BÜ BH 2006/183
BÜ BH 2006/183
2006.06.01.
I. Illetékesség a perújítás megengedhetősége tárgyában való döntésre (Be. 397. §)
II. Új bizonyíték, mint perújítási ok [Be. 392. § (1) bek. a) pont].
Sz. S. terheltet a D. Városi Bíróság 2004. március 12. napján kelt ítéletével felbujtóként elkövetett közveszélyokozás bűntette miatt 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A másodfokú eljárásra kijelölt B. Megyei Bíróság 2005. május 5. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt cselekményét felbujtóként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző közveszélyokozás bűntette kísérletének minősítette, a főbüntetés mértékét 6 év fegyházbüntetésre, a mellékbüntetés mértékét 6 év közügyektől eltiltásra súlyosította.
Sz. S. terhelt meghatalmazott védője útján 2005. szeptember 29. napján a Be. 392. § (1) bekezdés a/1. pontjára hivatkozva perújítási indítványt terjesztett elő a jogerős ítéletek ellen, egyben kérte a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtásának félbeszakítását.
A megyei bíróság az elítélt és védője által benyújtott perújítási, valamint a szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítására irányuló indítványt elutasította.
A végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést, elsődlegesen – az illetékesség hiányára hivatkozással – a határozat hatályon kívül helyezése és a H. Megyei Bíróságnak az eljárás lefolytatására utasítása, másodlagosan pedig a perújítás elrendelése és az elítélttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése végett.
A fellebbezésben kifejtette, hogy a B. Megyei Bíróság kijelölése csak az alapügy másodfokú eljárására vonatkozott, illetékessége – külön erre kijelölés nélkül – nem volt a perújítási indítvány elbírálására. Előadta továbbá, hogy a H. Megyei Bíróság kizárását eredményező ok időközben megszűnt.
Az ítélőtábla a Be. 400. § (2) bekezdése alapján eljárva a következőket állapította meg:
Az alapügyben az ítélőtábla határozott arról, hogy a másodfokú eljárásból a H. Megyei Bíróság kizárt és az eljárásra a B. Megyei Bíróságot jelölte ki amely ezután ténylegesen el is járt az ügyben.
A Be. 397. § (1) bekezdése értelmében a perújítás megengedhetőségének kérdésében, ha az alapügyben a helyi bíróság járt el első fokon a megyei bíróság, méghozzá a Be. 398. § (2) bekezdése szerint a bíróság másodfokú tanácsa dönt tanácsülésen.
A perújítási eljárás az alapügyhöz szervesen kapcsolódó rendkívüli jogorvoslati eljárás. Kétségtelen, hogy a perújítási indítvány a bírósági ügyviteli szabályok szerint kezdőirat, ezért ügyvitelileg új ügy indul meg. Ez az ügy azonban büntető eljárásjogilag nem tekinthető teljesen újnak, hiszen az alapügyben hozott ítélet vonatkozásában folytat le a bíróság egy, a perújítási indítvány keretei közötti eljárást a perújítás megengedhetőségének kérdésében.
Ezért az ítélőtáblának a B. Megyei Bíróságot a másodfokú eljárásra kijelölő rendelkezése kiterjed a perújítási eljárás megengedhetősége tárgyában folyó eljárásra is, függetlenül attól, hogy a H. Megyei Bíróság kizártságát megalapozó ok jelenleg is fennáll-e. Így a kijelölés folytán az alapügyben eljárt másodfokú bíróság, vagyis a B. Megyei Bíróság volt jogosult (illetékes) dönteni a perújítás megengedhetőségének a kérdésében. Az ezzel ellentétes védői álláspontot tehát az ítélőtábla nem osztotta.
A fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtett álláspont szerint a megyei bíróság tévesen járt el, amikor az elítélt által alá nem írt, de a nevében is benyújtott perújítási indítványt az elítélt által is előterjesztettnek tekintette. Az ítélőtábla nem értett egyet ezzel az állásponttal. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy Sz. S. elítélt meghatalmazta dr. Sz. J. ügyvédet, hogy perújítási ügyében teljes jogkörrel képviselje. Ezt követően a védő a perújítási indítványt az elítélt nevében megfogalmazva, de csak saját maga által aláírva terjesztette elő. Mindebből az következik, hogy a védő nemcsak a saját maga nevében, hanem az elítélt akaratából kifolyólag eljárva, az ő nevében is, mintegy ,,egyetemlegesen'' nyújtotta be az indítványt, s ezt nem cáfolja meg, hogy maga az elítélt nem írta azt alá.
A megyei bíróság tehát a beadványt – a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatának megfelelően – tartalmánál fogva elbírálva helyesen értékelte az elítélt és a védő által is előterjesztettnek, és biztosított ellene fellebbezési jogot az elítélt számára is (Legfelsőbb Bíróság Bkf. III. 21/2006/5.).
Az ítélőtábla akként foglalt állást, hogy a beadvány tartalma alapján kell eldönteni, hogy a vádlott és a védő közös indítványát, kérelmét kell-e elbírálni, függetlenül attól, hogy azt csak a védő írta alá.
A megyei bíróság határozatának érdemi felülbírálata során az ítélőtábla ugyanakkor osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját.
A Be. 392. § (1) bekezdés a) pontja alapján akkor van helye perújítási eljárásnak, ha az alapügyben felmerült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni vagy büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg kell szüntetni.
Perújítás elrendelésének alapjául tehát önmagában a bizonyítékok mérlegelésének a támadása nem elegendő, ahhoz új, azaz az alapeljárásban fel sem merült, vagy ugyan felmerült, de a bíróság által értékelési körébe nem vont bizonyítékok szükségesek, amelyek vonatkozhatnak az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre.
A perújítási indítvány szerint az alapügyben eljárt bíróságok tévesen helyezkedtek arra az álláspontra, hogy fennállt a közveszély kialakulásának reális lehetősége. Ezt a megállapítást megalapozó tűzvédelmi szakvéleményben foglaltakkal ellentétben ugyanis az indítványozók által csatolt, megrendelésükre készült tűzvédelmi szakértői vélemény a tűznek a főépületre, majd az onnan továbbterjedésére az időjárási viszonyok, a széljárás, az épületek elhelyezkedése, az épületek között kialakult ,,medence'' hatásának következtében nem volt meg a reális lehetőség.
Ezen túlmenően – vitatva a veszélyeztetett érték nagyságát – becsatoltak egy igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményt, amely a tűz átterjedésével fenyegetett ingatlannak 2003. évi forgalmi értékét – az alapügyben beszerzett szakvéleményben megállapított 43 millió forinthoz képest – 25 millió forintban állapította meg.
Kérték továbbá a felgyújtott gépkocsi pontos értékének meghatározására N. A. tanúkénti kihallgatását, valamint több tanút arra, hogy L. S. III. r. elítéltet a nyomozó hatóság vette rá hamis vallomás megtételére, illetve más tanúkat a sértettnek más személyekkel fennállt elszámolási vitájára, ami más elkövető motívuma lehet.
A megyei bíróság a becsatolt ,,szakértői véleményeket'' nem tekintette új bizonyítéknak arra hivatkozással, hogy az alapügyben beszerzett tűzvédelmi-, ingatlan- és közlekedési szakvéleményeket az első- és a másodfokú bíróság is aggálytalannak látta, s ezért az indítványban megjelöltek nem alkalmasak eltérő megállapítások tételére.
Ez az álláspont azonban téves.
Azok a bizonyítékok (bizonyítási eszközök) ugyanis, amelyek az alapügyben nem voltak ismertek, függetlenül attól, hogy az alapügyben már felmerült tényre vonatkoznak, mindenképpen új bizonyítéknak minősülnek. A tűz terjedésének lehetőségére és a veszélyeztetett dolgok értékére (tehát már felmerült tényekre) vonatkozóan valóban szereztek be bizonyítékokat az alapügyben, ezek azonban nem azonosak az indítványban megjelöltekkel. Így az utóbbiak ,,új"-nak minősülnek. A perújítás megengedhetőségének eldöntése során pedig nem kerülhet sor a régi és az új bizonyítékok egymással való összevetésére, mérlegelésére, hanem azt kell vizsgálni, hogy az új bizonyítékok valóságuk esetén valószínűvé teszik-e a Be. 392. § (1) bekezdés a/1. pontjában meghatározott jogkövetkezményeket.
A perújítás megengedhetőségének eldöntésénél a bíróság az indítványban felhozott bizonyítékok bizonyító erejét nem értékelheti, csupán azt vizsgálhatja, hogy azok valóságuk esetén alkalmasak-e a perújítási cél elérésére (BH 2004. évf. 229. számú jogeset).
A megyei bíróság ezzel szemben az alapeljárásban felmerült bizonyítékok aggálytalanságára hivatkozással vetette el a tűz terjedésének lehetőségére és a veszélyeztetett ingatlanok és ingóság értékére vonatkozó új bizonyítékokat, amivel lényegében összevetette a régi és az új bizonyítékok bizonyító erejét. Erre azonban csak a perújítás elrendelését követő eljárásban kerülhet sor.
Figyelemmel arra, hogy az alapügyben eljárt tűzvédelmi ingó- és ingatlanszakértői véleménytől lényegesen eltérő tartalmú bizonyítékokat jelöltek meg az indítványozók, amelyek – az elítélt számára – kedvezően befolyásolhatják a terhére rótt bűncselekmény jogi minősítését, az elkövetéskori értéket, illetve mindezeken keresztül a büntetés mértékét, ezért az ítélőtábla – osztva a fellebbviteli főügyészség indítványát – szükségesnek találta a perújítás elrendelését.
Az ítélőtábla ezen túlmenően azonban nem látott további okot a perújításra. A III. r. elítéltnek esetleges vallomástételre való rábírása, illetve hamis vallomásának a felhasználása ugyanis a Be. 392. § (1) bekezdés c), illetve d) pontjában meghatározott perújítási okot valósíthatna meg. Ennek azonban további feltétele, hogy a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapítsa vagy ilyen ítélet meghozatalát ne bizonyítottság hiánya zárja ki, illetve a bűncselekmény a bíróság határozatát befolyásolja.
Figyelemmel arra, hogy ezen utóbbi, a Be. 392. § (2) bekezdés c) és d) pontjában írt feltételek nem valósultak meg, ezért az indítványnak a hamis vallomásra vonatkozó része nem szolgálhat perújítás alapjául.
A perújítási indítványban megjelölt további – az alapügyben fel nem merült – tanúk tekintetében a megyei bíróság tévesen állapította meg, hogy a vallomások nem képeznek új bizonyítékokat. Figyelemmel azonban arra, hogy azon tények, amelyekre nézve az előterjesztők kihallgatásukat indítványozták, még valóságuk esetén sem alkalmasak eltérő tényállás megállapítására és a Be. 392. § (1) bekezdés a/l. pontjában meghatározott következmények elérésére, ezért e körben ugyancsak nincs helye perújításnak.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság végzését a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, a Be. 399. § (1) bekezdése alapján a perújítást elrendelte, és a megismételt eljárás lefolytatására az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságnak megküldte az iratokat.
A megismételt eljárás során a bíróságnak a perújítási indítvány keretei között maradva a tűz átterjedésének a lehetőségére, illetve a veszélyeztetett ingatlanok és gépkocsi értékére kell a perújítást lefolytatnia, majd a perújítást érdemben eldöntenie.
A perújítás alapossága esetén az elítélt terhére rótt bűncselekmény minősítése megváltozhat, s ennek folytán lényegesen enyhébb büntetés kiszabására kerülhet sor, a felmentése azonban előreláthatólag nem várható. Figyelemmel pedig arra, hogy az elítélt a kiszabott büntetését még meg sem kezdte, ezért az ítélőtábla a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó indítványt elutasította.
Megjegyzi ugyanakkor, hogy a megyei bíróság a perújítási indítvány elutasítása mellett tévesen rendelkezett a végrehajtás félbeszakítására irányuló indítvány elutasításáról, tekintettel arra, hogy arról csak a perújítás elrendelése esetén lehet rendelkezni [Be. 399. § (1) bekezdése]. Arra figyelemmel, hogy Sz. S. elítélt a büntetés végrehajtását még meg sem kezdte, a szabadságvesztés félbeszakítása szóba sem kerülhet, hanem csak a büntetés végrehajtásának felfüggesztése.
(Szegedi Ítélőtábla Bkf. II. 65/2006. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás