feltételei, mint más jogellenes károkozásért követelt kártérítésnek [Ptk. 339. § (1) bek.], ebből következően a kártérítő felelősség megállapításához a sérelmet szenvedett félnek olyan hátrányt is bizonyítania kell, amelynek csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez a nem vagyoni kártérítés megítélése indokolt. A másodfokú ítélet indokolása e körben helytálló, az érintett anyagi jogszabályokra és a bírósági döntésekre is helyesen utal. Az adott esetben azonban a bíróság jogerős közbenső ítélettel mindegyik felperes tekintetében megállapította az alperes kártérítő felelősségét, és ezáltal szükségképpen eldöntötte azt a kérdést is, hogy az I. és a IV. r. felpereseknek nem vagyoni kára keletkezett, amely az alperes magatartásával (mulasztásával) okozati összefüggésben következett be, és az alperes a kártérítő felelősség alól magát kimenteni nem tudta. A közbenső ítélethez anyagi jogerő fűződik [Pp. 229. § (1) bekezdés], ezért a közbenső ítéletet követő eljárásban a jog fennálltának újabb elbírálására nem lehet visszatérni. A Pp. 213. §-ának (3) bekezdésének a Pp. 229. §-a (1) bekezdésével való egybevetéséből egyértelmű, hogy a közbenső ítélet a jogalap fennállását előzetesen megállapító olyan bírósági határozat, amely mindenkire nézve kötelező és a jogalap újabb tárgyalására és elbírálására a mennyiség megállapítására folyó eljárásban nem kerülhet sor. Ennélfogva az I. és IV. r. felperesek nem vagyoni kárigényét elutasítani nem lehetett, a bíróságnak a kártérítés mértékét kellett vizsgálnia. A nem vagyoni kárpótlás összegét pedig úgy kell meghatározni, hogy az – az eset összes egyedi körülményeit figyelembe véve és mérlegelve – alkalmas legyen arra, hogy a pénzzel nem mérhető hátrányokat kiegyensúlyozza. Ennek körében kell értékelni azokat az eltérő hátrányokat, amelyek a család egyes tagjai személyhez fűződő jogainak megsértése következtében keletkeztek.
A felülvizsgálati kérelem alappal kifogásolja azt, hogy a másodfokú bíróság az I. és IV. r. felperes nem vagyoni hátrányainak értékelése során a bizonyítékokat nem megfelelően értékelve, téves következtetéseket vont le. A jogerős ítélet e körben a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését sértve iratellenes megállapításokat, okszerűtlen következtetéseket is tartalmaz. Az I. és IV. r. felpereseket ért nem vagyoni hátrányokat és az azok kiegyenlítését szolgáló nem vagyoni kártérítés mértékét az elsőfokú bíróság határozta meg helyesen az ítéletében. Az I. r. felperes életében a házastársa elvesztése, a két kiskorú gyermekről való további gondoskodás jelentős fizikai és pszichikai többletterhet jelent akkor is, ha újabb párkapcsolata alakul ki. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte ezt, továbbá azt is, hogy a IV. r. felperes a lányával fenntartott szoros kapcsolata folytán a jelenlegi és főleg jövőbeni támaszát vesztette el, és emellett a nem vagyoni kártérítésre alapot adó pszichés károsodása is bizonyított volt a perben. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével az I. és a IV. r. felperesek nem vagyoni kárigényét helyesen bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú bíróság ítéletének az I. és IV. r. felperes keresetének elutasításáról szóló, valamint az I. és IV. r. felpereseknek járó perköltség megfizetésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést mellőző részét, továbbá az I. r. felperest és a IV. r. felperest első- és másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelező rendelkezéseit a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú ítéleti rendelkezéseket a késedelmi kamat kezdő időpontjának helyes megjelölésével hagyta helyben.
(Legf. Bír. Pfv. III. 20.125/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás