PÜ BH 2006/151
PÜ BH 2006/151
2006.05.01.
Ha a letéti szerződés a letett foglalóval kapcsolatban a letéteményes kiadási kötelezettségét kimerítően szabályozza, a letéteményes a letét kiadását nem tagadhatja meg. Ha a foglaló jogosultjának személye bizonytalanná vált időközben, a letét összegét bírói letétbe kell helyezni (Ptk. 287. §, 466. §).
A beavatkozók mint eladók és a felperesek mint vevők 2002. augusztus 5. napján adásvételi előszerződést kötöttek a perbeli ingatlan eladására. Az eladók az előszerződés 8. és 9. pontjában vállalták, hogy az ingatlant terhermentesítik, ennek érdekében a hitelezőkkel egyezséget kötnek. Az egyezség létrejöttét határozták meg a végleges adásvételi szerződés megkötésének a feltételeként. Az adásvételi előszerződést az I. r. felperessel és a beavatkozókkal kötött megbízási szerződés alapján az alperes szerkesztette. Az alperes a megbízási szerződésben vállalta még a felperesek jogi képviseletét a hitelezőkkel folytatott egyeztető tárgyalásokon, a végleges adásvételi szerződés elkészítését, valamint bankkölcsön igényléssel kapcsolatos tevékenységeket. A felek a jogi tevékenység fejében 30 000 forint, a szerződések szerkesztése és előkészítése fejében 170 000 forint díjazást kötöttek ki. A felperesek az alperesnek 30 000 forintot fizettek ki.
Az adásvételi előszerződés megkötésének napján a felperesek és az alperes letéti szerződést is kötöttek. Ennek értelmében a felperesek letétbe helyeztek az alperes mint letétkezelő ügyvédi számlájára 1 000 000 forint foglalót. A letéti szerződés 4. pontjában úgy rendelkeztek, hogy a letét összegét az alperes az adásvételi előszerződés 8. és 9. pontjában meghatározott feltételek beállásakor, kizárólag a hitelezők kezéhez fizetheti ki. A szerződés 6. pontjában megállapodtak, hogy amennyiben a fenti előfeltételek nem valósulnak meg, a letétkezelő a letét összegét a letevők kérésére és kezeihez köteles 5 munkanapon belül visszafizetni.
A hitelezői egyezség nem jött létre. A felperesek 2002. december 12-én felhívták a beavatkozókat, hogy 8 napon belül tehermentesítsék az ingatlant, ellenkező esetben elállnak a szerződéstől és a foglalót visszakövetelik. Ezt követően a szerződéstől elálltak, követelték a foglaló kétszeresének megfizetését. Ugyanezen a napon felhívták az alperest, hogy fizesse vissza részükre a foglalót, mivel az előszerződéstől elálltak. A beavatkozók a perbeli ingatlant 2003. június 11-én perben nem álló vevők részére értékesítették.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek egyetemlegesen 1 000 000 forint tőkét és kamatait. Az alperesnek a 150 000 forint megbízási díj megfizetésére irányuló viszontkeresetét elutasította. Indokai szerint a végleges adásvételi szerződés meghiúsulása folytán a letét a szerződés rendelkezéseinek megfelelően visszajárt a letevő felpereseknek. A viszontkereset körében megállapította, hogy a már teljesített megbízási díj az alperes elvégzett munkájával arányban állt. Az alperes teljesítésének hiányosságai és a Ptk. 478. § (2) bekezdése alapján az alperes további megbízási díjra nem tarthat igényt.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a keresetet elutasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy az adásvételi előszerződés alapján teljesített 1 000 000 forint foglalónak minősült, amit a felperesek az ingatlan tehermentesítése érdekében helyeztek letétbe. A pénzösszeggel rendelkezni jogosult beavatkozók azonban a letéti szerződésnek nem voltak az alanyai. Ezért a felperesek a letéti szerződés rendelkezései alapján a foglalót az alperestől nem követelhették vissza, a foglaló tulajdonjogát a jelen perben nem lehetett elbírálni.
A másodfokú bíróság egyetértett a viszontkereset elutasításával. Az ezzel kapcsolatos indokokat azzal egészítette ki, hogy az alperesnek a megbízási szerződésben vállalt feladatok jelentős részét már nem kellett elvégezni.
A jogerős ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezése ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet, a viszontkeresetet elutasító rendelkezése ellen az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felperesek sérelmezték, hogy a jogerős ítélet a kereseten túlterjeszkedve a Ptk. 466. § (1) és (2) bekezdésének a megsértésével utasította el a keresetet. Állították, hogy a letéti szerződésnek a beavatkozók – aláírásuk nélkül is – az alanyai voltak. A letéti szerződés egyértelműen szabályozta a letét megszüntetésének a feltételeit. Ebből a szempontból nem volt jelentősége a letett összeg jogi minősítésének. A felperesek és a beavatkozók ezzel kapcsolatos igényeiket külön perben érvényesíthetik. A kereset körében a bíróságnak csak a letéti jogviszony alapján kellett volna döntenie, ebben a körben azonban a másodfokú bíróság a felek szerződésben kinyilvánított akaratával ellentétes döntést hozott.
A felperesek eljárásjogi szabálysértésként hivatkoztak a Pp. 57. § (2) bekezdésének, 99. §-ának 111. § (1) bekezdésének 243. § (1) bekezdésének megsértésére is azzal összefüggésben, hogy a per időtartama alatt M. A. beavatkozó elhunyt. Felperesek álláspontja szerint az eljárás félbeszakadása megállapításának lett volna helye.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a megbízást teljesítette, az általa szerkesztett okiratok megfeleltek a jogszabályoknak és a felek akaratának. Állította, hogy a szerződéskötés nem az ő hibájából, hanem a felek magatartása miatt hiúsult meg. Ezért a megbízási díj csökkentése a Ptk. 478. § (2) bekezdése alapján nem volt jogszerű. Állította, hogy a Ptk. 478. § (3) bekezdése alapján a megbízási díjra támasztott igénye összegszerűségében sem volt eltúlzott.
Felülvizsgálati ellenkérelmében azzal érvelt, hogy a letéti szerződés adott esetben járulékos jellegű volt, csak az adásvételi előszerződéssel összhangban volt értelmezhető. Mivel a foglalóval kapcsolatban jogvita alakult ki, jogszerűen tagadta meg annak kifizetését. Utalt arra is, hogy a letétbe helyezés a felperesek érdekeit szolgálta.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesek keresetüket a Ptk. 466. § (1) és (2) bekezdésére alapítva kérték az alperesnek az 1 000 000 letétbe helyezett összeg kifizetésére kötelezését.
Nem tévedett a másodfokú bíróság annak megállapításával, hogy a letéti szerződés az ugyanazon a napon kötött adásvételi előszerződéssel tartalmilag összefüggött, erre az összefüggésre maga a letéti szerződés is utalt. A letéti szerződés 4. pontja szerint a letét összegét az alperes az adásvételi előszerződés 8. és 9. pontjában meghatározott feltételek bekövetkezése esetén fizethette ki, mégpedig az adásvételi előszerződés eladóinak az előszerződés 7. pontjában feltüntetett hitelezői részére. Ezen túlmenően a letéti szerződés 6. pontja értelmében – az előző feltételek meghiúsulása esetén – a letéteményes alperes ezt az összeget kizárólag a felpereseknek fizethette vissza. A visszafizetésre a felperesek kérelmére 5 munkanapon belül kötelezettséget vállalt.
A keresetindítás időpontjában a végleges adásvételi szerződés megkötésének feltételét képező hitelezői kielégítés, és ebből következően az adásvételi szerződés megkötése már meghiúsult. A felperesek keresetének keretei között eljárva a Ptk. 466. § (2) bekezdése alapján az alperes kiadási kötelezettségét meg kellett állapítani.
A másodfokú bíróság az átadott pénzösszeg foglaló jellege alapján tévesen következtetett arra, hogy azzal a beavatkozók voltak jogosultak rendelkezni, akik azonban a letéti szerződésnek nem voltak az alanyai. A perben álló felek viszonylatában a letéti szerződés alapján kellett elbírálni a peres felek jogvitáját. Az átadott pénzösszeg foglaló jellege, illetve a foglaló további jogi sorsa nem képezte és a felek perbeli állására tekintettel nem is képezhette a jelen per tárgyát. A Legfelsőbb Bíróság nem osztja a másodfokú bíróság jogi álláspontját, amely szerint a letéttel kapcsolatban keletkezett jogvita a foglaló tárgyában történő döntés nélkül önállóan nem volt elbírálható. A már kifejtett okokból a letéti szerződés és az adásvételi előszerződés tartalmi összefüggése megállapítható volt. Az adásvételi szerződés meghiúsulása folytán a letéti szerződésben meghatározott, az alperest terhelő kiadási kötelezettség feltétele bekövetkezett. Ebben a jogviszonyban a beavatkozóknak – a jogosultak kimerítő jellegű szabályozása következtében – semmilyen rendelkezési joga nem állt fenn. A per tárgyára tekintettel a másodfokú bíróság tehát téves jogi indokokkal utasította el a felperesek letét kiadására irányuló keresetét.
Ebben a körben helyesen érveltek a felperesek azzal, hogy az alperes őrzési kötelezettsége (és jogosultsága) a letéti szerződés megszűnésével szintén megszűnt. Az alperes által hivatkozott, a jogosult személyének bizonytalanságát előidéző körülmények alapján az alperesnek a letett pénzösszeget a Ptk. 287. § (1) bekezdése alapján bírósági letétbe kellett volna helyeznie. Ez esetben a bíróság a Ptké. 51. §-a alapján az anyagi jog szerinti tényleges jogosultság alapján dönthetett volna arról, hogy a letétbe helyezett összeg kit illet meg. Ennek hiányában sincs elzárva azonban a jogosultak egyike sem, hogy a foglaló iránti igényét önálló perben érvényesítse.
A kereset érdemében elfoglalt álláspontjából következően a Legfelsőbb Bíróság nem értékelte az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértésként [Pp. 270. § (2) bekezdés], hogy a másodfokú bíróság az egyik beavatkozó elhalálozásának eljárásjogi következményeit nem vonta le.
Az alperes alaptalanul hivatkozott csatlakozó felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felperesekkel kötött megbízási szerződést maradéktalanul teljesítette, továbbá az eredmény elmaradása nem az ő magatartására vezethető vissza.
A peradatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes megbízása az előszerződés megkötésén túl kiterjedt a végleges adásvételi szerződés megkötésében és a vételárra felveendő bankkölcsön ügyletben történő eljárásra is. Az ügyvéd alperes tehát a Ptk. 474. § (1) bekezdésében meghatározott, a végleges adásvételi szerződés megkötéséig terjedő eljárást vállalt, aminek csak egy részét teljesítette. A bíróság a Ptk. 478. § (3) bekezdésének a helyes alkalmazásával állapította meg, hogy csak a tevékenységével arányos megbízási díjrészt követelhette, melynek teljesítése 30 000 forint összegben megtörtént. A teljesítését megalapozottan értékelő és a viszontkeresetét elutasító jogerős ítéleti rendelkezéssel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmében sem hivatkozott olyan indokra, melynek alapján a viszontkereset tárgyában a jogerős ítélettől eltérő döntés lett volna hozható.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a kereset körében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.415/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás