BÜ BH 2006/179
BÜ BH 2006/179
2006.06.01.
A felbujtó felelőssége megállapítható, ha a felbujtó szándéka nemcsak a tehergépkocsi, hanem – legalább eshetőlegesen – nagy értéket képviselő rakományának az eltulajdonítására is kiterjed [Btk. 21. § (1) bek., 138/A. § c) pont, 316. § (1) bek. és (6) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság a 2003. május 15. napján hozott ítéletével a III. r. terheltet felbujtóként, jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette, bűnsegédként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette miatt halmazati büntetésül 2 évi és 8 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a 2004. június 8. napján hozott ítéletével megváltoztatta; az egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettét felbujtóként elkövetettnek minősítette. A szabadságvesztés tartamát 2 évi börtönre mérsékelte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A III. r. terhelt 2001 júliusában szólt az I. r. terheltnek, hogy szerezzen egy IFA teherautót, amelyért 100 000 forintot fizet. A III. r. és az I. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a tehergépkocsihoz bűncselekmény elkövetése útján jutnak hozzá.
2001. augusztus 8-án az I. r. és a II. r. terhelt B.-re utaztak, ahol az egyik parkolóba leállított és L. I. tulajdonában de M. J. használatában lévő IFA tehergépkocsihoz mentek, amelynek vezető oldali ajtaja nyitva volt. A II. r. terhelt a tehergépkocsi mellett állt, az I. r. terhelt a fülkében talált csavart a gyújtáskapcsolóba helyezve a tehergépkocsit elindította, majd Ny.-ba mentek.
A tehergépkocsin a F. C. együttes hangszerei, hang-, fény- és színpadtechnikája volt.
Másnap a terheltek a tehergépkocsit K. A. III. r. terhelt Ny. telepére vitték, ahol felhívták a III. r. terheltet. Ezt követően az I. r. terhelt a teherautón lévő lakatot levágta, és a III. r. terhelt raktárhelyiségébe a gépkocsiról lerakodtak. A délutáni órákban mindhárom terhelt találkozott, majd együtt K. A. III. r. terhelt telephelyére mentek. Ekkor már valamennyien tudták, hogy a F. C. zenekar autóját hozta el az I. r. és a II. r. terhelt. Ezért a III. r. terhelt közölte velük, hogy az autót nem veszi át. Ezután az I., II. és III. r. terheltek a felszerelés egy részét az autóra visszarakták, a III. r. terhelt az együttes felszereléséből 2 db nagyobb méretű hangfalat, 2 db kisebb hangfalat, 2 db gitárt, a komplett színpadot, 4-5 pár csizmát és ezenkívül 200 m hosszú kábelt megtartott, amelynek összértéke kb. 1 500 000 forint volt.
Ezt követően a III. r. terhelt 2 db rendszámtáblát átadott az I. r. és a II. r. terheltnek azzal, hogy az eredeti rendszámtáblát cseréljék le. Az I. r. és a II. r. terhelt a két gumit és az akkumulátort kivették, majd a tehergépkocsival B. és K. közötti erdőbe mentek, ahol a felszerelést lerakták, majd a tehergépkocsit felgyújtották. Az I. és a II. r. terheltek a két gumit és az akkumulátort a III. r. terheltnek 16 500 forintért átadták.
A tehergépkocsi értéke 588 000 forint volt, amely kár nem térült meg. A tehergépkocsin lévő felszerelés értéke 5 946 000 forint, amelynek egy része erősen rongálódott állapotban, összesen 5 240 000 forint értékben megtérült.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a III. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
A felülvizsgálati indítványban a tényállás megalapozatlanságára hivatkozva sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a III. r. terheltre terhelő adatokat a terhelt-társai más bizonyítékkal alá nem támasztott vallomására alapította. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság bizonyítást nem vett fel, az elsőfokú ítélet ellentmondásait nem oldotta fel.
Álláspontja szerint a megállapított tényekből a III. r. terhelt felbujtói magatartása nem állapítható meg, bűnössége esetén is csupán az alapesetért volna felelősségre vonható, mivel a részes sem a szándékon túli eredményért, sem a tettes által megvalósított mennyiségi, illetve minőségi túllépésért nem tehető felelőssé.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – és az ügyész a nyilvános ülésen is – a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, annak megalapozottsága nem vizsgálható. A felülvizsgálat során bizonyítás felvételére és eltérő tényállás megállapítására nincs lehetőség.
Ezért a felülvizsgálati indítvány a tényállást támadó, a bizonyítékok értékelését vitató részében törvényben kizárt.
Az irányadó tényállás alapján nem sértettek anyagi jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapították.
A III. r. terhelt felbujtói minőségének megállapítása és a cselekményeinek jogi minősítése törvényes.
A Btk. 21. § (1) bekezdése értelmében felbujtó az, aki bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
A rábírás módja közömbös, lehet egyszerű felhívás, felszólítás, kérés. Nem szükséges az sem, hogy a felbujtói cselekmény a tettesi magatartás egyedüli oka legyen.
Jelentősége csupán annak van, hogy a tettes elhatározásában a döntő momentumot a felbujtó alakítsa ki.
Az irányadó tényállás szerint a III. r. terhelt jelentős pénzösszeg fizetését felajánlva hívta fel, ,,szólt'' az I. r. terheltnek, hogy szerezzen számára egy IFA teherautót. A terheltek tudatában voltak annak, hogy a tehergépkocsihoz bűncselekmény elkövetése útján juthatnak. Az I. r. terhelt a III. r. terhelt felszólítására határozta el és hajtotta végre a felhívásnak megfelelő konkrét bűncselekményt. A felbujtói magatartás okozati összefüggésben áll a tettesi cselekménnyel, és mind a felbujtó, mind a tettes magatartásának szándékossága is megállapítható.
Minőségi túllépés – mivel a tettes más bűncselekményt nem követett el – mint amire felbujtották, nem valósult meg. A III. r. terheltnél mennyiségi túllépés sem értékelhető.
Az adott esetben a III. r. terhelt nem ,,üres'' tehergépkocsi megszerzésre hívta fel az I. r. terheltet, így esetlegesen számolnia kellett a gépkocsi rakományával is. A terheltek között a megszerezni kívánt tehergépkocsi értéke, rakománya – különösen annak értéke – egyáltalán nem került szóba. A III. r. terhelt által előzetesen ígért összeg nyilvánvalóan nem reális érték. A befejezett lopás esetén a ténylegesen eltulajdonított értékhez igazodik a bűncselekmény minősítése akkor is, ha az elkövető szándéka a dolog elleni erőszakkal elkövetés megkezdése előtt kisebb érték eltulajdonítására irányul.
Az irányadó tényállás alapján – a III. r. terhelt utólagos magatartására figyelemmel – arra kell következtetni, hogy a felbujtó szándéka legalább eshetőlegesen a nagy értéket képviselő rakományra is kiterjedt. Ezt igazolja az a tény, hogy a III. r. terhelt az eltulajdonított tehergépkocsi rakományából 1,5 millió forint értékű tárgyakat magának tartott meg, amelyek egyébként a tehergépkocsi értékével együtt önmagában is meghaladják a terhelt terhére megállapított cselekmény minősítéshez megkívánt 2 millió forint elkövetési értéket [Btk. 138/A. § c) pont].
Mindezekre tekintettel a III. r. terhelt bűnösségének megállapítása, a cselekményének felbujtóként, jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettének minősítése [Btk. 21. § (1) bek., 316. § (1) bek., (6) bek.] és a kiszabott büntetés megfelel az anyagi jogszabálynak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 1078/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás