KÜ BH 2006/172
KÜ BH 2006/172
2006.05.01.
A bontásra kötelezés jegyzői hatáskör, a polgármester és a képviselő-testület arról hatáskör hiányában még tárgyi összefüggés folytán sem rendelkezhet (1997. évi LXXVIII. tv. 30. §, 34. §, 13. §, 52. §; 1957. évi IV. tv. 75. §).
A felperes 1989. július 5-én visszavonásig érvényes közterület-használati engedélyt kapott a b.-i Á. utca – D. utca sarkán található közterületre, vendéglátóegység elhelyezésére, azzal, hogy a közterület-használat megszűnése után engedélyes köteles az igénybe vett területet maradéktalanul helyreállítani.
A felperes az ingatlanon jogerős építési engedély alapján épületet létesített, amelyre 1989. augusztus 25-én használatbavételi engedélyt kapott.
B. Város Polgármestere 2004. január 7-ei határozatában a felperes közterület-használati engedélyét visszavonta, továbbá kötelezte a felperest az épület bontási engedélye iránti kérelem előterjesztésére, és a bontási engedély jogerőre emelkedését követő 30 napon belül annak elbontására, a terület kártalanítási igény nélkül az építés előtti állapotába való visszaállítására.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának – az elsőfokú határozatra kiterjedő – hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint B. város rendezési tervéből megállapítható, hogy az önkormányzat társasház-építésre területet kíván értékesíteni, amely érinti a felperes által használt közterületet is.
A rendezési tervben foglaltak teljesítése közérdek, ezért a közterület-használati engedély visszavonása sem jogszabálysértő.
A jogerős ítélet indokolásában foglaltak szerint a felperest a 32/2000. (XII. 1.) Ök. számú rendelet (a továbbiakban: Önk. r.) 10. § (1) bekezdése alapján kártalanítás nem illeti meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak, valamint az alperes és B. Város Polgármestere határozatának hatályon kívül helyezését és a polgármester új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
Kérte továbbá annak megállapítását, hogy épületének lebontásáért kártalanítás illeti meg.
Álláspontja szerint a megyei bíróság a tényállást hiányosan állapította meg; ítélete a Pp. 206. § (1) bekezdésébe, továbbá az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. § (1)–(4) bekezdéseibe ütközik.
Kifogásolta, hogy az alperes nem rendelkezett 5 m2 alapterületű felépítményéről, illetve a használati díj egy részének törléséről. Elmulasztotta továbbá kártalanítás megállapítását.
Hangsúlyozta, hogy az Önk. r. előírásait a perbeli ügyre nem lehet alkalmazni, az az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Éptv.) 30. § (1)–(7) bekezdéseibe ütközik. Hivatkozott arra, hogy mind a perbeli közterület, mind az azon lévő felépítmény után kártalanítás illeti meg; azt a közterület-használat engedélyezéséről, az építési engedélyről, illetve használatbavételi engedélyről szóló határozatok nem zárták ki.
Hangsúlyozta, hogy az Önk. r. alkalmazásával annak visszaható hatálya révén a jogbiztonság alkotmányos alapelve sérül.
Kifogásolta, hogy nem tisztázott, az alperes rendelkezik-e hatáskörrel arra, hogy a felperest bontási engedély beszerzésére és az épület lebontására kötelezze.
Kifejtette, hogy az alperes és a felperes között a közterület használatát illetően szerződés jött létre.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, hivatkozással arra, hogy az Önk. r. 10. § (1) bekezdése értelmében a közterület-használat közérdekből kártalanítási igény nélkül megszüntethető.
Előadta, hogy a felperes közterület-használati engedélye szerint a közterület-használat megszűnése után a felperes köteles az igénybe vett területet maradéktalanul helyreállítani.
Hangsúlyozta, hogy az Éptv. 30. § (1)–(7) bekezdései a perbeli ügyben nem alkalmazhatók, mert a felperes a területnek se nem tulajdonosa, se nem haszonélvezője.
Kifejtette, hogy a térmértékbeli eltérésnek az ügy érdeme szempontjából nincs jelentősége.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Az Éptv. 13. § (2) bekezdés d) pontja értelmében a helyi építési szabályzatnak tartalmaznia kell legalább a különböző célú közterületek felhasználása, és az azokon történő építés feltételeit és szabályait.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 1. § (1) bekezdésének felhatalmazása értelmében a helyi önkormányzat a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekű közügyekben önállóan jár el.
Az 1. § (3) bekezdése szerint a helyi önkormányzat törvény keretei között önállóan szabályozhatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket.
A 8. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a település-fejlesztés, a település-rendezés, a helyi közutak és közterületek fenntartása.
Az Önk. r. a közterület rendeltetésétől eltérő célú használatának engedélyezését önkormányzati hatósági ügyként szabályozta, oly módon, hogy a közterület használata közérdekből, kártalanítási igény nélkül megszüntethető; illetve, ha az engedély érvényét veszti, az engedélyes saját költségén köteles az eredeti állapotot – minden kártalanítási igény nélkül – helyreállítani [Önk. r. 10. § (1) és (4) bekezdése].
Az idézett rendelkezések alapján a polgármester – mint elsőfokú szerv –, illetve az alperes képviselő-testülete – mint másodfokú szerv – jogszerűen járt el, amikor a visszavonásig érvényes közterület-használati engedélyt a terület közérdekű hasznosítása érdekében visszavonta.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felperesnek az Önk. r. szabályainak hatályával kapcsolatos aggályait. Egyrészt az Önk. r. kihirdetése napján hatályba lépett, másrészt rendelkezéseit az el nem bírált, folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
Általános elv, hogy a közigazgatási eljárásban az annak alapjául szolgáló igény keletkezésének időpontjában hatályos jogszabályt kell alkalmazni, ilyen igény hiányában pedig a jogerős határozat meghozatala időpontjában hatályos jogszabály az irányadó.
Miután a felperes esetében korábban engedélyezett közterület-használat visszavonásáról van szó, az ügynek nem tárgya a felperesi igényjogosultság keletkezése.
Az alperes tehát jogszerűen járt el, amikor a közterület-használati engedély visszavonására az Önk. r. szabályait alkalmazta.
A fentiekre figyelemmel az alperes határozata nem ellentétes az Éptv. 30. § (1)–(7) bekezdéseiben foglaltakkal sem, mert az kizárólag az ingatlan tulajdonosára, haszonélvezőjére vonatkozik.
Az Önk. r. 10. § (1) és (4) bekezdése kártalanítási igény nélkül lehetővé teszi a közterület használatának megszüntetését, és előírja az eredeti állapot helyreállítását.
A felülvizsgálati kérelem helyesen mutatott rá arra, hogy az alperes hatáskör hiányában kötelezte a felperest bontási engedély iránti kérelem benyújtására, továbbá a bontási engedély jogerőre emelkedését követő 30 napon belül az épület elbontására.
Az Éptv. 34. § (1) bekezdése építésügyi hatósági engedélyhez kötött tevékenységként szabályozza az építmény lebontását.
Az Éptv. 52. § (1) bekezdése értelmében az építésügyi hatósági jogkört első fokon a települési önkormányzat jegyzője látja el.
Az Áe. 4. § (1) bekezdése előírja, hogy a közigazgatási szerv a hatáskörébe tartozó ügyben köteles eljárni.
Az Áe. 75. § (1) bekezdés a) pontja szerint a közigazgatási szerv határozatát a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogra tekintet nélkül meg kell semmisíteni, ha az ügy nem a közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik.
A fentiekre figyelemmel jogszabálysértő B. Város Polgármestere határozatának az a része, amelyben jegyzői hatáskörbe tartozó ügyben eljárva a felperest bontási engedély iránti kérelem benyújtására, továbbá az épület elbontására kötelezte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében helytelen jogi álláspontra helyezkedett, amikor az alperesi határozatot – B. Város Polgármesterének elsőfokú határozatára kiterjedően – ezen részében nem helyezte hatályon kívül.
Nem helytálló ugyanakkor az a felülvizsgálati állítás, hogy az alperes, illetve a megyei bíróság a tényállást hiányosan állapította meg.
A bontás előírása vonatkozásában hozott rendelkezés hatályon kívül helyezése folytán a térmértékbeli eltérés, illetve a felülépítmény kártalanítása vonatkozásában előterjesztett felülvizsgálati előadás okafogyottá vált.
Nem helytálló a felülvizsgálati előadás az eltérő összegű használati díjak vonatkozásában sem. Az elsőfokú határozat rendelkező része ugyanis egyértelműen a 2004. január 31-ei közterület-használati engedély visszavonásától kivetett közterület-használati díj törlését rendelte el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében a jogszabályokkal összhangban álló új határozatot hozott, az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra kiterjedően – részben hatályon kívül helyezte.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.218/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás