Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

153/B/2006. AB határozat

153/B/2006. AB határozat*

2011.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 63. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 63. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére terjesztett elő indítványt. Álláspontja szerint sérül az Alkotmány 70/B. § (2)–(3) bekezdésében rögzített egyenlő munkáért egyenlő bér elve és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való jog azáltal, hogy a közalkalmazott fizetési osztályba történő besorolását nem a betöltött munkakörhöz társuló teljesítmény, a végzettségek egésze, hanem a legmagasabb iskolai végzettség határozza meg. A jogalkotó így az azonos munkakört betöltő, azonos színvonalú munkát végző közalkalmazottak közül a magasabb végzettségűek javára magasabb illetményt biztosít, „a végzettség előjog értékű érvényesítését garantálja.” Példaként az egyetemi, illetőleg a főiskolai végzettségű, de mellette szakirányú egyéb képzettséggel rendelkező közalkalmazottak közti besorolás különbségét hozta fel.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
„70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.”
2. A Kjt. támadott szabálya:
„63. § (1) A közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) – a 61. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az indítványozó beadványában a Kjt. 63. §-át jelölte meg, tartalmilag azonban csak a 63. § (1) bekezdésének utólagos normakontrollját kérte, amelyet az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésével tartott ellentétesnek. Ezen alkotmányi rendelkezések az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, illetőleg a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való jogot fogalmazzák meg.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában kimondta, hogy az Alkotmány 70/B. §-a helyes értelme szerint az általános diszkrimináció-tilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása (először: 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 459.).
A diszkrimináció tilalmával kapcsolatban az Alkotmánybíróság korábbi határozatában megállapította, hogy „a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni” [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. Ezért az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének vonatkozásában személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.] A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.)
Az Alkotmánybíróságnak így azt kellett vizsgálnia, hogy a jogalkotó alkalmazott-e az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvének, illetőleg a munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazás követelményének sérelmét eredményező, hátrányos megkülönböztetést azáltal, hogy az azonos munkakört ellátó közalkalmazottak iskolai végzettségüktől függően eltérő fizetési osztályba sorolhatók.
A 67/2009. (VI. 19.) AB határozat az Alkotmánybíróság gyakorlatát a következőkben foglalta össze: „Az Alkotmánybíróság a 137/B/1991. AB határozatában (ABH 1992, 456, 459.) tette először azt a – későbbi határozataiban is megerősített [43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.; 1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 770, 771.; 361/B/1994, ABH 1996, 483, 485.; 65/2006. (XI. 24.) AB határozat, ABH 2006, 964, 966.; 746/B/2002. AB határozat, ABH 2007, 1461, 1467.] – megállapítását, hogy az Alkotmány 70/B. §-a nem értelmezhető úgy, hogy bármely munkáltatónál alkalmazott minden munkavállalónak azonos munkáért azonos bért kellene kapnia. (…) Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette azt is, hogy az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdéséből nem következik az, hogy az »egyenlő munkáért« kifejezés olyan megegyező jellemzőkkel meghatározott, munkavégzés jellegű tevékenységeket foglalna magában, amelyekért a jogviszony személyi és tárgyi körülményeitől függetlenül, minden esetben azonos mértékű szolgáltatás (munkabér) járna. Az Alkotmány e rendelkezése az azonos tárgyi tulajdonságokkal meghatározható munkavégzésekért az eltérő mértékű díjazás kikötésének vagy éppen előírásának jogszabályi lehetőségét nem gátolja, ha az tiltott megkülönböztetést nem valósít meg. (1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 770, 771.)” (ABH 2009, 617, 645–646.)
A támadott rendelkezés a Kjt. 61. §-ában felsorolt, iskolai végzettségtől függő fizetési osztályba sorolás módját adja meg, amikor az ott megjelölt iskolai végzettségek közül a legmagasabb figyelembe vételével rendeli meghatározni a közalkalmazott fizetési osztályát. A bérezést emellett a 64. § (1) bekezdése értelmében a közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött idő is befolyásolja, amely a fizetési osztályon belüli fizetési fokozatra van kihatással.
Az Alkotmánybíróság több határozatában leszögezte, hogy a törvényhozó valamely hivatás gyakorlásához szükséges iskolai végzettség meghatározásakor – az alkotmányos keretek között – széleskörű jogalkotói szabadsággal rendelkezik. [373/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 678, 681.; 9/B/2002. AB határozat, ABH 2003, 1470, 1473.; 1333/B/1996. AB határozat, ABK 2006. 1027, 1029.) A 116/B/1995. AB határozatában vizsgálta a Kjt.-ben írt, a munkakör ellátásával összefüggő iskolai végzettség alapján történő besorolásra vonatkozó szabályozás alkotmányosságát. E határozatában a több (legalább két), a munkakör ellátásához szükséges felsőfokú iskolai végzettséggel, illetve felsőfokú iskolai végzettségük mellett tudományos fokozattal vagy posztgraduális képesítéssel rendelkező közalkalmazottak eltérő besorolását előíró szabályt nem ítélte az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésébe ütközőnek: „[A]z új szabályozás azonban nem jelenti azt, hogy a jogalkotó az azonos minőségű végzettséggel rendelkező közalkalmazottak között tenne különbséget, hanem épp az adott munkakör ellátása szempontjából magasabb minőségű munkát végző közalkalmazottat, illetve a konkrétan a munkakör ellátásához szükséges magasabb szintű iskolai végzettséggel, szakképesítéssel rendelkezőket honorálja az eltérő besorolással.” (ABH 1999, 491, 498.)
Az Alkotmánybíróság 849/B/1992. AB határozatában nem minősítette az Alkotmány 70/B. § (2)–(3) bekezdéseiben foglalt rendelkezésekkel ellentétes megkülönböztetésnek, hogy „a törvényhozó a munka mennyiségének és minőségének egyik mérhető kritériumát a megfelelő iskolai végzettség és vizsga meglétében határozta meg.” (ABH 1996, 391, 393.)
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a legmagasabb iskolai végzettség alapján történő besorolás nem jelent indokolatlan megkülönböztetést az azonos munkakört ellátó és ennek alapján azonos csoportot képező közalkalmazottak között. Az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési előírásokat tartalmazó jogszabályok számos munkakör esetében a szakképzettség mellett az egyetemi és főiskolai végzettséget vagylagosan írják elő [pl. a pedagógusok esetében a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 17. § (1) bekezdése, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a belügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél történő végrehajtásáról szóló 62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 3. számú melléklet B) 4. pontja, az egyes kulturális közalkalmazotti munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési és egyéb feltételekről szóló 2/1993. (I. 30.) MKM rendelet melléklete stb.], vagyis adott munkakör különböző szintű felsőoktatási intézményben szerzett végzettség birtokában is ellátható.
A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 32. § (5) bekezdése megkülönbözteti az alapképzésben és mesterképzésben elérhető végzettségi szinteket, amelynek képzési és kimeneti követelményei eltérőek, továbbá a 67. § szerint külön szabályok vonatkoznak a doktori képzésre. Mivel a felsőoktatás különböző szintjein eltérő követelményrendszer érvényesül, a végzettség is más minőségű ismereteket takar. A jogalkotó alappal indult ki abból, hogy magasabb szintű iskolai végzettség és szakmai felkészültség birtokában az azonos munkakör ellátása jellemzően nagyobb valószínűséggel magasabb szakmai színvonalon történik, amely indokolttá tette az eltérő besorolást.
Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés nem sérti az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdését, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 201l. január 25.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

 

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bihari Mihály s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Bragyova András s. k.,

Dr. Holló András s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Kiss László s. k.,

Dr. Kovács Péter s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére