GÜ BH 2006/158
GÜ BH 2006/158
2006.05.01.
I. A rendhagyó letét szabályait kell alkalmazni, ha a letéteményes arra vállal kötelezettséget, hogy a nála elhelyezett, el nem különített, fajlagos árut megőrzi és ugyanolyan mennyiségű és minőségű terményt szolgáltat ki (Ptk. 471. §).
II. Ha a felek a letett termény minőségét közös mintavétellel határozták meg és a minta megfelel az étkezési búza minőségének, a letéteményesnek kell bizonyítani, hogy a teljes mennyiség minősége nem felelt meg a mintának [Ptk. 305. § (1) bek.; Pp. 3. § (3) bek., 164. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes mint termelő és az alperes mint vállalkozó 1997. július 28-án, valamint augusztus 1-jén a felperes által termelt búza bérszárítására és tárolására, valamint az alperesnél történő elhelyezésére bérszárítási és tárolási szerződést kötöttek. Megállapodtak abban, hogy a mérlegelést követően a közösen vett minta alapján az alperes a nyers terményt ,,laborban'' minősíti, tisztítja, szárítja, saját raktárában tárolja, a jó gazda gondosságával kezeli, megfelelő minőségben tartja és hiánytalanul átadja a felperesnek. Amennyiben a felperes 1998. március 31-éig a terményt nem szállítja el, úgy azt az alperes értékesítheti és az értékesítésből befolyt vételárral kell elszámolnia. A felperes 225 581 kg őszi búzát szállított az alpereshez, amelyből a közös mintavétel megtörtént. A felperes 1998 januárjában értékesíteni kívánta az alperesnél tárolt búzát, arra azonban a vevők adásvételi szerződést nem kötöttek. Az alperes a gabona ellenértékével el kívánt számolni, a költségei levonása után a felperes javára 2 435 310 Ft búza ellenértéket helyezett letétbe.
A felperes a keresetében az alperesnek átadott étkezési búza és az alperes által részére elszámolt takarmánybúza ára közötti különbözetet igényelte, e címen további 3 123 004 Ft tőke és ennek 1998. szeptember 10. napjától járó kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes kártérítési felelőssége fennáll, az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a jogvita eldöntésénél a felek között létrejött szerződéseket kell alapul venni, amelyek szabályozták, hogy a felperes által átadott búza minősítését a felek által közösen vett minta felhasználásával az alperesnek kell elvégeznie. Az alperes a közös mintavétel során hozzá került gabonamintát – a szerződésben vállalt kötelezettsége ellenére – nem vizsgálta és nem minősítette. Rendelkezésre álltak viszont a felperes által elvégeztetett minőségi vizsgálatokról készült okiratok – közöttük: a Concordia Közraktár Rt. ,,Gabona Control'' akkreditált Központi Laboratóriumának vizsgálati jegyzőkönyve. E laboratóriumi vizsgálat a peres felek által közösen szerződésszerűen vett mintából történt, a vizsgálati jegyzőkönyvben szereplő megállapítások a felperes által átadott búzából közösen vett mintára vonatkoztak. A vizsgálat eredményei bizonyították, hogy a felperes étkezési búzát adott át az alperesnek. Alaposnak találta ezért a felperes szerződésszegésre alapított kártérítési igényét. A másodfokú bíróság a döntése meghozatalánál mellőzte az elsőfokú eljárásban részt vett szakértőnek arra vonatkozó megállapításait, hogy a felperes igazolta-e miszerint a vizsgálati eredmények az általa szolgáltatott búzából vett mintára vonatkoznak, tehát bizonyította-e a mintának megfelelő minőséget. Ezek olyan jogkérdések, amelyeket a bíróságnak magának kellett megválaszolnia, másrészt a perben nincs jogi jelentősége azoknak a megállapításoknak, amelyeket a szakértő a szakvéleményében a mintavétel hiányosságaival kapcsolatban megfogalmazott, tekintve, hogy a mintavételnek a szerződésben írtaknak kellett megfelelnie. A mintavétel a felek részéről szerződésszerűen történt, az azok felhasználásával készült laboratóriumi vizsgálati anyag viszont a felperes keresetét támasztotta alá.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság által elkövettet jogszabálysértést a Pp. 177. §-ának (1) bekezdésében, a Pp. 206. §-ában, a szakértői vélemény mellőzése miatt és az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezések megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy mindkét fokú bíróság egyetértett abban, miszerint a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy jó minőségű étkezési búzát szállított az alpereshez, illetőleg, hogy az alperesnek ugyanilyen minőségű és mennyiségű búzát kellett volna kiadnia, avagy annak árával elszámolnia. Ehhez képest tévedett a másodfokú bíróság, amikor jogkérdésnek minősítette az abban történő állásfoglalást, hogy a felperes által csatolt vizsgálati eredmények valóban a perbeli búzára vonatkoztak; hogy megállapítható-e miszerint a mintavétel alapjául szolgáló teljes búzamennyiség milyen minőségnek felel meg, továbbá, hogy a minőséget befolyásolta-e az aratás időpontja, illetőleg az akkori időjárási viszonyok. A felperes által csatolt vizsgálati eredmények hiányosak, ugyanis a Magyar Szabvány előírásai szerint 21 paramétert vizsgálva lehet eldönteni egy-egy mintáról, hogy az megfelel-e avagy sem a malmi búza minőségi követelményeinek. Az O.-M. Kft. igazolása, a Gabonatermesztési Kutató Kht. vizsgálati anyaga csak a szükséges paraméterek tört részét tartalmazza, egyben olyan minta vizsgálatáról szól, amelynek eredete ismeretlen, így a szakértő kirendelése e kérdésben nem volt mellőzhető. A másodfokú bíróság az ítéletét a Gabona Control Központi Laboratóriumának vizsgálati eredményére alapozta. Ez nem vehető figyelembe, mert a minta nem felelt meg a felperes által beszállított teljes mennyiség összesített mintájának, az kizárólag az adott napon beszállított búzából vett minta volt. Másrészt a vizsgálati jegyzőkönyv 19 vizsgált paraméter adatait tartalmazta, a szabvány szerint szükséges 21 helyett. Hiányzik a ,,nedves sikér terülése mutató'' ami a szegedi vizsgálatnál igen alacsony, szabvány alatti értéket mutatott, és a másik paraméter vonatkozásában sem érte el malmi búza minőséget. Az alperes nem vállalta, hogy a laboratóriumi minősítés során beltartalmat vizsgál, ezért nincs jogi jelentősége, hogy az alperes további vizsgálatokat nem végzett.
Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy malmi búzát szállított az alpereshez, az időjárási viszonyok pedig éppen azt az alperesi állítást igazolták, hogy ilyen minőségű búzát nem is szállíthatott. Jelezte, hogy bizonyítékként csatolja a Gabona Control által írt levél másolatát, amelyben a vizsgálatot végző intézmény jelentette ki, hogy a vizsgált búza nem malmi minőségű, ez azonban az iratokhoz csatolásra nem került.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság tanácsban is megvizsgálta az alperes felülvizsgálati kérelmét és megállapította, hogy az alaptalan. A felek között létrejött szerződés vegyes típusú, azaz vállalkozási és raktározási szerződés volt, ez utóbbi megfelelt a Ptk. 472. §-ában írt rendhagyó letétnek. A fenti jogszabályhely szerint, ha a letét tárgya pénz vagy más helyettesíthető dolog és a megállapodás szerint a letéteményes később ugyanolyan dolgot, ugyanolyan mennyiségben köteles visszaszolgáltatni, a kölcsön szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a visszaadás helyére és idejére a letét szabályai irányadóak és, hogy a letevő követelésébe csak a letéttel kapcsolatos ellenkövetelést lehet beszámítani. A letéteményes alperes szerződéses kötelezettsége volt, hogy az el nem különített fajlagos árut megőrizze és ugyanolyan minőségű és mennyiségű árut szolgáltasson ki a felperes részére. A felek az átadott termény minőségének meghatározására közös mintavételben állapodtak meg. A felperes által átadott termény az alperesnek történt átadást követően olyan silóba került, amelyben az alperes más termelők által beszállított terményt is tárolt, – és mert ezek összekeveredtek, csak a közösen vett minta biztosította, hogy a felperes ugyanolyan minőségű terményt kapjon vissza, mint amilyent az alperesnek átadott. A felek a közös mintavétel módját a szerződésben nem határozták meg. A közösen vett és 3 db 1 kg-os csomagban tárolt mintából a felperes egy csomag mintát átvett, ezzel a mintavétel szakszerűségét és szerződésszerűségét elismerte, ami azt jelentette, hogy utóbb a mintavétel szerződésszerű voltát nem tehette vitássá.
Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy az a körülmény, hogy a mintavétel szerződésszerűen történt-e nem tartozik a szakértő kompetenciájába, mint ahogy az a körülmény sem, hogy a későbbi vizsgálatok a közösen vett mintára vonatkoztak-e. A Concordia Közraktár Rt. Gabona Control laboratóriuma az elsőfokú eljárásban 8. sorszám alatt csatolt tájékoztatója szerint az általa 1998. december 17-én kiadott vizsgálati jegyzőkönyv a felperes által bevitt mintából az általa megrendelt vizsgálatok eredményeit tartalmazza. A mintát nevezett zárt állapotban adta át vizsgálat céljára a lezáró ragasztószalagon szereplő aláírásokat a vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza. A vizsgálati jegyzőkönyv szerint a ragasztószalagon két aláírás, V.-né, valamint A. S. aláírása szerepel, a vizsgálati eredmények a beküldött mintára vonatkoznak. Ugyanezt tartalmazta a Szegedi Gabonakutató Rt. vizsgálati anyaga is. Alaptalanul hivatkozott ezért az alperes arra, hogy a laboratóriumok vizsgálati eredményei ismeretlen eredetű mintára vonatkoznak.
Az alperes csak a felülvizsgálati eljárásban hivatkozott először arra, hogy a felperes által beszállított búza nem felel meg a malmi búzára vonatkozó szabványnak. Az elsőfokú eljárásban viszont az igazságügyi szakértő akként nyilatkozott, hogy a vizsgálati eredmények a búza étkezési minőségét igazolják; hogy az árutőzsde adatai alapján a felperes el tudta volna adni a perbeli búzát étkezési búza minőségben. A szakértő csupán azt vonta kétségbe, hogy a mintavétel megfelelő módon történt, továbbá, hogy a vizsgálati eredmények a felperes által beszállított búzára vonatkoztak. Az alperes sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem vitatta a szakértő fenti megállapítását, nem kérte e vonatkozásban a szakértői vélemény felülvizsgálatát, illetőleg újabb szakértő kirendelését, ezért nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a mintául szolgáló búza megfelelt a malmi minőségű étkezési búzának. A felperes által megvizsgáltatott minta bizonyítottan megfelelt az étkezési búza minőségnek, ezért az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a minta vizsgálati eredménye ellenére sem volt az átvett teljes mennyiség a malmi búzának megfelelő minőségű. Ha a felek az átadott dolog minőségét mintával határozzák meg – a minta az egész mennyiséget reprezentálja. A minta vizsgálati eredményének megfelelően kell minősíteni az egész betárolt mennyiséget. Az alperes a perben bizonyíthatta volna, hogy a felperes által átadott termény nem felelt meg a mintának. Ennek bizonyítására esetleg alkalmas lett volna az a minta, amely a közös mintavétel után az alperes birtokába került. Az alperes azonban a szerződésben vállalt vizsgálatot nem végezte el és a mintát sem őrizte meg. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében írtakkal ellentétben a tárgyaláson (6. P. 20.293/2004/4. sz. jegyzőkönyv) még úgy nyilatkozott, hogy egyéb beltartalom miatt is vette a mintát. Nyilvánvaló, hogy az alperes birtokába került minta, illetve vizsgálat is a búza minőségét volt hivatva bizonyítani.
A felperes által bevizsgáltatott minta bizonyítottan megfelelt az étkezési búza minőségének, ezért az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a minta vizsgálati eredménye ellenére sem volt a teljes átvett mennyiség a malmi búzának megfelelő minőségű.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a perbe hozott termény betakarítása esős időszakban történt, ami a termény minőségét nagymértékben leronthatta. A szakértői vélemény szerint a csapadék a búza sikértartalmát csökkentheti és az alperes által becsatolt csapadék-adatok szerint a perbeli búza sikértartalma csökkenhetett, amely a minőségét ronthatta. Az azonban a perben nem bizonyított, hogy az esős időjárás a perbe hozott termény minőségét takarmánybúza minőségre rontotta le. Igazolást nyert, hogy a felperes által termelt búza ,,GÓBÉ'' fajtájú, kifejezetten étkezési célra termesztett búzafajta volt. Annak minőségét a betakarításkori csapadékos időjárás valóban befolyásolhatta, de minősége számos egyéb körülménytől is pl. a föld minősége, kártevők stb. függött. Így egyedül a csapadékos időjárás minőségrontó hatásának mértékére vizsgálatok nélkül következtetni nem lehetett. Az iratokból megállapítható, hogy az alperes a felperes által beszállított búzát más termelők búzájával együtt, egy silóban tárolta. Az alperes bizonyíthatta volna, hogy ebből a silóból kinek, mikor, milyen minőségű búzát értékesített, ami támpontot adhatott volna annak megállapításához, hogy a silóban kizárólag takarmánybúza került-e tárolásra. Ilyen bizonyítást azonban az alperes a korábbi eljárásokban nem ajánlott fel.
Tekintve, hogy a felülvizsgálati ok még sem áll fenn, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IX. 21.625/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás