BÜ BH 2006/180
BÜ BH 2006/180
2006.06.01.
Sikkasztást valósít meg az utazási vállalkozó, ha a megrendelők által neki átadott – kikötött, s ezért eltérő célra nem fordítható – pénzösszegeket eltulajdonítja (Btk. 317. §).
Az elsőfokú bíróság, illetve a másodfokú bíróság a 2004. május 26-án kihirdetett ítéletével, és a 2005. június 29-én meghozott végzésével G. M. A. terheltet jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt 1 évi és 8 hónapi börtönbüntetésre, 1 000 000 forint pénzmellékbüntetésre, valamint 5 évre a gazdasági társaság tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén 10 000 forintonként rendelte 1-1 napi szabadságvesztésre átváltoztatni.
A tényállás lényege szerint a terhelt egyetemet végzett, villamosmérnök szakképzettségű, a G.-R. B. M. Kereskedelmi és Idegenforgalmi Kft. ügyvezető igazgatója kb. 80 000 forintos havi jövedelemmel. Büntetlen előéletű, majd jelen cselekményét követően a Z.-i Városi Bíróság a 2003. június 17-én jogerőre emelkedett ítéletével 2001. év májusában elkövetett hitelezési csalás bűntette és más bűncselekmény miatt 10 hónap börtönbüntetésre ítélte. A terhelt ellen jelenleg nagyobb kárt okozó csalás bűntette, illetőleg nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt folyik büntetőeljárás.
A terhelt, mint a G.-R. G. B.-M. Kereskedelmi és Idegenforgalmi Kft. részét képező utazási iroda vezetője 2000. október 24-én utazási szerződést kötött a B. Kft.-vel, mely szerződést a kft. részéről K. Z. ügyvezető igazgató írt alá. Az utazási iroda arra vállalt kötelezettséget, hogy 30 fő részére 2001 márciusában tíznapos mexikói utat szervez. Ennek keretében beszerzi a repülőjegyeket, biztosítja a szállást Mexico Cityben – négycsillagos szállodában félpanziós ellátással – és Cancunban – ötcsillagos szállodában all inclusive ellátással – valamint megszervezi a programokat. A szerződő felek a részvételi díjat pontosan nem rögzítették, azonban az utazási szerződésnek megfelelő 40%-os előleget, a szerződés aláírásának napján a B. Kft. 7 500 000 forintos összegben átutalta az utazási iroda számlájára. Szóban egyébként abban állapodtak meg, hogy a részvételi díj, szállodától függően, 600 000 forint/fő körüli lesz.
A B. Kft. ezt követően november 28-án további 7 500 000 forintot, míg 2001. február 2-án 4 919 000 forintot utalt át a G. Kft. számlájára, illetve 2001. február 14-én készpénz-ben 1 290 000 forintot fizetett be; ekként összesen 21 209 000 forintot teljesített.
A B. Kft. az utat a dolgozói részére szervezte, akiknek a teljes költségét viselte. Ezen túlmenően három munkatársuk hozzátartozói is részt vettek az úton. Utóbbiak az utazási iroda által közölt 645 800 forint/fő részvételi díjat 2001 februárjában közvetlenül fizették be az irodához.
Mivel a kft.-nél az utazásban részvétel feltétele meghatározott teljesítmény elérése volt, a résztvevők teljes névsorát 2001. február végén küldték meg az utazási irodának.
A terhelt az így átvett, összesen 23 146 400 forintból azonban csak a Mexico City-ben lévő Hotel Mexicoban lévő szállás 813 dolláros költségét fizette ki, illetve a Hotel Cancunban 18 szoba helyett csupán 12 szobát foglalt le, és az ott tartózkodás teljes idejére vonatkozó 52 000 dollárból csupán 13 841 dollárt utalt át előzetesen. Ezek az átutalások összesen 3 883 310 forintnak megfelelő összeget tettek ki. Ezen túlmenően az A. S. Travel részére is kifizetett – szállás, transzfer és fakultatív programok címén – 1 920 264 forintot. A terhelt a repülőjegyeket a L. Kft.-nél ugyan megrendelte, azonban azok ellenértékét nem fizette ki. Így a repülőjegyek árát és a cancuni tartózkodás hiányzó költségeit is a B. Kft. volt kénytelen átutalással rendezni.
A terhelt a fennmaradó 17 342 826 forintot saját céljaira fordította, azt jogtalanul eltulajdonította. Az általa okozott kár nem térült meg.
A bírói gyakorlatnak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a tényállás részének tekintette az elsőfokú bíróság által ítéletszerkesztési hiba folytán az indokolásban tett következő megállapításokat is. ,,A vádlott – terhelt – és a B. Kft. között kötött utazási szerződés második pontja ... szerint az iroda köteles az utas megrendelése alapján készült utazási szerződésben és mellékleteiben vállalt szolgáltatásokat teljesíteni és ennek érdekében az egyes szolgáltatókkal az utas javára szerződéseket kötni'', továbbá, hogy ,,a B. Kft. által befizetett 7 500 000 forint 2000. december 6-án került a kft. számlájára. Ugyanezen a napon az APEH 3 383 000 forintot azonnali beszedési megbízás alapján leemelt a kft. számlájáról.''
A jogerős határozatok ellen a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentése érdekében védője nyújtott be a Be. 405. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálati indítványt.
Indítványában – megismételve az alapügyben mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárás során részletesen kifejtett jogi álláspontját is – lényegében arra hivatkozott, hogy az utazási szerződés alapján az utazási vállalkozóhoz befizetett összegek annak tulajdonába kerültek, így ezekre nézve a terhelt a sikkasztás bűncselekményét nem valósította meg. Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes jogi álláspontja olyan bírósági gyakorlat felhívásán alapult, amely jelen ügytől teljesen eltérő elkövetési körülményekre vonatkozóan mondotta ki azt, hogy a vállalkozó által átvett azon díjelőleg, amelyre nézve a megrendelő a pénz átadásakor az összeg rendeltetését kikötötte, eltérő célra nem fordítható, ekként arra nézve a vállalkozó sikkasztást valósíthat meg. Jelen ügyben azonban sem a Ptk., sem az utazásokról szóló, vonatkozó 214/1996. (XII. 23.) Korm. sz. rendelet, sem pedig a felek között létrejött utazási szerződés nem tartalmaz olyan előírást, illetve megállapodást, ami ezen álláspontot alátámaszthatná. Ekként a terhelt a sikkasztás bűncselekményét amellett sem követhette el, hogy az adott utazási szerződés körében teljesítendő befizetésekre az átvett pénzösszegnek csupán kisebb részét használta fel.
Végül hivatkozott arra is, hogy a terhelt bűnösségének megállapítása esetén sem lehetett volna a sikkasztás tárgyának tekinteni azt a 3 383 000 forintos összeget, amelyet a G. Kft.-nek az OTP Bank Rt.-nél vezetett számlájáról az APEH azonnali inkasszó alkalmazásával adótartozás címén leemelt. Erre a részösszegre a terhelt bűnössége semmiképpen sem terjedhetett ki.
Mindezeken túlmenően kiemelten utalt arra, hogy az első- és másodfokú bíróság által elfoglalt jogi álláspont a gazdasági életben lehetetlenné tenné az utazásszervezői tevékenységek érdemi folytatását.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tekintve, a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
Az átirat lényege szerint arra nézve, hogy a terhelt a cselekményt milyen összegre nézve követte el, az indítvány az ítéletek megalapozottságát támadja, ekként törvényben kizárt okra hivatkozik.
Az irányadó tényállásból pedig az állapítható meg, hogy a terhelt az utazási szerződés keretében meghatározott céllal rábízott összeget jogtalanul eltulajdonította.
Az eljárt bíróságok helytállóan fejtették ki azon jogi álláspontjukat, hogy a kérdéses pénzösszegek meghatározott rendeltetéssel kerültek az utazási iroda birtokába, amely annak ellenében az adott szolgáltatás teljesítésére volt köteles. Erre utal egyébként az utazási iroda vezetője – a terhelt – és a B. Kft. képviselője között megkötött utazási szerződés 2. pontjának tartalma is. A vállalkozói nyereség pedig akkor illette meg a kft.-t, ha teljesítette a szerződésben előírt feladatait. A terhelt mint ügyvezető, viszont a szerződésben vállaltakat nem teljesítette.
A nyilvános ülésen a védő felülvizsgálati indítványát változatlanul fenntartotta és a Legfőbb Ügyészség képviselője is átiratukkal egyezően nyilatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatokat a Be. 420. §-ának megfelelően az azokkal megállapított tényállás irányadónak tekintése mellett, egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt, a Be. 405. § (1) bekezdés a) pontja szerinti okból, másrészt – hivatalból – a Be. 405. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárásjogi okok tekintetében vizsgálta felül.
Érdemi vizsgálatának eredményeként a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
Mind az első-, mind a másodfokú bíróság a vállalkozási szerződésekkel kapcsolatos sikkasztások tekintetében kialakult ítélkezési gyakorlatnak megfelelően [Magyar Büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára (HVG-ORAC Könyvkiadó Kft. Budapest, 2005.) a Btk. 317. §-ához fűzött magyarázata] a Ptk. 415-416. §-ainak és a 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet rendelkezéseinek elemzésével igen körültekintően vizsgálta azt, hogy melyek az adott ügyben kötött szerződés konkrét jellemzői, és ehhez képest az azzal kapcsolatban befizetett összegek meghatározott célra befizetetteknek tekintendők-e vagy sem.
Ennek során okszerűen tulajdonítottak alapvető jelentőséget annak, hogy konkrét, egyedi igények alapján kialakított utaztatásról volt szó, amelynek jellegzetességei kifejezetten a terhelti kft. megbízotti eljárását mutatták. Ezt erősíti meg – amint arra a Legfőbb Ügyészség is utalt –, hogy az utazási szerződés 2. pontja kifejezetten azt rögzítette, az utazást bonyolító kft. a megrendelő javára köti meg a kérdéses szerződést. Ehhez képest járt el például a megrendelő B. Kft. képviselője is a helybiztosítással kapcsolatosan a Hotel H. Cancun szállodával kötött szerződés megkötésénél.
Ilyen körülmények között mindenben helytállóan utaltak az eljárt bíróságok arra, hogy a B. Kft. részéről – illetve három, családtagként csatlakozó résztvevő által – eszközölt befizetések meghatározott célra történtek.
Egyébként – egy, az APEH által elvont összeg kivételével – a tényállás nem tartalmaz semmilyen utalást arra, hogy a befizetett, de a kérdéses utazásra nem fordított összegekből bármennyi a vállalkozás általános működésével kapcsolatosan került volna felhasználásra. Ezzel szemben kifejezetten az adott összegek eltulajdonítását rögzíti a terhelt terhére.
Helytálló viszont az indítványnak az a hivatkozása, hogy a vállalkozás számlájáról az APEH által közvetlen inkasszóval elvont 3 383 000 forint tekintetében – függetlenül attól, hogy azt a számlára ki és milyen rendeltetéssel fizette be – a terhelt semmilyen tényállásszerű magatartást nem tanúsított. Azért, hogy a kérdéses vállalkozásnak adótartozása állt fenn, és az APEH ezen követelését a fenti módon jogszerűen érvényesítette, a terhelt jelen ügyben semmilyen büntetőjogi felelősséggel nem tartozhat. Ugyanakkor az elkövetési érték ekként csökkent volta nem érinti a cselekmény jogi minősítését, illetve alig csökkenti annak tárgyi súlyát, miután a Btk. 138/A. §-ának c) pontja a jelentős elkövetési értéket 2 000 000 és 50 000 000 forint között határozza meg.
A kifejtettekre figyelemmel – továbbá arra is tekintettel, hogy az ügyben eljárásjogi felülvizsgálati okot sem észlelt – a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, ezért a támadott határozatokat hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 888/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás